Kisalföld, 1989. október (44. évfolyam, 232-257. szám)

1989-10-02 / 232. szám

4 Munkával ünnepeltek „Győr thj. város törvény­hatóságának közgyűlése elő­terjesztésére a belügyminisz­ter a népjóléti miniszterrel egyetértésben, az 1949. évi augusztus hó 9-én kelt 5264/ 3/11 (1949. III. 3.) sz. határo­zatával elrendelte a város köztisztasága és házi fuvar­telepe üzemének az 1949. X. te. alapján községi vállalattá alakítását. Ez alapon a város törvényhatósági bizottságá­nak közgyűlése az 1949. évi augusztus hó 26-án tartott ülésében 112/1049. kegy.­szám alatt, az említett községi vál­lalat alapítására az 1949. X. te. rendelkezései alapján a jelen alapítólevelet kibocsát­ja.” A fenti bevezetővel adták ki negyven évvel ezelőtt vál­lalatunk alapító levelét. Ak­kori elnevezése: Győri Köz­­tisztasági Vállalat. Feladatát az alábbiakban határozták meg: „A városi utcák, terek tisztántartása és öntözése, a háziszemét összegyűjtése és elfuvarozása, gépi és fogatos járművek tartása és ezek karbantartási, javítási mun­káinak elvégzése, a város hi­vatalai, vállalatai részére szükséges fuvarok biztosítá­sa.” Ezekhez a feladatokhoz vállalatunk egy seprőgéppel, két locsolókocsival és körül­belül húsz lovas kocsival ren­delkezett. Mindezekhez tar­tozott százhúsz fős szemés­zet. A vállalat jelenlegi te­lephelyére — az akkori Vá­rosmajorba — 1950 elején költözött, és fokozatosan ala­kította­­ki a telephely jelenle­gi arculatát. Tevékenységünk az idő múlásával változott, új profilok, tevékenységek léptek be, illetve váltak le, de fő feladatként mindig megmaradt a városi kommu­nális szolgáltatás. 1954-ben az addig önálló kertészeti vállalatot hozzá­csatolták, majd később szét­választották, de 1965. január 1-jétől ismét a vállalathoz tartozik. Ugyancsak ebben az évben bővítették az útépítő és útkarbantartó részleggel, mely egyik legjövedelmezőbb részleg volt. Ezt a tevékeny­séget azonban 1977. január 1-jével a Győri Közúti Építő Vállalathoz csatolták. A pro­filok változásával egyidejű­leg változott a vállalat neve is, de mindvégig kísérte a köztisztasági, később a város­gazdálkodási szó. A létszám százhúszról nyolcszázra növekedett, a ter­melési érték egymillió fo­rintról 275 millió Ft-ra nőtt. (Igaz, ez utóbbiban az inflá­ció is közrejátszott.) Az át­lagbér évi tízezer forintról ez évben a kilencvenezer forint felé halad, a gépesítést pedig szinte összehasonlítani sem tudjuk. Ugyancsak nehéz len­ne párhuzamot vonni a régi városmajori pajták és istál­lók, illetve majori lakások, valamint a jelenlegi műhe­lyek, irodák és az új központi telephely épületei között. Mindez a mindenkori gazda­sági vezetés, a helyi tömeg­szervezetek és kollektívák közösen elért eredményeit mutatják. A fentiek azt jelzik, hogy a város fejlődésével, a fel­adatok növekedésével lépést tartva, vállalatunk is állan­dóan fejlődött, erősödött. Szükség volt mindezekre, hi­szen tevékenységünk olyan kört ölel fel, amely nélkülöz­hetetlen a mai ember számá­ra. A negyvenéves évfordulót csendben, munkával ünnepel­tük, de szükségét éreztük a visszaemlékezésnek. Kocsis Imre Győri Városgazdálkodási V. Boldog születésnapot! Újra élni fog Albertkáz­­mérpuszta, ez a varázslatos szépségű falucska, amelyet szögesdrótok közé zárt a kö­zelmúlt hivatalos Magyaror­szága. Albertkázmérpusztáért megszólalt