Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

• Berec nézi az orra elé dugott fényképet. — Ejnye, főnököm! Te is becsajoz­­tál? — Te meg begolyóztál — jelenti ki a hadnagy. — Ez a Burka lány. Az egykori udvarlójától szereztem, azonosításra jó lesz. — Ugyan már! Mit akarsz azono­­­­sítani? Csontokat egy ilyen klassz csajjal? — Az arcát nézd, Bereckém! Pont szembe nézett a lencsével. Kell en­nél ideálisabb felvétel a fényképfe­­dés, eljáráshoz? Most még csak fel­­tételezéseim vannak, de, ha a kopo­nyáról fotó rámásolásával egybeesik a szemgödör, az orrnyilések és a já­romcsont, minden kétség kizárva. Berec lelkesedik. — És még nevet is a képen. Így a fogak állását is azonosítani lehet. — Apropó, fogak! — folytatja a hadnagy. — A Burka fiúról nincs fénykép, de sejtem, hogy ő az egyik. Összeverekedett a rokonával, aki ki­verte két fogát. A talált koponyák egyikének állkapcsából is hiányzót­ két fog. — Ezt nevezem — bukik ki az el­ismerés Berecből, de ő sem akar le­maradni. — A szakértői vizsgálat is igazolja ezt a feltevést. A medence­csontokból és a koponyákból arra következhet a csontszaki, hogy az egyik férfi, a másik meg nő volt. A csontok méreteiből és fejlettségi fo­kából meg arra, hogy fiatalok voltak. De ha valóban a Burka gyerekekről van szó, hogy a csudába kerültek az agyagospusztai bakterház kertjébe? — Azt hiszem, erre is tudom a vá­laszt — mondja a hadnagy. — A Burka gyerekek abban az évben, te­hát hatvanhét nyarán Jugoszláviába igyekeztek. Egy júliusi éjjelen be­ültek a Trabantba .. . — Miért éppen éjjel? — Hogy nyerjenek egy fél napot. Elindultak otthonról, és azóta sem­mi hír róluk. — Elfogadhatónak tűnik, de nem sokat bizonyít — ellenkezik Berec. — Kinn is maradhattak. — Disszidálásról csak akkor lehet szó, ha Agyagospusztánál elásták a kocsit, természetesen gondoskodva két embernyi csontról. Ebben az esetben viszont gyalogszerrel tet­ték meg az utat a határig. Berec bocsánatkérőn néz a had­nagyra : — A kocsiról megfeledkeztem. De gyalogolniuk nem kellett volna. Stoppozhattak is a műúttól. — Kötekedj csak, Bereckem! így jutunk előbbre. Kötekedj és vála­szolj: kiket őrzött évekig az elásott Trabant? Ha akarod, találgathatunk, míg nem azonosítjuk a Burka lány képét. — Mehettek négyen is a Trabant­tal. Az agyagospusztai kanyarnál a kocsi fénye nem világította meg az átjárót... Ha jól emlékszem, a ve­szélyessége miatt egyenesítették ki a sínpárt... • — Folytasd! — mondja a hadnagy. — És akkor ment ott egy teher­vonat ... — Miért épp teher? — Mert az nincs kivilágítva. Meg aztán önszorgalomból utánanéztem: Agyagászpusztánál akkoriban két személyvonat húzott el naponta. Az egyik reggel, a másik meg este. Éj­szaka csak tehervonat mehetett. No és ezek meg neki, az utolsó szerel­vénynek .. . — Hogy, a vonatvezető ne vegyen észre semmit, igaz? — veti közbe a hadnagy. Berec nem vesz tudomást a közbe­szólásról. — Puff! Kettő életben maradt, kettő meghalt. A kocsi használha­tatlan, irány Jugoszlávia! Akár gya­log, akár stoppal, csak menekülni a felelősség elől — mondja Berec, mintha szavalna. — Jól van, Bereckém, csillapodj! — veregeti hátba a hadnagy. — Én is gondoltam ütközésre, de sehogy­­sem akar összeállni a kép. Négy utassal meg pláne nem. Mert leg­alább két ponton támadható az ál­lításod. — Éspedig? — Egy: Burkáné jelentésében szó sem volt másik két utasról. — Miféle jelentésben? — néz bambán Berec. — A járási kapitányságon jelen­tette gyerekei eltűnését. Szó sem volt másik két utasról. Kettő: a bak­­ternek hallania kellett volna a csat­ta­nást. Berec gondolkodóba esik, de nem marad benne sokáig. Már mondja is: — Azt a másik kettőt felvehették Jegenyétől Agyagospusztáig. Lehet, hogy csak a szomszéd faluig kéredz­­kedtek a Trabantba. — Akkor viszont