Kisalföld, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-01 / 179. szám
4 Egy hónapja költözött új helyre Győrött a Pogány Imre út 34. szám alá az ELFI motorkerékpár-, mezőgazdasági gép-, kerékpár- és gumijavító szervize. A jobb körülmények között várhatóan több javítást tudnak elvégezni. Veszteségbe csúszott Ringa Ringa? A létszámcsökkentés elbizonytalanította az embereket Ringa vállalatunk erősen - állapítja meg cégéről a Ringa Győr-Sopron Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatról egy magát megnevezni nem kívánó olvasónk. A Ringa néhány éve még a honi nagyvállalatok toplistáján nyereségtermelő képesség tekintetében az élen volt, 1990 első félévében viszont veszteségbe csúszott. A bő féléve tartó létszámleépítés ugyancsak elbizonytalanította a vállalat dolgozóit. Ezek ismeretében nem lehet csodálkozni azon, hogy nem bizakodó, sőt kifejezetten elkeseredett a hangulat a cégnél. Dr. Fontos Mihály gazdasági igazgatóval a bajok okait igyekeztünk megkeresni. - Az az élelmiszeripari vállalat, amelyik termékeinek mintegy felét külpiacokon értékesíti, abban a helyzetben, amikor drasztikusan csökkentik a szubvenciókat, egyszerre a padlóra kerül. Ez történt velünk. Ráadásként kegyetlen módon emelkedtek az alapanyag árak, a nyersanyag beszerzésünk pedig úgy alakult, ahogyan. Ezek együttes hatása az első félévi 26 millió forintos veszteségünk. Íme a részletek a gazdasági vezető elemzése szerint. A hazai gazdaságok 1983-ban kínálták megvételre a legtöbb sertést. Azóta azonban fokozatosan és folyamatosan csökken a kínálatuk. Jellemző módon 1984-ben havonta ötvenezer sertést vágtak, illetve dolgoztak fel a Ringánál, később is 45-48 ezret havonta. Az idén májustól viszont csupán 32-33 ezer a kínálat. Dr. Fontos Mihály szerint a nagyüzemek és kistermelők egyként várakozási állásponton vannak: a lehetőségüknél sokkal kisebb mértékben telepítenek hizlaldáikba sertést. A cég kapacitásának legkedvezőbb működtetéséhez 38-40 ezer sertés havi vágására lenne szükség. És ahogy általában, a gond a Ringánál sem jár egyedül. A cég 1983-ban világbanki forrásból egy nagyszabású korszerűsítő és kapacitásbővítő fejlesztést kezdeményezett Kapuváron. Szerencsétlenségére jóváhagyása alaposan elhúzódott, s a nagyszabású munka 1990 végére fejeződik be, amikor teljesen új helyzetben kell boldogulnia a cégnek. Az eredeti elképzelések szerint is úgy tervezték, amikorra befejeződik Kapuvárott a rekonstrukció illetve fejlesztés, a győri gyárban leállnak a sertésvágással. A győri üzemben az évi kétszázezer sertés vágása 120 embernek adott munkát. Nem most tudják, tavaly az év negyedik negyedévétől készülnek az új helyzetre, az érintetteknek mégsem könnyű megemészteniük, hogy többüknek soksok év után nem lesz régi cégüknél a régi munkájuk. Esetleg semmilyen munkájuk.Az értékelemzés módszereivel vizsgáltuk valamenynyi területen, hogy az adott feladat elvégzéséhez hány emberre van szükség. A szubjektumot kizártuk a döntésnél. A múlt év végétől mostanáig a vállalatnál kétszázhússzal csökkent a létszám, ebből Győrben hatvannal. Noha számottevő a létszámcsökkenés, mindenekelőtt a természetes fogyásra alapoztunk. Tizenöt dolgozónk élt a korkedvezményes nyugdíjjal, s jelenleg kilenc ügyének intézése van folyamatban. Győrben tíz százalékkal csökkent az alkalmazotti létszám, s követi az év végéig további húsz százalékos csökkentés. Ennek ellenére mondom és hittel állítom, tömeges elbocsájtásról nem volt szó és ma sincs szó. Azzal együtt, hogy a létszámot az ésszerűség követelményeinek megfelelően folyamatosan kell csökkentenünk. A győri gyárban a sertés vágásával foglalkozóknak helyben igyekszünk munkát találni. A létesítmények megvannak, keresünk és megtaláljuk az itt végezhető munkát. Növelni kívánjuk egyebek között a felvágó üzem tevékenységét. A következő lépés az lesz, hogy a nyugdíjkorhatáron túl dolgozó húsz munkatársunknak megköszönjük az eddigi tevékenységét és helyüket aktív korban lévőkkel töltjük be. Az