a harang, így nem jut Gyűrűfű sorsára. Ez a kedves falucska újra a figye­lem középpontjába került. Igaz, alig ötvenen lakják. A leghűségesebbek, akik ön­ként vagy kényszerűségből, de kitartottak mellette, tápot adtak annak, hogy ide még egyszer engedélyek és papí­rok nélkül is el lehet jönni. Olyan időben, amikor derű­sebbek lesznek a határőrsze­mek, s nem a rossz szándé­kot, hanem a szülőföld szere­­tetét feltételezik az emberről. Ez történt augusztus 20-án, amikor a páratlan szépségű templomban celebrált ünne­pi misére ezrek jöttek el; in­nen származók, érdeklődők és kíváncsiskodók. Emberek, akiket megindított a hír az ügyért, Albertkázmérpuszta újraéledéséért. Az elvadult környezet, a romos cselédházak, a most is fenségesen pompázó geszte­nyefák titkokat, valamikori örömöket, bánatokat, szerel­meket szabadítottak fel. Ta­lán ez érződött a jelenlévő­kön is, a halkra fogott beszé­den, a fényes szemeken. Az innen származó gyermekko­rát szelídítette, az idegen, az először ittjáró bámész tekin­tettel hallgatta a csendet és nézte a hajdani szépségek ár­nyékát. Sokan tértek be a temető­be. Kicsorbult fejfák, szépen gondozott sírok között keres­ték övéiket a szülőket, test­véreket. Szép és jelképes ér­telmet érezhetett, aki látta azt a kedves arcú lányt, sze­relmes tekintetű ifjút, akik kézenfogva andalogtak a „holtak birodalmában”, né­zegették a sírokat, betűzget­­ték a keresztek megkopott írásait, ők képviselték az életet. Ekkor éreztem, hogy Albertkázmérpuszta élni fog. Nekem, másoknak, mindenki­nek. Akkor ott­ elsirattam a halált, s az életet, az újjá­születést ünnepeltem. Boldog születésnapot, szülőfalum, Albertkázmérpuszta! Lang Anna tanár Sopron, Pécsi u. 25. Néha nézzék is őket... A minap kocsimon kihaj­tottam a szokott erdei tisz­tásra. Tőlem úgy harminc méterre egy őzmama böködte vagy nyaldosta a kis gidát. Lassítottam, majd megáll­tam. Eközben merően figyel­tem a párost, tudva, azonnal eliramodnak. Legnagyobb meglepetésemre az őzmama felnézett, majd újra a gidá­­val foglalkozott. Ösztönösen a bal oldalt csobogó csatorna felé néztem. Egy őzsuta feküdt úgy hat­hét méterre, szintén teljes nyugalomban. Rossz érzés­t ke­rített hatalmába. Azonnal alattomos vegyszermérgezés­­re kezdtem gyanakodni. Köz­ben tovább forgolódtam, ar­rébb szintén három őz he­vert a­­csatornaparton. Eme­zek felém fordították okos te­kintetüket, de szintén rezze­néstelenek maradtak. Közben az őzmama a gi­­dával néhány lépést tett, le­gelt. A látvány lenyűgözött. Némi gondolkodás után elfo­gott a kétség: itt vegyszerez­­tek! Óvatosan kinyitottam a kocsiajtót. A suta csak né­zett. Talán négy méterre kö­zelítettem meg, amikor ne­hézkesen felegyenesedett és elfutott. Erre a másik három is futni kezdett, majd ezt láva az őzmama is a gidával. Rövid séta után hazaindul­tam. Az emlék gyönyörű volt, de nem hagyott nyugodni. Hogy nem féltek a Trabant­tól, szinte valószínűtlen. Eszembe jutott a süldőnyúl az M 1-es melletti útpadkán. Már két hónapja minden es­te ott ül a Mosonmagyaróvár és Öttevény közötti útszakasz egy pontján és nézi az elsu­hanó autók fényeit. A két tapasztalatot össze­kapcsolva kerestem az össze­függést. Nem kerekedett ki semmi okos válasz. Szeptem­ber 20-án olvastam a Kisal­földben : Vadászhassanak a körön kívüliek is! Azonnal itt a