Kisalföld, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

GAZDASÁG­I TÁRSADALOMPOLITIKA Magyar-szovjet vegyesvállalat Április 1-jén, szerdán kez­di meg működését esztergo­mi székhellyel az első ma­gyar—szovjet vegyesvállalat, a MIKROMED Kft. Az idén mintegy 100 millió forint ér­tékben terveznek előállítani hétféle, már korábban közö­sen kifejlesztett új elektro­nikus, mikroprocesszoros or­vosi készüléket. A gyártás­hoz szükséges anyagok egy részét, így az elektronikus komponenseket a Szovjet­unióból szerzik be. Gyümölcsfacsemeték tavasszal Meszet a baracknak Mihelyst egy kicsit meg­enyhült az idő, rögtön meg­élénkült a gyümölcsfacse­meték iránti kereslet is. A Sasad termelőszövetkezet győri, Fehérvári úti leraka­­ta előtt már az elmúlt hé­ten is hosszú gépkocsisorok várakoztak. „ Huszadika körül kezd­tünk — mondta Kovács Sándorné, aki férjével együtt végzi az árusítást. — Kétezer facsemetét kaptunk az induláskor, és ezek bi­zony már fogyóban vannak. Olyan ellátásra, mint az ősszel volt, aligha lehet szá­mítani. Mindenesetre a Sa­sad termelőszövetkezetnél azt ígérték, ha a mostani mennyiség elfogy, néhány fajtából még küldenek utánpótlást. Nézegetem az elárusító bódé falára tűzött ismerte­tőt. Almából tűnt legbősé­gesebbnek a kínálat. Volt Gloster, Éva, Ceglédi Piros, Jonatán, Asztraháni piros, Starkimson, Royal, Téli ba­nán. Körtéből három, őszi­barackból hat, szilvából öt, sárgabarackból hat, meggy­ből és cseresznyéből há­rom—három fajtát tudtak ajánlani. Persze ez a kínálat gyor­san változik, hisz akadt vá­sárló, aki tizenöt—húsz fácskát is felpakolt. Közé­jük tartozott Fábián István is. — Tavaly vásároltam tel­ket Győrszentivánon — mondta —. Az ősszel meg kellett trágyázni, leszántani, úgyhogy már nem jutott idő a faültetésre, így kény­telen vagyok most tavasz­­szal próbálkozni, pedig a könyvekből tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb időszak. Ha már a könyvek­nél tartunk! Jópárat elol­vastam, átnéztem a Kerté­szet szőlészetet, ám az aján­lások alapján kiírogatott fajták jórészét hiába kere­sem. Különösen őszibarack­ból szegényes a kínálat, de a meggyel és a cseresznyé­vel sem lehet dicsekedni. — Az árak meg egyre nő­nek — szólt közbe egy fér­fi. — Pár esztendővel eze­lőtt még harminc—negyven forintért vettem­­ egy gyü­mölcsfacsemetét, most meg már a jobbak majdnem hetven forintba kerülnek. — Az én kertemben a sárgabarack van átokkal verve — állapította meg Juhász Péter. — Már az ötödik fát ültetem, szabá­lyosan kiásom a gödrét, megforgatom a talajt, trá­gyát rakok bele, s hiába. Vagy meg se ered, vagy el­szárad. Segítségre, tanács­adásra volna szükségem, de kihez forduljak? Valaki itt azt mondta, rakjak a gö­dörbe meszet. Elhiggyem, ne higgyem? — Szaktanácsot mi is adunk — jegyezte meg Ko­vács Sándorné­k leginkább azt tudjuk elmondani, ami az árjegyzékünkben szere­pel, vagyis, hogy melyik fajta körülbelül mikor te­rem, milyen termést ad, és egyáltalán hogyan kell a gyümölcsfát elültetni. Ennek ellenére ritka a reklamáció és a panasz. Sajnos, eléggé sokan jönnek hiába, mivel most szőlőnk egyáltalán nincsen. Kereslet lenne rá, de csak azt árulhatjuk, amit a Sasad ideszállít, ők bérlik a területet, és tőlük kapják a százalékot is. Tavaly­­ősz­szel gyümölcsfákból is na­gyobb volt a kínálat. Bí­zunk benne, hogy hasonló­képpen lesz majd az idén is. A másik győri „faárudá­ban”, az Agroker tulajdoná­ba került Külső-Veszprémi úti lerakatban zárt kapuk fogadták az odalátogatókat. A telepet tavaly­ ősszel a csornai szövetkezet bérelte, és olyan sikeres volt az áru­sítás, hogy az összes gyü­mölcsfacsemetét eladták. Idén ősztől várhatóan az Agroker szerzi majd be a csemetéket, és foglalkozik árusításukkal is. N. E. AZ ALÁBBI sorokhoz ke­resve sem találhatnánk jobb címet: Padláson tartott fele­ség. A történtek nagyrészt pontosan azonosíthatók, rá­adásul itt az asztalunkon a kérés: „Szívesen olvasnék vi­gasztaló leveleket, hogy mi­előbb elfeledjem