Kisalföld, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Esővel jön a bizakodás REMÉNYT KETTŐ KALÁSZOSOK Kaszálják a lucernát, a füvet A május a földek varázslója. Szépen soroló répával, bokrosodó gabonával, gyorsan növő lucernával telnek meg a határ nemrégen még üres foltjai. A hónap végére már kalászba szökkennek az őszi vetésű gabonák. Szinte napról napra változik a földek arca. Remélt termésüket mutogatják a gyümölcsösök, a szőlők, kóstolót adnak primőrjeikből a házikertek. Közel egy hónapja, amikor a megye termelőszövetkezeteiben a kilátásokról érdeklődtünk, lehangolóak voltak a válaszok. A száraz, csapadéktalan, hideg március, április napról napra nyirbálta a reményeket. Kevés esztendőben várták úgy az aranyat érő májusi esőket, mint az idén. És ahogy esett pár milliméternyi csapadék, úgy derült fel a mezőgazdaságban dolgozók arca, újból kezdődött a bizakodás, ismét örömmé vált a határt járni és a természet évente ismétlődő csodáját figyelni. Néhány mezőgazdasági nagyüzemben tegnap ismét érdeklődtünk, milyennek látják a határ jelenlegi képét” A Lajta-hansági Állami Tangazdaságban a vetést már időben, május első hetére befejezték. Nem volt könnyű a feladat, hisz a gazdaság 1900 hektáron termel árukukoricát, 1700 hektáron silókukoricát, 1150 hektáron pedig hibridkukoricát. Jelenleg úgy látszik hogy a gondos vetés a májusi csapadékkal együtt meghozta az eredményt, szépek, egyenletesen keltek a táblák. Az 1200 hektáron termesztett cukorrépa tőállománya is megnyugtató, e növénynél elvégezték már a sorművelést, a gyomirtást. Jelenleg a legnagyobb feladat a kétezer hektárnyi lucernaterület első kaszálása. A munka mintegy nyolcvan százalékával már végeztek. A betakarított lucernából egyebek közt közel ezer vagon szenázst készítenek. E héten megkezdődik a rétek első kaszálása is. Azt azért korántsem lehet állítani, hogy májusban sok eső esett, éppen ezért a gazdaságban jelenleg is harmincnyolc berendezéssel öntöznek. Pótolják a csapadékot a búza, lucerna, az új telepítésű erdő, a zöldborsó, a cukorrépa-területek egy részén. * * * A győri Kossuth Termelőszövetkezetben a vetések szintén időre befejeződtek. Nagyon szépen mutatkozik a tavaszi árpa, talán csak a szára alacsonyabb egy kicsit a szokásosnál. A kétszázhetven hektáron termesztett cukorrépa jelenlegi fejlettsége viszont sokkal jobb, mint ezt pár héttel ezelőtt remélni lehetett. Búzát mintegy ezer hektáron termesztenek, a kalászoló gabonának nagyon jól jött a múlt héten lehullott nyolc-tíz milliméter eső. A termelőszövetkezetben jelenleg az egyik legnagyobb és legfontosabb munka a nyolcszáz férőhelyes szakosított tehenészeti telep építése. Legkésőbb július elejére szeretnék átadni rendeltetésének a fejőházat, de készülőfélben van már két istálló is. * * * A györújbaráti termelőszövetkezetben joggal panaszolják, hogy a járásnak ezt a részét gyakorta elkerüli az eső. így volt ez az idén is, hisz májusban mindössze 25—30 milliméter csapadék hullott, ami bizony a tavaszi szárazságot is figyelembe véve, jóval kevesebb a szükségesnél. Ennek ellenére a földeken még ott van a jó termés ígérete, hisz a gabonák szépek, a tőszám elegendő, csak az elkövetkező napokban, hetekben kellene még némi eső. Idén már teljesen termőre fordul a téesz száz hektárnyi szőlője is. A jelenlegi állapot szerint itt jó termésre számíthatnak. A termelőszövetkezet szervezi, segíti a háztáji termelést és felvásárlást. A tagok egyebek közt négy hektárnyi területen paradicsomot termesztenek, melynek az ültetése is befejeződött. Győrújbarát közismerten a málna- és gyümölcstermelő községek közé tartozik. Jelenleg a málna is megfelelő termést mutat, bár a hét végi kevéske eső még a bokrok alját sem tudta eláztatni. * * * A nagycenki termelőszövetkezetben április végén még nagyon gyengének látszottak a gabonák. Ezen a részen azonban májusban hatvannégy milliméter csapadékot mértek. Az esők megváltoztatták a határ képét, megfelelő tőállományú, szép a búza, a tavaszi árpa. Jól kikelt a kukorica, kezd megerősödni a répa is. öszszességében Nagycenken jó termésre számítanak, hisz a lehullott csapadékból még az elkövetkező napokra, hetekre is maradt némi nedvesség a talajban. * * * Az Állami Biztosító megyei Igazgatóságán elkészült a téli-tavaszi károk felmérése Ezek szerint a téli fagyok mintegy 1400 hektárnyi