Kisalföld, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-02 / 257. szám
Megjavított gyepekről értékes takarmány A MÁSODIK SZÜLETÉSNAP Két évvel ezelőtt, októberben alakult meg a dunántúli gyepre és melléktermékre alapozott takarmányozási társaság, szarvasmarha- és juhtenyésztés céljából. Harminckét mezőgazdasági üzem és egy állami gazdaság csatlakozott hozzá. A társaság képviseletét, a gesztorságot a bősárkányi téesz vállalta. Mi indokolta ennek a társaságnak a megalakítását? Mindenekelőtt a megye gyepterületének gazdaságos kihasználása, és annyi jó takarmány megtermelése, hogy fedezete legyen az állatállomány növelésének. Ezen túl a társaság még célul tűzte ki a szántóföldi és az ipari melléktermék hasznosítását is. Nem jelenthetett ez egyszerű feladatot, ugyanis a megye szálas- és tömegtakarmány-termesztésben, gyepgazdálkodásban addig is kiemelkedő eredményt ért el, s ennek a még további javításához vált szükségessé egy rendszerszerű szervező, irányító tevékenység, a szántóföldi melléktermék az, amit az utóbbi tíz-húsz évben ugyancsak gyéren használt fel a mezőgazdaság. Ezekhez sorolható a takarmányszalma, a kukoricaszár, a répakorona, a nyers répaszelet felhasználása, aminél korábban nem is annyira a módszer hiánya akadályozta a hasznosítást, hanem a gépi háttér nem volt meg. Nem gond ez már a szalmánál, a répakoronánál, javult a szár hasznosításának feltétele is. Mivel a társaság keresi a különböző együttműködési lehetőségeket, így kapcsolatban áll a KSZE termelési rendszerrel, a mosonmagyaróvári egyetemmel, a Termelésfejlesztési Intézettel, a cukorgyárral, a Szeszipari Vállalattal, és így lehetővé válik a melléktermék hasznosításának a megoldása is. Napjainkban is folytatódnak a kísérletek a vinasz felhasználására, hogy hasznosítható talajtápanyagutánpótlásra? Egy-két hektáros kísérletet állított be a gesztorgazdaság, a tény, hogy vinasszal kezelt tábla több zöldtömeget adott. Viszont nem hagyható figyelmen kívül a kijuttatással járó többletköltség. A végleges eredményt majd a további kísérletek határozzák meg. Végül is szólni érdemes a legfontosabbról arról, hogy a társaság két évi munkája nyomán javulás tapasztalható-e a gyepek hozamával A Bosárkány a gesztor szövetkezet az utóbbi öt évben (hektáronként 19 mázsa volt a bezárni 1e1°ntősen növelte a termését. Két évvel ezelőtt már több mint 5300 kilót adott minden hektár gyep, tavaly 6200 kilót, az idén közel hétezer kilóra számítanak az előzetes becslések szerint, ezerkétszáz hektár átlagában. Társasági szinten a hektáronkénti hozam négyezer kiló körül várható, ez jóval több mint a megyei átlag és közelíti a hatodik ötéves tervidőszak végére vállaltat, azt hogy a taggazdaságok gyepterületének termésátlaga 4,5 tonna legyen, hektáronként. G. Szabó Felújítások, telepítések Idővel a társaság taggazdaságainak száma harmincnyolcra nőtt, s a gyep területe pedig ezáltal a 19 840 hektárról 22 375 hektárra. Vagyis ez a megye összes gyepterületének közel hatvan százaléka. Tavaly húsz fejlesztési és hasznosítási tervet készítettek, amely a korszerű gyepgazdálkodást volt hivatott segíteni. Az idén már beszámolhat arról a társaság, hogy valamennyi taggazdaság témával foglalkozó technológiáját átnézték, átvizsgálták, ugyanis a fejlesztési tervek hasznosítási részei a gazdaságok szakembereivel közösen készültek, alkalmazkodva a helyi adottságokhoz. A társaság külön kidolgozott műtrágyázási technológiát, felújításokra, telepítésekre tettek javaslatot a társaságot képviselő szakemberek. Tavaly közel hétszáz hektáron tíz gazdaság végzett felújítást, tizennégy téesz pedig több mint hétszáz hektáron telepített gyepet. Az idén a harmincnyolc gazdaságból több mint nyolcszáz hektár gyepet újított fel 19 üzem, és közel háromszáz hektárra tehető az úti telepítés. Segített a felújítási és a telepítési munkákban a társaság tulajdonában lévő Bettinson gén, a gesztorgazdaság tulajdonában lévő TÁV—3-as vetőgép, a MÉM génkísérleti intézete által Farádra kihelyezett Fergusson direkt vetően. Mit jelentenek a megye gyepgazdálkodását tekintve a felújítások, telepítések, amik folytatódnak, sőt a következő gazdasági évre akkora az igény, hogy nagyon jó szervezéssel tudja csak kielégíteni a társaság. Termővé váltak olyan területek, amik eddig nem hoztak hasznot, vagy hektáronként 5—10 mázsával nagyobb lett a hozam. De még a hozam 