Kisalföld, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
A központban lévő, jól ellátott ABC-nek havi kétmillió forint a forgalma. Rajka új szerepben Kezdetben szerdán és szombaton szinte kizárólag Győr volt a célpont: ide érkeztek, itt váltottak pénzt, itt vásároltak, s itt nehezítették meg a helybeliek dolgát a turisták. Később már Mosonmagyaróvár is fogadó várossá lépett elő, de mert a bevásárlási szándékkal érkező turista számára minden feleslegesen megtett kilométer kidobott pénz, Kafika, ez a magyar—csehszlovák határhoz oly közel fekvő község is árubeszerző központtá vált. — Érezzük valamennyien az új szerep előnyeit és hátrányait is — mondja Varga Kálmán tanácselnök. — A község három boltjának forgalma szerdán és szombaton nagyon erős, s erre szinte számítani is lehet. Az üzletvezetőik ehhez igazítják az árurendeléseket, s el kell mondani: napi cikkekből e jelentős idegenforgalom ellenére sincs hiány. Más kérdés, hogy a helybélieknek ezeken a napokon többet kell sorban állni, s érthetően nem örülnek ennek. Sajnos, vannak ennek a forgalomnak más hátulütői is. A községben három pénzbeváltóhely működik, s csak nehezen bírják a rohamot. A hét két napján órákig állnak a turisták a pénzváltóknál, s közben — emberi dolog — természetes szükségleteik keletkeznek. Nos, erre nem vagyunk felkészülve. S mert a szükség törvényt bont, a turisták elárasztják az iskolát, a parkokat, sokszor még a magánházakhoz is bekéredzkednek. Méltatlan helyzet ez turista és vendéglátó számára egyaránt, de sajnos nem tudunk mit tenni. A csak nyáron működő Rajka II. átkelő óriási forgalma mellett az erőműépítők saját átlépője, illetve a régi átkelő is ontja az utasokat. Hosszú kamionsorok várakoznak a község főutcáján, külföldi rendszámú kocsik tömege áll a parkolókban, s a nevezetességekben nem bővelkedő Rajka egyelőre csak az átmenőforgalom lebonyolítására vállalkozhat. Ám vannak már tervek, amelyekről így beszélt a tanácselnök. A vízlépcső építése során itt, a község szomszédságában építenek egy hatalmas víztározót, amely mellett szép kis turistaparadicsomot szeretnénk kialakítani. A szép táj, a fürdési lehetőség és a veszélytelen víziót vonzása mellé meg kell teremteni az alapvető higiénés feltételeket, s gondoskodni kell az odaérkező kempingezők ellátásáról is. Erről tárgyalunk a Mosonmagyaróvár és Vidéke Áfész vezetőivel. Másik tervünk, hogy építünk egy kamionparkolót, ahol az átlépésre várakozó járművek megállhatnak anélkül, hogy akár a személyforgalmat, akár a helyi közlekedést zavarnék. Sajnos, ez több millió forintba kerül, s hogy mikor lesz belőle valami, azt egyelőre nehéz lenne megmondani. ♦ ♦ ♦ A piactéren egy koppánymonostori vásározó árulja a kötött pulóvereket, s szerda lévén, éppen szlovákul alkudozik. — Nekem megéri, még ilyen távolságból is eljönni ide — mondja Török István. —Szerdánként eljönnek a helybeliek is, megy az üzlet. Közel a bolt, megveszik a szükségeseket, aztán idejönnek nézelődni. S nagy igazság: a nézelődőből lesz a vevő. A piac téri ABC délutáni forgalma már csöndesebb, a reggeli roham után vannak. Az Áfész 84. számú áruháza — épp az erős forgalmú szerdáknak köszönhetően — havonta kétmillió forintot forgalmaz. A tapasztalatokról mondja Búcsúházi Sándorné pénztáros. — Ha nem