Kisalföld, 1989. december (44. évfolyam, 284-307. szám)

1989-12-01 / 284. szám

1989. december 1., péntek IQALFÖLD Időközi választás január 7-én Több párt is jelöl tanácstagot Győr hetvenhét tanácstagi körzetéből jelenleg négy „üres”, azaz nincs tanács­tagja, s még póttanácstag­ja sem, aki a közösség ér­dekeit képviselné. Tekintet­tel arra, hogy tanácstagi vá­lasztásokra várhatóan csak hónapok múlva kerül sor (az új parlamentnek az ön­­kormányzatokra vonatkozó döntése után) , időszaki választásokra van szükség. Ennek előkészületeiről ren­deztek tanácskozást szerdán délután a Hazafias Népfront városi bizottságán. A még érvényben lévő törvény ér­telmében a választást a HNF- nek kell lebonyolítania. A pluralizmus jegyében azon­ban most a koordinátori szerepet vállalja, ezért az előkészületi tanácskozásra meghívta a városban tevé­kenykedő pártok, szerveze­tek — a politikai kerekasz­tal — képviselőit. (Közülük a Független Demokrata Párt, az MSZP, az MDF és a Sza­bad Demokraták Szövetsége képviselői voltak jelen.) A jelölőgyűléseik tervezett időpontja és helyszíne: 6-os választókerület, bel­város: december 12., 17 óra, Ady Endre Művelődési ház: 14-es választókerület, Ná­dorváros: december 13., 17 óra, Kossuth Zsuzsa kollé­gium. 38-as választókerület, Sza­badhegy: december 11., 17 óra, Radó Tibor Kisegítő Iskola. 53-as választókerület, Rév­falu: december 12., 17 óra, Mayer Lajos szakközépisko­la. A jelölőgyűléseikre az érintett választókerületekben la­kók személyre szóló meg­hívót kapnak. A gyűlése­ken természetesen bárki ér­­dekődő részt vehet, a ko­rábbiaktól eltérően azonban a jelölőgyűlésen csak a ke­rületi választópolgárok sza­vazatát veszik figyelembe, ki kerüljön a szavazólapra. Ehhez egyharmados támoga­tási arány k­ell. Az említett pártok, szerve­zetek úgy nyilatkoztak, vár­hatóan saját jelölteket ál­lítanak. Megegyeztek abban, hogy a jelölőgyűlésen bemu­tatják saját jelöltjeiket, de tartózkodnak attól, hogy más jelölteket valamilyen módon is lejárassanak. A választó­­polgárok a jelölőgyűlésen akár az összes jelölt szava­zólapra kerülését támogat­hatják — egyénileg dönteni­ük majd titkosan, a válasz­táskor kell. Módosulás a korábbiakhoz képest, hogy a jelöltek nem kötelesek nyilatkozni, támo­gatják-e a HNF választási programját. A városi válasz­tási elnökségbe­n egy meg­üresedett helyre — a poli­tikai kerekasztal állásfogla­lása szerint az MDF dele­gált tagot. Az időközi tanácstagi vá­lasztások január 7-én lesz­nek. J. F. Corvin egyetem Magánegyetem alakítását kezdeményezi az Új Egye­tem Egyesület, amelyet aka­démiai intézetek kutatói, egyetemi oktatók alapítottak. Fügedi Erik történész, cím­zetes egyetemi tanár, Ge­­réby György filozófiatörté­nész, Schiller Róbert a ké­mia tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár teg­nap, az akadémia székházá­ban tartott sajtótájékoztatón elmondta: Corvin Egyetem névvel az angolszász egye­temi campusokhoz hasonló egyetemet, azaz egyetemi vá­rost kívánnak létesíteni. Vál­lalkozásukat több szakaszban, fokozatosan valósítják meg. Intrika Panaszoslevél jön, újságíró megy, „nyomoz”. Az ügyiben érintett egyik vezető két délelőttjét tölti azzal, hogy a pa­naszhoz kapcsolódó dokumentumokat kikeresse, kijegyzetel­je, a harmadik délelőtt a beszélgetésé — pedig jócskán len­ne más tennivalója is —, a másik vezető betegszabadságá­ból áldoz időt. Közben pedig valaki