Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-01 / 76. szám

Vetélkedő negyven év történelméből jál bármelyik munka­napon, olyan eleven élet volt szombaton az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának soproni pártiskoláján. A hangulat mégsem hétközna­pot, sokkal inkább ünnepet idézett: ekkor rendezték meg az oktatási igazgatóság fel­­szabadulási vetélkedőjének döntőjét. A politikai képzés különböző formáiban részt­vevők közül tizenegy csapat, összesen ötvenöt hallgató ült le szombaton reggel az asztalokhoz. A magyar és a szovjet Himnusz elhangzása után dr. Kanczler István, az Oktatási Igazgatóság igazga­tója köszöntötte a verseny­zőket, megemlékezve a fel­szabadító harcokról és a fel­­szabadulás történelmi jelen­tőségéről,­ s­ hangsúlyozva, hogy ez a vetélkedő is az em­lékezést szolgálja, abban se­gít, hogy az elmúlt negyven esztendő eseményeit számon tartsuk. A rövid bevezető után Fü­­löp József, a pártiskola tan­székvezetője, a játékvezető bemutatta a bíráló bizottsá­got, amelynek elnöke Kreiter Mária, a megyei pártbizott­ság titkára volt. Még csak néhány perccel múlt kilenc óra, amikor kezdetét vette a nagyon komoly, mégis játé­kos és izgalmas vetélkedő. Az első forduló a második vi­lágháború befejezésének ese­ményeihez kapcsolódott. A diával kivetített képeket kel­lett felsmerniük a verseny­zőknek — a három szövet­séges hatalom államfőjét mindenki könnyen felismer­te, azt is tudták, hogy két konferencián találkoztak egymással, de már például a lebombázott budapesti Er­­zsébet-hidat könnyen össze lehetett téveszteni az egykori Ferenc József híddal, a kö­vetkező forduló pedig egy tizenöt kérdésből álló fel­adatlap kitöltése volt. Tudni kellett például, hogy hány napig tartott Magyarország teljes felszabadítása (194 na­pig) vagy hogy melyik két község szabadult fel elsőként a megyében (Sokorópátka és Tényő). Az első forduló utol­só kérdéseihez a technika korszerű eszközét, a videó­­berendezést is felhasználták; az egyik utolsó kérdés itt már az ideiglenes nemzetgyűlés 1945. szeptemberi budapesti üléséhez kapcsolódott. A vetélkedő második részé­nek kérdéseit a koalíciós évek (1945—48) eseményei­ből állították össze. A dia­képeken többek között Rajk Lászlót, Veres Pétert, Szako­síts Árpádot kellett felismer­ni, a video-műsorrészletek­­hez kapcsolódóan pedig már azt is fel kellett idézni, hogy mikor szavazta meg a ma­gyar országgyűlés a köztár­sasági törvényt (1946. január 31-én). A kö­vetkező blokk képein megjelent Hegedűs András és Péter Gábor alak­ja, szó esett a megalakult NATO-ról és szocialista vá­rosainkról, de ismerni kel­lett a Magyar Dolgozók Párt­ja második és harmadik kongresszusára utazó Győr- Sopron megyei küldöttek ne­vét is. A döntő első fele az 1956- os ellenforradalommal kap­csolatos kérdésekkel ért vé­get. Kétórás izgalom után vég­re szusszanásnyi pihenőhöz jutottak a versenyzők. A fel­idézett kérdésekből látszik, hogy valóban komoly tudás­ról kellett számot adniuk — akkor is, ha a forma vidám és játékos volt. Senki sem érezte „szentségtörésnek” hogy egy feladatot felfújt és eldurrandott léggömb belse­jéből kellett elővenni, mint ahogy az is hangulatos öt­letnek bizonyult, hogy az eredményeket figyelemmel kísérő kisszámítógép és a vi­­deokészü­lék