azt a ször­nyűséget, ami velem esett, amit halálig az emlékezetem­ben hordok”. Nem akarjuk az olvasók szívébe becsem­pészni az asszonyt — a név, a pontos cím nálunk —, de aki írni akar neki, szerkesz­tőségünk címére küldje a le­velet, s ne felejtse rájegyez­ni a borítékra: „Ágnes”. + + + Amíg a hivatalos vizsgála­tot nem zárják le, addig csak arról beszélhetünk, amit sikerült megtudnunk. Az ügy egyik főszereplője, a férj jelenleg orvosi megfi­gyelés alatt van, a másik, az asszony otthon. Ki tudja, mire heveri ki az átélt na­pok, hetek szörnyűségeit. Ha valakitől ötven esztendővel ezelőtt hallom az esetet, túl­zásnak tartottam volna, ki­­találtnak. De 1987-ben? Le­hetnek veszekedések, hara­gok a családban, mégis fel­háborító az eset, jogosan szörnyülködünk, hat ránk, belülről, szívet szorítan. Pa­pírra kívánkozik, ha nincs annak az öregasszonynak pa­pagája, akkor talán sose tu­dódik ki az egész, vagy pe­dig — ez csak a képzeletem­ben játszódik le —, másképp kell ítélkeznünk valaki fö­lött. A madár a kalitkából su­hant ki, azután a nyitott ab- Padláson tartott feleség lakón keresztül a szemközti ház tetejére szállt, és jólle­het, a gazdája kiabálta le, oda se a szónak, a padlásra röppent. Ment az asszony a szomszédhoz, mondta, mi történt, de a férfi a házba se engedte be, nemhogy a pad­lásra. Szó szót követett, egy­re hangosabbak, voltak, az utcabeliek kezdtek gyülekez­ni, később hatósági szemé­lyek érkeztek, szóval az lett, mégiscsak fölmentek hárman a padlásra a madár után. A legjobb volna a többit el sem mondani, abbahagyni a történetet, mert ésszel tán föl sem fogható, ami a felmenők elé tárult: egy ketrec formá­jú deszkatákolmányban ült a szerencsétlen asszony, ke­ze odaláncolva a gerendá­hoz, a szája bekötve. A kérdésekre — mert sok van — a vizsgálat ad majd végérvényes válaszokat. Az eset rövid leírásával ma az vezérelt bennünket, szólnunk kell előzetesképpen az ügy­ről, annál is inkább, mert terjednek ezzel kapcsolatban a mendemondák, s akik ne­tán fáradt idegzetet örököl­tek, hamar továbbadják: embercsontokat találtak a padláson. Nos, elmondhat­juk, a körülményekhez ké­pest jó egészségnek örvend az asszony, akit valóban március tizenkettedikétől tartott padláson a férje. És ütötte-verte. A miértre nin­csen válasz. Ágnes se tudja, csak szeretné elfelejteni azt a két hetet, mint egy rossz álmot. VAJON HÁNYAN vannak, akik elhiszik, hogy az ilyen feledhető? Hallgatóznak a fülek, akinek sírni volna kedve, hát sírjon. Mi meg tűnődjünk azon, mit meg nem ér az ember Böjtmás havában, ezen a tájon, ahol manapság olyan kevés idő jut az elérzékenyedésre. J. J. 1987. április 1., szerda Ülést tartott a megyei párt-vb Az MSZMP Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizott­sága tegnap délelőtt ülést tartott. Megvitatta a Sopron Városi Pártbizottság jelentését a szakszervezeti munka továbbfejlesztésével kapcsolatos központi bizottsági és megyei állásfoglalás végrehajtásának helyi tapasztala­tairól, majd tájékoztatót hallgatott meg az export áru­alapnövelő pályázati rendszerhez való kapcsolódás me­gyei tapasztalatairól. Ez utóbbi napirend vitájában részt vett és felszólalt Dunai Imre külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, jelen volt Szénási Pálné dr., a Köz­ponti Bizottság munkatársa és Horváth László, a Kül­kereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja. Kiállítás a barátság jegyében Mint arról már beszámol­tunk, a magyar—szovjet ba­rátsági hét alkalmából hét­főn ünnepélyes külsőségek között Győr város bemutat­kozott Buda­pesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házá­ban. A város legjelentősebb üzemei hozták el termékei­ket, hogy bemutassák a fő­város lakóinak. Reprezenta­tív, színes táblaképek ismer­tetik meg a látogatókkal Győr sokszínű életét, gazdag hagyományait és legújabb eredményeit. Képeink a ki­állítás megnyitóján készül­tek. IPARI SZÖVETKEZETEK Felszálló ágban­ ­ „A kicsi szép!” — ál­lítja egy