Kisalföld, 1986. október (42. évfolyam, 232-258. szám)
1986-10-01 / 232. szám
A rádió mellett ZSÁMBOK Ki gondolt volna valaha arra, hogy a honi történelemben egy Pest megyei község szolgáltat alapot arra, hogy a rádióban (168 óra) alkotmányjogász beszéljen a népszavazás jelentőségéről. Az történt ugyanis, hogy szeptember 21-én Zsámbokon népszavazást tartottak — alkotmányos előírások alapján — és (ahogy a Pest megyei Hírlap tudósításából tudom) az 1758 szavazásra jogosultból 1720-an urnákhoz járultak. A nagy többség (1644) arra szavazott, hogy a jövőben Zsámbok ne Vácszentlászlóval és Valkóval alkosson közös tanácsot, hanem önállóan. Jóllehet a végső döntést az Elnöki Tanács hozza meg, a népszavazás ténye azonban tény marad. Kérdezhetné bárki, hogy e látszólag lokális ügy miért került a lap hasábjaira. Talán azért, mert a rádió politikai hetilapja továbbgondolásrakésztető ösztönzést adott ehhez. Az alkotmányjogász megemlítette: a honi históriában előzmények nélkül, majdnem példátlan esetről van szó. A nép ebben a régióban nem szokott szavazni. Bár a szocialista alkotmány majdnem négy évtizede lehetővé teszi a népszavazást, erre azonban a döntő történelmi fordulat óta egyszer sem került sor. Előtte is csak egyszer. A huszadik századi történelmünk példátlan jelzője elé azért került mégis a majdnem, mert egyetlen eset található a hazai krónikában, mégpedig Soproné. Ismert, hogy az első világháborút követő időben a velencei egyezmény előírása szerint a városban népszavazást rendeztek. A tét az volt, hogy a helység Magyarországhoz tartozzon-e avagy sem. Az 1921. október 21-én megtartott szavazás eredményeként Sopron magyar város maradt. Ezért illették a „Civitas fidelissima” (a leghűségesebb város) jelzővel. Erre a tényre az alkotmányjogász is utalt a rádióban. Oktalanság lenne a két eset között valamiféle hidat verni, bár a népszavazások közti vákuum elgondolkodtató. Inkább arról illik még szót ejteni, hogy egy helység lakói (még ha falusiak is) képesek-e valódi döntésekre. Zsámbok esetében úgy látszik, arról van szó, hogy a lakók a képességen felül azt a határozott óhajt is egyértelművé tették, hogy településként azonosak szeretnének maradni önmagukkal, hagyományaikkal, erre szeretnék építeni jövőjüket. Jómagam nem azt látom az esetben, hogy elsősorban a másoktól különállást demonstrálta a népszavazás, hanem a hazához kötődést oly módon, hogy Zsámbokon van annyi helyi emberi tartalék, amely elegendő a közösség vezetéséhez. A rádió mellett arra gondoltam, milyen szerencse, hogy az óhajtott folyamatot, az irányítás helyett a vezetést — az alulról kezdett közösségi szerveződést, az értékmentést — valahol megkezdték. Bármi is legyen a kimenetele, ez a népszavazás olyan jel, amely bizonyítja: az emberekre irányuló társadalmi folyamatok önszerveződés folytán megindulhatnak. Egy népszavazás jelezheti a hűséget a hazához úgy is,ha előbb szőkebb körben, az önmagához való viszonyt teszi próbára. A lehetőség ehhez adott volt, adott lesz. Legfeljebb azt tehetjük ehhez hozzá, hogy a lehetőséget csak nagy felelősséggel lehet haszonra fordítani. Zsámbok ezt üzente nekem a rádió segítségével. V. L. ... egy mese. Szegény emberről szól, kinek volt-van három fiúgyer-emese. Szegény emberünk dolgozott látástól — ameddig, mire a szóban forgók felcseperedtek. Nőttek nőttön, s egyikük egyszer csak meg — sem — szólalt. Fogta magát; ma úgy mondják, disszidált. Magyarul: hátat nekünk. Amazok meg tovább látástól .. Telt-múlt az idő. Elröppent húszharminc év, szegény emberünkgyer-meke bérelt autóval