Kisalföld, 1989. október (44. évfolyam, 232-257. szám)
1989-10-02 / 232. szám
4 Munkával ünnepeltek „Győr thj. város törvényhatóságának közgyűlése előterjesztésére a belügyminiszter a népjóléti miniszterrel egyetértésben, az 1949. évi augusztus hó 9-én kelt 5264/ 3/11 (1949. III. 3.) sz. határozatával elrendelte a város köztisztasága és házi fuvartelepe üzemének az 1949. X. te. alapján községi vállalattá alakítását. Ez alapon a város törvényhatósági bizottságának közgyűlése az 1949. évi augusztus hó 26-án tartott ülésében 112/1049. kegy.szám alatt, az említett községi vállalat alapítására az 1949. X. te. rendelkezései alapján a jelen alapítólevelet kibocsátja.” A fenti bevezetővel adták ki negyven évvel ezelőtt vállalatunk alapító levelét. Akkori elnevezése: Győri Köztisztasági Vállalat. Feladatát az alábbiakban határozták meg: „A városi utcák, terek tisztántartása és öntözése, a háziszemét összegyűjtése és elfuvarozása, gépi és fogatos járművek tartása és ezek karbantartási, javítási munkáinak elvégzése, a város hivatalai, vállalatai részére szükséges fuvarok biztosítása.” Ezekhez a feladatokhoz vállalatunk egy seprőgéppel, két locsolókocsival és körülbelül húsz lovas kocsival rendelkezett. Mindezekhez tartozott százhúsz fős szemészet. A vállalat jelenlegi telephelyére — az akkori Városmajorba — 1950 elején költözött, és fokozatosan alakítottaki a telephely jelenlegi arculatát. Tevékenységünk az idő múlásával változott, új profilok, tevékenységek léptek be, illetve váltak le, de fő feladatként mindig megmaradt a városi kommunális szolgáltatás. 1954-ben az addig önálló kertészeti vállalatot hozzácsatolták, majd később szétválasztották, de 1965. január 1-jétől ismét a vállalathoz tartozik. Ugyancsak ebben az évben bővítették az útépítő és útkarbantartó részleggel, mely egyik legjövedelmezőbb részleg volt. Ezt a tevékenységet azonban 1977. január 1-jével a Győri Közúti Építő Vállalathoz csatolták. A profilok változásával egyidejűleg változott a vállalat neve is, de mindvégig kísérte a köztisztasági, később a városgazdálkodási szó. A létszám százhúszról nyolcszázra növekedett, a termelési érték egymillió forintról 275 millió Ft-ra nőtt. (Igaz, ez utóbbiban az infláció is közrejátszott.) Az átlagbér évi tízezer forintról ez évben a kilencvenezer forint felé halad, a gépesítést pedig szinte összehasonlítani sem tudjuk. Ugyancsak nehéz lenne párhuzamot vonni a régi városmajori pajták és istállók, illetve majori lakások, valamint a jelenlegi műhelyek, irodák és az új központi telephely épületei között. Mindez a mindenkori gazdasági vezetés, a helyi tömegszervezetek és kollektívák közösen elért eredményeit mutatják. A fentiek azt jelzik, hogy a város fejlődésével, a feladatok növekedésével lépést tartva, vállalatunk is állandóan fejlődött, erősödött. Szükség volt mindezekre, hiszen tevékenységünk olyan kört ölel fel, amely nélkülözhetetlen a mai ember számára. A negyvenéves évfordulót csendben, munkával ünnepeltük, de szükségét éreztük a visszaemlékezésnek. Kocsis Imre Győri Városgazdálkodási V. Boldog születésnapot! Újra élni fog Albertkázmérpuszta, ez a varázslatos szépségű falucska, amelyet szögesdrótok közé zárt a közelmúlt hivatalos Magyarországa. Albertkázmérpusztáért megszólalt