Kisalföld, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

A ruha még fekete — a munka már tisztább A kéményseprők a földön járnak Kéményseprőt látok, sze­rencsét találok — skandáltuk valamikor. Akkor még nem törtem a fejem rajta, vajon miért tartottuk szerencsének a velük való találkozást. A vál­asz pedig éppoly gyerme­teg, mint az előbb idézett so­­rocska, ahol a seprős, fekete emberek megjelentek — és jól dolgoztak —, ott egy ideig a háziak nyugodtan alhattak, a békésen duruzsoló kályha mellett. Azt, hogy munkát végeztek, nem kellett bizony­gatni, tanúsította a lehullott korom. A Győr-Sopron Megyei Ké­ményseprő és Tüzeléstechni­kai Vállalat győri kirendelt­ségén arra kérdeztünk rá, amire már a név is utal, s amit csak úgy emlegetünk: szélesebb profil. Vagyis: mi ma a kéményseprők feladata, és milyen körülmények kö­zött dolgoznak? Ragányi Imre, a kirendelt­ség vezetője elmondta, hogy a hat részleg — Győr, Győr­­vidék, Csorna, Mosonmagyar­óvár, Sopron, Veszprém — a legutóbbi kivételével hasonló felállással dolgozik. Hagyo­mányos kéménysepréssel, el­lenőrzéssel, karbantartással és tüzeléstechnikai berendezé­sek mechanikus és vegyi tisz­tításával foglalkoznak. Egy 1981-es­­miniszteri ren­delet kötelezi őket arra, hogy teljes műszaki felülvizsgála­tot végezzenek ott is, ahol ugyan nem termelődik szilárd szennyező anyag — magyarul korom —, de számolni lehet a kémények, kazánok, ipari berendezések állapotának romlásával, következésképp tűz- és robbanásveszéllyel. — Munkájuk során talál­koznak értetlenséggel, eluta­sítással? — Természetesen. A laikus számára nehéz megérteni, hogy ha nincs is kéménye, miért jelennek meg nála a fekete egyenruhás kémény­seprők, később pedig miért kell ezért fizetnie. — A kívülálló szerint ez a munka házilag is elvégezhe­tő ... — A rengeteg hozzánk for­duló, tanácsot kérő építkező és a számos, általunk lebon­tásra ítélt, nem megfelelő méretű kémény tanúsítja, hogy sokszor a kőművesek sem értenek a tüzeléstechni­ka fortélyaihoz. Hiszen még a nagy építő vállalatok is ve­lünk véleményeztetik a ter­veiket. Munkánk talán nem olyan látványos, mint régeb­ben volt, de egyre nagyobb szaktudást igényel, növekvő anyagi és erkölcsi felelős­ségvállalással jár. Kovács Károllyal és Tóth Lajossal a Győri Keksz- és Ostyagyár Hecrona keksz­gyártó gépsora elszívó beren­dezésének tisztítása közben beszélgetünk. Kovács Károly harmincegy éve húzta magára a forma­ruhát, és még tíz éve van a nyugdíjig Gyors fejszámítás: korán kezdte és mindig ezt csinálta. — Miért lett kéményseprő? — Hagyomány. A családban többen is ,,gyógyították” a ké­mények torkát. Hogy miért maradtam? Szeretem a tár­saságot, azt, hogy emberek között lehetek. Társa, Tóth Lajos hat éve jött az Alföldről a megyébe, s lakhelyével egyszerre vál­tott szakmát. Itt lett kémény­seprő, most fejezte be a szak­munkásképzőt. Mégsem csak elméletből ismeri azokat a szerszámokat, amelyeket ka­pásból felsorol: — A kéményseprő felsze­reléshez hozzá tartozik a szöckefe, a csipelin, a kaprn, a rövid nyelű partvis, a ké­ménykulcs, az égetőkanna és az elmaradhatatlan bicikli. Ők ketten a városban 4200 kéményért felelősek. Mesélik: még mindig­­babonásak az emberek. Sokan szeretnének szőrszálat húzni a stóckefé­­ből — azaz a tolókeféből, amit a vál­lukra tekerve hor­danak —, hogy szerencséjük legyen. Munkaeszközük ,,meg­­kopasztását csak úgy tudják­­kivédeni, ha feltételt szab­nak, de akkor egy szőrszálat mi is húzunk ... — Saját szerencsének mit tartanának? — Jó nyugdíjat és hogy le­gyen utánpótlás a szakmá­ban. Azt sem bánnánk, ha a kutyák barátságosabban fo­gadnának bennünket. O. H. M. 4 KIÍMFÖLD BELPOLITIKA Lehet-e bízni a bizalmi elvben? Egyre több a közlekedési baleset Magángondok a közérdekű következményekkel Vajon mi lehet az oka, hogy az érezhetően erősödő közlekedést megelőző, felvi­lágosító propaganda ellené­re mind több a baleset? A szakemberek tapasztalatairól beszélgettünk Pölöskei Béla rendőr őrnaggyal és Nagy Imre rendőr századossal, a megyei főkapitányság, illet­ve a győri városi rendőrka­pitányság közlekedési alosz­tályvezetőivel. Kereshetjük-e