nevet a markába... Egy lakótelepi nagy óvoda tagóvodájának szülői munkakö­zössége nevében — három aláírással — íródott az említett levél. A szülők — saját szempontjukból nézve jogosan — azt kifogásolják, hogy középső csoportos gyermekeik a tavalyi óvodakezdés óta immár a nyolcadik óvónőt kapják. Ami vi­szont még ennél az adatnál is megdöbbentőbb, az, hogy a levélírók olyan tényeket is sorakoztatnak föl, amelyek — ők maguk szintén megfogalmazzák! — nem tartoznak a szü­lőkre, az óvoda pedagógusközösségéne­k belső, szakmai ügyei. Valaki tehát „bentről” szállítja az információt, intrikáival egymás ellen uszítva szülőt és óvónőt, óvónőt és óvónőt. Ez pedig súlyos veszélyt jelenthet a gyerekek nevelési szem­pontjából. Nagyobb veszélyt, mint az óvónőcserék, amelyek­re a szülők hivatkoznak. Való igaz, hogy pedagógiailag az az ideális, ha a kiscsoporttól az iskolába indításig ugyanazok az óvónők — délelőttös és délutános — foglalkoznak a gye­rekekkel. De az is az ideális nevelést, az ovisok érdekét szol­gálja, ha a szakképzetlen helyére képzett pedagógus kerül, ha az egymással személyi ellentétbe keveredő óvónőpárost szétválasztják. Mivel az adott óvodában mindössze 25 év az óvónők átlagéletkora, sokan mennek közülük gyed­re, gyes­re, a­rról nem is beszélve, hogy — emberek lévén — az óvó­nők is megbetegedhetnek, hosszabb időre is. Ahhoz pedig, hogy minden gyerekcsoport felügyelet alatt legyen, a vezető­nek „sakkoznia” kell az adott pedagóguslétszámmal. Sok ok játszott abban közre, hogy a szóban forgó tagóvo­dában gyakori volt az óvónőcsere, de annak zöme az előző tanévben zajlott — az idén mindössze egy volt —, és a le­vélben említett nyolc óvónő nem egyetlen csoportnál, hanem háromnál váltotta egymást. A vezető óvónő majdnem 400 gyerekért és 50 dolgozóért felel; ennek tudatában „bonyo­lította a játszmát”, más kérdés — és megint csak szakmai ügy —, hogy talán egyes esetekben erélyesebb vezetői mód­szereket is alkalmazhatott volna. Helyettese, a tagóvoda ve­zetője — akiről a levelet író szülők is nagy elismeréssel szól­nak — ugyancsak nem látja oly tragikusan a helyzetet, mint amilyen sötétre festik a képet a szerkesztőségünkhöz fordu­lók, sőt megnyugtatásként hangsúlyozta: tagóvodájuk oly családias légkörű, hogy minden gyerek ismer minden fel­nőttet és viszont, természetes dolog, hogy egy-egy óvónő nem csak a saját csoportjabéli gyerekekkel játszik, nemcsak az „övéinek” köti meg a kibomlott cipőfűzőt. Valakinek azonban nem tetszik ez a családias légkör. Mint kiderült, az intrikus nem először lépett közbe... T. J. AIDS elleni világnap Az AIDS megjelenése óta hazánkban 31 AIDS- beteget tartottak, tarta­nak nyilván, közülük ed­dig 20-an haltak meg. Az immunhiányos meg­betegedést okozó vírus­sal, a HIV-vel fertőzött ismert személyek száma 199, ennek többszöröse lehet a fertőzöttek va­lódi száma; hazánk to­vábbra is az enyhén fer­tőzött európai országok közé tartozik — közölték azon a csütörtöki sajtó­­tájékoztatón, amelyet ab­ból az akalomból ren­deztek, hogy az Egész­ségügyi Világszervezet AIDS-elleni világnappá nyilvántotta december 1- jét. Kökény Mihály, a SZEM miniszterhelyettese a nemzetközi adatokat ismertetve elmondta: A Föld 152 országából több mint 186 ezer megbete­gedést jelentettek a WHO - nak, a reális betegszám azonban megközelítheti az 500 ezret. A legtöbb AIDS-beteg — 107 ezer — az Egyesült Államokban