Kisalföld, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-02 / 181. szám
• Berec nézi az orra elé dugott fényképet. — Ejnye, főnököm! Te is becsajoztál? — Te meg begolyóztál — jelenti ki a hadnagy. — Ez a Burka lány. Az egykori udvarlójától szereztem, azonosításra jó lesz. — Ugyan már! Mit akarsz azonosítani? Csontokat egy ilyen klassz csajjal? — Az arcát nézd, Bereckém! Pont szembe nézett a lencsével. Kell ennél ideálisabb felvétel a fényképfedés, eljáráshoz? Most még csak feltételezéseim vannak, de, ha a koponyáról fotó rámásolásával egybeesik a szemgödör, az orrnyilések és a járomcsont, minden kétség kizárva. Berec lelkesedik. — És még nevet is a képen. Így a fogak állását is azonosítani lehet. — Apropó, fogak! — folytatja a hadnagy. — A Burka fiúról nincs fénykép, de sejtem, hogy ő az egyik. Összeverekedett a rokonával, aki kiverte két fogát. A talált koponyák egyikének állkapcsából is hiányzót két fog. — Ezt nevezem — bukik ki az elismerés Berecből, de ő sem akar lemaradni. — A szakértői vizsgálat is igazolja ezt a feltevést. A medencecsontokból és a koponyákból arra következhet a csontszaki, hogy az egyik férfi, a másik meg nő volt. A csontok méreteiből és fejlettségi fokából meg arra, hogy fiatalok voltak. De ha valóban a Burka gyerekekről van szó, hogy a csudába kerültek az agyagospusztai bakterház kertjébe? — Azt hiszem, erre is tudom a választ — mondja a hadnagy. — A Burka gyerekek abban az évben, tehát hatvanhét nyarán Jugoszláviába igyekeztek. Egy júliusi éjjelen beültek a Trabantba .. . — Miért éppen éjjel? — Hogy nyerjenek egy fél napot. Elindultak otthonról, és azóta semmi hír róluk. — Elfogadhatónak tűnik, de nem sokat bizonyít — ellenkezik Berec. — Kinn is maradhattak. — Disszidálásról csak akkor lehet szó, ha Agyagospusztánál elásták a kocsit, természetesen gondoskodva két embernyi csontról. Ebben az esetben viszont gyalogszerrel tették meg az utat a határig. Berec bocsánatkérőn néz a hadnagyra : — A kocsiról megfeledkeztem. De gyalogolniuk nem kellett volna. Stoppozhattak is a műúttól. — Kötekedj csak, Bereckem! így jutunk előbbre. Kötekedj és válaszolj: kiket őrzött évekig az elásott Trabant? Ha akarod, találgathatunk, míg nem azonosítjuk a Burka lány képét. — Mehettek négyen is a Trabanttal. Az agyagospusztai kanyarnál a kocsi fénye nem világította meg az átjárót... Ha jól emlékszem, a veszélyessége miatt egyenesítették ki a sínpárt... • — Folytasd! — mondja a hadnagy. — És akkor ment ott egy tehervonat ... — Miért épp teher? — Mert az nincs kivilágítva. Meg aztán önszorgalomból utánanéztem: Agyagászpusztánál akkoriban két személyvonat húzott el naponta. Az egyik reggel, a másik meg este. Éjszaka csak tehervonat mehetett. No és ezek meg neki, az utolsó szerelvénynek .. . — Hogy, a vonatvezető ne vegyen észre semmit, igaz? — veti közbe a hadnagy. Berec nem vesz tudomást a közbeszólásról. — Puff! Kettő életben maradt, kettő meghalt. A kocsi használhatatlan, irány Jugoszlávia! Akár gyalog, akár stoppal, csak menekülni a felelősség elől — mondja Berec, mintha szavalna. — Jól van, Bereckém, csillapodj! — veregeti hátba a hadnagy. — Én is gondoltam ütközésre, de sehogysem akar összeállni a kép. Négy utassal meg pláne nem. Mert legalább két ponton támadható az állításod. — Éspedig? — Egy: Burkáné jelentésében szó sem volt másik két utasról. — Miféle jelentésben? — néz bambán Berec. — A járási kapitányságon jelentette gyerekei eltűnését. Szó sem volt másik két utasról. Kettő: a bakternek hallania kellett volna a csattanást. Berec gondolkodóba esik, de nem marad benne sokáig. Már mondja is: — Azt a másik kettőt felvehették Jegenyétől Agyagospusztáig. Lehet, hogy csak a szomszéd faluig kéredzkedtek