a fő okot az igencsak megnövekedett ide­genforgalomban? Divatos er­re hivatkozni manapság — de csak félig-meddig jogos a következtetés. Tény, hogy na­gyobb forgalomban nagyobb a baleseti veszély. Ha vala­ki például az elsőbbségadási kötelezettséget elmulasztva kihajt egy védett útra, ma sokkal nagyobb a „találati esélye”, mint pár éve volt. Igaz az is, hogy a zsúfoltság idegességet szül, azaz poten­ciális baleseti veszélyt. Nem igaz viszont, hogy a „szágul­dozó külföldiek” jelentik a fő veszélyt útjainkon. A sta­tisztikában a külföldiek által okozott balesetek aránya el­enyésző. A baleseti okforrások kö­zött vezet a nem a látási és útviszonyoknak megfelelő közlekedés — erre utal pél­dául a már említett három esős nap. Aztán az elsőbbségi jog meg nem adása követke­zik. Hosszú éveken át ezen a téren stagnálást mutatott a statisztika — most viszont ugrásszerű az emelkedés. Nem a Kresz-ismeret hiánya a gond, hiszen az elsőbbség­adásra felszólító táblát már az óvodások is ismerik. A szakemberek a közlekedők nagyfokú figyelmetlenségét tapasztalják, a baleseti hely­színelők mind gyakrabban hallják ezt a mondatot: „Nem vettem észre ...” Szomorú képet mutat a statisztika: több és sú­lyosabb baleset történt az idei első félévben me­gyénk útjain, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Különösen szembetűnő volt a múlt­kori háromnapos esőzés „eredménye”: csupán a megyeszékhelyen ez alatt az idő alatt harminc balesetben összesen 61 autó törött össze. Igen­csak figyelmeztető lehet ez most a közelgő, vár­hatóan esős évszak előtt... A rendőrségi jegyzőkönyv figyelmetlen vagy gondatlan vezetés megjelöléssel zárul. Érdemes viszont elgondol­kodni rajta, mit takarhat ez az utóbbi időben mind sű­rűbben előforduló figyelmet­lenség? Elmondják maguk a balesetet okozók. A kisma­ma a bölcsődébe siet — au­tóval — a gyerekért, s köz­ben már a bevásárláson jár az esze, „elnéz” egy táblát... Más a ki tudja, hányadik műszak után fáradtan ipar­kodna hazafelé ... Felgyor­sult az élettempó, megszapo­rodtak a magánjellegű gon­dok , s ezektől vezetés köz­ben sem lehet szabadulni. S így jönnek sorra az ért­hetetlennek mondott balese­tek. Éppen tegnapi számunk­ban írtunk a likócsi elágazás­nál történt halálos karam­bolról. A személygépkocsi ve­zetője bizonyíthatóan megállt a stop-táblánál, s aztán még­is kihajtott egy tehergépko­csi elé... Pár napja az autó­úton, Győr határában volt baleset, hat súlyos és két könnyű sérülttel, frontális ütközés következtében. Egy rendkívül rossz műszaki ál­lapotban levő, szinte szétesni készülő Wartburggal... Feltűnő baleseti forrás a tehergépjárműveken a gon­datlan rakodás. Az országutat járó ember nap mint nap ta­lálkozhat „elszórt” rako­mányt szedegetőkkel. S nem csak ládák, csövek, téglák potyognak. Nemrégiben egy tehergépkocsiról szobányi konténer szabadult el — elő­zés közben! —, s szánkázott az országúton ötven métert. Egészen rendkívüli, hogy a forgalmas főúton nem talált el senkit. Mint mindenütt, a közleke­désben is alakulnak ki új szokások. Ilyen például, hogy az autóúton sokan szinte erő­szakkal leszorítják a leálló­sávra az előzni akart gépko­csit, vagy előzéskor eleve ki­provokálják, a szemközt jö­vő húzódjon le, ha nem akar ütközni. Volt baleset már ab­ból is, hogy valaki jobbról, a leállósávon akart előzni! Az új szokások közé tar­tozik, hogy sok autós a piros lámpánál várakozva leál­lítja a motort , amely az­tán később nem indul idő­ben, torlódást, idegességet, kapkodást okoz, magyarán potenciális veszélyt idéz elő. Gépjárműparkunk sajnos nem olyan, hogy autóink többsége „egy pöccintésre” biztonságosan induljon. Ha már itt tartunk, szólni kell a gépjárművek műszaki álla­potáról. Igen sok autó fut el­képesztően rossz biztonsági berendezésekkel, öregek a járművek, vagy ha fiatalab­bak is, nem kapni hozzájuk alkatrészt — gyakori az erre való hivatkozás a baleset­ek­nél. De vajon lehet-e ment­ség, amikor életekről van szó? Úgy tűnik, a ma közleke­dőknek egyre inkább el kell felejtenie a régről ismert bi­zalmi elvet, mely szerint, ha én betartom a közlekedési szabályokat, bízhatok