Kisalföld, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

Tovább növekszik a kisközösségek szerepe A munkakultúra növelése segíti a kibontakozást A gazdasági-társadalmi kibontakozás egyik fontos feltétele az emberi ténye­zőben rejlő lehetőségek fo­lyamatos feltárása és aktivi­zálása, a munkához való vi­szony és gondolkodás kor­szerűsítése, megújítása. Ezekkel a szavakkal kezdő­dik az az elemzés, amelyet legutóbbi ülésén vitatott meg az MSZMP Győr Városi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság tit­kára. A széles körben végzett vizsgálat megállapítása így folytatódott. A munkához való viszony, emberi kötő­dés, mely magán viseli az emberi kulturáltság minden mozzanatát és átsugározza azt a munkával való azono­sulásra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munka el­­sősorban a létfenntartás, ki­sebb mértékben az önmeg­valósítás eszköze. A párt­­szervezetekben úgy látják, hogy a munka elismerésében a szaktudás, a pontosság, a felelősségteljesség, mint iga­zi érték, a szükségesnél ki­sebb súllyal játszik szerepet. Nem tapasztalható a munka szerinti elosztási elv követ­kezetes megvalósulása sem, az egyéni teljesítmények ob­jektív mérésének lehetőségei vitatottak. Az ágazatokhoz, munkakörökhöz, beosztások­hoz nagyobb arányban iga­zodik az elismerés, mint az egyéni teljesítményekhez. Az erkölcsi elismerés sem kielégítő, a munkahelyi de­mokratikus fórumok többsé­gének munkája formális. Így a nagyüzemekben nem erő­södött meg a tulajdonosi tu­dat. A munkahelyi kisközös­ségek fontosságát mindenütt hangsúlyozzák, a szocialista brigádok közösségformáló, emberalakító munkáját lé­nyegében értékként tartják számon. A formalizmus el­hagyása után igény van mű­ködésükre. Hiányoznak a meghirde­tett elvek, és azok érvényesí­tése közötti különbségek magatartásra, szemléletre gyakorolt hatásának munka­­helyi elemzése. Egyes kérdé­sekben ismerethiány, illetve a régi gondolkodásmódhoz ragaszkodás határozza meg a kialakított véleményt — fogalmazott a jelentés. A vizsgálat után a felada­tok orvoslásában a társadal­mi érdek elfogadtatása áll az első helyen. Olyan szem­léletet kell kialakítani, mely­ben irányadó a társadalmi­lag is hasznot hozó munka­teljesítmény és az ezzel ará­nyos egyéni jövedelem. Szembe kell szállni az egyen­­lősdivel — szögezte le nyo­matékkal a határozati javas­lat. A haladás alapvető té­nyezőjeként fogalmazódott meg a magas szintű szellemi teljesítmény, a munkakultú­ra és a munkaerkölcs. A pártszervezeteik feladatai között vezetők példamutatá­sa mellett a nyitottság erősí­tése, a képviseletet ellátó személyek jobb felkészítése is hangsúlyt kapott. Orbánné dr. Horváth Már­ta szóbeli kiegészítőjében bemutatta a vizsgált mun­kásrétegek magatartását. Be­számolt a legfrissebb válto­zásokról is. A munkafegye­lem látható jegyeiben javulás tapasztalható, egyre több ember gondolkodásában je­lenik meg munkahelyének összteljesítménye, piacké­pessége és kritikája vezető­vel, vezetettel szemben az eredménytelenség esetén. A saját vállalat jó híre felér­tékelődött. A vitában felszólalt dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára: " A szaktudás és a fegyelmezett munka egyszersmind erköl­csi tartást is ad, s ez az ér­tékek zűrzavarában is köz­ponti értékkategória lehet. A