Kisalföld, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-01 / 179. szám

Közelebb a gyakorlathoz önálló pártalapszervezet a HUNGAROCAMION-nál Az 1. számú főúton, a Mosonmagyaróvár felé tartóknak a város szélén nagybetűs cégér hívja fel a figyelmüket: HUNGAROCAMION. A Nemzetközi Autóközlekedési Vál­lalat mosonmagyaróvári kirendeltsége 11 éve létesült és az országban lévő tíz egység közül a legnagyobb. Nyugati-ke­leti kapuként emlegetik. A kirendeltség sokrétű tevékeny­séget végez. Egyebek között fogadja az export és import árut szállító vállalati járműveket. Vámkezeli az „importos” kocsik rakományát. Feladata továbbá, hogy visszfuvarról gon­doskodjék, piackutatást végezzen, és javítsa a kisebb-na­­gyobb mértékben meghibásodott gépkocsikat. Az egy évti­­zede még három alkalmazottal dolgozó kirendeltség ma 50 embert (köztük nyolc nőt) foglalkoztat folyamatos műszak­­ban. A kirendeltség dolgozói kö­zül tizen párttagok, nagy ré­szüket a mosonmagyaróvári II. lakókörzeti alapszervezet nevelte kommunistává. Ta­valy nyáron vetette fel elő­ször valmelyik párttag, hogy jó lenne önálló alapszerve­zetet alakítani. — Éveken át a körzet II. pártalapszervezetéhez tartoz­tunk — mondja Nagy Ká­roly, a jelenleg külföldön tar­tózkodó párttitkár helyettese. — Az elvtársak közül bárkit megkérdezhet, mind tanúsít­ja, hogy jószerint a tagdíjfi­zetésen kívül nem volt közös témánk a lakókörzettel. A körzetben a tagság többsége nyugdíjas, nálunk pedig a párttagok átlagos életkora 36 —38 év. Érdeklődési körünk eltér az idős emberekétől. Móré János lakókörzeti párt­titkár ugyan rendszeresen lá­togat és patronál bennünket, eredményeinkről és terveink­ről pedig kirendeltségünk ve­zetője többször ad tájékoz­tatást a taggyűlésnek. Vala­hogyan mégis „hontalanok­nak” éreztük magukat. Ezen­kívül vállalatunk pártbizott­sága előtt sem volt ismere­tes, hogy hányan vagyunk, hogyan és mint télik szerve­zeti életünk. — Egy éve kezdtünk „moz­golódni” — veszi át a szót Tranta Jenő kirendeltségve­zető, a közösség első párttag­ja. Előtte alaposan megvitat­tuk, hogy miért lenne előnyös nekünk az önálló pártszerve­zet. Elsősorban saját felada­tainkkal és gondjainkkal tö­rődhetnénk. Nehogy bárki félreértse: rendkívül tisztel­jük és becsüljük az idős elv­társakat. Csak hát az időseb­beket érdeklő taggyűlési té­mák nemigen keltették fel érdeklődésünket. Másrészt: folyamatos — három — mű­szakban dolgozunk, feladata­ink egyre szaporodnak, már­pedig a tennivalók végrehaj­tásának segítése és ellenőrzé­se túlsúlyban a kirendeltség kommunistáira hárul. Ezen­kívül úgy éreztük, hogy az utánpótlás neveléséről, dol­gozóink politikai és szakmai ismereteinek gyarapításáról saját közösségünkben ered­ményesebben gondoskodhat­nánk. A HUNGAROCAMION mosonmagyaróvári kiren­deltsége kommunistáinak az önállósulásra való elgondolá­sát a városi pártbizottság és a vállalati pártbizottság is tá­mogatta. A néhány hónapos tapasztalat máris kedvezőnek mondható. — Önállóvá válásunk óta központunktól minden infor­mációt megkapunk. Taggyű­lési témáink testhezállóak. Eddig értékeltük az alkat­részellátást, a raktári készle­teket, a termelésbővítés lehe­tőségeit, a piackutatás formá­it, a szocialista munkaverseny eredményeit. Számba vettük és néhányan pártmegbizatás­­ként kapták az utánpótlással való foglalkozást. Szeptem­bertől alapfokú szemináriu­mot indítunk a