Kisalföld, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
Tovább növekszik a kisközösségek szerepe A munkakultúra növelése segíti a kibontakozást A gazdasági-társadalmi kibontakozás egyik fontos feltétele az emberi tényezőben rejlő lehetőségek folyamatos feltárása és aktivizálása, a munkához való viszony és gondolkodás korszerűsítése, megújítása. Ezekkel a szavakkal kezdődik az az elemzés, amelyet legutóbbi ülésén vitatott meg az MSZMP Győr Városi Bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára. A széles körben végzett vizsgálat megállapítása így folytatódott. A munkához való viszony, emberi kötődés, mely magán viseli az emberi kulturáltság minden mozzanatát és átsugározza azt a munkával való azonosulásra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munka elsősorban a létfenntartás, kisebb mértékben az önmegvalósítás eszköze. A pártszervezetekben úgy látják, hogy a munka elismerésében a szaktudás, a pontosság, a felelősségteljesség, mint igazi érték, a szükségesnél kisebb súllyal játszik szerepet. Nem tapasztalható a munka szerinti elosztási elv következetes megvalósulása sem, az egyéni teljesítmények objektív mérésének lehetőségei vitatottak. Az ágazatokhoz, munkakörökhöz, beosztásokhoz nagyobb arányban igazodik az elismerés, mint az egyéni teljesítményekhez. Az erkölcsi elismerés sem kielégítő, a munkahelyi demokratikus fórumok többségének munkája formális. Így a nagyüzemekben nem erősödött meg a tulajdonosi tudat. A munkahelyi kisközösségek fontosságát mindenütt hangsúlyozzák, a szocialista brigádok közösségformáló, emberalakító munkáját lényegében értékként tartják számon. A formalizmus elhagyása után igény van működésükre. Hiányoznak a meghirdetett elvek, és azok érvényesítése közötti különbségek magatartásra, szemléletre gyakorolt hatásának munkahelyi elemzése. Egyes kérdésekben ismerethiány, illetve a régi gondolkodásmódhoz ragaszkodás határozza meg a kialakított véleményt — fogalmazott a jelentés. A vizsgálat után a feladatok orvoslásában a társadalmi érdek elfogadtatása áll az első helyen. Olyan szemléletet kell kialakítani, melyben irányadó a társadalmilag is hasznot hozó munkateljesítmény és az ezzel arányos egyéni jövedelem. Szembe kell szállni az egyenlősdivel — szögezte le nyomatékkal a határozati javaslat. A haladás alapvető tényezőjeként fogalmazódott meg a magas szintű szellemi teljesítmény, a munkakultúra és a munkaerkölcs. A pártszervezeteik feladatai között vezetők példamutatása mellett a nyitottság erősítése, a képviseletet ellátó személyek jobb felkészítése is hangsúlyt kapott. Orbánné dr. Horváth Márta szóbeli kiegészítőjében bemutatta a vizsgált munkásrétegek magatartását. Beszámolt a legfrissebb változásokról is. A munkafegyelem látható jegyeiben javulás tapasztalható, egyre több ember gondolkodásában jelenik meg munkahelyének összteljesítménye, piacképessége és kritikája vezetővel, vezetettel szemben az eredménytelenség esetén. A saját vállalat jó híre felértékelődött. A vitában felszólalt dr. Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára: " A szaktudás és a fegyelmezett munka egyszersmind erkölcsi tartást is ad, s ez az értékek zűrzavarában is központi értékkategória lehet. A munkához való viszony vizsgálata ma nem könnyű, mert a bérmunkás vagy tulajdonosi tudat változásai nem a marxizmus klasszikusai által megfogalmazott módon alakultak, az elidegenedés élő jelenség — fogalmazott többek között a megyei pártbizottság titkára. Felhívta a figyelmet a tulajdonosi tudat kialakításában a demokrácia szerepére. E kérdéskörön belül hangsúlyozta: " A vagyonjegy és más vállalathoz kötődő értékpapírok megjelenésével nem erősödik a kollektív tulajdonosi tudat. A munkához való viszonyt csak a család, az iskola és a munkahelyi közösség összehangolt nevelőmunkája formálhatja egészségessé. A vitában Magyar Balázs a munkához való viszonyról szólva a munkahely szerepét emelte ki, a szakmaválasztásban pedig a jövedelmezőséget és fizikai megterhelést. Ligeti Imre a formalizmusról szólt, míg Bilinszky Antalné a vezetői fegyelem és példamutatás fontosságát hangsúlyozta többek között. Burkus Nándor a fegyelemről, a munka előkészítésének minőségéről szólt. Maracskó Mihályné a fiatalság sajátos helyzetét mutatta be az önmegvalósítás során, Vass Zoltán pedig szólt a vezetői