a harang, így nem jut Gyűrűfű sorsára. Ez a kedves falucska újra a figyelem középpontjába került. Igaz, alig ötvenen lakják. A leghűségesebbek, akik önként vagy kényszerűségből, de kitartottak mellette, tápot adtak annak, hogy ide még egyszer engedélyek és papírok nélkül is el lehet jönni. Olyan időben, amikor derűsebbek lesznek a határőrszemek, s nem a rossz szándékot, hanem a szülőföld szeretetét feltételezik az emberről. Ez történt augusztus 20-án, amikor a páratlan szépségű templomban celebrált ünnepi misére ezrek jöttek el; innen származók, érdeklődők és kíváncsiskodók. Emberek, akiket megindított a hír az ügyért, Albertkázmérpuszta újraéledéséért. Az elvadult környezet, a romos cselédházak, a most is fenségesen pompázó gesztenyefák titkokat, valamikori örömöket, bánatokat, szerelmeket szabadítottak fel. Talán ez érződött a jelenlévőkön is, a halkra fogott beszéden, a fényes szemeken. Az innen származó gyermekkorát szelídítette, az idegen, az először ittjáró bámész tekintettel hallgatta a csendet és nézte a hajdani szépségek árnyékát. Sokan tértek be a temetőbe. Kicsorbult fejfák, szépen gondozott sírok között keresték övéiket a szülőket, testvéreket. Szép és jelképes értelmet érezhetett, aki látta azt a kedves arcú lányt, szerelmes tekintetű ifjút, akik kézenfogva andalogtak a „holtak birodalmában”, nézegették a sírokat, betűzgették a keresztek megkopott írásait, ők képviselték az életet. Ekkor éreztem, hogy Albertkázmérpuszta élni fog. Nekem, másoknak, mindenkinek. Akkor ott elsirattam a halált, s az életet, az újjászületést ünnepeltem. Boldog születésnapot, szülőfalum, Albertkázmérpuszta! Lang Anna tanár Sopron, Pécsi u. 25. Néha nézzék is őket... A minap kocsimon kihajtottam a szokott erdei tisztásra. Tőlem úgy harminc méterre egy őzmama böködte vagy nyaldosta a kis gidát. Lassítottam, majd megálltam. Eközben merően figyeltem a párost, tudva, azonnal eliramodnak. Legnagyobb meglepetésemre az őzmama felnézett, majd újra a gidával foglalkozott. Ösztönösen a bal oldalt csobogó csatorna felé néztem. Egy őzsuta feküdt úgy hathét méterre, szintén teljes nyugalomban. Rossz érzést kerített hatalmába. Azonnal alattomos vegyszermérgezésre kezdtem gyanakodni. Közben tovább forgolódtam, arrébb szintén három őz hevert acsatornaparton. Emezek felém fordították okos tekintetüket, de szintén rezzenéstelenek maradtak. Közben az őzmama a gidával néhány lépést tett, legelt. A látvány lenyűgözött. Némi gondolkodás után elfogott a kétség: itt vegyszereztek! Óvatosan kinyitottam a kocsiajtót. A suta csak nézett. Talán négy méterre közelítettem meg, amikor nehézkesen felegyenesedett és elfutott. Erre a másik három is futni kezdett, majd ezt láva az őzmama is a gidával. Rövid séta után hazaindultam. Az emlék gyönyörű volt, de nem hagyott nyugodni. Hogy nem féltek a Trabanttól, szinte valószínűtlen. Eszembe jutott a süldőnyúl az M 1-es melletti útpadkán. Már két hónapja minden este ott ül a Mosonmagyaróvár és Öttevény közötti útszakasz egy pontján és nézi az elsuhanó autók fényeit. A két tapasztalatot összekapcsolva kerestem az összefüggést. Nem kerekedett ki semmi okos válasz. Szeptember 20-án olvastam a Kisalföldben : Vadászhassanak a körön kívüliek is! Azonnal itt a válasz! Hát persze, nem