pártonkívül­­eknek is. Három dolgozónk már elvégezte a marxista-le­ninista esti középiskolát, hár­man pedig az esti középisko­lában, illetve az ML Esti Egyetemen tanulnak. Szakmai vonalon jól állunk. Vala­mennyi munkavállalónknak megvan a munkaköréhez szükséges — sokuknak felső­fokú — végzettsége. Nyolc nőn­k közül három irányító poszton tevékenykedik — tá­jékoztat Nagy Károly és Tranta Jenő. A tervek és elképzelések is­mertetésébe Winkler Zoltán forgalmi érkeztető és Mike Imre forgalomirányító is be­kapcsolódik. — Célunk változatlanul az, hogy a lakókörzeti alapszer­vezettel élő legyen a kapcso­latunk, így továbbra is tájé­koztatjuk őket, hogy s mint élünk. Tapasztalatcseréket szorgalmazunk más üzemi alapszervezetekkel. Igen fon­tosnak tartjuk, hogy a gaz­daságpolitikai feladatok ered­ményesebb végrehajtása, a hatékonyság növelése, a fel­adatokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás érdekében az anyavállalat és kirendeltsé­günk között a koordinációs tevékenységet még szorosab­bá fűzzük. Biztató jelként ér­tékeljük, hogy a HUNG­ARO­CAMION vállalati pártbizott­sága által szervezett legutób­bi egyhetes továbbképzésen már párttitkárunk is részt vett. N. M. A vendéglátás igen , a kereskedelem nem... Kisebb létszámmal nagyobb forgalom A szerződéses üzemeltetés tapasztalatai Utaljunk azonnal a címre: országos és megyei számok bizonyítják, hogy a vendég­látóiparban jóval népszerűbb az új üzemeltetési formák körébe tartozó szerződéses üzemeltetés, mint a kereske­delemben. A jelenségnek számos oka van, sommásan mégis első­sorban az anyagi érdekelt­ségre kell hivatkozni. Vagy­is : bár a vendéglátóipari egy­ségeket „kiadó” vállalatok, szövetkezetek általában az induló átalánydíjba a koráb­binál hetven (!) százalékkal nagyobb nyereséget kalkulál­tak, mégis akadtak bőven vállalkozókra, ugyanakkor a kiskereskedelmi egységek meghirdetői a veszteséges üz­letekért nemegyszer azon­nali nyereséget­ kötöttek ki... Számolni mindenki tud, nem csoda hát, hogy ezért, na meg a srét szakma lehetősé­gei közötti lényeges különb­ségek miatt, megyénkben pél­dául élelmiszerüzlet még alig talált szerződéses gazdá­ra, szemben egy-egy vendég­lő, presezn­ináéért lezajlott tetemévi licitálásokkal. A n­yír fivom­­aizet­ési for­mák elterjedésének persze csak első lépcsőfoka maga a vállalkozókedv (tisztelet az ismeretlent vállaló úttörők­nek!), az egy-másfél éves működési tapasztalatok dön­tik el végül is, mennyire kap polgárjogit a lakossági ellá­tás javítását célzó kereske­­delmi-vendéglátóipari for­máció a mindennapok gya­korlatában. A megyei tanács kereske­delmi osztályának szakembe­rei kezdettől figyelik és ta­nulmányozzák a hónapról hónapra változó képet, s a minisztériumi irányelveknek megfelelően segítik (tanfo­lyamokkal, előadássorozatok­kal, szaktanácsadással) a szerződéses üzemeltetésre vállalkozókat. Nem kivárniuk az olvasót a számok tömke­legével különösen terhelni, s még csak szakmai elemzések­be sem bocsátkozni, de né­hány, eddig már határozot­tan körvonalazott jelenség, a szak­igazgatás megállapítá­sai feltétlenül szélesebb kör­re tartoznak. Nos, ez év első negyedé­nek végéig­­i megyénkben meghirdetett kereskedal­mi gazdálkodó em­légn­ek (ez az összes kiadhatónak a 26,2 százaléka) az egyharma­­da­ kelt el. Az érdeklődés — mint már jeleztük — a ven­déglátásban jobban megfelelt a várakozásnak, hiszen ott