Kisalföld, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-01 / 179. szám

4 Egy hónapja költözött új helyre Győrött a Pogány Imre út 34. szám alá az ELFI motorkerékpár-, mezőgazdasági gép-, kerékpár- és gumijavító szervize. A jobb körülmények között várhatóan több javítást tudnak elvégezni. Veszteségbe csúszott Ring­a Ringa? A létszámcsökkentés elbizonytalanította az embereket Ring­a vállalatunk erősen - állapítja meg cégéről a Ringa Győr-Sopron Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatról egy magát megnevezni nem kívánó olva­sónk. A Ringa néhány éve még a honi nagyvállalatok toplistáján nyereségtermelő képesség tekintetében az élen volt, 1990 első félévében viszont veszteségbe csúszott. A bő féléve tartó létszámleépítés ugyancsak elbizonytalanította a vállalat dolgozóit. Ezek ismere­tében nem lehet csodálkozni azon, hogy nem biza­kodó, sőt kifejezetten elkeseredett a hangulat a cég­nél. Dr. Fontos Mihály gazdasági igazgatóval a bajok okait igyekeztünk megkeresni. - Az az élelmiszeripari vállalat, amelyik termékei­nek mintegy felét külpiaco­kon értékesíti, abban a hely­zetben, amikor drasztikusan csökkentik a szubvenciókat, egyszerre a padlóra kerül. Ez történt velünk. Ráadásként kegyetlen módon emelked­tek az alapanyag árak, a nyersanyag beszerzésünk pedig úgy alakult, ahogyan. Ezek együttes hatása az első félévi 26 millió forintos vesz­teségünk. Íme a részletek a gazdasá­gi vezető elemzése szerint. A hazai gazdaságok 1983-ban kínálták megvételre a leg­több sertést. Azóta azonban fokozatosan és folyamatosan csökken a kínálatuk. Jel­lemző módon 1984-ben havonta ötvenezer sertést vágtak, illetve dolgoztak fel a Ringánál, később is 45-48 ezret havonta. Az idén má­justól viszont csupán 32-33 ezer a kínálat. Dr. Fontos Mihály szerint a nagyüze­mek és kistermelők egyként várakozási állásponton van­nak: a lehetőségüknél sok­kal kisebb mértékben telepí­tenek hizlaldáikba sertést. A cég kapacitásának legkedve­zőbb működtetéséhez 38-40 ezer sertés havi vágására lenne szükség. És ahogy általában, a gond a Ringánál sem jár egyedül. A cég 1983-ban vi­lágbanki forrásból egy nagy­szabású korszerűsítő és kapacitásbővítő fejlesztést kezdeményezett Kapuváron. Szerencsétlenségére j­óváha­­gyása alaposan elhúzódott, s a nagyszabású munka 1990 végére fejeződik be, amikor teljesen új helyzetben kell boldogulnia a cégnek. Az eredeti elképzelések szerint is úgy tervezték, amikorra befejeződik Kapuvárott a rekonstrukció illetve fejlesz­tés, a győri gyárban leállnak a sertésvágással. A győri üzemben az évi kétszázezer sertés vágása 120 embernek adott munkát. Nem most tudják, tavaly az év negyedik negyedévétől készülnek az új helyzetre, az érintetteknek mégsem könnyű megemész­teniük, hogy többüknek sok­sok év után nem lesz régi cégüknél a régi munkájuk. Esetleg semmilyen munká­juk.­­Az értékelemzés módsze­reivel vizsgáltuk valameny­­nyi területen, hogy az adott feladat elvégzéséhez hány emberre van szükség. A szubjektumot kizártuk a döntésnél. A múlt év végétől mostanáig a vállalatnál két­százhússzal csökkent a lét­szám, ebből Győrben hat­vannal. Noha számottevő a létszámcsökkenés, minde­nekelőtt a természetes fo­gyásra alapoztunk. Tizenöt dolgozónk élt a korkedvez­ményes nyugdíjjal, s jelenleg kilenc ügyének intézése van folyamatban. Győrben tíz százalékkal csökkent az al­kalmazotti létszám, s követi az év végéig további húsz százalékos csökkentés. Ennek ellenére mondom és hittel állítom, tömeges elbo­­csájtásról nem volt szó és ma sincs szó. Azzal együtt, hogy a létszámot az ésszerűség követelményeinek megfelelő­en folyamatosan kell csök­­kentenünk. A győri gyárban a sertés vágásával foglalko­zóknak helyben igyekszünk munkát találni. A létesítmé­nyek megvannak, keresünk és megtaláljuk az itt végez­hető munkát. Növelni kíván­juk egyebek között a felvágó üzem tevékenységét. A kö­vetkező lépés az lesz, hogy a nyugdíjkorhatáron túl dol­gozó húsz munkatársunk­nak megköszönjük az eddi­gi tevékenységét és helyüket aktív korban lévőkkel töltjük be. Az átcsoportosításokat