Kisalföld, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
Politikában bölcsességet! Napjaink erőteljesen felgyorsult, sokszor átláthatatlanul szövevényes belpolitikai folyamataiban a korábbinál mindenképpen hangsúlyosabb, erőteljesebb megvilágításba kerülő szerepük van az országgyűlési képviselőknek. Nem is csak arról a nyilvánosságról van szó, amit ülésszakok kapcsán sajtóból, rádióból, tévéből ismerhetünk. Sokkal fontosabb kérdés most: milyen kapcsolatban vannak választóikkal, megvan-e a bizalom, az egészséges párbeszéd? Szigethy Dezső soproni képviselő fogadóóráin általában 10—12 ember jelenik meg. A legutóbbin heten voltak. Persze ők is részben irányt tévesztettek, volt akinek az ügye a városi tanácsra, vagy a Köjálra, esetleg a bíróságra tartozott. Elutasítóan, vagy türelmetlenül egyiküket sem fogadta. — Eléggé nagy a tájékozatlanság és sajnos a reménytelen ügy is. De senkit sem szabad válasz nélkül hagyni, vagy elutasítani. A képviselői ügyek 80 százaléka abból ered, hogy a tanácsok nem tudnak érvényt szerezni a jogszabályoknak. Idősebb hölgy panaszkodik, hogy udvarukban az IKV eltiltása ellenére 8—12 kutyát tart egy lakó. — Természetesen, ha jogsértés történt, levélben fogom kérni a tanácsot a törvény hatékonyabb betartatására. Kérhetek, de képviselőnek nincs joga utasítani. A következő férfi teljesen eltévedt, azt hitte, hogy beszámoló lesz. Kérdése millió és a kétszemélyes „politikai fórumon” választ is kap. Csak ízelítő: — Ha az állam nem tud lakást adni a fiataloknak, akkor miért nem adja meg a támogatást a fizetésben? Valóságos kis előadás kerekedik a közművesített telkek, az építőipari kapacitás, az építőanyagipar és egyebek összefüggéseiről, miután látszik, hogy az illető hadilábon áll az újságolvasással. Vagy: — Miért nem lehetett népszavazást tartani a Bős- Nagymarosról? Újabb tájékoztató egy ehhez szükséges törvényerejű rendelet hiányáról és szükségességéről. Feltaláló jön, javaslata valóban figyelemre méltó. Táskányi bizonyítékot terít ki az asztalra, egész kis kiállítást rendez ügye érdekében. — Először gesztort kellene szerezni — mondja a képviselő — s ha ez sikerült, én is tudok majd segíteni. Kismama nyit be, harmadik gyermekét várja. Elmondja lakásproblémáját, ami valóban eléggé bonyolult. — Ez valóban ,a 22-es csapdája! — így a válasz. — Mindenképpen tanácsot fogok kérni szakértőktől. Lejárt az idő, lassan kiürült az előszoba. Most én faggatom a képviselőt „pótfogadóórán”, gondjairól, észrevételeiről. — Helytelen, ha a munkánkat az ülésszakokon való felszólalásaink számából ítélik meg. A Heti Világgazdaság legutóbb listát készített azokról, akik nem szólaltak fel. Én is benne vagyok, de tiltakozom, nem igaz, mert én is felszólaltam. Azt meg elfelejtik, hogy az ülésszakok — gyakran sikerhajhászó — felszólalásai mögött ott van a bizottságokban folyó munka, ami talán sokkal fontosabb, hiszen az előkészítés műhelymunkája folyik itt, sokszor késhegyig menő vitákkal. Legutóbb például a jogi bizottságban — ennek vagyok tagja — a bizalmatlansági indítvány témájáról, mely tavasszal a parlament elé kerül. Hogy egyes alternatív szervezetek egyik-másik képviselőt vissza akarják hivatni ? Tudomásom szerint egyetlen európai jogállam parlamentjének szabályai sem tartalmaznak ilyen lehetőséget. Sőt, akikkel én beszéltem, elképedve hallgattak, hogy ennek a lehetősége