Kisalföld, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-01 / 235. szám
———.... ..-------—..........———. ..■.^r?'.1''f^.^f ... ^ Markánsabb érdekképviseletet A konfliktusokat is vállalni kell Szenvedélyesen kérték számon az érdekvédelmet a termelőszövetkezetek vezetői a legutóbbi Tészöv elnökségi ülésen. Habár a TOT jelen levő képviselője bizonygatta, mennyi vitatkozás mostanság a sorsuk, de erre jogosan jegyezték meg a szövetkezeti elnökök: nem a minisztériumokkal való vita mennyisége és nehézsége érdekli őket, hanem az, hogy mit sikerül elintézni a gazdálkodás érdekében. — Kevés jogosítvánnyal rendelkezünk, ez tény — mondotta beszélgetésünk elején Kósa László, a területi szövetség titkára. — A területi szövetség alulról építkező, a gazdák, a szövetkezetek, ennek a küldöttgyűlésen szereznek érvényt, a TOT-tal pedig nem fölérendelt, hanem mellérendelt kapcsolatot tart a megyei képviselet. — Mibe kerül a szövetkezeteknek, hogy fenntartsák az érdekképviseletet? — A megye hatvankilenc téesze és hét közös vállalata évente összesen tizenegymillió forint fenntartási hozzájárulást fizet, amit költségként számolhat el, nem kell utána adót fizetni. A TOT külön kap tőlük fenntartási hozzájárulást, ennél alacsonyabb összeget. — Az elvonórendszerű szabályozás egyre nagyobb súlylyal nehezedik a megye mezőgazdaságára, így érthető, hogy egyre hangosabban kérik a szövetkezetek az érdekeik védelmét. — A jövedelemszínvonal is évről évre csökken, a termelés hatékonysága csak mérsékelni tudta az ipari és a mezőgazdasági árak eltérő növekedési ütemét és a szabályozás elvonó hatását. Ma már eljutottunk oda, hogy a megye szövetkezeteinek egy része képtelen a realizálható nyereségből a korábbi színvonalú termelésre, rekonstrukciókra, fejlesztésekre. Ebből a helyzetből adódóan az érdekképviseletnek önálló arculatú tevékenységet kell kialakítania, természetesen a politikai felelősség érzetével. Vagyis az eddigi közvetítő szerep helyett a valós helyzetnek megfelelő aktív cselekvésre várnak a fenntartók. Tennivalót adhat, hogy néhány szövetkezetnek a működőképesség megtartásáért más szervezeti formára kell átállnia, mint szakszövetkezet, vagy taggazdaság, a koordináló munkát ebben is fel kell vállalnunk. — Milyen lehetőség nincs meg az érdekvédelmi feladat megoldásához? — Feltételezzük a szövetkezetekkel való egységes fellépést, de ehhez szükséges az érdekvédelem jogi megerősítése. Kevés olyan jogszabály van, ami segíti az érdekvédelmi munkánkat, a véleményezési és az egyetértési jog mellett hiányzik a vétójog! A jelenlegi egységes érdekképviselet helyett felvetődik az ágazati érdekképviselet gondolata, szerintem nem az a döntő, hogy milyen szervezeti formát alakítunk ki, hanem az érdemi, a tartami munka. Eddig, vélem, hogy a munkánk pozitív eredményeiről, de a sikertelenségről is kevés volt a nyilvánosság. Éppen ezért magunknak is köszönhetjük, ha a szakmai közvéleménynek az érdekképviselet tekintetében hiányérzete van. — Jelenleg milyen témákban készül érdekvédelemre a területi szövetség? — Egyre hatékonyabb a piaci információra való törekvésünk, a belföldi áru értékesítésére igyekszünk szorosabb kapcsolatot kiépíteni a TOT és a területi szervek között. A minőséget illetően megméretnek a gazdaságok, s hogy termékeikkel megfeleljenek a követelményeknek, az ipari anyagok minőségének is javulnia kell. Ebben az érdekvédelmet is erősítenünk szükséges. Vagy más. A szövetkezeti tagság közösből származó keresete egyre inkább elmarad az országos átlagtól, aminek ma már nemcsak a keresetszabályozás a gátja, hanem a jövedelemszínvonal, gazdálkodás, pedig már a szövetkezetekben sem érdek a létszámhígítás. Kötelességünk olyan gazdálkodási feltételrendszer mellett pártoskodni a kidolgozandó új agrárpolitikánál, hogy megálljon ez a folyamat. Természetesen az érdekképviselet elsősorban a nagyüzemeket védi, de nem a kisgazdaságok rovására. A gazdasági év zárásához közeledvén segítséget akarunk nyújtani a generális szabályozóváltozás fogadásához, a termeléspolitikai célú támogatások fokozatos megszűnése, a költségek árban történő elismerésének hiánya, valamint az átmeneti