minden második meghirde­tett egységre akadt vállalko­zó, a bolti kiskereskedelem­ben viszont — mélyen a vá­rakozás alatt — csak min­den hatodikra. Hozzá kell még fűzni, hogy a március óta eltelt időszakról még nincsenek pontos adatok, de főleg az áfészek aktivizáló­dásának köszönhetően ma már jóval több a szerződé­ses üzemeltetésre átvett egy­ség. A szakmai ellenőrzések, il­letve tapasztalatok egyértel­mű megállapítása, hogy az új formában üzemelő egysé­gek túlnyomó többségében jelentősen javult a kiszol­­gálás kulturáliságn, jobb lett az árukínálat, több új szol­­gáltatást vezettek be (pl. diszkó, zenegép, játékauto­mata), raktárakat bővítettek teraszokat alak­ította­­­k, célszerűen módosították a nyitvatartási időt. Az intézkedések hatására jelentősen emelkedett a for­galom — azzal együtt, hogy az üzletvezetők általánosság­ban már az első üzemelési évre 15—20 százalékos for­galomnövekedést vállaltak, és ezt a tapasztalatok szerint többségében még tovább is növelték. Megyénkben tíz százalék­kal csökkent a szerződés megkötése után az egységek­ben dolgozók létszáma. Ahol a létszámot az üzletvezető nem csökkentette, ott a ha­tékonyság a változatlan lét­szám melletti nagyobb for­galomból adódik. Általában mindenütt azonos, de inkább kisebb álló- és forgóeszköz­­állománnyal érték el a for­galomnövekedést, és a meg­előzőnél nagyobb figyelmet fordítanak az energia- és költségmegtakarításra. Szerződésbontásra eddig csak néhány esetben került sor, okai: az eltúlzott licitá­lás, a környéken lévő ha­sonló üzlet konkurrenciája, a várakozáson aluli lehető­ség, a rossz üzletvezetés. A képhez még hozzátarto­zik, hogy a szerződéses egy­ségeket kiadó vállalatok köz- I pontjaiban eddig az árufor- I galmi apparátus nem csök-­­ kent. Ez egyelőre érthető, hi­szen még a ,,régi” típusú üz­letek vannak többségben, de a szerződéses egységek szá­mának növekedésével párhu­zamosan mindenhol elvárják az áruforgalmi irányító sze­mélyzet leépítését. A nagy vonalakban körvo­nalazott tapasztalatok szak­mai értékelése továbbra is folyamatos, s a megyei ta­nács szakembereinek irányí­tó, segítő tevékenysége a jó módszerek elterjesztését, a hibák­ megszüntetését szol­gálják. (Csiszka) 1982. augusztus 1., vasárnap ­ Naponta többezer adatot továbbítanak a győri Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat központjából a SZÜV számító­gépeihez. A korszerű berendezés lehetővé teszi a keres­kedelmi vállalat részére a naprakész könyvelést. Vízszigetelő anyagok Az idén már mintegy 450 tonna korszerű vízszigetelő anyagot gyárt az öntödei Vállalat egy dán koncentrá­­tumból. A szigetelőanyag — mely két változatban készül — új és régi épületeknél egy­aránt alkalmazható. Az épü­letek falában fúrt lyukakba helyezik az injektáló habar­csot, ami aztán a falban lévő mésszel és nedvességgel víz­záró réteget alkot. A gyártmány minőségét a hazai szakembereken kívül a dán cég képviselői is rend­szeresen ellenőrzik. A hazai eladások mellett a gyártók a termék exportjá­ra is gondolnak, a kooperá­ciós szerződés lehetővé teszi a harmadik piaci értékesí­tést is. Rugalmas gazdálkodással állják a versenyt Lendületben a tanácsi ipar A Győr-Sopron megyei Ta­nács ipari osztályának fel­ügyelete alá tartozó vállala­tok ritkán kerülnek a közfi­gyelem reflektorfényébe, hi­szen az ott dolgozók összes száma sem éri el a kétezret és a termelésük értéke sem