Kisalföld, 1990. február (45. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-01 / 27. szám
1990. február 1., csütörtök KISALFÖLD Győri Textilművek Rt. Vissza a régi névhez Négyszáznyolcvanhat millió forint tőkével megalakult a Győri Textilművek Részvénytársaság. A jó emlékezetű és középkorúnál némileg idősebb olvasó felidézheti: 1948-ig, az államosításig működött a textilipar vidéki központjának számító Győrben ilyen nevű cég. Valójában az 1902-ben alapított Magyar Gyapjú- és Pamutszövő Rt. jogutódja volt, s ennek munkáját pedig a Rábatext Győri Textilipari Vállalat folytatta tovább. A régi nevű, új részvénytársaságot — nem nehéz kitalálni — a Rábatext és a Dunabank alapította. Az rt. részvényeinek többsége a textilipari cégé, két százalékban külhoni vállalkozóké, 25 százalékát pedig a Dunabank birtokolja. Az rt. vezérigazgatója Vass Zoltán, a Rábatext eddigi első embere. Amíg nem írják ki a pályázatot és a vállalati tanács nem dönt róla, a Rábatextet Horváth Imre, az eddigi helyettes irányítja. Vass Zoltántól mindenekelőtt arról érdeklődtünk, hogy a nagy vállalkozás évében milyen eredményeket ért el a Rábatext, továbbá mit várnak az alapítók a részvénytársaságtól? — Tavalyi a nem rubel elszámolású kivitelünk, forintban számolva, a Rábatext történetében először meghaladta az egymilliárdot. Ehhez mérten rubeles kivitelünk elenyésző volt, 140 millió, belföldi értékesítésünk pedig 780 millió forint. Dollárban számolva bevételünk elérte a 17,5 milliót. Eredményeink alapján munkatársainknak 13. havi bért fizethetünk. Ezt ugyanúgy munkásgyűlésen jelentettük be, mint ahogy a részvénytársaság alapításának céljáról is ott számoltam be. Munkatársaink már azt is tudják, hogy képesek vagyunk 1990-ben 15 százalékos bérfejlesztésre. Ami az rt-beli várakozásainkat illeti, éppen ez a 14. vállalkozásunk. Szeretnénk minél több külföldi tőkét bevonni a vállalkozásba. Meggyőződésem, hogy mind a hazai, mind a külhoni befektetők számára vonzó lesz. A textil szakma valamennyi ágával, fonással, szövéssel, kikészítéssel, konfekcionálással foglalkozni kívánunk és természetszerűen az értékesítéssel is. Olyan cég alakult, amelynek hagyományai vannak, amelyik ütőképes műszaki fejlesztő, termelő, vezető gárdával rendelkezik. Na és az egész világon jól ■működő üzleti kapcsolatokat mondhat magáénak. Biztatónak ítélem meg, hogy termékeinket egy fél évre előre eladtuk. Ami a távolabbi kilátásokat illeti, az rt. mindenkor szeretné kihasználni a kínálkozó piaci lehetőségeket. F. J. Emberek, kutyák, macskák „Házibarátom” fekete, néha vad, de többnyire maga a megtestesült rajongás. Tudja jól, hogy imádom, és viszontszeret kitűnően el tudunk társalogni, noha más-más nyelvet beszélünk. „Ő” ugyanis macska, közönséges házimacska. Gyáva, az idegeneket ki nem állhatja — legyen az ember vagy állat, akár ha saját fajtája. A gazdikörön kívül egyetlen lényt volt hajlandó kitüntetni barátságával, Gyurit, a megboldogult hullámos papagájt, aki a fejére is szállhatott. Érzékeny „lelkivilágára” tekintettel tehát nem vihetek haza más jószágot, bármennyire fáj a szívem, ha kóborló kutyával, macskával hoz össze a sors. Márpedig az utóbbi időben egyre-másra botlunk egymásba az effajtákkal Találtam már a „világ végén”, lakott területtől távol, fagytól reszkető kutyakölyköt. A kora tavaszi Balatonban vergődő nimfapapagájt, félvak kismacskát, a