árpában, repcében tettek kárt. Tavasszal a belvizek és a fagyokmintegy hétszázharminc hektáron silányították a növényeket. Ezen kívül 330 hektár cukorrépánál a homokverés okozott gondokat. N. E. Az adott szó hitele MEGYÉNK országgyűlési képviselőinek legutóbbi megbeszélésén hangzott el egy hozzászólásban: — Legyen a kimondott szónak, a telefonon tett ígéretnek nagyobb súlya! Ezzel utalt a képviselőnő arra, hogy mennyi felesleges papírmunkát, levelezést lehetne megtakarítani, ha egy terület felelős vezetője a számára tolmácsolt jogos kérésnek eleget tenne iktatószám és pecsétek nélkül is. A megjegyzés nem maradt visszhangtalan, több képviselő is reagált rá, saját tapasztalatait idézvén. „A szavak értéktelenedésének vagyunk tanúi, hogy az adott szó hitele” — állapították meg néhányan, s a mindennapokból vett példákkal támasztották alá a mondottakat. Kissé elbürokratizálódott életünkben manapság papír nélkül szinte semmire sem lehet jutni, s különösen érvényes ez a különféle partnerkapcsolatokra. Minden megbeszélésről jegyzőkönyvnek, de legalább is feljegyzésnek, emlékeztetőnek kell készülnie — mert hátha valamelyik fél nemtartja be a szóban elhangzott ígéretét mondjuk az anyagszállításról, a határidőről és egyebekről. Vagyis, nem hiszünk egymásnak, s ennek bizony van némi alapja. (Mély meggyőződésem egyébként, hogy az esetek többségében az a hitetlenkedés mondvacsinált ürügy a túlbiztosított munkamódszer jegyében .. .) Nemcsak a szóban tett ígéret megtartása, egy adott ügy elintézésének telefonon történő „visszaigazolása” adta az alapot a kritikai megjegyzésekhez a képviselők megbeszélésén. Egyikük például azon háborgott — teljes joggal —, hogy milyen különbség tapasztalható a baráti és a hivatalos szó között Amikor ugyanis érdeklődik egy témában, nemritkán kezdődik úgy a válasz. ..Ez attól függ, hogy a hivatalos véleményemre kíváncsi, vagy barátilag mondjam el mi a helyzet...” Még furcsább a kimondott szó sorsa egy másik példából X. panaszkodik Y. vezetőnek, hogy itt meg itt milyen visszásságokat tapasztal, és ez már tűrhetetlen. Y. vezető meghallgatja a dolgot, aztán elkezd intézkedni. És ki háborodik fel ezen? ... a Panaszkodó, mondván, hogy ő csak úgy említette az ügyet, nem gondolta, hogy ennek következménye lehet... Úgy hiszem, a képviselők okkal-joggal elégedetlenkedtek a mindennapjainkban elterjedt jelenség miatt. Éppen ők a tudó, — és következetes megtestesítői is — annak az elvnek, amely egyben a közéletünk hangulatát is jelentősen befolyásolja, miszerint ma már nem szabad össze-vissza beszélni az embereknek, felelőtlenül ígérgetni egymásnak. (Mindemellé hozzáfűzném, hogy a sokpecsétes fejléces papíron kötött szerződés sem szentírás, ha a felek úgy állnak hozzá ...) IGAZ, ma már nem szokás, hogy — mint egykor a lóvásártéren — parolázással és áldomásirással nagy értékek cserélnek gazdát. Vagy éppen „úri becsületszóra” nagybirtoknyi összegek adódnak kölcsönbe. De e hajdani tranzakciókból egy dolgot megőrizhetnénk: az elhangzott szó súlyát, hitelét! (Csiszka) ■ Győrben a Sütőipari Vállalat 1-es számú üzemében naponta harminchatféle termék készül. Közkedvelt a sajtos rúd, a túróstáska, a fonott kalács, a kuglóf, a kakaós csiga, a lekvárostáska. Hajnali négy órakor a vállalat gépkocsijain jut el a sokféle termék a megye és a város élelmiszer kiskereskedelmi vállalatának boltjaiba és az áfész-üzletekbe. Tervek és lehetőségek A kisközségek megtartó ereje A faluból minden harmadik ember naponta ingázik a környező falvakba, városokba. Helyben alig van munkaalkalom. A példabeli község nevét szándékosan nem említjük. Lélekszámát tekintve nem is olyan apró település, helyzete, gondjai azonban sűrítményét adják a félreeső kisközségekre sokhelyütt jellemző képnek. Alighanem tucatszám sorolhatnánk helységneveket az ország egymástól távoli csücskéiből, ha ehhez hasonló körülményeket keresnénk. A szépen gyarapodó dunántúli megyéről hallottuk a minap, hogy a több mint kétszáz kisközségéből száz körül van azoknak a száma, ahol nincs önálló tanács, nincs termelőszövetkezeti központ, nincs pártszervezet. Gond van a kistelepülések népességmegtartó erejével. No, persze, az általánosítás ezúttal is hamis lenne, hiszen akadnak szép számmal virágzó falvak. Ám az országos statisztikák intő jelként figyelmeztetnek. Tavaly az állandó lakóhely