Kisalföld, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
Alkotók keresztútnál Budán, a Böszörményi úton van egy ház, rajta tábla: „E házban élt és alkotott Kodolányi János..A járókelő egy pillanatra megáll, talán csodálkozik is, aztán továbbmegy és feltehetően elfelejti az egészet. Nagyon sok ilyen tábla van az országban más és más nevekkel, életrajzi adalékokkal Az irodalomtörténet évfordulók mentén haladt emlékezete a tanácsi nyilvántartás, na és a házban lakók büszkesége őrzi is őket gondosan, de ezenkívül a széles olvasóközönség számára nem túlságosan érdekesek. Az olvasónak édes mindegye, hogy a szerző Izlingyafalván alkotott elefántcsontto£otíyban, vagy a körút kellős közepén, járdaszigeten. Valahol persze számít, hiszen az író élete és művészete kölcsönhatásban vannak egymással. Ám ez a kölcsönhatás nem számolhat az átlagolvasó megkülönböztető érdeklődésével. Ha így van a hazai írókkal, még inkább áll a tétel a külföldi szerzőkre, akiknek az élete, művészete persze szintúgy kölcsönhatásban van egymással. Az átlagolvasónak azonban olvasni alig van ideje, nem magánéleti vonatkozásokat mazsolázni. Olvasói szemszögből látszólag az is mindegy, hogy az ország egy bizonyos tájegységén van e számottevő irodalom vagy nincsen. Azon a bizonyos tájegységen viszont egyáltalán nem mindegy, hogy áll a dolog, mivel mondjuk egy megye fejlődését a kulturális ágazatban elért eredmények is fémjelzik, a kultúrán belül a művészet, a művészeten belül az irodalom. Helytelen persze, ha csupán a statisztikai győzelem a tettek hajtóereje, de azt hiszem, még szomorúbb, ha az sem. A szőkébb tájék hagyományai, csak eltúlzottan egészséges önbecsülése a primér haszonnal nem kecsegtető irodalom területén is cselekedetekre serkentenek. Az alkotó mindenkiben benne van — tartja egy híres, tétel. Csak el kell indítani. A ,,benne van” és az „el kell indítani” között óriási a távolság. Olykor el sem hidalható. Akkor azonban áthidalható, ha az egyén ambíciója találkozik a közösség, a közösség hivatalos alakulatainak szándékával, segítőkészségével. A tapasztalatok szerint a közelítés nem rajtjelre, azonos intenzitással történik, ami nem zárja ki, hogy alkotó és támogatás bizonyos szakaszban fej-fej mellett haladjanak. Aligha mondunk újat azzal, hogy többnyire az alkotási folyamat indul el előbb, kivált gyérebb hagyományú földrajzi térségben, mint az irodalmi vonatkozásban Győr- Sopron megyére érvényes. Az író előbb-utóbb keresztúthoz érkezik, keresi a megfelelő közeget, amelyben egyre eredményesebben dolgozhat. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a mecénás a költővel ellentétben nem születik, hanem lesz. Az alkotó heveny türelmetlensége nem fog két nap alatt értő és dúsgazdag mecénást teremteni sem országosan sem helyileg. Csupán jelzem, hogy a fejlődés jelenlegi szakasza mennyire nem kedvez a heveny türelmetlenségnek. Győr-Sopron megyében az a szerencsés helyzet alakult ki, hogy egyszerre több alkotó érkezett el ahhoz a bizonyos keresztúthoz, amelynél nem is elsősorban saját fejlődésük kétségei, gondjai merednek elő akadályként, hanem annak a közegnek a kulturáltsága, amelyben ők élnek és dolgoznak. Alkotó és közösség egymást feltételező kölcsönhatásban van, mint megállapítottuk. A megyében élő alkotók jól értelmezik ezt a kölcsönhatást. Mi sem igazolja jobban, mint hogy a Radnóti Irodalmi Társaság szépirodalmi munkacsoportja nagyon is életképes középtávú munkatervet rakott az asztalra, amelyet a napokban vitattak meg és fogadtak el Győrött, megválasztva egyúttal