két lehetőség van — folytatja a hadnagy. — Vagy a két Burka gyerek maradt életben, hisz az utasok bármelyikének hiá­nyozhatott éppen két foga ... A Bur­­ka g­yerekek ástak egy jót, persze előbb elaltatták a balert... Vagy a másik kettő maradt életben, és azóta is élnek szabadon szép hazánkban, mintha mi sem történt volna (Folytatjuk.) A magyar Pimodán Merész, ám eleve eldöntött szélmalom harcot kezdett ,jó három évtizede a hazai alko­holizmus elleni mozgalom Nem kereset, a teljes absz­tinenciát írta zászlajára, jól­­lehet, az alkoholizmus elleni küzdelmet oly fontosnak tar­tott, s azért sokat tett mun­kásmozgalom tapasztalatai ellentmondtak e cél elérhető­ségének. A kezdet minden­esetre biztató volt, antialko­holista klubok csaknem or­szágos hálózata alakult ki. A mozgalom statisztikái komoly előrelépésről tanúskodtak. Ugyanakkor a KSH-statiszti­kák, tanúsága szerint évről évre nőtt az alkoholfogyasz­tás, s a jövedelmi viszonyok javulásán alapulva az alkoho­lista betegek népes tábora is egyre gyarapodott. A mozgalom — okulva a tapasztalatokon — stílust váltott és célt változtatott. Zászlajáról lekerült az „egyet­len kortyot se” felirat, helyét a mértéktartás, a mérsékelt alkoholfogyasztás váltotta föl. A stílusváltástól, új mód­szerek alkalmazásától az or­szágos statisztikák nem vál­toztak, nem változhattak pozitív előjelűekké, legalább­is ami az alkoholfogyasztást és a családok alkoholra köl­tött pénzét illeti. Valami — nagyon fontos dolog — vi­szont mégiscsak más ma, mint évtizedekkel ezelőtt. A szervezettségre gondolok, ar­ra az intézményrendszerre, amelyben immár egyértelmű­en kifejezésre jut az állam felelősségvállalása. Az alko­holistákat gyógyító intézmé­nyek nem csupán a gyógyí­tásban kaptak szerepet, ha­nem abban is, hogy családo­kat, fiatalkorúakat kímélhes­senek meg hosszabb-rövidebb ideig ezektől a „súlyos eset­nek­’ minősülő emberektől. Alkoholizmus Elleni Orszá­gos Bizottság volt a neve mostanáig annak a Magyar Vöröskereszthez tartozó szer­vezetnek, amely a társadalmi munka dandárját végezte. Újabban Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, s immár nem csupán társadalmi jelle­gű, hanem számos állami le­hetőség és eszköz birtokosa. Természetesen szervezeti változás önmagában kevés az alkoholizmus-betegség ellen. Rendkívül széles körű állami és társadalmi intézményrend­szer és mozgalom együttes te­vékenysége emelheti csak magasabb szintre az alkoho­lizmus elleni küzdelmet. Módszerül minden jó, ami se­gít: a kényszerintézkedés, a gyerekkorban kezdett neve­lés, a pszichológia, a munka­helyi közösség ereje — meg a könyvkiadás is. Ez utóbbira olyan példát szolgáltatott az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, amely megörven­deztetett, s amely több jó öt­letnél, több a hagyományo­san értelmezett propagandá­nál. A magyar Pimodán című, most megjelent kötettel nem kisebb „neveket” hívott se­gítségül a bizottság, mint Ady Endre, Gelléri Andor Endre, Csáth Géza, József Attila, Karinthy Frigyes, Hajnóczy Péter. Valamennyi­ünknek volt köze alkoholhoz, s valamennyien megismerték az alkoholizmus következmé­nyeit is. A kötet címe Adytól való Azonos című vallomásában írja: „A francia Pimodán egy korszakban a kétségbeesett s magukat koruktól erőnek ere­jével elválasztó íróknak és művészeknek felejtőhelye volt. Egy hotel, melynek tit­kos helyiségében a szent Ópiumtól nyerték az enyhü­lést azok, akiket Párizs, a vi­lág, az élet megcsömörlesz­­tett, s akik valamivel több­nek hitték magukat, mint az akkor már alaposan kikezdett keresztény és másféle Isten”. Ady Endre maga is vendég­lők, lokálok állandó vendége volt, mint arról részletes em­lékezés olvasható a kötetben barátjától, Fülep Lajostól. S az volt Krúdy Gyula is, aki­nek Férfimese