Kisalföld, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
Jászapátitól Győrig Egy emberöltő pénzügyőri szolgálatban Évtizedek óta szinte hetente vendégeskedem a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokságán. A múló esztendők, az együtt töltött napok a munkakapcsolatot az ott dolgozókkal baráti kapcsolattá nemesítették. A parancsnok a fiatalabb korosztály szülöttje, helyettesei, különösen Iván József pénzügyőr őrnagy azonban már túl van élete delén. A „similis simile gaudet” vagyis hasonló a hasonlónak örül elv alapján gyakori együttlétünk alkalmával irodában, határszélen, gépkocsiban életútjáról sokszor beszélgettünk. Az idősebbek bölcsességével mosolyogva mondta, egy késő éjszakai órában a hegyeshalmi közúti határátkelőhelyen, amíg az éber pénzügyőrök a csempésztől lefoglalt mintegy kétezer kvarcórát vették számba. — Győrbe 1963-ban kerültem, azóta vagyok itt parancsnok-helyettes. 1976 óta irányítom az utasforgalomban dolgozó kollégáim munkáját Életem ezen ideje alatt az általunk felderített csempészárukból következtetni lehet országunk gazdasági fejlődésére. Hol van már a csempészek évtizedekkel ezelőtti slágere, az orkánkabát meg a kasmírkendő és a férfigarbó? A farmernadrág sem érdekli már a hivatásos csempészeket, még kevésbé a gázöngyújtó, meg a golyóstoll. Mindegyik magyar boltban nagy a választék belőlük. Ezért nem értem, hogy kvarcórát még mindig előszeretettel igyekeznek hazánkba csempészni. Napjaink csempészslágere már a számítógép és a videoberendezés. A napokban búcsúbeszélgetésre ültünk le. Harmincévi makulátlan, hű szolgálat után ugyancsak december 1-től jól megérdemelt nyugdíját élvezi. — Borsod-Abaúj-Zemplén megyében születtem, a Fény nevű eldugott kis faluban, 1930. július 2-án. Ott jártam elemi iskolába, majd Abaújszántón 1941-ben kezdtem el a polgári iskola első osztályát amelyet már a felszabadulás után fejeztem be. Szüleim szántó-vető kisparaszti voltak. Hárman voltunk testvérek, nem tudtak volna odahaza eltartani bennünket. Vasesztergályos ipari tanulóként folytattam, 1948- ban lettem szakszervezeti tag. 1950-ben kaptam meg a behívót, 36 hónapot szolgáltam a katonáéknál, ott lettem párttag is. Miután leszereltem, felvételt hirdettek a pénzügyőrséghez. Jelentkeztem és különféle felvételi vizsgák után 1954. augusztus 3-án vettem magamra a zöld parolinás egyenruhát és bevonultam Budapest-Kőbányára, a pénzügyőr iskola előképző szaktanfolyamára. — A tanfolyam sikeres elvégzése után a Szolnok megyei Jászapátiban kezdtem meg a pénzügyőri munkát. A bortermelőket, a szeszfőzdéket, de leginkább a dohánytermelőket ellenőriztük. Hegyi gyerek voltam, a bort ismertem, a dohányt azonban csak cigaretta formájában. Jászapáti után Szolnok volt Iván József állomáshelye, majd Mór és Székesfehérvár. A vámőrség és a pénzügyőrség egyesítése előtt azon 75 „szemlész” egyike volt, akiket szerte az országból — számítva arra, hogy az állami gazdaságok, a földműves szövetkezetek ellenőrzése is a testület feladata lesz — öthetes különleges tanfolyamra rendeltek Budapestre. — Nem szeretek nagyokat mondani — folytatja további beszélgetést —, de amióta a zöldparolinás egyenruhát viselem, nem volt olyan év, amikor ne kellett volna tanfolyamra, iskolába járnom és vizsgáznom. Érettségi, közgazdasági technikum, alapfokú és mérlegképes könyvelői vizsgák, vámszaki szaktanfolyam, közben a politikai képzések, pesti egyetem, szakosító. Minek folytassam tovább. Napjainkig országos elnöke voltam a Vám- és Pénzügyőrség testülete polgári dolgozói szakszervezetének. Munkája mellett a család a mindene Iván Józsefnek. Felesége pedagógus. Két fia közül az egyik Miskolcon, a győri Rába-gyár ösztöndíjasaként kitűnően végzi a nehézipari egyetemet, a kisebbik az idén érettségizik a Révai