Kisalföld, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

Küldöttközgyűlés a MESZÖV-nél Nehéz helyzetben­­ a lakásszövetkezetek Az ágazati választmányok (fogyasztási szövetkezetek, taka­rékszövetkezetek, lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek) ülé­seivel kezdődött tegnap a Fogyasztási Szövetkezetek Győr- Sopron megyei Szövetsége (MÉSZÖV) küldöttgyűlése. A vá­lasztott testületek értékelték az idei feladatok időarányos teljesítését, megvitatták az időszerű tennivalókat. Ezt köve­tően az ágazati választmányok jelentései alapján foglalta ösz­­sze a küldöttgyűlés a munka értékelését. Végezetül a szövet­kezeti tisztújítások előkészítéséről hangzott el tájékoztató Pert Árpádnak, a MESZÖV elnökének elt­erjesztésében. Az egyidőben tartott ága­zati választmányi ülések kö­zül ezúttal a lakásszövetke­zetekére voltunk kíváncsiak. A testületi vitában részt vett és felszólalt Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. A lakásszövetkezetek szere­péről a lakáspolitika végre­hajtásában című írásos elő­terjesztéshez Sillai László, a Lakásszövetkezeti Titkárság vezetője fűzött szóbeli kiegé­szítést Győr-Sopron megyében je­lenleg 85 lakásfenntartó szö­vetkezet 10 886 lakással, 12 lakásépítő szövetkezet 417 épülő lakással, 23 garázsszö­vetkezet (ebből egy a mű­helyszövetkezet) 3114 garáz­­­zsal és egy üdülőszövetkezet, 197 taggal működik. Ezek a számok is jól illusztrálják a la­­kószövetkezeti hálózat mére­teit, tehát sok ezer embert érintenek azok a gondok, amelyekről tegnap szó esett. Az előző ötéves tervhez mérten éppen a felére esett vissza a lakásépítő szövetke­zeti formában készült illet­ve még készülő lakások szá­ma. Ennek a jelenségnek több oka van, többek között a telekárak nagymértékű drágulása, a magas közmű­­vesítési költségek, a terület­­előkészítés hosszú átfutási ideje. De visszahúzódó erő­ként hatott az is, hogy jelen­tősen beszűkült az építke­zéshez adható munkahelyi támogatás, visszatérő gond az építőanyagok hiánya és nem utolsó sorban a jogsza­bályoknak a szövetkezetekre vonatkozó kedvezőtlen válto­zása — a kölcsönkamat ugyanis egy százalékról há­rom százalékra nőtt. A Lakásszövetkezeti Tit­kárság keresi az együttmű­ködési lehetőségeket a he­lyi tanácsokkal a telekkiala­kítások, közművesítések szorgalmazása végett. Külö­nösen a községekben vannak még tartalékok, mert falun is kezd terjedni a la­kásszövetkezeti építési for­ma. Annál is inkább felértékelődik a magán­erős szövetkezetek szervezé­sének szándéka, mert 1985- től — mint ismeretes — or­szágosan is megszűnik a ta­nácsi értékesítésű (ismerteb­ben szövetkezeti) lakások építése. Az előbbrelépés lehetséges útján két módon véli elfo­gadhatónak a választmány. Egyrészt javasolja a szerke­zetkész épületeknek a tulaj­­donos által történő befejezését amellyel kb. 150—200 ezer forint takarítható meg. Más­részt az olcsóbb technológi­ával való építkezési formákat kell keresni. Erre ígér jó megoldást jövőre a győri Agrober gesztorságával lét­rejövő közös vállalat, ugyan­is a Durisol építő­anyag és technológia szintén 150—200 ezer forint megtakarítást je­lenthet egy-egy lakásnál. Leírták, elhangzott, hogy a MESZÖV-nek jók a kapcso­latai a tanácsi szervekkel, az előbbrelépést inkább a már említett központi döntések nehezítik. Sok bosszúságot okoznak a társadalmi veze­tőségeknek a gyakran válto­zó jogszabályok a karbantar­tási és üzemeltetési költségek gyors növekedése, a felújítási munkák szaporodása, a hát­ralékos fizetők számának fo­lyamatos növekedése, a fel­újítási munkálatokat végzők krónikus hiánya. Összességében úgy fogal­mazott a választmány, hogy az építő és fenntartó szövetkezetek létrehozása, fennmaradása, gazdálkodása