Kisalföld, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

———.... ..-------—..........———. ..■.^r?'.1''f^.^f ... ^ Markánsabb érdekképviseletet A konfliktusokat is vállalni kell Szenvedélyesen kérték számon az érdekvédelmet a termelőszövetkezetek vezetői a legutóbbi Tészöv el­nökségi ülésen. Habár a TOT jelen levő képviselője bizonygatta, mennyi vitatkozás mostanság a sorsuk, de erre jogosan jegyezték meg a szövetkezeti elnökök: nem a minisztériumokkal való vita mennyisége és ne­hézsége érdekli őket, hanem az, hogy mit sikerül el­intézni a gazdálkodás érdekében. — Kevés jogosítvánnyal rendelkezünk, ez tény — mondotta beszélgetésünk elején Kósa László, a terüle­ti szövetség titkára. — A területi szövetség alulról épít­kező, a gazdák, a szövetkezetek, ennek a küldöttgyű­lésen szereznek érvényt, a TOT-tal pedig nem föléren­delt, hanem mellérendelt kapcsolatot tart a megyei képviselet. — Mibe kerül a szövetke­zeteknek, hogy fenntartsák az érdekképviseletet? — A megye hatvankilenc téesze és hét közös vállalata évente összesen tizenegymil­lió forint fenntartási hozzá­járulást fizet, amit költség­ként számolhat el, nem kell utána adót fizetni. A TOT külön kap tőlük fenntartási hozzájárulást, ennél alacso­nyabb összeget. — Az elvonórendszerű sza­bályozás egyre nagyobb súly­­lyal nehezedik a megye me­zőgazdaságára, így érthető, hogy egyre hangosabban ké­rik a szövetkezetek az érde­keik védelmét. — A jövedelemszínvonal is évről évre csökken, a terme­lés hatékonysága csak mér­sékelni tudta az ipari és a mezőgazdasági árak eltérő növekedési ütemét és a sza­bályozás elvonó hatását. Ma már eljutottunk oda, hogy a megye szövetkezeteinek egy része képtelen a realizálha­tó nyereségből a korábbi színvonalú termelésre, re­konstrukciókra, fejlesztések­re. Ebből a helyzetből adódó­an az érdekképviseletnek ön­álló arculatú tevékenységet kell kialakítania, természete­sen a politikai felelősség ér­zetével. Vagyis az eddigi köz­vetítő szerep helyett a valós helyzetnek megfelelő aktív cselekvésre várnak a fenn­tartók. Tennivalót adhat, hogy néhány szövetkezetnek a működőképesség megtartá­sáért más szervezeti formára kell átállnia, mint szakszö­vetkezet, vagy taggazdaság, a koordináló munkát ebben is fel kell vállalnunk. — Milyen lehetőség nincs meg az érdekvédelmi feladat megoldásához? — Feltételezzük a szövet­kezetekkel való egységes fel­lépést, de ehhez szükséges az érdekvédelem jogi megerősí­­tése. Kevés olyan jogszabály van, ami segíti az érdekvé­delmi munkánkat, a vélemé­nyezési és az egyetértési jog mellett hiányzik a vétójog! A jelenlegi egységes érdek­­képviselet helyett felvetődik az ágazati érdekképviselet gondolata, szerintem nem az a döntő, hogy milyen szerve­zeti formát alakítunk ki, ha­nem az érdemi, a tartami munka. Eddig, vélem, hogy a munkánk pozitív eredmé­nyeiről, de a sikertelenségről is kevés volt a nyilvánosság. Éppen ezért magunknak is köszönhetjük, ha a szakmai közvéleménynek az érdek­­képviselet tekintetében hi­ányérzete van. — Jelenleg milyen témák­ban készül érdekvédelemre a területi szövetség? — Egyre hatékonyabb a piaci információra való tö­rekvésünk, a belföldi áru