ismernénk a helybelieket, akkor is meg tudnánk mondani, hogy ki az idevalósi és ki a külföldi. Szinte azonos cikkeket raknak a kosárba: ital, étolaj, kávé és a vegyi áru — ez most a sláger. Nekünk jó, mert fogy az áru, nő a forgalom, s ezzel együtt a mi jutalékunk is. Csakhogy ehhez már nagy-nagy türelem kell ... Kalocsai M. 4 —KIJAIPOU) Olvasóink írják Furcsállom .Október 20-án a soproni 1. sz. Fényképész-műterembe vittem kétéves kislányomat egy tortával, hogy lefényképeztessem. Miután, a megrendelést felvevő hölgy közölte az árat,hat darab fekete-fehér képet kértem, ami 150 forintba került. A fényképész lányomat felültette az asztalra, körülrakta jánnyokkal. Mondtam neki, hogy hat képet kérek, valamennyit a tortával. A fényképész csak sorra csinálta a felvételeket. Három nap múlva bementem a műterembe, hogy a nyersképek közül kiválaszszam, amelyik színezve lesz. Tortával készült hét felvétel, a másik hat kép pedig játékokkal. Kérdeztem a hölgytől, hogy a plusz képeket ki fizeti meg? A válasz: maga, darabja negyven valamennyi forint. Közben megjelent a fényképész is, hallva diskurzusunkat, felkapta az asztalról a hat játékos képet, a tortás fotók közül egyet kivett a kezemből és eltávozott. Hiába kérleltem, hogy legalább mutassa meg őket. A színezésért fizettem 58 forintot. A gyermekekmről készült többi fotó apapírkosárba került. Az eljárás azóta sem hagy nyugton. (Molnár Miklósné, Brennbergbánya, Kuruc-Kereszt telep 1.). Élmény volt! Bensőséges összejövetelre került sor október 24-én Ásványrárón. A helyi tanács és a Vöröskereszt körzeti bizottsága találkozót rendezett a község idős emberei tiszteletére. A meghívottakat terített asztalok várták, szórakoztatásukról pedig a helyi pávakor gondoskodott. A kellemes együttlét — az előző évekhez hasonlóan — az idén is felejthetetlen élményt nyújtott a község öregeinek. (Budai István, Ásványráró, Nefelejcs u. 25.). Idősen és tehetetlenül Megosztotta otthonát MIUTÁN a sors kiszámíthatatlan, sokaknak nem jut derék élettárs vagy gyermek, akik osztoznának az élet gondjaiban és elviselhetővé tennék az idős kor tehetetlen magányát. Az évek haladásával párhuzamosan nő a megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, a másokkal szemben tanúsított bizalmatlanság. Számos példával tudnánk érzékeltetni, hogy az idős, magukra maradt emberek, miközben kétségbeesetten rimánkodnak segítségért, a felkínált lehetőségeket sorra visszautasítják, az eltartásukra ajánlkozót bizalmatlanul fogadják, a házi gondozót vagy munkahelyi patronálókat be sem eresztik lakásukba. Érzik, hogy tűrhetetlen helyzetük változtatást sürget és mégis, bizalmatlanságukkal előbb vagy utóbb megfagyasztják maguk körül a levegőt. Velük kívánjuk megismertetni a hetvenöt éves győr-révfalusi Mészáros néni esetét. Amikor négy éve szeretett férje örökre eltávozott és magára maradt, ugyancsak nekikeseredett. Hogyne kínozta volna a jövő gondolata, amikor évek óta ízületi betegségével magatehetetlenül kínlódik. A hozzá költözött rokonlánnyal megvoltak, csak amikor a kislány férjhez ment és elköltözött, újra rászakadt a kilátástalanság. Gyermekei, hozzátartozói nincsenek, az intézeti elhelyezésre jó ideig várni kell. Elhatározta, hogy megosztja otthonát valakivel. Kezdetben félt, mert nem tudta, kivel