Kisalföld, 1982. június (38. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-01 / 126. szám

Esővel jön a bizakodás REMÉNYT KETTŐ KALÁSZOSOK Kaszálják a lucernát, a füvet A május a földek varázslója. Szépen soroló répával, bok­rosodó gabonával, gyorsan növő lucernával telnek meg a határ nemrégen még üres foltjai. A hónap végére már ka­lászba szökkennek az őszi vetésű gabonák. Szinte napról napra változik a földek arca. Remélt termésüket mutogat­ják a gyümölcsösök, a szőlők, kóstolót adnak primőrjeikből a házikertek. Közel egy hónapja, amikor a megye termelő­­szövetkezeteiben a kilátásokról érdeklődtünk, lehangolóak voltak a válaszok. A száraz, csapadéktalan, hideg március, április napról napra nyirbálta a reményeket. Kevés eszten­dőben várták úgy az aranyat érő májusi esőket, mint az idén. És ahogy esett pár milliméternyi csapadék, úgy de­rült fel a mezőgazdaságban dolgozók arca, újból kezdődött a bizakodás, ismét örömmé vált a határt járni és a termé­szet évente ismétlődő csodáját figyelni. Néhány mezőgaz­dasági nagyüzemben tegnap ismét érdeklődtünk, milyennek látják a határ jelenlegi képét” A Lajta-hansági Állami Tangazdaságban a vetést már időben, május első hetére be­fejezték. Nem volt könnyű a feladat, hisz a gazdaság 1900 hektáron termel árukukori­cát, 1700 hektáron silókukori­cát, 1150 hektáron pedig hib­ridkukoricát. Jelenleg úgy lát­szik hogy a gondos vetés a má­jusi csapadékkal együtt meg­hozta az eredményt, szépek, egyenletesen keltek a táblák. Az 1200 hektáron termesz­tett cukorrépa tőállománya is megnyugtató, e növénynél elvégezték már a sorműve­lést, a gyomirtást. Jelenleg a legnagyobb feladat a kétezer hektárnyi lucernaterület első kaszálása. A munka mintegy nyolcvan százalékával már végeztek. A betakarított lu­cernából egyebek közt közel ezer vagon szenázst készíte­nek. E héten megkezdődik a rétek első kaszálása is. Azt azért korántsem lehet állíta­ni, hogy májusban sok eső esett, éppen ezért a gazda­ságban jelenleg is harminc­­nyolc berendezéssel öntöz­nek. Pótolják a csapadékot a búza, lucerna, az új telepíté­sű erdő, a zöldborsó, a cu­korrépa-területek egy részén. * * * A győri Kossuth Termelő­­szövetkezetben a vetések szintén időre befejeződtek. Nagyon szépen mutatkozik a tavaszi árpa, talán csak a szára alacsonyabb egy kicsit a szokásosnál. A kétszázhetven hektáron termesztett cukor­répa jelenlegi fejlettsége vi­szont sokkal jobb, mint ezt pár héttel ezelőtt remélni le­hetett. Búzát mintegy ezer hektáron termesztenek, a ka­­lászoló gabonának nagyon jól jött a múlt héten lehullott nyolc-tíz milliméter eső. A termelőszövetkezetben jelen­leg az egyik legnagyobb és legfontosabb munka a nyolc­száz férőhelyes szakosított tehenészeti telep építése. Legkésőbb július elejére sze­retnék átadni rendeltetésé­nek a fejőházat, de készülő­félben van már két istálló is. * * * A györújbaráti termelőszö­vetkezetben joggal panaszol­ják, hogy a járásnak ezt a részét gyakorta elkerüli az eső. így volt ez az idén is, hisz májusban mindössze 25—30 milliméter csapadék hullott, ami bizony a tavaszi szárazságot is figyelembe véve, jóval kevesebb a szük­ségesnél. Ennek ellenére a földeken még ott van a jó termés ígérete, hisz a gabo­nák szépek, a tőszám elegen­dő, csak az elkövetkező na­pokban, hetekben kellene még némi