Kisalföld, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
dt mmi töm jp ij s aj ily szolgálata ÖZVEGYI NYUGDÍJ Gy. L.-né darnózseli levélírónk férje 1985 februárjában, 50 éves korában meghalt. Férje halálát követően egy évig kapta annak az összegnek a felét, amely a férjét halála időpontjában öregségi nyugdíjként megillette volna. Kéri, ismertessük az özvegyi nyugdíj folyósítására vonatkozó szabályozást, tudni szeretné, hogy vele szemben helyesen jártak-e el. Özvegyi nyugdíjat a feleség, az elvált fő, az élettárs és a férj kaphat. Az özvegyi nyugdíj ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától egy évig jár. Az özvegyi nyugdíj megállapítására akkor kerülhet sor, ha a férj, illetőleg a feleség a haláláig megszerezte az öregségi, rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt, vagy az elhalálozáskor öregségi, rokkantsági nyugdíjas volt. Megállapításakor a férj házasságkötéskor betöltött életkora is szerepet játszik. A 60. életévét betöltött férfi házasságkötése esetén a feleség csak öt évi megszakítás nélküli együttélés után jogosult az özvegyi nyugdíjra. Az együttélés időtartamának nincs jelentősége a 60. éven felüli férfival kötött házasság esetén akkor, ha a házasságból vagy a korábbi együttélésből gyermek származott, illetőleg ha korábban kötött házasságukat felbontották, és a férj 60. életéve betöltése után újból házasságot kötöttek. Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a férj halálától számított egy évi időtartamra akkor jár, ha a férj a szükséges szolgálati időt elhalálozásáig megszerezte, vagy nyugdíjasként halt meg. Ideiglenes özvegyi nyugdíjra azonban nemcsak a feleség jogosult, hanem az elvált, a különélő feleség, továbbá az élettárs is. Az elvált vagy a férjétől egy évnél hosszabb ideje különélő nő abban az esetben jogosult ideiglenes özvegyi nyugdíjra, ha férjétől tartáskójban részesült, vagy ha a fiő tartásban ugyan nem részesült, de azt a bíróság számára megállapította, illetve a bíróság tartásra való érdemtelenséget nem állapított meg. Abban az esetben, ha a nő nem a férje, hanem az élettársa után igényli az özvegyi nyugdíjat, akkor azt kell tisztázni, meddig éltek együtt. Ugyanis az élettársnő özvegyi nyugdíjra akkor jogosult, ha az együttélés legalább 1 évig tartott és gyermek született, vagy pedig ha 16 évig megszakítás nélkül együtt éltek. E feltételek megléte esetén sem jogosult az élettársa után özvegyi nyugdíjra az a nő, aki az együttélési idő vagy annak egy része alatt özvegyi nyugdíjban, vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült. Ideiglenes özvegyi nyugdíjat az özvegyen maradt férj nem kaphat. Állandó özvegyi nyugdíjra az egyéb feltételek mellett az a feleség jogosult, aki férje halálakor — — az 55. életévét betöltötte, vagy — rokkant, vagy — a férje jogán árvaellátásra jogosult két, vagy több gyermek eltartásáról gondoskodik. Állandó özvegyi nyugdíj jár a feleségnek akkor is, ha az erre jogosító feltételek valamelyike a férj halálától számított 15 éven belül bekövetkezik. Nemcsak a feleség, hanem az elvált, illetve különélő feleség is jogosult állandó özvegyi nyugdíjra. Állandó özvegyi nyugdíj akkor állapítható meg az elvált, illetve különélő feleség számára, ha a bíróság tartásra való érvénytelenséget nem állapított meg, és az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultság feltételei a különéléstől számított 15 éven belül bekövetkeztek. A feleség özvegyen maradt munkaképtelen férjének is jár állandó özvegyi nyugdíj, ha a feleség — a haláláig —az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg, és — a