Magyarországon megvan. Amikor az egyes szervezetek a demokratikus véleménynyilvánítási jogokat követelik, akkor a nehéz, felelősségteljes munkájukat nem főállásban végző képviselőknek is joguk van a védelemre. Szigethy Dezső főállását tekintve a Sopron-Kőszeghegyaljai Intéző Bizottság főtitkára. Személyében olyan képviselője van a XIV. választókerületnek, aki politikai megbízatását ellátva nem „színpadi” sikerekre, hanem bölcsességre és valós eredményekre törekszik. Valtinyi Gábor Tíz Schillingen egy várost ? Lapunkban már több alkalommal hírt adtunk arról, hogy a budapesti Consorg Kereskedelemszervező és Szolgáltató Kisszövetkezet bevásárló és szolgáltató központ építését tervezi Sopron északi határában, az Ausztriába vezető 84-es fő közlekedési út mellett. Tagadhatatlan, hogy a város és körzetének már jelenleg is és a jövőben méginkább szükség van (lenne) egy szupermarketre azonban mint oly sokszor ebben az esetben is a közérdek összeütközött egy kisebb csoport érdekével. Az építés tervezett helyén jelenleg közel ötven virágzó kiskertet művelnek tulajdonosaik. Hogy egy-egy darabka föld mit jelent, jelenthet tulajdonosának, arról mindenkinek lehetnek bőséges tapasztalatai. A Consorg természetesen szeretné megvásárolni a számára szükséges területet, a tulajdonosok egy része azonban ragaszkodik tulajdonához, még csereteket sem akarnak elfogadni. Az érvényes jogszabályok ilyen esetekben kisajátítást írnak elő. Független igazságügyi szakértő állapítja meg a területek értékét. A városi tanács műszaki osztálya az elmúlt évben — május 2-án — az összes érintett kiskerttulajdonost tájékoztatta az üzletház építéséről. A tulajdonosok felháborodottan tiltakoztak és azt kérték,hogy a kisszövetkezet máshol — a város más pontján — valósítsa meg elképzeléseit. A kedélyek azóta sem nyugodtak meg, sőt az állami területen már elkezdődött földmunka újabb olaj volt a tűzre. Szerkesztőségünk is kapott felháborodott hangú levelet. A szaggatott, szálkás betűkkel rótt sorokból ömlik az elkeseredés. Ki védi meg az embereket? — kérdezi levélírónk. — A soproni tanács, amilyennek ismeri a nép, tíz schillingént eladná a várost — írja többek között. — Ne próbálják megmagyarázni a dolgot, döntsenek a nép javára. Eddig az idézetek. Sajnos, bármennyire is azonosulhatunk a levélíró érzelmeivel — mert gondoljuk csak el, hogy évekig tartó türelmes munkával teremtett, teremtettek életet a földeken — éppen a népre való hivatkozás lehetett a döntéshozók egyik érve. Sopronnak igen nagy szüksége van kereskedelmi hálózatának fejlesztésére. A helyszín kijelölése ■esetünkben nyilvánvalóan összefügg a bevásárlóturizmussal, a tervezett és a határra vezető, várost elkerülő új úttal és a már meglévő közüzemi hálózattal. Tudjuk, az érdekek egyeztetése csak sok-sok ütközésen keresztül valósulhat meg és a döntés gyakran érdekeket is sérthet, de tudomásul kell venni, hogy a szűkebb érdeket alá kell rendelni egy tágabb, a többség javát is szolgáló érdeknek. Ellentételezésként viszont elvárható éskötelező a korrekt eljárás, az áruház építése kapcsán pedig a méltányos kártérítés. H. F. 1989. február 1., szerda BELPOLITIKA A Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kapuvári fűrészüzemében évente 6500 köbméter gömbfát dolgoznak fel. Mégis csörögni fog a készülék? A postás telefonkálváriája Nemesféri János szomorú helyzetéről tavaly egyszer