gimnáziumban. Apja nyomdokain közgazdasági pályára készül. Beosztottai szeretik, becsülik. Parancsnoka, Engli Zoltán pénzügyőr alezredes mondta róla: minden parancsnoknak azt kívánom, hogy Iván Józsefhez hasonló helyettes támogassa és segítse munkáját. Szép számú kitüntetése mellé a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától nyugállományba vonulása alkalmából megkapta a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet. Az elmúlt hét péntekén, utolsó munkanapja befejeztével Garamvölgyi Károly pénzügyőr vezérőrnagy, a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, és Engli Zoltán megyei parancsnok, dr. Papp Józsefnek, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének jelenlétében köszönte meg Iván Józsefnek egy emberöltőn át végzett áldozatos, becsületes munkáját, egyben átadta a Vám- és Pénzügyőrség újonnan kinevezett megyei parancsnokhelyettesének, Mester János pénzügyőr hadnagynak a kinevezési okmányát. Imre Béla 4 Mint a mesében Egyszer volt egy udvar... Tizenhét lakótól keserű hangú levelet kaptunk a győri József Attila u. 6. sz. alatti, 24 lakásos bérházból. Sérelmük: régebben házuk udvarának nagy részét elvették tőlük, mert 32 gépkocsigarázs építésére adtak fel engedélyt. A garázstulajdonosok között olyanok is vannak, akiknek nincs kocsijuk, a garázst vagy raktárnak használják vagy bérbe adják. Jelenleg azért berzenkednek, mert a meglevő 32 garázs mellé újabb 4-re adtak ki építési engedélyt, elvéve azt a kevés kis területet is, ami még megvolt. A lakókat nem kérdezték meg. Valós lenne az a megállapítás, hogy a lakóknak a közös rendeltetésű helyiségekhez — így az udvarhoz — nincs semmi közük? Mi az udvar? „Valamely ház, épület telkének közvetlenül a házhoz tartozó vagy az épület szárnyaitól körülvett, be nem épített, művelés alá nem vett, a szomszédos telekről vagy az utcáról, úttól kerítéssel elválasztott része”. A definíciót nem mi találtuk ki. Az az MTA Nyelvtudományi Intézetének szakértőitől származik. Misztföld Mindenkire kötelező! Környezetünk védelmében IDŐSZAKONKÉNT ugyanazon témában egyszerre több olvasónktól is kapunk sérelmes észrevételt. Most éppen megyeszerte két zsebbe vágó dolog bosszant nem is keveseket. Az egyik: a helyi autóbuszokon gyakoribb lett az ellenőrzés, s a jegy nélkül utazók megbírságolása. A másik „puskaporos hordó”: a regionális szemétgyűjtésbe bekapcsolt községek lakóinak egy része kifogásolja a szállítási díjat Ezúttal az utóbbival foglalkozunk részletesebben Kerék Zsuzsa kónyi, Bősze Jenő nagycenki, H. Jánosné győrzámolyi és Kovács Lajos hédervári olvasóink véleménye alapján. Ismeretes, hogy községeinkben a szemétszállítást a városi köztisztasági vállalatok végzik. A körzeteket a Győr-Sopron Megyei Tanács jelölte ki. A szolgáltatásba bekapcsolt községekben a helyi tanácsok saját tanácsrendelettel indították el a szemétgyűjtést. Közigazgatási területükön meghatározták a gyűjtendő körzetet, s ezen belül a rendelet minden lakóra kötelező. Azokat a részeket, ahol a gyűjtést a megközelíthetetlen terület vagy járhatatlan út miatt nem lehet megvalósítani, nem kapcsolták be a szemétgyűjtésbe. A szemétdíjat a megyei tanács árhatósága állapította meg, illetve hagyta jóvá. Ez az összeg a megye területén 750 forint havonta egy lakóhelyiségre vonatkozóan. A köztisztasági vállalatok a díjfizetés alól mentességet senkinek nem adnak, mivel a szolgáltatást a gyűjtési területen rendszeresen elvégzik. Természetesen, ha az illetékes tanácsok szakigazgatási szervei a vállalatokkal levélben köztik, hogy nevezett tulajdonosok lakóháza nincs használatban, vagyis teljesen üres, úgy törlik a díjat. A törlés azért indokolt, mert lakatlan, üres épületből nem tesznek ki szemetet elszállításra. Az említett eseteken kívül a vállalatok nem adnak