Kisalföld, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
AZ ELŐDÖNTŐK UTÁN BEFEJEZŐDTEK a Ki Mit Tud elődöntői. Az ország megismerte azokat a fiúkat és lányokat, akik továbbjutottak a játékban. Az Almássy téri Szabadidő Központot hetek óta megszállták a televíziósok. A versenyzők minden héten szerdán érkeznek. A különböző próbákon nemcsak az időt mérik le a szakemberek, hanem ismételten — immár ki tudja hányadszor — megnézik a produkciókat is. Az utolsó csiszolások, változtatások után kezdődhet a kamerapróba. S minden héten felhangzik a szignál, kezdődik a játék. S most, miután bemutattak több mint százharminc produkciót, érdemes egy kis összegzésre vállalkoznunk, a középdöntők előtt. Több mint negyvenezer fiú és lány, fiatal nevezett be a Ki Mit Tud versenyébe. Mert verseny, igazi erőpróba ez a javából. Azok számára különösen, akik a televízió válogatóján is túljutottak. S itt és most érdemes megállnunk egy pillanatra: nem minden esetben azok kerültek be a televízió műsorába, akik a kategórián belül a legjobbak voltak, hanem azok, akiknek műsora a televízió képernyője előtt is eladható, televíziós szempontok alapján is kivitelezhető volt. A televízió válogatóján több mint hétszáz szereplő közül kellett kiválogatnia a szerkesztőnek és a rendezőnek, a megbízott szakembereknek azt a csaknem száznegyven előadót, illetve együttest, akiket az elmúlt hetekben megismertek a televíziónézők. Ezek a fiatalok a siker plázában égnek, mert közülük a zsűri értékelése vagy a közönség szavazatai alapján sokan továbbjutottak a középdöntők valamelyikébe. Mitagadás, nagy a csábítás. Akad köztük jó néhány, aki elrugaszkodva a realitás talajáról elhatározza, hogy ezek után hivatásos művész lesz. Illúzió? Ne feledkezzünk meg az előző Ki Mit Tudok befutott szereplőiről. Közülük sokan maradtak a pályán. Érvényesülésük elsősorban annak köszönhető, hogy nem hagyták magukat becsapni. Nem hittek abban, hogy a játék győzelme valamiféle felvételnélküliséget, valamiféle garantált zöld utat jelent. Tovább tanultak, formálták tehetségüket. Mert korántsem zárható a sor Kern András, Faragó Laura vagy mondjuk a műsorvezető Gálvölgyi János nevével. Ennél sokkal többen érték el a sikert, a hírnevet, amelyhez több éves, évtizedes kitartó tanulás, munka vezetett. Most is a gyerekeknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy a fellépés, a bemutatkozás, az ismeretség megszerzése után még sok mindent kell tenniük, ha érvényesülni szeretnének. E játék komoly veszélyére a zsűri elnöke, Major Tamás már a kezdet kezdetén felhívta a játékosok, a versenyzők figyelmét. Nem ok nélkül! Mert mi tagadás, azért ebben a versenyben, játékban is a Zsűri értékelése után sokszor lehetett látni könnyes szemeket, elkeseredett arcokat. S nagyon kevesen voltak olyanok, akik már a kezdet kezdetén úgy döntöttek, hogy siker esetén sem folytatják tovább élethivatásként hobbijukat, mert van választott szakmájuk, választott hivatásuk ... Azok a fiatalok, akik az elődöntők valamelyikén kiestek, már a kezdeti nehéz napokon túlvannak. Mérlegelték, értékelték önmagukat, a zsűri véleményét, hozzáadva környezetük, a család, a barátok bölcsességeit, s eldöntötték: hogyan tovább. De azok, akik bejutottak a középdöntők valamelyikébe, s rövidesen ismét a képernyők elé kerülnek, minden bizonnyal még játszanak a gondolatokkal készülnek az újabb vetélkedőre, amelyen már magasabbra kerül a mérce, hisz az eddig legjobbak állnak a kamerák elé. S a Ki Mit Tud eseményeiről szóló kazettasorozat, amelyet a KISZ Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztálya jelentetett meg — elfogadva egy ötletet — évek múlva is őrzi az 1983-as évről a fiatalok bemutatott produkcióit. Némelyik tehetségét hivatásos előadóművészek is megirigyelhetnék ... OLVASVA e játékról szóló kritikákat, talán érdemes szólni még valamiről. Talán a televíziózás történetében eddig nem is volt olyan sorozat, amikor a nézők ne hangoztatták volna fenntartásaikat. Ez alól az idei Ki Mit Tud sem kivétel. Nemcsak dicsérő, hanem korholó szót is lehetett hallani szép számmal. Az összegzés ennek ellenére valahol mégiscsak egybehangzó. Színvonalas — igaz, néha a kelleténél is komolyabb —, ez a péntek esti műsor. S hogy ez elmondható, az nemcsak a televíziósoknak, hanem minden közművelődési szakembernek, ifjúsági vezetőnek, közreműködőnek a munkáját dicséri. Mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy a szereplők színpadra álltak, hogy bemutatták tudásukat, hogy elhittük — mert hallottuk és láttuk — tehetségüket A. S. Sikeres koncert, pótszékekkel Kocsis Zoltán és a Soproni Szimfonikusok hangversenye Hétfőn este ismét világhírű előadóművész játékát élvezhette a soproni közönség: a Soproni Szimfonikus Zenekar hajig versenyén Kocsis Zoltán játszotta Mozart egyik zongoraversenyét. A koncertet kivételesen nagy érdeklődés előzte meg, a nézőtéren pótszék sem maradt üresen. Kocsis Zoltán neve és a nagyszámú soproni előadógárda olyanokat is becsalogatott a Liszt Ferenc Művelődési Központba, akik egyébként valószínűleg ritkán látogatják a hangversenytermeket. Mozart az A-dúr szimfóniáját (kv201) nagyon fiatalon, 18 éves korában komponálta. A mű formája Michael és Joseph Haydn példáján érett klasszikus szimfónia. Gyors tételeinek hangvétele, sodró lendülete az ifjú zeneszerző fékezhetetlen energiájának, fantáziájának megnyilvánulása. A lassú tétel sem komorul el, Mozart divertimentóinak hangzásvilágát idézi A menüett-tételben kamarazenei eszközöket is használ Mozart, a középrészben a vonósnégyesen megszólaló dallamot oboa és kürt kitartott hangjai támasztják alá. A hangversenyen a dallam szárnyalását kissé megzavarták a kürtszólam bizonytalan indításai és intonációja. Második műsorszámként Kocsis Zoltán előadásában hallottuk Mozart A-dúr zongoraversenyét (kv 416). Ez a mű egy olyan sorozat egyik darabja, melyet a zeneszerző saját előadásra szánt. A művek kis zenekari apparátusra íródtak az amatőr muzsikusok kedvéért, kéziratos másolataikat már a publikálás előtt eladásra kínálták. Kocsis Zoltán, Kossuth-díjas zongoraművészünk sok rit,kán hallható művet visz közelebb az érdeklődőkhöz. A maga természetes egyszerűségében is meggyőző, sajátságos előadásmódja mindig nyújt meglepetéseket a beavatatlanoknak és a hozzáértőknek egyaránt. A zeneirodalomban és a zenetudományok különböző területein szerteágazó tudását ötvözi a nagy elődöktől gondosan kiválogatott előadói eszközökkel és mindezt saját rendkívüli egyéniségének szuggesztivitásával gyúrja össze úgy, hogy a mű előadása mentes minden elbontatott frázistól, felér egy ősbemutatóval. A hangverseny második felében Schubert G-dúr miséjét szólaltatta meg a Soproni Liszt Ferenc Pedagógus Énekkar és a Soproni Szimfonikus Zenekar. Schubertnek ez a korai műve a mozarti rövid misék típusába tartozik, gyakran szokták templomokban játszani. A műre jellemző az egyszerűség, a tömörség és a teátrális effektusoktól való tartózkodás. A hétfői hangversenyen valóban ilyennek hallottuk. Az előadó együttesek stílusosan, színvonalasan muzsikáltak. Sikerült énekkarnak és zenekarnak közös, egységes hangszínt kialakítani, ebbe azonban nem illett bele a három szólista. László Margit (szoprán), Keresztesi