abban hogy mások is betartják (merthogy mindenkit erre szorít a Kresz). Nos, a gya­korlati tapasztalatok szerint ez az elv teljesen felborult. Ma azt kell elsősorban szem előtt tartanom, hogy a köz­lekedésben részt vevő bárme­lyik társam bármikor és bár­hol szabálytalanságot kö­vethet el. Számomra nem jelent biztonságot, hogy a szabálytalankodót majd meg­büntetik ... A közlekedés „veszélyes üzem”. Sokan túl későn jönnek rá erre. Me­gyénkben az idei első félév­ben 433, személyi sérüléses közlekedési baleset történt (tavaly 396). Megyénk útjain fél év alatt húszan haltak meg (tavaly tizenhatan), és 176-en szenvedtek súlyos sé­rülést (a tavalyi félévben 11 44-en). J. F. Utak a világ minden tájára Hazánk legnagyobb és leg­régibb utazási irodája, az IBUSZ tegnap jelentette meg 1988. téli és 1989. tava­szi útjainak programfüze­tét.­­Ebből az alkalomból Szi­­rákon, a híres Kastély Szálló dísztermében tájékoztatta az újságírókat Szűr Sándor vezérigazgató-helyettes tevé­kenységükről, valamint a programfüzetről., Bejelentet­te, hogy az 1988. július 19-i forintleértékelés terhét nem hárítják át az utazóközön­ségre. Sajnos, ennek ellenére az egy évvel ezelőttiekhez képest áraik 5—40 százalék­kal emelkedtek. Okai: első­sorban a forgalmi adó, vala­mint a repülési pótdíjak be­vezetése. Elmondta ezután, hogy a programfüzetet 180 ezer pél­dányban adták ki, amelyből 197 útvonalon, 35 országba, 1355 indulási időponttal öt­venezer személy részére ajánlanak utazást. Az utak fele 10 ezer forintnál, negye­de pedig 5000 forintnál is kevesebbe kerül. A legol­csóbb a 914 forintos szabad­kai kirándulás, a legdrágább pedig a „Trópusi kaland — Thaiföld Burma” nevű prog­ram. A hegyvidéki üdülések, a síelés iránt érdeklődőknek 34 utat szerveznek. A téli sportok szerelmesei Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország és Románia síparadicsomaiba juthatnak el az IBUSZ-szal. Különleges ajánlat síelőknek a Kripenstein am Dachstein, ahol a szállás is csak felvo­nóval közelíthető meg. Az idénynek megfelelően széles választékot ajánl az IBUSZ az utazni kívánóknak a karácsonyi és a szilveszte­ri ünnepekre. Valódi uta­zási csemegének számít a híres salzburgi és nürnbergi Christkindlmarkt, azaz a ka­rácsonyi ajándékvásár, vala­mint a szilveszter Kairóban, a szilveszter a Kanári-szige­teken, valamint a szilveszte­ri kirándulás a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ba. A Szovjetunió is gazdag programmal várja az IBUSZ- csoportokat az Orosz Tél ün­nepén. A sportbarátoknak pedig különleges csemege­ként ajánlják a moszkvai Izvesztyija Kupa jégkorong­­mérkőzéseit. A világkedvelőkre is gon­dolt az IBUSZ, valódi kurió­zummal. Az „Európa virá­goskertje” című útiprogram keretében ugyanis hollandiai utazás során megtekinthetik a világ legnagyobb virágos­kertjét és virágbörzéjét. A nyelvtanulók részére is több különlegességet talá­lunk a programfüzetben, többi között orosz nyelvtan­folyamot az általános és kö­zépiskolások részére Cserno­­vicban, a Kárpátok tövében fekvő kisvárosban. Az „Ang­liai tavasz” című útiprogram keretében a résztvevők fel­frissíthetik és fejleszthetik nyelvtudásukat, bepillantva egy angol család hétköznap­jaiba, közben megismerked­hetnek Anglia nevezetessé­geivel. Az IBUSZ továbbra is se­gítséget nyújt mindazoknak, akik egyénileg kívánnak utazni, de igénylik az egyéni utazás kötetlenségét és a szervezett utazás biztonságát is. Erről a legújabb IBUSZ- szolgáltatásról szólott befe­jezésül Szűr Sándor: ha az utas legalább két éjszakára foglal szállást bármely tőkés országba, és a szálláson kí­vüli egyéb szolgáltatást (étke­zést, programot) is igényel, a foglalás forintban is fizet­hető. Mindemellett napi 700 forint értékben költőpénzt is válthat, valamint a határ­tól 100 kilométernél távolab­bi úticél esetén üzemanyag­költséget is kap. I. B. ­ Hosszú a vonat és hosszú a peron: a mosonma­gyaróvári vasútállomás rekonstrukciója után legfel­jebb a szerelvények utolsó kocsija érhető el az állo­másépület várócsarnokából. A keskeny peronok meg­közelítése pedig­­ kicsit körülményes. 1988. szeptember 1., csütörtök

Next