Kisalföld, 1985. február (41. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
Henrik és Ventillátor Zenekarok, szólisták A győri Petőfi Sándor városi Műve 1*',4'd Központban a keddi napokon tartja összejöveteleit Győr város zenei műhelye. Tagjai amatőr muzsikusok, és a zenei műfajt kedvelő fiatalok. Havonta egyszer a legjobb amatőr zenekarok és szólisták mutatkoznak be. A legutóbbi koncerten a Hórukk, valamint a Ventillátor együttesek szerepeltek sikerrel. Manapság rock-együttesek, iskolák szokták összehozni a fiatalokat. Szinte példa nélkül álló, ha egy fiatal házasokból álló házban közös ügyért összefognak a lakók. Ilyen — sajnos — rendkívüli esetről hallhattunk Győrött, a Gorkij Lakásfenntartó Szövetkezet klubjában, ahol a belépőt fiatalok csoportja, s ki-be szaladgáló, játszó gyerekek képe fogadja. A történet 1980-ban kezdődött, amelyről Ivanovics Imrével, a szövetkezet elnökével és Trestyén László klubvezetővel beszélgetünk. — 1980-ban alakult meg a lakásszövetkezet — emlékezik az elnök. — Az alagsorban, mint ahogy a legtöbb házban, itt is kerékpártároló, motortároló, babakocsiknak szolgáló helyiségek álltak. Az első közgyűlésen merült fel, hogy mivel a lakók 90 százaléka fiatal, szükség volna egy klubra, ahol összejöhetnek. Az összejövetel mellet cél volt az is, hogy ne köszönés nélkül menjenek el egymás mellett a lakók, hogy megtanulják tisztelni, megbecsülni, segíteni egymást. A klubhelyiség kialakítását elterveztük, s bele is vágtunk. Az alagsorban ma a klubszobákon kívül sportterem is található. Benne ping-pongasztal, bordással, felszerelések. A klubban tévé, rádió, asztalok, falipolcok ízléses kerámiákkal, terítékkel, vázákkal. Aki akar, kártyázik, sakkozik, a kisebbek társasjátékokkal, dominóval játszanak. Mindehhez sok-sok társadalmi munka árán jutottak. A kezdetekben talán tíz család tevékenykedett át a százhúszból — mondja Ivanovics Imre. — Álmennyezetet kapott a helyiség, rá gerendákat, bevezettük a központi fűtést, vizet, villanyt. Szerencsére sok jó szakember lakik a házban, így mindent meg tudtunk magunk oldani. Tapétáztunk, padlót burkoltunk, a közös költségből az anyagdíjat megszavaztuk, sőt a ház környékére sincs gond, a parkosításhoz csupán a felszerelést, anyagot adja a városgondnokság, mi magunk ásunk, füvesítünk, gondoztuk a kertet. A lakók mintegy 40 százaléka fordul meg hetente a klubban. Míg a fiatal anyukák fodrászhoz mennek, főznek, vagy a klub nyelvtanfolyamára járnak, addig a gyerekek felügyelet alatt játszhatnak. Nincs veszekedés, ha meccs van, olyankor a férfiak helye az alagsori helyiség, a többiek nézhetnek filmet. A sport egyébként népszerű a házban, beneveztek a MESZÖV—SZÖVOSZ kispályás labdarugabajnokságra női és férfi csapattal, a nők harmadik helyen végeztek, Fazekas Bélánné a legjobb kapus díját kapta. Egy serleg a polcon a November 7. kupa elnevezésű házi asztalitenisz-bajnokság elindításáról tanúskodik, amelyet elsőként 1984-ben Kiss Géza nyert, neve bevésve. Fazekas Béláné éppen kisfiával néz be a klubba: — Fertődön volt a verseny, élmény volt sokunknak. De nemcsak ez, hanem a bakonyi, balatoni kirándulások is, amelyekre összefogtak az autóval rendelkezők és a kocsi nélküliek. Egymást vittük, segítettük. Volt itt tornatanár a gyerekeknek, felnőtteknek, s indult szabóvarró tanfolyam is. Minden évben az egyik apuka Mikulásnak öltözik, s összejövünk a gyerekekkel a klubban ünnepelni. — Ugyanilyen hangulatos az évbúcsúztatás — szól közbe a klubvezető, Trestyén László. — Éjfélig a program családi, éjfél után pedig ki-ki alapon nálunk folytatódik a mulatság. Vasárnap is nyitva tartok, hogy a mamák nyugodtan főzhessenek. Ha meccs van, vagy izgalmas sportesemény, ahhoz igazodik a klub. Hozzá tartozik az igazsághoz, a klubvezető is társadalmi munkás, ahogy