Kisalföld, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-01 / 50. szám

Ami a számok mögött van Telj­esítménye­k és életkörülmények idejében jelez a statisztika­i Cukor és növényolaj Szűkszavú, s a korábbinál kevesebb adattal alátámasztott jelentést tettünk közzé lapunkban február 19-én: a KSH Győr-Sopron megyei Igazgatóságának jelentését az elmúlt évről. Ami ennyiből is nyilvánvaló: megyénk gazdasága átla­gos esztendőt hagyott maga mögött, ami a teljesítmények, jö­vedelmek alakulását illeti. (Kivételt csupán egy — nem sze­mélyi jellegű — jövedelem képez: a nyereség, amely a leg­több helyen felülmúlta a várakozást.) A teljesítmények és az élet­­körülmények alakulásának összhangja tehát általános­ságban lényegében megvaló­sult, s megegyezett az előre kiszámíthatóval. Természete­sen eltérések bőven vannak. A könnyűipar termelése pél­dául visszaesett, mint aho­gyan mindig ez történt, amii­kor a válságjelek hatására csökkenni kezdett a vásárló­erő. Két-három évvel koráb­ban az export visszaesését a könnyűipari vállalatok még tudták ellensúlyozni a hazai értékesítés növelésével, ez a csatorna azonban tavaly már jócskán eldugult: megyénk­ben csökkentette ruhavásár­lásait a lakosság, pénzének ezt a hányadát is élelmisze­rek és vegyes iparcikkek vá­sárlására költötte. *■ ♦ ♦ Érdemes utalni a mező­­gazdaságra is, amelyhez ke­gyes volt az időjárás, főként emiatt kedvezőek voltak a terméseredmények. Erre épül­ve növelhette termelését az élelmiszeripar például a cu­korgyártók, és a növényolaj­­gyártók Más kérdés, hogy a külpiacokon a cukor ára is ala­csony, meg a növényolajé is. De legalább eladható mind­kettő. És kedvezően hat az importra is, hiszen 1981-ben 136 ezer tonna cukrot impor­táltunk, részint a hazai el­látás, biztosítására, részint meghatározott külkereske­delmi célokra. Növényolaji­pari takar­mányból is számottevő az importunk: 1980-ban 620 ezer, tavaly 599 ezer tonnát vásá­roltunk külföldön Most, hogy a növényolajipar nö­velte termelését, növekedett a takarmány-melléktermék mennyisége is, tehát volt, van mód a külföldi vásárlások csökkentésére. Ily módon, bár nyers növényolajunk, napraforgóolajunk ára to­vábbra is alacsony, végered­ményben érdemes növelni a termelést. Úgy tűnik, a valóság — és a közgazdasági szabályozó­­rendszer — kellően szelektál a gazdasági teljesítmények alapján. Az ipari termelés lelassulásával párhuzamosan az ipari dolgozók keresete is lassúbb ütemben emelkedett, a mezőgazdasági termelés ugyanakkor jól jövedelmezett 1982-ben. Ez a már korábban is tapasztalható folyamat ter­mészetszerűen az ipari dol­gozók mind nagyobb hánya­dát ösztönzi egyéb, úgyneve­zett keresetkiegészítő mun­kák keresésére. Kisebb ré­szük végleg hátat fordít az iparnak (ez az egyik o­ka az ipari létszám több éve tartó csökkenésének) és „falura megy”. A községekben egyre-más­­ra indulnak az ipari mellék­­vállalkozások. Egyre-másra kopogtatnak a vállalatoknál, munkát kérnek. Varrnak a Glovitának, csomagolnak a Keksz- és Ostyagyárnak, önt­vényt csiszolnak a Moson­magyaróvári Kémszerelvény­­gyárnak és még sorolhatnánk vég nélkül. Az emberek je­lentős része többletmunka vállalásával igyekszik meg­teremteni az elképzeléséhez, szükségleteihez hiányzó vá­sárlóerőt. Mindez hatalmas energiákat szabadít föl, ép­pen ezért a politikai, gazda­sági irányításnak nagy fele­lőssége van abban, hogy ezeket megfelelő irányba te­relve okosan kamatoztassa. Mint