Kisalföld, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
A békéért, népünk boldogulásáért Kádár János beszédeinek és cikkeinek újabb gyűjteményes kötete A tegnap kezdődött ünnepi könyvhétre jelent meg — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában — Kádár János 1981. júliusa és 1985. áprilisa között elhangzott beszédeinek, az ebben az időszakban megjelent cikkeinek, és a vele folytatott interjúknak új gyűjteményes kötete A békéért, népünk boldogulásáért címmel. A mostani válogatásban Kádár János nyilvános fellépéseiből azokat adták közre, amelyekben az elmúlt csaknem négy esztendő jelentős hazai és külpolitikai eseményeivel kapcsolatban foglal állást, kifejtve következtetéseit, javaslatait a párt, a szocializmust építő társadal munk előtt álló legfontosabb feladatokról. Immár csaknem három, történelmileg rendkívül mozgalmas évtized következetes marxista-leninista politikájának markáns vonásait tükrözi ez a legújabb kötet is, meggyőzően érzékeltetve, bizonyítva elmélet és gyakorlat egységét. S egyben annak dokumentumaként is, hogy előbbre jutni, a tömegekkel szót érteni csak a marxizmus—leninizmus szüntelenül fejlődő és differenciált alkalmazása révén lehet. Kádár János egy alkalommal a tudósok plénuma előtt mutatott rá annak szükségességére, hogy a különböző szintű vezetésben mennyi mindent lehetne rugalmasabban, ésszerűbben csinálni, s hogy a döntési folyamatoknak mindenütt meg kell gyorsulniok. Tudjuk, hogy ezen a téren az elmúlt években nem kevés történt, ám azt is, hogy nem elegenndő. Még mindig áll az, amit pártunk főtitkára frappánsan . Így fogalmazott meg: „Hiba nálunk, hogy a jó, is megél, és a rossz is, az is, aki dolgozik, és az is, aki csak státusban van. Ezen változtatni kellene, a szóbanforgó terület és valamennyi ott dolgozó ember, az egész közösség érdekében.” Meggyőző és önkritikus érvek következtek e beszédében is; nem csupán szocializmus és kapitalizmus mai teljesítményének egybevetése, hanem a szocializmusban rejlő nagy lehetőségek, tartalékok felmutatása is. Valahogy úgy kellene fejlődnünk — mondta többek között —, hogy az öntudat, a felelősség növelésében is legyen érdekeltség. Példaként említette, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló összegeket nemcsak szétszórni, hanem értelmes célokra fordítani is lehet. Vagyis „olyan érdekeltségi rendszer kell, amely arra késztet, hogy értelmes célokra fordítsák.” „A legmegbecsültebb és legtapasztaltabb európai államférfiak közé tartozik” — állapítja meg róla az egyik, tőle interjút kérő nyugati sajtóorgánum szerkesztője, majd feltette neki a kérdést: Hogyan látja az európai enyhülés jövőjét? Vajon földrészünk új hidegháborúra van-e ítélve most, amikor konzervatív erők vannak hatalmon a legtöbb vezető nyugati országban? S íme néhány mondat a válaszból: „A veszélyek ellenére is adottak a feltételek a nemzetközi feszültség csökkentéséhez, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Meggyőződésem, hogy azok az erők vannak többségben, amelyek érdekeltek a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokban, a minden népet gazdagító tudományos és kulturális együttműködésben, az emberi kapcsolatok bővítésében. Nem vagyok jós, de én, mint minden józan, a valóságos tényezőkkel és a történelem tapasztalataival számot vető ember, mélyen meg vagyok győződve arról, hogy a békés egymás mellett élés eszméi élnek, a helsinki értekezleteken egyetértésben