Kisalföld, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-02 / 101. szám
Évente 10—11 ezer oxigénpalack hitelesítését és javítását végzi el a győrújbaráti termelőszövetkezet melléküzemága az oxigéngyárak részére. Döcög az útépítés Nagyobb önállóság, szerényebb lehetőségekkel Győri kátyúk, országos gondok A győri városi tanács végrehajtó bizottsága nemrégiben ismét napirendjére tűzte a városi utak javítása során szerzett tapasztalatokat, immár harmadízben a legutóbbi választások óta. Amint vártam, a téma ugyancsak izgalmmas vitát váltott ki, hiszen ezekben a hetekben a jelölőgyűlések során a győri út-, járda- és hídügyek reflektorfényben szerepelnek. A mellékletekkel együtt tizenöt oldalas előterjesztés, valamint a közel kétórás eszmecseréről, készített jegyzeteim, no meg a gyalog, autóbusszal és kis kocsival szerzett közlekedési tapasztalataim egy amatőr tanulmányra való információt tartalmaznak, de sok újdonságot aligha. Hiszen ha végig autózom a Tanácsköztársaság úton, a sok javítgatás végeztével is ritmikusan döccen a kocsi kereke a rosszul beépített közmű fedlapokon, s ha zuhog, ugyanott és másutt is, húsz kilométerre kellene csökkenteni a járművek sebességét, hogy ne terítsék be a sáros vízzel a járdán igyekvőket. Némi maliciával így fogalmazhatok: az útjavítók nem tűzhetik ki az Aranypark cég jelmondatát: mi ügyelünk a részletekre. A tél bezzeg ügyelt. A megyében legalább 80—110 millió forintos kárt okozott, s ez csak tetézi a győri útkarbantartók gondjait, akiknek kimutatása szerint a hetvenezer négyzetméter (tél előtti adat!) helyett tavaly csak 29 ezer négyzetméter felújítására, cseréjére futotta. Ennek alapvető oka, hogy 1979—84. között az építésiárak kétszáz-kétszázötven százalékkal emelkedtek, s a rendelkezésre álló összeg közel azonos szinten maradt, így az elmaradás évről évre növekedik. Mindezt azért idéztem pontosan a beszámolóból, mert a vita során két hozzászólás kifejezetten a krónikásnak szólt. Az egyik így hangzik: ahhoz, hogy ne keltsünk megalapozatlan illúziókat, a lakosság ne kérjen lehetetlent, sokkal reálisabb tájékoztatás szükséges. Csak ha ezt megteremtettük, akkor kérhetünk türelmet. Megfelelő érvekkel, bizonyítanunk szükséges, hogy kevesebb pénzből, a javítás, építés sorrendjét ne a kisebb csoportok igényei, úgymond a közvélemény, hanem a szakmai ésszerűség határozza meg. Nos, ennek szellemében ma csak így fogalmazhatok: Győr meghatározó közlekedési gondját, a Budapest— Bécs autópálya megyeszékhelyt kikerülő szakaszát a közeljövőben nem építik meg. A végrehajtó bizottsági ülésen elhangzottak szerint ez legkorábban csak 2000-re várható. Meggyőző érvek, sőt bizonyítékok szólnak arról, hogy más megyeszékhelyek könnyebb helyzetbe jutottak. Csak örülhetünk annak, hogy például Veszprémben menynyivel jobb a helyzet, mert irigységgel semmire sem lehet jutni. Ha már Veszprémet említettem, van egy jó hírem is: a 82—83-as út győri városi szakaszának tervei 1986-ban elkészülnek, s az ország teherbíró képességétől függően a VII. ötéves tervben megkezdődik az építése is. Másik jó hír, hogy az eddigi szigorúan „pántlikázott” pénzek, azaz a helyi döntés a karbantartás vagy fejlesztés kérdésében ugyancsak 1986-tól kezdve megváltozik. Ehhez viszont az a rossz hír kapcsolódik, hogy a könnyebb átcsoportosításra akkor nyílik lehetőség, amikor a korábban említett áremelkedések miatt viszonylag kevesebb pénz jut a feladatok megoldására. Befejezésül még egy témáról Az útjavítás, építés minősége, amelyről, miként a tanácsi apparátus jó munkájáról, sok szó esett. Nos, egyetlen módszer van a minőségi munkára szorításra, s ehhez Győrött kitűnő szellemiszakmai háttér lehetne a műszaki főiskola. A rossz munkáért, még ha rövid távon vissza is üthet, egyszerűen nem kell fizetni, mert az útépítési szakmában hatalmas