Kisalföld, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

Nemzetközi Szövetkezeti Nap A Szövetkezetek Nemzetközi Szövet­ségének javaslatára minden év július első szombatján tartják világszerte a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Az idén 67. alkalommal rendeznek ünnepségeket, megemlékezéseket, amelyek jelmondata a szövetkezeti mozgalom egyik legfonto­sabb sajátosságára utal: „Egység a kü­lönbözőségben". Ez — mint azt az Or­szágos Szövetkezeti Tanács Elnökségé­nek felhívása is leszögezi — azt jelzi, hogy a földkerekség különböző foglalko­zású, más-más pártállású, eltérő vallású és ezernyi nyelven beszélő emberei, szö­vetkezetbe tömörülve, egyetlen közös eszmét képviselnek. A Nemzetközi Szö­vetkezeti Napon a világ több mint 600 millió szövetkezeti tagja, dolgozója ünne­pel. A 67. Nemzetközi Szövetkezeti Nap al­kalmából július 1-én, az országban szá­­­mos helyen ünnepi összejöveteleket, megemlékezéseket tartanak. A központi ünnepségekre az Országos Szövetkezeti Tanács Budapesten, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Házában kerül sor. Irodaház lesz a pártház A beszélgetés apropóját az adta, hogy a közelmúltban lezajlott városi pártértekezle­ten is szóba került: az MSZMP helyi szerveinek is törekedniök kell arra, hogy önálló bevételre tegyenek szert, biztonságosabbá téve önálló gazdálkodásukat. A másik ok erkölcsileg is indo­kolt: a csökkenő létszámú apparátus számára nem szükséges fenntartani ezeket az épületeket. A mosonma­gyaróvári pártbizottság ter­mészetesen — racionálisabb elhelyezésben — elsősorban a pártbizottság apparátusának biztosítja a munkafeltétele­ket. Ezzel kapcsolatban el­hangzott, hogy míg az év ele­jén három vezető és tíz po­litikai munkatárs képezte az apparátust, jelenleg már csak ■két vezető és politikai mun­katárs dolgozik az épületben. Továbbra is a székházban dolgozik a KISZ jogutódja, az Ifjúsági Szervezetek Te­rületi Szövetsége és a külön­válás után az Úttörőszövet­­ség is. Az már bizonyos, hogy a városi Vöröskereszt szer­vezet is ide helyezi el iro­dáit, s az utóbbi napokig úgy tűnt: az ügyvédi munkakö­zösség is ide költözik. Ám ők hamarosan leveszik a „cégtáblát” az MSZMP Mosonmagyaróvári Bi­zottságának szinte még új székházának homlok­zatáról, s az épület a to­vábbiakban irodaházi funkciót tölt be. A már megkötött, illetve aláírás előtt álló szerződések szerint a városi pártbi­zottság apparátusán kívül további öt szervezet lesz megtalálható a házban. A részletekről kérdeztük Frank Pétert, a városi pártbizottság titkárát és Uzsák Zoltánt, a párt­gazdasági csoport vezető­jét, ettől a szerződéstől elálltak. Előrehaladott tárgyalások folynak a Tér és Forma Kis­szövetkezettel, amely irodá­kat és raktárhelyiségeket bé­relne itt. Ugyancsak szándék­­nyilatkozatot tett a MOTIM Trikopp Kft. néven jegyzett szervezet is: ők ugyancsak irodákat és raktárakat sze­retnének bérelni az épület­ben. A tanácstermek hasznosí­tására is tervezet készült, s a pártbizottság azokat külön­böző vállalati vagy intézmé­nyi konferenciák, tanácsko­zások céljaira ugyancsak bérbe adja, megfelelő díja­zás ellenében. Az irodaépü­letben található szervezetek „cégtábláit” a bejárati front ablakaiban helyezik majd el, s nyilvánvalóan a bérbeadó jogán javasolt ügyfélfogadási időben kereshetők fel az itt dolgozó szervezetek. A mosonmagyaróvári párt­székház kezelői joga az MSZMP Központi Bizottságot illeti meg, ez a testület azon­ban ezt a jogot átruházta a megyei pártbizottságra. Dr. Kóbor László, a megyei párt­­bizottság pártgazdasági osz­tályának vezetője a fentiek­hez annyit tesz hozzá, hogy a mosonmagyaróvári pártbi­zottság is önálló gazdálkodó lesz január elsejétől, így maguknak kell előteremte­­niök a működés költségeit. A helybeli tárgyalások alap­ján a szerződéseket a megyei