engedményt, és díjmérséklést sem alkalmaznak. Kisjövedelmű nyugdíjasok, nagycsaládosok esetében azonban a helyi tanács szociális segéllyel támogathatja a rászorultakat, sőt átvállalhatja a díjfizetést A RENDELET lényegét azért ismertetjük, hogy a berzenkedők tisztán lássanak. A „nálunk nincs szemét, mert elássuk”, a „nem telik kukára”, „ a szemetet a hivatalosan kijelölt községi szeméttelepre hordjuk” stb. érveléseket a vállalatok nem fogadják el A lakók szociális körülményeit általában mindenütt figyelembe veszik, de akiknél a támogatás indokolatlan, azoknál a szemétdíjat közadóként behajtják. Vagyis letiltják a fizetésből, a nyugdíjból. Így aztán a tartozás kifizetését nem érdemes halogatni és összegyűjteni, hiszen az esetenkénti számlát könnyebb kiegyenlíteni. N. M. Szerkesztői üzenetek Gelért Ferencné győrszentiváni, Németh Alajos enesei, Fekete Lászlóné fertődi, Héjas Margit, Átírattam Vilmos mosonmagyaróvári, Szunyogh Géza soproni, Búzás M. Pál csornai, Fehérné Balogh Mária jánossamarjai, Kutasi Éva, Tamási Károly, Virág Ferencné, Richter Béla, Ács Rezsőné győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. „Hull a falevél” Jeligés, petőháza olvasónknak üzenjük: okiratai birtokában minden további nélkül jogosult lesz az özvegyi nyugdíjra. Emelőre nem szükséges további iratokat beszereznie. Vadászná H. Etel soproni levélírónkkal közöljük: nincs olyan jogszabály, amely az adás-vételi szerződés érvényességét és a vevő tulajdonszerzését a forgalmi engedély átírásához kötné Nagy Ferencné pannonhalmi olvasónknak üzenjük: ismerőse helyesen értelmezi a rendelkezést. Ugyanis, ha az anya egyidejűleg több gyermek után jogosult gyermemekgondozási segélyre, s a gyermekek száma bármilyen ok, pl. örökbefogadás, állami gondozásbavétel, halál stb. miatt csökken, a kisebb összegű gyermekgondozási segélyt kell megszüntetni. „Hosszas betegség” jeligés levélírónkkal közöljük: a körzeti ápolónő, a munkáltató és a társadalombiztosítási szervek jogosultak ellenőrizni, hogy a keresőképtelen beteg betartja-e az orvos utasításait. Szabálytalanság észlelése esetén kezdeményezik a fegyelmi felelősségre vonást és a táppénz megvonását. Molnár Ferencné nyárit,geti, Flasár Antal sopronhorpácsi, Hegedüsné Kieli Veronika, Gyóró Károly soproni, Rácz János lébériymiklósi, Flaskár Vendel mosonmagyaróvári, Csonka László kapuvári, Németh Jánosné szanyi, Pénzes Tiborné, Winkler Márton, Lehel Ákos, Nagyné Csóka Judit, Jákó Jenőné, Szigeti Annamária, Vitéz Sándor, Bodoni Györgyné győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Egyből kettőt Még októberben adtunk helyet Drozsnyák Sándorné Fodor Enikő röjtökmuzsaji tanítónő panaszának névnapjára édesanyjától táviratot kapott, aminek címét és szövegét a táviratot vevő kezelő teljesen elferdítette. A címzést az „és” kötőszó közbeírásával két névre változtatta, a szöveg első szavát pedig többes számban továbbította. A Soproni Postaigazgatóság vizsgálata megalapozottnak találta olvasónk panaszát A távirat címének és szövegének ferdítése a felvevő postahivatal és a Posta Központi Távíróhivatal között, a továbbító és a vevő kezelő kölcsönös félreértéséből adódott. A táviratot vevő kezelőt a Posta Központi Távíróhivatala felelősségre vonta. A postaigazgatóság a kellemetlenségért ezúton is olvasónk szíves elnézését kéri. Pazarlás! Közérdekű észrevételt juttatott el a szerkesztőségbe Németh Zoltánná győri (Kassák Lajos u. 32.) olvasónk. A népgazdasági és az egyéni érdek egyaránt megkövetel az energiával való ésszerű takarékosságot. Tapasztalatai szerint miközben akadozik a tüzelőellátás, a lakótelepi lakásokat túlzottan fűtik. Egyes Intézményekben, így például a győri 2. sz. postahivatalban olyan meleg van, hogy nem lehet megmaradni. Az ablakok zárva vannak, az utcát