Kisalföld, 1989. december (44. évfolyam, 284-307. szám)
1989-12-01 / 284. szám
1989. december 1., péntek IQALFÖLD Időközi választás január 7-én Több párt is jelöl tanácstagot Győr hetvenhét tanácstagi körzetéből jelenleg négy „üres”, azaz nincs tanácstagja, s még póttanácstagja sem, aki a közösség érdekeit képviselné. Tekintettel arra, hogy tanácstagi választásokra várhatóan csak hónapok múlva kerül sor (az új parlamentnek az önkormányzatokra vonatkozó döntése után) , időszaki választásokra van szükség. Ennek előkészületeiről rendeztek tanácskozást szerdán délután a Hazafias Népfront városi bizottságán. A még érvényben lévő törvény értelmében a választást a HNF- nek kell lebonyolítania. A pluralizmus jegyében azonban most a koordinátori szerepet vállalja, ezért az előkészületi tanácskozásra meghívta a városban tevékenykedő pártok, szervezetek — a politikai kerekasztal — képviselőit. (Közülük a Független Demokrata Párt, az MSZP, az MDF és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselői voltak jelen.) A jelölőgyűléseik tervezett időpontja és helyszíne: 6-os választókerület, belváros: december 12., 17 óra, Ady Endre Művelődési ház: 14-es választókerület, Nádorváros: december 13., 17 óra, Kossuth Zsuzsa kollégium. 38-as választókerület, Szabadhegy: december 11., 17 óra, Radó Tibor Kisegítő Iskola. 53-as választókerület, Révfalu: december 12., 17 óra, Mayer Lajos szakközépiskola. A jelölőgyűléseikre az érintett választókerületekben lakók személyre szóló meghívót kapnak. A gyűléseken természetesen bárki érdekődő részt vehet, a korábbiaktól eltérően azonban a jelölőgyűlésen csak a kerületi választópolgárok szavazatát veszik figyelembe, ki kerüljön a szavazólapra. Ehhez egyharmados támogatási arány kell. Az említett pártok, szervezetek úgy nyilatkoztak, várhatóan saját jelölteket állítanak. Megegyeztek abban, hogy a jelölőgyűlésen bemutatják saját jelöltjeiket, de tartózkodnak attól, hogy más jelölteket valamilyen módon is lejárassanak. A választópolgárok a jelölőgyűlésen akár az összes jelölt szavazólapra kerülését támogathatják — egyénileg dönteniük majd titkosan, a választáskor kell. Módosulás a korábbiakhoz képest, hogy a jelöltek nem kötelesek nyilatkozni, támogatják-e a HNF választási programját. A városi választási elnökségben egy megüresedett helyre — a politikai kerekasztal állásfoglalása szerint az MDF delegált tagot. Az időközi tanácstagi választások január 7-én lesznek. J. F. Corvin egyetem Magánegyetem alakítását kezdeményezi az Új Egyetem Egyesület, amelyet akadémiai intézetek kutatói, egyetemi oktatók alapítottak. Fügedi Erik történész, címzetes egyetemi tanár, Geréby György filozófiatörténész, Schiller Róbert a kémia tudományok doktora, címzetes egyetemi tanár tegnap, az akadémia székházában tartott sajtótájékoztatón elmondta: Corvin Egyetem névvel az angolszász egyetemi campusokhoz hasonló egyetemet, azaz egyetemi várost kívánnak létesíteni. Vállalkozásukat több szakaszban, fokozatosan valósítják meg. Intrika Panaszoslevél jön, újságíró megy, „nyomoz”. Az ügyiben érintett egyik vezető két délelőttjét tölti azzal, hogy a panaszhoz kapcsolódó dokumentumokat kikeresse, kijegyzetelje, a harmadik délelőtt a beszélgetésé — pedig jócskán lenne más tennivalója is —, a másik vezető betegszabadságából áldoz időt. Közben pedig valaki nevet