Péter (tenor) és Kuntz László (basszus) kiváló szólistáink, de hangjuk karaktere annyira eltér egymástól, hogy együtt szinte egymás ellen énekelnek. A hangverseny „lelke” Dárdai Árpád karmester volt, aki magabiztosan, folytonosan sugárzó szenvedéllyel, ellenállhatatlan lendülettel vezényelte végig a műsort. Az előadó apparátus nagy létszáma ellenére mindvégig kezében tartotta az Irányítást. A koncert az apróbb hibák ellenére is sikeresnek mondható, elismerés illeti minden közreműködőjét. Halmos Erika 1983. július 1., péntek ■ A győri Richards Finomposztógyár könyvtára évente 301—800 kötettel bővül. A több mint 800 beiratkozott olvasó leginkább szépirodalmat, útleírást keres. Győri zenei nyár Szombaton Puccini, vasárnap Csokonai A Kisfaludy Színházban és a parkolóban Bodolf, a költő és Marcel, a festő a padlásszobában dolgozik. Mindketten lebénulnak az emlékezéstől. Álmodoznak Mimiről és Musette-ról. Majd Lehaunard, a zenész érkezik Colline-nal, a filozófussal. A jókedv tetőfokán betoppan Musette, jön Mimi. Végső erejét szedve össze, hogy ott érje utol a halál, ahol oly boldog volt valaha. Együtt marad szerelmesével, emlékeznek. Mimi örök álomba szenderel. Hirtelen felerősödik a zene, majd fokozatosan elhalkul, és teljes sötétség borul a színpadra. — Kösznöm a türelmet, köszönöm a próbát, este folytatjuk! —– szólal meg egy ismeretlen hang a hangszóróból. Az üres nézőtér közepén, egy pislákoló lámpa mellől Bor József Jászai-díjas rendező adta a próba végét jelző utasítást. A színészek eltűnnek a színpadról, kiürül a zenekari árok is. A nézőtér már csak egy napig lesz üres, holnap este hétkor a Győri zenei nyár rendezvényén bizonyára már telt ház előtt mutatja be a Kisfaludy Színház zenés tagozata Puccini Bohémélet című négyfelvonásos operáját. ..Merész vállalkozásba kezdett a győri Kisfaludy Színház. A vállalkozás problémája fényesen sikerült. A Bohémélet című opera bemutatója nemcsak művészi teljesítmény, hanem manóval ragadó közönségsiker is volt. A Kisfaludy Színház opera-tagozat nélkül eddigi zenés darabjai tapasztalatába, énekművészeinek gyakorlatára és az egész társulat lelkesedésére alapozva fogott az opera bemutatójának előkészítéséhez. Érthető tehát az izgalom ...” — A Győr-Sopron megyei Hírlap 1954. június 1-i számában jelentek meg a fent idézett sorok Lapunk huszonkilenc évvel ezelőtti — akkor még más néven szereplő — száma hűen bizonyítja, a Bohémélet nem először szerepel a Kisfaludy Színház műsorán. Bor József rendező és a társulat valószínűleg elégedett lenne most is hasonló sajtó-visszhanggal, ám az akkor papírra vetett sorok ma is aktuálisak: opera-tagozat nélkül... érthető az izgalom ... — Ha ennek alapján nézzük a fejlődést, nem sokat haladtunk előre, hisz harminc évvel ezelőtt már Puccinit játszottak Győrött — mondja Bor József. — Hogy miért választottuk a Bohéméletet? Et kellett lépnünk a Rigoletto után. Szakmailag csak úgy fejlődhet a társulat, ha megbirkózik a nehezebb feladatokkkal is. Nagy fába vágtuk a fejszénket, mivel a Bohémélet kidolgozott remekmű, a legtökéletesebb opera. Puccini aprólékosan felvázolta a Bohémélet pszichológiai folyamatait, szituációit, jellemrajzait és életrajzait. A darab dramaturgiailag hallatlanul igaz, sőt Puccini még egy „dramaturgiai bukfencet” is megenged magának, amikor Mimi halála után még egy szereplő megjelenik a színen. Rajta kívül ki merné megtörni a hatást? Bor József hetedszer rendez operát. Arra a kérdésre, hogy az opera vagy az operett színrevitele könnyebb-e, kétélű választ adott. Bizonyos szempontból igen, más megközelítésben nem. Ugyanezt a zenekar