Kisalföld, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

KUIÄJRA KÖZMŰVELŐDÉS Fehér Ferenc naplójegyzetei Vállalt világ Csak annak meglepetés Fehér Ferenc könyve (Vál­lalt világ, Fórum Könyvkiadó), aki először találkozik a szerző esszéivel, jegyzeteivel. Felráznak, töprengés­re késztetnek az írások, és nem csak a vajdasági ég­alj lírai jelzéseire érdemes odafigyelnünk, hanem a nemzetiségi kultúrák mindeneseire, például Szentele­­ky Kornélra, aki a két háború közti kisebbségek ré­mével, a fokozatos elszürkülés veszélyével perlekedett. Mit tudunk a topolyai fuvaros keszeg gyerekéről, a festő Nagyapáti Kukac Péterről? Mit a népi mondó­­kákról, versekről, dalokról? Igen beszédes művel lépett elénk újra a nemzetiségi író, aki az egyetemes értékekre figyel, helyzeteket megtalál, állapotokat meglel­ő fordítóként, íróként, újságíróként. Mehetünk vele a középkori Újlakra, ahol Kapisztrán János sírjánál csodák történtek, me­hetünk a szerémségiek közé, megközelíthetjük Ács Jó­zsef festői világát, üzenhetünk Kanizsáról, régi folyó­iratban lapozgathatunk (Vajdasági Kultúra), mehetünk országjárásos utakra, szellemi tájakra, olykor száza­dokat repülve át. Valahonnan mindig előbukkan valami, egy szín, egy hangulat, egy arc, egy művelődéstörténeti érde­kesség, életképszerű villanás, emlék — ezek itatják át az írásokat azzal az erővel­­— így is lehet mondani —, amelynek hatása alól nem szabadulhatunk. Fölcserél­­hetetlen táj, fölcserélhetetlen életek, utak, találkozá­sok, krónikák, kimutatások; példa csak: száz éve a zágrábi népiskolákban negyvenegy tanító oktatott há­romezer gyereket, volt a városban kétszáz kereskedő, hét gyáros, nyolc nyomdász, tizenhat kovács, kétszáz­­tizenhat kocsmáros. Minden megéltek. Ajtót, ablakot nyit a tájra, a múltra, a jelenre Fehér Ferenc. Ha a halmstadti étteremben van, akkor is, ha doroszlói kisiskolásoknak beszél a népi lélek mélyrétegeiről, ak­kor is. Netán a laskói, vörösmarti, újbezdáni, kopácsi, lászlói diákoknak. Ilyést emlegeti, a Bartók-verset, de azzal folytatja: „Lám, Illyés még megírta ezt a nagy versét is időben, de akad-e még hozzá hasonló erő, az ő „nemzetben beszélő” hangjával megegyező lélegzet­­vétel, ami még a sorsunkról vallat vagy földhöz ver­­des bennünket, mert fakulunk, rojzolódünk, akár az almáriumok mélyén hallgató parasztasszonyi kendők”. Átitat, megtölt bennünket a szerző. Az írások to­vábbgondolását tekintve a fülszövegből kiderül, a „mindenesség” fogalmát valóban nem véletlenül hang­súlyozza (Szenteleky után szabadon), mert ez nemze­tiségi környezetben a helytállást jelenti, a minden­napit, a maradéktalant. Amiképp azt sem: az anya­nyelvi gondolkodás lehetősége a megmaradásnak a le­hetősége; az emlékeinkben való létezésnek, a lélegzet­­vételnek a lehetősége. Vállalt világ. Sajátos és egyéni stílusban megírva, mindig a való­ság lényegét kifejezve. Sok égető, sok emésztő kér­déssel a könyv lapjain. J. J. Salzburgi fesztivál Búcsú Karatainál Számos világhírű kar­mester, zenész és neves közéleti személyiség je­lenlétében és a gyász je­gyében kezdődött meg vasárnap a salzburgi ze­nei fesztivál. A karmes­teri pulpitust fekete dra­péria borította, hiszen az idei játékok résztvevői a két hete elhunyt Her­bert von Karajanra em­lékeznek. A világhírű di­rigens szervezte meg an­nak idején az évente megrendezésre kerülő fesztivált. Reidzsi Ozawa, Solti György és James Levine mellett a megnyitó ven­dége volt Karajan özve­gye, Kurt Waldheim oszt­rák államfő, Franz Vra­nitzky kancellár. A fesztivált a bécsi fil­harmonikusok élén Oza­wa Bach D-dúr szvit­jének Air tételével nyi­totta meg. Őt követte Solti György, aki Beet­hoven III. (Eroica) szim­fóniájának Gyászinduló tételét vezényelte. Solti után Levine lépett a kar­mesteri dobogóra. Brahms Német requiemjét vezé­nyelte. Végül a bécsi filhar­monikusok Mozart Sza­badkőműves gyászzene című művét játszották el. Elsőként vidéken Polip-tábor .7.7 •. .. . • . • • , • . . . • . .. .• .. '' '• ■ •• 7.7 ’­­ .7 x 7 .