Kisalföld, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
‘Tv’jegyzet Álmos vagyok és kialvatlan. Június óta tart ez az állapot. Jártam orvosnál is, de megnyugtatott, szervi eredetű elváltozást nem tapasztalt. Elmentem egy pszichológushoz. A „lélek mérnöke” azzal fogadott, a nyáron én vagyok a többezredik páciense, aki hasonló panaszokkal fordul hozzá. Ne nyugtalankodjak, álmos és kialvatlan az egész ország, de legalábbis a fele. A pszichológus felállította a diagnózist: éjszaka sensia televiziensia. Magyarul éjszakai televíziózás. Megnyugtatott: a nyár végére megszűnnek a panaszok, újra normális leszek. Ha addig mégsem bírnám, tanulmányozzam a tömegkommunikációs szakirodalmat. Abban ugyanis leírják, hogyan tanulhatom meg a televíziónézést. Ha nem tetszik a műsor vagy álmos vagyok, kapcsoljam ki a készüléket. Ezt ajánlja egyik tévénéző kolléga a Rádió- és Televízióújság múlt heti számában. Azt írja: „aki álomszuszék az feküdjék le és aludjék”. Persze, mások nem ezt írják, ők a televíziós nyári időszámítás bevezetése ellen foglalnak állást. Kitört hát egy újabb vita. Mi, büszke magyarok még a televízión is vitatkozunk. A vita egyetlen szépséghibája, hogy akkor tör ki, amikor már felesleges. A Híradó és A Hét fél órával, illetve egy órával később jelentkezik, pmint korábban — akár vitatkozunk, akár nem. De a vita arányait sem értem. A nevezett műsorújság nyolc néző véleményét közli. Négyen helyeslik a változást, négyen nem. Hogy is van ez? Annak idején bemondta a televízió, a nézők kérésére és kívánságára megváltozik a főműsoridő menetrendje. Most meg kiderül, az ország fele akarta, a másik fele meg nem. Tudtommal demokratikus szavazást nem tartottak. Kizárólag a nézők óhaját teljesítették. De melyik részének az óhaját? Nyilván azért közöltek négy-négy véleményt, mert az arány döntetlen. Ha így van, miért a változtatást akarókat részesítették előnyben, amikor ugyanannyian vannak a változást ellenzők? Megértem az utóbbiak táborának aggályát. Késő éjszakáig tartó televíziózás mellett hajnalban kelni nem leányálom. Márpedig az ország lakosságának többsége hatra, fél hétre jár dolgozni. A másik tábor hívei nem sok elfogadható érvet hoztak fel igazuk mellett. Valaki még azt is kijelentette, sajnálja a televízió bemondónőit a késői hazatérésért, s közben a változtatás mellett foglal állást. Az állítás nemcsak képzavar, nevetséges is. Késői műsorok ide vagy oda, nézzük a tévét. Mert van, illetve volt mit nézni. Például az elmúlt kedd estjén. A kettesen fél tizenegyre jelezték a Szervátültetés — Magyarországon, 1984. című dokumentumfilmet. Csúszott az adás vagy fél órát, kezdődött éjjel tizenegykor. Miközben az egyesen is lett volna mit nézni. A Stúdió 84-et. Nem akármilyen témáról. Az egyedülálló magyar királyi tömegsírról, a székesfehérvári ásatásokról, azok történetéről. Az ember idegesen nyomkodta a csatornaváltó gombjait. Kíváncsi volt a Stúdióra is, meg a szervátültetésre is. Már-már magamat okoltam, mit kell nekem kíváncsiskodnom minden után. Aztán eszembe jutott, hányszor, de hányszor szóvá tette a kritika az egyes és a kettes adó műsorainak összehangolatlanságát. Úgy tűnik, eredmény nélkül. Ám ezéúttal segített a pontatlanság. Láthattuk a Stúdió végét is. És az elejétől a szervátültetést. Érdekes, izgalmas dokumentumfilm volt. Legalábbis nekünk magyaroknak. Lévén, hogy nem sokan hordunk donorkártyát. Talán majd évek múlva, ha megbarátkoztunk a gondolattal: donor. A fogalommal való ismerkedést elősegíthette volna, egy részletes, mindenre kiterjedő film. De nem egy húszperces, rövid kis változat, mint a