nyári hőségben fagylaltért kunyeráló fajtiszta ebet, a lakótelepi bolt előtt segítségért rimánkodó, sérült korcsot. Szerencsére valamennyi rövid idő alatt jó gazdára talált. Mennyivel könnyebb lenne a helyzet — és tisztább az emberi lelkiismeret —, ha végre megyénkben is létesülne állatmenhely! Tudom, tudom! Miből? Hogyan? Hisz mindeddig még azt sem sikerült elérnünk, hogy a megyeszékhely hajléktalanjai számára —a feltételezések szerint körülbelül háromszázan lehetnek — megvalósuljon a szociális szakemberek régi óhaja, az átmeneti szállás. Pedsig nagy szükség lenne rá, hisz a homo sapiens — hacsak nem krisztusi lelkületű — előbb fogad a házába idegen állatot, mint idegen embert. Ráadásul a közelmúltban a csövesek még az irántuk némi részvétet érzők körében is ellenszenvet váltottak ki a Déli pályaudvar megszállásával, követeléseikkel. Megszabadulva a biztató, de hazug, s hamisan alkalmazott ideológia merev kötelékeitől, csak most döbbenünk rá, hogy az alapvető emberi jognak számító fedél és nyugvóhely ezreknek nem jutott osztályrészül, vagy mert idő előtt föladták az érte folytatott harcot, vagy be sem szálltak a ringbe, nem látva esélyt maguknak. Hogy mennyire okai illetve okozói saját bajaiknak, más kérdés, végeláthatatlan viták tárgya. Tény, azonban, hogy a hajléktalanok most kértek. Sőt: lázadtak, minimális emberi jussért. Csakhogy közben másokat korlátoztak jogaikban, napi cselekvésükben. Meglehet, épp olyanokat, akik kiporciózott kenyéradagokon tengődnek, huszonnégy órából tizenhatot robotolnak, hogy hozzájuthassanak a betonház bőrtáncellánál alig nagyobb panelszobájához, álmaik netovábbjához. És a két — módszereiben különböző, alapvető céljában mégis azonos — csatát vívó tábor között immár egyre csak növekszik a szakadék, kölcsönös bizalomra aligha van remény, a párbeszéd tolmácsolására vállalkozókat mindkét oldalról szórós szemmel figyelik. Sokan vannak, akiknél „álmodik a nyomor”, másoknál már nem is álmodik. Pedig közös az útunk, s hogy elindulhassunk rajta, legalább a reményt és az erőt adó álmokat meg kellene osztanunk. Nem általános, nagy ábrándozással, hanem egyénenként szót értve, az úton való előrelépés lehetőségét megadva. Mindannyiunkat fenyegető veszély, hogy az álomkép földi valóságát tőlünk távoltartó szakadékba beleeshetünk, de ha nem taszítjuk bele egymást, bízhatunk, hogy sikerül átugranunk. És miért ne sikerülhetne a nagy lépés, a nagy ugrás, mellyel Európába érünk? Akkor pedig már tiszta szívvel cipelhetjük magukkal örök barátainkat, a kutyákat, macskákat. Közöttük is kevesebb leend a kóbor létre, kitaszítottságra kárhoztatott. T. I. Győr barátainak köre Két évvel ezelőtt alakult meg Budapesten Győr Barátainak Köre, azzal a céllal, hogy a Győrből elszármazottak szerény lehetőségeihez mérten a lokálpatriotizmusban gyökerező erőforrások révén tegyenek meg minél többet a szülőváros fejlődése és felvirágoztatása érdekében. A megalakulás óta minden hónap harmadik napján, 16 órai kezdettel a Magyar Urbanisztikai Társaság (Budapest, Rákóczi út 7.) különtermében klubdélutánt rendeznek. Dr. Jordán László, a Győr Barátainak Köre intéző bizottságának vezetője elkészítette az 1989 éves munkájuk összefoglalóját, és valamint idei terveiket. Tavaly a legkiválóbb győri előadók ismertették meg az elszármazottakat a szülőváros fejlődésével és gondjaival. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri tagozatának vezetője Gábor József, valamint Pintér Ferenc városi tanács művészeti főelőadója Győr zenei életéről számoltak be, különös tekintettel a város nagyszerű zenei hagyományainak folytatására. Óbudán a művelődési központban rendezték az irodalmi és zenei estet, amelynek házigazdája Czigány György volt. A színvonalas műsort pedig a Győrből elszármazottak adták, többi között Korondy György és Korondy Anna, Pallagi János és Pallagi Éva, Juncsovics Antal, Fias Gábor, Tóth Erzsébet. Győr Barátainak Köre kezdeményezte a Széchenyi István Művelődési Főiskola egyetemi rangra történő emelését, a Budapest—Bécs világkiállításra történő felkészülést. Javasolták a város régi címerének használatát a mártír püspök Apor Vilmosról utca elnevezését, valamint a régi győri utcanevek visszaállítását. Az idei év programjában többi között szerepel kirándulás Csallóközbe, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyvtár megtekintése. A Budapest—Bécs világkiállításról Somogyi Lászlót kérik fel egy tájékoztatóra. Megtekintik a Győri Városi Televízió győri témájú vetítését. I. B. Országgyűlés Elnapolt döntések Az Országgyűlés januári ülésszakának tegnapi munkanapján ismét félbeszakadt több téma tárgyalása, ugyanis a képviselők módosító indítványairól állást kellett foglalniuk az illetékes parlamenti bizottságoknak. A múlt héten megkezdett ülésszak az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló alkotmányerejű törvény feletti határozathozatallal folytatódott. Kiemelést érdemel, hogy a jogi bizottság támogatta Eke Károly indítványát, miszerint a képviselőknek megválasztásukat követően, illetve mandátumuk lejártakor vagyonnyilatkozatot kell tenniük az Országgyűlés elnökének. Bár a levezető elnök az első sikertelen kísérlet után ismételt szavazásra szólította fel a képviselőket, a döntés mégis elmaradt, mert a javaslat nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget. Hasonló sorsra jutott a családjogi törvény módosításáról szóló tervezet is. Élénk vita bontakozott ki Bánffy György és Horváth Jenő képviselők között. Utóbbi leszögezte: az örökbefogadással kapcsolatos törvény módosításának érzelmi megközelítése nem eredményezhet helyes megoldást. A jogi bizottság állásfoglalása szerint — amit az igazságügyminiszter véleményével szemben nyilvánítottak ki — a családjogi törvény alkotmányerejű, ezért az elnöklő Jakab Róbertné a kérdést kiadta az Alkotmánybíróságnak, és elnapolta a határozathozatalt. Eredménnyel zárult viszont a sajtótörvény módosításával kapcsolatos vita. A képviselők elfogadták a törvénytervezetnek azt a szervegbeli módosítását, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem sértheti a közerkölcsöt. Az Országgyűlés elfogadta az Állami Számvevőszék szervezeti felépítésére, létszámára és éves költségvetésére vonatkozó határozati javaslatot, viszont túlnyomó szavazattöbbséggel elutasította a képviselőjelöltek költségvetési támogatásáról szóló tervezetet. A határozattervezetek sorozatának megtárgyalását követően interpellációkkal folytatta volna munkáját az ülésszak, ám a plénum a létszámellenőrzéskor határozatképtelennek bizonyult, ezért az ülést a soros elnök berekesztette. A módosított sajtótörvény Az 1986-ban elfogadott sajtótörvényt több lényeges ponton módosította a Tisztelt Ház. Az egyik szövegmódosítás értelmében a jövőben nemcsak állami