utaltunk rá, nem minden vállalkozás felel meg a várakozásnak. Az elmúlt év végén nyilvántartott 102 megyei kiskereskedelmi szer­ződéses vállalkozás pozitív hatásait még nem lehet bizo­nyítani, sőt, helyenként meg­sokasodtak a panaszok. (Sop­ronban például pár helyen a szombati és hétfői húsel­látás romlott a kockáztatni nem tudó vállalkozók miatt. Győrött magunk tapasztal­tuk, hány szerződéses bolt­ban nem fűtenek rende­sen, így értelmezve — félre! — az önköltségcsökkentést.) Vendéglátó egységből, kocsmából 160 működött az év végén szerződéses rendszer­ben. A megyében ennek el­lenére csökkent a vendég­látóipar forgalma. Sejtjük persze, hogy ez nem a szer­ződéses üzletekre jellemző elsősorban, csak hát éppen emiatt kezd aggasztóvá válni a nem szerződéses vendég­látó egységek sorsa. (Példa­ként említem Győr új város­negyedének szintén új, majd­nem reprezentatív étterem­eszpresszó együttesét. Első hónapi forgalma meghaladta a félmillió forintot, legutóbb alig 350 ezret számoltak ösz­­sze a hónap végén.) A KSH jelentése is igazol­ja, hogy a közepesnél vala­mivel jobb átlagteljesítmé­nyekkel a közepesnél valami­vel jobb életkörülményeket könyvelhetünk el. fi, MT. Ferde optika Vitám van a Televízió Híradóval. Pénteken riportot közöltek az első kiadásban — nézhették vagy három-négy millióan — januártól, az AEIT Tröszt meg­szűnésével önállósult Szolnoki Tanácsi Autójavító Vállalat­ról. Roncskocsikra közelít a kamera, totálkáros járművekre, s eközben sikolyokat vélünk hallani. Ezekben a kocsikban nyilvánvalóan emberek haltak, vagy halhattak meg. Ám most építő jellegű riport tanúi vagyunk. Az országban elsőként, lám csak alig két hónappal az ön­állósulás után a szolnokiak­­máris kezdeményeztek, az Álla­mi Biztosítótól megveszik a totálkáros járműveket. A szak­munkástanulók darabokra szedik azokat, eközben, micsoda nagyszerű dolog, gyakorolják a szakmát, ami használható a kocsikból, felhasználják a hiányzó alkatrészek pótlására — így a kommentátor. És lelkesedik tovább, milyen nagyszerű is az ön­állóság, hogy élnek vele a szolnokiak, mi minden rej­lik a kezdeményezőkészségben ... Az ember eltöpreng, ez csakugyan nem semmiség. Két hó­napja önállóak, és már eszükbe jutott... Csak az ne jutna az ember eszébe, hogy a győri XV-ös Autójavító, úgy mint az AFIT Tröszt Vállalata, tehát teljességgel önállótlanul már vagy jó öt éve megveszi az ÁB-tól a roncskocsikat. Pedig ez­zel a ,,kezdeményezésével” már csak ötö­dik-hatodik volt az országban. Ugyanis Budapesten, ahonnan is sugározzák a Tv-Híradó adásait, tíz évnél régebben élnek ezzel a lehető­séggel, de Pécsen, Debrecenben, Szombathelyen és Szegeden is nagyon régóta, az évét se tudják, mi­óta. A szolnokiak len­nének az elsők ebben a nagy felfedezésben? A csudát! De az részletkérdés, hogy sportnyelven fogalmazva, tíz évet rájuk vertek. Amiért valójában vitába szállok a kommentátorral: olyan kezdeményezést tulajdonított az önállóságnak, amihez a régi szervezeti forma, és az eddigi önállóság is elegendő volt. Csak hát ugyebár, bizonyítani kell, méghozzá mindenáron. Az önállóság csodára képes. Úgy gondolom, kár elsietni a véleményt. Hogy a totálkáros autókból kiszerelik a használ­ható alkatrészeket, az jó dolog. Noha, ugye, az lenne vala­mennyiünk érdeke, ha ilyen forrásból egyetlen darab alkat­részhez sem juthatnánk, ha minél kevesebb roncsautót kelle­ne szétszerelni. Hogy mit hozott az önállóság az autójavító