Kisalföld, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-01 / 205. szám
Hogyan hasznosítsuk a fát? Hulladékból nyersanyag Nemzetközi tanácskozás Sopronban 1976-ban határozták el a KGST tagországok szakemberei, hogy rendszeresen megrendezik a faanyagok komplex hasznosításáról szóló nemzetközi tapasztalatcserét. A résztvevő országok mindegyike számára egyaránt fontos témával foglalkozó tanácskozást idén már ötödik alkalommal hívták össze — a házigazda ezúttal a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem volt —, és a KGST faipari állandó bizottsága szervezte. Hogy milyen fontos gazdasági érdek fűződik a fa minél teljesebb és minél nagyobb hatásfokú felhasználásához és feldolgozásához, azt az a meglepő tény is bizonyítja, hogy a faipari késztermékekben ma még a kidöntött fa mennyiségének általában csak mintegy negyedrésze jelenik meg. Építéssel persze a fának minden egyes darabja hasznosítható, ám a világszerte rendszeresen kitermelt óriási famennyiségek sokkal nagyobb értéket, képviselnek annál, hogysem belenyugodhatnánk: háromnegyed részük a tűzbe kerül. Annak érdekében pedig, hogy minél többet hasznosíthassunk ebből az értékes nyersanyagból, a lehető legalaposabban meg kell ismernünk a fa biológiai, kémiai és fizikai tulajdonságait. Ezt a célt szolgálta a Bulgáriából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, az NDK-ból, a Szovjetunióból és természetesen a magyar kutatóintézetekből Sopronba érkezett közel száz szakember tegnap véget ért tanácskozása. A plenáris előadásokon az egyes országok képviselői átfogó képet adtak az országaikban folyó kutatásokról és azok eredményeiről, majd a tanácskozás három szekcióban folytatta munkáját. Az első szekció témája a fa fizikája volt, azaz a faanyagok mechanikai és technológiai tulajdonságainak vizsgálata, hogy a feldolgozás legmegfelelőbb technológiáját kidolgozhassák, ahhoz nagyon pontosan ismerni kell ezeket a tulajdonságokat. Ugyanezért fontos az a kérdés is, amit a második szekció előadásai vizsgáltak: a fa biológiája. A feldolgozhatóság szempontjából igen jelentős például a fa szövetszerkezetének ismerete, sőt, olyan fafajok termesztése, amelyek szövetszerkezete számunkra a legmegfelelőbb. A harmadik, a kémiai tulajdonságokat vizsgáló szekció előadásainak legtöbbje a fa egyik fontos alkotórészének, a cellulóz kivonása után visszamaradó, egyelőre tulajdonképpen ismeretlen összetételű ligninnek a vizsgálatáról számolt be. A tanácskozás jelentőségét nemcsak az a tény bizonyítja, hogy a Sopronban elhangzott előadások majdnem mindegyike egészen új kutatási eredményeket ismertetett. Az elmúlt évek tapasztalata is azt mutatja, hogy a fa feldolgozott részének aránya országainkban fokozatosan emelkedik. Nem véletlen, hogy hulladék helyett a szakemberek már itt is a másodlagos nyersanyag kifejezést használják. Egy példa: a soproni egyetemen folyó kutatások reményt adnak arra, hogy a nyárfavesszőből állati takarmányt lehessen majd előállítani. Muck T. KIÁLLÍTÁS ÉS KÖZÖNY BIZONYOSAN sokan látták a tv-híradóban — a lehetőség szerint rekordidőt kapott — a vegyipari importhelyettesítő termékek budapesti kiállítását. Az Ipari Reklám- és Propaganda Vállalat Rákóczi Ferenc utcai bemutatóházában volt a rendezvény. Emberekkel zsúfolt terem, zömmel ünnepi öltönyös férfiak, maguk előtt összekulcsolt kézzel, komoly ábrázattal, mögöttük tárlók, feliratokkal. Hallottuk a kiállítási megnyitóból, hallottunk lelkesítő kommentárt. A bemutatón résztvevő harmincegynéhány hazai vegyipari cég (termelők és