Kisalföld, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
Négy asszony bűnre szövetkezett Zavaros főkönyvekben „halásztak” Milliós sikkasztás -------------------------------------------------------------------------------------------az Előre Halászati Szövetkezetben A tényállás röviden és velősen a következő. Hidegné Kaisinger Ilona főkönyvelő, Tóth Királyné főkönyvelő-helyettes, Gábor Istvánná könyvelő és Kolozsvári Gyuláné pénztáros (valamennyien a győri Előre Halászati Szövetkezet — volt — dolgozói) 1979. júliusától 1983. év végéig 1 millió 302 ezer forinttal károsították meg a szövetkezet közösségét, illetve 15 ezer forint vagyoni kárt okoztak. E két összeg „kiszámítása” mögött több hónapos, szívós rendőri munka van, amely a napokban fejeződött be. A négy asszony az 1,3 millió forintot több csatornán szivattyúzta ki a szövetkezeti vagyonból. Az első módszer „egyszerű” blokkhamisítás. Vagyis vettek például száz darab kétforintos bélyeget, majd a blokkra folytatólagosan több más, fiktív tételt felvezettek, anemlétező áruk ellenértékét pedig zsebre tették. A másik „ötlet” a táppénzek utalásainak köréből származik. A szövetkezetben ugyanis a beteg dolgozók táppénzét bankon keresztül utalták ki, a pénzügyi vonal gazdái (a bűnügy szereplői) ugyanezeket az összegeket a pénztárban is kifizették — saját maguknak, aláhamisítva a jogosult nevét. Vagyis a táppénzeket „két példányban” adta ki a szövetkezet ... Az előzőhöz hasonló ügyletsorozat volt, amikor a halászoknak járó szerszámhasználati díjat számfejtették. A jogos összeget a halászok megkapták, s ugyanazokat a pénzeket a „bentiek” is felvették. Különösen a csekkel történő vásárlás kínált szinte korlátlan lehetőséget a bűnszövetkezetnek. Rendszeresen ezen a készpénzkímélő módon vásároltak, aztán a számlákat — amelyekről meg lehetett volna állapítani, hogy az adott összegből mit vettek — egyszerűen összetépték. A rendőrségi vizsgálat kiderítette: a 2,50- es süteménykenő tolitól a Nina Ricci parfümön át a kvarc falióráig számtalan féle-fajta holmit vásároltak csekkre. Ha megtetszett a kirakatban mondjuk egy libanoni edény, bementek és megvették — a halászok pénzén... (Nem kenyérre kellett egyiküknek sem. A „leggyengébben” keresőnek is ötezer forint volt a havi jövedelme, de volt akié elérte a 14 ezret...) S az a bizonyos 15 ezer forint. Tavaly szeptemberre elfogyott a reprezentációs alap, s mint akiknek ehhez megvolt a lehetőségük, tisztítószerként könyvelték el ilyen összegben a vásárolt italt, kávét és a többit. A négy asszony ellen különösen nagy kárt okozó sikkasztás, hűtlen kezelés, magánokirathamisítás bűncselekményeik miatt indított vizsgálat befejeződött. A Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság az előzetes letartóztatások fenntartása mellett az ügyet vádemelési javaslattal átadta a Győr- Sopron megyei Főügyészségnek. + + * Ha itt befejeznénk az írást, alighanem sokakban ott maradna a kérdőjel (főleg a gazdasági-pénzügyi területen dolgozókban), hogyan lehetséges ilyen, mondhatni primitív módszerekkel éveken át észrevétlenül sikkasztani? Nem arról van szó, hogy az egyébként jó eredményeket felmutató Előre Halászati Szövetkezetben nem hiányzott a pénz. Legfeljebb nem tűnt fel... Az okok ennél össztettebbek. A külső ellenőrző szervek szinte „vakon” dolgozhattak a revíziók során, hiszen minden olyan tisztségviselő, illetve beosztott, aki a pénzügyekhez hozzáfért, „benn volt a buliban” A megsemmisített, meghamisított bizonylatok, számlák, aláírások szinte követhetetlenek a külső pénzügyi szakember számára. Ez volt a négytagú csoport „titka”. Folyamatosan bátorodtak fel. Az ügyletek megindulásának első évében még csak harmincezer forint körüli összeggel rövidítették meg a szövetkezetét. Egy év múlva már 160 ezerrel, majd 190 ezerrel, aztán négyszázezer, tavaly pedig már félmilliót is meghaladó volt a tisztességtelen pénz mértéke. De hol volt a belső ellenőrzés? — kérdezhetné bárki, aki járatos a szövetkezeti alapszabályok, munkahelyi mechanzimusok körében. Hát ez az. Éveken át a szövetkezetnél nem volt érdemleges belső ellenőrzés! Aztán tavaly végre sikerült egy képzett szakemberhez jutni, akinek rövid idő alatt feltűntek a szabálytalanságok, és „elsőre” 460 ezer forint sorsát kérdőjelezte meg. Erre fel tett feljelentést