itállalatoknál, melyik cég­ miként él vele, azt az autósok tudják majd meg­mondani. Sokkal inkább, mint ahogy a tévé kamerábra kénes tükrözni. Abból, amit a szervizekben tapasztalnak, és abból, amiből a változásra következtethetnek. Ha udvariasabbak lesznek a szerelők­, olcsóbb és nem utolsósorban gyorsabb lesz a javítás — általában és az egyes szervizekben, akkor már most megkockáztatom, azt fogják mondani, hogy okos dolog volt önállósítani az autójavító vállalatokat. A bizonyításra azonban még várni kell. F. J. 1983. március 1., kedd Gabonatárolók épülnek Az idén megközelítően nyolcvan helyen építenek új raktárakat mezőgazdasági üzemek, az év végéig a tava­lyinál mintegy 300-350 ezer tonnával több kukorica és bú­za elhelyezésére teremtik meg a korszerű feltételeket. Az építések egy része az úgynevezett célcsoportos be­ruházási keretből valósul meg. Ezekhez a beruházások­hoz az állam támogatást ad, amit pályázatra nyerhetnek el az üzemek. ■ A Volán 19. számú Vállalat vasúti darabárus és szállítmányozási kirendeltsége évente 20 800 kis konténert­­juttat el a megrendelők­höz az ország területén. Új formák a közvetítésben A külpiac és a termelő ember A munkaerő-gazdálkodás pályakorrekciója Ha a munkaerőhelyzetről, kínálatról, keresletről, magya­rán piacról esik szó, rendszerint e több­értelmű minősítés következik: kiegyensúlyozott. Jobbat magam sem tudnék hir­telen kiötleni, bár a szó egyetlen jelentése sem fejezi ki a valós állapotokat, mert összemos, általánosít, sőt egy kicsit meg is nyugtat. Ugyanezt mutatják, sugallják az összefoglaló nagy számok is: lényeges változás tavaly sem történt és idén sem várható az adatokban. Csakhogy a munkaerő-gazdálko­­dás tárgya maga az egyes ember, csupán a számítógép áram­köreiben adat! Létbiztonsága, munkája, jövője csak statisz­tikailag számszerűsíthető, és csak a gazdasági nyelvezetben piaci kategória. A felelősségteljes gondos­kodás igénye egyre jobban jellemzi a teljes foglalkozta­tás szakembereit, akik a szá­mok mögött is pontosan lát­ják, milyen kedvező és ked­vezőtlen folyamatok zajlanak a munkaerőfronton. A világ­­gazdaság és az ország hely­zete közvetlenül és közvetve egyre jobban kihat például a győri munkaerő-gazdálkodás­ra is, annak ellenére, hogy nálunk „hagyományosan” a termék utazik és nem a ter­melője. De ez is változó je­lenség, mert a megyeszékhe­lyen már annyi külföldi ál­­lampolgárságú dolgozót fog­lalkoztatnak, mint például a Gardénia Csipkefü­gyönyyvér, a Kéményseprő és Tüzelés­technikai Vállalat a DOMUS és a BUD­ALAKK győri gyá­rénak létszáma összesen. Ugyanakkor győri dolgozók is munkálkodnak közeli és távoli országokban. E ven­dégmunkásság arányaiban mindkét oldalról csekély, de már tartósan létező jelenség. Ha már az új jelenségek­nél tartunk, feltétlenül ír­nunk kell szintén külgazda­sági okokra visszavezethető, elsősorban nyári termelési fe­szültségekről. Az anyagellá­tási zavarok több helyen kri­tikus helyzetet teremtettek. A vállalatok jól szervezett, összehangolt tevékenységé­vel sikerült megelőzni, hogy ezen okból „létszámfelszaba­­dítás ne következzen be”. Egyetlen kivétel akadt, az Elektromobil 1S7,­ de ott kró­nikus belső bajok is vezettek a kényszerű leépítésekhez. A vállalatok növekvő nyi­tottsága, amely bizonyos mértékű kényszert is takar, rugalmasabb munkaerő-gaz­dálkodást feltételez, amely egyes rétegek, csoportok szá­mára enyhén szólva nem kedvező. Gé­pjárművezetők­ből