Kisalföld, 1986. június (42. évfolyam, 129-153. szám)

1986-06-02 / 129. szám

IRRÚRRRR5MTORR5 Péter-Pálkor van a l­eg­jobb íze az epernek — a néphit szerint —, s Vida napján, június 15-én befeje­zik fejlődésüket a szántóföldi növények, az érés idő­szaka következik. Az idén gyorsan kikalászott a gabona, korai aratást emlegetnek a gazdák, de még előttünk a Medárd, a negyvennapos eső riadalmával. Barnabás a szénaka­szálóké, június 11., beszélik, a múlt heti esős hétvége annyira megáztatta a kónyi krumpliföldeket, hogy az csak úgy totyogott a víztől, a szénagyűjtőket pedig a munka felében érte, így nem tudták, most sírjanak-e vagy nevessenek . .. Valahogy közügy lett nálunk mostanság a földek­nek, kerteknek kedvező, avagy nem kedvező időjá­rása, lassan betéve tudja az aszfaltlakó is, mint jelent a nyári napforduló, amikor nemcsak a búza töve sza­kad meg, hanem nagy tüzekkel a „gonoszt is űzzük”. Korán aratunk. Beszélik a buszon, a vonaton, mert mi egy olyan zarándokoló nemzet lettünk, elindultunk pajtásszekerekkel negyvenöt előtt a városokból a fa­lukba, aztán utána a falukból a városokba, s azóta — néha van ilyen érzésem — nem szűnik meg ez az oda­­vissza vándorlás, csak éppen a pakolások, utazások természete változik. Akkor a korgó gyomrú városi munkás pakolt (cserélt), most az össze-visszaköltözők pakolnak, nem valamiért, hanem valami miatt. Az otthonról elszakadt gyerek, az ünnep miatt, de tart az utazgatás, közben hozzuk, visszük híreinket az esőről, a krumpliföldekről, a korán kalászai­ búzatáb­lákról. A szétszóródott családtagokat összehozza az egymás utáni vágyódás, a közös élmény ígérete, s így országrészek gondja, öröme is összeadódik. Megtanulunk aggódni a szántóföldek terméséért, miközben a város környékén lakó számontartja a vá­ros új áruházát, korszerűsödő orvosi rendelőjét, fe­lül-, vagy aluljáróját. Mindössze érzelmi okai lenné­nek ennek a nagyon is tetszetős érdekazonosságnak? Nem hiszem. Talán inkább az, hogy javaink gyarapo­dása lassan minőségi változást ér meg, tágul előttünk a v­ilág, látni kezdünk tovább is a saját portánknál, s szellemiekben is többet vállalunk fel megszokott dolgainknál. Persze még mindig túl keveset ahhoz, hogy elég legyen a nagy változások szép megejtésére. De mire megszakad a búza töve — mondják az öre­gek —, elválik, mivégre is volt nagy akarása, szívós törekvése a szántóvető embernek ... Üzemek, intézmények összefogásával Megújul a fertőrákosi barlangszínház Padló alatti fűtés, hőtárolóval Rövidesen kigyulladnak a reflektorok, és megkezdődik az első előadás a felújított fertőrákosi barlangszínház­ban ... A kétezer éves kőfejtőben berendezett színház eddigi kopott, elavult állapotában is Európa-szerte egyedülálló ku­riózum volt. A két évvel ez­előtti ünnepi hetek után azonban be kellett zárni: a széksorok faszerkezete elöre­gedett, a rézsűs alapzatán az egész nézőtér (évente néhány centiméteres „sebességgel”) csúszásnak indult a színpad irányába. Nem volt mit ten­ni, a rekonstrukció halaszt­hatatlanná vált. S ha már a nézőtér min­denképpen átépítendő, az át­építést úgy volt érdemes el­végezni, hogy azzal két má­sik probléma megoldása is le­hetővé váljon. Növelni kel­lett egyrészt a színpadteret,­­ amelyet a középen álló ir­datlan mészkőoszlop ponto­san félbevágott, s a szűk színpadon így sok produkció egyszerűen nem is fért el —, másrészt a nézőtér fűtésének gondját is megnyugtatóan meg kellett