munkához való viszony vizsgálata ma nem könnyű, mert a bérmunkás vagy tu­lajdonosi tudat változásai nem a marxizmus klassziku­sai által megfogalmazott mó­don alakultak, az elidegene­dés élő jelenség — fogalma­zott többek között a megyei pártbizottság titkára. Fel­hívta a figyelmet a tulajdo­nosi tudat kialakításában a demokrácia szerepére. E kérdéskörön belül hangsú­lyozta: " A vagyonjegy és más vállalathoz kötődő ér­tékpapírok megjelenésével nem erősödik a kollektív tulajdonosi tudat. A munká­hoz való viszonyt csak a család, az iskola és a mun­kahelyi közösség összehan­golt nevelőmunkája formál­hatja egészségessé. A vitában Magyar Balázs a munkához való viszonyról szólva a munkahely szerepét emelte ki, a szakmaválasz­tásban pedig a jövedelmező­séget és fizikai megterhelést. Ligeti Imre a formalizmus­ról szólt, míg Bilinszky An­­talné a vezetői fegyelem és példamutatás fontosságát hangsúlyozta többek között. Burkus Nándor a fegyelem­ről, a munka előkészítésének minőségéről szólt. Maracskó Mihályné a fiatalság sajátos helyzetét mutatta be az ön­megvalósítás során, Vass Zoltán pedig szólt a vezetői feladatokról, a szervezésben rejlő tartalékokról is. H. S. könnyeznek a fák Nézze meg az ember! Fe­ketén fénylenek a hantok, zölden virít a gabona, tor­zsái közül új életre kel a fű. A mezőn jóllakott nyúl la­pul, ébredésről csacsognak a kábult halaknak a cserme­lyek. Micsoda január! Reggel még csöpögős, ólmos „őszi” köd lepi el a tájat, nyálkától nyúlik körülött­ünk az út Déltájban legyőzi a szürkesé­get a nap, verőfény indít, s már-már ingujjra vetkőzem, mindössze az tart vissza, hogy a naptárra nézek, és csóválom a fejem: micsoda január! Aztán már tovább is fut bennem a gondolat, vajon az időjárás eme tótágásához mit szól a természet, mivel felel a határ? — Egyelőre, legalábbis ná­lunk, nincs igazd — mondta Feszten István, a szilsárkányi termelőszövetkezet elnökhe­lyettese. — Mi több, növény­­termesztő szemmel kedvező­nek is ítélhető az eddigi tél. Igaz, mi az ősziek vetésével időben, még októberben vé­geztünk, lám eléggé szárazak voltak a földek, s a magvak mintegy egyharmad része el­­feküdt a talajban. Aztán megjöttek a novemberi esők, szerencs­ére akkor­­még nem voltak m na­gy hidegek, így ki­kelhetett a hiányzó imag is. Jó jelekkel vártuk a telet, és az elmúlt esztendő jelei alap­ján a nagy hideget, a vastag havat. Nem az jött, hanem a fekete, szokatlanul enyhe ja­nuár. Magam is néztem a szilsár­­kányi gabonákat, nem ártott nekik az eddigi idő. Sőt, szebb képet mutatnak, mint más esztendőkben. Azt hinné az ember, ha nem hoz túl nagy hideget,­­legalábbis tar­tósam, a február, akkor már nem okozhat különösebb ká­rokat a tél. — Apróbb gondjaink azért most is vannak — mondta Peszlen István. — Hogy mást ne említsek, őszi árpáink túl­ságosan is előre tartanak és megtámadta őket a liszthar­­ma­t. Sajnos, rámenni a föl­dekre és védekezni jelenleg nem tudunk. Hasonlóképpen „állunk” a műtrágyázással is. A terveink szerint a nitro­gén egy részét most adtuk volna ki a kalászosokra, szi­lárd formában. De mivel nem fagyott meg annyira a talaj, hogy megbírja a gépeket, egyelőre várakozunk. Lehet, hogy teljesen elmarad ez a munka, és akkor tavasszal, folyékony műtrágyával pótol­juk. Szerencsére a nálunk is alkalmazott