ér­tékesítésére igyekszünk szo­rosabb kapcsolatot kiépíteni a TOT és a területi szervek között. A minőséget illetően megméretnek a gazdaságok, s hogy termékeikkel megfe­leljenek a követelményeknek, az ipari anyagok minőségé­nek is javulnia kell. Ebben az érdekvédelmet is erősíte­nünk szükséges. Vagy más. A szövetkezeti tagság közös­ből származó keresete egyre inkább elmarad az országos átlagtól, aminek ma már nemcsak a keresetszabályo­zás a gátja, hanem a jövede­lemszínvonal, gazdálkodás, pedig már a szövetkezetek­ben sem érdek a létszámhí­gítás. Kötelességünk olyan gazdálkodási feltételrendszer mellett pártoskodni a kidol­gozandó új agrárpolitikánál, hogy megálljon ez a folya­mat. Természetesen az érdek­­képviselet elsősorban a nagy­üzemeket védi, de nem a kis­gazdaságok rovására. A gaz­dasági év zárásához közeled­vén segítséget akarunk nyúj­tani a generális szabályozó­­változás fogadásához, a ter­meléspolitikai célú támogatá­sok fokozatos megszűnése, a költségek árban történő elis­merésének hiánya, valamint az átmeneti avagy tartós pia­ci gondok a napi munka so­rán erősen igénybe veszik a szövetkezeti szakembereket. Közeleg a szerződéskötések ideje, erre különös figyelmet áldozunk, a piac felvevőké­pességének ismerete mellett ösztönözzük a többcsatornás értékesítést. Arra is fel kell készülnünk, hogy a társulási törvény jóváhagyása után kü­lönböző együttműködések jöj­jenek létre a megyében az áru feldolgozására és forgal­mazására. — Nemcsak a termék, ha­nem a munkát végző ember is újra meg újra megméretik. A szövetség jelenlegi szakem­bergárdája miként tud meg­felelni az igényeknek? — A „régi békeidők" — ahogy emlegetni szokás — munkamódszerével szakíta­niuk kell a szövetség mun­katársainak is- ma felké­szült, tárgyilagos és főleg nagyobb fordulatszámra ké­pes munkatársra van szük­ség. Hogy hányan tudunk ennek megfelelni, ezt majd az idő dönti el. — A partnerkapcsolat szempontjából hogyan minő­síthetnénk a megye mező­gazdasági, élelmiszeripari termékeit felvásárló vállala­tokat? — Jó a munkakapcsolat, a vállalatok nem ritkán a gondjaikat is megosztják ve­lünk a közös érdek mielőbbi és minél jobb megtalálására. A szerződéseket egyeztetjük, de mivel a gazdasági körül­ményekből adódóan az ér­dekellentétek növekszenek, a konfliktushelyzeteket is fel kell vállalnunk. Tehát mar­kánsabb érdekképviseletre van szükség, természetesen nem személyeskedő jelleg­gel. Mindig is elvem volt, hogy egymás hibáiból ne akarjunk megélni, de ugyan­akkor kényszerítsük ki köl­csönösen az eredményesebb munkát. — Ehhez a jobb munká­hoz napjainkban milyen lel­­külettel, hangulattal zárkó­zik fel a szövetkezeti tag­ság? — A termény érése, a be­takarítás szükségessége dik­tálja a napi elfoglaltságot, ezek a hetek pedig sűrűek a tennivalóktól a mezőgazda­ságban. Egyébként is úgy is­merem a falusi embert, aki­ben nagy a józanság és az optimizmus. — Köszönöm a beszélge­tést! G. Szabó Mária Csalatkoznak-e az üzemekben? Az országban két éve még csak 96 üzem fog­lalkozott szójával, az idén már 250-en kötelez­ték el magukat. A MÉM-ben arra szá­mítanak, hogy az idei nem kifejezetten kedve­ző hozamok nem szegik kedvét a termelőknek. Annál is inkább, mert a legnagyobb szójatermő területeken, az Egyesült Államokban lényegesen rosszabbul sikerült a növénytermesztési sze­zon, ennek nyomán csak­nem kétszeresére nőtt a szója ára a külpiacon. 