feladatokról, a szervezésben rejlő tartalékokról is. H. S. könnyeznek a fák Nézze meg az ember! Feketén fénylenek a hantok, zölden virít a gabona, torzsái közül új életre kel a fű. A mezőn jóllakott nyúl lapul, ébredésről csacsognak a kábult halaknak a csermelyek. Micsoda január! Reggel még csöpögős, ólmos „őszi” köd lepi el a tájat, nyálkától nyúlik körülöttünk az út Déltájban legyőzi a szürkeséget a nap, verőfény indít, s már-már ingujjra vetkőzem, mindössze az tart vissza, hogy a naptárra nézek, és csóválom a fejem: micsoda január! Aztán már tovább is fut bennem a gondolat, vajon az időjárás eme tótágásához mit szól a természet, mivel felel a határ? — Egyelőre, legalábbis nálunk, nincs igazd — mondta Feszten István, a szilsárkányi termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Mi több, növénytermesztő szemmel kedvezőnek is ítélhető az eddigi tél. Igaz, mi az ősziek vetésével időben, még októberben végeztünk, lám eléggé szárazak voltak a földek, s a magvak mintegy egyharmad része elfeküdt a talajban. Aztán megjöttek a novemberi esők, szerencsére akkormég nem voltak m nagy hidegek, így kikelhetett a hiányzó imag is. Jó jelekkel vártuk a telet, és az elmúlt esztendő jelei alapján a nagy hideget, a vastag havat. Nem az jött, hanem a fekete, szokatlanul enyhe január. Magam is néztem a szilsárkányi gabonákat, nem ártott nekik az eddigi idő. Sőt, szebb képet mutatnak, mint más esztendőkben. Azt hinné az ember, ha nem hoz túl nagy hideget,legalábbis tartósam, a február, akkor már nem okozhat különösebb károkat a tél. — Apróbb gondjaink azért most is vannak — mondta Peszlen István. — Hogy mást ne említsek, őszi árpáink túlságosan is előre tartanak és megtámadta őket a lisztharmat. Sajnos, rámenni a földekre és védekezni jelenleg nem tudunk. Hasonlóképpen „állunk” a műtrágyázással is. A terveink szerint a nitrogén egy részét most adtuk volna ki a kalászosokra, szilárd formában. De mivel nem fagyott meg annyira a talaj, hogy megbírja a gépeket, egyelőre várakozunk. Lehet, hogy teljesen elmarad ez a munka, és akkor tavasszal, folyékony műtrágyával pótoljuk. Szerencsére a nálunk is alkalmazott művelőnyomos technológia erre módot ad. Néha azt mondják, hogy olyan esztendő még nem volt, amire a növénytermesztők ne panaszkodtak, hivatkoztak volna. Nem alkarok ebbe a hibába esni, de a jelenlegi tél előnyei mellett muszáj megemlíteni egy másik gondot is, mely még okozhat nehézségeket. A csapadékról van szó, arról, hogy januárban nálunk mindössze hét milliméter eső esett, és ez alig húsz százaléka a korábbi évek átlagának. Ha maradna ez a száraz idő, az megnehezítené a tavaszi munkákat, a vetést. A jó időt igyekszünk kihasználni. Jelentős mennyiségű meszező anyagot vásároltunk, ugyanis két esztendő alatt az egész szántóterületünkön fenntartó meszezést végzünk. A határ tehát egyelőre jól bírja az enyhe telet és inkább előnyére válik a januári napsütés, mint hátrányára. De vajon mi a helyzet a szőlőkben? — Egyelőre nálunk sincs gond — mondtta Bieder Lajos, a pannonhalmi termelőszövetkezet szőlésze. — Sőt, bizonyos előnyeit is láttuk az enyhe időnek, hisz a korábbi évekénél sokkal kedvezőbb körülmények között, szinte fennakadás nélkül mehetett a szőlők metszése. Jelenleg már a terület harminc százalékán elvégeztük ezt a munkát. Azért nem többen, mert azok, akik kisebb területek gondozására vállalkoztak nálunk, ráérnek megvárni az igazi tavaszt, hisz akkor is rágyőznek a munkára. Viszszatérve az ültetvényekhez, bizony néhány fajtánál és helyen már eléggé megindultak a vesszők, lassan könnyeznek is. Bízunk abban, hogy egy késői fagy nem okoz majd jelentős gondokat. A határ és az ültetvény után magam is körbejártam a kertet. Néhány korai virág már nyújtogatja aprócska hajtásait, a fák sem alszanak, már itt-ott duzzadnak a rügyek. Bár, azt mondják a szakemberek, elég pár fagyos nap és újból magára talál a természet, visszatérnek téli szendergésükbe a növények. Így aztán nem tudom, mit várjak: normális februárt, vagy a téli tavasz továbbfolytatását? Mindenesetre bizonyára hosszú ideig így emlékezünk majd: „1988 micsoda tél, micsoda január!” Németh E. 1988. február 1., hétfő Használt cikkek áruháza Bizonytalan bizományi? Az ember mindig tanul valamit. Legutóbb Jász Vilmostól, a Bizományi Áruház Vállalat területi igazgatójától