avagy tartós piaci gondok a napi munka során erősen igénybe veszik a szövetkezeti szakembereket. Közeleg a szerződéskötések ideje, erre különös figyelmet áldozunk, a piac felvevőképességének ismerete mellett ösztönözzük a többcsatornás értékesítést. Arra is fel kell készülnünk, hogy a társulási törvény jóváhagyása után különböző együttműködések jöjjenek létre a megyében az áru feldolgozására és forgalmazására. — Nemcsak a termék, hanem a munkát végző ember is újra meg újra megméretik. A szövetség jelenlegi szakembergárdája miként tud megfelelni az igényeknek? — A „régi békeidők" — ahogy emlegetni szokás — munkamódszerével szakítaniuk kell a szövetség munkatársainak is- ma felkészült, tárgyilagos és főleg nagyobb fordulatszámra képes munkatársra van szükség. Hogy hányan tudunk ennek megfelelni, ezt majd az idő dönti el. — A partnerkapcsolat szempontjából hogyan minősíthetnénk a megye mezőgazdasági, élelmiszeripari termékeit felvásárló vállalatokat? — Jó a munkakapcsolat, a vállalatok nem ritkán a gondjaikat is megosztják velünk a közös érdek mielőbbi és minél jobb megtalálására. A szerződéseket egyeztetjük, de mivel a gazdasági körülményekből adódóan az érdekellentétek növekszenek, a konfliktushelyzeteket is fel kell vállalnunk. Tehát markánsabb érdekképviseletre van szükség, természetesen nem személyeskedő jelleggel. Mindig is elvem volt, hogy egymás hibáiból ne akarjunk megélni, de ugyanakkor kényszerítsük ki kölcsönösen az eredményesebb munkát. — Ehhez a jobb munkához napjainkban milyen lelkülettel, hangulattal zárkózik fel a szövetkezeti tagság? — A termény érése, a betakarítás szükségessége diktálja a napi elfoglaltságot, ezek a hetek pedig sűrűek a tennivalóktól a mezőgazdaságban. Egyébként is úgy ismerem a falusi embert, akiben nagy a józanság és az optimizmus. — Köszönöm a beszélgetést! G. Szabó Mária Csalatkoznak-e az üzemekben? Az országban két éve még csak 96 üzem foglalkozott szójával, az idén már 250-en kötelezték el magukat. A MÉM-ben arra számítanak, hogy az idei nem kifejezetten kedvező hozamok nem szegik kedvét a termelőknek. Annál is inkább, mert a legnagyobb szójatermő területeken, az Egyesült Államokban lényegesen rosszabbul sikerült a növénytermesztési szezon, ennek nyomán csaknem kétszeresére nőtt a szója ára a külpiacon. 1988. október 1., szombat Hellas és a többiek Bár az újságíró igyekezett alaposan körbejárni az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár bútorkiállítását, mégse tudná megmondani, melyik a holnap magyar bútorainak „sztárja", ha egyáltalán van most ilyen. Talán az egyik cég guruló irodaszéke lehetne, amennyiben hinni lehet a híresztelésnek, csekély 16—17 ezer forintért lehet majd megvásárolni. Természetszerűen a mi a sok és mi a kevés elvén, ezen is lehetne vitatkozni hogy drága-e. Ugyanis a Bubiv se nem guruló, se nem állítható, meglehetősen egyszerű párnázott székei a rajtuk feltüntetett cédulák tanúsága szerint négyezer forintba kerülnek majd. A győri Cardy Bútorgyár bemutatójáról már beszámoltunk. Ahogy Simon Zoltán igazgatótól tegnap megtudtuk, a vártnál is nagyobb az érdeklődés termékük iránt. Szép, mégis szolid polgári forma párosul az igényes kivitelezéssel. A Cardo a három rendeltetésű Hellas bútorát az Érdért új forgácslapjából készíti majd, ezt pedig a svájciakkal létrehozott vegyesvállalati üzemből kapja. Mivel várhatóan csak decemberben fogad rendelést az Érdért, a Cardo is csak ezután szerződhet új bútorainak szállítására. Ha sztárról nem is igen számolhatunk be, az egykor a győri bútorgyárat irányító Lovász László cége, a Tiszta Bútoripari Vállalat új konyhabútora igazán a legkényesebb igényeket is kielégítheti. A szürke alapszínű növénymintás bútor formatervezése és célszerűsége egyaránt értékei mellett szól. Két méter magas ajtaja nem nyílik, hanem fiókszerűen kigördül tartórácsaival együtt. Nagyon szép a Szekszárdi Bútoripari Vállalat fekete, lila, türkiz, zöld ülőgarnitúrája. Elképzelhető azonban, hogy idehaza némileg megelőzi a „korát". A székesfehérvári Garzon Bútorgyár a már ismert összerakható elemes termékeinek mintájára most irodabúvárokkal jelentkezik. Igazán