változásokat tekintve Budapesten nyolcezerrel, a többi városban huszonnyolcezerrel nőtt a lélekszám. Faluról viszont harminchatezren költöztek el. Mindez egyetlen esztendő alatt. Az arány tökéletesen megfelel az utóbbi tíz év átlagának. A kisközségek népesség megtartásáról beszélünk, holott egyre inkább úgy fordul a kérdés: vajon megfelelő-e a kistelepülések népesség eltartó ereje? Ma, amikor mindenki, akár városban él, akár faluhelyen, egyaránt igényli a városias élet bizonyos színvonalát, azok a falvak, amelyek nem képesek a követelményeknek megfelelni, a jelek szerint tarthatnak a lassú sorvadástól. Korántsem extra igényekről van szó, avagy arról, hogy a vidéki életforma sajátosságai eltűnőben vannak, és valamiféle uniformizálódás indult volna meg, kizárólag az urbanizálódás fokmérői szerint. Vannak azonban olyan jogos lakossági követelmények egy-egy településsel szemben, melyeknek hiányában az is előbb-utóbb otthagyja a falut, aki pedig tíz körömmel ragaszkodna hozzá, szíve szerint. Ilyen az infrastruktúra , amibe a mai élet alapfeltételei tartoznak bele, a bolthálózattól az utak, csatornák állapotáig. Hasonlóképpen fontos a munkaalkalom. Ha nem is ott a faluban, de legalább elérhető közelségben. Két olyan alapfeltétel, ami nélkül legföljebb szóvirágokat gyárthatunk a természethez közeli élet szépségeiről, de valójában az idő múlásával mindent belep a dudva mert nem lesz, aki a földet gondozza, műveli. Nemrégiben tanulságos adatokat olvastunk a falusi lakáshelyzetről. Az utóbbi tíz évben 10,5 százalékkal nőtt az ország lakásállománya, ám falun ez az arány csak 4,7 százalék. A „nagyon zsúfolt” lakások száma városainkban 97 ezer, faluhelyen 293 ezer ilyen kategóriájú családi fészek található. Ezzel szemben talun jóval olcsóbb építkezni — vetheti ellen bárki, így igaz, csakhogy a falusi ember az esetek többségében maga fizeti a járdát, az utat, a vízvezetéket, azaz az úgynevezett kommunális kiadásokat is. Az előny tehát gyorsan a visszájára fordul. Az sem kétséges, hogy az utóbbi esztendőkben az ipar fejlődésének, a lakosság átrétegeződésének szorításában még a községekben keletkezett erőforrások egy részét is a városi, telepszerű lakásépítésre fordították. Megannyi olyan jelenség tornyosul tehát a feladatok elé: ne hagyjuk elsorvadni falvainkat. Ne hagyjuk sorsukra azokat a százezreket, akik nehéz helyzetben lévő településeken élnek. Nagy formátumú tervek vannak születőben. Készülaz új településfejlesztési koncepció, mely — remélhetően kiküszöbölve a korábbi program aránytalanságokat eredményező hibáit — az ezredfordulóig határozza meg a települések jövőjét. Sokat vitatkoznak ezért manapság a falu helyzetéről, szerepéről is. Annyi bizonyos: helyben szétosztható, a közösség javára fordítható eszközök nélkül, a helybeliek nagyobb döntési szabadsága nélkül a legszebb terv is visszájára fordul. A nagyobb önállóságnak már most, a tervkészítéskor eljött az ideje. Többek között jó lenne végre a tudomány segítségül hívásával tisztázni, hogy mit akarnak az érintettek, maguk a falusi emberek. Céljaikból, vágyaikból menynyi a realitás, és mire kell kényszerűségből vagy éppen ésszerűségből határozottan nemet mondani. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy rangjának megfelelően kezeljük a falut, partnerként a falusi embereket G. L. F. A Volán 19. sz. Vállalat a győri darabáru kirendeltsége speciális kis konténerszállító gépkocsikkal látja el a fuvarozói igények alapján szállításait. Évente mintegy 20 ezer konténerre való árut szállítanak háztól-házig a vállalat gépkocsijain. Exportál a Herbaria Közös külkereskedelmi iroda létesítéséről írtak alá társasági szerződést a Herbaria Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat és a Medimpex Gyógyszerkülkereskedelmi Vállalat vezetői. Az Iroda közvetlen lehetőséget nyújt az érdekeltségek azonosítására, a megszerzett nyereségen osztozkodnak a vállalatok, de a veszteség kockázatát is közösen viselik. Az eddig is igen jó kapcsolatban lévő két vállalat szakemberei a közös iroda keretein belül még nagyobb gonddal elemzik a világpiac alakulását, és ennek megfelelően irányítják a termelési, begyűjtési és feldolgozó tevékenységet. Az Iroda várható forgalmát évi negyedmilliárd forintra becsülik, mely csaknem teljes egészében a nem szocialista országokba irányuló exportból származik.