1982. november 2., kedd növekedésnél is figyelemre méltóbb eredmény, hogy a gyepes terület béltartalmai értéke javult. Hesszon-körök A jó beltartalmi érték megőrzése függ a gyors, szakszerű betakarítástól, s ennek a megszervezése nem kis tennivalót adott a társaságnak. A gépi betakarításhoz felmérést készítettek, hogy a taggazdaságoknál milyen mérvű a technikai háttér, hány üzem kíván szálastakarmány-betakarító gépet vásárolni, és a gyors betakarítás érdekében megalakultak „a Hesston-körök”, vagyis a nagyteljesítményű Hesston gépek hasznosítására összefogott néhány közeli gazdaság, (öt Hesston-kör alakult tizenhárom üzem részvételével.) Együttműködési szerződést kötött a társaság a KSZE termelési rendszerrel is, mégpedig a célból, hogy a rendszer segítse a takarmánybetakarító gépek vásárlását, szervizelését és főleg az alkatrész-ellátást. A fűtermés betakarítása mellett a másik hasznosítási módja a gyepeknek a legeltetés, amihez szintén adott technológiát a társaság, főleg az intenzív gyepek hasznosításáért igyekezett korszerű legeltetési módszert elterjeszteni, a villanypásztoros sávos legeltetést, ami kizárja a pazarlást. A megyében a húsmarha-tartás gyors terjedésével olyan területek is legeltetésre kerültek, amiket eddig nem is kaszáltak, de éppen a legeltetés révén, a tintással, trágyázással, és még a rávetéssel feljavultak ez,de a kevés hasznot hozó területek. Kibővült kapcsolatok Az ipari és szántóföldi melléktermék takarmányként való hasznosítását is feladatul kapta a társaság. Főleg Aki ingázik, okkal teszi. Ám az okok sokfélék. Ésszerűek és érthetetlenek, szigorúan gazdaságiak és szabadosan emberiek. A megélhetés szorító gondjaihoz és a megszokás szélcsendjéhez kötődők. Egy biztos: az ingázás életforma. Győr város lakossága napközben huszonháromezer emberrel gyarapodik általa. Az ország vidéki városai közül Miskolc után Győrnek van a legnagyobb szívóhatása. S egy megyei adat: a lakosság munkavállalóinak egynegyede ingázó, ötvenezren szállnak járműre minden hétköznapon, hogy lakóhelyükön kívül, többnyire a megye városaiban állítassanak munkába. Az inga „Hajózni muszáj” — mondta Marco Polo, aztán eltelt néhány évszázad és megszólalt egyik útitársam a vonaton. Kapuvár után, valamivel Csorna előtt: „ingázni muszáj” Szavaiban, arcán mély meggyőződés, kezében kártya Zöld királlyal elfog egy tök snapszert s nem késlekedik a magyarázattal sem. „Az inga, ha egyszer belódul, csak a holtponton áll meg. Engem már nem tudna senki megfogni se az egyik, se a másik szélén, se Kapuváron, se Győrben. Ez a harmadik kártyapaklim és már ez is hat éve utazik ide és oda. Maga most csak azért ülhet itt szemben velem, mert a haveromnak ma temetik az anyósát. Szabadságot vett ki évek óta most hiányzik először a negyedik ember ebből a kártyacsatából. Úgy megszoktuk egymást, meg az utazást, mint a vasutas a fütyülőjét. Látja" Ilyen egyszerű ez. Születünk ingázunk, meghalunk, ahogy az isten meg a vállalat rendeli. S nekem már az apám is ezt csinálta. Egyébként meg maga oszt.” Ho!t pont könyökét a pultra fejét az öklére ejti Lajos bácsi, s így beszél hajdani kultikus bandájáról a talponállóban, egy fröccs mellett. Három inget, két kiskabátot és szűk, szúrós szemeket visel, ősz van. A pulton ott fekszik kiterítve a banda egykori menetelésének terepasztala. Hegyvonulatok gyufaszálból, folyók kifröcscsent borból városok elnyomott cigarettavégekből. Győr, a Dunántúl, a Duna—Tisza köze. Budapest, a Felvidék .. ment a szegény a munka után. Az államosításig Akkor a banda úgy, ahogy volt, beállt a vagongyárba. Kalapot emelt egy korszak. A vándorokból ingázók lettek, minden estét a családdal töltöttek, évszakok helyett órákban számolták a munkaidőt. Aki túlélte ma már nyugdíjas, házat, szakmát, nemritkán diplomát adott a gyerekeinek. S még mindig hátra van jónéhány fröccs. 