Kisalföld, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. január 2., péntek 1 .. .7 __._L-—"— 1- --------------- ._ Fejlődésünk kulcsa a műszaki fejlesztés A műszaki­ haladás meggyorsítása, és ezzel összefüg­gésben a tudományos kutatás eredményességének fo­kozása meghatározó fontosságú, tovább nem halaszt­ható feladat. Végrehajtásától alapvetően függ a nép­gazdaság teljesítményének növelése, a szocialista tár­sadalom további sokoldalú korszerűsítése. Különösen időszerűvé tette a műszaki fejlődéssel kapcsolatos kér­dések elemzését az, hogy a gazdasági munka megjaví­tásáról hozott 1986. novemberi központi bizottsági ha­tározat a gazdaságfejlesztési munkák középpontjába helyezte a termék- és technológiai szerkezet korszerű­sítését. Az abban megfogalmazott feladatok megoldása megköveteli a technikai-technológiai fejlődés felgyor­sítását. Ugyanakkor azok végrehajtása kedvező közgaz­dasági feltételt teremt a műszaki fejlesztés számára. Az országban folyó műsza­ki fejlesztési tevékenység fő irányait és feltételeit a VII. ötéves népgazdasági terv, a központi gazdaságfejlesztési és szervezési programok, va­lamint az ezekkel összehan­golt országos középtávú ku­tatás-fejlesztési terv prog­ramjai meghatározták. Ezek­ben a tervekben és progra­mokban — a XIII. kong­resszus határozatának meg­felelően — megtörtént a fő feladatok kijelölése, a forrá­sok szétosztása, és körvona­lazódtak az irányítás korsze­rűsítésének teendői is. Szük­ség van azonban a meghozott intézkedések összhangjának megteremtésére, és a végre­hajtás társadalmi, gazdasági és politikai feltételeinek javí­tására. Ezért tűzte a Köz­ponti Bizottság december 28. ülésének napirendjére a mű­szaki fejlődés és a tudomá­nyos haladás felgyorsításá­nak feladatait. A felszabadulás óta eltelt idő alatt hazánkban a gaz­dasági-műszaki színvonal je­lentősen nőtt. A technológiai fejlődés főbb nemzetközi ten­denciáit lényegében követtük. Egyes területeken olyan tech­nológiák honosodtak meg, amelyek hozzájárultak a kor­szerű műszaki kultúra kibon­takozásához. A tudományos­technikai fejlődés világmére­tű felgyorsulásának, a hazai gazdasági növekedés lassulá­sa, és a nem kielégítő haté­konyságú munka hatására azonban az utóbbi időszak­ban számos területen fokozó­dott a nemzetközi élvonaltól való technológiai elmaradás. Olyan helyzet jött létre, mint egy futóversenyen, az élcso­port felgyorsította lépteit. Ilyenkor, ha valaki nem vált ütemet, nemcsak az elől lé­vőktől szakad le, de meg­előzhetik a hátrább lévők is. Kérdés, jelentős erőfeszí­téseink ellenére miért soka­sodnak gondjaink? A gazda­ság műszaki megújulását mindenekelőtt a teljesítmé­nyekre nem kellően ösztönző társadalmi-gazdasági környe­zet, és az igénybe vehető for­rások csökkentése fékezte. A gazdaságirányítás a külgaz­dasági egyensúly rövidtávú stabilizációja érdekében tett nagy erőfeszítést, és kisebb figyelmet fordított a termelé­si szerkezet javítására, a technológiák korszerűsítésé­re. Ám a gazdasági szerveze­tek sem használták ki meg­felelően meglévő lehetőségei­ket. A tudományos-műszaki haladás alapvetően társadal­mi-gazdasági folyamat. Ered­ményességét a közösségek megújulásra való készsége, a gazdasági szervezetek érde­keltsége, az egyének érde­keltsége, motivációja, az em­beri tényező minősége szabja meg. Nemcsak a felhasznál­ható források mennyisége, hanem ezek felhasználásának hatékonysága, az új műszaki eredmények alkalmazására való készség és képesség, a munkakultúra az, ami a kor­szerűsödés lendületét meg­határozza. A műszaki fejlesz­tés döntő mértékben a válla­latoknál, szövetkezeteknél