Kisalföld, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
1991. február 1., péntek KIELFÖLD Jövő héten újabb ártárgyalások • • SOKBA KERÜL AZ INGYENTEJ (Folytatás az 1. oldalról) Mi a borzalom? Kérdeztünk rá Paál Vincénére, aki egyébként Sopronnémetiben lakik. Azt mondja, az a borzalom, hogy az egész faluban már csak két helyen tartanak tehenet. Ő pedig már 15 éve felő a tsz-ben, és nem szeretné megérni, hogy munka nélkül marad, mert neki a tej a kenyere. A Győri Textil előtt a mórichidai tsz a tejosztó. Autójukon, amiben ezer liter tejet hoztak fel, a következő mondat: levágott tehenet nem lehet megfejni. És az elapasztottat sem, ez így igaz, mert az állampolgár zsebe egyre inkább nem viseli el a tej- és tejtermék fogyasztói árait. Faludi Béla a mórichidai tsz főállattenyésztője említi meg, hogy a tsz 330 tehenet tart, de ebből sajnos 60-70-et sürgősen le kell vágnia s még így sem biztos, hogy nem lesz veszteséges az ágazat. Itt is kerül szórólap minden zacskó tej mellé, amiből azt is megtudják a munkások, hogy évente 500-700 millió liter tejnek nincs gazdája, holott a mi országunk egyáltalában nem jár élen a tejtermék- és a tejfogyasztásban. És sajnos, a tehenek tőgyén nincsen csap, amelyet el lehetne zárni. Sopronban tegnap délután a műszakváltáshoz igazodva fél kettőtől fél háromig négy helyszínen osztottak ingyen félliteres zacskós tejet. A fertődi termelőszövetkezet a Sörgyár és a Sotex szomszédságában lévő élelmiszerbolt mellett, a hegykőiek az Ikva Áruháznál, a nagylózsiak a Richards és a Vasöntöde közelében, míg a sarródiak az Autófelszerelési Vállalat parkolójában várták a műszakváltást. A soproni demonstráció megbízott szervezője Horváth János, a nagylózsiak főállattenyésztője maga is a teherautó platóján állt és osztotta a szórólapokat, a tejjel együtt. - Valóban kilátástalan a tejtermelők helyzete - mondotta, miután lekászálódott a kocsiról. Mi nem a fogyasztók ellen vagyunk, sőt az érdekeink azonosak. Az előzetes információk szerint 70-80 fillérrel csökkentik a tavalyi 14 forint 17 fillérről a literenkénti felvásárlási árat. Célunk, hogy a termelési költségek emelkedése ellenére legalább a múlt évi átlagárat megkaphassuk. Sopronba egy-egy szövetkezet 1000-1000 liter, vagyis 8 ezer zacskó tejet hozott. A tejipar csornai gyára ingyen töltötte meg a tasakokat, mi pedig vállaltuk a szállítást. .Ma ingyen, holnap pénzért” - sóhajtott egy idős nénike az Ikva Áruháznál, miközben cekkerébe gyömöszölte az utolsó zacskót. Az akció végére mindenhol kiürültek a ládák. G. Szabó M.-Horváth F. Fotó: Laposa Tibor Szilből és Rábapordányból jöttek a csornai Mezőgéphez. HITELTELENÜL Már-már érdektelenül, fásultan szemléli az ember a pénzintézetek előtt sorban állókat, akik igyekeznek kiigazodni a kedvezményes kamatozású hitelekkel kapcsolatos rendeletén. Hogy dönthessenek, melyik rossz variációt választják... Nincsenek könnyű helyzetben, sikerült magyarul olyan nehezen érthető rendeletet alkotni, amelyet első olvasatban akár afgánul is közreadhattak volna, nem lett volna akkor sem érthetetlenebb. Hogy nem mi szenvedtünk olvasási zavarban, arról a frissiben összehívott televízióbeszélgetés pénzügyesei győztek meg, zavaros magyarázatokat adva. De megérte fönnmaradni késő éjszaka, megtudtuk, hogy ez nem kamatadó, azt az átkos régi rendszer akarta kivetni. Csak az eredmény ugyanaz. Tetszett a gazdasági szakértők hervadt bája, stilisztikai érzéke. Csak az a baj, hogy a pénzügy mindig akkor foglalkozik nyelvészeti kérdésekkel, amikor valami nagy svindlit akar elfedni. Persze, kellett valamit tenni. Túl sokba került a valahai „ajándék". S ma már 30 százalék kamat körül adnak hiteleket. De valahogyan mégis másként kellett volna. Nem ilyen megszokottan szervezetlenül, ilyen ázsiai módon. Bejáratottan. Az állampolgárokat lekezelően. Igaz, néhány héttel az ominózus rendelet után, kommentár nélkül jegyezte meg neves közgazdászunk a rádióban, hogy polgári demokráciában a parlamentnek nem ajánlott beleszólni magánjogi szerződésekbe. Na igen! Polgári társadalmakban. Főként demokráciákban! Ott talán még az is érdeke az országnak, hogy akkor vegyen olajat a világpiacon, amikor olcsó. Persze ott nem olyan egyszerűen működik a dolog, mint nálunk, hogy hajmeresztő ostobaságait az állampolgárral fizetteti meg a döntéshozó. Vagy döntést nem hozó. Igaz, ott „kamatadó" sincs, így az ottani alattvalónak eszébe sem jut, hogy e furcsa terhet akár mérsékelni lehetett volna az olcsóbb olaj és a drága hazai ár különbségéből is. (Böröndi) Versenytárgyalás Brennbergbányán Épül a vízműhálózat A bel- és külföldi turisták nem győznek áradozni a festői szépségű brennbergi völgyről, ózondús