és működése egyre nehezebb és nem vonzó sem a lakás­építő, sem a lakástulajdonos számára. Az igazgatóságok­ban és a felügyelő bizottsá­gokban választott tisztséget betöltők elismerése, megbe­csülése sem kellő mértékű. A beszámolót követő vitá­ban a választmányi tagok valós gondokat emlegettek, kritikus módon elemezték a lakásszövetkezetek nehéz helyzetét. Jogos kérdéseikre, javaslataikra a jelenlévő tisztségviselőktől , kielégítő válaszokat kaptak, illetve ígéretet a központi szervek számára történő közvetítésre. Végül egy javaslat, amit a SZÖVOSZ számára fogal­maztak meg: érjék el a Pénzügyminisztériumnál, hogy a takarékszövetkezetek betétállományának egy ré­szét (az OTP-h­ez hasonlóan) lakásépítési célra is fel le­hessen használni. CS. A. Növénytermesztés Rábacsanakon Csendesül a határ A jövő hét közepére szinte teljesen elcsendesül a rábacsa­­naki határ. Végeznek a nagy hajrával, az őszi munkákkal. Ilyenkor már a termelőszövetkezetben dolgozó vezetők, szak-­ emberek arca is kisimul kissé. Jut idő az eredmények kiszá­molására, elemzésére. Ezért azután Stadler József termelésvezetővel nyugodtab­­ban ültünk le az asztal mellé egy kis beszélgetésre, hogy el­készítsük a rábacsanaki termelőszövetkezet növénytermesz­tésének gyorsmérlegét. Eredetileg a növénytermesztési ága­zatvezetővel szerettem volna nyomon követni a gondokat és eredményeket, de mint kiderült, Kővágó György rövid ideje van a termelőszövetkezetben, így nem látja át az egész esz­tendőt. — Pedig a növénytermesz­tésben nagyon fontos a hely­ismeret — mondta Stadler József. — Hisz a táblák ta­­lajösszetételétől az elővete­­ményig sok mindent figye­lembe kell venni. No, de ve­gyük sorra az idei eredmé­nyeket! Legfontosabb növényünk az őszi búza, melyet tavaly is közel kilencszáz hektáron ter­mesztettünk. Nem akarom részletezni, a búza nálunk is jól telelt, majd úgy tűnt, hogy megsínyli az aszályt, végül csak jó termést takarí­tottunk be, ötvenegy mázsát terveztünk hektáronként, ezt 11 mázsával sikerült túltelje­sítenünk. Nálunk leggyen­gébben talán az MV­ 4-es tavak szerepeltek, legmaga­sabb hozamot viszont a Szá­va takarmánybúza adta. het­­venhárom mázsát hektáron­ként. — Sajnos ezt a fajtát idén kivonták a köztermesztésből — szólt közbe Kővágó György. — így a jövő évi ve­tésterv összeállításánál már nem számolhattunk vele. Bí­zunk abban, hogy a helyette­sítésre ajánlott Baranykával is hasonlóan jó eredményeket érünk el. Most az őszön ki­lenc búzafajtát vetettünk. Biztonságinak megmaradt a Jubilejnája, az eddiginél több terület jutott a Super Zlat­­nának, a legnagyobb rész­arányban viszont­­ különböző Martonvásári fajtákat terme­lünk. Nem kell szégyenkezniük a rábacsanakiaknak a többi ka­lászos eredményével sem. A szomszéd téeszek tapasztala­tain felbuzdulva tavaly őszön árpát is vetettek. Az őszi ár­pa 65,1 mázsás hozamot adott. Jórészt ebből fedezték a ta­gok szemestakarmány igé­nyét. Tavaszi árpát 366 hek­táron termelt a téesz az átla­gos hozam ennél a növénynél is 60 mázsa felett volt. Na­gyon jó béltartalma miatt zö­mében sörárpának értékesí­tették, méghozzá magas, 448 forintos mázsánkénti átlag­áron. — Napraforgóból viszont többet vártunk — mondta Stadler József. — Igaz, a ter­vet sikerült valamelyest túl­teljesítenünk, de e növény termesztésében gondosabb, jobb munkával még vannak feltárható tartalékaink. A jö­vőben, figyelembe véve a gyár igényét, magasabb olajtartal­mú fajtákat kívánunk ter­meszteni. Termelőszövetke­zetünkben, főként a kalászo­sokhoz arányítva kicsi a ku­korica vetésterülete, mindösz­sze négyszáznyolcvan hektár. Ennek több oka van. Éveken át ingadozó termésátlagával a kalászosoknál bizonytalanabb jövedelmű növény