a Trabantba. — Akkor viszont két lehetőség van — folytatja a hadnagy. — Vagy a két Burka gyerek maradt életben, hisz az utasok bármelyikének hiányozhatott éppen két foga ... A Burka gyerekek ástak egy jót, persze előbb elaltatták a balert... Vagy a másik kettő maradt életben, és azóta is élnek szabadon szép hazánkban, mintha mi sem történt volna (Folytatjuk.) A magyar Pimodán Merész, ám eleve eldöntött szélmalom harcot kezdett ,jó három évtizede a hazai alkoholizmus elleni mozgalom Nem kereset, a teljes absztinenciát írta zászlajára, jóllehet, az alkoholizmus elleni küzdelmet oly fontosnak tartott, s azért sokat tett munkásmozgalom tapasztalatai ellentmondtak e cél elérhetőségének. A kezdet mindenesetre biztató volt, antialkoholista klubok csaknem országos hálózata alakult ki. A mozgalom statisztikái komoly előrelépésről tanúskodtak. Ugyanakkor a KSH-statisztikák, tanúsága szerint évről évre nőtt az alkoholfogyasztás, s a jövedelmi viszonyok javulásán alapulva az alkoholista betegek népes tábora is egyre gyarapodott. A mozgalom — okulva a tapasztalatokon — stílust váltott és célt változtatott. Zászlajáról lekerült az „egyetlen kortyot se” felirat, helyét a mértéktartás, a mérsékelt alkoholfogyasztás váltotta föl. A stílusváltástól, új módszerek alkalmazásától az országos statisztikák nem változtak, nem változhattak pozitív előjelűekké, legalábbis ami az alkoholfogyasztást és a családok alkoholra költött pénzét illeti. Valami — nagyon fontos dolog — viszont mégiscsak más ma, mint évtizedekkel ezelőtt. A szervezettségre gondolok, arra az intézményrendszerre, amelyben immár egyértelműen kifejezésre jut az állam felelősségvállalása. Az alkoholistákat gyógyító intézmények nem csupán a gyógyításban kaptak szerepet, hanem abban is, hogy családokat, fiatalkorúakat kímélhessenek meg hosszabb-rövidebb ideig ezektől a „súlyos esetnek’ minősülő emberektől. Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság volt a neve mostanáig annak a Magyar Vöröskereszthez tartozó szervezetnek, amely a társadalmi munka dandárját végezte. Újabban Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság, s immár nem csupán társadalmi jellegű, hanem számos állami lehetőség és eszköz birtokosa. Természetesen szervezeti változás önmagában kevés az alkoholizmus-betegség ellen. Rendkívül széles körű állami és társadalmi intézményrendszer és mozgalom együttes tevékenysége emelheti csak magasabb szintre az alkoholizmus elleni küzdelmet. Módszerül minden jó, ami segít: a kényszerintézkedés, a gyerekkorban kezdett nevelés, a pszichológia, a munkahelyi közösség ereje — meg a könyvkiadás is. Ez utóbbira olyan példát szolgáltatott az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, amely megörvendeztetett, s amely több jó ötletnél, több a hagyományosan értelmezett propagandánál. A magyar Pimodán című, most megjelent kötettel nem kisebb „neveket” hívott segítségül a bizottság, mint Ady Endre, Gelléri Andor Endre, Csáth Géza, József Attila, Karinthy Frigyes, Hajnóczy Péter. Valamennyiünknek volt köze alkoholhoz, s valamennyien megismerték az alkoholizmus következményeit is. A kötet címe Adytól való Azonos című vallomásában írja: „A francia Pimodán egy korszakban a kétségbeesett s magukat koruktól erőnek erejével elválasztó íróknak és művészeknek felejtőhelye volt. Egy hotel, melynek titkos helyiségében a szent Ópiumtól nyerték az enyhülést azok, akiket Párizs, a világ, az élet megcsömörlesztett, s akik valamivel többnek hitték magukat, mint az akkor már alaposan kikezdett keresztény és másféle Isten”. Ady Endre maga is vendéglők, lokálok állandó vendége volt, mint arról részletes emlékezés olvasható a kötetben barátjától, Fülep Lajostól. S