Kisalföld, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

Kevés az újdonság Technikai színvonal az élelmiszeriparban Öreg sör nem vén sör, h­a jó Szakemberek körében ismert az az ellentmondás, amit a mezőgazdasági termelés műszaki-technikai feltételrendszeré­nek gyors ütemű növelése, ezzel szemben pedig az élelmi­szeripar technikai szintjének relatív elmaradása okoz. Mi­közben a népgazdaság nagy erőfeszítések árán a világ élvo­nalbeli technikájához (Claas, Heston, Dronninborg, Rába és a többi nagy cég berendezéseihez) jutattja a mezőgazdaságot, az élelmiszeriparnak hosszú évek óta csak zsurran-el éppen a beruházásokból. Ez a tény akkor is bizonyítható, ha volt néhány jelentőségénél talán nagyobb propagandát kapott ki­emelt élelmiszeripari beruházás a húsiparban, a növényolaj­gyártásban. Köztudott az is, hogy jó áron csak a magas fel­dolgo­­zottsági, élelmiszeripari ter­mékeket tudjuk értékesíteni a konvertibilis elszámolású piacokon. A korlátozások, a diszkrimináció tömkelegét felvonultató tőkés országok­ban feldolgozatlan mezőgaz­dasági termékekkel verse­nyezni csak a veszteség koc­­kázatával lehet, éppen ezért nem közömbös, hol tart és hová jut el a következő években az élelmiszeripar műszaki-technikai színvonala. Elöregedett pépek A Központi Statisztikai Hi­vatal Győr-Sopron megyei Igazgatósága a közelmúlt­ban megvizsgálta, miként alakult a műszaki-technikai színvonal a megye élelmi­­szeripari üzemeiben az 1980—83-as években. A ta­nulmányértékű munkából kiderül, hogy ebben az idő­szakban a megye élelmiszer­iparában nem egészen 1,8 milliárd forint jutott fejlesz­tésre. Figyelmet érdemel, hogy az exporttermelés szem­pontjából másodrendű szesz­ipar és édesipar jutott a leg­nagyobb értékű gépi beruhá­zás lehetőségéhez, ugyanak­kor az elsőrendű exportter­melő húsiparban csökkent a géppark bruttó értéke. Az említett négy év alatt végzett fejlesztések nem vol­tak elégségesek arra, hogy megfiatalítsák a gépállományt A teljesen leírt, amortizáló­dó­­ alapüzemi gének átlagos életkora 1982-ben 12,6 év volt. Ugyanakkor az automa­tizáltság foka javult: míg 1978-ban az élelmiszeripari berendezéseknek alig több, mint a fele volt részlegesen vagy teljesen automatizált, addig ez az arány 1982-re megközelítette a 75 százalé­kot A beruházási fogyókúra gondjai tükröződnek a ter­mékfejlesztésben is. A szocia­lista élelmiszeriparban pél­dául az adott évben új ter­mékek aránya 1982-ben ala­csonyabb volt, mint 1980-ban. Tőkés piacon 3 év alatt egye­dül a húsipar értékesített újonnan fejlesztett terméket (1981-ben). Kihasználatlan napok, eszközök „A tudományos-technikai haladás eredményeinek szé­les körű alkalmazása a gaz­dasági, ezen belül az ipari fejlődés alapvető vonása és egyben a fejlődést nagy mér­tékben meghatározó feltétele is — áll a KSH-vizsgálat meg­állapításai sorában. — A ter­melékenységi színvonal alaku­lása mindenekelőtt az alkal­mazott termelőeszközöktől és azok kihasználásától függ... Győr-Sopron megyében a szocialista iparban 1980—­­1983 között 8 milliárd 813 millió forintot fordítottak be­­ruházásokra, melyből az élel­miszeripar 20,1 százalékkal részesedett... A fejlettebb technikát hordozó importból származó gépberuházások 1980-ról 82-re csökkentek a megye élelmiszeriparában (36,5-ről 23,4 százalékra), s 1982-ben nem érték el az or­szágos arányt.” A gépesítettség alakulása feltétele a termelékenység­nek éppúgy, mint a termé­kek korszerűsítésének. Ennek a feltételnek az ismert gaz­dasági gondok közepette alig­ha lehet eleget tenni, hiszen míg például 1980-ban az ál­­­lami ipar gépparkjának csak­nem 13 százaléka volt új, ad­dig ez az arány 1982-ben 7,3 százalékra mérséklődött. Ilyen körülmények között rendkívül nagy a szerepe a meglevő eszközök jobb ki­használásának. Intő jel, hogy a gépkihasználás a megye élelmiszeriparában átlagban alig nőtt az utóbbi években. Ugyanakkor az iparágban döntő arányt képviselő hús­iparban messze meghaladja az átlagot. Rendkívül ala­csony a kapacitások kiakná­zása a szesz- és keményítő­iparban, ahol 