1988. október 1., szombat Hellas és a többiek Bár az újságíró igyekezett alaposan körbejárni az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár bútorkiállítását, mégse tudná megmondani, melyik a hol­nap magyar bútorainak „sztárja", ha egyáltalán van most ilyen. Talán az egyik cég guruló irodaszéke lehet­ne, amennyiben hinni lehet a híresztelésnek, csekély 16—17 ezer forintért lehet majd megvásárolni. Termé­szetszerűen a mi a sok és mi a kevés elvén, ezen is le­hetne vitatkozni hogy drá­ga-e. Ugyanis a Bubiv se nem guruló, se nem állítható, meglehetősen egyszerű pár­názott székei a rajtuk feltün­tetett cédulák tanúsága sze­rint négyezer forintba ke­rülnek majd. A győri Cardy Bútorgyár bemutatójáról már beszámol­tunk. Ahogy Simon Zoltán igazgatótól tegnap megtud­tuk, a vártnál is nagyobb az érdeklődés termékük iránt. Szép, mégis szolid polgári forma párosul az igényes ki­vitelezéssel. A Cardo a há­rom rendeltetésű Hellas bú­torát az Érdért új forgácslap­jából készíti majd, ezt pedig a svájciakkal létrehozott ve­­gyesvállalati üzemből kapja. Mivel várhatóan csak decem­berben fogad rendelést az Érdért, a Cardo is csak ez­után szerződhet új bútorai­nak szállítására. Ha sztárról nem is igen számolhatunk be, az egykor a győri bútorgyárat irányító Lovász László cége, a Tiszta Bútoripari Vállalat új kony­habútora igazán a legkénye­sebb igényeket is kielégít­heti. A szürke alapszínű nö­vénymintás bútor formater­vezése és célszerűsége egy­aránt értékei mellett szól. Két méter magas ajtaja nem nyílik, hanem fiókszerűen kigördül tartórácsaival együtt. Nagyon szép a Szek­szárdi Bútoripari Vállalat fe­kete, lila, türkiz, zöld ülő­­garnitúrája. Elképzelhető azonban, hogy idehaza némi­leg megelőzi a „korát". A székesfehérvári Garzon Bú­torgyár a már ismert össze­rakható elemes termékeinek mintájára most irodabúvá­­rokkal jelentkezik. Igazán szép termékekkel. Érdemes még megtekinteni a Balaton Bútorgyár bemutatóját. A két hazai nagy bútorgyártó cég, a Szatmár és a Kanizsa Bú­torgyár az idén távolmaradt Kőbányáról, a fogyasztási cikkek szakvásáráról, ame­lyik ma és holnap még fo­gadja a látogatókat. F. J. Árengedmény külföldi mezőgazdasági gépalkatrészekre Tíz százalékos engedményt ad a külföldi gyártású me­zőgazdasági gépalkatrészek árából az AGROTEK Me­zőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat októ­ber 1-jétől 31-ig. A kedvez­­­ményt a vállalat az általa forgalmazott valamennyi szocialista importból szár­mazó gépre biztosítja. A tő­kés gyártmányú gépek kö­zül azoknak az alkatrészeit adják olcsóbban — így a Claas kombájnokét és az ál­lattenyésztésben használt Al­fa Laval-gépekét —, ame­lyek az AGROTEK tulajdo­nában vannak. A gyárak ál­tal a konszignációs raktá­rakba szállított alkatrészek kedvezménnyel nem kapha­tók. Az AGROTEK összesen mintegy 12—14 millió forint kedvezményt ad — saját nyeresége terhére — a gaz­daságoknak. A vásárlási ak­cióban