mellett a techni­ka egy meglehetősen hagyo­mányos eszköze is fontos sze­rephez jutott: a gondolkodá­si idő leteltét jelző gongüté­seket egy régi mozsár segít­ségével „állították elő”. A szünet után kezdődő második fordulóban, a „szu­perdöntőben” már csak a legjobb négy csapat verseny­zett. A kérdések itt történel­münk utolsó két évtizedének eseményeihez kapcsolódtak, és itt a bíráló bizottság már nemcsak a versenyzők tár­gyi tudására volt kíváncsi: össze kellett foglalniuk pél­dául az MSZMP XI. kong­resszusa programnyilatkoza­tának és az idén márciusban tartott megyei pártértekezlet határozatának egy-egy feje­zetében szereplő legfonto­sabb megállapításokat is. A vetélkedőt az Oktatá­si Igazgatóság pártiskolája magyar munkásmozgalom szakosító tanfolyamának má­sodik évfolyamából szerve­zett csapat nyerte, tagjai: Finta Jenő, Pappné Küster Klára, dr. Pölöskei István, Tüskés Karolina és Wachler István. A második a nem­zetközi munkásmozgalom szakosító harmadik évfolya­mának, a harmadik a bent­lakásos egyéves pártiskolá­nak, a negyedik pedig az es­ti egyetem győri harmadik évfolyamának „d” osztályá­nak csapata lett. Kreiter Mária, aki a bí­ráló bizottság elnökeként ér­tékelte­ a versenyt, nemcsak az első négy helyezettnek, de minden résztvevőnek méltán gratulált a szerepléshez. Nemcsak a tudás a fontos, hanem az is, hogy hogyan tudják azt a gyakorlatban hasznosítani, mondta, ez a vetélkedő pedig sokat segí­tett ebben. A résztvevők tör­ténelmi tudatának formálá­sában, múltunk megőrzésé­ben, továbbvitelében — vég­ső soron tehát a gyakorlati politizáláshoz nyújtott se­gítséget. Köszönet, illeti ezért a verseny szervezőit is, és a megye azon vállalatait, ame­­lyek támogatásukkal a ren­dezvény sikeréhez hozzájá­rultak. Turista­bérlet az NSZK-ban A Németországi Szövetségi Köztársaságba kiránduló ma­gyar turisták 9 napra érvé­nyes, a Deutsche Bundesbahn összes vonalain felhasználha­tó vasúti jegyet válthatnak, mintegy 4000 forintért. A tu­ristabérlet a DB menetrend­jében csillaggal megjelölt autóbuszvonalakra is érvé­nyes, azonkívül a különleges szolgáltatásairól híres Inter-, city vonatokra is. Hazánkban az említett Deutsche Bundes­bahn turistabérlet a MÁV közönségszolgálati irodájá­ban, a debreceni MÁV uta­zási irodában, az IBUSZ ki­jelölt fiókjaiban, az Express főirodájában, valamint a Lo­­comotív Touristnál váltható meg. *r — «r^1***’ . Sajnálkozás helyett keserűen telnek napjai A DIVATCIKKEKNÉL még csak elviselik a fogyasztók, ha ezt hallják: „Nincs, ké­rem!” „Tessék majd érdeklődni!” De ami­kor az egészséget védő gyógyászati eszkö­zökért hónapokig kilincseltetnek velük, jo­gosan méltatlankodnak. Szomorú hangú levelet kaptunk a 73 éves Sárközi Sándor bácsitól, a péri Hársfa u 80. sz. alól. Idős olvasónk tavaly november­ben szemhályogműtéten esett át. Ez év ja­nuár első munkanapján a győri Vörös Had­sereg úti rendelőintézetben felírták részére a szemüveget, aminek elkészítését levélírónk azonnal megrendelte a Felszabadulás úti Ofotért-üzletben. Annak rendje és módja szerint a térítési díjat is befizette. Azóta há­rom hónap telt el, de sorozatos érdeklődé­sére csak az a válasz, hogy szemüvege még nem készült el. Az idős embernek most már annyira gyenge a látása, hogy pár méterről senkit sem ismer