eső. Idén már teljesen termőre fordul a téesz száz hektárnyi szőlője is. A jelenlegi állapot szerint itt jó termésre számíthatnak. A termelőszövetkezet szer­vezi, segíti a háztáji terme­lést és felvásárlást. A tagok egyebek közt négy hektárnyi területen paradicsomot ter­mesztenek, melynek az ülte­tése is befejeződött. Győrúj­­barát közismerten a málna- és gyümölcstermelő közsé­gek közé tartozik. Jelenleg a málna is megfelelő termést mutat, bár a hét végi kevés­ke eső még a bokrok alját sem tudta eláztatni. * * * A nagycenki termelőszö­vetkezetben április végén még nagyon gyengének lát­szottak a gabonák. Ezen a részen azonban májusban hatvannégy milliméter csa­padékot mértek. Az esők megváltoztatták a határ ké­pét, megfelelő tőállományú, szép a búza, a tavaszi árpa. Jól kikelt a kukorica, kezd megerősödni a répa is. ösz­­szességében Nagycenken jó termésre számítanak, hisz a lehullott csapadékból még az elkövetkező napokra, hetek­re is maradt némi nedvesség a talajban. * * * Az Állami Biztosító me­gyei Igazgatóságán elkészült a téli-tavaszi károk felméré­se Ezek szerint a téli fagyok mintegy 1400 hektárnyi ár­pában, repcében tettek kárt. Tavasszal a belvizek és a fa­gyok­­mintegy hétszázhar­minc hektáron silányították a növényeket. Ezen kívül 330 hektár cukorrépánál a ho­mokverés okozott gondokat. N. E. Az adott szó hitele MEGYÉNK országgyűlési képviselőinek legutóbbi megbeszélésén hangzott el egy hozzászólásban: — Le­gyen a kimondott szónak, a telefonon tett ígéretnek nagyobb súlya! Ezzel utalt a képviselőnő arra, hogy mennyi felesleges papírmunkát, levelezést lehetne megtakarítani, ha egy terület felelős vezetője a szá­mára tolmácsolt jogos kérésnek eleget tenne ikta­tószám és pecsétek nélkül is. A megjegyzés nem maradt visszhangtalan, több képviselő is reagált rá, saját tapasztalatait idézvén. „A szavak értéktelenedésének vagyunk tanúi, hogy az adott szó hitele” — állapították meg néhányan, s a mindennapokból vett példákkal támasztották alá a mondottakat. Kissé elbürokratizálódott életünkben manapság pa­pír nélkül szinte semmire sem lehet jutni, s különö­sen érvényes ez a különféle partnerkapcsolatokra. Minden megbeszélésről jegyzőkönyvnek, de legalább is feljegyzésnek, emlékeztetőnek kell készülnie — mert hátha valamelyik fél nem­­tartja be a szóban elhangzott ígéretét mondjuk az anyagszállításról, a határidőről és egyebekről. Vagyis, nem hiszünk egy­másnak, s ennek bizony van némi alapja. (Mély meg­győződésem egyébként, hogy az esetek többségében az a hitetlenkedés mondvacsinált ürügy a túlbiztosított munkamódszer jegyében .. .) Nemcsak a szóban tett ígéret megtartása, egy adott ügy elintézésének telefonon történő „visszaigazolása” adta az alapot a kritikai megjegyzésekhez a képvise­lők megbeszélésén. Egyikük például azon háborgott — teljes joggal —, hogy milyen különbség tapasztal­ható a baráti és a hivatalos szó között Amikor ugyanis érdeklődik egy témában, nemritkán kezdődik úgy a válasz. ..Ez attól függ, hogy a hivatalos véle­ményemre kíváncsi, vagy barátilag mondjam el mi a helyzet...” Még furcsább a kimondott szó sorsa egy másik példából X. panaszkodik Y. vezetőnek, hogy itt meg itt milyen visszásságokat tapasztal, és ez már tűrhe­tetlen. Y. vezető meghallgatja a dolgot, aztán elkezd intézkedni. És ki