Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

Vetélkedő negyven év történelméből jál bármelyik munkanapon, olyan eleven élet volt szombaton az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának soproni pártiskoláján. A hangulat mégsem hétköznapot, sokkal inkább ünnepet idézett: ekkor rendezték meg az oktatási igazgatóság felszabadulási vetélkedőjének döntőjét. A politikai képzés különböző formáiban résztvevők közül tizenegy csapat, összesen ötvenöt hallgató ült le szombaton reggel az asztalokhoz. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után dr. Kanczler István, az Oktatási Igazgatóság igazgatója köszöntötte a versenyzőket, megemlékezve a felszabadító harcokról és a felszabadulás történelmi jelentőségéről, s hangsúlyozva, hogy ez a vetélkedő is az emlékezést szolgálja, abban segít, hogy az elmúlt negyven esztendő eseményeit számon tartsuk. A rövid bevezető után Fülöp József, a pártiskola tanszékvezetője, a játékvezető bemutatta a bíráló bizottságot, amelynek elnöke Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára volt. Még csak néhány perccel múlt kilenc óra, amikor kezdetét vette a nagyon komoly, mégis játékos és izgalmas vetélkedő. Az első forduló a második világháború befejezésének eseményeihez kapcsolódott. A diával kivetített képeket kellett felsmerniük a versenyzőknek — a három szövetséges hatalom államfőjét mindenki könnyen felismerte, azt is tudták, hogy két konferencián találkoztak egymással, de már például a lebombázott budapesti Erzsébet-hidat könnyen össze lehetett téveszteni az egykori Ferenc József híddal, a következő forduló pedig egy tizenöt kérdésből álló feladatlap kitöltése volt. Tudni kellett például, hogy hány napig tartott Magyarország teljes felszabadítása (194 napig) vagy hogy melyik két község szabadult fel elsőként a megyében (Sokorópátka és Tényő). Az első forduló utolsó kérdéseihez a technika korszerű eszközét, a videóberendezést is felhasználták; az egyik utolsó kérdés itt már az ideiglenes nemzetgyűlés 1945. szeptemberi budapesti üléséhez kapcsolódott. A vetélkedő második részének kérdéseit a koalíciós évek (1945—48) eseményeiből állították össze. A diaképeken többek között Rajk Lászlót, Veres Pétert, Szakosíts Árpádot kellett felismerni, a video-műsorrészletekhez kapcsolódóan pedig már azt is fel kellett idézni, hogy mikor szavazta meg a magyar országgyűlés a köztársasági törvényt (1946. január 31-én). A következő blokk képein megjelent Hegedűs András és Péter Gábor alakja, szó esett a megalakult NATO-ról és szocialista városainkról, de ismerni kellett a Magyar Dolgozók Pártja második és harmadik kongresszusára utazó Győr- Sopron megyei küldöttek nevét is. A döntő első fele az 1956- os ellenforradalommal kapcsolatos kérdésekkel ért véget. Kétórás izgalom után végre szusszanásnyi pihenőhöz jutottak a versenyzők. A felidézett kérdésekből látszik, hogy valóban komoly tudásról kellett számot adniuk — akkor is, ha a forma vidám és játékos volt. Senki sem érezte „szentségtörésnek” hogy egy feladatot felfújt és eldurrandott léggömb belsejéből kellett elővenni, mint ahogy az is hangulatos ötletnek bizonyult, hogy az eredményeket figyelemmel kísérő kisszámítógép és a videokészülék mellett a technika egy meglehetősen hagyományos eszköze is fontos szerephez jutott: a gondolkodási idő leteltét jelző gongütéseket egy régi mozsár segítségével „állították elő”. A szünet után kezdődő második fordulóban, a „szuperdöntőben” már csak a legjobb négy csapat versenyzett. A kérdések itt történelmünk utolsó két évtizedének eseményeihez kapcsolódtak, és itt a bíráló bizottság már nemcsak a versenyzők tárgyi tudására volt kíváncsi: össze kellett foglalniuk például az MSZMP XI. kongresszusa programnyilatkozatának és az idén márciusban tartott megyei pártértekezlet határozatának egy-egy fejezetében szereplő legfontosabb megállapításokat is. A vetélkedőt az Oktatási Igazgatóság pártiskolája magyar munkásmozgalom szakosító tanfolyamának második évfolyamából szervezett csapat nyerte, tagjai: Finta