oldani végre. A feladat tehát adott volt — már „csak” a rekonstruk­cióhoz szükséges pénzt kellett előteremteni valahonnan ... Az összes munkához normális körülmények között szüksé­ges negyvenmillió forintnak azonban (igen jelentős köz­ponti támogatással együtt is) nem sokkal több, mint a fele gyűlt csak össze. Mint már olyan sokszor a város leg­­újabbkori történetében, ezút­tal is be kellett kalkulálni a soproni üzemek támogatását. De a támogató ígéretek birto­kában már felelősen ki lehe­tett mondani a döntést: kez­dődhet a munka. A régi, elhasználódott szer­kezetek lebontását a soproni KISZ-tagok végezték társa­dalmi munkában, az anyagok elszállítását ugyancsak in­gyen a városgondnokság vál­lalta. Az új színpadhoz szük­séges faanyagot a tanulmányi állami erdőgazdaság kedvez­ményes áron bocsátotta ren­delkezésre, megmunkálását társadalmi munkában a Sop­roni Faipari Vállalat végezte. A beépítendő székeket a Rá­ba ETO Stadionból kapták meg kedvező áron. A szék­vázakat szintén áron alul a soproni vasöntöde készítette, azok utólagos megmunkálá­sában három soproni üzem és két iskola vett részt. Az anyagok fuvarozásában pedig újabb négy soproni üzem mű­ködött közre... A felújítás legjelentősebb részét, magát a színpad és a nézőtér teljes átépítését — beleértve a belsőépítészeti feladatokat, az energiaellátás megoldását és a teljesen új fűtés elkészítését — a GyÁÉV soproni fő-építésvezetősége vállalta kerek húszmillió fo­rintért. Azaz a város érdeké­ben több mint hárommilliót engedve eredeti árajánlatá­ból. S vállalta a különleges munkával együtt azt is, ami­től pedig a „magukra vala­mit is adó” építők általában pánikszerűen menekülnek: a társadalmi munkában dolgo­zó sok „alvállalkozóval” va­ló, sok figyelmet igénylő kö­zös munkát. A GyÁÉV a vállalt határ­időt betartva ezen a héten be­fejezi a munkát, hogy átadja a kőfejtőt a budapesti Kon­­verta cég szakembereinek, akik a színpadtechnikai és világító berendezések felújí­tását végzik , és a városi tanács dolgozóinak, akik sa­ját műszaki osztályuk vezeté­sével a székek beszerelését és az utolsó nagytakarítást vég­zik a társadalmi munkában ! De lássuk csak, milyen is lesz az új barlangszínház! A majdnem teljes kört for­mázó új színpad alapterülete 360 négyzetméter, ami a ze­nekari árok néhány óra alatt elvégezhető lefedésével újabb 60 négyzetméterrel bővülhet A 765 férőhelyes nézőtér nemcsak nagyságában, hanem formájában is a győri szín­házra emlékeztet: a barlan­got tartó mészkőoszlopok ki­szabta térben a széksorok egyre nagyobb körívekként ölelik körül a színpadot úgy, hogy a jó rálátás érdekében minden sor egy lépcsőfokkal magasabban van az előzőnél. A széksorok műkőlépcsőibe (ez az építők dolgát igencsak megnehezítette) hangulatos világítást építenek be, a leg­nagyobb szenzáció pedig az eddigi csúf és zajos elegen­dő meleget mégsem adó ka­zán helyetti különleges padló­fűtés lesz. A megoldás érde­kessége: a színpad világítá­sára és a fűtésre a Fertőrá­koson rendelkezésre álló vil­lanyáram teljesítménye egy­szerűen nem lett volna ele­gendő, ezért a padlófűtés csö­veiben keringő vizet az új kazán előző éjszaka melegíti fel, s hőszigetelt tartályokban 80 fokos hőmérsékleten tárol­ja az előadás kezdetéig. A színészek öltözőinek át­építésére sajnos nem futotta a rendelkezésre álló pénzből A régi öltözők felújítását jö­vőre vállalta el társadalmi munkában a Fagazdasági Kombinát soproni gyára. A