forgalmazók) 260 terméket vonultattak fel. Íme, sugallta a kiállítás, ezeket korábban valamikor, esetleg még egy éve is külföldről, importból, drága pénzért szereztük be, ma már azonban idehaza állítják elő őket, forintért. Érdemes ezek tudósítására kiállítást szervezni, hírt adni arról, hol, kik és milyen cikkek hazai készítésében várják még a hazai vállalkozókat. Több tucat termékről van ugyanis szó. MÉLTÁN gondolhatnánk, a híradás felkeltette a szakma érdeklődését. A kiállítás két, most feltehetően még napokig álomkórral bajlódó teremőre lehetne a megmondhatója, mennyire nem így volt. A kiállítás másnapján és harmadnapján ugyanis már csupán őket lehetett látni a bemutatón. Amint elvonult a televízió, mondták, magukra maradtak. Akár be is zárhatták volna a bemutatót. Ha a szakma mindazt tudta, a kiállítás megtekintése nélkül is, amit ott láthatott, rendjén van. Ha nem, és inkább ez feltételezhető, nagy kár, hogy nem éltek a lehetőséggel. Győr-Sopron megye ugyancsak szerényen részesedik a Vegyiparból, a Graboplast személyében mégis volt képviselője a Rákóczi Ferenc utcai bemutatóteremben Magyarország egyetlen műbőrgyára három termékével — a Margra elnevezésű szigetelőanyaggal, egy táskaműbőrrel és egy újfajta szállítószalag-anyaggal — megközelítően egymillió dollárt takarított meg tavaly a népgazdaságnak. Ezeket a terméseket ugyanis korábban csak külföldről lehetett beszerezni. ENNYIT egy kiállításról, mely igazán csak a megnyitóig élt. Nagy kár érte, mert akad még számos olyan vegyipari termék, amely készítésére idehaza is képesek lennénk. Csakhát, hogyan tudja, tudhatja meg a gyártó, mit várnak tőle, ha nem is kíváncsi rá? F. J. 1984. szeptember 1., szombat Fenyőfői bauxitbánya Fenyőfőn — a hazai bauxitbányászat 1,5 milliárd forintos költséggel épülő, teljesen a jövő év végére befejeződő nagyberuházásán — új termelési és szociális létesítmények készültek el. Üzembe helyezték a központi raktárat, a mintalevételezőt és a laboratóriumot, s hamarosan készen lesz a bakonyszentlászlói bauxitfeladórendszer. A föld alatt üzembe helyezték a robbantóanyag raktárt, a kompresszor állomást, s két kilométer hosszan kiépült a bánya „autópályája”, amelyen nemcsak a speciális bányagépek, hanem a föld alatti követelményekhez átalakított IFA tehergépkocsik is biztonságosan, gyorsan közlekedhetnek. Az elkészülte után évi hatszázötvenezer tonna bauxitot termelő bánya fenyőfői I. bányaüzeméből a tervezettnél egy hónappal korábban — június elején — útnak indították az első bauxitszállítmányokat Almásfüzitőre, illetve a csehszlovákiai Ziar-ba. Almásfüzitőn megállapították, hogy a fenyőfői „vörös érc” kiváló minőségű, kedvező kémiai tulajdonságai miatt igen jól feldolgozható. Jelenleg az északi bányamezőben végzik a fejtéselőkészítő munkákat, a vágatok kihajtását. Itt októberig kezdődik meg a termelés. Az év végéig Fenyőfőn százezer tonna bauxitot termelnek ki mélyműveléssel. Jelenleg négy géppel kísérleteznek. Irányításukhoz a bányásznak nem kell elhagynia a biztonságos bányaterületet, rádióval ötven méteres körzetben tudja dolgoztatni a gépeket. Piackutatás Pénteken Szombathelyen befejeződött a TIT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Választmánya által rendezett kétnapos vándorgyűlés, amely az élelmiszertermelés marketingproblémáival foglalkozott. A kétszáz résztvevő húsz előadást hallgatott meg a marketing üzemi, kereskedelmi és gazdaságpolitikai vonatkozásairól, a piackutatás szerepéről. Hazánk a világ élvonalába tartozik az egy főre jutó gabona- és hústermelésben, a