Kisalföld, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-01 / 282. szám
KAPUVÁR, 1982 A szűkös esztendő ellenére jó évet zárhat a város Az esztendő utolsó hónapja, finise, a mérlegkészítés, az összegzés időszaka következik. Ilyentájt szokás számba venni, mivel gyarapodtunk, gazdagodtunk, azt, hogy mit hozott a „hírhedten” szűkös 1982-es év. A kérdést ezúttal Kapuvár város tanácsán Füzi Lászlónak, a tervcsoport vezetőjének tettük fel. A válasz egy város tizenkétezer lakójának sikereit, örömeit, boldogulását rejti magában. Mert bármilyen furcsa, jó évet zár Kapuvár. Aligha van város Magyarországon, amelynek legégetőbb gondja nem a lakáshiányból fakad. Kezdjük hát itt a sort, a számvetést, annak ellenére, hogy Kapuvár lakáshelyzete sokkalta jobb az országos átlagnál. Az idén kilencmillió forintot fordíthatott lakásépítésre a tanács, s már decemberben elkészül a következő 100 OTP-lakás kiviteli terve. Az idei építkezések jóvoltából tavasszal harminc család költözhet új otthonba, s ugyancsak az idén sajátított ki 23 családi ház építésére alkalmas telket a tanács. Ha a rendelkezésre álló pénz és az építkezési kedv nem csökken, belátható időn belül minden család saját lakással rendelkezhet Kapuváron! Mindehhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy az idei „lakásterméshez” 1200 négyzetméternyi, 300 ezer forint értékű járda, 3 millió forintnyi út, valamint 232 ezer forintot érő közvilágítás kötődik. Lépjünk tovább, méghozzá arra a területre, ahol a legtöbb öröm jutott osztályrészül a kapuváriaknak. Az egészségügyről van szó. Nyár végén 21 millió forintos beruházással befejeződött a rendelőintézet és a gyógyszertár építése. Az 530 négyzetméteres korszerű gyógyszertár és a réginél alapterületben tízszer nagyobb. 11 munkahelyes orvosi rendelő, egy csapásra megoldotta a város és környéke egészségügyi, körzeti és szakorvosi ellátását. A régi rendelő sorsáról még nem döntött a város, de gondjuk a kellemesebb fajtából való. Talán ifjúsági és úttörőház, talán öregek napköziotthona lesz a megüresedett épület. Várhatóan 1985-re készül el az a regionális vízműtelep, amelynek építésére az idén is milliókat áldozott a városi tanács. A hét darab, naponta 5500 köbméter vizet szolgáltató új kút, s a hozzá tartozó gerincvezeték nemcsak Kapuvár, hanem Vitnyéd, Babót, Szárföld és Veszkény vízellátását is megoldja. Bőségesen, jó minőségben és olcsón. Maradjon témánk továbbra is a víz! A tavaly átadott sportmedence mellé, az idén tanmedencét és gyermekpancsolót épített a kivitelező, az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Az öt katasztrális holdon fekvő, vízforgató berendezéssel ellátott, termálvizes kapuvári strand, eddig tízmillió forintjába került a tanácsnak, s két és fél millióba az ÁFÉSZ-nak, amely éttermet létesített a parkosított, csalogató környezetben. Víz a szennyvíz is. S úgy tűnik, a kapuvári emberek nemcsak élvezni akarják a természet adományát, hanem áldozni is készek érte. Még a kisvárosok közül is kevés dicsekedhet azzal, hogy felhasznált vizének több mint a felét mechanikai és biológiai tisztítás után juttatja vissza a természetbe. Kapuvár néhány hónap múlva, az új szennyvíztisztító telep átadása után, összes ipari szennyvizét, s a város belső területeinek valamennyi háztartási szennyvizét tisztítva bocsátja bele a Kis- Rábába! A Rábaköz fővárosában nem panaszkodhatnak azok sem, akik az oktatás és a kultúra dolgait tartják szívügyüknek. Jó ütemben halad s tavaszra már átadható