a szövetkezet elnöke. A négy pénzügyi dolgozónak bizonyára nem kevés büntetést kell majd elviselni, a tanulságot pedig a halászati szövetkezetnek szükséges levonni. És nem csak Ott! Nem véletlen, hogy az MSZMP Politikai Bizottsága nemrégen foglalkozott a belső ellenőrzés mechanizmusának a fejlesztésével. E területen ugyanis nincs minden renden a gazdálkodó egységeknél, s a könnyedén vett feladatkör rossz esetben oda vezet, mint a halászok szövetkezetében. I — Csiszka — JÓZSEF, A CLAAS-DÍJAS Igen, a kombájn, a Claas, százhatos. Tisztán emlékezik az ünnepségre Kiss József, a mihályi termelőszövetkezet tagja, megyénkből az egyetlen Claas-díjas kombájnos. Fiatalember, harminchat esztendős, a huszadik aratását kezdi, két éve jár a százhatossal, tavaly négyen dolgoztak a brigádban, Gönye Zoltán, Zsámboki István, Fülöp László. Utóbbi most katona. Tavaly a himódi határban kezdtek, július első hetében a búzába álltak be, ott forgolódtak küzdöttek, és maradéktalanul boldogok voltak a földön, nem voltak morcosak, nem duzzogtak, tették a dolgukat. — Bizony meglepődtem — kezdi a történetet a kombájnos. — Kínos lenne azt mondanom, hogy gondoltam rá. Dehogy! Mentünk Szekszárdra, az országból tizennégyen, innen-onnan vettük az irányt Tolnába, ott kaptuk meg az elismerést, a német nyelvű oklevelet meg a kvarcórát. Claas dij, így beszéltek róla, a feleségem örült neki, a munkatársak gratuláltak, az édesamtím pityerjeit, és egyszerre elfelejtődött minden, akkor már csak a gép volt az örömben, a dominátor. Homlokához emeli a tenyerét Kiss József, végigéli újra az ünnepséget a beszédet, hallja, hogy szólítják az elnökség elé, az asztalra emlékezik, de nem látja sehol, gondolatban ő már előbbre jár, a mezőn az aratást a Claas-on tölti, nem töpreng a díjon, ami a magyar kombájnosok elismerése, akik a nyugatnémet cég gépeivel dolgoznak, menet közben előjönnek a hibák, a tapasztalatokat a tervezők megszívlelik, köszönik. A cég március közepén a háromezredik kombájnt adja át, az együttműködés sem mostani, a szerződés ezerkilencszázhetvenhatos, s idáig kiegészítő berendezésekből — adapter, vezetőfülke, mi több, Rába-motor kerül a hozzánk szállított gépekbe — százötven millió nyugatnémet márka értékben gyártottak hazai üzemeink. — Két családunk van, egy fiú és egy lány — folytatja a Claas-díjas kombájnos. — A feleségem szintén tagja a termelőszövetkezetnek, a cukrászüzem dolgozója. Ezzel az elismeréssel semmi nem változott meg, ugyanúgy kell ténykedni, illetve még jobban. A lényeg, mielőbb biztos helyre kerüljön a termés gazdaságunkban. Már jobban ismerem a gépet, valójában az egész évet a gépeknek szentelem, ma a szerelőműhelyben, holnap a földön, a búzán, az árpán a napraforgón, a kukoricán. Nyargalászni nem kell reggel hét órakor kivonulunk, este tízig vagyunk. A családra nem jut sok idő. Jók a kilátások ilyen árpáink régen voltak, ha jégverés nem éri a táblákat, gazdag nyarunk lesz. -4- -4- -4-A huszadik aratást kezdi meg a Répce partján József, a Claas-díjas. Társaival bejárja a határt. Árnyék csak a gép tövében akad. A fiú, a kilencéves Zoltán vadász vagy kombájnos szeretne lenni. Ha az apja a közelben arat, menni kell hozzá, lesni csodálni. Mintha a világ eleje volna ember és masina. Születésnap vagy efféle. _ -4- -4- -4-Aki a két ország gazdasági együttműködésében jelentős tavaszt-nyári-őszt emleget, aligha téved. Rangos a Claas-díj, de fontosabb dolgok vannak annál, mint az oklevél nézegetése az előszobában. Megtörtént márciusban, hogy megjelent Szekszárdon tizennégy férfi, fiatalok és középkorúak. Egyben azért hasonlítottak egymásra: valamennyien kombájnosok voltak. Az újabb, az örömtelibb pillanat — immár Mihályiban — az lesz, amikor a dominátor döccenve kifordul a szerelőműhely udvaráról, reggel hét és negyed nyolc között és elindul a megszokott utakon nyergében a fiatalemberrel aki az életét ilyenkor megtoldja tíz-tizenhárom igen hosszú nyári nannal J. J. 1984. július 1., vasárnapi A Győr-Sopron megyei Gépipari és Finommechanikai Vállalat csornai üzemében az idén nyolcszáz acetilén gázfejlesztő berendezést készítenek el. A kisebb gázfejlesztő telepnek megfelelő készülék folyamatos használatával jelentős anyagmegtakarítás érhető el. Építői tartják karban Szeptemberre megújul a győri Béke-híd Közel