válasz! Hát persze, nem illett vadászni „szűk körben”. Félelem ide, félelem oda, de­mokratizálódtunk. Ezt az őrök tanulták meg leghama­rabb! Szégyelljük magunkat? Az előbbi mondattal lenne ke­rek, csattanós a mondandó. Mégis: ha már van vadgaz­dálkodás és sport, még „tág” körben se lőjék nyolcezresé­vel szegényeket. Néha va­dászpuska nélkül is nézzék meg őket. N. Ottó Rajka, Táncsics u. 17- ra sem vagyunk hajlandók áldozatokká válni! Annak kiderítése, hogy az ellenünk végrehajtott „táma­dáshoz” ki adta ki az utasí­tást, ki a felelős érte, kinek kell a kártérítést vállalni — úgy ítéljük meg — ügyészi feladat. Közösségünk megkí­sérelte a törvényes utat jár­ni, de elfogyott a türelmünk és maximálisra fokozódott fé­lelmünk. Meddig lehet az emberi jogokat semmibe ven­ni? Varga László, Fiss Ernő, Ács László a győri Pásztor u. 14—16—18. sz. társasházak közös képviselői Sértő felirat Családom unszolására egyik szombaton én is átruc­cantam velük a szomszédok­hoz, Obertwartba. Nézegettük a szép utcákat, az áruval zsú­folt üzleteket és vásároltunk. Én inkább összehasonlítottam az ottani és a hazai dolgokat, s úgy ítélem meg, hogy nincs szégyenkeznivalónk. Többször magyarul szólí­tottak meg bennünket, aján­lották áruikat, prospektuso­kat adtak. Sok magyar bevá­sárló banánt, kávét em­elve igyekezett gépkocsija felé. Körülnéztünk az autósbolt­ban, majd a szemközti be­vásárló központban. Mindent megszemléltünk, majd ki­sebb dolgokat vásároltunk. Míg a család a pénztárnál várakozott, kimentem az áru­házból nézelődni. Mit látnak szemeim? Egy bódé oldalára magyarul kiírták: „Magyarok ne lopjatok, mert ha rajta kapunk, jelentjük a rendőr­ségnek és átadunk a magyar hatóságoknak!” A szövegem­ felháborodtam, mert sértőnek éreztem. Mi magyarok is ké­szíthetnénk ilyen felírást. Úgy gondolom, ez egyik or­szág népére sem jellemző, sok becsületes embert sért ez a felirat. Kérjük meg őket, hogy vegyék le. Marton Gábor Zsára, Lövér u. 17. Csizma az asztalon? Sopron legforgalmasabb utcáinak — Várkerület, Má­tyás király u., Móricz Zs. u., Ötvös u., Győri u. stb. — jár­dáin és terein kerékpároznak jövőnk ifjú titánjai, a tizen­évesek. Ifjúkorban fontos a mozgás, így a biciklizés is. Elvetendő viszont, hogy a járdán való kerékpározás, fő­leg a forgalmas gyalogúton a járókelők testi épségét veszé­lyeztetik. Hogyan érezhetik magukat a járdán a gyermeküket sé­táltató, vagy kocsiban toló kismamák? A bolttal, vagy mankóval, az életévük terhe alatt a járdán toporgó idős emberek? Senki sincs bizton­ságban a járdán vadul bi­cikliző aranyifjúságtól. A ká­ros és veszélyeket rejtő ma­gatartáson csak az iskola, a szülők, a család tudnának segíteni. Valamikor a rend őre is segített... A másik gond a gépkocsik járdaszéli parkolása. Sopron autósforgalmát tekintve nagy, de lakossági létszámban és területi kiterjedésben kicsi. A város nem bírja el a túl­méretezett gépkocsiforgalmat a keskeny, régi utcáiban. A szűk utcákban megszorul a benzinfüst, párás, ködös idő­ben a szmog. A kocsik mel­lékterméke káros az emberi egészségre, elporlasztja az épületek vakolatát, pusztítja a fákat, a virágokat. A ben­zinfüst belélegezve roppant káros, mert a dohányfüsttel együtt tüdőrákot okozhat. A gépkocsik magas száma parkolási gondokat vet fel. A város utcái és szűk terei ne­hezítik az autók