elfogadott ajánlások a nehézségek ellenére is érvényesülni fognak, annál is inkább, mert Európa népei, a világ népei számára más, előrevezető, az életet, a fejlődést biztosító út nincs.” Csaknem három évtizede áll pártunk élén Kádár János. Ennyi idő az ország történetében is jelentékeny, nem hogy egy ember életében. Róla bízvást elmondhatjuk: kora ifjúságától a marxizmus —leninizmus forradalmi eszméinek, népünk boldogulásának áldozta életét. Több mint fél évszázados — megpróbáltatásokban és sikerekben egyaránt bővelkedő — életútjának értelmét és célját, a beszédei, cikkei most megjelent kötetének címében is kifejezett nagy programját fogalmazta meg tulajdonképpen a XIII. pártkongresszuson elmondott emlékezetes vitaösszefoglalójában: „A marxizmus-leninizmus számunkra is iránytű, amelytől soha nem térhetünk, és nem is térünk el. Azért dolgozunk, hogy a munkásember, minden dolgozó boldoguljon, az eddiginél jobban éljen, és egy szebb jövő felé tekinthessen. Azért dolgozunk, hogy szocialista hazánk tovább virágozzék. Nem közömbös nekünk az sem, hogyan vélekednek más népek a magyar népről, hogyan ítéli meg a világ közvéleménye a Magyar Népköztársaságot. Ezt semmiféle udvarlással nem lehet formálni, ezért dolgozni kell. Ha munkánk eredményes, akkor tisztelet és elismerés övezi népünket. Pártunk — ez világnézetéből is következik — optimista, bízik a jövőben. Olyan világért harcolunk, amelyben az emberi szellem és munka eredményei az életet, a szilárd és tartós békét, szolgálják. Ebben bízunk, ez a mi programunk." KIVIRÁGZOTT tegnap a diákok karja. Szorongatták a virágcsokrokat, vitték tanítójuknak, tanáraiknak, kiktől a leghasznosabbat, a tudást kapják naponta. Wasztl Anna, a mosonmagyaróvári „tizenegyes” általános iskola igazgatónője sem maradt virágtalan. Pedagógusnap lévén ez egyáltalán nem furcsa. Sok-sok éven át, május utolsó hétvégéjén hatalmas virgcsokorral tér otthonába ő is, akárcsak pedagógustársai. Mit jelent számára a kapott virág? — Sokféle virágot kaptam már, valamennyi kedves volt számomra. Volt diákom, aki csöpp szárú szegfűt hozott, meg egy kis poharacskát otthonról, hogy kedveskedjék. Nem akartam elfogadni, de megsérteni sem a kis ajándékozót, így azóta is kedves emlék otthon az a poharacska. Felejthetetlen számomra, az, ahogy átadják a diákok a virágot. Ahogy markolják félelmükben, s kitárulnak az igazgatónő vagy a tanár előtt. Ami külön öröm, hogy nemcsak pedagógus napon hoznak virágot. Vitt virágot ő is valaha, vitt első tanítónőjének, Dudics Dénesnének, mégsem akkoriban vette fejébe, hogy tanítani fog. Nem is volt egyenes a katedrához vezető útja Wasztl Annának. A tanítók és tanárok zöme családi örökségként kötelezi el magát e szép — ám nem épp kellően megbecsült — hivaatással. A mosonmagyaróvári iskola igazgatónőjét valaha kimondottan tiltották e pályától. Édesapja kőműves lévén érthetően építőipari pályára szánta négy gyermeke közül a legidősebbet. Anna szeretett volna a győri tanítóképzőben tanulni, mégsem tehette. Maradt lehetőségként a mosonmagyaróvári gimnázium, ahonnan érettségi után a fémszerelvénygyárba került. Hát igen: vágyak és valóság. A tanítani akaró lány segédmunkásnak „szegődött’l, később a műhelyirodán dolgozott, azután az utókalkulációban szorgoskodott. Teltek az évek, egyszer csak gondolt egyet; a család tudta nélkül adta be a kérvényt a városi tanács művelődési osztályára, miszerint tanítani szeretne. A