meg. Panaszos levelét is mással íratta. Lapunkban már többször szóvá tett sérel­mek arról tanúskodnak, hogy a szemüvegre szorulók egy része nem ritkán hetekig, sőt hónapokig nélkülözi a tanuláshoz, a mun­kavégzéshez, a tájékozódáshoz szükséges gyógyászati segédeszközt, miközben látása és közérzete egyre rosszabbodik. A szakorvos, aki a szükséges dioptriát megállapítja, és a vényt kiállítja, talán nem is sejti, hogy páciense esetenként valóságos kálváriát jár egészsége védelmében. Talán javítana valamit a helyzeten, ha az Optikai Finommechanikai Vállalat raktári készletéről rendszeres időközökben tájékoz­tatást kapnának az orvosi rendelők. Ily mó­don a szakemberek láthatnák, mi van, illet­ve mi nincs, és átmenetileg ideiglenes meg­oldást választanának a látási hiba javításá­ra. Nem állítanának ki olyan vényt, amire hónapokig csak ígérgetés és sajnálkozás a válasz. A KÉSEDELEM FOKOZZA a látási za­vart, rontja a közérzetet. Az is előfordulhat, hogy mire a javasolt szemüveg elkészül, már másféle szükséges. S kezdődik a tortúra elöl­ről. Kinek jó ez? N. M. Szerkesztői üzenetek Babos Cézáné halászi, Nyári József­né magyarfal­­vai, Csizmazia Mihály joba­­házi, Kovács Ferencné csor­nai, Patyi Antal, Kovács La­jos kapuvári, Takács Imelda acsalagi, Vági Tiborné kim­­lei, Keszei Lajosné téti, Ko­zák László beledi, Tóth La­josné, Fischer Endre, Koch Lívia soproni, Péntek Jenő­né mosonmagyaróvári, Kun László, Novák Gyuláné, Ber­kes József, Kusterné Nagy Mária, Vizkeleti Józsefné győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Szalayné Balogh Erzsébet pannonhalmi, Fazekas György csornai, Takács Pál­­né öttevényi, Rácz Sándor, Tóbiás Mihályné soproni, Feketéné Kállai Aranka ka­puvári, Kelemen Lajos péri, Tóth Jánosné lébénymiklósi, Nagy József, Hatos Béla, Kondor Erzsébet, Magyar Kálmán, Szedres Ferencné, Virág Ákos, Tamási György­­né győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Szabó Krisztina babóti ol­vasónknak üzenjük: közeleb­bi címmel nem rendelke­zünk, pályázatát nyugodtan küldje el az újságban közölt címre. „Meggyógyultam" jeligés levélírónk gyógykezelésének időtartama a nyugdíjjogo­sultság szempontjából szol­gálati időnek minősül, de nem vehető figyelembe az évi szabadság kiszámításá­nál. P. Józsefné győri olvasónk gyermeke után, annak apjá­tól, a törvényes mértékű, gyermektartásdíjat kapja. Tehát annak emelésére nincs lehetőség. Rászorultsága ese­tén azonban szociális segély iránti kérelmet nyújthat be a tanácshoz. Szekeres Gábor jánosso­­morjai levélíró­k részére az ez év január 1-én életbelé­pett módosítások alapján helyesen állapították meg a táppénz összegét. T. Sándorné soproni lakos­nak üzenjük: a fegyelmi el­járás olyankor is lefolytatha­tó, amikor a nőt védik a fel­mondási tilalmak. Az elbo­csátást kimondó fegyelmi határozat végrehajtását azonban a szülési szabadság leteltéig fel kell függeszteni. Nné Farkas Mária győri levélírónkkal közöljük: a munkaviszony megléte alatt a gyermek gondozása végett igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartamát a munkaviszonyban töltött idő kiszámításakor figyelembe kell venni. A munkaviszony megszűnése után folyósított gyermekgondozási segélyezés időtartama azonban nem ve­hető figyelembe. Komáromi András moson­magyaróvári