megvalósuló, a versenyképes­ség és a jövedelmezőség nö­velését szolgáló — többnyire a kereslet által vezérelt — tevékenység. Jelentős szerepe van a műszaki fejlesztésben a köz­ponti irányításnak, amelynek feladata a prioritások meg­határozása; a műszaki fej­lesztés stratégiai céljainak kidolgozása; a műszaki fejlő­dést szolgáló társadalmi és közgazdasági feltételek kiala­kítása. Ugyanakkor az álla­mi irányításban a közgazda­­sági eszközök, a közvetett módszerek rugalmas alkal­mazásának erősítésére van szükség. A fő figyelmet a társadalmi-közgazdasági kör­nyezet új műszaki eredmé­nyeket befogadó képességé­nek javítására kell fordítani. A hazai műszaki fejlesztés­ben az előttünk álló évtized­ben a technológia korszerűsí­tése lesz fő követelmény. Ál­talános megítélés szerint ugyanis ezen a területen a legnagyobbak az elmaradá­sok. Korszerűtlen eszközök­­­­kel nem lehet korszerű és versenyképes terméket gyár­tani. A szelektivitás követ­kezetes érvényesítése elen­gedhetetlen. Középtávon el­sősorban a tartósan haté­kony és versenyképes gazda­sági szervezetek, valamint a termelési szerkezet, javítását szolgáló súlyponti területek műszaki fejlesztését kell ösz­­szehangolt állami intézkedé­sekkel felgyorsítani. A gazda­sági szabályozórendszer a műszaki fejlődést elsősorban a hatékonysági követelmé­nyek következetes érvényesí­tésével, a versenyhelyzet erő­sítésével, és a gazdasági szer­vezetek együttműködési kész­ségének fokozásával segíthe­ti. A feladatok megvalósítá­sához a műszaki fejlesztést befolyásoló ár-, bér- és adó­rendszer tökéletesítése szük­séges, ami folyamatban van. A műszaki fejlesztés ered­ményességének növeléséhez a feltételek kényszere mel­lett több pénzre is szükség van. Indokolt ezért, hogy a kutatásra és a műszaki fej­lesztésre fordítható anyagi eszközök a nemzeti jövede­lemnél gyorsabban növeked­jenek. Az alapkutatások fej­lesztését az anyagi források differenciált felhasználásával, a pályázati és a megbízási rendszer javításával, a verse­nyeztetés szélesebb körű al­kalmazásával kell elősegíteni. A tudományos kutatás gya­korlati hasznosítása érdeké­ben kölcsönös érdekeltségen alapuló, tartós munkameg­osztást kell kialakítani a ku­tató- és felsőoktatási intéz­mények, illetve a vállalatok között. Ez megkönnyíti, hogy a vállalatok késedelem nél­kül hozzájussanak a legújabb eredményekhez. A műszaki fejlesztés fel­­gyorsításában központi szere­pe van a szellemi és anyagi tartalékok mozgósítását szol­gáló érdekeltségi rendszer­nek. A műszaki fejlesztésben meghatározó szerepet betöltő szakemberek anyagi és er­kölcsi megbecsülésének növe­lése halaszthatatlan feladat. Az emberi tényező hatékony­ságát növelő eszközök szá­mottevő része azonban a vállalatvezetés kezében van. Megkezdődött, bár csak las­san és csak néhány vállalat­nál, a műszaki fejlesztésben kulcsszerepet játszó, kiemel­kedő teljesítményeket felmu­tató vállalati szakemberek bérszínvonalának az átlagnál erőteljesebb emelkedése. A műszaki fejlesztés a vál­lalati kollektíva valamennyi tagjának feladata. Sikerének fontos feltétele, hogy a dol­gozók azonosuljanak a célok­kal. Ez nemcsak a dolgozók szakmai felkészültségén mú­lik, hanem a megfelelő ösz­tönzésen, és az újítást pár­toló munkahelyi légkörön. ifj. Marosán György, az MSZMP KB munkatársa KALENDÁRIUMOT, évkönyvet ve­szünk, eldobjuk a régit, bízunk abban, hogy közhasznú ismereteket találunk az újban, a naptárrésznél üres mezőket. Beírhatjuk, öleltek, szerettek bennünk, máshova azt, megellett a disznó, vagy: sikerült eladni a rugós tehenet. Hanem az már nincsen a