II. számú iskolában taníthatott egy évig képesítés nélkül. A tanítás mellett 1966-ban végezte el a pécsi Tanárképző Főiskolát, majd matematika-fizika szakosként gyarapította a diákok ismereteit. — Mindig is tanítani akartam. Nem törődtem a család ellenkezésével, az áldozatoktól sem riadtam vissza. A Műfémben ezerötszáz forintos fizetésem volt, ehhez jött a prémium. Hatvanegyben ezt cseréltem fel kilencszáz forintos fizetésre, csak hogy gyerekek közé kerülhessek. A vágyam teljesült, mégis úgy tűnhet, cserben hagytam őket hisz 1970-től hat éven át függetlenített úttörőtitkár voltam a városi KISZ- bizottságon. Cserbenhagyásról persze szó sincs, noha magam is éreztem: hiába vagyok gyerekek közt, a katedra mégis más. Éreztem, vissza kell térnem a táblához, a katedrához, a diákokhoz. Mégsem mondhatom, hogy hiábavaló volt az úttörőtitkárság, mert rengeteg tapasztalatot szereztem. A mai szervezési munkámban is hasznosítem mindazt, amit a mozgalmi munka adott.Vasztl Anna vissza akart térni a pedagógusi pályához, s nem is remélte, hogy ez igazgatói „titulussal’ is jár egyben. 1976-ban nyílt meg a Lajta-parti város 11. számú iskolája, azóta ott látja el az irányítói munkakört is. Igazgatóként sem titkolja. — Sikeres embernek érzem magam, mert azt csinálhatom, amit szeretek Az idevezető út nem volt egyenes, voltak utamon vargabetűk, de azok is hasznosak voltak. Jó kollektívában dolgozhatok, s ez mindennél többet ér. Még mindig nem tisztázódott: miért akart mindenáron pedagógus lenni? A kérdésre Széky Márta nevét említi, ő tanította három évig matematikára és fizikára. Márta néni kézírása ma is fellelhető Wasztl Anna kézírásában. Hagyik István rajztanár is maradandó nyomot hagyott benne, ő is tanáregyéniség volt. — Mondta is a rajztárom, mikor a fémszerelvénygyárba kerültem, hogy ezért tanultál? Miatta is éreztem, hogy tanítanom kell. A pedagógusi pályámhoz a modellt e két tanár adta. Hagyik tanár úr már nem érte meg. Hogy Pécsett végeztem, de vittem virágot a sírjára, jelezvén, hogy a „házifeladatot” elvégeztem. NA NEHEZEN kacskaringós úton is, de eljutott a gyerekekhez az igazgatónő. Mozgalmi munkájáért kitüntetések és elismerések seregét kapta. Szakmai munkáját Kiváló Munkáért kitüntetéssel honorálták. A diákok pedig a maguk módján virágokkal köszönik meg Panni néninek mindazt, amit értük tesz. I —Hámor— Vargabetűé út a katedrára A házi feladat: tanítani ■ A szabadbattyányi Magyar—Szovjet Barátság TSZ leányvállalata, a Saturnus— Turs az elsők között szervez falusi turizmust. A városi kőrengetegben élő embereknek kikapcsolódást jelent a falusi élet megismerése, egy pár hetes nyaralás. A kisebb falvakban levő parasztházakat bérbeveszik, és kiadják a turistáknak. Változó árak, változatlan kedv Idény előtt a Cooptourist Csak egy napra — Sláger Bulgária BMW forintért — A legbiztosabb fogyókúra Minden ajánlat, jótanács és propaganda ellenére a nyarat tekintjük a szabadságra, a pihenésre, az éves munka utáni megérdemelt felüdülésre alkalmas évszaknak. Honfitársaink a meleg hónapokban pénztárcájukhoz igazítva igényeiket, nekivágnak az országnak, a világnak, benépesítik a szomszédos országok tengerpartjait, no meg a magyar fürdőhelyek környékét. A hegyek, erdők helyett a víz, a hó, a hideg helyett a napfény örvend örökös népszerűségnek. Júniusban kezdődik az idény. Lerentei Attilánéval, a Cooptourist győri irodájának vezetőjével erről az idényről