átcsoportosításokat úgy kívánjuk végrehajtani, hogy a régi jó szakembereket mindenképpen megtartsuk. Felvettük a kapcsolatok a társüzemekkel. Konkrét megállapodásunk van emberek átvételéről. Csupán a legvégső esetben folyamodunk elbocsátásokhoz. Megjegyzem, hogy a már eddig végrehajtott leépítések közül csupán 4-5 esetben mondtunk fel dolgozónknak. Vállalatunknál ma tizennégy részmunkaidős dolgozik. Számottevően kívánjuk növelni a számukat. Ha az érintettek számára nem is megnyugtató, mindenesetre logikusnak tűnő érvelés, melyekről a jelek szerint nem kellőképpen tájékozottak a Ringa dolgozói és ezt a gazdasági igazgatóhelyettes is elismerte. Ezért keringhet a cégnél olyan híresztelés, hogy a nyomasztó gondok ellenére a főnökök milliós prémiumokat vettek fel. Az igazság ezzel szemben, hogy az idei munka után senki egyetlen egy fillért sem kapott. Ellenben a cég tavalyi exportteljesítménye után a kereskedelmi tárca a Ringa hat vezetőjének tizenegyezertől hatvanhétezer forintig terjedő nettó jutalmat utalt ki. Ferenczi József igMÜFÖLP 1990. augusztus 1., szerda Járóbeteg-ellátási kórkép Beszélgetés dr. Pölöskey Istvánnal, a megyei kórház-rendelőintézet főigazgató-helyettesével (Befejező rész).A polgár a körzeti orvosi rendelőből - netán már e stációt is kihagyva, attól függően, kell-e beutaló vagy sem - a járóbeteg szakellátáshoz kényszerül. A megyei szakrendelőben bevezették a bejelentkezési rendszert, ami nagyon kedvező, ám többen kifogásolják, hogy például a reggel 7 és 8 óra közötti időpontra hiába kérnek sorszámot telefonon, nem kapnak. Miért? Hisz aki az adott időpontra bejelentkezik, nagy valószínűséggel ott is lesz... - Az említett reggeli időszakra azért nem adunk ki telefonon történő bejelentkezés után sorszámot, mert számolnunk kell a vidékről érkező betegekkel is; ha netán valaki Tényőről érkezik ortopédiai szakrendelésre, reggel 7-re, ugyan ne várjon 10 óráig. - Mely szakrendelésekre lehet menni beutaló nélkül? - A gégészetre, a szemészetre, a nőgyógyászatra és a sebészetre. E szakrendeléseken meglehetősen hullámzó a vizsgálatra jelentkezők áradata. A szemészeten például jellemző, hogy augusztus végén, szeptember elején keresik föl a rendelést a diákok, a tanévkezdés előtt. - A szakrendeléseken van orvoshiány? - Akad. Az ortopédián jelenleg például csak egy orvos rendel, és az orr-fül-gégén is kevesebb a szükségesnél. Emellett részleges orvoshiány bármely területen előfordul, mivel az orvosi pálya is elnőiesedett, de a rendelés, az ellátás folyamatos. A szakrendeléseken dolgozó orvosok többsége a kórházból jön, általában nem szívesen vállalják a szakrendelést, mert monotonabb és anyagilag is kevésbé jövedelmező, mint a kórházi gyógyító tevékenység. De már van néhány orvos, aki csak a rendelőben dolgozik. Az integráció hátránya, hogy az alap- és járóbeteg ellátásban dolgozók bérköltsége nincs elkülönítve, a kórházi „nagy kalapba” tartozik, jó lenne ezt különválasztani.Amióta a Vörös Hadsereg úti rendelőt átadták, az épületben már történt néhány változtatás. Mire számíthatunk még? - Az épület tervezési hibái most jönnek elő, ezért próbálunk néhány kisebb átalakítást végezni, így például a kisműtő helyén fizikoterápiát létesítünk - ilyen kezelésre a textiles rendelőbe kellett kijárni -, ősszel indul a reumatológiai szakrendelés. A rendelőben nincs gyógyszertár, a két legközelebbit - a Liezen-Mayer és a Bacsó útit - innen autóbusszal nem lehet megközelíteni. Szeretnénk, ha legalább egy kis, gyári készítményeket árusító gyógyszertár állna a betegek rendelkezésére. Szeptemberre elkészül az Optiris cég pavilonja a kartonozó mellett, így akinek szemüveget írnak a szemészeten, ott rögtön, helyben kiválaszthatja a keretet és két nap múlva átveheti. A szakrendelő korszerű, és a lehetőségekhez képest tehát folyamatosan fejlődik. Viszont a gondozók talán még a központi ügyeletnél is mostohább körülmények között vannak. Kínálkozik-e valamilyen lehetőség a gondozóintézetek korszerűsítésére? A