tudnivalók között, hogy kotló alá páratlan számú tojást tegyen a gazdaasszony, ha azt akarja, hogy tavasszal sok csibe ugráljon az udvarán. Az igazságok fogadására nyi­tott fülekkel és szemekkel álltak az emberek, valamikor még volt a naptár­­írónak becsülete, később azután, ahogy megszaporodtak a nyomdák, s a tulaj­donosok igyekeztek minél csíziósabb ka­lendáriumokat megjelentetni, a becsü­let csökkent, mi több, odalett. Emlékekből áll össze a világnak ez a boldog sarka. A csízió — az idegen szavak szótára szerint régi fajta naptár, amely bizo­nyos jövendöléseket, áromfejtéseket is tartalmazott — minap került a kezem­be, pénzt adtam rá. Készült a Mezőgaz­dasági Kiadó gondozásában az 1909. évi kiadás szövege és a Landerer-nyomdák, a budai és a pesti műhelyben használt fametszetek nyomán. A függelékben a csízió szó eredeti értelmére Borsa Ge­deon adja a magyarázatot: huszonnégy sorból álló, versbe szedett, latin nyel­vű ünnepnaptár. Értjük-e a csíziót? Nos, nem mindig. A verses naptár­szöveg azért kapta róla az elnevezést, mert vele kezdődött az ünnepek fel­sorolása — Cisio Janus —, ez a ké­sőbbi kiadásokban feledésbe merült. Az álmodozni tudó embernek a régies nyelv se okozott örömet, ráadásul a tu­dományok fejlődésével korszerűsíteni kelllett a csíziót. Ez a mostani nemcsak bölcsességeket tartalmaz, hanem tudni­valókat arról — mosolygunk mindegyik CSÍZIÓ­ ben —­micsoda rendet tartson az em­ber gyereke ételben, italban, alvásban, fürdésben. Boldogasszony havában, ja­nuárban példának okáért, az ürmös­­bor mel­lfájás ellen jó, hasznos továbbá a borssal, valamint füvekkel timporált étel, a lekvár úgyszintén, másnap, har­madnap a kolbász és a lúd mustárral. De eret ne vágassunk magunkon! Csízió-rigmusokat manapság kevesen tudnak, a legrégebbi magyar csíziót le­xikonból másolom: Kis karácsonytól Keresztvíz / Lett Pál remete mint nagy disz(nós) / Antaltól Fab Annás közben / Pál fordul a fényességben; ismerős eb­ben a sorban az Újév, a Vízkereszt, meg a hónap végén Pál napja, a tél­fordulás, de a többivel nem sokat tu­dunk kezdeni. Felejtődnek, mint a szó­lás. Nem lehet fontos, mert nincsen benne a Lőcsei Kalendáriumban. Ez méltán volt híres, négyes beosztása — naptárrész és időjóslás, kirakodóvásá­rok, asztrológia, az elmúlt év krónikája — hosszú időre példát adott a magyar naptárirodalomm­a­k. Kevésbé köztudott, a magyar irodalom az első szépirodal­mi évkönyvet a naptárirodalomnak kö­szönheti. 1812-ben jelent meg a Ma­gyar Dámák Kalendáriumja. Dobom a tavalyi naptárt, hír se lesz felőle, s arra gondolok, az Egyesült Nemzetek Szervezetének nagyobb gond­ja van annál, hogy újra a tagországok­hoz forduljon: hajlandók lennének be­vezetni a világnaptárt? Harminc esz­tendeje nem sikerült. 1961-ben se. Eb­ben a naptárban a karácsony, decem­ber huszonötödike mindig hétfői nap­ra esne, május elseje pedig szerdára. Egy magyar tervezetben a szökőnap neve Unitas lenne, valamennyi hónap vasárnappal kezdődne, minden hónap tizenötödikéje pedig a Medio nap elne­vezést kapná. Alighanem elkerülhetet­len lesz a naptár és az időszámítás re­formja. Csak remélhetjük, a most ki­adott Csízió ugyanolyan érdekes képet nyújt a késői magyaroknak, mint a napjainkban élőknek. Derülnek a prak­tikákon, a jövendöléseken, s ha még lesz ló, mely megrokkan, szügyében megbontakozik, emlegetik a betegségre az egykori orvosságot: mustármag ola­jával kell bekenni a szügyét, agyagba kell beágyazni a lábát, s három napon keresztül ecettel kell locsolgatni. J. J. • A ZÖLDÉRT Vállalat az ünnepek alatt banánból 130 tonnát, narancsból 60 tonnát, mandarinból 