háborodik fel ezen? ... a Panasz­kodó, mondván, hogy ő csak úgy említette az ügyet, nem gondolta, hogy ennek következménye lehet... Úgy hiszem, a képviselők okkal-joggal elégedetlen­kedtek a mindennapjainkban elterjedt jelenség miatt. Éppen ők a tudó, — és következetes megtestesítői is — annak az elvnek, amely egyben a közéletünk han­gulatát is jelentősen befolyásolja, miszerint ma már nem szabad össze-vissza beszélni az embereknek, fe­lelőtlenül ígérgetni egymásnak. (Mindemellé hozzá­fűzném, hogy a sokpecsétes fejléces papíron kötött szerződés sem szentírás, ha a felek úgy állnak hoz­zá ...) IGAZ, ma már nem szokás, hogy — mint egykor a lóvásártéren — parolázással és áldomásirással nagy értékek cserélnek gazdát. Vagy éppen „úri becsület­szóra” nagybirtoknyi összegek adódnak kölcsönbe. De e hajdani tranzakciókból egy dolgot megőrizhetnénk: az elhangzott szó súlyát, hitelét! (Csiszka) ■ Győrben a Sütőipari Vállalat 1-es számú üzemében na­ponta harminchatféle termék készül. Közkedvelt a sajtos rúd, a túróstáska, a fonott kalács, a kuglóf, a kakaós csiga, a lekvárostáska. Hajnali négy órakor a vállalat gépkocsija­in jut el a sokféle termék a megye és a város élelmiszer kiskereskedelmi vállalatának boltjaiba és az áfész-üzletekbe. Tervek és lehetőségek A kisközségek megtartó ereje A faluból minden harmadik ember naponta ingázik a környező falvakba, városok­ba. Helyben alig van munka­­alkalom. A példabeli község nevét szándékosan nem em­lítjük. Lélekszámát tekintve nem is olyan apró település, helyzete, gondjai azonban sű­rítményét adják a félreeső kisközségekre sokhelyütt jel­lemző képnek. Alighanem tu­catszám sorolhatnánk hely­ségneveket az ország egymás­tól távoli csücskéiből, ha eh­hez hasonló körülményeket keresnénk. A szépen gyarapodó du­nántúli megyéről hallottuk a minap, hogy a több mint két­száz kisközségéből száz körül van azoknak a száma, ahol nincs önálló tanács, nincs ter­melőszövetkezeti központ, nincs pártszervezet. Gond van a kistelepülések népesség­­megtartó erejével. No, persze, az általánosítás ezúttal is ha­mis lenne, hiszen akadnak szép számmal virágzó falvak. Ám az országos statisztikák intő jelként figyelmeztetnek. Tavaly az állandó lakóhely változásokat tekintve Buda­pesten nyolcezerrel, a többi városban huszonnyolcezerrel nőtt a lélekszám. Faluról vi­szont harminchatezren köl­töztek el. Mindez egyetlen esztendő alatt. Az arány tö­kéletesen megfelel az utóbbi tíz év átlagának. A kisközségek népesség megtartásáról beszélünk, hol­ott egyre inkább úgy fordul a kérdés: vajon megfelelő-e a kistelepülések népesség eltar­tó ereje? Ma, amikor min­denki, akár városban él, akár faluhelyen, egyaránt igényli a városias élet bizonyos szín­vonalát, azok a falvak, ame­lyek nem képesek a követel­ményeknek megfelelni, a je­lek szerint tarthatnak a lassú sorvadástól. Korántsem extra igények­ről van szó, avagy arról, hogy a vidéki életforma sajátossá­gai eltűnőben vannak, és va­lamiféle uniformizálód­ás in­dult volna meg, kizárólag az urbanizálódás fokmérői sze­rint. Vannak azonban olyan jogos lakossági követelmé­nyek egy-egy településsel szemben, melyeknek hiányá­ban az is előbb-utóbb ott­hagyja a falut, aki pedig tíz körömmel ragaszkodna hozzá, szíve szerint. Ilyen az infra­struktúra , amibe a mai élet alapfeltételei