lakik majd egy fedél alatt. Most már boldog, mert szerencsésen választott. A negyven körüli Edit asszony, aki hirdetésére jelentkezett, jószívű teremtés, tiszta, házias, meszszemenően gondoskodik róla. A szállásért vállalta az özvegy gondviselését. A gondviselő egész lényéből a derű sugárzik. Meghozza a konyhára valót, rendben tartja a lakást, délutánonként kézimunkáznak, este televíziót, néznek. Mindketten őszintén remélik, hogy még sokáig meglesznek ilyen békés, egyetértő nyugalomban. Azért meséltük el az idős asszony és felkarolója meghitt kapcsolatát, hogy érzékeltessük: ilyen megoldás is kínálkozik arra, hogy valaki ne maradjon öregségére magatehetetlenül egyedül. Engedni kell a bizalmatlanságból és át kell adni a stafétabotot annak, aki jó szívvel közelít felénk. Mészáros néni észrevétlenül átadta az irányítást, Edit asszony pedig nem él vissza a beteg asszony kiszolgáltatottságával. Az erősebb jogán kormányozza kettőjük életét. TUDJUK, hogy nem mindenütt ilyen meghitt a viszony a gondozott és a gondozó között. Mégis érdemes próbálkozni, hogy életük alkonyán is részük legyen a törődő gondoskodásban. N. M. „Humánus" szempont Mély hatást tett Fekete Mihály győri (Heszky Erzsébet u. 28.) olvasónkra az a gondolkodásmód, amellyel október 24-én találkozott. A menetrend szerinti 21.12 órakor induló 22-es buszjárattal akart utazni a Révai utcából. A BX 45—42 forg. rendszámú busz az indulási idő előtt beállt a megállóba. A gépkocsivezető kiszállt és társalogni kezdett egy ismerősével. Mivel beszélgetésük az indulási időt követő ötödik percben sem ért véget, az utas szólt a buszvezetőnek, akitől megtudta: örüljön, hogy a busz egyáltalán itt van, mivel aznap több gépkocsivezető nem jelentkezett szolgálatra. Ráadásul a későbbi indulást alapvetően humánus szempontok motiválják, azaz, hogy a késve érkezők is felszállhatnak, s így a várható járatkimaradások miatt nem kell hosszasan várakozniuk. (!?) A szerkesztő válaszol Sipőcz Istvánná fertőendrédi, Czank László győrménfőcsanaki, Horváth Lászlóvá kapuvári, Balogh Jánosné lébénymiklósi,testű- Tóth Judit pannonhalmi, Borbély Ernő, Fazekas Zsuzsanna soproni, Károlyi Sándorné mosonmevaróvári, Tormási Károlyné, Németh József, Bonczné Káldi Ibolya, Pongrácz Mihályné, László István, Neumann Ferencné, Báthori Erzsébet győri levélíróinknak levélben válaszoltunk. Kovács Jánosné Jánossomorjai, Sipos Ferenc, Bősze Antalné, Kerék Zoltán soproni, Kovács Imre, Fehér Istvánné mosonmagyaróvári, Huszár Jenő győrszentiváni, Soós Mária szanyi, Rácz, Lászlóné csornai, Major László, Csongrádi Sándorné, Farkasné Mucs Edit, Kelemen Zoltán, Ábrahám Tiborné. Szalontai Miklós győri lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Nagy Tímea győri (Banai u. 7.) olvasónk évek óta szeretné megvenni a Beckett drámák című könyvet. Az antikváriumban is hiába keresi. Kéri, ha valakinek van belőle felesleges példánya, értesítse lakcímén. Idős Horváth Ferencné kezi levélírónknak üzenjük: a Csornai Városi Tanács fellebbezését elbírálta és 1987. évi településfejlesztési hozzájárulását 500 forintról 500 forintra érsékelte. „Örökség” jeligés levélírónk akkor rendelkezhet testvére itthoni tulajdonával, ha nem rendelték el rá az állami tulajdonbavételt. Forró József győri olvasónkkal