található. Európában Franciaország, Olaszor­szág és az NSZK vezet. hívatlan prókátor ___________________________________________________________________________ Barátom mentegetőzik. Hogy miért, nem is tudóim. De amiről beszél, az felelős­ségteljes gondolkodásról vall. Gyakran jár haza gyerme­keitől késő este a soproni Várkerületen. S ilyenkor — bár fájó szívvel teszi — vé­gignézi a kirakatokat. Ami­kor az ABC elé ér, egy ki­csit összeszorul a szíve Egészséges fiatalok, jó ru­hákban, csoportokba verődve „múlatják” az időt Alig 15— 16 évesek. Zsebredugott kéz­zel­, előre ejtett vállal, ciga­rettázva. A fiúk ezüst, vagy a­ra­nyra idevalóval állnak, ácsorognak. Ráérősen beszél­getnek, vagy egyszerűen csak bámulnak bele az éjszakába. A lányok talán kevesebben vannak. De feltűnően visel­kednek. Egynémelyikük drá­ga butik­ euecokiban. A fiúk inkább a békés szemlélődés állapotában, mintha lekés­­ték volna az autóbuszt és nincs már­­hová menniük. Tekintetükben egykedvűség tükröződik. Barátom fiatal rendőr-is­merősét kérdezte: nem okoz-e gondot nekik ez a sok, rá­gógumit majszoló, céltalanul ácsorgó csapat, mely gyak­ran még 10 óra után is kint lődörög az utcán? A válasz megnyugtató volt. Nem, ezek rendes srácok, csak „úgy el­vannak”. A múltkor is az ő segítségükkel sikerült elfog­niuk egy tolvajt. A fiatalok szülei — több­ségükben — rendes, dolgos, talán második és harmadik műszakiban is dolgozó embe­rek, akik erőfeszítéseiket ma már nem a luxusért, hanem a tisztességes megélhetésért vállalják. Gyermekeikre vi­szont idejük már nem ma­rad. Barátom ezt kétségbe­­ejtőnek tartja. Joggal. Ezek az emberpalánták az otthonokból hiányzó meleget, az emberközelséget, az együ­­vétartozás érzését, az egy­mást szerető emberek fi­gyelmét csak a „sorstársak­tól” kapnák meg? Megfigyel­hető, hogy ők ott, az utcán fizikailag is közel állnak egymáshoz. Ha felnőttek ta­lálkoznak és beszélgetnek, legalább fél méter közöttük a távolság. Ezek a serdülők pedig olyan szorosan állnak egymás mellett, hogy lehel­­letük is találkozik, válluk is össze­ér. Persze a párok az egykedvű kis bambáktól tá­volabb, de egymáshoz sok­kal közelebb simulva állnak. Barátomnak ez a minden­napos látvány óhatatlanul egy birfcanyájat juttat eszé­be, anélkül, hogy sérteni akarná a fiatalokat. Nem is­meri a juhok társaság irán­ti igényét, de olyan érzése van, mintha ezek a gyere­kek ott az utcán az „akol melegét” keresnék. Mindnyájunkat foglalkoz­tat ennek a jelenségnek az oka. Mivel lehetne érdekelt­té tenni a saját érdekükben — jövőnk érdekében — eze­ket a fiatalokat, hogy sza­badidejüket hasznosan tölt­sék. Ráirányítani figyelmü­ket a szépre, a jóra, a ne­mesre, a követésre méltó pél­daképekre. Mikor a legtöbb gyerek a Vuk­ból is a tyúk­­tolvaj-rókát vonja le követ­keztetésképpen. .. Nem lenne szabad hagyni, hogy jobb sorsra érdemes emberkék, akikre bizonyára majd nagy feladatok várnak egykor, drága perceket, órá­kat pazaroljanak el életük­ből. Hiszen az olcsó, igény­telen időtöltésen felnőtt nemzedék nem lesz képes akkor helytállni, mikor a sor rá kerül. Barátom az ifjúságvéde­lem „hívatlan prókátorának” nevezi magát. Ellent kell mondanom neki. Ebben a té­mában senki sem hívatlan, mindenkinek kötelessége a szó, a cselekvés. Azoknak is, akik különösebb gond nél­kül nevelték fel gyermekei­ket, de azoknak is, akik ren­geteg kudarccal voltak kény­telenek