60 tonnát értékesített. Árusítottak még datolyaszilvát, kókusz­diót és fügét is. Ellenőrzik a csemetéket Eltüzelt szőlőoltványok Régen a kertészkedő falusi emberek egy része saját maga szemezgette, oltogatta a gyümölcsfákat. Manapság viszont a nagyüzemek, a kerttulajdonosok különféle faiskolákból, le­­rakatokból vásárolják a csemetéket, sarjaikat, vesszőket. Mi a garancia arra, hogy a vásárló, kívánsága szerinti fajtából, egészséges szaporítóanyaghoz juthat? — Ezen részben mi őrkö­dünk — mondta Balogh Ist­ván , a Növénytermesztési és Minősítő Intézet győri terü­leti központjának vezetőhe­lyettese. — A feladatunk eléggé szerteágazó. Közis­mert, hogy hazánkban a sza­porítóanyagok előállítása en­gedélyhez kötött. Nem fog­lalkozhat vele mindenki, akinek eszébe jut. A nagy­üzemeknek megfelelő terü­lettel, ellenőrött alapanyag­gal kell rendelkezniük. És az egyéni termelőknél is elő­írás a szakirányú végzettség. Nekünk az engedélyek ki­adásánál alaposan vizsgálni kell a feltételeket. De ezzel még korántsem merül ki "l a területi központ munkája. Hisz ők ellenőrzik­ a szaporítóanyagok előállítá­sának folyamatát, az alap­anyagok származását, a faj­taazonosságot, a szabványos minőséget és még számos más fontos dolgot. Ez nem túl egyszerű feladat, nagy gyakorlat kell hozzá. Lénye­ges az, hogy a továbbszapo­­rítással foglalkozó faiskolák, szőlőiskolák ellenőrzött alap­anyagot, oltóvesszőt használ­janak és ezeknek a szárma­zását is igazolniuk kell. — Győr-Sopron megyében gyümölcsfa csemeték előállí­tásával a csornai termelőszö­vetkezet faiskolájában fog­lalkoznak — mondta Balogh István. — Ezenkívül van ma­szek termelőnk is. A csor­naiak évente hatvanötezer oltványt értékesítenek. De kerül a megyei lerakatokba megyén kívüli nagyobb fais­kolákból is. Sajnos a nagy­üzemekben a telepítési kedv az utóbbi esztendőkben le­csökkent. Kivételt talán a Kisalföldi Állami Gazdaság képez, ahol az utóbbi eszten­dőkben is növelték a terü­letet. A bogyósgyümölcs sza­porítóanyag előállításának a megye az egyik fellegváré. Ez részben a fertődi kutató­állomásnak köszönhető, ahol manapság már főként me­­risztéma tenyésztéssel állít­ják elő a vírusmentes, to­­vábbszaporításra szánt törzs­anyagot. A fertődiek szamó­cából például közel egymillió tövet értékesítenek. A ribisz­ke és a málna továbbszaporí­­tása részben olyan nagy gaz­daságokban történik, mint a horvátzsidányi, de foglalkoz­nak vele szakcsoportok is a megyében, például a csornai, vagy a fertődi áfésznél. A szaporítóanyag-termelés talán a szőlő esetében a leg­elterjedtebb. A megyében tíz szőlőiskola üzemel, amelyek évente közel kétmillió oltást végeznek és hatszázezer kész oltványt állítanak elő. — A legtöbb gondunk ez­zel van — mondta Balogh István —, idén is előfor­dult, hogy voltak személyek, csoportok, amelyek nem a megfelelő törzsültetvények­ből szerezték be az alap­anyagot, vagy nem tudták igazolni az oltóvesszők ere­detét, esetleg növényegész­ségügyi problémákat talál­tunk. Ilyen esetekben meg­semmisítettük, eltüzeltetjük a bizonytalan forrásból szár­mazó oltványokat. Ez nem éppen népszerű feladat, de szükséges. Jómagam a kis­termelőknek is azt ajánla­nám, hogy újsághirdetések alapján ne nagyon vásárol­janak szaporítóanyagot, mert bizony többször bebizonyo­sodott már ezek megbízha­tatlansága. Ha valaki bizony­talan a gyümölcsfa csemete eredetében, kérje el a szár­mazási bizonyítványt. Azt viszont méltán állíthatom, hogy az általunk ellenőrzött, árusításra engedélyezett sza­porítóanyagok megfelelnek a mindenkori követelmények-­ nek. N. E. HIDASFÖLD 3

Next