régi amerikai gazdasági szállóige. Utalva arra, hogy a hatalmas kon­szernek árnyékában aptó vállalkozások tízezrei éltetik az üzleti világot. A magyar gazdasági életben viszont legfeljebb egy „Csak a nagy a szép!” típusú szólás hono­sodhatott volna meg, hiszen még a hetvenes években is tartotta i magát a vállalat­egyesítési láz. Csak a nyolc­vanas évek nehézségei fordí­tották visszájára a központo­sító folyamatot: a trösztök és nagyvállalatok jórészét napjainkra önálló gazdálko­dó egységekre bontották, sőt, még a kisebb szervezetek is még kisebb egységekké for­málódnak — abban a nem alaptalan reményben, hogy a kisebb szervezetek rugal­masabban alkalmazkodhat­nak a gyorsan változó gazda­sági követelményekhez. A „kicsik szépülésének" fo­lyamatáról tanúskodnak Győr-Sopron megye ipari szövetkezeteinek legfrissebb statisztikai adatai is: a Ki­­szöv mérlegbeszámoló jelen­tése a népgazdasági átlagot messze meghaladó fejlődés­ről és eredményességről ad­hat számot a szövetkezetek munkáját összegezve.­­ Valótlan volna azt állí­tani, hogy az ipari szövetke­zeteket megkímélték a ked­vezőtlen világpiaci hatások — kommentálja a szövetke­zetek eredményeit Horváth János, a Kiszöv elnöke. — Négy esztendővel ezelőtt, 1983-ban, mondhatni, mély­ponton volt a szövetkezetek teljesítménye. Azonban tény, hogy a gazdálkodók kilábal­tak a válságból, a népgaz­dasági mérlegben­­meghatá­rozó szerepet játszó nagy ál­lami vállalatokkal ellentét­ben azóta egyre növekvő termelési szintet, s egyre ja­vuló minőségű gazdálkodást tudnak felmutatni. A múlt évben például a Kiszev­ben tömörülő ötvenhárom gazdál­kodó átlagosan mintegy 11,8 százalékkal tudta növelni nettó árbevételét. A termelés minőségi tényezőinek javu­lására utal, hogy a termelési értéknél, illetve az árbevétel­­­nél nagyobb arányban tud­ták növelni a szövetkezetek nyereségüket. A megelőző évi­hez képest csaknem 18 szá­zalékkal növelték tiszta jö­vedelmüket, a termelékeny­ség mutatója — az egy dol­gozóra számított termelési érték — pedig majdnem 17 százalékkal növekedett az el­múlt esztendőben. A népgazdaság egészére — sajnos — korántsem jellem­ző növekvő eredményesség hallatán aligha puszta kíván­csiságból kívánkozik a kér­dés: — Minek tulajdoníthatók a javuló eredmények? — A már említett mély­pont időszakában — mondja a Kiszöv elnöke — a szövet­kezetek képesek voltak vi­szonylag hamar alkalmaz­kodni a megváltozott körül­ményekhez : egyebek között gyártmánykínálat megújítá­sával. A VITECH például több mint 30 százalékkal tud­ta növelni árbevételét új ter­mékek, például a szovjet megrendelés­re szállított an­tennaerősítők gyártásával, a pannonhalmi építők számára a tekepályák építése bizo­nyult a korábbiaknál jöve­delmezőbb vállalkozásnak. Több szövetkezetnek pedig a körültekintőbb piaci minta hozott sikert, mint például a soproni Ciklámen vagy a kapuvári Diadal szövetkezet számára a nem rubel elszá­molású export bővítése, illet­ve a kivitel jövedelmezőbbé formálása. S eredményt ho­zott a szövetkezetek számá­ra az a felismerés is, hogy szükség van szervezeti struk­túrájuk korszerűsítésére, az irányítási és érdekeltségi mechanizmus leegyszerűsíté­sére. A szervezeti megújhodási folyamat a legnyilvánvalób­ban a hagyományos szövet­kezeti formák kisszövetke­zeti szervezettel történő fel­váltásában mutatkozik meg. Az át­szerveződési folyamat 1982-ben kezdődött, s aligha tekinthető befejezettnek. Ta­valy vált kisszövetkezetté például a Győri Lakatos ISZ, a Győri Műanyagfeldolgozó ISZ, a Lébénymiklósi Házi­ipari Szövetkezet, a Győri FATEX, a Soproni Építőipa­ri Szövetkezet és a Téti Épí­tőipari Szövetkezet. Mellet­tük új kisszövetkezetként alakult meg tavaly a Kazán­­javító, az ELV­ISZ, a Di­menzió, valamint a Forma 1 néven bejegyzett kisszövet­kezet. Az átszerveződések, illetve az új vállalkozások­­után a Kiszöv immár­ ötven­három gazdálkodó tagszerve­zetének már csaknem a fele kisszövetkezet. (Folytatjuk.) Pethő Lajos KIÍAIFÖLD 3

Next