szembenézni. Csak azt a bizonyos tavaszt nem „egy lelkesedő fecske”, ha­nem sokunk, egész társadal­munk összefogása hozza majd meg. V. G. Nagyvárosi pillanatok A férfi 40—50 év közötti lehetett, leugorva a villamos­ról aláesett egy autónak. Roppanás, puffanás. Feküdt tehetetlenül, szája szélén városik. Szirénaszó, hátbor­­­zongató, szívbemarkoló. Au­tók vonultak erre-arra hatos sorban. A mentő nem tudott jönni, araszolhatott, meg­­megálllt. A sofőr ráhaj­tott a villamossínre, persze beszo­rult a két ellen villamos kö­zé. Se tőled, se hozzád. A mentősök kiugrottak, futva hoz­ták a hordágy­at. A dol­gukra siető emberek közöm­bösen átlépték a sérült férfi lábát. A látványt megemészteni, no meg egy kicsit meleged­ni betértünk a közeli presz­­szóba. Kellemes meleg, halk zene, kockás terítés kicsi asz­talok. A szemben lévő asz­talnál középkorú férfi, nő, ugyanazt a sört fogyasztja, amit mi. Velünk egyidőben kapták. A felszolgálónő szem­rebbenés nélkül 160 forintot számolt a két üveg Dreher­ért. Ezután már nekünk sem ízlett úgy a sör, mint addig. Kér­tük az itallapot, a pincérnő azt mondta, rögtön hozza. Negyedóra, húsz perc, még nincs itallap. A nő, keres, kutat, iru'l'-pirul, csapkod, rendezkedik. Végül kinyögte, hogy nincs itallap, mert nem régen nyir­totta­k és ugye a nyomda. (Na, de, hogy ő ezt nem tudta eddig?!) Mit min­denesetre „csak” 84 forintot fizettünk. Más. Újgazdagok rohamoz­ták a vaslutaboltot. A tűzpi­ros, jófajta autó félig a jár­dára parkolt, az úttestre kényszerítve a gyalogosokat. Az affektálva nyafogó kö­zépkorú nő, fázósan húzta össze magán bundáját és unottan fizette ki a 110 dol­láros számlát. HÉV, aluljáró, „nemzetk­ö­­­zi” piac. Az NDK-sok víz­melegítőt, vasalót, szalaman­­der cipőt, a kínaiak evőpál­­cikát, köpenyeket, kagyló­­nyakláncot, élesztővizet, a lengyelek mindenféle prémet kínáltak. Tömeg, tumultus, alku-parolák. Szóval igazi szabadkereskedelem. Este 9 óra. Déli pályaud­var. A váróteremből 6—8 szakadt ruhás, kopott, csám­­pás cipőjű öreget terelt ki a rendőrjárőr, karszalagos vas­utas segítségével. Az öregek nem lopnak, nem törnek be, „csak” itt alszanak rendsze­resen (mert kránt már hideg van) és ugyebár ezt tilos, önkiszolgáló étteremben ebédeltünk a belvárosban, és amíg vizet töltöttem a kancsé­ból poharamba, addig valaki dicsérta a húst a tányérom­ról. Mint a villám csapott le a piszkos körmű kéz a hús­ra, egy falasra betömte a szőrös, gusztustalan, kifeje­zetten büdös öregember. Mindkét lába sáldarabokba volt burkolva, lyukas talpú, hasadt cipője, mellette illa­tozott. Ugyanitt motyogó öregasszony­­kenyérhéjat, csontokat gyűjtött, leszopo­­gatva azokat. Körbenézve, láttam, hogy minden radiá­tor körül ilyen öregek ta­nyáznak. Szexüzlet a Tanácskörúton. Hármas, négyes sorokban tü­lekedő emberek, mindenféle korosztály, lehetnek úgy négy­-ötszázan. Sikoltozás. Egy nőnek levágták a vállá­ról retiküljét, tizenévesek ro­hannak vele, szétspriccelve. Fehér bundás, jól öltözött nő kutyapórázzal üti, püföli, csépeli 10 év körüli fiának hátát, vállát, meg ahol éri. Ez a büdös kölyök nem vi­gyázott a jól’ fésült kutyára és az egy Utcaebbel szerel­meskedett. Mert a kutyák már ilyenek. Európaisodunk. Na, de ilyen tempóban,? Zs. D. ■l Ami­­meghajlítható, azt meg is hajlítják — Murphy törvénye, sajnos, remekül alkalmazható a győri Erzsébet liget kresztábláira. Fotó: Laposa Tibor 3

Next