a kapacitásfölösleg. Horváth Sándor Három cím a Ferrovillnak Hétköznapi beszélgetés az ünnepnapról Három kitüntető címet jelképező trófeát vett át a napokban a győri igazgatású, négy megyét ellátó Ferrovill Kereskedelmi Vállalat mintegy nyolcszáz fős közössége: elnyerte a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ Elnökségének Vándorzászlaját, és Kiváló Vállalat minősítést, valamint a Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Vállalata kitüntető címet, amelyet a Minisztertanács, SZOT és a KISZ KB alapított. Mint a vállalati pályázatban olvasható, az elismerések alapjául a következők szolgáltak: „A vállalat az élesedő verseny körülményei között megőrizte piaci pozícióját; a nehéz belföldi beszerzés ellensúlyozására saját külkereskedelmi tevékenységét növelte; a kínálat romlásának megakadályozására fokozta termelésszervező tevékenységét; növelte nyereségét, javította jövedelmezőségét, fejlesztette dolgozói bérét, korszerűsítette munkafeltételeiket”. Ennyi. És ami mögötte van, a vezetők és a dolgozók nem kis erőfeszítése az 1984-es esztendőben, illetve, hogy pontosak legyünk, az ide vezető előző években is. Ünnep ide, ünnep oda, hétköznapi beszélgetésre ültünk le Horváth Lászlóval, a Ferrovill igazgatójával. Abban egyeztünk meg, hogy eltekintve a számoktól (amelyek igazából csak a szakember számára beszédesek), inkább magát a „Ferrovill-jelenséget” próbáljuk közös erővel boncolgatni. — Az átlagos tájékozottságú vásárló jól tudja, hogy ha hiába keresi a színes televíziót, a Simson kismotort vagy automata mosógépet, akkor a Ferrovillt kell emlegetni. Hogyan lesz ebből kiváló cím? — Azt nem kell bizonygatnom, hogy az említett áruk, és még jó néhány, országos hiánycikk. Most mutogassak az iparra? Eltekintve az alapgondok elemzésétől, a hiánycikkeknek is közük, van a kiváló címünkhöz. Mert a bírálók bizony áttekintik, hogy az adott vállalat milyen erőfeszítéseket tesz ezek számának csökkentéséért. — Milyeneket, például? — Árucikk megnevezése nélkül mondom. Időnként előfordul, hogy a gyártó új termékkel jön ki, s esetleg a kereskedelem bizonytalankodásával találkozik. Mi — ha az a dolog biztató — azonnal rendelünk. S ugyanez a gyártó a kurrensebb árujából is nekünk ad többet szívesebben. De mondhatnám az export-import jogunkkal való gazdálkodást is. Világos, hogy „kemény” terméket csak ugyanilyen keresett magyar áruért kapunk. Tehát azt itthon nekünk fel kell kutatni, nemegyszer termeltetni, így aztán tudunk ajánlani a hazai üzletekben gázfűtőberendezést, radiátort, különféle acélcsöveket, harisnyanadrágot. Olyanokat, amelyeket a szomszéd országokban gyártanak. — Harisnyanadrágot? Ezek szerint ebből az országos hiánycikkből viszonylag jó megyei ellátást a vas-műszaki nagykereskedelemnek is köszönhetjük? — Hogyne. A megyei Ruházati Kereskedelmi Vállalat a mi export-import akcióinkból részesül, de ugyanígy kerül rajtunk keresztül a területre gyermeklábbeli, női kabát és még sorolhatnám. — Tudjuk, az elmúlt időszakban a vállalatról készült írásokból is, hogy a Ferrovill kezdettől úttörő szerepet vállalt a hiánycikkek kiváltásában, elsősorban a Vevők vagyunk kiállításokon történő rendszeres részvétellel. Mint hallottuk, két hét múlva gazdája a cég egy Pozsonyban rendezendő Vevők vagyunk bemutatónak, amely már átlépve az országhatárt, gyártó és kereskedő kapcsolatának nemzetközi útjait keresi. Végül is a vállalatnak melyik a legfontosabb működési területe? Já — Mi már évek óta a több lábon állás üzleti stratégiáját követjük. Vas, műszaki és járműféleségekből huszonnégyezer cikket forgalmazunk. Tavalyi forgalmunk csaknem 5,7 milliárd forint volt. Némi pályamódosítással a nagykereskedelmi tevékenység mellé felvettük a kiskereskedelmi területet, s ezzel a demigráss munkával semmivel sem pótolható közvetlen