Kisalföld, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Percenként 90 darab érintkezőaljazatot készít nyomtatott áramkörű panelekhez ez az új fészekszerelő automata. A Tungsram Rt. győri gyárából 30 ilyet szállítanak a közeljövőben a Szovjetunióba. Jobb híján árulják magukat — Milyen örökséget mondhat magáénak? — Iszonyúan nehezet, a vasnál súlyosabbat. De ráadásul nem is egészen örökség. Félig, meddig magamnak hagyatékoztam. Íme az új első ember pályafutása távirati rövidséggel: kohómérnöki diplomát szerezve 1966-ban állt munkába, az akkori öntödei vállalat soproni gyárában. Üzemmérnök, művezető, üzemvezető-helyettes, osztályvezető, majd főtechnológus volt. Ezt követően hat évre átrándult elnöknek a Soproni Vas- és Járműipari Szövetkezethez. 1983-ban tért vissza az öntödébe, beosztása szerint főmérnöknek. — Részletezné az örökséget? — Ez egy öreg gyár, húsz évvel ezelőtti technológiával és berendezésekkel. Valamikor a városban elsők voltunk az fizetési listán, most alighanem az utolsók. Ami pedig a munkakörülménye-Valamikor országos vállalat üzeme volt, mit önálló gyár, a hazai fiting, másként csőkötő idomok készítésének központja. Egykor ezernél több embernek adott kenyeret, ma a Soproni öntödének már nem egészen hétszál dolgozója van. Igazgatói székében május 3-a óta új ember ül. Sasgáti János.két illeti, egyetlen üzemmel se lehet összehasonlítani. Mindenesetre meglátszik munkaerőmegtartó képességünkön. A legkevesebb 30, 35 ember hiányzik a termelésből; öntők, öntödei segédmunkások, egyéb vasasok. — Ha már a hiánynál tartunk, pénzben mennyi hiányzik? — Te jóságos ég! Százmilliókról beszélhetnénk. Ebben az iparágban rendkívül drágák a gyártóberendezések. Egy nagyon egyszerű formázó berendezés például 1,6 millió nyugat-német márka, forintra számolva, a vámmal, a szállítási és telepítési költségekkel végül majdnem százmillióba kerülne. Ugyanakkor elképesztően nyomottak az öntvényárak. Egy régen elhibázott árpolitika következeményeit szenvedjük. — Azt mondja, szégyellené megmondani milyen nyereséggel dolgoznak. A fejlesztés rendkívül tőkeigényes, pénzük viszont nincs. Milyen holnapot tervezhet munkatársaival az új igazgató? Marad a csendes kimúlás? — Mi mást gondolunk, a meghalást utoljára hagyjuk. Egyelőre próbáljuk magunkat árulni. Szeretnénk valamilyen kft-t alakítani, valamilyen módon magunkhoz édesgetni némi tőkét. — Van erre remény? — Rajtunk nem fog múlni, mi mindent elkövetünk, hogy boldogulni tudjunk. F. J. |--------------~T---------------| Átszervezés A létszámcsökkentéssel együtt a környezetpolitikai céloknak jobban megfelelő szervezeti formát alakítottak ki a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban. Az átszervezés a napokban fejeződött be. Az egyik, a Környezetpolitikai főosztály a környezeti állapot egész országra kiterjedő átfogó értékelésével, a környezetpolitika kidolgozásával foglalkozik majd. A másik új egységet, a minisztériumi titkárságot azért szervezték meg, hogy javítsák munkakapcsolatukat a kormányzattal és a parlamenttel. SZAPPAN Sok év után, nagyon sokadszorra is ünnepi érzéssel, elfogóslottan, jó ideje pedig jó adag kíváncsisággal lépek be az Országházba, Európa legnagyobb — nekünk mindenképpen legszebb parlamenti épületébe. Az előbbi érzéseket aligha kell indokolni, utóbbira furcsa és restellni való kézmosási kényszerem szolgál magyarázatul. Már nem emlékszem az évére, talán 4-5 éve figyeltem fel rá, hogy a mosószer-, egészen pontosan a szappangyártók bojkottálják az ország első házát. Akárhányszor szerettem volna kezet mosni a gyönyörű épület valamelyik mellékfolyosójának fellelhető, kézmosásra is alkalmas helyiségében, furcsa módon sosem találtam szappant. A múlt héten példáud, s mmikor az Országházban tartandó tájékoztatóra igyekeztem, ismét úrrá lett rajtam a szorongató kíváncsiság, vajon még mindig elkerülik-e a szappanoskocsik a Kossuth térnek azon fertályát. Ha nem így történt, mindenesetre más oka volt, a tény azonban ettől még tény, a főemeleti mellékhelyiségben újfent hiányzott a szappan. De hát a múlt héten csupán bizottsági ülések voltak a házban, most azonban az Országgyűlés tanácskozik. Szeretném remélni, erre a hétre mégiscsak megérkeztek a házba a szappanok. A honatyák ugyanis fölöttébb fontos és sorsdöntő ügyekben döntenek, s ezekhez igencsak szükségeltetik a tiszta kéz. F. J. 4 KIÍMFÖLD ~T~". * r~‘"• rs7"7”---------""-------—r—. 