már több éve „túlkíná­lat” van, ugyanakkor a szak­képzetlen dolgozók iránt nagy a „túlkereslet”. Arról most felesleges meditálni, hogy ez strukturálisan minek nevez­hető, lényeg maga a tény: más az elhelyezkedni kívá­nók szakképzettsége és más, akiket a vállalatok keresnek. A tanácsi és vállalati munkaerőgazdálkodási szak­embereik ismerik a megoldás nyitját, de a „kulcs” még nincs a kezükben. Az első lépést mindenesetre megtet­ték. Központi határozat alap­ján létrehozzák Győrött a munkavállalási tanácsadó szolgálatot. A városi tanács végrehajtó bizottsága a létre­hozás indokaként így foglalt állást: Növekedett a nehezen elhelyezhetők, valamint a munkaviszonyban álló, úgy­nevezett érdeklődők száma aránya. Egyes szakmákban munkaterületen az iskolai végzettségnek megfelelő munkakörbe elhelyezés egyre nehezebbé vált. A prognózi­sok szerint az elhelyezkedő­­ lehetőségek további beszűkü­lésére kell számítani. A ter­mékstruktúra váltás szükség­­szerűségének növekedésével a gazdálkodással szemben tá­masztott szigorúbb követel­mények alapján több lehető­séget kell nyújtani ahhoz hogy a vállalatoknál, intéz­ményeknél hatékonyan to­vább nem­ alkalmazható munkaerőt máshol foglalkoz­tassák. Kicsit bürokratikus hang­zású, de világos állásfogla­lás. A tanács idejében felis­merte, hogy olyan új szolgál­tatást kell létrehozni, amely várható változásokkal egy­­időben gondoskodik a dolgo­zó emberekről. A szolgálat a hagyományos és bevált mun­kaerő-közvetítésen túl foglal­­kozik majd a dolgozók át- és­­továbbképzésének megszer­vezésével, a munkáltatók kö­zötti munkaerő-átcsoportos­­­tások előkészítésével és vég­rehajtásával, az alkalmi munkalehetőségek közvetíté­sével és végül megbízás es­tén toborzással. A szolga­ várhatóan március 21-én kez­di meg munkáját. Győrött Kodály Zoltán út 10—12 alat­ti helyiségében, illetékessé köre a város és a járás tanácsadó szolgálat vezetői­­vé Szalay Györgyöt nevezi ki. Horváth Sáné'’ „Vevők vagyunk"' Kiállítás — nemzetközi részvétellel Szűkül a hiánycikk lista A kereskedelem a termelés szervezésével is gondoskodik arról, hogy több új termék, keresett aprócikk jelenjék meg az üzletekben, szűküljön a hiánycikkek listája. A leg­frissebb eredmények: megol­dódott az iskolai kréta és zsírkréta, horgászcikkek, Par­­tigrill, fejhallgató-alkatrész amatőr műszerdoboz, CB-rá-­­­dió tápegység hazai gyártá­sa. Több termelőszövetkezeti melléküzemág megkezdte a kilincsek, zárak, címkék, zsa­nérok gyártását, amelyhez ha­zai alumíniumfröccsöntő-gé­­pet használnak. A termeltetők tanácsa a legutóbbi hetekben újabb ke­reskedelmi vállalatokat vont be a termelésszervezésbe. Az eddigi 13 tagvállalathoz csat­lakozott a Bútorker, a Domus és az Ofotért. A legközelebbi ,,Vevők vagyunk” kiállítást Budapesten a Párizsi udvar­ban az Óra-Ékszer Vállalat és a KIOSZ közösen rendezi. A kereskedelem bemutatja, milyen ajándéktárgyak előál­lítására keres gyártót, a KI­OSZ pedig ismerteti ajánlata­it. Május 4-én nyílik az idei teljes körű „Vevők vagyunk” kiállítás, amelyen részt vesz­nek több szocialista ország kereskedelmi vállalatainak képviselői is. A termelésszer­vezést ilyen módon kívánják kiterjeszteni országhatárain­kon túlra is, bemutatva a külföldi kereskedelmi válla­latok képviselőinek azokat a termékeket, amelyeket szíve­sen megvásárolna a magyar belkereskedelem, valamint azokat, amelyeket ellentétel­ként szállítani tud. HV AlPdlD

Next