a szövetkezet vezetősége. Ha a szervezésről esik szó, mégis azt mondják: minden az elnöktől indul. Ha ő nem kezdeményezne, nehéz volna megszervezni a munkákat. Pedig Ivanovics Imre kivétel, nem tartozik a ház zömét alkotó harmincévesek körébe. Viszont gondolkodásában tán még őket is lekörözi frisseségével. A közös vagyont — gondolván a gyerekekre szerződött fiatalokra — igyekszik jól kezelni, OTP-ben tartani, kamatoztatni, így lehetséges, hogy még 1980 óta nem emelkedtek a költségek, sőt, évente egy-két hónapnyit visszafizetnek a lakóknak. Kisiparos, vagy társulás még be nem tette a lábát a házba, igyekeznek mindent maguk megszerezni társadalmi munkában, vagy tisztességes térítésért. Nem véletlen, hogy gazdasági és kulturális eredményeikért fennállásuk óta minden két évben — amikor elnyerhető — megkapják a Kiváló Szövetkezet elismerést. Az elnök kiváló dolgozó, mint ahogy Rigó György igazgatósági tag is. A címmel járó pénzt a társadalmi munkát végzők jutalmazására fordították. Azért ellenzője is akadt a klubnak. Akik fölötte laktak, mondták, nagy a füst, s időnként a zaj. Erre ma már vigyáznak. Nincs panasz a fiatalokra. A berendezéshez a városi tanács és az ifjúsági ház is segített 30 ezer forinttal. Felmerült a kérés, más házak lakóit is jó lenne a klubba engedni. Csakhogy WC kialakítására nincs módjuk a lakóknak, nincs hely, pénz, így ezt a kérést nem tudták teljesíteni. De amit elértek, nem kevés. Jó közösséggé formálták a ház lakóit. S akiknek ebben szerepük volt, álljon most itt a nevük. A társadalmi munkákban élenjárók közt is első Horváth Lajos, az ezermester a lakók szerint. De sokat dolgozott Fazekas Béla, Kaszaly István, Vigh Sándor, Töreki Sándor, Balogh Lajos, Horváth László. Gyanítom, legtöbbet az elnök, aki lelkesíteni tudta valamennyiüket, s még a sajátjánál is jobban vigyáz a közös vagyonra. Pró M. Vigyázni a közös vagyonra LAKÓHÁZ, KLUB, FIATALOK Munkában, sporttal, játékkal egymásért * — Hmeco Kapni vagy osztani kellemesebb? Az első bizonyítvány A bizonyítvány mindig lezár és újrakezd valamit. Bizonyítja az elmúlt év sikerességét vagy sikertelenségét, eredményt jelent a diáknak, tanárnak egyaránt. A diák abból vizsgázik, hogymennyit sajátított el a megadott tananyagból, a tanár meg abból, hogy mennyire szerettette meg választott tantárgyát Reinsperger Csila, a győri Révai Miklós Gimnázium matematika-fizika szakos tanára először vizsgázik ebből a „tantárgyból” először oszt bizonyítványt tanítványai között. — Eddig te kaptál bizonyítványt, most viszont te osztasz. Milyen osztályfőnöknek tartod, magad? — Mindenképpen kezdőnek. Ezt abból is le lehet mérni, hogy például egy szülői értekezleten remeg a hangom, még szokatlan ez a szerep. — Szívesen vállaltad az osztályfőnöki munkát? — Persze. Hihetetlenül jó érzés, ha az emberhez jobban kötődnek a gyerekek, mint egy átlagos tanárhoz. Negyvenegy gyerekem van — ha lehet így fogalmazni —, akikért tényleg felelősséggel tartozom. Most például van egy tanítványom aki a legjobb barátját vesztette el, napokig teljesen maga alatt volt. Azt hiszem fontos, hogy ilyenkor az ember maga mellett érezze a barátait, sőt, ha lehet, az osztályfőnökét is. — Hogyan kerültél a pályára? — Évekig gondolkodtam, mi legyek. Az utolsó pillanatban döntöttem el véglegesen, hogy a tanári pálya talán a legalkalmasabb számomra. Édesanyám is tanít a győri Münnich Ferenc általános iskolában biológiaföldrajz szakos. — Abban a gimnáziumban vagy osztályfőnök, ahol annak idején te is jártál. Hogy segtették az múlásodat azok, akik téged is tanítottak? — Először nagyon furcsa volt szervuszt, szevaszt köszönni azoknak akik több évtizede már a pályán vannak. Sokat köszönhetek az édesanyámnak is, hiszen ő szerettette meg velem ezt apályát, ő segített át az első nehézségeken. Bármilyen