pártbizottság illetékes osz­­tályveztője, dr. Kóbor László köti meg, a házirend kialakí­tása azonban a helyi szerve­zet feladata. Kalocsai M. Forró drót az Agrokernél Gépből kínálat, alkatrészből hiány Az aratás előtti hónapok mindig egyfajta izgalmas kalandot hordoznak a mező­­gazdasági üzemek gépjavítói számára. A fő kérdés az, hogy sikerül-e beszerezniük a szükséges alkatrészeket, s emellett kissé eltörpülnek az apróságok, hogy mindez mennyi utánjárásba, többlet­­költségbe kerül? Egy igazi fogyasztói társadalomban a „NINCS” szót nem szívesen mondja ki a kereskedő. És ha valami hiányzik is a rak­tárból inkább megígéri, hogy utánajár és záros időn belül beszerzi. Nálunk viszont... Már­­már szégyenlem leírni, hogy itt az aratási idő kezdete és ismét gondok vannak a me­zőgazdasági ellátással. — Szívesen viselkednénk mi is igazi kereskedők mód­jára — jegyezte meg dr. Fi­­látz Zoltán, az Agroker Vál­lalat igazgatóhelyettese. — De sajnos mi éppolyan ki­szolgáltatottak vagyunk, mint a vásárlóink. Időben meg­rendeljük a továbbadásra szánt cikkeket, ám hogy mennyit, mikor és hogyan kapunk belőlük az már kü­lönféle külkereskedelmi szer­ződéseken és a külföldi szál­lítók kényén-kedvén múlik. Itt van például a Zetor 160- as traktor, idén tucatnyi fon­tos alkatrésze hiányzik. Az NDK betakarítógépek egyes típusaihoz is hiába keresik a törekasztalt, a rostákat, a szalmarázóládákat. Nincs ele­gendő csapágy, ékszíj. Az MTZ-traktorokhoz hiányzik az önindító, a kardánlehaj­­tás. Ez utóbbinál évekkel ez­előtt lényegesen nagyobb volt a hiány, de jó néhány alkatrész hazai gyártását a hazai Agroker vállalatok együttműködésében megszer­veztük. A vézna tehénnek, a KGST-nek (melyet mindenki csak fejni akar) jellemző bez­tegségei a mezőgazdasági gépk­ereskedelemben is meg­látszanak. Az árak egyre kúsznak felfele. A gyártók főként a nagy értékű gépke­reskedelmet erőltetik és az alkatrészellátást már félváll­ról veszik. Néha mindehhez még hozzájön, hogy a hazai becslések sem mindig ponto­sak, mert egy nehezebb beta­karítás lényegesen megnö­velheti a gépek meghibáso­dását. Idén, legalábbis eddig szép képet mutatnak a gabo­natáblák, s a mostani jelek szerint, jó pár helyen dőlt gabonára, s nagy tömegű szalmára lehet számítani. — Ezt mi is látjuk — mondta dr. Filátz Zoltán —, és a dőlt gabona felszedésé­hez kalászemelőket gyártat­tunk. Ugyanakkor bálakötöző zsinegből előfordulhat hiány, mivel a gyár az általunk kért mennyiséget csak egész­éves szállításra vállalta. Kü­lönben a nehézségeken az önállóvá vált Agroker válla­latok közti szoros együttmű­ködésben, alkatrészcserékkel próbálunk úrrá lenni. Idén is több, mint 17 millió forint értékű cikket szereztünk be így. Az eddigi alkatrészfor­galmunk megközelítette a 150 millió forintot és a jelenlegi készletünk is több, mint hat­van millió forint. Ennek el­lenére vannak az említett hiánycikkeink. Nos és nem árt megjegyezni, hogy ügye­letet is tartunk telepünkön az aratás ideje alatt. Gépekből viszont aránylag jó a kínálat a vállalatnál. Jelenleg is állnak még el­adatlan kombájnok, erőgé­pek, bálázók az udvaron. Csak sajnos egyre kevesebb azon üzemeknek a száma, amelyek 1,3 millió forintot tudnak fizetni egy NDK kombájnért és százezreket egy közepes traktorért. Így azután maradnak a régi, idejüket kiszolgált masinák, melyeknek életbentartásához még az eddiginél is több al­katrészre, javításra lesz szükség. És sajnos majdnem biztos vagyok abban, hogy az Agroker szótárából még sokáig nem törölhető ki a „NINCS” szó. N. E. 1989. július 1., szombat Sopron legyen vásárváros Megnyílt a Carousel az autóbusztól a szórakoztató elektronikáig A vásár ünnepélyes meg­nyitására tegnap délelőtt ke­rült sor a Sportcentrumban kialakított vásárvárosban. Markó József Sopron város tanácselnöke köszöntötte a kiállítókat