lesz az 5 millió 400 ezer forint értékű tornaterem, amelyet a kapuvári gimnazisták, általános iskolások és valamennyi sportbarát egyaránt használhat. Szobrot kapott gyermeknapi ajándékul a lakótelep iskolája, s kívül-belül újjávarázsolták (2,5 millióért) a főtéri iskolát. S végül, csattanóként következzen hír egy egészen friss eseményről! A Kapuvárhoz tartozó öntésmajorban csütörtökön megtörtént az új orvosi rendelő műszaki átadása. A 700 ezer forintos beruházásból öntésmajor lakói két és fél ezer óra társadalmi munkával vették ki részüket. (Gaál) Jelentősen fejlődött ki egészségügy is Kapuváron. A városi kórház mellett épült fel az új orvosi rendelő és gyógyszertár. A háztájihoz udvar is kell A falusi porták fejlesztése Az alföldi falvak egészséges fejlődésének megoldására keres választ az ÉVM, a MÉM és a Bács-Kiskun megyei tanács a most meghirdetett közös tervpályázattal. Ebben az alföldi falvak folyamatos átépítésére kérnek javaslatokat, terveket a pályázóktól. Előtérbe került ugyanis a háztáji és a kisegítő gazdálkodás, ám ennek tárgyi feltételeiről, a melléképületek, a jelentős Gazdasági udvarral rendelkező porták kialakításáról korábban gyakran megfeledkeztek. A városiasodást siettették városi jellegű otthonok építésével. A település indokolatlan terjeszkedésének pedig már határt szab a földvédelmi törvény. A belterületi porták, intenzívebb gazdasági hasznosításának lehetőségeit pedig a környezetvédelem követelményei korlátozzák, s jónéhány helyen már gondokat okozott az intenzívebb állattartásból eredő szennyeződés. Ezért a pályázóknak a meglévő úthálózat és telekhatárok alapvető megváltoztatása nélkül kell megkeresni azokat a lehetőségeket, amelyek a környezeti követelményeket tiszteletben tartva is módot nyújtanak a lakás és a kisgazdaság közös portájának, vagy csupán a lakás célját szolgáló porták kialakítására. A pályázóknak beépítési javaslatokat kell kidolgozni a lakó- és melléképületek harmonikus összhangjának bemutatására, a kisgazdaságokkal rendelkező porták rendjének kialakítására. A tervekben részletesen is be kell mutatniuk kétféle portát, tehát olyan kisgazdaságot, amelyikben 5—30 sertést hizlalnak, vagy a másik megoldás szerint 200 baromfit nevelnek hagyományos módon, illetve ötezret korszerű tartási módszerrel. A lakóházak tervezésénél a több generációs családok elhelyezését kell lehetővé tenniük, hiszen a kisgazdaságok működése elsősorban a családtagok munkáján alapul. A tervpályázati kiírást már átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium építészeti és településfejlesztési főosztályán, s a kész terveket legkésőbb a jövő év április 11- ig kell elküldeni a Bács-Kiskun megyei tervező vállalatnak. A legjobb munkák dí■ozására és megvásárlására 480 ezer forintot irányoztak elő. A pályázat eredményét legkésőbb jövő év május 6- ig hozzák nyilvánosságra. HIlfil PÖD 4 Egy falugyűlés ürügyén Érdekek egyeztetése Emberek vagyunk. Ez a nem túl elmés megállapítás csak azért kerülhetett ide, hogy megmagyarázzon néhány dolgot. Például azt, hogy a józan ész fölött néha diadalmaskodhat az indulat, s az eszme fölött a rögeszme. Ha két falunak — például Szilsárkánynak és Pásztorinak — közös községi tanácsa van, elkerülhetetlen az érdekek ütközése, s a karambol utáni vádaskodás. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az igazságot saját szemszögünkből, attól függően lássuk, hogy melyik autóban ülünk. Mondjuk a magunkét ahelyett, hogy megpróbálnánk balesetmentesen, egy irányba haladni, s mert újból és újból egymásnak ugrunk, végül úgy végezzük mint a két kiskecske a patak fölött átvezető pallón. A vízben találjuk magunkat. Ha Szilsárkányban lebetonoznak egy útszakaszt, akkor a pásztori falugyűlés egyik hozzászólója elmondta, hogy „Szilsárkányban még az egérlyukat is lebetonozzák, nálunk meg annyi kavics van az után, amennyit a retorok felhordanak”. Ha Szilsárkányban a falugyűlés másnapján 100 adagos konyhát avat az ÁFÉSZ, akkor is könnyebb szóvá tenni az egyenlőtlenséget, mint örülni annak, hogy a szilsárkányi konyha igény szerint Pásztorit is ellátja ebéddel. A közös községi tanácsok fejlesztési stratégiájának egyik legfontosabb és leghatékonyabb eleme a rendelkezésre álló pénzösszegek, anyagi erők koncentrált felhasználása. Ez annyit jelent, hogy egy adott időszakban a tanács mindkét falu pénzét egy helyen használja fel. Nagyobb lélegzetű tervek megvalósítása másként ma már el sem képzelhető. Az is természetes, hogy a kötkező időszakban a másik, vagy harmadik falu kerül sorra. Bármelyikük gazdagodik, valamennyien gazdagodnak. Az érdekellentétek, ha valóságosak is, nem kibékíthetetlenek, s mindig minőségileg új szinten jelentkeznek. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy míg Szilsárkányában tizenhárom fiatal házasnál jelentette be házépítési szándékát, addig Pásztoriban csak három. A fontossági sorrendet a lélekszám és a várható fejlődés mértéke is meghatározza. A vélt sérelmek mellett természetesen létezhetnek valósak is, s ezek felszámolása a tanács, a közösség feladata. Ám annyi biztos, hogy mindezek eltörpülnek az egymásrautaltság olyan beszédes példái mellett, mint a két község ivóvízellátásának közös megoldása. A kútfúrás és a gerincvezeték kiépítése elsősorban a pásztoriak érdeke, mert Szilsárkányban még iható a víz. Pásztoriban nagyon rossz a helyzet, de ki tudja, hogy a nagyobb társközség mikor jut hasonló sorsra? A kútfúrásra már együtt van az engedély, a terv és a pénz. A továbblépéshez, a községi vízmű megalapításához a két falu lakosságának összefogása, közös akarata és áldozatvállalása szükséges. A hétfői, pásztori falugyűlésen nem csak a körzet orvosa és a termelőszövetkezet fiatal szakembere szólt a bőséges és jó minőségű víz szükségessége mellett, hanem a falu idős emberei is. Az egészségügyi, vízbiológiai, környezetvédelmi indokok mellett így egy egyszerűbb érvet is hallhattak az érdeklődők. „Csináljuk meg! Ha mi már nem is, de az unokáink még hasznát veszik.” G. J. Tálak, csészék Tófejről Új termékek készítését kezdték meg a zalaegerszegi kerámia- és cserépkályhagyár tófeji üzemében. Mivel a hosszú időn át jó piacnak örvendő, népi ihletésű dísztárgyak — vázák, falitálak, hamutartók, gyertyatartók — iránt csökkent a kereslet, áttértek az étkészletek gyártására. A termék- , váltáshoz elengedhetetlenül szükséges üzemi rekonstrukció és technológiai korszerűsítés során új kemencét építettek, présgépeket vásároltak, és hozzáláttak a szögletes és ovális alakú edények előállításához. A negyven darabból álló, hatszemélyes kerámia-szerviz terveit a helyi szakemberek mellett az Iparművészeti Főiskola tanárai készítették, illetve készítik el. A tófeji étkezési kerámiák iránt máris nagy az érdeklődés, az Amfora-Üvért például az év végéig több, mint félmillió értékben rendelt a reggeliző-, illetve mokkás készletből, meg az egyéb tartozékokból. Fórum a hallássérült gyerekek gyógyításáról, neveléséről „/Vem hallottad, fiam?” Vigyázz rá, mint a