• x .XIX.... Pop-Expressz fesztivál Győr-Ménfőcsanakon Bizonyára sok fiatal zene­rajongó őrzi emlékét a raj­kai „Rockfalu” nagyszerű rendezvényeinek. Á­m az öt­letgazda, Péter Imre és a fiatalok szomorúan vették tudomásul, hogy a kezdeti példátlan érdeklődés lelany­hult. Pedig biztosan mosolyog­va gondolnak arra az idősebb rajkaiak is, hogy az emlé­kezetes Omegal-koncert ide­jén a falu összes tartalék­­energiája kevésnek bizonyult a hangfalerdő üzemeltetésé­re... Talán ez a páratlan él­mény is tovább munkálko­dott a fiatal, agilis népmű­velőben, mikor elhatározta: munkahelyet változtat, de álmait akkor sem hagyja ennyiben. Ebben szerencsé­re, méltó társakra talált a győr-ménfőcsanaki általános művelődési központ munka­társaiban, és már most úgy tűnik, nem vagyunk mes­­­sze attól, hogy a nagy állom beteljesedjék a helyi Beze­­rédj-kastélyban. Még a szervezés időszaká­ban, egy leendő fesztivál és sátortábor helyszínén beszél­gettünk az ötletgazda-főren­dezővel, immár a művelődé­si központ munkatársával. — Tapasztalataim szerint a megyében élő fiatalok nyá­ri szórakozási lehetősége év­ről évre szegényebb lesz Nem feledkezh­ttünk meg ugyanakkor arról, hogy egy­re kevesebben engedhetik meg maguknak a lakóhelytől távol eső szórakozást. A Po­lip Klub megnyitásával ezen kívántunk segíteni. Sikeres működése bizonyíték arra, hogy rendkívül nagy igény van erre a szórakozási for­mára, a hétvégeken több tu­cat fiatal szorul ki program­jainkról a helyiség kis be­fogadóképessége­­miatt. Sze­retném a figyelmet felhívni arra, hogy Győr centrumá­ban nagy igény lenne ha­sonló, kulturált, hangulatos környezetű, programjaiban látványos és színvonalas if­júsági szórakozóhelyre! — Ebben a helyzetben ön­magában is kiemelkedőnek számít egy fesztivál meg­szervezése. És itt még egyre több napos tábor is követi majd... — Mi továbbra sem ülünk tétlenül. Augusztus 12-én es­te hat órától az első ma­gyar—osztrák ifjúsági és ze­nei magazin, a Pop-Expressz fesztiváljára k kerül sor. A prog­ramban az E­gon együttes élő koncertje, Vincze Lilla, Erik, Pa Dö Dö, F. Sipos Tamás, Molnár György és Debreczeni Ferenc műsora mellett lesz holdudvar-disz­kó, valamint kellemes meg­lepetések és ajándékok vár­ják a közönséget. — Ha jól tudom, a Polip­tábor is első alkalommal jön össze... — Igen, az első országos táborozásnak leszünk házi­gazdái. Egyébként, a Polip­­klub és a Polip-tábor prog­ramjai az azonos elnevezésű rockmagazin tudósításaira, rovataira és riportalanyaira épülnek. Az augusztus 24-én kezdődő találkozóra főként azokat várjuk a magazin ol­vasóin kívül, akiknek a la­kóhelyére nem juthatnak el a hazai könnyűzenei élet sztárjai, így nincs lehetősé­gük a személyes találkozás­ra. De természetesen szíve­sen látjuk a megye amatőr pop-rock zenekarait is. A ■tábor ideje alatt lesz traccs­­parti, sztárintim, popfórum, video kávézó, popmeccs, pop-portré, kiállítás, diszkó és koncertek. — A mai magyar sztá­rok közül kik jönnek el a táborlakókhoz? — A vendégek és a fellé­pők között lesz a győri Ma­dame, a Hobo Blues Band, a Fix, Fan-Fan, a Rio, a Deák Bill Blues Band, Zol­tán Erika, Bodnár Attila, Pap Rita, V. Nagy Lajos, Ja­­nicsák István, Anita­ Erik, valamint a hanglemezkiadók képviselői és a hazai köny­­nyűzenei élet szakértői. — Meddig lehet jelentkez­ni a táborba? — Augusztus 10-ig levél­ben vagy telefonon a győr­­menfőcsanaki általános mű­velődési központ címén (a Kisdobos út 1—5, vagy 96/ 49-012-es telefonszámon) le­het, a jelentkezőknek részle­tes programot küldünk. Fon­tos tudni, hogy mindenkinek magával kell hoznia a sáto­rozáshoz szükséges felszere­léseket. Erdős L. 1989. augusztus 1., kedd Látogatás egy tájházban. X. Nemzetközi honismereti diáktábor Nem olyan, mint tavaly A Kisalföld szerves része néprajzi szempontból a Du­nától északra elterülő síkság is. Ez a szlovákiai terület nagyon hasonlít Magyaror­szágra, hasonlóak a kulturá­lis, gazdasági viszonyok. Ezért is hagyomány már ti­zedik esztendeje, hogy a megyénkben rendezett hon­ismereti tábor nemzetközi, a szlovák fiatalok együtt ku­tatják a régi világ emlékeit magyar társa­inkkal. A hely­szín is megoszlik a magyar és szlovák vidék között. Idén Szanyba hívták a tá­borlakókat. A nemrég hely­reállított XVII. század-beli püspöki kastélyt kulturális célokra szeretnék felhasznál­ni. Az emeleten az össze­vont általános iskolai és köz­ségi könyvtár működik, az alsó részben pedig falumúze­umot terveznek a falu veze­tői, lakói.