másfél évtizede, hogy a Budapestről Bécsbe vezető főút a Tanácsköztársaság út egyenes folytatásában szeli át a megyeszékhelyt, az újvárosi Kossuth Lajos út helyett. Nemcsak a távolság csökkent, de forgalomtechnikailag is korszerű megoldással gazdagodott a hatvanas és hetvenes évtized fordulóján Győr. Az, hogy száz, vagy kétszáz millió jármű, s bennük egymilliárd ember haladt már át a Békehídon, egy kicsit játék a számokkal. Egy a lényeg, annak idején az UVATERV tervei alapján a Hídépítő Vállalat, a Ganz Mávag és még több országos és helyi vállalat szakemberei kitűnő munkát végeztek. Ezt bizonyítja a híd nagyfelújítása, tervszerű megelőző karbantartása során nyert mérési tapasztalatok tömege is, de kezdjük az elején. A roppant terhet és forgalmat viselő felüljáró állapotát meghatározott szabványok, előírások szerint ellenőrizték az elmúlt másfél évtizedben. Amikor öt-hat esztendővel ezelőtt a győri Közlekedési és Távközlési Főiskola akkori hídépítő karának vezető szakemberei a szakhatóságok kérésére alapos tudományos látleletet készítettek a folyók városának hídjairól, felüljáróiról, dr. Klatsmányi Tibor így nyilatkozott e sorok írójának: — Egyetlen teljesen egészséges, azaz hibátlan hidat találtunk, a Békehidat. A jó állapot megőrzése érdekében a Győri Közúti Igazgatóság illetékesei most is a legkiválóbb szakembereket bízták meg a felülvizsgálattal és a munkával. A Budapesti Műszaki Egyetemet, a Közlekedéstudományi Intézetet és az acélszerkezeti munkát eredetileg is végző Ganz Mávagot. A hidat használó nagyközönség e sok milliós precíz munkálatokból csak nagyon keveset lát és észlel. Három hónappal ezelőtt vonultak fel a Hídépítő Vállalat szakemberei, hogy alulról beállványozzák a mérésekhez és a karbantartáshoz a hidat. Ugyanekkor a Rába vize felett már megkezdődött a feszítőkábelek ellenőrzése és utánhúzása. Mint Böröczky Zsolt, a Győri Közúti Igazgatóság létesítményi főmérnöke elmondta, a várakozásnak pontosan megfelelőnek találták a szerkezeteik állapotát. A feszítőkábelek 10—20 százalékig ernyedtek meg, ezeket utófeszítették." A munka egy másik szakaszában léptek színre a dömösödi termelőszövetkezet dolgozói. Ők végezték el az acélszerkezetek szemcsesugaras tisztítását. Ezután ellenőrizték a hegesztési varrató- tokát, amelyek nagyrészt jól viselte a terhelést, és ,az egyéb viszontagságokat, csald kis és kevés repedést találtak. Az acélszerkezet össze- erősítésére szolgáló úgynevezett alsó övi nagyfeszültségű csavarokat viszont ki kellett cserélni. A legnagyobb terhelés ugyanis itt mutatkozott. A létesítmény főmérnöke mint érdekes ipartörténeti eseményt említi, hogy annak idején a tervezők mindent kipróbáltak és felhasználtak, amit az Uvaterv egyáltalán tudott, hogy megfelelő erősségű híd szülessen. A hidat száz esztendőre tervezték, ereje kitűnő, de a kapacitása, átbocsátó képessége kevés. Ha a negyvenezer jármű a nap huszonnégy órájában elosztódva közlekedne, akkor nem lenne kevés, de csúcsidőszakok alakulnak ki. A híd így is állja a hosszú tömött sorban dübörgő kamionkonvojok „támadásait”. A javítás tervezett ütemét a kezdeti elmaradás után a kivitelezők derekasan tartják, várhatóan határidőre, szeptember 30-ra minden elkészül, és eredeti tengerzöld színében pompázik újra a még tinédzserkorú Béke-híd. Horváth Sándor Kisebb veszteséggel Ribizli kombájn Megkezdődött a szüret a tolcsvai Békeharcos Termelőszövetkezet most termőre fordult 22 hektáros feketeribizli ültetvényén. A gazdaság a Debreceni Konzervgyár jelentős anyagi támogatásával finn gyártmányú ribizli betakarító kombájnt vásárolt. A gép naponta 3—4 hektár termését szedi le, s így 100—150 ember munkáját helyettesíti. Az 1 kilométeres óránkénti sebességgel haladó kombájn úgy fogja be a termő bokrokat, hogy a növényben nem okoz kárt, eközben vibrációs berendezése tálba gyűjti a termést, aztán ládába rakja, a ládákat pedig a sorok végén depózza. A kombájn mindössze 8 százalékos, tehát még a szedőknél is kisebb veszteséggel és nagyon tisztán dolgozik. A szemeket nem töri össze. A most termőre fordult ribizli ültetvényt már eleve gépi betakarításra, 70 centiméteres tő és 300 centiméteres sortávolsággal telepítették. Mivel a ribizli gyorsan érik, a kombájn ára a minőségmegóvás révén körülbelül 4—5 év alatt megtérül. KIJRIPOID - 3