szemed világára! Ezt mondjuk, ugye, csaknem mindig, ha valakire különös értéket bízunk. A szemet, pontosabban a látást kivételes megbecsülésben részesítjük, és persze joggal. De vajon miért bánunk sokkal mostohábban a füllel, a hallással? Szólásainkban, közmondásainkban többnyire valamiféle tréfás összefüggésben emlegetjük hallószervünket. Gyakori például, ha gyerekünkhöz szólunk, s az „nem hallja meg” azonnal (látszólag) a kérő vagy figyelmeztető szót, felemeljük a hangunkat: „kicsit süket vagy?” Persze, nem gondoljuk komolyan, ismerve a gyereknek ezt az apró, ám a maga módján roppant ravasz „nem hallottam” trükkjét. És ha tényleg nem hallotta? Ha valóban csak a hangos beszédre reagál? Hazánkban a jelenlegi 1,2 millió általános iskolás korú gyerek egy ezreléke súlyos idegi halláskárosodásban szenved. 2 6 százalékuk súlyos hangvezetési zavarokkal küzd . .. További statisztikai adatok felsorolása nélkül is egyértelműen kijelenthetjük: valahogy legalábbis megközelítően úgy kellene óvni hallásunkat, mint a „szemünk fényét”. Annál is inkább, mert a létünk számára oly fontos információk zöméhez kifejezetten a hallásunk révén jutunk! A múlt hét végén értékes és érdekes tanácskozásnak adott otthont a győri Zrínyi utcai kórház. A tanácskozást a TIT megyei szervezete, a Pedagógus Továbbképző Kabinet és az Orvostovábbképző Intézet rendezte. Meghívottak a gyógypedagógiai intézetekben tanítók, gyermekgyógyászok, körzeti védőnők, a megyénkben tevékenykedő logopédusok voltak ■— vagyis mindazok, akik munkájuk közben halláskárosult gyerekekkel találkozhatnak. Elismerésre méltó kezdeményezés volt e fórum összehívása, bizonyság erre a résztvevők nagv száma is. (Az egyik előadó mondta némiképp meglepve: tizenöt— húsz szakemberre számított, és százötvennél többen voltak ...) A elhangzott előadások után maguk a rendezők is úgy vélték, hogy kiszélesíthették volna a meghívottak körét. A szakmai elemzések olyan általános tapasztalatokról is szóltak, amelyek mindennapjainkban, mindenki számára megszívlelendők. Mert speciális, szakmai kérdés például, hogy egy, a megyében történt reprezentatív felmérés a hallássérült gyerekek egy csoportjában milyen eredménnyel járt, hogy miből állnak tulajdonképpen a vizsgálatok, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre a gyógyításban vagy a nevelésben. Nem szakmai kérdés viszont, hogy mondjuk a halláskárosodás időben való felismerésében milyen felelősség hárul a szülőkre, az óvónőkre vagy a pedagógusokra. Nemkülönben az oktatásban, nevelésben, hiszen a halláskárosult gyerekek nagy része nem speciális intézetekben nevelkedik. Az azokban folyó oktató-nevelőmunka módszereiről, tapasztalatairól a tanácskozás résztvevőinek Tumann Imre, a váci Hallássérültek Kisegítő Iskolájának igazgatója beszélt. Dr. Csányi Ivonne, a budapesti Gyógypedagógiai Tanítóképző Főiskola docense — a szakmai elemzésen túl — azt erősítette meg: az elsődleges cél az, hogy a hallássérült gyerekeik a lehetőség szerint a „normál” közösségekben nevelkedjenek (egyéni korrekcióval), megtanuljanak alkalmazkodni betegségük körülményei közt. A bevezetőben már említett helyzetképről, a megyénkben történő vizsgálatokról dr. Hochenburger Emil, a megyei kórház főorvosa tartott rendkívül részletes előadást, azzal a végkövetkeztetéssel a szűrővizsgálatokat a gyerekek között már a csecsemőkortól a lehető legszélesebb körben ki kell törleszteni, s a sokrétű vizsgálatok tapasztalatait alkalmazni. J. V. 1982. dzawnusz 1., szerda