­­Ehhez kérték a néprajz iránti érdeklődő fia­talok segítségét. A középis­kolások több csoportban dol­goztak, néhányan népviseleti emlékeket kutattak, tárgya­kat gyűjtöttek, a régi falusi egyesületek (ipari testületek, leventék, márialányok, tűz­oltók) emlékanyagát szedték össze. A többiek a népi épí­tészet sajátosságaival foglal­koztak, népszokásokat gyűj­töttek a — tábori nevén — lakodalmas csoportban, má­sok népdalt, népi játékokat, rigmusokat írtak össze. Az egészet a tárgytisztító és ad­minisztrációs csoport dol­gozta fel, javítgatták, kon­zerválták az összegyűjtött tárgyakat (350 darabot), lelt­tárba vették az anyagokat. Még ugyanennyi maradt lel­­tározatlanul a tábor zárása­kor. Éppen ezért nagy segít­ség néhány fiatal vállalko­zása, akik pár hétig szomba­tonként még összejönnek Szanyban befejezni a mun­kát. A helytörténeti anyagot pedig a szanyi kastélyban állítják ki. Talán ezért is volt olyan aktív a falu la­kossága. A tanácstitkártól a helybeli lelkészig, mindenki örömmel segítette a gyere­kek munkáját. Szakmailag a csornai helytörténeti gyűjte­mény vezetője, Virágné Sza­­lontay Judit kísérte figye­lemmel a tábor tevékenysé­gét. A szakmai programok mellett persze kötetlen szó­rakozás is akadt: táncház a szanyi Bokrétával, vági bú­csú, kirándulás Tétre, Móric­­hidára, az Árpás-dombiföldi ásatásokhoz. Mint már szó volt róla, a tábor nemzetközi. Legalább­is tavaly még az volt, mert idén mindössze két szlovák résztvevő érkezett, és a Csehszlovákiában eltöltött napok száma is jócskán le­rövidült. Az okot a tábor vezetője, Jászberényi Ferenc­­né, a megyei honismereti munkabizottság elnöke, könyvtáros a csehszlovákiai kormánynak nem tetsző Dubcek-interjúban, a két ország közötti vízlépcső-­vitá­ban látja, valamint szerinte a Nagy Imre-temetést is rosz­­szalták északi szomszédaink, megromlott tehát a kapcso­lat. A szlovákiai CSEMA­­DOK érsekújvári járási bi­zottságának titkára, Őszi Irén szerint viszont a szlo­vákiai népfront anyagi prob­lémákra hivatkozva nem szervezte meg a tábort. Mun­ka helyett így mindössze két nap kirándulás erejéig láto­gathatták meg a honismere­ti tábor lakói a Kisalföld Dunától északra eső részét. A résztvevőkkel a szlová­kiai kirándulás alkalmával beszélgettünk. Szabó Ákos, a Kazinczy diákja már máso­dik éve tagja a tábornak, és érzi persze ő is a különbsé­get a tavalyi és az idei tá­borozás között. A Szanyban töltött 10 nap alatt régi há­zakat, Mária-szobrokat mér­tek fel, néhány napot a tárgytisztító csoportban is dolgozott. A Révai jövendő elsősei — Boros Erika, Mi­­csinai Mariann, Szörényi Zsó­fia — idén először lakói a tábornak, ők is, mint mind­annyian, a Kisfaludy-pályá­­zat díjazottjaként juthattak el Szanyba. Itt találkoztak először a „felémrángatóval”, azaz görbe végű villával, amivel a gabonából rázták ki hajdan a szemeket. És persze élményt jelentett számukra az is, hogy próbaképpen nép­viseleti ruhákba is beöltöz­hettek. S. Cs. Szolzsenyicin hazatér? Egy vezető szovjet publicista szerint lehetséges, hogy Alekszandr Szolzsenyicin hazatér, és az sem ki­zárt, hogy parlamenti képviselő legyen. A most het­venéves Szolzsenyicin egyetlen feltétele szabott haza­térésének: azt, hogy adják ki műveit a Szovjetunió­ban. A Novij Mir című szovjet irodalmi folyóirat augusztusban megkezdi a Gulag szigetcsoport folyta­tásos közlését. Ez a munka — a sztálini munkatábo­rok kör- és kórképe — volt annak idején az a „csepp a pohárban”, amely a szovjet hatóságokat Szolzsenyi­cin száműzésére sarkallta. HI­MFÖID---- 5

Next