hazatért. Szuperautójával fölverte a port, hadd tudja mindenki, hogy hazajött a Józsi, Józsi, a csodagyerek. Aki hozott két farmert, 629 rágógumit. Farmert a Dezsőnek és a Bercinek, 1 rágógumit pedig tucatjával a falu gyerekeinek. Hálásak is voltak ama-zok. Futottak is ám a kocsi után, mikor Józsi beleült, takaróztak is porral! ,, Bizonnyal rosszhiszemű az a híresztelés miszerint Józsink a helyi tűzoltószertár felújítására ezer dollárt kínált fel. Az is csak csacska beszéd, hogy cserében azt kérte: a községi tanácselnök vakargassa a talpát a tűzoltószertár avatásán. Tűzoltószertárat felújítani nem megy máról-holnapra ... Ki tudja, ki lesz akkor a tanácselnök? Jut eszembe, nagy hadjárat indulhat a pozícióért: ki vakargassa Józsink talpát. Azért az ezer dollárért. Józsink jó fiú. A legjobb! Két öcscse sehol! Ők maradtak, taposták a trágyát, aratták a búzát, tették, amit kell. És egy nyamvadt farmert sem voltak képesek — nem hogy hordani — ajándékozni. Ők rossz fiúk. Tőlük rágógumit sem kaptak a falubeli gyerekek. Méghogy tűzoltószertár? Jut eszembe... De Józsi hazajött. És adakozik. Mindenki ajnározza fut utánna, igyekszik a kegyeibe férkőzni. Józsinak ez tetszik, Józsi bőkezű: ha akarjátok, adok még kétezret arra is, hogy Kresz-táblát helyezzenek el a főúton, hogy a tehenek átkelhessenek ... Józsinak a vendéglőben külön asztal! Mit külön asztal? Külön terem. Hozza csak a pereputtyát! És jön a pereputty! És jön az egész falu! És jön az egész város! Mert Józsi, a megtévedt gyerek hazatért! S most adakozni van kedve! És mii előtt a prímás belefáradna Józsink szolgálatába, beesteledik. Hazatér- é nek. Józsinak különszoba, különágy. Nem tud elaludni. Tévé elé ül és nézi Vitray műsorát. Józsi „amon- 5 nan” látta ugyan a Mundialt, tán titkolta is, hogy ő Józsi, s nem Joe. Most tudta csak meg, hogy a fiúk hétszázezret kaptak? Most tudta csak meg, hogy a fadöntő csak tízezret. És az a Mami, aki húszezer- rel, majd hatvanezer dollárral ajándékozta meg e hazát, az honnan, miből és hányszor? És akkor ő még mindig csak keveset kér talpvakarásért ... De mi van akkor, ha az adakozó kitalálja: a színházavatáhor a körösmét reszeljük és hülyeséget beszéljünk mint a viccbéli gyáva nyúl? A nyulak persze — jut eszembe — nem mindig a pénzt nézik. Vannak nyulak akik már azért hajtanak, hogy a fiuk, vagy az unokájuk pincér lehessen a hatvanezerért kikunyerált színházi vendéglő-ben. De ne bántsuk őket, végtére is a nyulakon még egyetlen meseíró se kérte számon az önérzetet: Hámor Vilmos . 1986. október 1., szerda Egy betiltott tárlat újjászületése Hamburgban elhunyt a 82 éves Willem Grimm festőművész. Néhány héttel korábban azonban még megérhette a nagy napot: az NSZK művészeti szövetségének elnöksége őt és négy hasonlóan idős festőbarátját a szövetség dísztagságának címével tisztelte meg. Grimm távozásával most már csak négyen élnek azok közül, akik 1936-ban részt vettek az egykori német művészeti szövetség utolsó kiállításán. És Willem Grimm halála előtt megérhette azt a napot is, hogy ama utolsó — betiltott — tárlat emlékére Bonnban történelmi kiállítást nyitottak a hosszú évekre üldözötté vált, 1936-os kiállítók munkáiból. A bad godesbergi tudományos központ és a Rheinisches Landesmuseum termeiben egy része újra látható azoknak a munkáknak, amelyek ötven évvel ezelőtt magukra vonták az 1936-os Németország vezetőinek haragját. „Az 1936: tiltott képek — 1986: képek sokrétűsége” című bemutató most együtt sorakoztatja fel a fél évszázaddal ezelőtti és a mai NSZK-beli alkotásokat. A tanulságos tárlatot Richard von