Jenő, Pappné Küster Klára, dr. Pölöskei István, Tüskés Karolina és Wachler István. A második a nemzetközi munkásmozgalom szakosító harmadik évfolyamának, a harmadik a bentlakásos egyéves pártiskolának, a negyedik pedig az esti egyetem győri harmadik évfolyamának „d” osztályának csapata lett. Kreiter Mária, aki a bíráló bizottság elnökeként értékelte a versenyt, nemcsak az első négy helyezettnek, de minden résztvevőnek méltán gratulált a szerepléshez. Nemcsak a tudás a fontos, hanem az is, hogy hogyan tudják azt a gyakorlatban hasznosítani, mondta, ez a vetélkedő pedig sokat segített ebben. A résztvevők történelmi tudatának formálásában, múltunk megőrzésében, továbbvitelében — végső soron tehát a gyakorlati politizáláshoz nyújtott segítséget. Köszönet, illeti ezért a verseny szervezőit is, és a megye azon vállalatait, amelyek támogatásukkal a rendezvény sikeréhez hozzájárultak. Turistabérlet az NSZK-ban A Németországi Szövetségi Köztársaságba kiránduló magyar turisták 9 napra érvényes, a Deutsche Bundesbahn összes vonalain felhasználható vasúti jegyet válthatnak, mintegy 4000 forintért. A turistabérlet a DB menetrendjében csillaggal megjelölt autóbuszvonalakra is érvényes, azonkívül a különleges szolgáltatásairól híres Inter-, city vonatokra is. Hazánkban az említett Deutsche Bundesbahn turistabérlet a MÁV közönségszolgálati irodájában, a debreceni MÁV utazási irodában, az IBUSZ kijelölt fiókjaiban, az Express főirodájában, valamint a Locomotív Touristnál váltható meg. *r — «r^1***’ . Sajnálkozás helyett keserűen telnek napjai A DIVATCIKKEKNÉL még csak elviselik a fogyasztók, ha ezt hallják: „Nincs, kérem!” „Tessék majd érdeklődni!” De amikor az egészséget védő gyógyászati eszközökért hónapokig kilincseltetnek velük, jogosan méltatlankodnak. Szomorú hangú levelet kaptunk a 73 éves Sárközi Sándor bácsitól, a péri Hársfa u 80. sz. alól. Idős olvasónk tavaly novemberben szemhályogműtéten esett át. Ez év január első munkanapján a győri Vörös Hadsereg úti rendelőintézetben felírták részére a szemüveget, aminek elkészítését levélírónk azonnal megrendelte a Felszabadulás úti Ofotért-üzletben. Annak rendje és módja szerint a térítési díjat is befizette. Azóta három hónap telt el, de sorozatos érdeklődésére csak az a válasz, hogy szemüvege még nem készült el. Az idős embernek most már annyira gyenge a látása, hogy pár méterről senkit sem ismer meg. Panaszos levelét is mással íratta. Lapunkban már többször szóvá tett sérelmek arról tanúskodnak, hogy a szemüvegre szorulók egy része nem ritkán hetekig, sőt hónapokig nélkülözi a tanuláshoz, a munkavégzéshez, a tájékozódáshoz szükséges gyógyászati segédeszközt, miközben látása és közérzete egyre rosszabbodik. A szakorvos, aki a szükséges dioptriát megállapítja, és a vényt kiállítja, talán nem is sejti, hogy páciense esetenként valóságos kálváriát jár egészsége védelmében. Talán javítana valamit a helyzeten, ha az Optikai Finommechanikai Vállalat raktári készletéről rendszeres időközökben tájékoztatást kapnának az orvosi rendelők. Ily módon a szakemberek láthatnák, mi van, illetve mi nincs, és átmenetileg ideiglenes megoldást választanának a látási hiba javítására. Nem állítanának ki olyan vényt, amire hónapokig csak ígérgetés és sajnálkozás a válasz. A KÉSEDELEM FOKOZZA a látási zavart, rontja a közérzetet. Az is előfordulhat, hogy mire a javasolt szemüveg elkészül, már másféle szükséges. S kezdődik a tortúra elölről. Kinek jó ez? N. M. Szerkesztői üzenetek Babos Cézáné halászi, Nyári Józsefné magyarfalvai, Csizmazia Mihály jobaházi, Kovács Ferencné csornai, Patyi Antal, Kovács Lajos kapuvári, Takács Imelda acsalagi, Vági Tiborné kimlei, Keszei Lajosné téti, Kozák László beledi, Tóth Lajosné, Fischer Endre, Koch Lívia soproni, Péntek Jenőné mosonmagyaróvári, Kun László, Novák Gyuláné, Berkes József, Kusterné Nagy Mária, Vizkeleti Józsefné győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Szalayné Balogh Erzsébet pannonhalmi, Fazekas György csornai, Takács Pálné öttevényi, Rácz