mérhető milliárdokkal. A róluk szóló hírek, olvasói észrevételek is legtöbbször az újságok hátsó oldalán ta­lálhatók néhány sorban. Csakhogy különös magyar szokás, hogy legtöbben az újságot hátulról kezdik ol­vasni széles e hazánkban. Érdektelenségről már csak azért sem lehet szó e kis­vállalatokkal kapcsolatban, mert tevékenységi körük zö­me szinte a megye minden lakosát érinti a lakásépítők­től a gázöngyújtó tulajdono­sokig. E vállalatok munká­ja, dolgozóik lelkiismeretes­sége így nem annyira az életszínvonalat, hanem a mindennapi közérzetünket határozza meg. A Gépipari és Finommecha­nikai Vállalatnál szerelőre váró ébresztőóra hiányát nem lehet pénzben kifejez­ni, ha valaki elkésik saját esküvőjéről, miként a Ve­­gy­esipari Vállalatnál gyár­tott karácsonyfadísz sem fo­­rint­osítható. A dolgok ter­mészeténél fogva azonban a vállalati gazdálkodás ered­ményessége, ha közvetetten is, de pontosan jelzi, hogyan feleltek meg e vállalatok ki­tűzött feladataiknak. A Génmnari és Finommecha­nikai Vállalat és a Műanyag­­feldolgozó és Kefcanártó tral­lalát érezte meg legjobban a külpiac nem egyszer ri­­asztó változásit. Az üzlet­kötések, megállapodások el­tinzéd­ig fűtömeg én bevétel kiesést jelentett számunkra az első félévben A GÉFI-nél tetézte a gondokat a lét­számhiány. A rugalmas át­csoportosításokkal sikerült csak enyhíteni a termelési feszültségeket. Meglepő vi­szont a szolgáltatások meny­­nyiségének csökkenése, mert a vállalat presztiskérdésnek tekinti a lakossági ellátást. A lapunkat is készítő Szé­chenyi Nyomda terveit jelen­tősen túlteljesítette, még ha az anyagárak növekedését nem is számítjuk. A Patyo­lat Vállalatról lakonikus rö­­vidségű mondatot jegyeztünk fel: árbevétele a tervezett ütemben csökkent. A Beledi Cementárupiari Vállalat ter­mékszerkezet váltása, a mo­­zaiklap-készítés csökkenése, törvényszerű folyamat. Míg a nagy betongyárak enyhén szólva kedvezőtlen pozícióba kerültek, a belediek dereka­san helyt álltak a piacon. A Vegyesipari Vállalat árbevé­tele nem éri el ugyan a ter­vezettet, nyeresége viszont harminc százalékkal nőtt. Bár a vállalatnál nem ked­vező a noházembl­ém­ázás nagymértékű csökkenése, mint vásárlók, örülhetünk annak, hogy kevesebb fics­­csos pohárral találkozunk az üzletek polcain. A tanácsi inar fejlesztései az első félévben igazodtak az általános gazdasági hely­zethez, jobbára csak szint­tartó beruházásokat hajtot­­tak végre, összességben a rugal­mas gazdálkodás, különösen a szigorű szabályozás ellené­re elért nagy nyereség bizo­nyítja, hogy állták a ver­senyt az egyre nehezedő kö­rülmények között is­ ­­­. Segít a háttérraktár A kereskedelmi felügyelő­ségek megvizsgálták a fővá­rosi peremkerületek és a vi­déki, 1000 lakosnál kisebb te­lepülések fogyasztásicikk-el­­látását, valamint azt, hogy összhangban van-e a termé­kek minősége az árakkal, kulturált-e a kiszolgálás. Tapasztalataik szerint — különösen a kis településeken sőt, a tanyavilágban is — a három évvel ezelőtti hasonló vizsgálat óta jelentősen ja­vult a lakosság áruellátása, a kereskedelem kulturáltsága. Napi cikkekből az üzletek ve­zetői általában a helyi igé­nyeknek megfelelően alakít­ják ki a választékot. Ebben nagy segítséget nyújt, hogy a nagykereskedelmi vállalatok számos megyében úgyneve­zett háttérraktárakat létesí­tettek, amelyekből az árut ki­sebb távolságra kell szállí­tani. KIMIPOID — 3

Next