mezőgazdaság produktumának mintegy negyedét exportáljuk. Ezt a hányadot a lehető legjobb áron kell értékesíteni, s ehhez segíthet a piackutató, piacszerző munka. Próbálom beleképzelni magam a helyzetbe. Négyéves apróság vagyok, nagyon keveset tudok a világ dolgairól. Sok mindent láttam már persze a televízióban, de hát a tévé az más. .. Engem most letetten ide a kukoricaföld mellé, hogy játsszak, amíg ők dolgoznak. Jó itt lenni, olyan tartanos, csak nincsenek elefántok meg oroszlánok. De az nem is baj. Olyan nagyok ezek a kukoricák, sokkal nagyobbak nálam. És nagyon-nagyon sok van belőlük. Jól lehet bújócskázni, erre is, arra is... Jaj, hol van a vége, hol az út, ahol engem otthagytak? Csak kukorica, kukorica mindenfelé, olyan, mint a mesében a nagy kerek erdő. . . Csak megyek és megyek, és kiabálok, de nem felel rá senki, és sírok, és rohanok, és félek. Nagyon, nagyon félek... Próbálom beleképzelni magam a helyzetbe. Hároméves elmúltam már. Jól ismerem az udvart is, a kertet is, és már a boltba is el tudnék menni. És azt is meg akarom tudni, milyen a kerten túli világ. Nem szól rám senki, hogy ne menjek? Csak addig a fáig, az nincs is olyan messze. És az a másik se, amelyik még ennél is nagyobb. És aztán... Merről jöttem? Biztosan arra kell mennem, hogy hazaérjek. .. Vagy amarra. .. És seholse látom a házunkat, pedig olyan nagy, hogy még a padlásra se mászhatok fel egyedül... Nem tudom, nem tudom... Már esteledik, és engem nem keres senki... Próbálom beleképzelni magam a helyzetbe, egyikbe is, másikba is. Próbálom, de érzem, nem tudom igazán megfogalmazni, mit érezhet egy három-négyéves gyerek, amikor magára marad, eltéved a számára idegen, ijesztő világban. Azt hiszem, nem lehet szavakkal visszaadni azt a félelmet, kétségbeesést, azt a szívszaggató sírást, az őrjítő kiútkeresést, azt, amikor reménye és ereje fogytán, tudat alatt talán már mindennel megbékélve leroskad és vár, vár, vár... Azt sem tudom, később, felnőtt korára elfeleji-e a szörnyű élményt Vagy talán már egy hét múlva, netán rögtön másnap is úgy gondol rá, mintha nem is vele történt volna? Ebben a korban az ember még könynyen tér át élete egyik eseményéről a másikra. Egy csínytevés utáni elfenekelés fél óra múlva már „nem ügy”. Egy nadrágporolás, a hozzá járó apai-anyai dörgedelem más: az apró ember is érzi valahol, noha a világ összes cukorkájáért el nem ismeri, hogy ez ,,kijárt”. A dolog úgymond elintéződött, vége, jöhet más. De milyen lehet elveszettnek lenni? El lehet felejteni azokat az órákat? Nem véletlenül jut eszembe. Győr környékén az idei nyáron többször is kérték a rendőrség segítségét: elveszett a gyerek, találják meg. Az egyik községben egy negyven hektáros kukoricatábla szélén hagyták ott látszani. Negyven hektár: egy kombájnóriás tetejéről nézve is hatalmas tábla. Egy kisgyerek számára: útvesztő dzsungel. Szélén vízgyűjtő csatornával. . . Egy másik községből éppen a minap este negyed kilenckor riasztották a rendőrséget időben, az éjszakai lehűlés előtt megtalálták a ,,valahogyan elcsavargott” gyereket. Négy kilométerre attól a helytől, ahol „eltűnt”. Mekkora távolság ez egy három-négyéves apróság számára? Kommentár kívánkozna ide a szülői felelősségről: kérem, fogalmazza meg inkább ki-ki saját magának. Én nap mint nap látom a lakótelepi kismamákat, akik egy fél percre megszakítva a járdamenti tereferét, apróságaikat fegyelmezik. Hol voltál már megint? Nem megmondtam, hogy ne szaladgálj folyton keresztül az úton? A következő mondat már újra a szomszédasszonyé, a