volt a ku­korica. Időközben a hozam növekedett, de a területet mégsem tudtuk emelni, mert ennek határt szabott, hogy egyetlen kisebb bábolnai tí­pusú szárítónk van. Másik fontos szempont pedig az volt, hogy jelentős területen több mint háromszáz hektáron ter­melünk cukorrépát, így ősszel e két növény betakarítása így is leköti a rendelkezésünkre álló szállító gépeket. A ku­korica különben idén 76,5 mázsás átlagtermést adott, bár egy része gyengébb föl­dekbe került. Cukorrépából az aszály ellenére is jó ered­ményeket értünk el, talán elég, ha csak annyit mondok, hogy számításaink szerint több mint nyolcvanegy mázsa cukrot termeltünk hektáron­ként. Rábacsanakon tehát sikeres volt a növénytermesztés esz­tendeje. A magas hozamok természetesen növelték a jö­vedelmezőséget is. Csupán a gabonák 6,8 millió forintos árbevétel többletet jelentettek a gazdaságnak. A növényter­mesztés fejlesztésére nagy fi­gyelmet fordítanak Ezenkívül a jelenlegi vetésszerkezetet, technológiát állandóan módo­sítják. Új növényként példá­­ul 25 hektáron magrépát ter­melnek. A kötött alapok mi­att pedig jövőre megpróbál­koznak kisebb területen a szert vetéssel. Ez utóbbi a megye többi gazdaságában is bizonyára közérdeklődésre tart majd számot. — Németh — 1984. december 1., szombat Ifjúsági parlament a Rába-gyárban Alkotó számvetés Ötórás vita a fiatalok jövőjéről Majdnem ötezer fiatal képviseletében ült össze tegnap a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban Győrött a vasúti jármű­gyár nagy tanácstermében a vállalati ifjúsági parlament. A tanácskozáson részt vett dr. Lakatos László, a Győr városi pártbizottság első titkára. A küldöttek elé terjesztett írásos beszámoló felölelte közel három esztendő gazdasági és poli­tikai, tehát a fiatalokat is érintő munkáját, az ifjúsági tör­­vény­­ vállalati végrehajtását. Az első részben az ifjúság ne­­­­veléséről, oktatásáról, sokoldalú erőfeszítésről adott számot a vállalat vezetése. Majd a fiatalok munkában betöltött fon­tos szerepét elemezte az összefoglaló. A vállalati KISZ-bizottság és a szakszervezet együttes állásfoglalásában hangot adott annak, hogy a legutób­bi ifjúsági parlament óta a szigorúbb és bonyolultabb belső és külső gazdasági kö­rülmények mellett is dinami­kusan növekedett a Rába­­gyár termelése, korszerűsö­dött gyártás- és gyártmány­­szerkezete. A munkahelyi de­mokrácia részeként megfele­lően működtek azok a fóru­mok, ahol a fiatalok elmond­hatták véleményeiket és ja­vaslataikat a vállalat külön­böző döntéseivel, a vezetők munkájának megítélésével, munkájuk, életük alakulásá­val kapcsolatban. E fóru­mokon ugyanakkor nőtt a formalitás, a passzív maga­tartást tanúsító fiatalok szá­ma, csökkent a tartalmi mun­ka. E kedvezőtlen jelenség megváltoztatása érdek­ében jelentős feladat hárul a KISZ és a szakszervezeti mozga­lom vezető testületeire, va­lamint a különböző szintű gazdasági vezetőkre. A vállalat megkülönbözte­tett figyelmet szentel a szak­­ember-utánpótlás megterem­tésére és a továbbképzésre. Kiemelkedő a munkába álló fiatalok anyagi megbecsülé­se, összességében a KISZ és a szakszervezeti bizottság megítélése szerint a vállalat fiataljainak döntő része be­csületesen, képességének megfelelően dolgozik. Az írásos beszámolóhoz Horváth Ede, a gyár vezér­­igazgatója fűzött szóbeli ki­egészítést. Az alsóbb szintű parlamentek munkáját gon­dosnak, felelősségteljesnek tartotta­. Ezek a gyűlések a fiatalok véleményén keresztül átfogó képet adnak a gyár gondjairól, feladatairól. Ez­után a fiatalok szakmai fej­lődéséről a kor kívánalmai­nak megfelelő szaktudás megszerzésének szükségessé­géről szólt meggyőző erővel kiegészítője második részé­ben a fiatalok lakáshelyze­tét