a markába... Egy lakótelepi nagy óvoda tagóvodájának szülői munkaközössége nevében — három aláírással — íródott az említett levél. A szülők — saját szempontjukból nézve jogosan — azt kifogásolják, hogy középső csoportos gyermekeik a tavalyi óvodakezdés óta immár a nyolcadik óvónőt kapják. Ami viszont még ennél az adatnál is megdöbbentőbb, az, hogy a levélírók olyan tényeket is sorakoztatnak föl, amelyek — ők maguk szintén megfogalmazzák! — nem tartoznak a szülőkre, az óvoda pedagógusközösségének belső, szakmai ügyei. Valaki tehát „bentről” szállítja az információt, intrikáival egymás ellen uszítva szülőt és óvónőt, óvónőt és óvónőt. Ez pedig súlyos veszélyt jelenthet a gyerekek nevelési szempontjából. Nagyobb veszélyt, mint az óvónőcserék, amelyekre a szülők hivatkoznak. Való igaz, hogy pedagógiailag az az ideális, ha a kiscsoporttól az iskolába indításig ugyanazok az óvónők — délelőttös és délutános — foglalkoznak a gyerekekkel. De az is az ideális nevelést, az ovisok érdekét szolgálja, ha a szakképzetlen helyére képzett pedagógus kerül, ha az egymással személyi ellentétbe keveredő óvónőpárost szétválasztják. Mivel az adott óvodában mindössze 25 év az óvónők átlagéletkora, sokan mennek közülük gyedre, gyesre, arról nem is beszélve, hogy — emberek lévén — az óvónők is megbetegedhetnek, hosszabb időre is. Ahhoz pedig, hogy minden gyerekcsoport felügyelet alatt legyen, a vezetőnek „sakkoznia” kell az adott pedagóguslétszámmal. Sok ok játszott abban közre, hogy a szóban forgó tagóvodában gyakori volt az óvónőcsere, de annak zöme az előző tanévben zajlott — az idén mindössze egy volt —, és a levélben említett nyolc óvónő nem egyetlen csoportnál, hanem háromnál váltotta egymást. A vezető óvónő majdnem 400 gyerekért és 50 dolgozóért felel; ennek tudatában „bonyolította a játszmát”, más kérdés — és megint csak szakmai ügy —, hogy talán egyes esetekben erélyesebb vezetői módszereket is alkalmazhatott volna. Helyettese, a tagóvoda vezetője — akiről a levelet író szülők is nagy elismeréssel szólnak — ugyancsak nem látja oly tragikusan a helyzetet, mint amilyen sötétre festik a képet a szerkesztőségünkhöz fordulók, sőt megnyugtatásként hangsúlyozta: tagóvodájuk oly családias légkörű, hogy minden gyerek ismer minden felnőttet és viszont, természetes dolog, hogy egy-egy óvónő nem csak a saját csoportjabéli gyerekekkel játszik, nemcsak az „övéinek” köti meg a kibomlott cipőfűzőt. Valakinek azonban nem tetszik ez a családias légkör. Mint kiderült, az intrikus nem először lépett közbe... T. J. AIDS elleni világnap Az AIDS megjelenése óta hazánkban 31 AIDS- beteget tartottak, tartanak nyilván, közülük eddig 20-an haltak meg. Az immunhiányos megbetegedést okozó vírussal, a HIV-vel fertőzött ismert személyek száma 199, ennek többszöröse lehet a fertőzöttek valódi száma; hazánk továbbra is az enyhén fertőzött európai országok közé tartozik — közölték azon a csütörtöki sajtótájékoztatón, amelyet abból az akalomból rendeztek, hogy az Egészségügyi Világszervezet AIDS-elleni világnappá nyilvántotta december 1- jét. Kökény Mihály, a SZEM miniszterhelyettese a nemzetközi adatokat ismertetve elmondta: A Föld 152 országából több mint 186 ezer megbetegedést jelentettek a WHO - nak, a reális betegszám azonban megközelítheti az 500 ezret. A legtöbb AIDS-beteg — 107 ezer — az