illett vadászni „szűk körben”. Félelem ide, félelem oda, demokratizálódtunk. Ezt az őrök tanulták meg leghamarabb! Szégyelljük magunkat? Az előbbi mondattal lenne kerek, csattanós a mondandó. Mégis: ha már van vadgazdálkodás és sport, még „tág” körben se lőjék nyolcezresével szegényeket. Néha vadászpuska nélkül is nézzék meg őket. N. Ottó Rajka, Táncsics u. 17- ra sem vagyunk hajlandók áldozatokká válni! Annak kiderítése, hogy az ellenünk végrehajtott „támadáshoz” ki adta ki az utasítást, ki a felelős érte, kinek kell a kártérítést vállalni — úgy ítéljük meg — ügyészi feladat. Közösségünk megkísérelte a törvényes utat járni, de elfogyott a türelmünk és maximálisra fokozódott félelmünk. Meddig lehet az emberi jogokat semmibe venni? Varga László, Fiss Ernő, Ács László a győri Pásztor u. 14—16—18. sz. társasházak közös képviselői Sértő felirat Családom unszolására egyik szombaton én is átruccantam velük a szomszédokhoz, Obertwartba. Nézegettük a szép utcákat, az áruval zsúfolt üzleteket és vásároltunk. Én inkább összehasonlítottam az ottani és a hazai dolgokat, s úgy ítélem meg, hogy nincs szégyenkeznivalónk. Többször magyarul szólítottak meg bennünket, ajánlották áruikat, prospektusokat adtak. Sok magyar bevásárló banánt, kávét emelve igyekezett gépkocsija felé. Körülnéztünk az autósboltban, majd a szemközti bevásárló központban. Mindent megszemléltünk, majd kisebb dolgokat vásároltunk. Míg a család a pénztárnál várakozott, kimentem az áruházból nézelődni. Mit látnak szemeim? Egy bódé oldalára magyarul kiírták: „Magyarok ne lopjatok, mert ha rajta kapunk, jelentjük a rendőrségnek és átadunk a magyar hatóságoknak!” A szövegem felháborodtam, mert sértőnek éreztem. Mi magyarok is készíthetnénk ilyen felírást. Úgy gondolom, ez egyik ország népére sem jellemző, sok becsületes embert sért ez a felirat. Kérjük meg őket, hogy vegyék le. Marton Gábor Zsára, Lövér u. 17. Csizma az asztalon? Sopron legforgalmasabb utcáinak — Várkerület, Mátyás király u., Móricz Zs. u., Ötvös u., Győri u. stb. — járdáin és terein kerékpároznak jövőnk ifjú titánjai, a tizenévesek. Ifjúkorban fontos a mozgás, így a biciklizés is. Elvetendő viszont, hogy a járdán való kerékpározás, főleg a forgalmas gyalogúton a járókelők testi épségét veszélyeztetik. Hogyan érezhetik magukat a járdán a gyermeküket sétáltató, vagy kocsiban toló kismamák? A bolttal, vagy mankóval, az életévük terhe alatt a járdán toporgó idős emberek? Senki sincs biztonságban a járdán vadul bicikliző aranyifjúságtól. A káros és veszélyeket rejtő magatartáson csak az iskola, a szülők, a család tudnának segíteni. Valamikor a rend őre is segített... A másik gond a gépkocsik járdaszéli parkolása. Sopron autósforgalmát tekintve nagy, de lakossági létszámban és területi kiterjedésben kicsi. A város nem bírja el a túlméretezett gépkocsiforgalmat a keskeny, régi utcáiban. A szűk utcákban megszorul a benzinfüst, párás, ködös időben a szmog. A kocsik mellékterméke káros az emberi egészségre, elporlasztja az épületek vakolatát, pusztítja a fákat, a virágokat. A benzinfüst belélegezve roppant káros, mert a dohányfüsttel együtt tüdőrákot okozhat. A gépkocsik magas száma parkolási gondokat vet fel. A város utcái és szűk terei nehezítik az autók parkolását. A