piaci tapasztalatokat lehet szerezni. Aztán itt van a bő három éve élvezett önálló külkereskedelmi jog. Mindezeket jól ötvözve alakulhattak ki az eredményeink. — Mindezekkel más vállalat is élhet, sőt él is. Miben jobb náluk — már a kitüntetésekből is ítélve — a Ferrovill? — Mindenekelőtt a kollektívából „jöttek elő” az eredmények. Igyekeztünk mindig elébe menni a dolgoknak. Mi például a most életbe lépett szigorúbb szabályzókra következetesen felkészültünk. Nagyon fontos, hogy munkánk folyamatosan javuljon — immár évek óta 8—12 százalékos a forgalomfelfutásunk. De ez önmagában még nem elég, s mennyiség mellé választékot is kell teremteni. Ezekkel együttesen meg kell őrizni — s eddig sikerült is — a kínálati pozíciónkat. S ami aztán rendkívül fontos: a gazdálkodásnak hatékonynak kell lennie. Tavalyi eredményünk például e téren: öt nappal gyorsult az áru forgási sebessége. Jól kell aztán sáfárkodni a hitelkérelmekkel, tisztességesen a kötbérekkel, rugalmasan a kínálati-keresleti körülményekkel. — Ezek szerint a Ferrovillnál minden sikerült? — Azt azért nem mondhatnám. Sok gond van még a partnerkapcsolatokkal. Hogyan áruljunk hűtőládát, ha nem kapunk, vagy nem időben kapjuk? Vagy a másik oldal. A kiskereskedelmi partnereink egy kicsit többet kérnek, mint amire ma erőnk van: ők két-három naponta szeretnének árut kapni, mi a heti vagy tíznapos ciklusokat tudjuk tartani. Azt hiszem, az ideális szállítási gyakoriság a kettő között van. Egy ekkora forgalmat bonyolító vállalat tevékenységét, üzleti fogásait háromszor ekkora újságcikk sem tudná átfogóan bemutatni. A beszélgetésünkben sok szó hangzott el az áruszállítási késés és a kötbér kapcsolatáról, a különféle célszerű csereakciókról, a vásárlási-beszerzési pályázatok megnyeréséről, a szocialista brigádmozgalomról, a bérfejlesztésről, a dolgozók munkakörülményeinek javításáról — és csupán a felsorolás is sorokat tesz ki. Egyszerűsítsünk! A most megkapott három cím mit jutalmaz az igazgató szerint? — A vándorzászlót bizonyára azért kaptuk, mert húsz év alatt 17-szer nyert el a vállalati közösség valamilyen elismerést, az utóbbi öt évből pedig négyszer. A Kiváló cím elsősorban és mindenekelőtt a vállalati eredményesség, a hatékonyság, a piaci ellátás előírt szint feletti teljesítésért járt. A nemzetközi elismerés pedig azt fejezheti ki, hogy vállalatunk az egész szakmában úttörő szerepet visz, hiszen a csaknem száz belkereskedelmi vállalat közül — egy kisebbet leszámítva — elsőként vállalkoztunk az önálló export-import árucserére. És úgy látszik, jól csináljuk. Mit tehetünk mindehhez hozzá? Így tovább, Ferrovill, s akkor egyre ritkábban kell majd a vásárlóknak várakozó listára iratkozni, ha a kedvelt kismotort, a hűtőládát, vagy éppen az új típusú színes televíziót szeretné megvenni. Csiszka Antal TANÁCSTAGJELÖLTEK Győrújbarát Győr 10. választókerület 14. választókerület Az érdeklődés hiánya jellemezte Győrújbaráton a 10. számú választókerület lakói részére tartott jelölőgyűlést. A vendégekkel együtt alig több mint tucatnyi résztvevő könnyen helyet foglalt a községi klubkönyvtár asztalainál. A megjelent, a település ügyei iránt érdeklődő választópolgárokat és a vendégeket, köztük Mészáros Istvánt, a győri városi pártbizottság munkatársát, Kálóczi József, a gyűlés levezető elnöke köszöntötte. Majd a Hazafias Népfront helyi szervezetének megbízásából Dávid Kálmán kért szót, aki a község fejlődéséről, gyarapodásáról beszélt. Hadd tegyem hozzá, volt miről számot adnia. Az elmúlt öt esztendő egyik legfontosabb, a jövőt is meghatározó fejlesztése a község egy részének egészséges, vezetékes vízzel történő ellátása volt Győrújbaráton. Ehhez a lakosság anyagilag is hozzájárult, így a községi tanács nem túl számottevő fejlesztési forrásait másutt igyekezett hasznosítani. Egyebek közt