7—— ■· / V1...... A ••***'* r^tt*** A. I-----* A I •" Elemzés a Financial Times-ban A KGST kudarca „Kemény piac — de csodákat tesz a versenyképességgel” — írta Leslie Colitt, a tekintélyes brit napilap, a Financial Times újságírója azzal a magyar törekvéssel kapcsolatban, hogy Budapest a KGST kereskedelmének szűkítésére, nyugati gazdasági kapcsolatainak szélesítésére törekszik. Magyar tisztségviselők nyíltan azzal vádolják a KGST-t, hogy akadályozzák Magyarország gazdasági reformjait, s mint megjegyzik, Magyarország nem tudja kivárni, amíg a KGST megreformálja a saját, cserekereskedelemhez hasonló rendszerét. Budapest nem képes folytatni 18 milliárd dolláros adóssága visszafizetését úgy, ha kereskedelmének 50 százalékát a KGST-vel bonyolítja le — írja a lapban Colitt. A brit újságíró ezután ismertette azokat a javaslatokat, amelyek szerint Magyarország és a Szovjetunió kereskedelmét a jövőben keményvaluta-elszámolással folytatnák. Megemlíti, hogy a múltban Magyarország dollárért adott el a Szovjetuniónak olyan „kemény” árucikkeket (amelyeket el lehetne adni a Nyugaton is), mint például a húszám tavaly így is 163 millió dollár értékű magyar többlet keletkezett — azaz az öszszeggel a Szovjetunió tartozik. A lap idézi Medgyessy Pétert és Nyers Rezsőt, akik szerint a keményvalutás elszámolást ki lehetne terjeszteni más KGST-országokra, amelyek vállalják a kockázatot. Nyers Rezső még egy ,szocialista Benelux” körvonalait is megrajzolta, amely fokozatosan létrejöhetne a KGST-n belül: ez kiterjedhetne Magyarországra, Csehszlovákiára, Lengyelországra és Jugoszláviára. Mindezek a törekvések abból erednek, hogy a KGST illúziókat gyárt, s nem közeledik ,kitűzött céljaihoz. Ha a magyar vezetők egyelőre irreálisnak is tartják, hogy Magyarország csatlakozzék az EGK-hoz, azt is egyöntetűen álmodozásnak minősítik, hogy a KGST hozza létre a saját közös piacát. Leslie Colitt idézi Marjai Józsefet, aki a KGST egyik végrehajtó bizottsági ülésén tavaly nyíltan kijelentette ,a nem létező piacokat nem lehet egyesíteni”. Reális lehetőség viszont, hogy Magyarország szoros és jó gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat alakít ki az EGK-val, s ha sikerül a Szovjetunióval is keményvalutás elszámolásra fordítani a kereskedelmet, akkor — ha átmenetileg lehetnek is veszteségek — hosszú távon Magyarország csak nyerhet, mert kiteszi magát a versengésnek, nemcsak a nyugati, hanem a szovjet piacon is, ez pedig a korszerűsítésre, a sokat emlegetett szerkezetátalakítás konkretizálására ösztönzi a magyar gazdaságot. .A kockázatok persze nem lebecsülendők: Colitt az Országos Gazdasági és Piackutató Intézetrehivatkozva azt írja, hogy a magyar vállalatoknak legfeljebb egyharmada élné túl a „nyugati megmérettetést”, míg az Ipari Minisztérium szerint állítólag csak egynegyede állna továbbra is szilárdan a lábán ... Az alternatíva az lenne, ha a KGST országok mind megreformálnák saját gazdaságaikat. Erre azonban a jelekből ítélve egyhamar nem lehet számítani. Az egyik legkomolyabb probléma az, hogy ha valamely KGST-tagországnak a másikkal folytatott kereskedelmében többlet keletkezik — mint Magyarországnak a Szovjetunióval folytatott árucseréjében —, azt nem lehet másutt „elvásárolni”. Így a kialakuló többlet voltaképpen felér azzal, mintha annak értékét az adott esetben Magyarország kamatmentes kölcsönként adná a Szovjetuniónak. Magyarországot a KGST- kereskedelemben különösen , kedvezőtlenül érintik saját reformjának „visszaütései”. A KGST-országok felé exportált cikkeiben sok olyan elem, alkatrész van, amelyet Budapest a Nyugatról importál. S miközben Magyarország lassan leépíti a vállalatok költséges támogatását, kitéve azokat a nyugati piacok árszínvonalának, értékítéletének, addig a többi KGST-ország ezt nem