mostani. Az éjszakai tévénéző ugyanis egy sor kérdésre nem kapott, nem kaphatott választ. Csak találgatni tudom a rövidség okát. A filmet a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékei készítették. Talán diplomamunkának? Ezért volt ilyen rövid? Vagy másért? Nem kaptunk választ a Képújság vasárnap délutáni adásának egyik kérdésére sem. A szituáció nem egyedi, a közelmúltban a rádió produkált hasonlót. Lassan már általánossá válik, hogy a tartalomjegyzékben beharangozott téma kimarad a műsorból. Olvasom a Képújság előzetesében: A Hét ma esti műsorából. De ez az oldal kimaradt. Tartalomjegyzék sehol. Nem tudom az okát. Csak tippelek, hogy a Képújság szerkesztője túl sokáig nézte a tévét az előző napon. Álmos lehetett, talán elbólintott. Koleszár Tamás Csillagász úttörők ! Augusztus 6-án, hétfőn Gödöllőn megkezdődik az amatőr csillagász úttörők egyhetes országos találkozója. A célja a gyerekek eddig szerzett tudásának elmélyítése és a szakkörvezetők továbbképzése. Az amatőrmozgalomnak ezen a területen az utánpótlás-nevelés az egyik legfontosabb feladata. Ez a magyarázata annak is,hogy a találkozó megszervezésébe az Uránia Csillagvizsgáló is bekapcsolódott. Hivatásos csillagászok vállalták a hat szekcióban lezajló eszmecsere egyes szekcióinak vezetését is. Forgó rendszerben, egy napos váltásokkal valamennyi gyerek valamennyi szekcióban részt vesz. A szekciófoglalkozások keretében a kisdiákok ellátogatnak például a piszkéstetői, valamint a pénei obszervatóriumba, ahol csillagászok kalauzolják őket. Állandó esti program lesz az égbolt észlelése, a lemenő nap, a kettős csillagok, a bolygók vizsgálata, az égbolton való tájékozódás, az észlelések fotózása, majd laboratóriumi értékelése. A találkozó idején a művelődési házban szakfolyóirat-kiállítást is rendeznek. Emellett sok játék és a hagyományos „Uránia vásár” is szerepelt a programban. 1984. augusztus 1, szerdai Lovas Zsuzsanna és testvére Katalin győri fazekasok munkáit legutóbb a XIX. Győri zenei nyár alkalmából megrendezett népművészeti vásáron láthatták az érdeklődők. A vázák, a gyertyatartók, a kalpok, a tálak kézműves technikával készülnek. Szegedi program A hét végén ismét három előadást tartanak a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán. Pénteken lesz Gounod: Faust című operájának bemutatója. A szövegkönyvet a rendező, Szinetár Miklós dolgozta át. A zenekart Oberfrank Géza vezényli. A díszletek Forray Gábor, a jelmezek Márk Tivadar tervei alapján készültek. A koreográfus Pethő László, a karigazgató Molnár László. A címszerepet Kelen Péter énekli. A többi szerepekben Bajtay Horváth Ágota, Gregor József, Mészöly Katalin, Németh József, Szakály Péter és Zempléni Mária lép színpadra. A Valpurgis éj című jelenetben Szakály György és Szőnyi Nóra táncol szólót. A Faustot láthatja a közönség vasárnap is. Szombaton Szörényi—Bródy: István, a király című rockoperája lesz műsoron. A Szegedre látogatók nap közben tucatnyi kiállítást is megtekinthetnek. A városi sportcsarnokban pedig szombaton és vasárnap lesz a Szőke Tisza ’84 elnevezésű nemzetközi társastáncverseny. ISKOLA AZ UDVARBAN A soproni vendéglátósok kísérlete Úton-útfélen egyre gyakrabban esik szó az iskoláról, a jövőben növelhető hasznossági esélyeiről. Mindezekről azért beszélünk, mert a társadalmi kihívás erősödik a nélkülözhetetlen intézmény iránt. Ám mindezekkel egyidejűleg észlelhetők működésének zavarai. Nem kevesen úgy vélekednek, hogy a következő években gazdaság és képzés kölcsönös meghatározottsága értékrendünkben megfordulhat és a képzés fejlesztése határozhatja meg a gazdaság