olvasónknak üzenjük: a kereskedelmi egységek vezetői a vásárlók könyvébe írt bejegyzések másolatát kötelesek 24 órán belül a vállalati központnak megküldeni. A vállalat kö­teles a panaszt soron kívül megvizsgálni, szükség esetén a panaszost személyesen­­meghallgatni és a jogos pa­naszt orvosolni. A panasz elintézésének módjáról a pa­naszost 15 napon belül írás­ban értesíteni kell. Kéz a kézben összeszámlálni sem tudjuk, hányan és honnét kérik közbenjárásunkat utcájuk vendégmarasztaló sártenge­rének megszüntetéséhez. A városok peremkerületeiben és a községekben jócskán akad szilárd burkolatú gya­logjárda, de a kocsiút több­nyire gyalázatosan néz ki. A járműforgalom megsok­szorozódott, a földutak nem bírják a terhelést. Javítás­­ukhoz, karbantartásukhoz hiányzik a pénz, néhol a tö­rődés is. Szándékosan az utóbbiról ejtünk szót, mert ha az al­sóbbrendű földutakat to­vábbra is csak a természet gondozza, megbénul rajtuk a közlekedés. Márpedig az életet jelentő kenyérre, éle­lemre, baj esetén gyors se­gítségre, a külvárosokban, a községekben is szükség van. Salak, sóder, bontási tör­melék mindenütt akad. A téeszek, állami gazdaságok, az áfészek nyilván adnának szállító eszközt, már csak együttérzésből is, hiszen a tönkrement utakban nekik is részük van. A tócsáktól és sártengertől szenvedő utcák lakói egyemberként vállalják a társadalmi munkát, ha egy felelős irányító kezébe veszi az ügyet. A korszerűsítésre fordítha­tó anyagiak mindig szűkö­sek, még a sok is csak csepp a tengerben. De a társadal­mi összefogás csodákra ké­pes. Lelkiző fiatalok Három kamasz válaszolt Az idősek állnak, a tizen­évesek ülnek című, március 18-i írásunkra. A cikkben azt fejtegettük, hogy a bu­szokon a fiatalok elfoglalják az ülőhelyeket és közömbö­sen nézik, hogy mellettük az idősek állnak. „Nem értünk, egyet a cik­kel — írják. Szerintünk a fiatalok is lehetnek fáradtak, mert nem egy közülük ne­héz és fárasztó sportágat űz. Miért ne járna a kamaszok­nak az ülőhely, amikor meg­fizettek érte? Az, hogy át­adják-e a helyüket, intelli­genciájukon, lelki és fizikai állapotukon múlik. A mai 15—17 évesek többségének nem elég a 8 órai alvás, ezért érthető, hogy reggel fáradtan foglalnak helyet a buszon.” Ennyi három tizenéves vé­leménye a témáról. Intelli­genciáról, lelki és fizikai ál­lapotról írnak, így tőlük és a hozzájuk hasonlóan gon­dolkodó kevesektől továbbra sem várhatunk változást. Ha csak a valóban intelligens társaik nem járnak elöl jó példával. Olvasóink írják füst és korom Győrszemerén tavaly augusztusban vettem két hordó tüzelőolajat, és most egy hete újabb hordóval. Az egész telet a rossz minőségű olajjal kínlódtam át, de az újabban vásárolt teljesen használhatatlan. Két nap alatt a másfél méter kályha­csőben két vödör sűrű, tö­mör korom keletkezett, s a tűztérben lerakodott korom­tól benzinfüst terjeng az egész lakásban. A helyi TÜZÉP-telepen már rekla­máltam, de ott olyat árusíta­nak, amilyet szállítanak ne­kik. Tizenhárom éve fűtök olaj­kályhával. Nyugdíjas va­gyok, beteg, munkaképtelen fiammal élek. Pár óránál nem tüzelek többet naponta. Amikor a levelemet írom, 3 óra van. Déli egy órakor akartam elgyújtani a kály­hát,, nyitva az ablak, a lakás tele füsttel. Pénteken dél­után kormoztam és kéményt égettem. Ki