1982—83-ban még csökkent is 20 százalék­kal. Időtállóság és termélemre Sokatmondó a korszerű termelés szempontjából a ter­m­­ékcserélődés mértéke, s a mind fontosabb piaci ténye­zővé váló csomagolás. Ezek­ről a területekről viszonylag kevés adat áll rendelkezésre az élelmiszeriparból. Az át­lagos képet befolyásolja, hogy néhány nagy mennyi­ségben gyártott termék időt­állósága több évtizedre tehe­tő. A söriparban például a már 1943 előtt gyártásba vett termékek aránya meghalad­ja a 90 százalékot, s ez rész­ben természetes is, a sör lé­nyegileg nem, legfeljebb minőség szerint változik po­­zitív vagy negatív irányba. Mindenesetre az elmúlt há­rom évben újnak számító termékek aránya az édes­iparban a teljes menny­iség egynegyede, a tejiparban 12 százaléka, míg a többi élel­miszeripari ágazatban a 3 százalékot sem éri el. Az élelmiszeripar jellegéből adódóan eleve lassú a ter­mékcserélődés. Kedvező, hogy csökken a változatlan kivitelben gyártott termékek aránya, kivéve a malom-, cukor- és söripart, ahol a szakágazatok jellegéből is adódóan több éve változat­lan kivitelben készülnek a gyártmányok. Az egyetlen ágazat a húsipar, ahol 1930 óta minden évben készültek új megjelenésű termékek. A csomagolás gépesítettsé­ge nagyon eltérő, hiszen a 30 százalékban kézzel csomagolt fehérliszttől a teljesen gépe­sített rendszerben csomagolt szeletelt bacon­ ig változik a kép. A tejipar immár 94 százalékban automatákon töl­ti a zacskós tejet. Döntően automatizáltak a cukoripar csomagológépei, a sört és üdítőitalt palackozó beren­dezések. + ♦ + A megye élelmiszeripará­nak műszaki-technikai szín­vonala összességében azonos az országossal. A színvonal az utóbbi években viszony­lag keveset változott s a kö­vetkező években sem várha­tó áttörés. Ennek megfele­lően minden cégnél megha­tározó a rendelkezésre álló eszközállomány­­jobb kihasz­nálása. A munkaerőhiány el­lenében minden lehetőséget ki kell aknázni (egyebek kö­zött az okvetetlenkedések el­lenére szervezni, ösztönözni a vállalati gazdasági mun­kaközösségek alakulását, amelyek ideális esetben több száz millió forint értékű esz­közállományt működtethet­nek a köz javára a megye élelmiszeripari üzemeiben­. N. Magyar Tibor Megszűnt az autógumi előjegyzés Október 1-én, hétfőn meg­szűnt az előjegyzés az autó­abroncsokra, e gyakran hi­ánycikknek számító autó­­alkatrészek ismét szabad for­galomban vásárolhatók. Mint ismeretes, a nyár kö­zepe óta a Taurus 25 kijelölt fővárosi és vidéki AUTOKER szaküzletben, valamint Vas­edény boltban előjegyzéssel hozta forgalomba a gumi­abroncsokat. Az autótulajdo­nosok csak a lakbelvük sze­rint illetékes üzletekben igé­nyelhettek autógumit. Ez a módszer azonban nem vált be: az autósoknak esetenként felesleges utazgatást jelen­tett, s a kereskedelem gond­jait sem enyhítette, ezért az Országos Anyag- és Árhiva­­tal felszólította a Taurust az előjegyzés ilyen formájának megszüntetésére. Októbe 1 -től ismét mintegy 400 üz­letben vásárolható gumiab­roncs, függetlenül a vevő lakóhelyétől. Az előjegyzés megszünte­tését az is indokolta, hogy a korábbiakhoz képest már javult, s várhatóan tovább javul az autógumi-kínálat Az őszi lipcsei vásáron kö­tött szerződések értelmében a korábban lekötöttt meny­nyi­ségnél összesen 150 ezer­rel több gumiabroncs érke­zik az idén a hazai üzletek­be Csehszlovákiából, Romá­niából és az NDK-ból. Ezen kívül a tervezettnél mintegy 60 ezer darabbal több autó­gumit­ hoznak be tőkés or­szágból. Tanfolyam cipészeknek A KI­OSZ szervezésében tegnap négynapos orthopéd cipész tanfolyam kezdődött, melynek célja, hogy több cipész ismerje meg e sajátos szakmát. A cipész kisiparo­sok megismerhetik a kapta­fa készítés, a műanyag kap­ta-öntés technológiáját és a szakma sajátos fogásait. Az előadásokat gyakorlati be­mutatók, filmvetítések kö­vetik, és lehetőség nyílik szakmai konzultációra is. A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatója adatösszeírásról A Honvédelmi Minisztéri­um illetékes szervei a közel­jövőben megkezdik a honvé­delemről szóló 1976. évi