Weizsäcker szövetségi elnök nyitotta meg. Ez a közművelődési esemény kiemelkedett még az oly gazdag és színvonalas bonni kulturális rendezvények hosszú sorából is. És hogy az NSZK társadalma mennyire érzékeny a kiállítás által felvetett kérdésekre, azt nemcsak a vendégkönyv sok elismerő bejegyzése bizonyítja. Hanem az is, ahogy a politikai és művészeti közvélemény egy ismert műgyűjtőnek egy elejtett megjegyzésére reagált. A képszakértő nyilvánosan azt találta mondani, hogy a múzeumokban ki kellene állítani a náci idők művészeinek munkáit is, mert akkor is akadtak tehetséges alkotók. Általános elutasítás volt a válasz. Ismert képzőművészek közös nyilatkozatban foglaltak állást a javaslat ellen. Műemlékek évadján A múzeumi és műemléki hónap kezdetén, éppen ma régi tárgyi hagyatékok tiszteletének idején idézzük: „megyénk történetének látványos tanúi az építészet remekei”. Ezen a vidéken épületeink, ezernél többen utcákon, tereken, ódon házsorokon bizonyítják, hogy valamennyien becsesek számunkra. Az építész mondja: a sorsukért érzett aggodalom, felelősség, féltés szinte egyidős az építészettel. Feljegyezték, könyvek tanúsítják, hogy a hivatalos műemlékvédelem hazánkban 1872-ben kezdődött. Sopronban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésén már korábban, 1847-ben elfogadták az emlékek óvását sürgető első tervezetet. Nem csoda, mert az országnak ez a szeglete az átlagosnál több régi értéket tartott (mert tarthatott) meg az időnek. A múzeumi tárgyak, az épületegyüttesek őrzésének vágya ma is arra ösztökéli az embereket, hogy óvjuk emlékeinket, tartsuk meg őket a jövőnek. Videokazetták kölcsönzése A Mozgóképforgalmazási Vállalat — az első hazai videotéka alapítója — mintegy két esztendős forgalmi tapasztalatait, s a kölcsönzők véleményét felhasználva október 1-től módosítja a VHS típusú műsoros videokazetták bérletének rendszerét. A jövőben a kölcsönzőkkel megállapodást kötnek, amelynek értelmében azok 1987. január 1-től évi 200 forintért juthatnak bérleti igazolványhoz (az idei év hátralévő részében ez az öszeg 100 forint). A továbbiakban ennek felmutatásával vehetők igénybe a videotékák országos hálózatának szolgáltatásai. Ezzel párhuzamosan megszűnik az eddig alkalmazott kazettánkénti ezer forintos letéti díj. Az igazolványt évente meg kell újítani. A bérlőket számítógépes nyilvántartásba veszik, s adataikat — a következő éves díj befizetése nélkül is — három évig zárolják. A kölcsönzők ez idő alatt ingyenesen jutnak hozzá a novemberben ismét megjelenő alapkatalógushoz, valamint az új műsorokat tartalmazó negyedévenként jelentkező kiadványhoz. Győr, Rába: Szerelem első vérig* (m) 3. Szerzetesek géppisztollyal (o) 16, 8. Győr, Rába Kamara: Méltóságos kisasszony 5. (nyugd. filmm.) Suttogások, sikolyok* (svéd) 7. Győr, Vörös Csillag: A nagy generáció* (m) 9. 11, 3. n6. 18. Győr, Mese: Kismalac és a farkasok (m) 3. n6. Győrszemere: Egy kicsit én, egy kicsit te* (m) 6, Mosonmagyaróvár, Kossuth: A lótolvaj lánya (sz) 4, Piedone Egyiptomban (o) 6. 8, Nagyszentjános: A Saolin templom szent köntöse (kínai) 16, Rábapordány: Az elveszett frigyláda fosztogatói* (USA) 7, Sopron, Szabadság: No, megállj csajt! (sz) 3. Az ember, aki túl sokat tudott (USA) n6. 18. Sopron, Kert: Poszeidon katasztrófa* (USA) 9. VIDEO-MOZI Győr, Kamara: Az amszterdami gyilkosság (hong-kongi) 3. Kapuvár, Rábaparti Presszó: A feketekalóz (o) 8. A csillaggal jelölt filmek korhatárosak! A Moziüzemi Vállalat a műsorváltoztatás jogát fenntartja! KISFALUDY SZÍNHÁZ CARMEN 17.00 óra, Csokonai-bérlet KIUHPÖID — 5