elemezte az egyén, a vál­lalat és az állam lehetőségei­­nek összefüggésében. A vita során elsőként Lisz­­kai Sándor, a kovács gyár­egység dolgozója szólalt fel. A vezérigazgató szavaihoz kapcsolódva azt mutatta be, hogy milyen szakmai gon­dok adódnak gyáregységében és mit lehetne a munka job­bításáért tenni. Javasolta a lakásvételi támogatás elosz­tásának megváltoztatását is. Radványi Zoltán, moson­magyaróvári küldött ugyan­ebben a témában a kollektív szerződés megváltoztatására tett javaslatot, mert szerinte túl hosszú az az idő, amely után például egy diplomás benyújthatja kérvényét a tá­mogatásra. Bander Józ­sef, a gazdasági igazgatóság képvi­seletében jószándékúan szólt ugyan, de a parlament egy KISZ alapszervezeti vezetősé­gi üléssel összetévesztve mondta el véleményét az az FMKT-ról és a fiatalok fogadási rendszeréről. Béde­­nyi Attila, a technológiai fő­osztályról három téma köré csoportosította hozzászólását. A szellemi munkát nehezítő ügyviteli gondokról szólt, a műszakiak bérét kevesellte és a legtöbbször emlegetett témáról, a fiatalok lakás­helyzetéről mondott néhány adatot. Szarka István, a vállalati KISZ-bizottság tit­kára lényegében megismé­telte a bizottság állásfogla­lását a politikai nevelőmun­­ka szemszögéből. Jakab La­jos, a Rába ETO KISZ-alap­­szervezetének titkára felso­rolta a sportsikereket és a labdarúgókhoz viszonyítva hátrányosabb helyzetű spor­tolók jobb anyagi javadal­mazását kérte. Puxbaum Ka­talin, a fiatal közgazdászok jobb szakmai továbbképzésé­nek igényét hangsúlyozta. Katona Gyula, a Vörös Csil­lag Gépgyár fiataljainak képviseletében a Pesten dol­gozó Rábások különlegesen nehéz helyzetét ecsetelte. Szilágyi Antal, a KISZ Köz­ponti Bizottságának osztály­­vezetője az ifjúsági parla­mentet köszöntve arra is rámutatott, hogy a felszóla­lások bizonyos mértékig egy­­síkúak, a Rába fiataljainak több és jobb lehetősége van az érdemi, politikai és gaz­dasági munkára, mint a töb­bi nagyvállalatnál dolgozó­nak. Dr. Lakatos László, a városi pártbizottság első tit­kára az összefogásban rejlő erőt és lehetőséget hang­súlyozta többek között. Kő­vágó Béla, a Vasas Szakszer­vezet Központi Vezetőségé­nek képviseletében sokolda­lúan elemezte a munkásif­júság helyzetét. A több mint húsz hozzá­szólásra Horváth Ede vezér­­igazgató válaszolt. Bevezető­jében nagyobb, szenvedélye­sebb, még őszintébb vitára ösztönözte a fiatalokat, majd részletesen szólt a javasla­tokról, véleményekről. Elő­ször a vállalati gazdasági munkaközösségekről fejtette ki véleményét. A hiánycikk­gyártásban, szolgáltatásban megfelelő gazdálkodási for­mákat nem tartotta alkal­masnak arra, hogy a hosszú távú fejlesztési, gazdasági­ és bérpolitikát folytató Rába gyárban bevezessék, s a nagyüzem áttekinthetetlenné váljék, csupán azért, hogy néhány területen a bérfe­szültséget így oldják fel.. A vállalat eredményei alapján az előzetes, az illetékes moz­galmi fórumokkal még nem egyeztetett tervek szerint 1985-ben 12 százalékos alap­bérfejlesztést hajt végre, még az idén további 2 százalékot kapnak a dolgozók. Így vár­hatóan 1985-ben a bérszín­vonal meghaladja a 80 ezer forintos határt. Horváth Ede hangsúlyozta, hogy a dol­gozók munkájénak értékét nem ennyire, de sokkal több­re tartjk, ám egy két év alatt évtizedek gondját nem lehet megoldani. A vállalat előtt hatalmas feladatok állnak, a hazánk­ban ma korszerűnek tekin­tett üzemei olyan verseny­társakkal találkoznak a pia­con, amelyekben szinte már csak robotok dolgoznak. A vállalatnak perli® állni kell a versenyt, s csak azután le­het az egyébként feltétlenül jogos szociális kérdésekről megalapozottan vitatkozni — mondta befejezésül Horváth Ede. H. S. KIOHPOID 3

Next