parkolását. A megoldás sürgősségének nyomása alatt megszületett a nem egészen szerencsés ötlet, a járda szélén, félkocsi szé­lességben való parkolás. Parkolásnak csúfolják a megoldást, holott ez részben elveszi az amúgy is keskeny járdának legalább egyharmad részét a gyalogosoktól, más­részt az autónak a járdára nehezedő súlya behorpasztja a járda szélét, árkot képez, egyenetlenséget okoz és bal­esetveszélyessé válik. A gya­logosok leszorulnak a járdá­ról, az autók viszont elfog­lalják azokat. így kerül a csizma az asztalra! Gyulaváry János Sopron, Postafiók 177. „Csendélet” Révfaluban Szeptember 7-én a vasút­állomáson jártam jegyelővé­tel céljából, majd a taxiállo­máson másnap hajnali 3.15 órára gépkocsit rendeltem Damjanich utcai lakásomra. Másnap hajnalban, az omi­nózus időpontban csomagom­mal útra készen álltam lakó­házunk sarkánál és vártam a taxit. Tizenöt perc vrakozás után a taxi nem jött. Elhatá­roztam, hogy gyalog megyek ki a vasútállomásra. Tudtam ugyan, hogy a kinézett vona­tot lekésem, de egy későbbi járattal csak úticélomhoz érek. Csak szerettem volna elin­dulni. Ugyanis a környék ut­cáira kicsapott, ott falkában csatangoló kutyák hada ész­revett és agresszív indulattal elzárta az utat előlem. Dü­hödt ugatással adta tudtul megrohanási szándékát, ha bármerre mozdulni merek. A ribillióra feleségem le­jött lakásunkból, „jobb belá­tásra” igyekezett bírni a ku­tyakommandó látható vezér­alakját, egy bernáthegyit. Vé­gül sikerült az ebet és tás­káját lecsendesíteni, engemet pedig a kritikus helyzetből kiszabadítani. A történet eddig csupán az én személyes ügyem. De hogy a környék lakói a kutyaka­­valkáddal megzavart éjszaká­ról mit gondolnak a kutyák­­gazdáiról , arról jobb hall­gatni. Surányi Sándor Győr, Damjanich u. 61/b. kapcsolatban az alábbi tájé­koztatást adjuk. Rendkívül öröm és megtiszteltetés szá­munkra, hogy az újságban foglalkoznak a hulladékhasz­nosítás társadalmilag fontos, de mégsem kellően ismert és elismert ügyével. Vállalatunk — az adyvá­­rosi nyugdíjas olvasó véle­ményével ellentétben — a maga eszközeivel és lehetősé­geivel igyekszik figyelembe venni a hulladékot eladni szándékozót érdekeit. Ezt bi­zonyítja, hogy a MÉH Tröszt tagvállalatai közül az ország­ban egyedüliként emeltük a lakossági színesfém-hulladé­kok begyűjtési árát saját kockázatunkra. Emeltük to­vábbá a vashulladék begyűj­tői árát is, és augusztus 1-jé­­től felemelt áron vesszük át a lakosságtól a vas- és szí­nesfém-hulladékokat. Intéz­kedésünkről a Kisalföld és vonzáskörzetébe tartozó négy megye lapjaiban megjelente­tett hirdetéseinkben tájékoz­tattuk a lakosságot. A papírhulladék begyűjté­sénél a lakosság gyűjtőked­vének ösztönzésére az év eleji 11 százalékos országos papíremelésen túlmenően jú­lius 1-jétől december 31-ig akciós árat vezettünk be. Kétszáz forint/tonna egység­árral felemeltük a vegyes­­papír-hulladék, a hullámpa­pír és a fekete-fehér újság begyűjtői árát, amelyről hir­detést jelentettünk meg. Az iskolai gyűjtések a Ma­gyar Úttörők Szövetsége Or­szágos Tanácsa és a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt által évente meghirdetett or­szágos hasznosanyag-gyűjtési verseny keretében folynak, létszámkategóriánként díjaz­va a kiemelkedő eredményt elért úttörőcsapatokat. A ver­senyben részt vevő tanulóif­júságot, a