szervek, jogi személyek, hanem természetes személyek is alapíthatnak időszaki lapot vagy helyi jellegű önálló rádió- és televízióműsort készítő stúdiót. ,Könnyebbé váltak a lapindítás feltételei is, hiszen e sajtótermékek előállítására csupán bejelentési kötelezettség érvényes. A bejelentés alapján az adott lapot nyilvántartásba veszik, s a nyilvántartásba vétel csak akkor tagadható meg, ha a sajtótermék tartalma a törvénybe foglalt tilalmaikba ütközik. E tilalmak köréről a módosított sajtótörvény következőképpen rendelkezik: „A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.” E paragrafust az Országgyűlés — egy képviselői módosító indítvány elfogadásával — kiegészítette azzal, hogy a sajtószabadság gyakorlása során nem sértheti a közerkölcsöt és a közszemérmet. Az elfogadott törvénymódosítás újraszabályozza a személyiségi jogok sajtóbeli megsértését is. Ennek értelmében ilyen esetekben — a sajtóval szemben indított polgári perben — a bíróság 500 ezer forint kártérítési összeget szabhat ki. Mivel a képviselők nem fogadták el, hogy a megítélt kártérítési összeget a sértett kapja, ezért a törvény értelmében a bírság összegét közérdekű célok megvalósítására kell felhasználni. A most módosított sajtótörvény csak átmenetileg szabályozza a tömegkommunikációval, a sajtóval kapcsolatos kérdéseket, hiszen jelenleg is dolgoznak az Igazságügyi Minisztériumban az új sajtótörvényen. A több területet átfogó, feltehetően információs törvény tervezetét azonban már csak a választások utáni új Országgyűlés tárgyalja meg. Tájékoztat a számvevőszékről Az újonnan létrehozott Állami Számvevőszék vezetői tartottak sajtótájékoztatót szerdán a Parlamentben a szervezet munkájáról és terveiről. Hagelmayer István, az ÁSZ elnöke elmondotta, hogy a KGST-országok közül Magyarországon alakult meg elsőként ilyen szervezet, amely a jogállamiság kiépítésének egyik fontos eleme. Az Állami Számvevőszék alapvetően az állami költségvetés realitását a költségvetési törvényben foglaltak végrehajtását kívánja megítélni, s erről folyamatosan tájékoztatja a Parlamentet. Emellett fontos feladata az állami vagyon felhasználásának, hasznosításának ellenőrzése. Az ÁSZ elnöke elmondotta: a szervezet Parlament elé beterjesztett költségvetése nem tartalmazott luxuskiadásokat, mégis jogos volt néhány képviselő felvetése, s ezért is döntött úgy, hogy felülvizsgálja a mérleget. Sándor István, az ÁSZ elnökhelyettese beszámolt arról is, hogy már vizsgálták az MSZP által elkészített vagyonmérleget. Az eddigi megállapításaik szerint ez a mérleg nem tekinthető teljesnek. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem könnyű az ellenőrzést elvégezni, mivel a múlt évi kongresszust követően gyorsan megindult a pártapparátus szétszéledése, a bizonylatok rendezetlenek, a gazdálkodás szervezetlen. Sándor István a KNEB múltjával kapcsolatban elmondotta: az ellenőrző szervezet a Minisztertanácshoz tartozott, s így volt olyan időszak, amikor Czinege Lajos akkori miniszterelnök-helyettes felügyelte tevékenységüket. Az ellenőrzéseket szakszerűen elvégezték, azokat többnyire el is juttatták a Minisztertanácshoz, ám hasznosításukról az akkori kormány döntött, így kerülhetett sor arra, hogy a Honvédelmi Minisztériumban elvégzett vizsgálatok megállapításait — amelyek sok tekintetben hasonlóak voltak a közelmúltban nyilvánosságra kerültekhez — elfektették. 3