fűtik, mégis elviselhetetlen a hőség. Olvasóink írják Az özvegy háza Magányosan élő, rokkant nyugdíjas asszony vagyok. A ház tetejére szerelt tartóvason helyezkedik el a községi hangosbemondó, amit a szalufához erősítettek. Egy régebbi építkezés alatt a tartóvas megrongálódott. Akkor — már amennyire lehetett — megjavították. Azóta a szélvihar többször megtépte. Tavaly megkérdeztem a falugyűlésen, hogy mi lesz a néma hangosbemondó sorsa? Közölték velem, hogy javítás alatt van. Kértem a tanácselnököt, hogy sürgősen javítsák meg, mert az eső a tetőn át áztatja a falakat Legújabb értesülésem szerint a bemondót nem lehet megjavítani, állítólag leszerelik. De mikor? Félő, hogy a beázástól elrohad a szalufa. Talán még egy-két ház van ilyen helyzetben a Fő utcában, másutt tartóoszlopon helyezték ki a hangosbemondót (ezt). Nagy Józsefné, öttevény, Fő u. 60. Gödrök és tócsák Naponta olvassuk az újságokban, halljuk a rádióban is a tévében, hogy milyen szépen fejlődnek városaink, falvaink és kisebb településeink. A gyarapodást jártunkban-keltünkben mi is tapasztaljuk. Jánossomorján számos falugyűlésen elhangzott a kérdés: mikor teszik rendbe a Kápolna utcát? Házaink falát a tehergépkocsik beterítik az eső- és hőjével. Hiába meszelünk és takarítunk tavasszal és ősszel, min-dig mocskos a házunk eleje. Az utcában 36 ház és a végén abe-áruház van, de a gödröktől és a tócsáktól nem nehéz a közlekedés. Évek óta reménykedünk, hogy járhatóvá teszik az utcánkat. S közben olyan utcát korszerűsítettek, ahol csupán négy-öt ház van, s forgalma sem jelentős. (Herczeg Kálmán, Jánossomorja, Kápolna u. 16.) Sötétben botorkálnak A mihályi Kisfaludy utca lakói már tavaly is bosszankodtak a hiányos közvilágítás miatt Mert amikor éppen üzemelt is a világítás, kora reggel 5 és fél 6 óra tájban kialudtak a lámpák. Akkor jön sötétség, amikor az első műszakba járók útnak indultak a cukorüzembe, az Elzett Művek helyi telepére. Kocsis Imréné egyike az érintett lakóknak. Tőle tudjuk, hogy bejelentésükre a tanácson azt válaszolták, hogy kevés dolgozója van az ÉDÁSZ-nak. A község többi utcájában rendesen égnek a közvilágítási lámpák. Nyilván a Kisfaludy utca világításán is lehetne segíteni. Kéziratokról üzenjük „Közel a január". Sejtése azt súgja (levelében megírja), hogy ha valakinek a verse nyomtatásban megjelenik, abban a szerencse keze van. Nem tagadhatjuk Fortuna szerepét a világban, de azt határozottan állíthatjuk, hogy nem a szerkesztőségben dolgozik. A szerencse szerepe (ha egyáltalán mondhatjuk annak) sokkal előbbi, amikor valaki a tehetségéből, sok tanulásból, vergődéséből adódóan olyan verseket ír, hogy érdemes őket közölni, mert új, erős és szép hang szólal bennük, ön kedves, romantikus lélek, és szerelmes. De a versf kedvelők nem nagyon találják újszerűnek a sorait, ha sercegő, kopott lemezt ismételgetnek: „...én tiéd vagyok / Tiéd vagyok, dalolja (a) szerelem / Dalolja, örökké veled, melletted leszek.” Csordultig van a szive. Ez gyönyörű! De hát mondja meg Neki vers helyett egyszerűen. Neki, aki nemsokára otthon lesz, hiszen „közel a január”. Az a boldogság, az lesz ám igazi szerencse! „Megszáradt éjfél”: ,,Szívem pókja a Holdra borul ...” Elolvastam a versét, és ámulok. Úgy szeretném érteni! „Szemed tükre az éjfél megszáradt...” Magyarul van, mégsem értem. Az a gyanúm, hogy ön sem. Csak érez valami gyönyörűt, és fogalmi jelek lökődnek fel tudata mélyéből, szavakat ír, s nekem, az olvasójának nem állnak öszsze tartalmat közlő nyelvi jelenséggé. Megszárad az éjfél? Vagy ama kedves Valakinek a szeme tükre szárad meg? Vagy egy agy beszédközpontjában elszáradt egy értelmes kifejezés idei pályája? Nézem a nérrr kéziratot. Közöltetni szeretné a versét. Megbénít ez a „kukacos” óhaj. . — B. G. — 1985. december 2.4 hétf?