vagy csak lassan teszi. Emiatt a magyar termékek mesterségesen alacsony áron kelnek el a tagországokban — ezáltal a magyar vállalatok lehetetlen helyzetbe kerülnek és termelik a veszteséget. Márpedig, ha a vállalatok saját lábukra állnak, ez hoszszú ideig nem mehet így. Mi hát a kérdés? Ha a magyar vállalatok nem tudnak a nyugati piacokon is versenyképes termékeket előállítani, akkor jobban teszik, ha továbbra is a KGST- partnereikkel kereskednek; amíg azonban a magyar ipar továbbra is túlnyomórészt a KGST-piacra támaszkodik addig képtelen lesz versenyképes lenni a Nyugaton — írja a Financial Times-ban Leslie Colitt. A Magyar Úttörők Szövetsége országos tanácskozásának állásfoglalása A Magyar Úttörők Szövetsége a társadalmi átalakulás folyamatában, annak alkotó részeseként, több mint négy évtizedes múltja értékeinek megőrzésével, kritikus önvizsgálattal kívánja megújítani tevékenységét. Tagjainak és közösségeinek igénye és határozott akarata alapján újrafogalmazza elveit és céljait. A Magyar Úttörők Szövetsége önálló gyermekmozgalommá kíván válni. Maga alakítja viszonyát a társadalmi folyamatokhoz. Programja, tevékenysége, szervezete, gazdálkodása — így felelőssége is — különbözik más mozgalmakétól, szervezetekétől, az iskoláétól — fogalmazták meg zánkai tanácskozásukon. A társadalom demokratikus megújulásához vezető reformokhoz az egészséges, alkotó, gondolkodó, értékteremtő ember nevelésével, annak megbecsülésével kívánunk hozzájárulni. A haza szeretetét, a nemzeti és nemzetiségi értékek megismerését, megőrzését, gyarapítását a nemzedékek közös felelősségének tartjuk. Olyan politikai, társadalmi gyakorlat kialakításáért lépünk fel, amely csökkenti a felnövekvő korosztály esélyegyenlőtlenségét. Szükségesnek tartjuk, hogy a gyerekek és a családok érdekei az elsődleges szempontok között szerepeljenek és érvényesüljenek a politikai, társadalmi és a gazdasági döntéshozatalban. Fellépünk minden olyan megoldás és intézkedés ellen, amely korlátozza a gyerekek jogait, testi és szellemi fejlődését. Mozgalmunk életében meghatározó értéknek tekintjük: — a csatlakozás önkéntességét (a gyerekek, a fiatalok, a felnőttek és közösségeik számára), — a működés demokratizmusát (benne a közösségek szabad szerveződését és megválasztását), — az egyének és közösségek autonómiáját (programjuk megalkotásában, önkormányzatuk kialakításában és működtetésében, más közösségekkel való együttműködésükben), — az útkereső gondolkodást és a társadalmilag hasznos, az egyént gazdagító cselekvést. Tagjainktól elvárjuk, hogy felismerjék, elfogadják, cselekedeteikkel megjelenítsék és formálják az emberi értékeket, és teljesítsék közösségük követelményeit. Mozgalmunk a gyerekekért van, csak a gyerekek öntevékeny közösségi tettei éltethetik. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a gyermekszerető, hozzáértő fiatalok és felnőttek részvétele. Szövetségünk felelős — bármiféle megkülönböztetés nélkül — minden gyerekért, aki csatlakozik mozgalmunkhoz. Nem lehet terepe tehát a világnézetek és a pártok küzdelmének. Mozgalmunk szakít azzal a gyakorlattal, amely elfedi tagjai és közösségei egyéniségét és valódi érdekeit, és a formális elemeket helyezi előtérbe. Közös programunkat úgy formáljuk, hogy a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően több lehetőséget kínáljon a játékra, a természeti és a társadalmi környezet megismerésére, védelmére és alakítására, az emberi kultúra elsajátítására. Következetes közéleti magatartással, társadalmi nyilvánossággal képviseljük és védjük tagjaink, a gyerekek érdekeit. Együttműködünk mindazokkal az erőkkel, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, melyek a gyerekek érdekeit, helyzetük javítását szolgálják. Együtt kívánunk működni minden intézménnyel, amely teret tud nyújtani a gyerekek szerveződéseinek. Mindezen értékek és szándékok megvalósításához várjuk a gyerekszerető fiataloknak és felnőtteknek, családoknak, közösségeknek a közreműködését, mindazokét, akik csatlakozni akarnak hozzánk, illetve támogatni tudják e célok megvalósítását. 1989. június 1., csütörtök