a szépirodalmi munkacsoport vezetőjét is Borbély János költő személyében . Amikor az alkotók, talán maguk számára sem pontosan körvonalazottam a mozgalmas irodalmi élet igényével lépnek fel, kimondvaés kimondatlanul is a rendszeres kommunikációra gondolnak az irodalom körén belül, de azon túl a társművészetek képviselőivel sőt még ennél is szélesebb körben. A munkaterv arról is tanúskodik, hogy túljutottak az egyoldalú várakozás stádiumán Saját lehetőségeik alakulásában maguk is bele akarnak szólni jogokat és kötelességtudat diktálta tetteket egyaránt vindikálva. Az elfogadott munkaterv tulajdonképpen megérdemelné, hogy szó szerint közöljük, ám sokat elárulunk akkor is, ha csupán a munkacsoport feladatát körvonalazzuk. A szépirodalmi munkacsoport feladatának tekinti a többi között az alkotók továbbképzését, önképzését, új művek, alkotások létrehozását, gondozását, közönségkapcsolatok kialakítóöt évig vendégeskedett a világhírű karmester Budapesten, öt év alatt mind az öt Mozart operát többször vezényelte. Írásaiból, megnyilatkozásaiból tudjuk, hogy rajongója volt Mozart muzsikájának. Budapesti működése alatt a Varázsfuvola 18 előadása azt jelzi, hogy ez a mű állt legközelebb hozzá. Közhelynek számít, hogy Mozart operái közül — azt is megkockáztatom, hogy a zeneirodalom remekművei közül is — talán a Varázsfuvoláról írtak és vitatkoztak legtöbbet. Klemperer, miután Londonban 1962-ben a Covent Gardenben vezényelte a Varázsfuvolát, érdekes cikket írt róla. A Hungaroton Klemperer sorozatának kilencedik lemezét bocsátotta közre. Az előbb említett 16 előadás közül, ahogyan azt Boros Attilától tudjuk, nem a legjobbat, „az együttes kisebb-nagyobb pontatlanságai, az indiszpozíciók a hétköznapot, a mindennapi színházat mutatja fel erényeivel és hibáival együtt”. Az már az én véleményem, hogy mégis nagy ajándék az a lemez, az opera, de különösen Mozart rajongóinak, Klemperer csodálóinak, mert Székeli Mihály, Nagypál László Osváth Júlia, Mátyás Mária, Takács Paula, Sándor J-díj, Tiszay Magda, Fekete Pál, Mindszenti Ödön, Pavlászky Edina, Galsay Ervin, Gencsy Sári. Koltay Valéria a magyar opera állócsillagai ritkán hallhatóak egy lemezen. Közöttük hallhatjuk a nekünk győrieknek oly kedves Köles Zoltánt is. Mozart 1791-ben kapott megbízást barátjától Emmanuel Schikanedertől — színész és énekes volt, valamint a Theater auf der Wieden igazgató tulajdonosa — az opera megírására. Addig legtöbbet Shakespeare darabjait, a Lear királyt, a Hamletet, meg a Machbethet játszotta társulatával. Operát sohasem. Színháza — mai zsargonban — olyan vidéki sát, a tehetséggondozást, színvonalas alkotások kiadását, megyei (dunántúli) kézirattár létrehozását. Figyelme kiterjed szakmai jellegű találkozókra, beszélgetésekre, utazások szervezésére, flm vetítésekre, irodalmi esték tartására, pályázatok, ösztöndíjak alapítására. A részleteken, az árnyalatokon volt, van, és alighanem lesz A vita a munkacsoport ülésén résztvevők azokban egyöntetűen megszavazták az életképes tervezet továbbvitelét. Minden terv természetszerűleg annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A bizalmat a szépirodalmi munkacsoport lelkes tagjainak is megszavazhatjuk. Legfeljebb két megjegyzést tehetünk. Kár, hogy minderre nem évekkel előbb kerülhetett sor, amikor a feltételek minden terv megvalósításához kedvezőbbek voltak. A másik az lenne, hogy az elképzelések nem is kis mértékben függnek az egész társadalom kommunikációs szintjétől, demokratizálódásának mértékétől és nem utolsósorban gazdasági lehetőségeitől. Az