úgy kívánjuk végrehajtani, hogy a régi jó szakembereket mindenképpen megtartsuk. Felvettük a kapcsolatok a társüzemekkel. Konkrét megállapodásunk van embe­rek átvételéről. Csupán a legvégső esetben folyamo­dunk elbocsátásokhoz. Meg­jegyzem, hogy a már eddig végrehajtott leépítések közül csupán 4-5 esetben mond­tunk fel dolgozónknak. Vál­lalatunknál ma tizennégy részmunkaidős dolgozik. Számottevően kívánjuk nö­velni a számukat. Ha az érintettek számára nem is megnyugtató, min­denesetre logikusnak tűnő érvelés, melyekről a jelek szerint nem kellőképpen tá­jékozottak a Ringa dolgozói és ezt a gazdasági igazgató­­helyettes is elismerte. Ezért keringhet a cégnél olyan híresztelés, hogy a nyomasz­tó gondok ellenére a főnökök milliós prémiumokat vettek fel. Az igazság ezzel szem­ben, hogy az idei munka után senki egyetlen egy fil­lért sem kapott. Ellenben a cég tavalyi exportteljesítmé­nye után a kereskedelmi tárca a Ringa hat vezetőjé­nek tizenegyezertől hatvan­hétezer forintig terjedő nettó jutalmat utalt ki. Ferenczi József igMÜFÖLP 1990. augusztus 1., szerda Járóbeteg-ellátási kórkép Beszélgetés dr. Pölöskey Istvánnal, a megyei kórház-rendelőintézet főigazgató-helyettesével (Befejező rész).­­A polgár a körzeti orvosi rendelőből - netán már e stációt is kihagy­va, attól függően, kell-e beutaló vagy sem - a járóbe­teg szakellátáshoz kénysze­rül. A megyei szakrendelő­ben bevezették a bejelentke­zési rendszert, ami nagyon kedvező, ám többen kifogá­solják, hogy például a reggel 7 és 8 óra közötti időpontra hiába kérnek sorszámot tele­fonon, nem kapnak. Miért? Hisz aki az adott időpontra bejelentkezik, nagy valószí­nűséggel ott is lesz... - Az említett reggeli idő­szakra azért nem adunk ki telefonon történő bejelentke­zés után sorszámot, mert számolnunk kell a vidékről érkező betegekkel is; ha netán valaki Tényőről érke­zik ortopédiai szakrendelés­re, reggel 7-re, ugyan ne várjon 10 óráig. - Mely szakrendelésekre lehet menni beutaló nélkül? - A gégészetre, a szemé­szetre, a nőgyógyászatra és a sebészetre. E szakrendelése­ken meglehetősen hullámzó a vizsgálatra jelentkezők áradata. A szemészeten pél­dául jellemző, hogy augusz­tus végén, szeptember elején keresik föl a rendelést a diákok, a tanévkezdés előtt. - A szakrendeléseken van­­­ orvoshiány? - Akad. Az ortopédián je­lenleg például csak egy orvos rendel, és az orr-fül-gégén is kevesebb a szükségesnél. Emellett részleges orvoshi­ány bármely területen elő­fordul, mivel az orvosi pálya is elnőiesedett, de a rende­lés, az ellátás folyamatos. A szakrendeléseken dolgozó orvosok többsége a kórház­ból jön, általában nem szíve­sen vállalják a szakrende­lést, mert monotonabb és anyagilag is kevésbé jövedel­mező, mint a kórházi gyógyí­tó tevékenység. De már van néhány orvos, aki csak a rendelőben dolgozik. Az in­tegráció hátránya, hogy az alap- és járóbeteg ellátásban dolgozók bérköltsége nincs elkülönítve, a kórházi „nagy kalapba” tartozik, jó lenne ezt különválasztani.­­Amióta a Vörös Hadsereg úti rendelőt átadták, az épületben már történt né­hány változtatás. Mire szá­míthatunk még? - Az épület tervezési hibái most jönnek elő, ezért pró­bálunk néhány kisebb átala­kítást végezni, így például a kisműtő helyén fizikoterápi­át létesítünk - ilyen kezelés­re a textiles rendelőbe kellett kijárni -, ősszel indul a reu­matológiai szakrendelés. A rendelőben nincs gyógyszer­­tár, a két legközelebbit - a Liezen-Mayer és a Bacsó útit - innen autóbusszal nem lehet megközelíteni. Szeret­nénk, ha legalább egy kis, gyári készítményeket árusí­tó gyógyszertár állna a bete­gek rendelkezésére. Szep­temberre elkészül az Optiris cég pavilonja a kartonozó mellett, így akinek szemüve­get írnak a szemészeten, ott rögtön, helyben kiválaszt­hatja a keretet és két nap múlva átveheti.­­ A szakrendelő korszerű, és a lehetőségekhez képest tehát folyamatosan fejlődik. Viszont a gondozók talán még a központi ügyeletnél is mostohább körülmények között vannak. Kínálkozik-e valamilyen lehetőség a gon­dozóintézetek korszerűsíté­sére?