fejlődését. Az ilyen és ehhez hasonló nézetek azt igazolják, hogy a hasznossági esély — szemléletváltozással, az értékek átrendezésével — valóban növelhető, a gátló, a mindennapi gondok ellenére is. Ez a jel nemcsak az elméleti rendszerekben, gondolati konstrukciókban érhető utol, hanem a gyakorlatban is. Sopronban, a Hungarhotels egyik szálloda egysége, a Lővér szálloda vezetése olyan tervekkel foglalkozik, hogy a Pannónia szálló udvarában bentlakásos oktatási kabinetet létesít 60 tanuló részére. Indokaként azt emlegeti, hogy az ágazati, szakmai képzés a vállalat kebelén belül a korábbinál eredményesebbé válhat. Mi jellemezte az oktatás, képzés rendszerét eddig? Hiába volt a gyakorlat színtere a Hungarhotels számos egysége, az eredményekben, a szakember-ellátottságban mégsem mutatkozott meg annyira, amennyire kívánatos. Az utánpótlás zavarai nem szűntek meg. Évek során előbb ágazati szinten a vállalati igény volt magas, az iskolai alacsony. Később a vállalati igény csökkent. A hotelek, az éttermek óvatosabbá váltak, a munkaerőt — talán úgy vélték — elszippantják a szerződéses üzletek. Ebben az időben a vendéglátó szakmára már nem kellett toborozni a tanulókat. És mégis úgy látszik: vállalati érdek az „egy üzem, egy iskola” hasznosítása ezen a területen. Nem jelszó, hanem gyakorlati kényszer: a vállalatnak legyen iskolája. Az első pillanatban úgy látszik, mindez arra szolgál: a munkaerőszükséglet zavarai szűnjenek meg. A zavarok a vendéglátásban, a szállodahálózatban igen károsak, mert „rontják a kirakat képét”, eltitkolni nehezen lehet őket. A kísérleti vállalkozást azonban nemcsak közgazdasági, üzleti szempontok motiválják. Igen lényegesnek mutatkoznak, humánus pedagógiai szempontjai is. A soproni Pannónia-udvar leendő oktatási kabinetje — amelynek tanulmánytervei elkészültek — arra szolgál, hogy a tanulók (akiknek hároméves képzési költsége személyenként állami szinten százezer forintba kerül) érvényesítsék a fakultatív konzultáció, az önkéntes, a személyesen motivált ismeretszerzés kínálta lehetőségeket. Az oktatás, a nevelés célja a Pannónia szálloda udvarában az lesz, hogy a bentlakó diákok ismerjék meg azt a helyet, amelyet választottak, szokásaival, követelményeivel, atmoszférájával, szellemiségével együtt. Szólhatnánk arról is, hogy a Thermo Plan gmk építész tervezője milyen falakat álmodik a Pannónia szálló udvarára, amelyek harmónikusan illeszkednek a környezetbe, hiszen ez is konkrét tény, lényeges szempont. A Hungarhotels egyik szakembere azonban a falak szépségénél, harmóniájánál lényegesebbnek ítéli a falak közt munkálkodó emberek mobilizálható tudását, amihez szintén nélkülözhetetlen a harmónia. Valamelyik hetilapunk cikkírója így kesergett: korábban a vendéglátó szakmára alig lehetett jelentkezőt fogni. Bezzeg most... A látszattal ellentétben a soproni kísérletet mégsem holmi látványosnak nevezhető piaci fogás reménye hajtja, hanem az iskolateremtő igyekezet, amely a szakma bástyáinak erősítésére irányul. Ebben az összetett humánus értékeket is mozgósítani kényszerülő — szakmában is érvényesül a társadalmi kihívás, akárcsak a pedagógia iránt általában. A vendéglátásban megméretünk, mert a vendégünk ítélkezik, így talán könnyebb lesz az iskolai működési zavart megszüntetni? A képzés ebben a formációban a szállodai iparág fejlődésének irányába mutat? Valószínű. A kísérlet ezért kezdődött. 1985. szeptemberétől 7,5 millió forintot kap a soproni Hungarhotels, hogy önálló oktatási kabinetjét működtesse. 