olvasónak lehet édes mindegy, hol él az író, az írónak pedig éppen az nem lehet mindegy. Türelmesnek és türelmetlennek lenni is mindezek figyelembevételével érdemes. P. M. dalszínház volt, ahová a hatást elősegítendő mindenféle szemfényvesztő masinák, gépek és megoldások alkalmazásával csalogatta a közönséget. Mindezeket szem előtt tartva alkotta meg, ahogyan ő nevezte, varázsoperáját. A kiváló zeneesztéta Spikes Hughes 1972-ben New Yorkban kiadott könyvében Edward J. Dent híres Mozart szakértőre hivatkozva írja: Schikanedernek az opera librettója megírásában segítségére volt Johann Georg Metzler, művésznevén Carl Ludwig Giesecke, aki később a dublini egyetem ásványtan és kémia professzora lett. 1791 májusától szeptember végéig mindössze öt hónap telt el. Szeptember 30-án, a Varázsfuvola bemutatójának napján az alábbiakat olvashatjuk, ahogyan akkor nevezték programcédulán: .Mozart úr a negyérdemű közönség iránti nagyrabecsülésből és a darab szerzője iránti szívességből ma személyesen vezényli a zenekart”. Magyarországon először német nyelven 1793. február 14- én adták elő Pesten, magyar nyelven pedig 1831. március 19-én Kassán. Újból az imént említett Spike Hughes-re hivatkozom, mert szerinte a legszigorúbb követelményeket Mozart operái közül a Varázsfuvola támasztja a hallgatóval szemben. Teljes szépsége és derűje csak akkor fénylik, ha tökéletes és feltételen hittel közeledünk feléje. A Varázsfuvola legelbájolóbb és legcsalókább jellegzetessége zenéjének végtelen egyszerűsége. Azután rögtön megjegyzi a híres zenetudós: ennek ellenére senki ne ámítsa magát abban a hiú reményben mert ismeri a Figarót, a Don Giovannit, meg a Szöktetést, azonnal érteni és élvezni fogja a Varázsfuvolát. A Mozart-élmény a Varázsfuvolához nem ad megértési kulcsot, talán még hátrányos is, ha ösztönösen azt várjuk, amit a többi Mozart Operában már hallottunk. Mozart zenei nyelvének akcentusa változatlan a Varázsfuvolában is „csak éppen gondolatai mozognak egész más síkon: vidámságát, komolyságát, egész látásmódját olyan különleges, páratlan derű h-za át, amilyenre egész csodálatra méltó életművében nincs még egy példa.” A Varázsfuvola páratlan nagyságú műalkotás, amely mindig új és új, de mindenkinek más és más élményeket nyújt. Az előbb említett Spike Hughes Michelangelo Sixtus kápolnabeli freskói és a Varázsfuvola között von párhuzamot. Neki a Varázsfuvola zenéje a freskók örök bűvöletével és megrendítő fenségével ér fel hihetetlen nagy művészi élményt nyújtva. A Varázsfuvolát szabadkőműves operának nevezik. Valóban Mozart, Giesecke és Schikaneder is egyazon szabadkőműves páholynak voltak tagjai (a színigazgatót később kizárták a páholy tagjai közül). Tény, hogy a libretto, igaz allegorikusan, a Jónak a Gonosz fölötti végső győzelmét hirdeti, amely a korabeli szabadkőműves morál egyik alapigazsága volt. Több helyen olvashatunk arról is, hogy a „ partitúrában is vannak esszenciális és sajátosan szabadkőműves jeliegű zenei karakterisztikumok”. Rám és a Mozart muzsikára’0'«annak millióira nem ezek gyakorolnak hatást, hanem felülmúlhatatlan szépsége és varázsa ... Mit írhatnék még egy lemezmegjelenés ürügyén? Mindössze annyit, hogy 1791 őszének elején mutatták be a Varázsfuvolát, ősz végén már félig kész a másik remekmű, a Requiem. December 5-én pedig meghalt Mozart. Mindössze harmincöt esztendő vezetett a salzburgi csodagyermektől a bécsi tömegsír halottjáig. Szabolcsi Bence" írja: ez a harmincöt esztendő elég volt rá, hogy a Színjáték, a Dallam géniusza elérje tetőpontját