és a meghívott vendégeket, közöttük Med­­gyessy Péter miniszterelnök­helyettest, Győrffy István egészségügyi minisztériumi államtitkárt, Veress Pétert, a kormány tanácsadó testü­letének tagját, dr. Nagy Já­nost, hazánk bécsi nagykö­vetét, Szabó Mihályt, a me­gyei tanács elnökét, Vincze Kálmánt a Nyugat-Szlová­kiai Kerületi Nemzeti Bi­zottság alelnökét, valamint Gustav Kraupa bécsújhelyi (Wienerneustadt) Kurt Kor­­batits kismartoni (Eisentadt) polgármestert és Stefan Frange urat az osztrák-ma­gyar Corvinus Kör elnökét, aki az elmúlt évben is so­kat fáradozott azon, hogy minél több osztrák vállal­kozó mutatkozzon be Sop­ronban. Markó József többek kö­zött szólt azokról az erőfe­szítésekről, amelyek lehető­vé tették a vásár ismételt megrendezését, utalva arra a történelmi, tényre, hogy Sopronban már a második világháborút követően 1946- ban is rendeztek ipari vá­sárt. Ezt követően Medgyessy Péter lépett a mikrofonhoz, hogy megnyissa a II. Carou­­selt. A miniszterelnökhelyet­tes bevezető gondolataiban elismerően szólt a vásár megrendezésésről, hangsú­lyozva, hogy a soproniak kezdeményezése a hagyo­mányépítés jegyében zajlik. A város helyzetéből adódó­an az Alpok-Adria közösség országainak fontos kapcso­latteremtő helyszíne lehet és kívánatos volna, hogy Sop­ron igazi vásárvárossá fej­lődjön. Olyan időkben élünk — mondta —, amikor a szép szavak ideje lejárt. A kor­mány új gazdasági modell kiépítésén fáradozik, és eb­be a koncepcióba jól illesz­kedik a soproni Nemzetkö­zi Ipari Vásár­l és kiállí­tás is. Medgyessy Péter gaz­dasági stratégiánk három eleméről szólt részleteseb­ben: A világpiaci nyitásról, a vállalkozások szükségessé­géről és támogatásáról, va­lamint az elmaradott infra­struktúra fejlesztéséről. A vásár szervező bizott­sága első alkalommal ado­mányozott vásári díjakat. A kiállított bútorcsaládjáért a bécsi Michelfeit Einrich­tungshaus GmbH, hagyo­mányőrző és exportképes kandallóiért Trenyik­ András fazekas kapott vásári díjat. A megyei tanács díját a SOFA képviselője és a kis­martoni Zarits Andreas ve­hette át, aki szórakoztató elektronikát mutat be a vá­sáron. Az Észak-Dunántúli Regionális Gazdasági Kama­ra díját az Ikarus kapta a kiállított korszerű autóbu­szaiért. A díjátadást követően Medgyessy Péter és kísérete megtekintette a vásárt, mely minden bizonnyal szakmai és közönség siker lesz. A hazai vásárlók örömmel nyugtázhatják, hogy a kiál­lított termékeket forintért is megvásárolhatják. H. F. Medgyessy Péter vendéglátói társaságában megte­kintette a vásárt. Az Év lakóháza '88 A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Miniszté­riumban tartott pénteki ünnepségen Baráth Etele ál­lamtitkár átadta az Év lakóháza ’88 pályázat díjait a nyerteseknek. Az Év lakóháza címet és a díjat érdemelte ki egy­­egy budapesti illetve nagyatádi ház. A nyertes fővá­rosi épület, a XI. kerület Apahida utca 2. szám alatti kétlakásos ikerház, amelynek építtetője és tervezője is Kőris János és Feledi Ildikó. Nagyatádon, a Rinya utca 2269/35. számú családi ház a másik nyertes mű, amelynek építtetője Büttner Ta­más és neje, tervezője pedig Szakonyi László. A zsűri megállapítása szerint ez a ház is eredeti és szellemes megoldású. Különösen nagy előnye a célszerű haszná­latot biztosító alaprajzi helybeosztás. Kedvező az épü­let központi terének kialakítása, megvilágítása, a konyhához, az étkezőhöz és a nappalihoz fűződő tér­­kapcsolat, továbbá a galériás tetőtéri elrendezés. A pályázat bírálóbizottsága dicséretben részesítette két családi ház alkotóit: Budakalászon a Duna sétány 38. sz. alatti ház építtetőjét: Károlyi Miklóst, Gyöngyö­si Ilonát és tervezőjét: Bujdosó Gézát; továbbá Sely­­lyén, a Dózsa György utca 12. számú épület tulajdo­nosait, Petkó Sándort és nejét, s a tervezőt Kokas Ig­nácot. KIJAIFÖLD — 3

Next