halálát megelőzően legalább 1 év óta férjét a saját háztartásában, túlnyomó részben eltartotta, vagy a bíróság a férj részére tartásdíjat állapított meg. Állandó özvegyi nyugdíj az özvegyen maradt férj részére addig jár, ameddig a férj munkaképtelen, tehát legalább a második csoportba tartozó rokkant. Az özvegyi nyugdíj annak a nyugdíjnak a fele, ami a meghaltat öregségi nyugdíjként, illetőleg a harmadik rokkantsági csoport szerint járó rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az 1 évnél hosszabb ideje különélő feleség, illetőleg az elvált nő részére járó ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet. A tényállás alapján megállapítható, hogy olvasónkat sérelem nem érte. Dr. I. T. Kéziratokról „Vers az ismeretlennek”. Tehát ismeretlen valakinek írta. Csakhogy nagyon ismerős, amit írt: a szerelmesek mindennapi szóhasználatából szerkesztette össze „négysoros versszakokba ... és lehetőleg úgy, hogy rímeljen is” — olvasom a levelében. „Szeretném, ha szeretnél... / Egy fiú kérése csak ennyi, / És lassan elmenni tovább ...” Olyan innen-onnan kölcsönzött és kopott az egész. Nehezen hihető, hogy az a kedves ismeretlen meghatódik tőle. Kérdezi, hogy „mibe kerülne az esetleges megjelentetése". A nyomdagépek olajozására gondol? Ez a két vers ne aggassza, nem kívánjuk megjelentetni. A szép, jó verseket pedig, mert úgy illik, a szerkesztőség köszöni meg a szerzőnek az olvasók nevében is. „Késő vagy”: írja, hogy egyszer már küldött verseket, és köszöni, hogy nyíltan megmondtuk a véleményünket. Remélem, ezt várja most is. Nagyon helytelen útra szédelgett a mindenáron való verselés kábulatában. József Attila két gyönyörű versének képei, fordulatai vádolják Önt ebben a mostani két — versnek nem nevezhető — írásában. „Harminckilenc fokos lázban fekszem, / testem ég a tűztől, s te nem ápolsz / már, anyám...” És: „...A vén Dunának rakpartján sétálva, / csillámló szemmel gondolok ifjúságom / halott szavára ...” És így tovább. Nem bocsánatos módszer, hogy egyegy vers finom sejtrendszerébe belegyömöszöli érzelmeit, szavait, szétrombolván a vers szépségét, varázsát, és elküldi értékelésre saját verseiként. Kérem az emberi tisztesség nevében: tartózkodjék ilyen lelketlenségtől! B. G. 4~ KVMFÖLD. Bizonyítsa be! Az utas elégtételt kapott Gyakran tapasztalni, hogy az ügyfelekkel közvetlenül foglalkozó hivatalnokok olykor úgy viselkednek, mintha szívességet tennének a hozzájuk fordulóknak. Elfelejtik, hogy nekik munkaköri kötelességük tudásuk és képességük legjavával, udvariasan kiszolgálni vagy útbaigazítani embertársaikat. A fentieknél is bosszantóbb, amikor vita esetén egyesek még csak hajlandóságot sem mutatnak a segítő szándékra. Nem először említjük, hogy a győri vasútállomás egyik-másik jegypénztárosa amolyan szükséges rossznak tekinti az utasokat. A vitatkozó vagy reklamáló ügyfél könnyen megkapja a választ: igazát úgysem tudja bebizonyítani! Még szerencse, hogy az esetek nagy részében a felügyeleti szervnél más véleményen vannak. Herbai Kálmán győri (Római u. 21.) olvasónknak február 12-től beutalójegye volt Hajdúszoboszlóra. Előtte való napon a győri vasútállomás jegypénztáránál megváltotta Győrtől Hajdúszoboszlóig és vissza szakszervezeti félárú menetjegyét. Miután megérdeklődte a vonatcsatlakozást, úgy döntött, hogy a reggel fél 8 órakor induló gyorsvonattal indul el Győrből. Ennek megfelelően kérte a menetjegyét. Kapott két félárú jegyet 101— 101 forintért, továbbá két helyjegyet 24 forintért. Ács körül járt a vonat, amikor a jegykezelő kérte a menetjegyet. Olvasónk átadta, s a kalauz máris