című elbeszé­lését olvashatjuk a kötetben. Hajnóczy elbeszélésének cí­mét — Temetés — látva me­ditálhatunk a fiatalon és tra­gikusan elhunyt író és a pusztító mértékű alkoholizá­lás dolgain. Kosztolányi Hé­szeg asszony című elbeszélé­sével örvendeztet meg a kö­tet, Gelléri Andor Endre pe­dig hárommal is: Barna sör, Jamaica rum és Négykézláb. Átolvastam a Fantasztikus világ sorozat II. köteteként megjelent A magyar Pimo­­dán-t, s újra csak azt gondo­lom, kifinomultan közvetett segítőt, szellemi munkatársat nyújtott át vele a kiadója. Nemes egyszerűséggel kötetté formálta Könczöl Csaba e je­lentős írók, költők egytémájú műveit, s anélkül, hogy ettől az alkoholizmus elleni küzde­lemben bármi eredményt várna, mégis azt produkálja Tényanyagot, mely hatni tud, megmarad az emberben mint a többi jó könyv, no­vella, esszé, elbeszélés. És bár tény — Könczöl szavaival él­ve —, hogy az igazi művészi alkotások, bármi is a tár­gyuk, nem arra valók, hogy könnyen gyakorlatra váltha­tó módon tanítsanak, nevel­jenek, mégis van egy nagy előnye ennek a módszernek. Előnye az, hogy nem akar lebeszélni semmiről, még­ hatni tud, mert elbeszél, el­gondolkoztat ... N. Magyar Tibor 1983. augusztus 2,, kedd ------------------------- — Minden korosztálynak Filmújdonságok Az év hátralevő hónapjai­­ban több, világhírnevet szer­­­­zett filmet mutat be a Mo­­kép. Az átvételi lista szerint minden korosztály megtalál­hatja a kedvének való alko­tásokat a filmszínházakban. A gyermek- és diákkorú nézőknek a mozik szeptem­bertől vetítik a tévéből már jól ismert „Vízipók — csoda­pók kalandjai” című rajz­film-összeállítást. A hónap végén „Az idő urai” cí­­ű, magyar—francia konroduk­­cióban készült rajzfilmet tű­zik műsorukra, amely egy kisfiú világűrben fantaszti­kus kalandjait meséli el. De­cember elejére Walt Disney alkotásaiból állítanak össze egy csokorra valót. A mozik­ban ismét láthatók lesznek Donald kacsa, Poper a spe­nótevő tengerész és társaik kalandjai. A politikai tárgyú filmek közül szeptembertől tűzik műsorra Costa Gavras görög származású filmrendező Os­­car-díjas amerikai filmjét. Az „Eltűntnek nyilvánítva” című film egy, Chilében az Allende-kormány megdönté­sét követő napokban eltűnt újságíró felkutatásáról szól. Több, az elmúlt hónapok­ban elkészült új magyar film is a közönség elé kerül au­gusztustól. ---------------------------«■—..... Nemzetközi gitárfesztivál A napokban zárta be ka­puit Esztergomban a Duna­kanyar művészeti nyári egyetem, ahol Kodály Zoltán oktatási módszereit sajátítot­ták el tizenhat ország zene­­pedagógusai, és máris újabb rangos zenei eseményre ké­szülődnek a városban. Augusztus 5-én nyitják meg a VI. nemzetközi gitárfeszti­vált és szemináriumot, amelyre huszonhét országból háromszázhatvan résztvevőt várnak. Akárcsak az előző alkal­makkor, most is Angliából, Csehszlovákiából, Görögor­szágból, Lengyelországból és az NDK-ból jönnek a legné­pesebb csoportok, de várnak gitárosokat Argentínából Ausztráliából, Izraelből, Ja­pánból és Kanadából.­­ Az ünnepélyes zárókoncert augusztus 18-án az esztergo­mi Bazilikában lesz, a két­száz tagú nemzetközi gitár­zenekar műsorában közre­működnek a Győri Filharmo­nikusok. ■ Hemző Károly Vigadó Galéria-beli ..ez a váró«..." című kiállítását sokan megtekintet­ték a közelmúltban. Képünkön a fotóművésznek a kiállításon is bemutatott egyik felvétele látható. Kiváló klubok kitüntetése Szükségből erény Sok vitát, átszervezést, hanyatlást és újjászületést megért már megyénkben az ifjúsági klubmozgalom. Pillanatnyi helyzetéről átfogóan polemizálni most nem áll szándékunk­ban, nyilván kellő alapossággal megtették ezt annak a klubos és kultúrfelelős tábornak a résztvevői, akik egy hétig készül­tek Novákpusztán a feladatokra. Ehelyett egy