az európai történelemben ... Imre Béla Lemezfigyelő A Varázsfuvola Klempererrel 1985. július 1., hétfő A csornai művelődési központ egyik érdekessége Nagy Benedek: Anya gyermekkel című szobra, amely az intézmény belső udvarát díszíti. Régészeti lelet Tádzsikisztánban Tádzsikisztán északi részén petroglifáknak, a szkíták ősi, festett vagy sziklába vésett rajzainak valóságos képtárát fedezték fel — nemrégiben. A régészek több mint 30 ezer rajzot tártak fel. Ma már teljesen bizonyos, hogy a Ferganai sztyeppe — a lelet helye — az ősi nomád törzsek lakóhelye volt. ITIURRRRRR515TO Hajnalban, mert hisz hét óra sem volt, már ott ült a két srác a járdaszélen. Lábukra görkorcsolyát erősítettek és néztek maguk elé a semmibe. Megkezdődött a nyári szünet. Ballagok hazafelé, úgyszintén csoszog szembe velem néhány tizenéves, talpuk alatt kopog a beton, valamelyik bokorról letépett faágat tépdesnek, egyiket a másik után, nyakukban madzagon lóg a kulcs, a lakáskulcs. Megkezdődött a nyári szünet és hozza a mindenki számára ismert képet, a céltalanul tébláboló, utcákat rovó gyerekekkel. S ez a céltalanság az, ami nyomasztó, jóllehet kesereghetnénk még azon, hogy tízegynéhány évvel ezelőtt is ugyanilyen kilátástalanultipáorogtak az utcán, a lakótelepek betonján a szünidöző gyerekek, madzagra sötött kulccsal a nyakban. S a munkahelyeken egy-egy délutánra vagy egy-két napra ugyancsak megjelennek a gyerekek, mikor már végképpen nem tudják a szülők hova tenni az apraját, mert bezárnak az óvodák, bezárnak a bölcsődék. Néha nyomasztó időszak ez sok családnak, holott a nyár éppen a könnyedségé, a lazításé, az erőgyűjtésé lenne. Kesereghetnénk azon, hogy ez a gond ugyancsak régóta nem kisebbedik, de vajon a kesergéssel segítünk-e? Mert nem tudjuk sajnos feloldani a betont és a fél várost egy hatalmas kertté varázsolni. A nyári hónapok keresetét se tudják a családok nélkülözni, egyre inkább nem, hogy felügyeletet vállalva a szünidöző gyerekek mellett, vidám heteket szerezzenek nekik. Az pedig a jelek szerint várat magára, hogy minden gyerek egész nyáron át valamilyen szervezett programmal töltse a szünetet. De igenis lehet tartalmat vinni a nyári hetekbe, ugyanis a céltalanság a legaggasztóbb ezeknél a lakótelepeken kódorgó gyermekeknél. Az, hogy nem tudják, mit csináljanak naphosszat mitévők legyenek reggeltől estig. Elképzelni is rossz, ha ez a céltalanság velük nő, s a felnőtté válással sokasodnak náluk az üresjáratok, esetleg valamelyik kiskocsma jelenti számukra az egyetlen lehetőséget a szabadidő eltöltésére. Szidni lehet, mindent és mindenkit, hogy nyáron még mindig nem megoldott a szünidöző gyerekek sorsa. Ez a legkézenfekvőbb megoldás. De ama felelősség alól egyetlen szülő sem vonhatja ki magát, hogy nem tud programot adni a gyermekének, hogy nem számoltatja el úgy az idejével mint a pénzzel, s a gondoskodást, mindössze az étel és a ruha teszi ki. Könyvet, társasjátékot, ceruzát és papírt adni a gyerekek kezébe, mindegy lényegében, hogy miféle korához illő kedvtelésről van szó, csak irányítsuk tevékenységét, foglalkoztassuk akkor is, ha nem vagyunk mellette, elsősorban a szülő dolga. Feladatokkal megbízni, ötletekkel gazdagítani a napjait, jóllehet fejtörést okoz és nem kis megterhelést jelent. De a kötelességen túl érdeke a szülőnek is, hogy éppen a nyári szünet alatt ne kóstoljon bele a gyerek a tartalmatlan, üres órák ízébe, ne a céltalan lődörgést szokja meg, hanem a szüntelen hasznos tevékenységet, s akkor boldog ember lehet minden körülmények között. Klífll FölD • 5