megoldás sürgősségének nyomása alatt megszületett a nem egészen szerencsés ötlet, a járda szélén, félkocsi szélességben való parkolás. Parkolásnak csúfolják a megoldást, holott ez részben elveszi az amúgy is keskeny járdának legalább egyharmad részét a gyalogosoktól, másrészt az autónak a járdára nehezedő súlya behorpasztja a járda szélét, árkot képez, egyenetlenséget okoz és balesetveszélyessé válik. A gyalogosok leszorulnak a járdáról, az autók viszont elfoglalják azokat. így kerül a csizma az asztalra! Gyulaváry János Sopron, Postafiók 177. „Csendélet” Révfaluban Szeptember 7-én a vasútállomáson jártam jegyelővétel céljából, majd a taxiállomáson másnap hajnali 3.15 órára gépkocsit rendeltem Damjanich utcai lakásomra. Másnap hajnalban, az ominózus időpontban csomagommal útra készen álltam lakóházunk sarkánál és vártam a taxit. Tizenöt perc vrakozás után a taxi nem jött. Elhatároztam, hogy gyalog megyek ki a vasútállomásra. Tudtam ugyan, hogy a kinézett vonatot lekésem, de egy későbbi járattal csak úticélomhoz érek. Csak szerettem volna elindulni. Ugyanis a környék utcáira kicsapott, ott falkában csatangoló kutyák hada észrevett és agresszív indulattal elzárta az utat előlem. Dühödt ugatással adta tudtul megrohanási szándékát, ha bármerre mozdulni merek. A ribillióra feleségem lejött lakásunkból, „jobb belátásra” igyekezett bírni a kutyakommandó látható vezéralakját, egy bernáthegyit. Végül sikerült az ebet és táskáját lecsendesíteni, engemet pedig a kritikus helyzetből kiszabadítani. A történet eddig csupán az én személyes ügyem. De hogy a környék lakói a kutyakavalkáddal megzavart éjszakáról mit gondolnak a kutyákgazdáiról , arról jobb hallgatni. Surányi Sándor Győr, Damjanich u. 61/b. kapcsolatban az alábbi tájékoztatást adjuk. Rendkívül öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy az újságban foglalkoznak a hulladékhasznosítás társadalmilag fontos, de mégsem kellően ismert és elismert ügyével. Vállalatunk — az adyvárosi nyugdíjas olvasó véleményével ellentétben — a maga eszközeivel és lehetőségeivel igyekszik figyelembe venni a hulladékot eladni szándékozót érdekeit. Ezt bizonyítja, hogy a MÉH Tröszt tagvállalatai közül az országban egyedüliként emeltük a lakossági színesfém-hulladékok begyűjtési árát saját kockázatunkra. Emeltük továbbá a vashulladék begyűjtői árát is, és augusztus 1-jétől felemelt áron vesszük át a lakosságtól a vas- és színesfém-hulladékokat. Intézkedésünkről a Kisalföld és vonzáskörzetébe tartozó négy megye lapjaiban megjelentetett hirdetéseinkben tájékoztattuk a lakosságot. A papírhulladék begyűjtésénél a lakosság gyűjtőkedvének ösztönzésére az év eleji 11 százalékos országos papíremelésen túlmenően július 1-jétől december 31-ig akciós árat vezettünk be. Kétszáz forint/tonna egységárral felemeltük a vegyespapír-hulladék, a hullámpapír és a fekete-fehér újság begyűjtői árát, amelyről hirdetést jelentettünk meg. Az iskolai gyűjtések a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa és a MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt által évente meghirdetett országos hasznosanyag-gyűjtési verseny keretében folynak, létszámkategóriánként díjazva a kiemelkedő eredményt elért úttörőcsapatokat. A versenyben részt vevő