gyerek pedig csinálja tovább, amit addig: a mama látókörén túl. És egyre vastagszik a gyerekbalesetek krónikájának dossziéja. Sok apróság immár örökre elveszett... , J. F. ELVESZETTEN Már az ide! repceolaj kerül a palackokba a győri Növényolaj Gyárban. A nagy teljesítményű gépsoron naponta százezer palackot töltenek meg. A termékek negyede exportra megy Rekord nyereség lenszövetekből A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri gyárában az első félévben az üzem történetének eddigi legnagyobb nyereségét könyvelhették el. Természetes persze, hogy a kimagasló részeredményt az üzem az év végéig hátralévő időszakban is szeretné állandósítani. Sőt több olyan intézkedést hoztak, amelyek tovább javíthatják a gazdálkodás egyenlegét. Az évente mintegy 11 millió négyzetméter lenszövetet előállító üzemben elért félévi rekordnyereség korántsem csupán az idei első hat hónap törekvéseinek a gyümölcse, sokkal inkább a korábbi évek tudatos gyártmányfejlesztői törekvéseinek az eredménye. — Három-négy évvel ezelőtt — mondja Bozzay Miklós, a győri Lenszövő főmérnöke — termékeinknek mindössze 5—6 százaléka jutott el a fejlett iparral rendelkező országokba. Exportbővítő törekvéseinknek, mitagadás, kedvezett a piac változása is. Nevezetesen az a tény, hogy újra kedveltté váltak a ruházati iparban a különböző lentermékek. E divatigény kiaknázásához szükség volt kínálatunk némi módosítására is. Egyfelől növelnünk kellett termékeink „lenes” jellegét, másfelől a munkaruhák, a kempingcikkek alapanyagai mellett fel kellett futtatnunk a felsőruházati alapanyagok részarányát A profilváltás sehol sem egyszerűen elhatározás kérdése. A győri Lenszövőben is szükség volt bizonyos fejlesztésekre. A szövőgépek például olyan speciális átalakítást igényeltek, hogy maradéktalanul megfeleljenek a kifogástalan minőségű, lenfonalból készülő kelmék szövésére. A gyár gépeinek jórésze ugyanis SZTB típusú, eredendően főleg gyapjútermékek előállítására konstruált berendezés. S módosítani kellett a kikészítés technológiáját, annál is inkább, mert a divatipar főleg fehér, illetve pasztellszínekben igényelte a lenszöveteket, s ezek a színárnyalatok az átlagosnál igényesebb eljárást követelnek. A változásokat jól érzékelteti, hogy míg korábban a győri Lenszövő termékeinek mintegy 60 százaléka igényelt úgynevezett nemes kikészítést, az idén már a termékek 94—95 százalékát nemesítik a kikészítő sorokon. A többletmunkáért, s az átlagosnál nagyobb szellemi ráfordítást igénylő eljárásokért a vásárlók kellő mértékben „kárpótolták” a vállalat kollektíváját, hisz a korábbinál magasabb nyereséget gyakorlatilag változatlan mennyiségű késztermék kibocsátásával érte el a vállagyártás során a legjelentősebb volt a félévi mérleg, a munka tempója az év hátralévő időszakában sem mérséklődhet. E napokban például amerikai, japán, svéd és finn megrendeléseknek kell,hogy eleget tegyen a vállalat,, s e vásárlók szigorú igényeit a gyár valamennyi dolgozója jól ismeri. S az exportfeladatoknak a költségek csökkentése mellett kell a gyár tervei szerint eleget tenni. A gyártás során a legjelentősebb költséget a nyersanyagok jelentik. Érthető hát, ha a vállalat mindenekelőtt az alapanyagok veszteségeit igyekszik csökkenteni. A közelmúltban például külön géemkát szerveztek az eddigi hulladéknak minősített sérült fonalak újrafelhasználására. A megfelelő minőségűre javított fonalak egy részét kelmévé szövik, az erre alkalmatlan fonalból pedig kötözőszalagot készítenek, s értékesítik, a vállalat bevételeit gyarapítva. PTH. — 3