hozzávetőleg 120— 140 millió forint értékű al­katrészhez juttatja a gazda­ságokat. Az üzemek számá­ra ez azért is kedvező, mert a téli gépjavításhoz így fon­tos gépelemekhez juthatnak. A mezőgazdasági nagyüze­mek számára az alkatrészek beszerzését azzal is könnyíti a vállalat, hogy az őszi munkák idején ügyeleti szolgálatot tartanak a buda­pesti XV. kerületi Cserven­­ka Miklós út 103. szám alatt lévő központi raktárakban: ennek szolgáltatását hétköz­napokon 7 órától 18 óráig, szombaton 7—16 óráig, és vasárnap 7—12 óráig vehetik igénybe a gazdaságok. A kedvezménnyel árusított alkatrészekhez ezen a rak­tártelepen kívül tizenegy vi­déki, javarészt a termelési rendszereknél lévő raktárak­ban is hozzájuthatnak a nagyüzemek. Két arany, tíz ezüst, négy bronz Kistermelők borversenye Kiválóan szerepeltek me­gyénk borai a közelmúltban megrendezett, országos kis­termelői borversenyen. A szőlő és a bor nemzetközi városában, Szekszárdon, a háromszázötvenhét, zsűri elé került borfajtából húsz szár­mazott a mi vidékünkről. A korábbi, győrsági selejtező versenyből tíz fehér, a sop­roni vetélkedésből tíz vörös borfajta juthatott tovább or­szágos megméretésre. A szekszárdi szüreti mu­latság gazdag programjának egyik legnagyobb érdeklődés­sel kísért eseménye volt a magángazdák első hazai ver­senye, amelyet a népfront és a kertbarátok szövetsége mellett a helybeli Aliscavin borvállalat támogatott. A megyék hivatalos pontverse­nyét a hazai, tolnai kisgazdák nyerték meg. A második hely Veszprém megyének, a ba­latoni loeáknak jutott. A harmadik, dobogós helyen a Heves megyeiek végeztek, ők az egri boroknak köszönhet­ték sikerüket. Győr-Sopron megye ebben a pontverseny­ben, Tokaj mögött a hatodik helyet szerezte meg. A szép sikert különösen akkor érté­kelhetjük nagyra, ha figye­lembe vesszük azt is, hogy a mi húsz versenyző borunkkal szemben a tolnaiak negyven­hat, az ötödik helyen végzett Borsod megyeiek negyvenkét mintát vihettek zsűri elé. A nagyobb múltú, híresebb ho­ni borvidékek már a rajtnál kedvezményeket kaptak, s közéjük sikerült bejutnia ha­todik helyével a győrsági és soproni nyerteseknek. A szekszárdi verseny után immár szakvéleménnyel ren­delkezünk abban az örök vi­tában, hogy megyénken be­lül hol készül a legjobb bor. Nos, a húsz indulóból ketten kaptak aranyérmet. Deé Géza győrújbaráti, 1987-es évjáratú borával, Fodróczy Gábor sop­roni, tavalyi kékfrankosával érdemelte ki a bírálóbizott­ság aranyérmét. A kékfran­kos hagyományos bora a sop­roni tájnak, míg a győrújba­ráti cserszegi fűszeres bornak inkább a jövője figyelemre méltó A két arany mellett tíz ezüstérmet szereztünk. A soproni borok négy, a ménfőcsanakiak kettő, míg □ győrújbaráti, mihályi, rava­­­­di és kajárpéci borok egy­­egy ezüsttel lettek jutalmaz­va. Négy bronzérmünket sop­roni, fertőrákosi, kajárpéci és nyúli pincékből származó borok szerezték. A népünnepély megérde­melte volna, hogy valameny­­nyi megyei borosgazda meg­látogassa. Az érmeket, okle­veleket a Hazafias Népfront megyei bizottságának munka­társa, Czinter László vette át, s a tervek szerint méltó külsőségek között kerülnek tulajdonosaikhoz. G. J. KMAVOID 3

Next