tanulóifjúságot, a munkájukat segítő és irányító pedagógusokat elismert partnereinknek tekintjük. Horváth Ferenc igazgatóhelyettes É. D. MÉH Nyersanyaghasznosító V. Mi foglalkoztatja az olvasókat? Változatos olvasnivalót kínál mostani levél-összeállításunk: négy évtizede szidjuk, de nem nélkülözhetjük. Szülőfalujára emlékezik a középiskolai tanárnő. Akit a látottak nem hagytak nyugodni. Harminckilenc család parancsszóra sem hajlandó áldozattá válni. Honfitársunk látogatása a „sógoroknál". Gyalogosok az úttesten, gépkocsik a járdán. Éjszakai „csendélet” a peremkerületben. Év végéig tart a begyűjtési akció. Az aprónép előtt kitárul az iskolakapu... lyMLFÖlÍD 1989. október 2., hétfő Jogunk van az élethez! A Kisalföld szeptember 6- án cikket közölt Az Ígéret földjén címmel , a Petőfi Rádió Csúcsforgalom adásában a városi vezetőkkel folytatott beszélgetés alapján. Megszólaltatták Balogh József városi tanácselnököt és Pénzes Péter közlekedési csoportvezetőt. Az elhangzott nyilatkozatok valódiságát nem vitatjuk, de a közvélemény teljes és hiteles tájékoztatása érdekében a kiegészítést feltétlenül szükségesnek tartjuk. Mindkét vezető elfeledte azt elmondani, hogy szerintünk a 82—83. sz. főutak átvezetési szakaszának tervezési, hatósági engedélyezési, műszaki, előkészítési és építési munkái során az illetékes szervek törvénysértéseket követtek el. Sorozatosan megszegték az Országos Építésügyi Szabályzat szinte minden pontját. Teljesen figyelmen kívül hagyták a könyezetvédelemmel és a kapcsolódó — veszélyzónába hozott — területeken lévő létesítmények biztonságával kapcsolatos előírásokat. Ezzel szinte végveszélybe sodorták tizenkét család egészségét, életét és otthonát. Úgy véljük, hogy ezzel a sornak még nincs vége, mivel további családi házak és társasházi otthonok is veszélyeztetve vannak. Ide tartozik közösségünk 1988. március 10-én kelt és Győr Városi Tanács elnökének címzett határozott tiltakozásunk, a törvényességi óvás és a jelenleg is folyó legfőbb ügyészi vizsgálat is. Igaz, az út építése a város lakosságának csak egy töredékét érinti, mivel 39 családot veszélyeztet. De úgy ítéljük meg, hogy nekünk is jogunk van egészségünkhöz, életünkhöz és egy élet takarékossága árán megteremtett otthonainkhoz. Még parancs Ösztönözzük a gyűjtőkedvet Az újság Postabontás oldalán megjelent Gyújtsd, mert érték! c. olvasói észrevétellel Baleset még nem történt Egy problémával már fordultam önökhöz, a győri Dr. Pogány 1. u. végén lévő aluljáróban kerékpározó és motorozó fiatalok miatt. Sajnos, intézkedés nem történt. Ami miatt most írok, az új iskolával kapcsolatos, de régi gond az iskolánk környékén. Ablakainkból az intézetre, a parkolóra és az úttestre látni, ami egyre forgalmasabb lesz. Szerencsére baleset még nem történt, de fékcsikorgás már volt. Az aprónép megindul kifelé az iskolából — közöttük harmadik osztályos kislányom is —, és futnak a parkoló kocsik között, át az úttesten, az aluljáró felé. A sebességkorlátozás — amelyet tábla jelez — szerintem nem reális az útviszonyokhoz képest, és sokan még ezt sem tartják be. Baleset még nem történt, de valamit tenni kellene, hogy az évnyitón felcsendült szép dallamokat legközelebb ne a mentőautó szirénája kövesse. Thoman Gábor Győr, Reider Ferenc u. 3.