Sándor, Tóbiás Mihályné soproni, Feketéné Kállai Aranka kapuvári, Kelemen Lajos péri, Tóth Jánosné lébénymiklósi, Nagy József, Hatos Béla, Kondor Erzsébet, Magyar Kálmán, Szedres Ferencné, Virág Ákos, Tamási Györgyné győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Szabó Krisztina babóti olvasónknak üzenjük: közelebbi címmel nem rendelkezünk, pályázatát nyugodtan küldje el az újságban közölt címre. „Meggyógyultam" jeligés levélírónk gyógykezelésének időtartama a nyugdíjjogosultság szempontjából szolgálati időnek minősül, de nem vehető figyelembe az évi szabadság kiszámításánál. P. Józsefné győri olvasónk gyermeke után, annak apjától, a törvényes mértékű, gyermektartásdíjat kapja. Tehát annak emelésére nincs lehetőség. Rászorultsága esetén azonban szociális segély iránti kérelmet nyújthat be a tanácshoz. Szekeres Gábor jánossomorjai levélírók részére az ez év január 1-én életbelépett módosítások alapján helyesen állapították meg a táppénz összegét. T. Sándorné soproni lakosnak üzenjük: a fegyelmi eljárás olyankor is lefolytatható, amikor a nőt védik a felmondási tilalmak. Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat végrehajtását azonban a szülési szabadság leteltéig fel kell függeszteni. Nné Farkas Mária győri levélírónkkal közöljük: a munkaviszony megléte alatt a gyermek gondozása végett igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát a munkaviszonyban töltött idő kiszámításakor figyelembe kell venni. A munkaviszony megszűnése után folyósított gyermekgondozási segélyezés időtartama azonban nem vehető figyelembe. Komáromi András mosonmagyaróvári olvasónknak üzenjük: a kereskedelmi egységek vezetői a vásárlók könyvébe írt bejegyzések másolatát kötelesek 24 órán belül a vállalati központnak megküldeni. A vállalat köteles a panaszt soron kívül megvizsgálni, szükség esetén a panaszost személyesenmeghallgatni és a jogos panaszt orvosolni. A panasz elintézésének módjáról a panaszost 15 napon belül írásban értesíteni kell. Kéz a kézben összeszámlálni sem tudjuk, hányan és honnét kérik közbenjárásunkat utcájuk vendégmarasztaló sártengerének megszüntetéséhez. A városok peremkerületeiben és a községekben jócskán akad szilárd burkolatú gyalogjárda, de a kocsiút többnyire gyalázatosan néz ki. A járműforgalom megsokszorozódott, a földutak nem bírják a terhelést. Javításukhoz, karbantartásukhoz hiányzik a pénz, néhol a törődés is. Szándékosan az utóbbiról ejtünk szót, mert ha az alsóbbrendű földutakat továbbra is csak a természet gondozza, megbénul rajtuk a közlekedés. Márpedig az életet jelentő kenyérre, élelemre, baj esetén gyors segítségre, a külvárosokban, a községekben is szükség van. Salak, sóder, bontási törmelék mindenütt akad. A téeszek, állami gazdaságok, az áfészek nyilván adnának szállító eszközt, már csak együttérzésből is, hiszen a tönkrement utakban nekik is részük van. A tócsáktól és sártengertől szenvedő utcák lakói egyemberként vállalják a társadalmi munkát, ha egy felelős irányító kezébe veszi az ügyet. A korszerűsítésre fordítható anyagiak mindig szűkösek, még a sok is csak csepp a tengerben. De a társadalmi összefogás csodákra képes. Lelkiző fiatalok Három kamasz válaszolt Az idősek állnak, a tizenévesek ülnek című, március 18-i írásunkra. A cikkben azt fejtegettük, hogy a buszokon a fiatalok elfoglalják az ülőhelyeket és közömbösen nézik, hogy mellettük az idősek állnak. „Nem értünk, egyet a cikkel — írják. Szerintünk a fiatalok is lehetnek fáradtak, mert nem egy közülük nehéz és fárasztó sportágat űz. Miért ne járna a kamaszoknak az ülőhely, amikor megfizettek érte? Az, hogy átadják-e a helyüket, intelligenciájukon, lelki és fizikai állapotukon múlik. A mai 15—17 évesek többségének nem elég a 8 órai alvás, ezért érthető, hogy reggel fáradtan foglalnak helyet a buszon.” Ennyi három tizenéves véleménye a témáról. Intelligenciáról, lelki és fizikai állapotról írnak, így tőlük és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó kevesektől továbbra sem várhatunk változást. Ha csak a valóban intelligens