téríti meg ne­kem az olaj árát, a fuvart, a sok piszkot, amitől minden tönkrement a lakásban? (Kovács Endréné, Győrsze­­mere, Új u. 72.) All a víz közbenjárásukat szeretnénk kérni. A győri Nagy István u. 6/B. és 17. számú házak előtt az úttesten a víz nem tud lefolyni. A száguldó jár­művek a járdára verik a szennyes lét és valósággal beterítik a járókelőket. Pa­naszunk orvoslását már több helyen kértük, de elintézést még nem nyert (Süle János és három aláírás a győri Nagy István u. lakói nevé­ben). Élménynek ígérkezett Tizenkét töltéstavai iskolás még most is szomorú, mert március 22-én lemaradtak a nagy élménynek ígérkező mozielőadásról. Fodorné So­mi Judit tanárnő az említett napon tanítványait Győrbe akarta vinni moziba, a Töl­téstavát 16.40­­ óra körül érintő autóbusszal. A járat azonban kimaradt, s mivel kisegítő busz sem érkezett, tanítványai közül tizenketten nem tudtak a megyeszékhely­re beutazni. Az erkölcsi veszteségen túl anyagi kár is érte a gyerekeket, mivel a megváltott — darabonként 20, összesen 240 forint — mozijegyeket már nem tud­ták eladni. Késik a járandóság Hetek óta töri a fejét Ra­­tatics Lászlóné soproni (Ibo­lya u. 11.) levélírónk: mit vé­tett, hogy nem kapja a ha­vi fizetését? Tavaly decem­berben szülte meg negyedik gyermekét. Ez év január 15- én minden iratot, ami az el­számoláshoz szükséges, el­küldött a Megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hi­vatalba. Harmadik gyerme­ke, a kétéves Éva után ja­nuárban még kapta a gyes­t, 1360 forintot. Februárban vi­szont csak 221 forintot ho­zott neki a posta második havi járandóságként. Február 1-én az anyaköny­vi kivonatot és a zárójelen­tést az elszámoló hivatal visszaküldte részére minden külön értesítés nélkül. Azóta se pénzt, se felvilágosítást nem kapott. A négygyerme­kes édesanya joggal elvárja — ha valamiért akadozik az elszámolás —, hogy pár sor­ban értesítsék. Kéziratokról üzenjük „Eszter”. Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy megtud­jam, mi a véleménye a mű­veimről (verseimről) — írja a levelében. Nagyon szívesen teljesíteném a vágyát, de műveinek elolvasása után le kell mondanom róla, hogy véleményemet ki merjem fej­teni. Nem értem őket minden részletükben. Néhol gépelési hibákra gyanakszom (pl. „ ... Neved a szerető azonos / Kezed adott melegség...”), más helyen pedig nem tu­dom követni mélylélektani műugrásait (pl. „Narancs, alma / piros érett / Vízben voltunk Te meg Én”), ön iro­dalomkedvelő lehet, érzéke van a szép versformák iránt. Szíveskedjék önmagával megállapodni, hogy amikor versel, értelmes énekszó le­gyen-e az, vagy dorombjáték. „Tragédia a hóban”: Két elbeszélés, három halál. Ol­vasom lüktető, tömör, jó mondatait, s kényszer szo­rongat, hogy golyóra töltött tollamat homlokomhoz emel­jem. Ne, ne még! El szeret­ném mondani, hogy Önnek stílusa van, kedves Sz. T., kérem, nézzen körül: az Élet él. A motoros baleset elbe­szélése lehetne vádirat a fe­lelőtlen szeretém­ és a vélet­lenek ellen az élet nevében, az „író” magányérzete su­gallhatna alkotást például, nem úgy, ahogyan Ön olda­ni próbálja a konfliktusait. Éretlen kamaszos borúval ne ragadjon a halál témáihoz, próbálja meg a tollát eleven feladatokban! örülnék, ha idővel újra megkeresne ben­nünket írásaival.

Next