181 Cj* •íí • mjJá í é | Hf!ifi O Egyedülálló megoldás Földvédelmi alapot létesítettek A Magyar Közlönyben megjelent a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes rendelete a földvédelmi alapról. A jogszabály nemzetközileg is új megoldást tesz lehetővé arra, hogy a mezőgazdasági művelésből kivont területek után járó térítés meghatározott része, továbbá a művelési kötelezettség elmulasztásáért kirótt bírságokból befolyt öszszeg — kiegészülve az állami támogatással — egyetlen kézben legyenek. S a földek ismételt felhasználását, termőképességének fokozását, általában a gazdaságos termelést szolgálja úgy, hogy központi elosztással oda kerüljön vissza, ahonan elszármazott : a mezőgazdasági termelésbe. Az alapból az állami tulajdonban lévő földek használói, továbbá a termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek részesülhetnek vissza nem térítendő támogatásban, illetve később térítendő hozzájárulásban. A felhasználási lehetőségek széles körűek, hatféle célra folyósítanak támogatást, illetve hozzájárulást. A támogatás részben a parlag területek szántóművelésbe való vonását szolgálja. Ez a beavatkozás eléggé költséges, így gyakran meghaladja a gazdaságok anyagi erejét. A művelésből korábban kivont földek ismételt használatba vételének kiadásait részben szintén az alapból fedezhetik a gazdálkodók, és például a földek közé ékelődött, úgynevezett zárványterületeket is az alapból felvett összegekből foghatják be. A hozzájárulás egyfajta előleg arra, hogy a termelők gazdaságosabban hasznosíthassák területeiket. A földcserék — amikor a gazdaságok például a jobb területi elrendezés érdekében átengedik egymásnak földrészeiket —, korábban eléggé elhúzódtak azért, mert a földek gyakran értékes létesítményeket is magukkal „visznek” a másik üzembe, amelyik viszont egyik napról a másikra nem képes előteremteni a megváltás összegét. Az érintett üzemek erre igényelhetik az alapból az öt év alatt visszatérítendő előleget, továbbá hasonló feltételek mellett kérhetnek segítséget a nagyüzemi táblák kialakításával kapcsolatos, gyakran költséges munkálatokra is. Az alap 1983. január 1-től szolgálja a földek gazdaságosabb felhasználását. A MÉM szakértői szerint évente 10—15 ezer hektár művelésbe vételét, hasznosítását, illetve korszerűsítését teszi majd lehetővé a központilag kezelt forrás. A nagyüzemek az idén november 30-ig a megyei földhivatalokhoz folyamodhatnak támogatásért, illetve hozzájárulásért, a döntés — a felterjesztés alapján — később a MÉM-et illeti meg. Térkép Ballag fölfele a lift, reggelizik a liftes. Régi ismerős, két harapás között kérdezi: „Na, mi járatban?” Amikor megtudja, bólint. Ő is bejáró, igaz csak innen a szomszédból, Sárospusztáról. A megyei tanács munkaügyi osztályának munkatársa, Pusztai Mihály is bejáró, ingázó volt. Mosolyog, miközben vaskos köteteket, kimutatásokat statisztikákat tesz az asztalra, s azt mondja, most is ingázónak érzi magát, mert a lakótelepről a belvárosba, vagy a város egyik széléről a másikba gyakran hosszabb az út, mint a közeli falvakból a városig. No de lássuk a megye térképét, az ingázók számának tükrében. A megye munkavállaló lakosságának csupán nyolc tized százaléka dolgozik (jó okkal és nem kényszerből) a megye határain kívül. Könynyű belátni, hogy rendkívül szerencsések vagyunk, hisz elég, ha a Nógrád megyeiekre gondolunk, arra, hogy ott a munkaképes lakosság tíz százalékának kell a megyehatáron túl kenyeret keresni. A szerencsénket iparnak hívják. A fejlett ipar az oka annak is, hogy a megyén belüli ingázás mértéke jóval meghaladja az országos átlagot. A 33 ezer ingázó férfi és a 17 ezer ingázó nő közül 21 ezren az iparban, 6 ezren az építőiparban dolgoznak. A térképről leolvasható, hogy Győr környékén több olyan település van mint például Gyöngű és Nyúl, ahonnan csaknem ezren, s több olyan mint például Rábapatona, Öttevény vagy Pannonhalma, ahonnan több mint fél ezren utaznak munkáért a megyeszékhelyre. Állomás Néhány perccel múlt négy óra. A hajnalnak nyoma sincs és nem is hiányolja senki. Régi-régi forgatókönyv szerint történik minden, ahhoz igazodva jön-megy a nap, jönnek-mennek a vonatok és az emberek. Fényterasz veszi körül a forgalmi iroda ablakát, idekint is küszködik egy hatvanas, csupasz égő. Az utasok előbb megérzik, majd meglátják a pápai személyvonat reflektorait. A sínpár mellé állnak, várnak, fölszállnak, elfoglalják szokott, mindenki által tiszteletben tartott ülésüket. Kétféle kocsi van: sötét és világos. Aki az elsőbe száll, alszik, néha még álmodik is. Aki a másodikba, az kártyát, képelapot, kötést vesz elő, vagy körbekínálja a „lámpást”, a házi pálinkás üveget, amit dicsérni illik. Az út: ötven perc. Négy óra tizenöt, az állomás üres, várja a délelőtti gyorsot, amelyik sose áll meg, és várja a késő délutáni személyt, amelyik hazahozza a falu lakóit. (Folytatjuk) Gaál József MXMPOID 3