ünnep rövid krónikáját írjuk bevezetőül, azét, amelyet a táborban tartot­tak. Ezen nyújtották át tizenegy klub képviselőjének a me­gyei klubtanács pályázatán elnyert kiváló klubközösség ki­tüntetést, s a vele járó ötezer forintos pénzjutalmat. Az elismerésben az alábbi közösségek részesültek: Far­kas Bertalan úttörőklub Mi­hályi; 401-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Győr; 403-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Sopron; Roth Gyula Erdésze­ti és Elsődleges Faipari Szak­­középiskola Sopron; Pattan­tyús■ A. Géza Ipari Szakkö­zépiskola Győr; GyÁÉV klub Győr; Szany. Paraszton Haj­ka, Ásványráró és Moson­­szolnok ifjúsági klubjai. Az ünnepségen búcsúztat­ták el a megyei klubtanács eddigi titkárát, Kozma Lászlót, aki más beosztásba került, emiatt válik meg a tisztségétől. A titkári teen­dők ellátásával a megyei ta­nács Csobod Tibort, a köz­művelődési csoport főelőadó­ját bízta meg. A példásan rövid díjkiosz­tó után kissé hosszabb be­szélgetésre kértük két olyan klub — Mosonszolnok és a soproni erdészeti szakközép­iskola­­ képviselőit, ahon­nan a fenntartó szerv veze­tői is eljöttek Novákpusztá­­ra. Témának egy eddig a nyilvánosság előtt alig boly­gatott kérdést választottunk: mennyi pénzből és hogyan gazdálkodhatnak az­ ifjúsági klubok? Dr. Bársony Lajos iskolaigazgató: — Klubunkat a diákok jó­részt társadalmi munkával­­építették évekkel ezelőtt kol­légiumunk pincéjében. A mű­ködtetésére és karbantartásá­ra különböző keretekből fut­ja. Ilyen az iskola költségve­tése, az intézmény karban­tartására kapott pénzek, kol­légiumunk nyári turistafor­galmának bevétele, iskolabáli bevétel és természetesen a gyerekek olyan mint amelynek bevételét a klub fejlesztésére felajánlják. Ilyen körülmények között nehéz kimutatni, de egy év­ben nagyjából tíz­ és húsz­ezer forint között mozoghat a klubra fordított összeg. — Mosonszolnokon az ifjú­sági klub nem kér pénzt a tanácstól — mondja Nagy Miklós tanácselnök. — Az if­júságpolitikai alapból éven­ként háromezer forintot kü­lönítünk el a számukra, amit eszközvásárlásra fordíthat­nak. A többit maguk terem­tik elő tagdíjbevételből — ez fél évre húsz forint — és társadalmi munkából. Hamarosan kiderült, hogy a sokféle forrás csak­ látszat­ra könnyít a klubok anyagi helyzetén. A felhasználásban ugyanis rájuk is vonatkoznak a Pénzügyminisztérium til­tásai, amelyek szerint nem vásárolhatnak közszükségleti cikkeket — például audiovi­zuális eszközöket, bútort. A rendelkezéseik dzsungelében rendszerint csak némi admi­nisztrációs ügyeskedés árán lehet a kívánt célt elérni. Ha például szigorúan betartanák a ma érvényes előírásokat, akkor a klubok még azt a pénzt sem költhetnek el tet­szésük szerint, amit közös munkavállalással tagjaik maguk kerestek. Nem eléggé tisztázott az sem, vajon a ta­nácsok ifjúságpolitikai alap­jai mire használhatók? A vi­tában két véleményt is hal­lottunk ; az egyik szerint csak eszközvásárlásra, a másikra hallgatva azonban a tartalmi munka fejlesztésére i­l. elő­adói tiszteletdíjak, könyvju­talmak) is. Jó lenne rendezni ezeket a kérdéseket oly módon, hogy a munkájukban leginkább az öntevékenységre alapozott if­júsági klubok kapjanak na­gyobb anyagi önállóságot, akár a szerényebb külső támogatás árán. Gondoljuk csak el! A szőnyegek, székek, magnók, filmvetítők vásárlásától el­tiltott ifjúsági klubok vajon mivel csalogatják a fiatalt? A kezdeményezőkészséget béklyózó intézkedések helyett ■szükségből erényt kovácsol­hatnánk. Okosabb támoga­tási gazdálkodási rendszert adva a klubok kezébe, meg­taníthatnánk e közösségek­ben a fiatalokat arra is, ho­gyan teremtsék meg terveik anyagi alapjait. És ezzel nem­csak a klubmozgalom nyerne. r. k. -—-------------------——---------------—— m mwöm — 5

Next