gondozóintézetekben kiváló szakmai munka folyik, valóban nagyon rossz körülmények között, hadd említsem például az ideggondozót vagy tüdőgondozót, az utóbbihoz még autóbusszal sem lehet eljutni. Távlati kilátásunk, hogy a gondozóintézetek - ide értve az onkológiai gondozót is - a kiürült szovjet laktanyában kapnak helyet, több más egészségügyi létesítménynyel, de kérdéses, mikorra tudnak ott megfelelő körülményeket teremteni. T.J. Tájékoztató a társaságok tevékenységéről Vadászbalesetek, vadorzás, vadvédelem A vadásztársaságok tevékenységéről és az idei év feladatairól a megyei intéző bizottság részletes tájékoztatót készített. Az anyagot Szép László, a vadászszövetség elnöke bocsátotta a rendelkezésünkre. A vadászatok eredményességéről, a vadgazdálkodás mindennapjairól, a vadállomány mutatóiról ennek felhasználásával tájékoztatjuk olvasóinkat. Az elmúlt év végén 11 nagyvadas és 20 apróvadas jellegű, tehát 31 területes, 4 bérkilövő és a soproni egyetem keretében egy tanulmányi jellegű vadásztársaság, összesen 36 sportvadász egyesület működött megyénkben. Legújabban, idén áprilisban - elsősorban hivatásos vadászokból - Mosonmagyaróváron alakult bérkilövő vadásztársaság. Szűkebb hazánkban tavaly másfélezren hódolhattak vadászszenvedélyüknek. A társaságok 188 új tagot vettek fel, s a vadászok még arra is ügyeltek, hogy az új tagok 42 százaléka 30 év alatti, 35 százaléka fizikai munkás, fele városi, másik fele pedig községi lakos legyen, így a felvettek társadalmi rétegszerkezete jól megfelel megyénk általános szerkezetének. A környezet által felvetett „diszkriminációs” jelenségeket tehát a korábbi évekhez hasonlóan tavaly sem tapasztalhattunk. A sportvadászok kilencszáz gímszarvast - harmadrésze a bika -, kétezer őzet, ezeregyszáz vaddisznót, 15500 vízivadat, 7500 nyulat és 22000 fácánt lőttek. A gímszarvas esetében a lelövés mennyisége feltehetően egyensúlyba került a törzsállomány szaporulatával. Az őznél viszont az egyértelműen negatív tendencia, a minőségromlás, a változatlanul megvalósuló szakmailag helytelen őzgazdálkodás továbbra is tartja magát egykét vadásztársaság kivételével. A vaddisznó-lelövés mértéke pedig még mindig elmarad a szaporodási rátától. Az összes megművelt vadföld tavaly 350 hektár volt. A vadetetés jól biztosította a vadállomány áttelelését, megfelelő kondícióban tartását, amiért a vadásztársaságokat dicséret illeti. A vadorzás közben egyre mértéktelenebbül folytatódik. Ezen belül az illegális agarászás, újabban a fegyveres vadorzás is aggasztóan nő. Ami pedig a vadászbaleseteket illeti: 1989-ben - a megelőző több évi szünet után három baleset is bekövetkezett, kifejezetten a szerencsének köszönhetően, mindhárom könnyű sérüléssel. Az első februárban a Soproni Fertőtáj Vadásztársaságnál, golyós fegyverrel, a másik kettő novemberben a Csornai Hazafias Népfront (ma Hanságmenti) valamint a Szanyi Dózsa Termelőszövetkezet Vadásztársaságnál Mindkettő sörétes fegyverből leadott lövés révén. A sörétezéses balesetek lapos, kellő körültekintés nélkül rókára, illetve fácánra leadott lövésekből származtak. A vadásztáraságok tavaly 77 millió forintos bevételhez jutottak, vadértékesítésből 17,5 millió, bérkilövésből 33,5 milió forint a nyereségük. Egyenlegük pozitív, a vagyonnövekedés mintegy hét százalékkal meghaladta az inflációs rátát, ez ágazati összehasonlításban is versenyképes teljesítést jelez. A társaságok anyagi eszközeiket tudatosan a területhez kötött, értéknövelő beruházásokra fordították, ami várhatóan a jövőben a bérleti jogviszony megszerzéséhez az érintetteknek pozícióelőnyt biztosít. Összegezve az 1989-es évet, megyénk sportvadász életét - az országos általános helyzethez hasonlóan - nem a nyugalmas, kiegyensúlyo-zott jelzők illetik. Fokozódott a bizonytalanság, nőtt az agodalom. Ilyen körülmények között a megszokottnál is nagyobb feladatot jelentett a követelmények színvonallas teljesítése mind az egye (esületi életben, mind a vad- gazdálkodásban. Ny. Cs.