művelőnyomos technológia erre módot ad. Néha azt mondják, hogy olyan esztendő még nem volt, amire a növénytermesztők ne panaszkodtak, hivatkoztak volna. Nem alkarok ebbe a hibába esni, de a jelenlegi tél előnyei mellett muszáj megemlíteni egy másik gon­dot is, mely még okozhat ne­hézségeket. A csapadékról van szó, arról, hogy január­ban nálunk mindössze hét milliméter eső esett, és ez alig húsz százaléka a koráb­bi évek átlagának. Ha ma­radna ez a száraz idő, az megnehezítené a tavaszi munkákat, a vetést. A jó időt igyekszünk kihasználni. Je­lentős mennyiségű meszező anyagot vásároltunk, ugyanis két esztendő alatt az egész szántóterületünkön fenntartó meszezést végzünk. A határ tehát egyelőre jól bírja az enyhe telet és in­kább előnyére válik a januá­ri napsütés, mint hátrányára. De vajon mi a helyzet a sző­lőkben? — Egyelőre nálunk sincs gond — mond­tta Bieder La­jos, a pannonhalmi termelő­­szövetkezet szőlésze. — Sőt, bizonyos előnyeit is láttuk az enyhe időnek, hisz a korábbi évekénél sokkal kedvezőbb körülmények között, szinte fennakadás nélkül mehetett a szőlők metszése. Jelenleg már a terület harminc száza­lékán elvégeztük ezt a mun­kát. Azért nem többen, mert azok, akik kisebb területek gondozására vállalkoztak ná­lunk, ráérnek megvárni az igazi tavaszt, hisz akkor is rágyőznek a munkára. Visz­­szatérve az ültetvényekhez, bizony néhány fajtánál és he­lyen már eléggé megindultak a vesszők, lassan könnyeznek is. Bízunk abban, hogy egy késői fagy nem okoz majd jelentős gondokat. A határ és az ültetvény után magam is körbejártam a kertet. Néhány korai virág már nyújtogatja aprócska hajtásait, a fák sem alszanak, már itt-ott duzzadnak a rü­gyek. Bár, azt mondják a szakemberek, elég pár fagyos nap és újból magára talál a természet, visszatérnek téli szendergésükbe a növények. Így aztán nem tudom, mit várjak: normális februárt, vagy a téli tavasz továbbfoly­tatását? Mindenesetre bizo­nyára hosszú ideig így em­lékezünk majd: „1988 micso­da tél, micsoda január!” Németh E. 1988. február 1., hétfő Használt cikkek áruháza Bizonytalan bizományi? Az ember mindig tanul valamit. Legutóbb Jász Vil­mostól, a Bizományi Áruház Vállalat területi igazgatójá­tól tanultam meg azt, hogy nem csupán kis és nagy, külhoni és belföldi, fehér és fekete kereskedelem létezik, hanem reguler kereskedelem is. Az igazgató számára minden reguler, amit a Du­nántúl északi és nyugati megyéiben nem az ő válla­latának üzletei csinálnak. A szó elég ronda, méltó a fe­lejtésre, ám azt el kell is­mernünk, hogy január else­jén a bruttóhoz hasonlóan új és mély értelmet kapott. A forgalmi adó és az ár­emelkedés alaposan megre­­gulázta, vagy ha így szebb a fülnek, ráncba szedte keres­kedelmünket. Jász Vilmos nem mondta, de azért sejte­ni lehet, hogy ebben az új helyzetben bizományi sza­vunk csengése is változni fog. A Bizományi Áruház Vál­lalat győri üzleteinek neveit, címeit már most januárban sokan megtanulták. A Lenin úti ruházati áruházban az eladók szerint vannak olyan órák, amikor mozdulni is alig lehet a tömegben. Az Aradi vértanúk útján, a bi­zományi felvásárlóhelyén másfél órát kell a sorban állniuk azoknak, akik a gyermekruha-felvásárlási ak­ció hírére pénzzé szeretnék tenni csemetéjük kinőtt ru­háit. Megéri a várakozás, hiszen a bizományi