már tudósítottunk: a súlyosan mozgássérült, ásványrárói postai dogozó — akinek elhunyt szülei is évtizedekéig álltak postai szolgálatban — évek óta hiába kérvényezi, hogy lakásába bekössék a telefont, amely pedig számára létfontosságú lenne. A beteg, már hivatalosan is lerokkantosított ember nemrégiben arról értesített: még mindig nincs telefonja, sőt már reménye is elveszett, a végső kétségbeesés határán áll. Elküldte azokat a dokumentumokat, amelyek a telefonért folytatott „harcát” illusztrálják. Ezekből idézünk röviden: 1984. szeptember 27-i dátummal érkezett Nemeskéri János címére a következő levél, a Győr-Sopron Megyei Távközlési Üzemtől: „Távbeszélő igényére értesítem, hogy azt a fenti számon nyilvántartásba vettem. A nagy számú távbeszélő igény miatt a műszaki lehetőség felmérése területenként meghatározott sorrendben történik, melynek eredményéről a későbbiek folyamán 1. címet értesítem”. Nemeskéri János 1987. szeptemberében a Soproni Postaigazgatóság igazgatójához fordult kérelemmel: „Alulírott ... tisztelettel kérem, hogy a 3.254/1984 iktatószám alatt nyilvántartott telefonigényemet felülvizsgáltatni és részemre mielőbb távbeszélő állomást beköttetni szíveskedjék”. A levél a továbbiakban részletezi, miért is van (lenne) rendkívül nagy szüksége a rokkant postásnak a telefonra. A kérvényhez dr. Thiesz József egyesületi elnök is fűzött néhány mondatot: „A Mozgáskorlátozottak Mosonmagyaróvári Egyesülete képviseletében tisztelettel kérjük igazgató urat, hogy egyesületünk tagjának kérelmét kivételes méltánylás alapján elbírálni szíveskedjenek, különös tekintettel arra is, hogy a súlyosan mozgássérült sorstársunknak a telefon a „köldökzsinór” az élettel”. Az igazgató 1987. november 6-án kelt válasza: „Levelére értesítem, hogy a kért távbeszélő-állomás bekapcsolásának műszaki és forgalmi lehetőségét megvizsgáltattam. Mosonmagyaróvár és környéke — Ásványráró is — távbeszélő ellátás tekintetében kötvényes fejlesztésre kijelölt terület. Ez azt jelenti, hogy 1987. június 1-től telefon csak annak helyezhető üzembe, aki telefonkötvényt vásárolt. (Számoljunk csak! Nemeskéri János havi fizetése tavaly 3500 forint volt, ez a későbbiekben is érdekes lesz még. — a szerk.) Az olyan állampolgárok részére, akiknek anyagi helyzetük nem teszi lehetővé a telefonkötvény vásárlását, a Posta szociális keretet biztosít. A szociális típusú telefonhoz való igényét kérem a Győri Kötvényirodában mielőbb bejelenteni. Megvizsgáltam a telefon soron kívüli bekapcsolásának lehetőségét is. Jelenleg erre megfelelő hálózat hiányában nincs lehetőség. .. A Kötvényiroda tájékoztatása, 1987. november 25-én: „Értesítem, hogy a szociális típusú telefonra bejelentett igényét előjegyeztem. Tájékoztatom, hogy a térségben a távbeszélő hálózat és a telefonközpont rekonstrukciója, fejlesztése telefonkötvénnyel most van folyamatban. A fejlesztési terveink figyelembe vételével, valamint a telefonkötvényben vállalt kötelezettségnek megfelelően a távbeszélő állomások bekapcsolására legkorábban 1990-ben kerülhet sor. ... Szociális típusú telefonra nem tarthat igényt, akinél a közös háztartásban élő családtagok egy főre jutó jövedelme jelenleg meghaladja a 3 ezer forintot, egyedülálló személy esetén a 3300 (!) forintot... A szociális keretből juttatott telefon létesítése esetén a rászorulók a beruházási hozzájárulás öszszegéből 50 