problémám van, szívesen segítenek a kollégák, legyen az szakmai vagy osztályfőnöki munka. — Mire ez az írás megjelenik, éppen a bizonyítványosztás napja lesz. Ez a te féléves bizid is? — Nevezhetjük annak. Mindenképpen eredmény, hogy a gyerekek őszintén, bizalmasan elmondanak dolgokat, beszélnek a problémáikról. Ahogy visszaemlékszem, nekem is volt olyan osztályfőnököm, akihez bizalommal fordulhattam, akinek elmondhattam a gondjaimat. — Az osztályfőnök mindig ütközőpontot jelent az osztály és a tantestület között. Hogyan oldja fel ezt a konfliktust? — Ha a gyereknek van igaza, maximálisan őt kell védeni a tanár vagy az igazgató előtt. Ugyanakkor az éremnek két oldala van: nem hiszem, hogy egy tanár pusztán rosszindulatból adna egy diáknak beírást vagy elégtelen osztályzatot. Időközben becsengettek Reinsperger Csilla, az első c. osztály osztályfőnöke hóna alá csapja a naplót és elindul a második emelet felé. — Harcsás — Felvételi zenetagozatra Nemcsak a lakókörzetből, hanem a város területéről várja leendő tanulóit a győri Bartók Béla Zenei Tagozatú Általános Iskola. A következő tanévben kezdő elsősöket szombaton 8— 12 óráig felvételi meghallgatásra várják az iskolában, amelynek címe: Győr, Péterfy Sándor út 2. Művész -gyermekközösségben Mindig is tisztelni fogom azokat az alkotóművészeket, akik készek átadni valamit környezetüknek az alkotás öröméből, akik nem röstelletek mesterségük titkaiba beavatni másokat is. Még ennél is többre tartom azokat, akik ebben az egész folyamatban gyermekeket választanak maguknak partnerül, mert hisznek a romlatlan értékek formálhatóságában, az esztétikai nevelés korhatár nélküliségében. A győri Richards Finomposztógyár több évvel ezelőtt ösztöndíj szerződést kötött Kovács Gábor festőművészszel. Ennek értelmében a művész a képzőművészeti kiállítások megszervezését, tárlatok vezetését saját alkotásainak bemutatását vállalja. Az említett programok meglehetősen ritkák és jobbára alkalomszerűek. A festő és a gyár rendszeres kapcsolata elsősorban az üzemi óvoda foglalkozásain él. Kovács Gábor hetente fölkeresi a gyermekintézményt, ahol a nagyobbacskákat tanítja — játékosan — arra, mi szép, mi a kellemes a szemnek. A napközi otthonnak természetesen van saját napi foglalkoztatási terve: egyik nap rajzolnak, másnap festenek, harmadnap ragaszgatnak a gyermekek. Ezeket a délelőtti alkotó órákat hatásosan színesíti Kovács Gábor megjelenése. A művész képzeletgazdagsága, az újszerű technikák bemutatása fölélénkíti a gyermekek fantáziáját is. Egyszer krumplinyomattal készítenek tarka képeket, vagy maradék rongyból fabrikálnak bábukat, másszor gipszbe öntik egy-egy ág, kavics természetes rajzolatát. Élménnyé válik aztán az agyag figurák kiégetése a saját készítésű kemencében, a délelőtti sétán szedett virágok megfestése, a különös formák keresése addig ismeretlen anyagokban. Kovács Gábor nem sokat magyaráz, inkább maga is kézbeveszi az anyagot és együtt dolgozik a nagycsoportosokkal. Nem térít el egyetlen gyermeket sem eredeti elképzelésétől, hanem hagyja, hogy mindenki saját kedve és elképzelése szerint úgy és azt alkosson az adott eszközökkel és anyagokkal, amihez indíttatást érez. S tanul a művész is. Mert a gyermeki tudatvilágon átszűrt élmények a felnőtt számára fölöttébb érdekes formában jelennek meg az anyagon, s nemcsak a kifejezés iskolázatlansága miatt, hanem a fontos és lényegtelen részek elkülönítése okán is. A művésszel való közös munka nem lehet öncélú. Minden találkozás kiállítással ér véget. Az elkészült tárgyakat, figurákat rajzokat és festményeket rögtönzött kiállításon mutatják be egymásnak a gyermekek, s azonnal kialakíthatják saját értékítéletüket, fölmérhetik, ki hol helyezkedik el az ügyességi, alkotói ranglétrán. — Mónus — 1985. február 1., péntek