az volt Krúdy Gyula is, akinek Férfimese című elbeszélését olvashatjuk a kötetben. Hajnóczy elbeszélésének címét — Temetés — látva meditálhatunk a fiatalon és tragikusan elhunyt író és a pusztító mértékű alkoholizálás dolgain. Kosztolányi Hészeg asszony című elbeszélésével örvendeztet meg a kötet, Gelléri Andor Endre pedig hárommal is: Barna sör, Jamaica rum és Négykézláb. Átolvastam a Fantasztikus világ sorozat II. köteteként megjelent A magyar Pimodán-t, s újra csak azt gondolom, kifinomultan közvetett segítőt, szellemi munkatársat nyújtott át vele a kiadója. Nemes egyszerűséggel kötetté formálta Könczöl Csaba e jelentős írók, költők egytémájú műveit, s anélkül, hogy ettől az alkoholizmus elleni küzdelemben bármi eredményt várna, mégis azt produkálja Tényanyagot, mely hatni tud, megmarad az emberben mint a többi jó könyv, novella, esszé, elbeszélés. És bár tény — Könczöl szavaival élve —, hogy az igazi művészi alkotások, bármi is a tárgyuk, nem arra valók, hogy könnyen gyakorlatra váltható módon tanítsanak, neveljenek, mégis van egy nagy előnye ennek a módszernek. Előnye az, hogy nem akar lebeszélni semmiről, még hatni tud, mert elbeszél, elgondolkoztat ... N. Magyar Tibor 1983. augusztus 2,, kedd ------------------------- — Minden korosztálynak Filmújdonságok Az év hátralevő hónapjaiban több, világhírnevet szerzett filmet mutat be a Mokép. Az átvételi lista szerint minden korosztály megtalálhatja a kedvének való alkotásokat a filmszínházakban. A gyermek- és diákkorú nézőknek a mozik szeptembertől vetítik a tévéből már jól ismert „Vízipók — csodapók kalandjai” című rajzfilm-összeállítást. A hónap végén „Az idő urai” cíű, magyar—francia konrodukcióban készült rajzfilmet tűzik műsorukra, amely egy kisfiú világűrben fantasztikus kalandjait meséli el. December elejére Walt Disney alkotásaiból állítanak össze egy csokorra valót. A mozikban ismét láthatók lesznek Donald kacsa, Poper a spenótevő tengerész és társaik kalandjai. A politikai tárgyú filmek közül szeptembertől tűzik műsorra Costa Gavras görög származású filmrendező Oscar-díjas amerikai filmjét. Az „Eltűntnek nyilvánítva” című film egy, Chilében az Allende-kormány megdöntését követő napokban eltűnt újságíró felkutatásáról szól. Több, az elmúlt hónapokban elkészült új magyar film is a közönség elé kerül augusztustól. ---------------------------«■—..... Nemzetközi gitárfesztivál A napokban zárta be kapuit Esztergomban a Dunakanyar művészeti nyári egyetem, ahol Kodály Zoltán oktatási módszereit sajátították el tizenhat ország zenepedagógusai, és máris újabb rangos zenei eseményre készülődnek a városban. Augusztus 5-én nyitják meg a VI. nemzetközi gitárfesztivált és szemináriumot, amelyre huszonhét országból háromszázhatvan résztvevőt várnak. Akárcsak az előző alkalmakkor, most is Angliából, Csehszlovákiából, Görögországból, Lengyelországból és az NDK-ból jönnek a legnépesebb csoportok, de várnak gitárosokat Argentínából Ausztráliából, Izraelből, Japánból és Kanadából. Az ünnepélyes zárókoncert augusztus 18-án az esztergomi Bazilikában lesz, a kétszáz tagú nemzetközi gitárzenekar műsorában közreműködnek a Győri Filharmonikusok. ■ Hemző Károly Vigadó Galéria-beli ..ez a váró«..." című kiállítását sokan megtekintették a közelmúltban. Képünkön a fotóművésznek a kiállításon is bemutatott egyik felvétele látható. Kiváló klubok kitüntetése Szükségből erény Sok vitát, átszervezést, hanyatlást és újjászületést megért már megyénkben az ifjúsági klubmozgalom. Pillanatnyi helyzetéről átfogóan polemizálni most nem áll szándékunkban, nyilván kellő alapossággal megtették ezt annak a klubos és kultúrfelelős tábornak a résztvevői, akik egy hétig készültek Novákpusztán a