nyúlt az utánfizetési tömbjéért. Közölte az utassal, hogy megbünteti 90 forintra, mert a Győr—Budapest között gyorsra nincs helyjegye. Azt is hozzátette, hogy a Budapest—Hajdúszoboszló között közlekedő gyorsra pedig feleslegesen váltott helyjegyet. Távozóban megjegyezte: hazaérkezése után reklamáljon a győri vasúti pénztárnál, ahol a tévedést majd korrigálják. Csakhogy olvasónkkal a pénztárnál szóba sem álltak, illetve annyit közöltek vele, hogy igazát úgysem tudja bebizonyítani. A MÁV Budapesti Igazgatósága másként vélekedett az esetről. A kérésünkre indított vizsgálat megállapította: „A vizsgálat az utas állítását igazolta, ezért a vonaton kifizetett utánfizetési összeg visszatérítése iránt levelünkkel egyidőben intézkedtünk, mely összeget postán kézbesítjük. A történtekért szíves elnézését kérjük.” Minden jó, ha a vége jól tartja a közmondás, így igaz, de mi mégsem állhatjuk meg megjegyzés nélkül: ilyen apró-cseprő ügyekben csak a felettesekkel lehet szót érteni? Olvasónkat sem az bántotta, hogy a 80 forintot esetleg el kell károlnia. A pénztárosad elutasító magatartása bosszantotta fel. Mindenki tévedhet. Csakhogy a tévedést illik korrektül tisztázni, nem pedig az utas szemébe vágni: mehet ahová akar, igazát úgysem tudja bebizonyítani. Ezúttal másképpen alakult a dolog! N. M. így kellene! Az utóbbi időben sok vád éri a buszvezetőket udvariatlan magatartásuk miatt — olvassuk Fischer Tibor hegykői (Jókai u. 64.) lakos levelében. Ezért örömmel közli, hogy ellenpéldával találkozott. Március 19-én Székesfehérvárra utazott a Sopronból induló dunaújvárosi járattal. Tóth József gépkocsivezető az egész úton rendkívül udvarias és segítőkész volt, az utasok kellemesen érezték magukat. Készséggel adott felvilágosítást a további utazási lehetőségről, s arról, hogy melyik járattal, mikor térhet vissza Sopronba az utas. Meglepte az utasokat például az, ahogyan egy kapkodó, idegesen jegyet váltó idős hölgyet megnyugtatott, s csak akkor indította el a kocsit, amikor az már helyet foglalt. Aznap József nap volt. Tóth József gépkocsivezető nem zsákban, hanem buszban hozta a meleget. Az emberség melegét ... A FILLÉRBŐL FORINT LETT Rendszeres vásárló a Mosonmagyaróvári Afész Skála Áruházban Németh Mihályné hédervári (Árpád u. 31.) levélírónk. Elégedett a választékkal, az udvariassággal, így soha nem merült fel benne a gondolat — még több tétel vásárlása esetén sem —, hogy ellenőrizze a pénztárblokkot. Ezúttal otthon megtette. Március 21-én az áruház fehérnemű osztályán alsónadrágot, trikót, férfi- és gyermekzoknit — öszszesen tízfélét — vett. Az ár közül nyolc stimmelt, kettő nem. A két darab, egyenként 13,90 forintos pamut gyermekzokni árát hiába kereste a blokkon. Ugyanakkor talált két 90 forintos tételt, olyan értékű ruhaneműt viszont nem vásárolt Feltehetően tévedésből a 90 fillér helyett 90 forintot blokkolt a pénztárgép. A fentiek a boltosoknak és a vevőknek is tanulságul szolgálhat A pénztárosoktól figyelmesebb munkát várnak a vevők, a vásárlók pedig saját érdekükben nyomban ellenőrizzék a pénztárblokkot. Másodállás Csonka János győri és Győri Béla mosonmagyaróvári olvasónk másodállást kíván létesíteni. Az iránt érdeklődnek, hogy a másodállásból származó jövedelmet figyelembe veszik-e a nyugdíj megállapításánál. A nyugdíj összegét a fűfoglalkozás keretében kapott munkabér alapján állapítják meg. A második állásban kapott munkabér csak akkor vehető figyelembe, ha a munkáltató amásodik állás engedélyezésekor a dolgozó munkaidejét és ennek arányában munkabérét csökkentette. Olvasóink írják. CSAK NÉZTÜNK! Sokan