tanultam meg azt, hogy nem csupán kis és nagy, külhoni és belföldi, fehér és fekete kereskedelem létezik, hanem reguler kereskedelem is. Az igazgató számára minden reguler, amit a Dunántúl északi és nyugati megyéiben nem az ő vállalatának üzletei csinálnak. A szó elég ronda, méltó a felejtésre, ám azt el kell ismernünk, hogy január elsején a bruttóhoz hasonlóan új és mély értelmet kapott. A forgalmi adó és az áremelkedés alaposan megregulázta, vagy ha így szebb a fülnek, ráncba szedte kereskedelmünket. Jász Vilmos nem mondta, de azért sejteni lehet, hogy ebben az új helyzetben bizományi szavunk csengése is változni fog. A Bizományi Áruház Vállalat győri üzleteinek neveit, címeit már most januárban sokan megtanulták. A Lenin úti ruházati áruházban az eladók szerint vannak olyan órák, amikor mozdulni is alig lehet a tömegben. Az Aradi vértanúk útján, a bizományi felvásárlóhelyén másfél órát kell a sorban állniuk azoknak, akik a gyermekruha-felvásárlási akció hírére pénzzé szeretnék tenni csemetéjük kinőtt ruháit. Megéri a várakozás, hiszen a bizományi becsüsei háromszáz-négyszáz forintot is adnak egy olyan használt kiscsizmáért, amely tavaly decemberben, vadonatúj korában kétszázba sem került. Az akció első heteiben a bizományi Győrben háromezer darab gyermekruházati cikket vásárolt meg több mint háromszázezer forint értékben. A forgalom élénk, Jász Vilmos véleménye szerint azonban megbízható, éves előrejelzést most még nem lehet adni. A bizományi üzletek dolgozói úgy érzik, hogy az új helyzetben egyelőre csak az a biztos, ami már megtörtént. Az óvatos terv a tavalyi forgalom elérése, hiszen a fogyasztás központilag elhatározott visszafogása, a vásárlóerő csökkenése, a tavalyi évzáró felvásárlási láz hatása a bizományi üzleti köreiben is kiszámíthatatlan. Tavaly a vállalat győri üzletei nyolcvanmillió forintos árbevételt értek el. A város és vonzáskörzetének lakói negyvenmillió forintot kaptak használt cikkeikért az év során. Tavaly is folytatódott az a dinamikus, erőteljes fejlődés, amely hosszú évek óta jellemzi a vállalat egész országra kiterjedő hálózatát, s amelynek most a végét jósolják a szakemberek. Jász Vilmos elmondta, hogy a különleges helyzet különleges intézkedéseket követel. A tervek közül már most elárulható, hogy szaporodni fognak a felvásárlási és kiárusítási akciók, a beruházás, a hálózatfeljesztés helyett a vállalat Győrben is új működési, szervezési formák bevezetésével próbál talpon maradni. Várható, hogy közös BÁV— MÉH felvásárlási hely nyílik, hogy a bizományi termeltetni fog és kísérletet tesz a szerződéses értékesítésre. A tartalékok között szerepel az exportból visszamaradt áruk nagyobb tételű forgalmazása, a kishatármenti áruforgalom előnyeinek kihasználása és a magasabb, netán luxus igényű vásárlói kör megnyerése. A bizományi boltjainak alkalmi és rendszeres vásárlói jól tudják, hogy csodák a használt cikkek piacán sincsenek. A bizományi árat pontosan követik, hűen tükrözik a hagyományos kereskedelem árait, a különbség csak annyi, hogy itt huszonöt-harminc százalékkal olcsóbban lehet hozzájutni az árukhoz, amelyek többnyire ugyanennyivel kevesebbet is érnek. Gaál József r Élelmiszerkínálat A kereskedelem a tavalyihoz hasonló élelmiszerforgalommal számol, ám az árak alakulását figyelembe véve számít arra is, hogy az igények egyre inkább eltolódnak az olcsóbb termékek felé. Az alapvető élelmiszerek közül lisztből és kenyérből növekvő forgalom várható, cukorból viszont valószínűleg kevesebbet fognak vásárolni. A prognózis szerint megnövekszik ugyan az igény az olcsóbb húskészítmények iránt, de változatlanul keresik majd a vevők a drágább húsokat is — például a szalámit, a bélszínt —, ám ezekből az idén sem tud a kereskedelem elegendőt kínálni. A zsiradékok közül előreláthatóan egyre inkább az étolaj- és a margarinfogyasztás kerül előtérbe — elsősorban a sertészsír árának növekedése miatt —, margarinból azonban importra lesz szükség. Tejből és tejtermékekből az áremelkedések ellenére januárban ugyanannyi fogyott az üzletekben, mint az elmúlt években, s a termelőkkel folytatott tárgyalások szerint a tejipar szállításai teljes egészében fedezik a szükségleteket az év folyamán. Rizsből is lesz elegendő, a második félévben azonban előreláthatóan további importra lesz szükség. KIJAIFÖLD — 3