feladatokra. Ehelyett egy ünnep rövid krónikáját írjuk bevezetőül, azét, amelyet a táborban tartottak. Ezen nyújtották át tizenegy klub képviselőjének a megyei klubtanács pályázatán elnyert kiváló klubközösség kitüntetést, s a vele járó ötezer forintos pénzjutalmat. Az elismerésben az alábbi közösségek részesültek: Farkas Bertalan úttörőklub Mihályi; 401-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Győr; 403-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Sopron; Roth Gyula Erdészeti és Elsődleges Faipari Szakközépiskola Sopron; Pattantyús■ A. Géza Ipari Szakközépiskola Győr; GyÁÉV klub Győr; Szany. Paraszton Hajka, Ásványráró és Mosonszolnok ifjúsági klubjai. Az ünnepségen búcsúztatták el a megyei klubtanács eddigi titkárát, Kozma Lászlót, aki más beosztásba került, emiatt válik meg a tisztségétől. A titkári teendők ellátásával a megyei tanács Csobod Tibort, a közművelődési csoport főelőadóját bízta meg. A példásan rövid díjkiosztó után kissé hosszabb beszélgetésre kértük két olyan klub — Mosonszolnok és a soproni erdészeti szakközépiskola képviselőit, ahonnan a fenntartó szerv vezetői is eljöttek Novákpusztára. Témának egy eddig a nyilvánosság előtt alig bolygatott kérdést választottunk: mennyi pénzből és hogyan gazdálkodhatnak az ifjúsági klubok? Dr. Bársony Lajos iskolaigazgató: — Klubunkat a diákok jórészt társadalmi munkávalépítették évekkel ezelőtt kollégiumunk pincéjében. A működtetésére és karbantartására különböző keretekből futja. Ilyen az iskola költségvetése, az intézmény karbantartására kapott pénzek, kollégiumunk nyári turistaforgalmának bevétele, iskolabáli bevétel és természetesen a gyerekek olyan mint amelynek bevételét a klub fejlesztésére felajánlják. Ilyen körülmények között nehéz kimutatni, de egy évben nagyjából tíz és húszezer forint között mozoghat a klubra fordított összeg. — Mosonszolnokon az ifjúsági klub nem kér pénzt a tanácstól — mondja Nagy Miklós tanácselnök. — Az ifjúságpolitikai alapból évenként háromezer forintot különítünk el a számukra, amit eszközvásárlásra fordíthatnak. A többit maguk teremtik elő tagdíjbevételből — ez fél évre húsz forint — és társadalmi munkából. Hamarosan kiderült, hogy a sokféle forrás csak látszatra könnyít a klubok anyagi helyzetén. A felhasználásban ugyanis rájuk is vonatkoznak a Pénzügyminisztérium tiltásai, amelyek szerint nem vásárolhatnak közszükségleti cikkeket — például audiovizuális eszközöket, bútort. A rendelkezéseik dzsungelében rendszerint csak némi adminisztrációs ügyeskedés árán lehet a kívánt célt elérni. Ha például szigorúan betartanák a ma érvényes előírásokat, akkor a klubok még azt a pénzt sem költhetnek el tetszésük szerint, amit közös munkavállalással tagjaik maguk kerestek. Nem eléggé tisztázott az sem, vajon a tanácsok ifjúságpolitikai alapjai mire használhatók? A vitában két véleményt is hallottunk ; az egyik szerint csak eszközvásárlásra, a másikra hallgatva azonban a tartalmi munka fejlesztésére il. előadói tiszteletdíjak, könyvjutalmak) is. Jó lenne rendezni ezeket a kérdéseket oly módon, hogy a munkájukban leginkább az öntevékenységre alapozott ifjúsági klubok kapjanak nagyobb anyagi önállóságot, akár a szerényebb külső támogatás árán. Gondoljuk csak el! A szőnyegek, székek, magnók, filmvetítők vásárlásától eltiltott ifjúsági klubok vajon mivel csalogatják a fiatalt? A kezdeményezőkészséget béklyózó intézkedések helyett ■szükségből erényt kovácsolhatnánk. Okosabb támogatási gazdálkodási rendszert adva a klubok kezébe, megtaníthatnánk e közösségekben a fiatalokat arra is, hogyan teremtsék meg terveik anyagi alapjait. És ezzel nemcsak a klubmozgalom nyerne. r. k. -—-------------------——---------------—— m mwöm — 5