1986 szeptemberétől azok közt a falak közt zajlik a képzés, amelyekről említést tettünk. A Pannónia udvarában lesz az iskola? Az iskola udvarában lesz a szálloda? Az egymásra utaltság kikerülhetetlen A korábbihoz képest új tartalmat ígér ez a szövetség. Varga Lajos Buddha meg a hosszúfarkú gébics Vöröslistás a hamvas réti héja, pár esztendeje költ a tó körül, lehet, sikerül meggyűrűzni. Valamelyik korábbi évben annyit azért megjegyeztem a fehértói ornitológiai táborban, ha a nádi poszáta nyelvén két fekete pötty van, akkor fiatal. A tábor tagjainak persze az ilyesmi nem újdonság. Sátrakat vertek a nádas mellett, hajnali ötkor kelnek, este tizenegy óráig gyűrűzik a madarakat, utána beszélgetnek a tűznél. Kétszázkilencven hektár védett terület ez itt, tó és rét, dobásnyira a falu szélső házától. Nem tudom, mi van a péri Etl Erzsébettel és Pázmán Cecíliával, négy esztendeje újságolták nekem is az örömteli hírt, felvették őket a szegedi tudományegyetemre. Fülöp Tibor, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-dunántúli Felügyelőségének munkatársa, táborvezető tudja: egyetemisták. Jelezték, jönnek, benéznek. Akkor a jegyzőkönyvet Tóth Rudolf (Budapest) írta. Négy nap alatt most 1300 madár került a hálókba, 18 faj. A tábor végére, augusztus 11-ig ötven fajt gyűrűznek meg, a kutatások hétfőtől kezdődnek, botanikai, faunisztikai és egyéb zoológiai felméréseket végeznek, vizsgálják a gazdálkodás hatását az élővilágra. Jelenleg huszonhatan vannak. Ez a nyolcadik hansági ornitológiai és természetvédelmi kutatótábor. Naponta megjelenik két halászsas (ritka madár), kíváncsiskodnak fekete harkályok, nagy pólingok, meg (természetesen) emberek. Úgy három,száz-háromszáötven név lesz a vendégkönyvben. A többségüknek nemmond semmit az, hogy tavi cankó, üstökös gém, békászó sas, azon meg végképp csodálkoznak, miért tudnak úgy örülni a mostani táborlakók, hogy 1979-ben Fehértón találtak egy hosszúfarkú gébicset. Miért, miért? Az első európai előfordulása volt, hát azért. Nem gyakori a fekete nyakú vöcsök, láttak átvonulni gyurgyalagokat. Hét év alatt 157 madárfajt jegyeztek fel. Az idén egy jégmadarat már meggyűrűztek, fogtak réti tücsök- madarat, fülemüleitkét, a magevők közül citromsármányt, kenderikét, zöldikét, tengelic madarat, az egyéb énekesek, a Sylviák közül barátkát. Tizenhét nádi énekes, kékbegy kapott gyűrűt, az első vagy a második napon nekiröpült a hálónak egy fiatal foltos nádi poszáta, lábán a Prágai Nemzeti Múzeum gyűrűjével. Scholtz Bea biológus akar lenni, szeptembertől a győri Kazinczy Gimnázium negyedikese lesz, magyarázza, rengeteget lehet tanulni a táborban, tavaly is részt vett a munkában, nem cserébe senkivel, olyannal sem, aki a Balatonon tölti a szünidejét. Kedves madara a parti fecske, mert olyan aranyosan bunfordi, ahogy röpköd a csónak mellett. Hm, hm. A körmendi Schantl László (fatelepen dolgozik) szintén visszatérő vendég, harmadik esztendeje van itt, érdeklődése a madarak iránt gyerekkori, megszállottnak mondja magát, Fehértón neki fütyül a nádi rigó. Ami fáj mindegyiküknek: a zsombékos zónában kevés a foltos nádi poszáta, kis számban költött a sárszalonka. Tapossák a szarvasmarhák a területet, zavarják a költést, tönkreteszik az élőhelyet. Csak itt? Csak a tehenek? Sokfelől érkeznek az országból madár- és természetszeretők Fehértóra. Járják a nádast, kiszedik a függönyhálókból a fecskéket, ismerősük a billegető cankó, a lappantyú, a törpegém, a fülemüle sitke. Fülöp Tibor asztalán egy Buddha szobrocska van. Illatos szantálfából készült, egyik ismerőse hozta Vietnamból. Hosszúfarkú gébicset még ez az isten se látott, pedig biztosan megnézné. Szuper ritkaság ezen a tájon. (Joó) KRÍMPÖID - 5