­­ A gondozóintézetekben kiváló szakmai munka fo­lyik, valóban nagyon rossz körülmények között, hadd említsem például az ideg­gondozót vagy tüdőgondo­zót, az utóbbihoz még autó­busszal sem lehet eljutni. Távlati kilátásunk, hogy a gondozóintézetek - ide értve az onkológiai gondozót is - a kiürült szovjet laktanyában kapnak helyet, több más egészségügyi létesítmény­nyel, de kérdéses, mikorra tudnak ott megfelelő körül­ményeket teremteni. T.J. Tájékoztató a társaságok tevékenységéről Vadászbalesetek, vadorzás, vadvédelem A vadásztársaságok tevékenységéről és az idei év feladatairól a megyei intéző bizottság részletes tájé­koztatót készített. Az anyagot Szép László, a vadász­szövetség elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre. A vadászatok eredményességéről, a vadgazdálkodás mindennapjairól, a vadállomány mutatóiról ennek felhasználásával tájékoztatjuk olvasóinkat. Az elmúlt év végén 11 nagyvadas és 20 apróvadas jellegű, tehát 31 területes, 4 bérkilövő és a soproni egye­tem keretében egy tanulmá­nyi jellegű vadásztársaság, összesen 36 sportvadász egyesület működött me­gyénkben. Legújabban, idén áprilisban - elsősorban hiva­tásos vadászokból - Moson­magyaróváron alakult bérki­lövő vadásztársaság. Szűkebb hazánkban ta­valy másfélezren hódolhat­tak vadászszenvedélyüknek. A társaságok 188 új tagot vettek fel, s a vadászok még arra is ügyeltek, hogy az új tagok 42 százaléka 30 év alatti, 35 százaléka fizikai munkás, fele városi, másik fele pedig községi lakos le­gyen, így a felvettek társa­dalmi rétegszerkezete jól megfelel megyénk általános szerkezetének. A környezet által felvetett „diszkrimináci­ós” jelenségeket tehát a ko­rábbi évekhez hasonlóan tavaly sem tapasztalhat­tunk. A sportvadászok kilenc­­száz gímszarvast - harmad­része a bika -, kétezer őzet, ezeregyszáz vaddisznót, 15500 vízivadat, 7500 nyu­lat és 22000 fácánt lőttek. A gímszarvas esetében a lelö­­vés mennyisége feltehetően egyensúlyba került a törzsál­lomány szaporulatával. Az őznél viszont az egyértelmű­en negatív tendencia, a minőségromlás, a változatla­nul megvalósuló szakmailag helytelen őzgazdálkodás továbbra is tartja magát egy­két vadásztársaság kivételé­vel. A vaddisznó-lelövés mértéke pedig még mindig elmarad a szaporodási rátá­tól. Az összes megművelt vad­föld tavaly 350 hektár volt. A vadetetés jól biztosította a vadállomány áttelelését, megfelelő kondícióban tartá­sát, amiért a vadásztársasá­gokat dicséret illeti. A vador­­zás közben egyre mértéktele­­nebbül folytatódik. Ezen belül az illegális agarászás, újabban a fegyveres vador­­zás is aggasztóan nő. Ami pedig a vadászbalese­teket illeti: 1989-ben - a megelőző több évi szünet után­­ három baleset is bekövetkezett, kifejezetten a szerencsének köszönhetően, mindhárom könnyű sérülés­sel. Az első februárban a Soproni Fertőtáj Vadásztár­saságnál, golyós fegyverrel, a másik kettő novemberben a Csornai Hazafias Népfront (ma Hanságmenti) valamint a Szanyi Dózsa Termelőszö­vetkezet Vadásztársaságnál Mindkettő sörétes fegyverből leadott lövés révén. A söréte­­zéses balesetek lapos, kellő körültekintés nélkül rókára, illetve fácánra leadott lövé­sekből származtak. A vadásztáraságok tavaly 77 millió forintos bevételhez jutottak, vadértékesítésből 17,5 millió, bérkilövésből 33,5 milió forint a nyeresé­gük. Egyenlegük pozitív, a vagyonnövekedés mintegy hét százalékkal meghaladta az inflációs rátát, ez ágazati összehasonlításban is ver­senyképes teljesítést jelez. A társaságok anyagi eszközei­ket tudatosan a területhez kötött, értéknövelő beruhá­zásokra fordították, ami várhatóan a jövőben a bérleti jogviszony megszerzéséhez az érintetteknek pozíció­­előnyt biztosít. Összegezve az 1989-es évet, megyénk sportvadász életét - az országos általános helyzethez hasonlóan - nem­­ a nyugalmas, kiegyensúlyo-­­­zott jelzők illetik. Fokozódott a bizonytalanság, nőtt az agodalom. Ilyen körülmé­nyek között a megszokottnál is nagyobb feladatot jelentett­­ a követelmények színvona­­ll­­as teljesítése mind az egye­ (e­sületi életben, mind a vad-­­ gazdálkodásban. Ny. Cs.

Next