nézőtérhez vezető bejárat és előtér csinosítására, s a tér­elválasztó vászonfüggönyök lecserélésére szintén nem ju­­tott pénz, és egyelőre WC-k is csak fönt az autóparkoló­ban vannak. Ezek azonban alig többek, mint hiányzó gombok az új kabáthoz. A kabát, a felújított barlang­színház azonban nagyon szép Büszkék lehetnek majd rá az épít­ői , és büszke lehet a város, amelyik ismét megmu­tatta: képes áldozni arra, aminek megvalósítását fon­tosnak tartja. M. T. 1986. június 2., hétfő A könyvhét könyvei Szám szerint 89 köte­t lá­tott napvilágot az idei ünnepi könyvhétre. Valamennyit fel­sorolni lehetetlen, a teljes­ség igénye nélkül ízelítő a kí­nálatból : Körkép 86” — Rivalda 84— 85 — Szép versek 1985 — Csák Gyula: Szeplőtelen Ke­lemen — Nemes Nagy Ágnes: A Föld emlékei — Esterházy Péter: Bevezetés a szépiroda­lomba — Galsai Pongrác: Záróra a Darlingban — Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1929— 1945 — Karinthy Ferenc: Ze­nebona — Mezei András: Éva és sok-sok Ádám — Tímár György: Ami gyorsabb a ha­lálnál — Vámos Miklós: Fél­nóta — Heinrich Böll: És jön este és reggel — Jászi Osz­kár: A nemzeti államok ki­alakulása — Köpeczi Béla: A francia felvilágosodás — Szabó Bálint: Az „ötvenes évek” — Tilkovszky Lóránt: Bajcsy-Zsilinszky — Balogh Edgár: Férfimunka — Szé­chenyi István—Wesselényi Miklós: Feleselő naplók — Ádám György: Az orvosi há­lapénz — Csepeli György: A hétköznapi élet anatómiája — Görömbei András: Sütő András — Németh László: Művelődéspolitikai írások — Petényi Katalin: Barcsay Je­nő — Szántó Tibor: A ma­gyar plakát. A Macskák után Krikett Újra együtt dolgozik And­rew Lloyd Webber és Tira Rice. A zeneszerző és a lib­­rettista új közös munkájának témája az angol nemzeti sport, a krikett. Harminc per­ces musicaljukat a Webber­­féle nyári „családi fesztivál” házi bemutatójára szánják, természetesen „Krikett” cím­mel. ­ A Gombos Ferenc Általános Iskola m­V­ Wcsoporja péntektől június 3-ig Lengyel Sándorné vezetésével képviseli megyénket az országos népi játék, néptáncfesztiválon, amelyet Budapesten rendeznek. A csoport fellép a budai Vigadóban, a Váci utcai szabad­téri színpadon és az Erkel Színházban megrendezendő gálaműsorban. Baráti kör Sopronban is Mit tudunk Finnországról? Egyik — egyébként svéd anyanyelvű — finn miniszter, miután hazatért magyaror­szági látogatásáról, megle­petten mesélte: bizonyos ma­gyar kifejezéseket megértett finn nyelvtudásával. Közös szavaink persze ma már mindkét nyelv szókincsének csak picinyke töredékét al­kotják, hiszen ezredéves tá­volságok választanak el min­ket a közös eredettől. A finn emberek ma már megjelené­sükkel — hajuk általában szőke, szemük kék vagy szür­ke — is a szomszédos északi népekre hasonlítanak, törté­nelmük, hagyományaik, kul­túrájuk is egészen más. Ha szó kerül róla, mégis csodál­kozó lelkesedéssel mesélik: magyar és finn emberek kö­zött pillanatok alatt őszinte és természetes kapcsolatok tudnak kialakulni. Van vala­mi közös mentalitásunk, vagy csak a közös múlt tudata te­szi , ki tudja? A tény min­denesetre az, hogy így van. Finnország két legnagyobb kincse: a vizek és az erdők. Finnország, mondjuk, az „Ezer tó országa”, nos ez az ezer több, mint hatvanezer a valóságban. Ami pedig az erdőket illeti, a sarkköri or­szág területének 65 százaléka erdő. Van hát belőle bőven — a finn emberek mégis le­gendásan szeretik és óvják. Sokszor emlegetjük azokat a példákat, amikor