munkájukat segítő és irányító pedagógusokat el­ismert partnereinknek tekint­jük. Horváth Ferenc igazgatóhelyettes É. D. MÉH Nyersanyaghasznosító V. Mi foglalkoztatja az olvasókat? Változatos olvasnivalót kínál mostani levél-összeállí­tásunk: négy évtizede szidjuk, de nem nélkülözhetjük. Szülőfalujára emlékezik a középiskolai tanárnő. Akit a látottak nem hagytak nyugodni. Harminckilenc csa­lád parancsszóra sem hajlandó áldozattá válni. Honfi­társunk látogatása a „sógoroknál". Gyalogosok az út­testen, gépkocsik a járdán. Éjszakai „csendélet” a pe­remkerületben. Év végéig tart a begyűjtési akció. Az aprónép előtt kitárul az iskolakapu... lyMLFÖlÍD 1989. október 2., hétfő Jogunk van az élethez! A Kisalföld szeptember 6- án cikket közölt Az Ígéret földjén címmel , a Petőfi Rádió Csúcsforgalom adásá­ban a városi vezetőkkel foly­tatott beszélgetés alapján. Megszólaltatták Balogh Jó­zsef városi tanácselnököt és Pénzes Péter közlekedési cso­portvezetőt. Az elhangzott nyilatkozatok valódiságát nem vitatjuk, de a közvéle­mény teljes és hiteles tájé­koztatása érdekében a kiegé­szítést feltétlenül szükséges­nek tartjuk. Mindkét vezető elfeledte azt elmondani, hogy szerin­tünk a 82—83. sz. főutak át­vezetési szakaszának tervezé­si, hatósági engedélyezési, műszaki, előkészítési és épí­tési munkái során az illeté­kes szervek törvénysértése­ket követtek el. Sorozatosan megszegték az Országos Épí­tésügyi Szabályzat szinte minden pontját. Teljesen fi­gyelmen kívül hagyták a könyezetvédelemmel és a kapcsolódó — veszélyzónába hozott — területeken lévő lé­tesítmények biztonságával kapcsolatos előírásokat. Ez­zel szinte végveszélybe so­dorták tizenkét család egész­ségét, életét és otthonát. Ú­gy véljük, hogy ezzel a sornak még nincs vége, mivel további családi házak és tár­sasházi otthonok is veszélyez­tetve vannak. Ide tartozik közösségünk 1988. március 10-én kelt és Győr Városi Tanács elnökének címzett ha­tározott tiltakozásunk, a tör­vényességi óvás és a jelenleg is folyó legfőbb ügyészi vizs­gálat is. Igaz, az út építése a város lakosságának csak egy töre­dékét érinti, mivel 39 csalá­dot veszélyeztet. De úgy ítél­jük meg, hogy nekünk is jo­gunk van egészségünkhöz, életünkhöz és egy élet takaré­kossága árán megteremtett otthonainkhoz. Még parancs­ Ösztönözzük a gyűjtőkedvet Az újság Postabontás olda­lán megjelent Gyújtsd, mert érték! c. olvasói észrevétellel Baleset még nem történt Egy problémával már for­dultam önökhöz, a győri Dr. Pogány 1. u. végén lévő alul­járóban kerékpározó és moto­rozó fiatalok miatt. Sajnos, intézkedés nem történt. Ami miatt most írok, az új iskolával kapcsolatos, de régi gond az iskolánk környékén. Ablakainkból az intézetre, a parkolóra és az úttestre lát­ni, ami egyre forgalmasabb lesz. Szerencsére baleset még nem történt, de fékcsikorgás már volt. Az aprónép megindul kife­lé az iskolából — közöttük harmadik osztályos kislá­nyom is —, és futnak a par­koló kocsik között, át az út­testen, az aluljáró felé. A se­bességkorlátozás — amelyet tábla jelez — szerintem nem reális az útviszonyokhoz ké­pest, és sokan még ezt sem tartják be. Baleset még nem történt, de valamit tenni kellene, hogy az évnyitón felcsendült szép dallamokat legközelebb ne a mentőautó szirénája kö­vesse. Thoman Gábor Győr, Reider Ferenc u. 3.

Next