becsüsei háromszáz-négyszáz forintot is adnak egy olyan használt kiscsizmáért, amely tavaly decemberben, vadonatúj ko­rában kétszázba sem került. Az akció első heteiben a bi­zományi Győrben háromezer darab gyermekruházati cik­ket vásárolt meg több mint háromszázezer forint érték­ben. A forgalom élénk, Jász Vilmos véleménye szerint azonban megbízható, éves előrejelzést most még nem lehet adni. A bizományi üz­letek dolgozói úgy érzik, hogy az új helyzetben egye­lőre csak az a biztos, ami már megtörtént. Az óvatos terv a tavalyi forgalom el­érése, hiszen a fogyasztás központilag elhatározott visszafogása, a vásárlóerő csökkenése, a tavalyi évzáró felvásárlási láz hatása a bi­zományi üzleti köreiben is kiszámíthatatlan. Tavaly a vállalat győri üz­letei nyolcvanmillió forintos árbevételt értek el. A város és vonzáskörzetének lakói negyvenmillió forintot kap­tak használt cikkeikért az év során. Tavaly is folytatódott az a dinamikus, erőteljes fejlődés, amely hosszú évek óta jellemzi a vállalat egész országra kiterjedő hálózatát, s amelynek most a végét jósolják a szakemberek. Jász Vilmos elmondta, hogy a különleges helyzet különle­ges intézkedéseket követel. A tervek közül már most el­árulható, hogy szaporodni fognak a felvásárlási és ki­árusítási akciók, a beruhá­zás, a hálózatfeljesztés he­lyett a vállalat Győrben is új működési, szervezési for­mák bevezetésével próbál talpon maradni. Várható, hogy közös BÁV— MÉH fel­vásárlási hely nyílik, hogy a bizományi termeltetni fog és kísérletet tesz a szerződéses értékesítésre. A tartalékok között szerepel az exportból visszamaradt áruk nagyobb tételű forgalmazása, a kisha­­tármenti áruforgalom elő­nyeinek kihasználása és a magasabb, netán luxus igé­nyű vásárlói kör megnyeré­se. A bizományi boltjainak alkalmi és rendszeres vásár­lói jól tudják, hogy csodák a használt cikkek piacán sin­csenek. A bizományi árat pontosan követik, hűen tük­rözik a hagyományos keres­kedelem árait, a különbség csak annyi, hogy itt huszon­öt-harminc százalékkal ol­csóbban lehet hozzájutni az árukhoz, amelyek többnyire ugyanennyivel kevesebbet is érnek. Gaál József r Élelmiszerkínálat A kereskedelem a tavalyihoz hasonló élelmiszerfor­galommal számol, ám az árak alakulását figyelembe véve számít arra is, hogy az igények egyre inkább el­tolódnak az olcsóbb termékek felé. Az alapvető élelmiszerek közül lisztből és kenyérből növekvő forgalom várható, cukorból viszont valószínű­leg kevesebbet fognak vásárolni. A prognózis szerint megnövekszik ugyan az igény az olcsóbb húskészítmé­nyek iránt, de változatlanul keresik majd a vevők a drágább húsokat is — például a szalámit, a bélszínt —, ám ezekből az idén sem tud a kereskedelem ele­gendőt kínálni. A zsiradékok közül előreláthatóan egy­re inkább az étolaj- és a margarinfogyasztás kerül elő­térbe — elsősorban a sertészsír árának növekedése mi­att —, margarinból azonban importra lesz szükség. Tejből és tejtermékekből az áremelkedések ellenére januárban ugyanannyi fogyott az üzletekben, mint az elmúlt években, s a termelőkkel folytatott tárgyalások szerint a tejipar szállításai teljes egészében fedezik a szükségleteket az év folyamán. Rizsből is lesz elegendő, a második félévben azonban előreláthatóan további importra lesz szükség. KIJAIFÖLD — 3

Next