beszélgetünk. tavasz. Januártól május végéig harminc százalékkal nőtt a forgalmunk az 1984-es év első öt hónapjához képest. Az emberek természetesen ma is a nyarat tekintik a hosszabb pihenésre legkedvezőbb évszaknak, ám megnőtt az igény az utazási irodák más jellegű szolgáltatásai iránt is. Meglepően sok egy-két napos belföldi társasutat szervezhettünk s megnőtt a gépkocsikölcsönző, a fizetővendég-szolgálat és a valutaváltás, valutaeladás forgalma az év első hónapjaiban. — ön szerint minek köszönhető ez a fellendülés? — A rövid, többévire egynapos belföldi utak olcsók, mindenki számára elérhetők. S vonzóak is, mert a rövid idő alatt különleges programokat tudunk nyújtani. Kapcsolatban állunk például a budapesti színházak jegyirodájával. Vállalatok, szövetkezetek, intézmények, iskolák számára szervezünk tetszés szerinti előadásra utakat. — Az emberek többsége hosszabb utazás előtt, a nyári szabadság megkezdése előtt, kényelemből és biztonságból valamelyik utazási irodához fordul. Tapasztalatuk szerint milyen nyaralási szokások jellemzik majd a nyolcvanötös idényt? — A nyár slágere a jugoszláv és a bolgár tengerpart lesz. Oda igyekeznek a legtöbben, de megfigyelhető, hogy egyre népszerűbb a magyarok között az elérhető árú, minden igényt kielégítő szovjet tengerpart, Odessza, Jalta és Szocsi. Van a külföldi utaknak is egy olyan köre, amelyek néhány naposak, olcsók és isn közkedveltek. Ilyen például a prágai vagy az erdélyi út. — A Cooptourist utazási irodában mikor kezdődik az idény? — A nyárról beszélgetve, először azt kell elmondanom, hogy számunkra, pontosabban utasaink számára egyre kevésbé holtidény a tél és a — Az utazás, az útvonal megválasztása előtt érdemes több utazási irodát meglátogatni. Gondolom, ezt sokan meg is teszik. A Cooptourist mint szövetkezeti utazási iroda, milyen különleges ajánlatokkal versenyzik a vendégekért? — Fontosnak tartjuk a rétegigények szolgálatát. Üdülést szerveztünk horgászoknak a csehszlovákiai Árvai tónál. Ugyancsak Szlovákiában, rendkívül szép környezetben azokat üdültetjük, akik fogyni akarnak. Sok sport, nagy séták és diétás ételek várják a vendégeket. Természetesen nem feledkezünk meg arról sem, hogy szövetkezeti iroda vagyunk, utakat szervezünk az OMÉK, az Agromasexpo és a BNV kiállításaira, elsősorban szövvetkezetek részére. Érdemes megemlíteni még sportrendezvényeinket, a balatoni amatőr teniszverveinrt vagy a Cooptourist vízilabda kupát... Különlegességeink még az úgynevezett üdülőszövetkezetek Hajdúszoboszlón, Bükön, Zalakaroson és Gyulán. Itt nem csak pihenhetnek a gyógyvizek kedvelői, hanem szövetkezeti tagok is lehetnek. Tulajdonosként tölthetikel a szabadságukat az üdülőházban, s amikor nincs szük-félégük a lakásra, a szövetke-»zet vendégeket fogad. — Bizonyára sokakat érdekel az autókölcsönzés lehetősége is. Saját kocsiparkja van a Cooptouristnak? — Nem. A Főtaxival állunk szerződésben, ők adják bérbe a kocsikat. A Főtaxi kapcsolatban áll az európai Hertz és a világméretű Inter- Rent autókölcsönző szervezetekkel is, így rendkívül gazdag a győri szolgáltatások köre. Győrben jelenleg negyven gépkocsi van, s akár BMW is kölcsönözhető forintért. A Cooptourist, a győri utazási irodák egyike, tavaly harminchétmillió forintot forgalmazott, s az idei sikeres rajt is jó évet ígér. Úgy tűnik, hogy az utazás ára, utazási szokásaink és pénztárcánk vastagsága változott ugyan egy keveset, ám uta zási kedvünk a régi. G. J.