egy-egy új épülettel kikerülik vagy akár körbeépítik a fákat, csak hogy ne kelljen kivágni őket... Itt, a mi zsúfolt Közép-Euró­­pánkban gyakran csodálko­zunk: a faluszerűen laza és természetközel­i városokban, vagy az egészen tanyaszerű falvakban élő finn emberek, ha pihenésre vágynak, miért mennek még természetköze­­libb hétvégi házaikba — és erre igazán nincs más válasz, csak hogy valóban még kö­zelebb akarnak kerülni a ter­mészethez. Finnország télen a fekete nappalok, nyáron a fehér éj­szakák országa. Magyaror­szágról nézve így van ez már délen, Helsinki környékén is, igazán szó szerint azonban a sarkkörön túli vidékeken ér­tendő. Lapp­földön, ahol az állandó hótakaró csak a négy nyári hónapra tűnik el min­den évben. A kemény és ke­gyetlen telekhez szokott fin­nek mégsem panaszkodnak annyit a cudar időre, mint — szerintük — például mi tesz­­szük: ők tisztában vannak ve­le, hogy mindig erre számít­hatnak, ezért felkészülnek rá, hogy zavartalan életüket a legkegyetlenebb sarkvidéki télben is megszervezzék. De persze annál jobban tudnak örülni a beköszöntő tavasz­nak — talán éppen ez az, ami a természethez való páratlan ragaszkodásukat magyarázza? És mit tudunk a finn kul­túráról? Elsőként a Kalevala jut eszünkbe, aztán az épí­tész Alvar Aalto, majd Si­belius, a zeneszerző ... Mind­ezek azonban inkább csak címszavak, pontatlan elkép­zelések Hogy többet értsünk és tudjunk a finnekről. Azt pzolgálja a magyar—finn ba­ráti társaság, s az a több mint húsz baráti kör, amely ■ eddig alakult az országban. Győr után most Sopronban is Az alakuló ülés szerda este volt a Geodéziai és Geofizi­­kai Kutató Intézet előadóter­mében. MOZIMŰSOR — Ásványráró: Manhattan (USA) 7, Bangrét­­alap: Szenvedély végszóra* (fr) 6, Bősárkány: Az emberevő medve (sz) 6, Csorna: Elpidio Valdes (kubai) M. Frances* (ang) 18. Dunaszeg: Megfelelő ember kényes feladatra* (m) 6. Fertőd* Üvegtörők* (ang) 6. (Filmklub) 8 Fertőszentmiklós: Poszeidon ka­tasztrófa* (USA) 6. Gönyű: 'Nincs kettő négy nélkü' (o!) 6. Győr. Rába: Életben maradni (USA) ? fs. Ordöpsösöv (fr) s (Filmmúzeum). Győr. Rába Ka­mara: Eev tiszta nő T—TT* tfr) 5 7. Győr. vtk­Kr c*M'ne: A latn*­* (Ol) S. 1 1. 1 FarUzrve­er** T—TT (sz) 7. re. Győr. Meno* \ harn­­oós kiskutya tsz) 7, pfi. Győr. Ke*: Nvnmés n«áná** ín’l q Győr. Gn-VM* mre V' ’ r r­á* ban fob fi r.i-i- Ksz aik *+n ■ r‚nbön«e /ttc a \ f Ovez z.tffszzi-i r --1 - * /\* - . Ami* turf-: akarsz p 7 Cy őr-ze-nere, (mi z rzzra—„aati-An • ma,, ,-J. tSrrt* /TTC t) A in-. -Zorro (dl) fi .anniamiyfi! Mi lenne, ha .. .* (sz) M, Kapuvár:­­■ átfúró* (m) f6, f8, Kimlő: Cápa* (USA) 7, Lövő: Az élet muzsikája (m) 6, Mosomagyar­­óvár, Dózsa: Kicsi, de szemte­len* (dl) f6, f8, Mosonmagyar­óvár, Kossuth: Földrengés To­kióban (lap) 4, 6, Feketehimlő* (iug) 8, Mosonmagyaróvár, Mese: A csodatévő palatábla (sz) 4, Nagyszentjános: Váratlan fordu­lat* (sz) 16, Nyúl: A házibuli folytatódik (sz) 6, Öttevény: Hárman a slamasztikában (USA) S. Pannonhalma: Szerelem első vérig* (m) 6, Pér: Lopják a ko­porsómat* (jug) 7, Rajka: Ha­lakkal a bástyák ellen (sz) 7, Rábapatom­.: Átverés* (USA) fi Somron, Szabadkáé: Zűrös hétvé­ge* (sz) 3. Egy maréknyi dollá­rért* (d­) nfi.­­8. Sopron, Petőfi: *Telveség nem akadály* (m) 6. Szsnyi A smaragd románca* UTgAi 7 Tét: Tűtorony (kana­da) 7. A csilsggal jelölt filmek kor-A Mozisüzemi Vállalat a műsor­­változtatás jogát fenntartja! KUfitPÖU) — »

Next