szép termékekkel. Érdemes még megtekinteni a Balaton Bútorgyár bemutatóját. A két hazai nagy bútorgyártó cég, a Szatmár és a Kanizsa Bútorgyár az idén távolmaradt Kőbányáról, a fogyasztási cikkek szakvásáráról, amelyik ma és holnap még fogadja a látogatókat. F. J. Árengedmény külföldi mezőgazdasági gépalkatrészekre Tíz százalékos engedményt ad a külföldi gyártású mezőgazdasági gépalkatrészek árából az AGROTEK Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat október 1-jétől 31-ig. A kedvezményt a vállalat az általa forgalmazott valamennyi szocialista importból származó gépre biztosítja. A tőkés gyártmányú gépek közül azoknak az alkatrészeit adják olcsóbban — így a Claas kombájnokét és az állattenyésztésben használt Alfa Laval-gépekét —, amelyek az AGROTEK tulajdonában vannak. A gyárak által a konszignációs raktárakba szállított alkatrészek kedvezménnyel nem kaphatók. Az AGROTEK összesen mintegy 12—14 millió forint kedvezményt ad — saját nyeresége terhére — a gazdaságoknak. A vásárlási akcióban hozzávetőleg 120— 140 millió forint értékű alkatrészhez juttatja a gazdaságokat. Az üzemek számára ez azért is kedvező, mert a téli gépjavításhoz így fontos gépelemekhez juthatnak. A mezőgazdasági nagyüzemek számára az alkatrészek beszerzését azzal is könnyíti a vállalat, hogy az őszi munkák idején ügyeleti szolgálatot tartanak a budapesti XV. kerületi Cservenka Miklós út 103. szám alatt lévő központi raktárakban: ennek szolgáltatását hétköznapokon 7 órától 18 óráig, szombaton 7—16 óráig, és vasárnap 7—12 óráig vehetik igénybe a gazdaságok. A kedvezménnyel árusított alkatrészekhez ezen a raktártelepen kívül tizenegy vidéki, javarészt a termelési rendszereknél lévő raktárakban is hozzájuthatnak a nagyüzemek. Két arany, tíz ezüst, négy bronz Kistermelők borversenye Kiválóan szerepeltek megyénk borai a közelmúltban megrendezett, országos kistermelői borversenyen. A szőlő és a bor nemzetközi városában, Szekszárdon, a háromszázötvenhét, zsűri elé került borfajtából húsz származott a mi vidékünkről. A korábbi, győrsági selejtező versenyből tíz fehér, a soproni vetélkedésből tíz vörös borfajta juthatott tovább országos megméretésre. A szekszárdi szüreti mulatság gazdag programjának egyik legnagyobb érdeklődéssel kísért eseménye volt a magángazdák első hazai versenye, amelyet a népfront és a kertbarátok szövetsége mellett a helybeli Aliscavin borvállalat támogatott. A megyék hivatalos pontversenyét a hazai, tolnai kisgazdák nyerték meg. A második hely Veszprém megyének, a balatoni loeáknak jutott. A harmadik, dobogós helyen a Heves megyeiek végeztek, ők az egri boroknak köszönhették sikerüket. Győr-Sopron megye ebben a pontversenyben, Tokaj mögött a hatodik helyet szerezte meg. A szép sikert különösen akkor értékelhetjük nagyra, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a mi húsz versenyző borunkkal szemben a tolnaiak negyvenhat, az ötödik helyen végzett Borsod megyeiek negyvenkét mintát vihettek zsűri elé. A nagyobb múltú, híresebb honi borvidékek már a rajtnál kedvezményeket kaptak, s közéjük sikerült bejutnia hatodik helyével a győrsági és soproni nyerteseknek. A szekszárdi verseny után immár szakvéleménnyel rendelkezünk abban az örök vitában, hogy megyénken belül hol készül a legjobb bor. Nos, a húsz indulóból ketten kaptak aranyérmet. Deé Géza győrújbaráti, 1987-es évjáratú borával, Fodróczy Gábor soproni, tavalyi kékfrankosával érdemelte ki a bírálóbizottság aranyérmét. A kékfrankos hagyományos bora a soproni tájnak, míg a győrújbaráti cserszegi fűszeres bornak inkább a jövője figyelemre méltó A két arany mellett tíz ezüstérmet szereztünk. A soproni borok négy, a ménfőcsanakiak kettő, míg □ győrújbaráti, mihályi, ravadi és kajárpéci borok egyegy ezüsttel lettek jutalmazva. Négy bronzérmünket soproni, fertőrákosi, kajárpéci és nyúli pincékből származó borok szerezték. A népünnepély megérdemelte volna, hogy valamenynyi megyei borosgazda meglátogassa. Az érmeket, okleveleket a Hazafias Népfront megyei bizottságának munkatársa, Czinter László vette át, s a tervek szerint méltó külsőségek között kerülnek tulajdonosaikhoz. G. J. KMAVOID 3