szemszögéből Csala Benedek karmester így fogalmazta meg: — Most tanultuk meg igazán, hogy nincs két egyforma taktus. A zenekar részéről szabad előadásmódot kíván a Bohémélet, és ettől lesz kötött. A legnagyobb nehézséget a mű színes hangszerelése jelenti. A belső pszichológiai folyamatok megláttatása a mi részünkről is nagy hozzáértést kíván. A szombat esti bemutató mellett június 6-án, szerdán még egyszer színre kerül a Bohémélet, amelynek főbb szerepeiben Györgyfi József, Gergely Csaba, Pintér Ferenc, Schwimmer János, Pavr Ferenc, Kóródi Anikó,, Magyar Mária és Csonka Zsuzsa látható, hallható. A Győri zenei nyár két előadása mellett a következő évadtól a Bohémélet helyet kap a színház műsorán. + + + Bemutatóra készül a Győri Kis Színpad is. Csokonai Vitéz Mihály özvegy Karnyóné s a két szeleburdiak című vásári komédiáját mutatják be, vasárnap délelőtt tíz órakor Győrött, a medvei tanács parkolójéban, a népművészeti bolt előtt. A komédia rendezője Illés István, főbb szereplői Patassy Tibor, Baranyai Ibolya, Bende Ildikó, Orth Mihály és Úri István. K. T. Pályakezdő pedagógusok A napokban 4 690 pedagógus kapta kézhez a különböző felsőoktatási intézményekben a diplomáját, számukra 7 600 állást hirdettek meg. A Művelődési Minisztérium tájékoztatása szerint a frissen végzettek alig több, mint fele, mindössze 2 600 helyezkedett el, eddig közülük 2 471-en vállaltak munkát nevelési-oktatási intézményben: 400-an közép-, a többiek általános iskolában. Több mint kétezer friss diplomás sorsáról, elhelyezkedéséről nem tudnak a főiskolákon és egyetemeken. Tapasztalatuk szerint a munkáltatók nem tartják be a visszajelzési kötelezettségükről szóló rendelkezést. Az el nem helyezkedettek 23 százaléka tanító, 34 százaléka általános iskolai tanár, 27 százaléka középiskolai tanár, 16 százaléka pedig gyógypedagógus, zenetanár és óvónő Az intézmények tájékoztatása szerint a legkedvezőbb a helyzet a kecskeméti óvónőképző intézetben, a győri, a zsámbéki és a sárospataki tanítóképzőben, valamint az ELTE általános iskolai tanárképző karán végzetteknél: a pályázat első szakaszának lezártáig több mint 80 százalékuk elhelyezkedett. Nem mondható megnyugtatónak a frissen végzettek helyzete a soproni óvonőképzőben, ahol a végzettek 40 százaléka kötött csak munkaszerződést. A műszaki egyetemeken, főiskolákon is folyik tanárképzés. Az itt végzettek 20— 30 százaléka helyezkedik el pedagógusként. A többiek alapszakmájukban, a népgazdaság egyéb területein vállalnak munkát, elsősorban anyagi okok miatt, hiszen a vállalatok és az oktatási intézmények ajánlatai között 600—800, de nem ritkán 1 000 forint eltérés isvan. A meghirdetett pedagógus-állások bére 1982-höz viszonyítva ne van 3—5 százalékkal emelkedett, de ez csak mintegy 160—200 forintot jelent. Országos átlagban a pályakezdő óvónők 2 574, tanítók 2 829, általános iskolai tanárok 2 989, a gyógypedagógusok 3 015, és zenetanárok 2 999 a középiskolai tanárok 3 150 forintot kapnak. Győr és Heves megyében az országos átlónál 200 forinttal kevesebbet adnak a frissen végzetteknek. Az országban egyedül Budapesten veszik figyelembe a diploma minősítését a bérezésnél: a jeles eredményt plusz 200, adót pedig 100 forinttal honorálják. Az elkövetkezendő hetekben — augusztus 15-ig — a fiatal pedagógusok a megyei tanácsok művelődési osztályainak segítségével közvetlenül az intézményekbe adhatják be pályázatukat a még betöltetlen állásokra. Augusztus 15-e után az iskolák csak a megyei, illetve a fővárosi tanács művelődési osztályának előzetes engedélyével köthetnek munkaszerződést pedagógussal. KIf At FÖtD ' 5