társaik nem járnak elöl jó példával. Olvasóink írják füst és korom Győrszemerén tavaly augusztusban vettem két hordó tüzelőolajat, és most egy hete újabb hordóval. Az egész telet a rossz minőségű olajjal kínlódtam át, de az újabban vásárolt teljesen használhatatlan. Két nap alatt a másfél méter kályhacsőben két vödör sűrű, tömör korom keletkezett, s a tűztérben lerakodott koromtól benzinfüst terjeng az egész lakásban. A helyi TÜZÉP-telepen már reklamáltam, de ott olyat árusítanak, amilyet szállítanak nekik. Tizenhárom éve fűtök olajkályhával. Nyugdíjas vagyok, beteg, munkaképtelen fiammal élek. Pár óránál nem tüzelek többet naponta. Amikor a levelemet írom, 3 óra van. Déli egy órakor akartam elgyújtani a kályhát,, nyitva az ablak, a lakás tele füsttel. Pénteken délután kormoztam és kéményt égettem. Ki téríti meg nekem az olaj árát, a fuvart, a sok piszkot, amitől minden tönkrement a lakásban? (Kovács Endréné, Győrszemere, Új u. 72.) All a víz közbenjárásukat szeretnénk kérni. A győri Nagy István u. 6/B. és 17. számú házak előtt az úttesten a víz nem tud lefolyni. A száguldó járművek a járdára verik a szennyes lét és valósággal beterítik a járókelőket. Panaszunk orvoslását már több helyen kértük, de elintézést még nem nyert (Süle János és három aláírás a győri Nagy István u. lakói nevében). Élménynek ígérkezett Tizenkét töltéstavai iskolás még most is szomorú, mert március 22-én lemaradtak a nagy élménynek ígérkező mozielőadásról. Fodorné Somi Judit tanárnő az említett napon tanítványait Győrbe akarta vinni moziba, a Töltéstavát 16.40 óra körül érintő autóbusszal. A járat azonban kimaradt, s mivel kisegítő busz sem érkezett, tanítványai közül tizenketten nem tudtak a megyeszékhelyre beutazni. Az erkölcsi veszteségen túl anyagi kár is érte a gyerekeket, mivel a megváltott — darabonként 20, összesen 240 forint — mozijegyeket már nem tudták eladni. Késik a járandóság Hetek óta töri a fejét Ratatics Lászlóné soproni (Ibolya u. 11.) levélírónk: mit vétett, hogy nem kapja a havi fizetését? Tavaly decemberben szülte meg negyedik gyermekét. Ez év január 15- én minden iratot, ami az elszámoláshoz szükséges, elküldött a Megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalba. Harmadik gyermeke, a kétéves Éva után januárban még kapta a gyest, 1360 forintot. Februárban viszont csak 221 forintot hozott neki a posta második havi járandóságként. Február 1-én az anyakönyvi kivonatot és a zárójelentést az elszámoló hivatal visszaküldte részére minden külön értesítés nélkül. Azóta se pénzt, se felvilágosítást nem kapott. A négygyermekes édesanya joggal elvárja — ha valamiért akadozik az elszámolás —, hogy pár sorban értesítsék. Kéziratokról üzenjük „Eszter”. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megtudjam, mi a véleménye a műveimről (verseimről) — írja a levelében. Nagyon szívesen teljesíteném a vágyát, de műveinek elolvasása után le kell mondanom róla, hogy véleményemet ki merjem fejteni. Nem értem őket minden részletükben. Néhol gépelési hibákra gyanakszom (pl. „ ... Neved a szerető azonos / Kezed adott melegség...”), más helyen pedig nem tudom követni mélylélektani műugrásait (pl. „Narancs, alma / piros érett / Vízben voltunk Te meg Én”), ön irodalomkedvelő lehet, érzéke van a szép versformák iránt. Szíveskedjék önmagával megállapodni, hogy amikor versel, értelmes énekszó legyen-e az, vagy dorombjáték. „Tragédia a hóban”: Két elbeszélés, három halál. Olvasom lüktető, tömör, jó mondatait, s kényszer szorongat, hogy golyóra töltött tollamat homlokomhoz emeljem. Ne, ne még! El szeretném mondani, hogy Önnek stílusa van, kedves Sz. T., kérem, nézzen körül: az Élet él. A motoros baleset elbeszélése lehetne vádirat a felelőtlen szeretém és a véletlenek ellen az élet nevében, az „író” magányérzete sugallhatna alkotást például, nem úgy, ahogyan Ön oldani próbálja a konfliktusait. Éretlen kamaszos borúval ne ragadjon a halál témáihoz, próbálja meg a tollát eleven feladatokban! örülnék, ha idővel újra megkeresne bennünket írásaival.