az egyik iskolába és az óvodába bevezették a központi fűtést, födémjavítást is végeztek. Ennek ellenére a község iskolai ellátottsága nem mondható jónak. Kényszerűségből régi, csaknem százesztendős épületekben is tanítanak még. A tanulócsoportokat a községben több helyen, szétszórtan tudják csak elhelyezni, amiatt a szakos tanároknak naponta többször is ingázni kell egyik vagy másik iskola között. Sokat fejlődött viszont az elmúlt öt esztendőben Győrújbaráton az egészségügyi ellátás. Épült egy gyermekorvosi rendelő, egy orvosi szolgálati lakás, valamint a közelmúltban egy községi fogorvosi rendelő kialakítása is megkezdődött. Győrújbarát érdekes és szép fekvésű község, csaknem hat kilométer hosszú és ugyanannyi széles. Ez a nagy terület a tagoltság, a táj, a község szépségét adó dombok a községfejlesztési munkában nemegyszer gondokat okoznak. Nehezebb a közművesítés, az úthálózat korszerűsítése, a vízelvezetés, mint másutt. Ennek ellenére belső erőforrásokból és külső segítséggel néhány utat az elmúlt öt esztendőben is sikerült rendbetenni. Került valamennyi pénz a közvilágítás korszerűsítésére, Kisbaráton felújították a ravatalozót. Dávid Kálmán, a Hazafias Népfront helyi szervezete nevében a 10. számú választókerületben két tanácstagjelöltre tett javaslatot. Egyikük, Horváth Kázmér már hosszú ideje tanácstag. Másikuk, Kovács Endre, a helyi termelőszövetkezet elnöke, aki másfél esztendeje a község lakója. A jelenlévő választópolgárok mindkét személy jelölőlistára való felvételével egyetértettek. N. E. Kikről hallottak és kikről szóltak az érdeklődő választópolgárok a győri 14. számú tanácstagi választókerület jelölőgyűlésén, amelyet a Kossuth Zsuzsa leánykollégiumban tartottak? Dr. Perédy László színművészről és Pernesz Gyula könyvtárigazgatóról. Ma már mindketten nyugdíjasok. A jelölőgyűlés elnöke, Horváth László, a Hazafias Népfront Győr városi Bizottságának titkára közvetlen, megnyerő bevezetőt mondott. Az előadó Kollár Ferenc nyugdíjas, a nádorvárosi I. pártalapszervezet vezetőségi tagja lelkes, magával sodró tájékoztatót tartott. Végül a jelöltnek javasolt két közismert embert mutatta be. Perédy László Budapesten született, de 1952-től Győrött él. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogot hallgatott és 1944-ben avatták doktorrá. Ezzel egyidőben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára is járt. Mivel színészi ambíciói voltak, hátat fordított a jogtudománynak. A színpadról a győriek jól ismerik, hiszen egészen nyugdíjazásáig a Kisfaludy Színház művésze volt. És mit tett a színfalak mögött? Sok társadalmi munkát végzett, a szakszervezeti bizottság kultúrfelelőse volt, két cikluson át pedig a szakszervezeti bizottság elnöke, később a vállalati egyeztető bizottság elnöki tisztét látta el — egészen nyugdíjazásáig. Tanácstag még nem volt. Pernesz Gyula Orosziban született, de kisgyermek kora óta Győrött él. Érettségi után előbb a szegedi, majd a debreceni tudományegyetemen szerzett diplomát. Legutóbb a Kisfaludy Károly megyei Könyvtár igazgatója, fáradhatatlan kutatója volt. Társadalmi munkája sokoldalú: a Győri Városi Népfront Bizottság elnöke 1963 óta. Tanácstagi tisztsége ennél is korábbi. Először 31 évvel ezelőtt választották meg. A városi tanács végrehajtó bizottságában 1962- től tevékenykedik. A város gondja, baja gyakran ott van a vállán. Gyorsan hozzá kell tennem: ott van azért az öröme, a büszkesége is. A sok közül csupán kettőt: egyet a fiatalok, egyet az idősebbek kedvéért. Pernesz Gyula — társaival együtt társadalmi munkában — kigondolástól a megvalósításig ott bábáskodott a győrújbaráti úttörőtábor és a győri Kálóczy téri öregek házának, valamint öregek szociális otthonának létesítésénél. A résztvevők egyhangúlag úgy döntöttek: mindkettő kerüljön föl a jelöltek listájára. KSA