közöljük, ha a dolgozót év közben más munkáltatóhoz helyezik át, szabadságát a két munkáltatótól együttesen kapja meg. Ennek megfelelően a ki nem adott szabadságot, a dolgozónak új munkahelyén kell megkapnia, a többletet pedig be kell számítani az új munkáltatótól járó szabadságba. A ki nem adott, illetőleg a többletszabadságot a „Munkavállalói igazolási lap”-ra kell feljegyezni. Gy. Gyula mosonmagyaróvári levélírónknak üzenjük: értesülése pontos. Ha a dolgozónak a munkáltató másik pihenőnapot nem tud outio sítani, illetőleg a másik pihenőnapot a határidő elteltéiig nem adta ki, vagy a dolgozó munkaviszonya annak kiadása előtt megszűnt, továbbá, ha a dolgozó sorkatonai szolgálatra vonult be, a dolgozónak a heti pihenőnapon végzett munkaidejére járó munkabéren felül százszázalékos pótlék jár. Tóth Ferencné abdai olvasónkkal közöljük: a megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől számított három év eltelte után új eljárás nem kezdeményezhető. Csonka Mihályné győri lakosnak üzenjük: munkaviszony szempontjából fiatalkorú az a dolgozó, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. „Rábaköz". Tetszett, kedves „régi Olvasónk”, tetszett a története. Ilyen volt a régi aratás, ahogy ön megírta — tanulságul a fiataloknak, emlékezésül az emlékezőknek. Jó tollal írta meg, élményesen, forrón és magyarul, tisztán, egyszerűen, szép szerkezetben. (Csak az utolsó három sorát érzem kisiskolás magyarázkodásnak. És a négy csomópontnál egy-egy sorközzel segíteném az olvasót.) És persze szívvel is írta. A marokszedő fiú szenvedését magasra íveli, de a konok kaszás eszeveszett szorgalmáért sem haragszunk igazán, lehet, hogy az ő izmait is égették a fáradtság nedvei, de a mindenórás felesége járhatott az eszében. A szomorú csoda, az asszony halálhíre a novella belső törvényei szerint érkezett. Jó írás, amit küldött, kedves régi Olvasónk, ha novelláskötetben olvasnám, akkor is ezt mondanám róla. Közlésre nekünk nagy terjedelmű. De ha eszébe jutnak hasonló történetek, és még tömörebben sikerülne megírnia, örömmel olvasnánk. ..Nagylengyeli": örülünk örömüknek. Azt írja .. Lám, már nagy lány lett a kislány. Szép menyasszony lesz ... Nagy napot ülünk. Felveszi legszebb ruháját, aztán a tükörbe néz. Barnuló lombok közt a városba siet. Keresztlánya is köszönti majd. Este pedig, mielőtt, nyugovóra tér, édesanyái csókkal búcsúzik a nagy naptól ..Köszönjük, hogy ilyen szépen megírta a jó hírt életükről, és köszönjük a verses üdvözleteit is. Minden jót kívánunk. B. G. KÖZÖS VAGYON | I ... ......... mo«unn,a,.var«v,r, Irv-llrúiit. a kävafltaao 1 «lésre várja válaszunkat; ha egy családban csak a férj folytat keresd foglalkozást és a feleség nem, akkor az összegyűjtött pénz kit illet? Függetlenül »»tűt, hogy csupán a férj folytat kereső tevékenységet a házasságon belül, az általa megkeresett pénz, csakúgy, mint a házasság fennállása alatt szerzett egyéb vagyontárgyak, a házaastársak között a házastársi közös vagyon részét képezik egyenlő arányban. Bármelyikük halála esetén az elhalt vagyont részét leszármazottaik öröklik, de a túlélő házastársat megilleti az öröklött részre a haszonélvezet. A túlélő házastárs csupán leszármazó hiányában örökli elhalt házastársa tulajdoni hányadát. 1987. november 2., hétfő