I. törvénynek a nők hadkötele­zettségére vonatkozó előírá­sainak végrehajtását. Ez év végéig az egészségügy terü­letén dolgozó 18—45 év kö­zötti nők adatainak összeírá­sára kerül sor. A törvényben foglaltaknak megfelelően ez békében nem jelent katonai szolgálatot, az adatok a nyil­vántartásba vételhez szüksé­gesek. A nők hadkötelezettségére vonatkozó alapvető rendelke­zéseket az 1976. évi I. tör­vény 30. paragrafusa tartal­mazza, mely szerint: „(1) A hadkötelezettség csak meghatározott szakképzett­ségű vagy foglalkozású nők­re ter­jed ki, és csak a 18. évük betöltésétől a 45. évük betöltéséig tart. Magába fog­lalja: a) A nyilvántartásba vétel­hez szükséges megjelenési és bejelentési kötelezettsége­ket:­ b) Háború idején a katonai szolgálati kötelezettséget, is meghatározott szolgálatok körében. (2) A nőket hadkötelezett­ség alapján fegyveres szol­gálatra kötelezni nem lehet.” A vonatkozó hatályos ren­delkezések — a törvény alapján — kimondják, hogy csak az egészségügyi, híradó, számítástechnikai, forga­lomszabályozó, ellátó, fordí­tó, tolmács, műszaki rajzoló, ügyviteli gépkezelő, vagy ezekhez közelálló szakkép­zettséggel rendelkező, illetve ilyen foglalkozást folytató hadköteles nőket kell nyil­vántartásba venni. A honvédelmi törvény alapján a hadköteles nők fegyveres szolgálatra nem kötelezhetők. Ez azt jelenti, hogy a harcoló csapathoz nem kerülnek, hanem a harctevé­kenységet biztosító szerveze­teknél, alapvetően a polgári beosztásukkal azonos felada­tot kell végezniük. Katonai szolgálati kötele­zettség a hadköteles nőket csak háború idején érinti. A törvény békében csak meg­jelenési és bejelentési köte­lezettséget ír elő. A nyilván­tartásba vétel nem korlátoz­za a külföldre utazást, ahhoz külön engedélyt továbbra sem kell kérni a katonai szervektől. A törvény végrehajtása az egészségügy területén dolgo­zó hadköteles nők összeírá­sával kezdődik. Valamennyi egészségügyi intézményben ,.Adatkérő lap” kitöltésére kérik fel a hadköteles nőket Ezt követően a nyilvántartó munkát végző megyei hadki­­egészítési és területvédelmi (Bp. Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságok személyes megjelenésre kérik fel az összeírtakat, amikoris ponto­sítják és ha szükséges, ki­egészítik adataikat és kiad­ják katonai igazolványukat Ennek helyéről, időpontjáról és az ehhez szükséges ok­mányokról az összeírtakat értesítik. A nyilvántartásba vétel ezután folyamatosan történik, amely az egészség­­ügyi szakképzettséget idő­közben szerzett, illetve nem az egészségügy területén dolgozó, de ilyen szakkép­zettséggel rendelkező nőket érinti. A törvényben felsorolt többi foglalkozást betöltő hadköteles nők nyilvántar­tásba vételére — ezt köve­tően — fokozatosan kerül sor. önkéntes jelentkezés alapján továbbra is nyilván­tartásba vehetők az egyéb­ként nem hadköteles nők, a fegyveres szolgálaton kívül bármely katonai feladat el­látására. Semmilyen körülmények között nem tervezik katonai szolgálatra behívni azt, aki terhes, kisgyermekes anya, négy vagy esetleg több gyermeket nevel, illetve 18 éven aluli gyermekét egye­dül neveli, ápolásra szoruló egyeneságú rokonát, vagy férjét egyedül látja el, vala­mint akinek férje katonai szolgálatot teljesít. Ezek a körülmények azonban az összeírás alól nem mentesí­tenek. A hadköteles nők összeírá­sára vonatkozó honvédelmi miniszteri rendelet a Ma­gyar Közlöny 1984. évi 39. számában megjelent. Hímzett ágyneműk Magasabb az ár, nagyobb a haszon, ha a textíliában még több munka van, például hímzés. A Rábatext az utóbbi időben számottevő mértékben növelte a kon­fekcionálást, a munkaigényesebb termékek arányát, s ez egyre fontosabb szerepet, játszik a vállalati tevé­kenység gazdaságosságában. A győri konfekcióüzem­ben évente 4,5 millió négyzetméternyi termék (ágyne­mű) készül. Képeinken a kikészítőüzem egy mozzana­ta, a konfekcióüzemi varroda részlete és egy hímző­­üzemi pillanatfelvétel látható A hímzett termékek ke­lendőségére jellemző, hogy a vevők igényei meghalad­ják a vállalat kapacitását. Matusz Károly képriportja

Next