Egyesült Államokban található. Európában Franciaország, Olaszország és az NSZK vezet. hívatlan prókátor ___________________________________________________________________________ Barátom mentegetőzik. Hogy miért, nem is tudóim. De amiről beszél, az felelősségteljes gondolkodásról vall. Gyakran jár haza gyermekeitől késő este a soproni Várkerületen. S ilyenkor — bár fájó szívvel teszi — végignézi a kirakatokat. Amikor az ABC elé ér, egy kicsit összeszorul a szíve Egészséges fiatalok, jó ruhákban, csoportokba verődve „múlatják” az időt Alig 15— 16 évesek. Zsebredugott kézzel, előre ejtett vállal, cigarettázva. A fiúk ezüst, vagy aranyra idevalóval állnak, ácsorognak. Ráérősen beszélgetnek, vagy egyszerűen csak bámulnak bele az éjszakába. A lányok talán kevesebben vannak. De feltűnően viselkednek. Egynémelyikük drága butik euecokiban. A fiúk inkább a békés szemlélődés állapotában, mintha lekésték volna az autóbuszt és nincs márhová menniük. Tekintetükben egykedvűség tükröződik. Barátom fiatal rendőr-ismerősét kérdezte: nem okoz-e gondot nekik ez a sok, rágógumit majszoló, céltalanul ácsorgó csapat, mely gyakran még 10 óra után is kint lődörög az utcán? A válasz megnyugtató volt. Nem, ezek rendes srácok, csak „úgy elvannak”. A múltkor is az ő segítségükkel sikerült elfogniuk egy tolvajt. A fiatalok szülei — többségükben — rendes, dolgos, talán második és harmadik műszakiban is dolgozó emberek, akik erőfeszítéseiket ma már nem a luxusért, hanem a tisztességes megélhetésért vállalják. Gyermekeikre viszont idejük már nem marad. Barátom ezt kétségbeejtőnek tartja. Joggal. Ezek az emberpalánták az otthonokból hiányzó meleget, az emberközelséget, az együvétartozás érzését, az egymást szerető emberek figyelmét csak a „sorstársaktól” kapnák meg? Megfigyelhető, hogy ők ott, az utcán fizikailag is közel állnak egymáshoz. Ha felnőttek találkoznak és beszélgetnek, legalább fél méter közöttük a távolság. Ezek a serdülők pedig olyan szorosan állnak egymás mellett, hogy lehelletük is találkozik, válluk is összeér. Persze a párok az egykedvű kis bambáktól távolabb, de egymáshoz sokkal közelebb simulva állnak. Barátomnak ez a mindennapos látvány óhatatlanul egy birfcanyájat juttat eszébe, anélkül, hogy sérteni akarná a fiatalokat. Nem ismeri a juhok társaság iránti igényét, de olyan érzése van, mintha ezek a gyerekek ott az utcán az „akol melegét” keresnék. Mindnyájunkat foglalkoztat ennek a jelenségnek az oka. Mivel lehetne érdekeltté tenni a saját érdekükben — jövőnk érdekében — ezeket a fiatalokat, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék. Ráirányítani figyelmüket a szépre, a jóra, a nemesre, a követésre méltó példaképekre. Mikor a legtöbb gyerek a Vukból is a tyúktolvaj-rókát vonja le következtetésképpen. .. Nem lenne szabad hagyni, hogy jobb sorsra érdemes emberkék, akikre bizonyára majd nagy feladatok várnak egykor, drága perceket, órákat pazaroljanak el életükből. Hiszen az olcsó, igénytelen időtöltésen felnőtt nemzedék nem lesz képes akkor helytállni, mikor a sor rá kerül. Barátom az ifjúságvédelem „hívatlan prókátorának” nevezi magát. Ellent kell mondanom neki. Ebben a témában senki sem hívatlan, mindenkinek kötelessége a szó, a cselekvés. Azoknak is, akik különösebb gond nélkül nevelték fel gyermekeiket, de azoknak is, akik rengeteg kudarccal