százalékos kedvezményben részesülnek. A szociális igények elbírálását a társadalmi bizottság akkor kezdi meg, amikor a kötvénytulajdonosok részére a telefon felszerelése már megtörtént." Ugyancsak 1987. november 25-i az Országos Orvosszakértői Intézet szakvéleménye: Nemesikért János .. munkaképességét 100 százalékban elveszítette. Mások gondozására szorul. Első csoportú rokkant. A rokkantság nem baleseti eredetű”. + + + . A fentiekhez nem szükséges kommentárt fűzni. Ám — talán — mégis lesz happy end. Fölkerestük Mándli Sándort, a Győr-Sopron Megyei Távközlési Üzem vezetőjét, segítségét remélve. Jó hírrel fogadott: ahhoz, hogy Nemeskéri János telefonhoz jusson, házának utcájában még hat oszlopot kell fölállítani, és ez év közepén már csöröghet a készülék a tolókocsihoz kötött fiatalember lakásában. Az üzemvezető ígérete szerint Nemeskéri János költségei sem fognak tízezrekre rúgni, körülbelül 5 ezer forint lesz az az összeg, amelyet fizetnie kell. Úgy legyen! Búcsú a kőszobrásztól Annak a győri polgárnak ravatalát álljuk ma körül, aki teljes életét műemlékeink helyreállításának, nemzeti kincseink megmentésének szentelte. Sokszor beszélgettem Ke"falvi Imrével, a Káptalan dombi műemlék lakásában, vagy alkotás közben valamelyik győri vagy soproni templomban, de mindig hangsúlyozottan kőfaragó mesternek nevezte magát Tagja volt annak a „nagy hármasnak", amelyet Szakál Ernő iparművész tanár a másik híres győri kőfaragóval fllkmayer Jánossal együtt hozott létre. Kőszobrász restaurátor hírük nemcsak hazánkban, hanem határainkon kívül is kézisnetté vált a szénét Szegető emberek között. Kőfalvi hitre kő kara jó mesteri oklevelét a második világháború előtt szerezte, majd mesterségét olyan tökélyre vitte, hogy tudományos alapon foglalkozott a magyarországi kőbányák feltérképezésével, hévízzel történő kőkonzerválási módszerekkel, amelyet ■szabadalmaztak is. Munkái szerte az országban megtalálhatók A háború befejeztével Kőfalvi Imre állította helyre a bomba érte győri városháza tornyát, Sopronban ő restaurálta a bencés templom nyugati kapuját, ő segítette létrehozni a Fabricius-ház kőtárát. Restaurátor szaktekintélyek írtak tanulmányokat a visegrádi l.u . i.tk helyreállításáról, amelynek oroszlánrészét ő vállalta. Nyugdíjbavonulás után sem mondott búcsút a köveknek, veszprémi, székesfehérvári, szekszárdi munkái után elvállalta a kalocsai főszékesegyház belső helyreállításának irányítását, szépséges stukkók letisztítását. A gyönyörű barokk székesegyház újjávarázsolásában elévülhetetlen érdemei vannak. Az egykori somogyvári apátság középkori kerengésének ’ felújítása volt utolsó munkája, teljes befejezése sajnos már az ő utasításai alapján, de nélküle fejeződik be. Győri polgár, ha a székesegyház Héderváry kápolnáját csodálod, gondolj egy röpke percre szépségének megújítójára Kőfalvi Imrére. Itt munka közben érte a tragikus baleset a restaurátori állványzaton, amely végeredményben halálát is okozta. Mit is írhatnék befejezésül annak az embernek méltatására, akit a kövek tettek boldoggá, ő pedig szinte a kövekbe lehelt életet. Michelangelo gyönyörű versének egy részletét idézem, amelyet az Éj szobrához írt. ..Aludni jó, és kőből lenni még jobb, / míg szégyen s gyalázat úr a világon. ' Mily szerencse: se éreznem, se látnom!/ Ne kelts föl hát, só! Csendesen beszélj ott.” I. B. Tábori Judit KIJAIPOID . 3