tartoznak bele, a bolthálózattól az utak, csa­tornák állapotáig. Hasonló­képpen fontos a munkaalka­lom. Ha nem is ott a faluban, de legalább elérhető közelség­ben. Két olyan alapfeltétel, ami nélkül legföljebb szóvi­rágokat gyárthatunk a termé­szethez közeli élet szépségei­ről, de valójában az idő mú­lásával mindent belep a dud­­va mert nem lesz, aki a föl­det gondozza, műveli. Nemrégiben tanulságos adatokat olvastunk a falusi lakáshelyzetről. Az utóbbi tíz évben 10,5 százalékkal nőtt az ország lakásállománya, ám falun ez az arány csak 4,7 százalék. A „nagyon zsúfolt” lakások száma városainkban 97 ezer, faluhelyen 293 ezer ilyen kategóriájú családi fé­szek található. Ezzel szemben talun jóval olcsóbb építkezni — vetheti ellen bárki, így igaz, csakhogy a falusi ember az esetek többségében maga fizeti a járdát, az utat, a víz­vezetéket, azaz az úgyneve­zett kommunális kiadásokat is. Az előny tehát gyorsan a visszájára fordul. Az sem két­séges, hogy az utóbbi eszten­dőkben az ipar fejlődésének, a lakosság átrétegeződésének szorításában még a községek­ben keletkezett erőforrások egy részét is a városi, telep­szerű lakásépítésre fordítot­ták. Megannyi olyan jelenség tornyosul tehát a feladatok elé: ne hagyjuk elsorvadni falva­inkat. Ne hagyjuk sor­sukra azokat a százezreket, akik nehéz helyzetben lévő településeken élnek. Nagy formátumú tervek vannak születőben. Készül­­az új te­lepülésfejlesztési koncepció, mely — remélhetően kikü­szöbölve a korábbi program aránytalanságokat eredmé­nyező hibáit — az ezredfor­dulóig határozza meg a tele­pülések jövőjét. Sokat vitat­koznak ezért manapság a falu helyzetéről, szerepéről is. Annyi bizonyos: helyben szét­osztható, a közösség javára fordítható eszközök nélkül, a helybeliek nagyobb döntési szabadsága nélkül a legszebb terv is visszájára fordul. A nagyobb önállóságnak már most, a tervkészítéskor eljött az ideje. Többek között jó lenne végre a tudomány se­gítségül hívásával tisztázni, hogy mit akarnak az érintet­tek, maguk a falusi emberek. Céljaikból, vágyaikból meny­nyi a realitás, és mire kell kényszerűségből vagy éppen ésszerűségből határozottan nemet mondani. Ehhez azon­ban elengedhetetlen, hogy rangjának megfelelően kezel­jük a falut, partnerként a fa­lusi embereket G. L. F. ­ A Volán 19. sz. Vállalat a győri darabáru kirendeltsége speciális kis konténerszállító gépkocsikkal látja el a fuvarozói igények alapján szállításait. Évente mintegy 20 ezer konténerre való árut szállítanak háztól-házig a vállalat gépkocsijain. Exportál a Herbaria Közös külkereskedelmi iro­da létesítéséről írtak alá tár­sasági szerződést a Herbaria Országos Gyógynövényforgal­mi Közös Vállalat és a Med­­impex Gyógyszerkülkereske­delmi Vállalat vezetői. Az Iroda közvetlen lehető­séget nyújt az érdekeltségek azonosítására, a megszerzett nyereségen osztozkodnak a vállalatok, de a veszteség kockázatát is közösen viselik. Az eddig is igen jó kapcso­latban lévő két vállalat szak­emberei a közös iroda kere­tein belül még nagyobb gond­dal elemzik a világpiac ala­kulását, és ennek megfelelően irányítják a termelési, be­gyűjtési és feldolgozó tevé­kenységet. Az Iroda várható forgalmát évi negyedmilliárd forintra becsülik, mely csak­nem teljes egészében a nem szocialista országokba irá­nyuló exportból származik.

Next