voltak kénytelenek szembenézni. Csak azt a bizonyos tavaszt nem „egy lelkesedő fecske”, hanem sokunk, egész társadalmunk összefogása hozza majd meg. V. G. Nagyvárosi pillanatok A férfi 40—50 év közötti lehetett, leugorva a villamosról aláesett egy autónak. Roppanás, puffanás. Feküdt tehetetlenül, szája szélén városik. Szirénaszó, hátborzongató, szívbemarkoló. Autók vonultak erre-arra hatos sorban. A mentő nem tudott jönni, araszolhatott, megmegálllt. A sofőr ráhajtott a villamossínre, persze beszorult a két ellen villamos közé. Se tőled, se hozzád. A mentősök kiugrottak, futva hozták a hordágyat. A dolgukra siető emberek közömbösen átlépték a sérült férfi lábát. A látványt megemészteni, no meg egy kicsit melegedni betértünk a közeli preszszóba. Kellemes meleg, halk zene, kockás terítés kicsi asztalok. A szemben lévő asztalnál középkorú férfi, nő, ugyanazt a sört fogyasztja, amit mi. Velünk egyidőben kapták. A felszolgálónő szemrebbenés nélkül 160 forintot számolt a két üveg Dreherért. Ezután már nekünk sem ízlett úgy a sör, mint addig. Kértük az itallapot, a pincérnő azt mondta, rögtön hozza. Negyedóra, húsz perc, még nincs itallap. A nő, keres, kutat, iru'l'-pirul, csapkod, rendezkedik. Végül kinyögte, hogy nincs itallap, mert nem régen nyirtottak és ugye a nyomda. (Na, de, hogy ő ezt nem tudta eddig?!) Mit mindenesetre „csak” 84 forintot fizettünk. Más. Újgazdagok rohamozták a vaslutaboltot. A tűzpiros, jófajta autó félig a járdára parkolt, az úttestre kényszerítve a gyalogosokat. Az affektálva nyafogó középkorú nő, fázósan húzta össze magán bundáját és unottan fizette ki a 110 dolláros számlát. HÉV, aluljáró, „nemzetközi” piac. Az NDK-sok vízmelegítőt, vasalót, szalamander cipőt, a kínaiak evőpálcikát, köpenyeket, kagylónyakláncot, élesztővizet, a lengyelek mindenféle prémet kínáltak. Tömeg, tumultus, alku-parolák. Szóval igazi szabadkereskedelem. Este 9 óra. Déli pályaudvar. A váróteremből 6—8 szakadt ruhás, kopott, csámpás cipőjű öreget terelt ki a rendőrjárőr, karszalagos vasutas segítségével. Az öregek nem lopnak, nem törnek be, „csak” itt alszanak rendszeresen (mert kránt már hideg van) és ugyebár ezt tilos, önkiszolgáló étteremben ebédeltünk a belvárosban, és amíg vizet töltöttem a kancséból poharamba, addig valaki dicsérta a húst a tányéromról. Mint a villám csapott le a piszkos körmű kéz a húsra, egy falasra betömte a szőrös, gusztustalan, kifejezetten büdös öregember. Mindkét lába sáldarabokba volt burkolva, lyukas talpú, hasadt cipője, mellette illatozott. Ugyanitt motyogó öregasszonykenyérhéjat, csontokat gyűjtött, leszopogatva azokat. Körbenézve, láttam, hogy minden radiátor körül ilyen öregek tanyáznak. Szexüzlet a Tanácskörúton. Hármas, négyes sorokban tülekedő emberek, mindenféle korosztály, lehetnek úgy négy-ötszázan. Sikoltozás. Egy nőnek levágták a válláról retiküljét, tizenévesek rohannak vele, szétspriccelve. Fehér bundás, jól öltözött nő kutyapórázzal üti, püföli, csépeli 10 év körüli fiának hátát, vállát, meg ahol éri. Ez a büdös kölyök nem vigyázott a jól’ fésült kutyára és az egy Utcaebbel szerelmeskedett. Mert a kutyák már ilyenek. Európaisodunk. Na, de ilyen tempóban,? Zs. D. ■l Amimeghajlítható, azt meg is hajlítják — Murphy törvénye, sajnos, remekül alkalmazható a győri Erzsébet liget kresztábláira. Fotó: Laposa Tibor 3