vagyunk — közöttük idős nyugdíjasok —, akik a győri Árpád úti Halászcsárdából ételhordóban vittük haza ebédünket. Én 78 éves, beteges ember vagyok. Az étkezőhelyiség egyik napról a másikra bezárt Nem figyelmeztettek bennünket, hogy keressünk másik étkezőhelyet. Fájlaljuk, hogy csak az utolsó napon közölték velünk, hogy többet itt nem kapunk ebédet, máshol előfizetni pedig csak a következő pénteken lehet (Wanhall József, Győr, Batthyány tér 5.) A BUSZON Kétéves kislányommal naponta utazom Écsről Pannonhalmára, mivel ott dolgozom. Sajnos, nem először fordult elő olyan eset mint március 18-án azon a járatom, amelyik 17.11 órakor indul Pannonhalmáról Győrbe. Écsen, amikor le akartam szállni a pici gyerekkel, a gépkocsivezető rámcsukta az ajtót. Kislányomat nem érte az ütés, mert egy lépcsőfokkal feljebb állt. A többi utas hangos kiabálására a sofőr kinyitotta az ajtót és megállította a már mozgó járművet. A felháborodott hangokra csupán gúnyos arcfintor volt a válasza. Ha a Volán vezetőségét érdekli, készséggel elmondom a többi esetet is. (Borbély Lászlóné óvónő, Pannonhalma, napköziotthonos óvoda). Szerkesztői üzenetek Rigó Frigyesné kónyi, Németh Ferenc rábatamási, Szalay Róbertné bősárkányi, Jarkovics Károlyné, Szloboda Miklósné mosonszolnoki, Beszprémi Antalné egyedi, Bokor Lászlóné szili, Szekeres Kovács Imréné pásztor, Eteje Miklósné lébénymiklósi, Bedő Istvánná ásványrárói, Döme Józsefné, Sőtér Ferenc mosonmagyaróvári, Bodrogi Mária soproni, Hécz Flóriánná, Takács László, Knolmajer Elza, Holczinger János. Babosné Fekete Ildikó győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Soóky Péterné pannonhalmi, Kovács János ravazdi, Pongrácz Béla, Somosné Sudár Judit soproni, Szalay Vince fertődi, Teleki László mosonmagyaróvári, Ácsné Fehér Mária abdai, Tábori Jenőné Kollár Ferenc, Gosztola Andorné, Csikós N. Teréz. Hegedűs Vilmosné, Ábrahám Tibor győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Gyurics Árpád győri olvasónknak üzenjük: értesülésünk szerint vállalata egészségi állapotának és szakképzettségének megfelelő munkakört biztosítot önnek, megfelelő bérezéssel. Reméljük, hogy igénye ily módon rendezettnek tekinthető. Csicsai Gézáné jánossomorjai levélírónkkal közöljük: a téesz vezetőségének határozata értelmében a nem téesztag állattartóktól — bejelentésre — elszállítják a háztájiban termelt trágyát, de azért ellenértéket nem fizetnek. Ugyanakkor a szállításért nem számolnak fel díjat. Sarmon Lászlóné gyomoroi lakosnak üzenjük: a 40 forint havi díjú CSÉB-biztosításban betegség miatti megrokkanás, illetve nyugdíjazási szolgáltatás még nem szerepel, ezt csak a korszerűbb, magasabb díjú CSÉB-tagságok feltételeiben vállalta a biztosító. A CSÉB/40 tagság tartalmaz balesetbiztosítást és balesetből származó állandó rokkantsági térítést. Az intézőbizottsághoz betegségi segély megállapítása miatt benyújtott orvosi igazolás szerint férje megrokkanását nem baleset, hanem betegség okozta. Ezért, a már térített szociális segélyen túli térítést a biztosítónak nem áll módjában kifizetni. „Válóper 9022” jeligére: a gyermek életkora vagy neme nem olyan körülmény, amely meghatározó módon esik latba a gyermek elhelyezésében. Mindig azt kell nézni, hogy mi válik legjobban a gyermek hasznára fejlődése, kibontakozása szempontjából. T. Lászlóné mosonmagyaróvári levélírónkkal közöljük: a fegyelmi eljárás olyankor is lefolytatható, amikor a nőt védik a felmondási tilalmak. Az elbocsátást kimondó fegyelmi határozat végrehajtását azonban a szülési szabadság leteltéig fel kell függeszteni. 1936. április 1., kedd