levegőjéről, a csodálatos ősfenyveséről. Eszményibb kirándulóhely aligha akad a közelben. A szép környezet az ittlakóknak is tetszik, a közellátás azonban, helyesebben a vezetékes ivóvíz hiánya, már kevésbé. Brennbergbánya település 1951-ig élte fénykorát, akkor zárták be hazánk első kőszénbányáját. Görbehalomnál szögesdrót kerítést emeltek, így Brennbergbányára csak az ott lakók és a határsáv-engedéllyel rendelkezők mehettek. Negyven évi hanyatlás után napjainkban biztató jelei vannak a ma már Sopronhoz tartozó település fejlődésének, a közellátás javulásának. Az 1200 lakos napi ellátásáról a Soproni Áfész vegyesboltja gondoskodik. Naponta hetven kiló kenyér, 250 darab péksütemény és 120 liter tej fogy. Tőkehúst, baromfit, töltelékárut hetente egyszer szállítanak elegendő mennyiségben. Háztartási és vegyiáruból is kifogástalan az ellátás. Becher Nándor boltvezető, aki lelkes lokálpatrióta is, a vevők kívánságára tartós fogyasztási cikkeket is beszerez a bánfalvi Iparcikk áruházból. Negyven évi elmaradottság után a vízműhálózat kiépítése is megkezdődött. A Víz- és Csatornamű Vállalat kivitelezésében 1989-ben kezdődött meg a brennbergbányai hálózat építése. Az első lépcsőben a presszó előtt lévő kútig épült meg a vízvezeték, mintegy húszmillió forint költséggel. Az idén újabb húszmillió forintot irányzott elő az önkormányzat a vízellátási műtárgyak, az elosztók, a víztározók és a közkutak építésére. A kivitelezés meggyorsítása és gazdaságosabbá tétele érdekében versenytárgyalást írtak ki. A közkutas vízellátás csak átmeneti jellegű, a beruházás harmadik szakaszában kerül sor a lakóházak bekötésére. Erről az öreg brennbergbányaiak azt mondták, már nem érik meg. Az igazság az, hogy a vízműhálózat teljes kiépítése az önkormányzat pénzügyi lehetőségein múlik. A lakók hetven százaléka nyugdíjas, tőlük nem kérhető anyagi áldozat a munkák gyors befejezése érdekében. A vízügyi szakemberek optimisták, véleményük szerint egykét éven belül víz folyik majd a házak csapjaiból és sem a közkutakra, sem a rajtkocsikra nem lesz már szükség. K. T. Hatással kezdődött Mint tegnapi számunkban beszámoltunk róla, a Győri Útépítő Kft. és a Betonútépítő Vállalat által létrehozott közös cég nyerte el a győri körgyűrű autópálya kivitelezésére kiírt pályázatot. Információink között szerepelt, hogy a 24 kilométer hosszúságú autópálya útfelülete 32 ezer négyzetméter lesz. Hatással kezdődik ez a szám, s így pontos 632 ezer négyzetméter felülete lesz összességében az autópályának. Ebből a forgalmi sáv megközelítőleg 400 ezer négyzetméter, 100 ezer a leállósáv felülete, a többi a csomóponti ág és a keresztező út felülete. Olykor megbotlik a nyelv, ám az is lehet, hogy félreértettük a közlést. A lényeg, hogy nagy munka lesz és a legfontosabb, hogy remélhetőleg csakugyan belátható időn belül megvalósul a Győrt elkerülő autópálya. A vevők gyorsan hoppon maradtak Egy engedély, egy tiltás Lukács Gyula, az élelmiszerosztály vezetője hetekkel ezelőtt megállapodott a Lajta- Hansági Állami Tangazdaság vezetőivel, hogy az áruházban, a gazdaság által megállapított tizenhat forintos literenkénti árért, árusítani fogja a kannás tejet. Felkereste a Köjál helyi vezetőjét, akivel a helyszínen megállapodtak abban, hogy az áruház mely részén, milyen feltételek mellett mérhetik a tejet, s ezt követően a Köjál városi főorvosa kiadta az engedély. Reggel hattól tízig és délután kettőtől négyig álltak itt sorba a vevők. Napi négyszáz liter fogyott el. Négy napon át. A helyi tejüzem vezetője a negyedik napon reklamált: hogy képzeli ezt az áruház? Lukács Gyula neki is elmondta: ezen az akción egy fillér hasznuk sincs, csak a vásárlóknak akarnak kedvezni, azzal a nem titkolt céllal, hogy ha már ott vannak, mást is vesznek. Még azon a napon megjelent az üzletben dr. Mayer Ferenc, területi főállatorvos, s azonnal megtiltotta a további árusítást. Mit tehetett az ABC, nem mérte tovább a tejet. A hivatalos tiltó határozat (25-én kelt, 29-én került postára) 30-án érkezett a boltvezetőhöz, s abban a 10/1988./ VI. 30 MÉM-SZEM rendeletre hivatkozva a főállatorvos azt írja: csírátlanított tejet, más élelmiszerrel közös légtérben árusítani nem szabad. Lukács Gyula nem elveszett ember: tegnapelőtt délutánra kiüríttetett egy utcára nyíló helyiséget a földszinten, kimeszeltette, a fal egy részére sel Csalódott és dühös vásárlók tucatjai ostromolják nap mint nap a mosonmagyaróvári Kisalföld Áruház élelmiszerosztályának dolgozóit és vezetőit. Az ok nagyon prózai: négynapos, sikeres akció után máról holnapra megszüntették az üzletben a kimért tej árusítását. Jönnek a kispénzű emberek a kannákkal, aztán hazaballagnak egy nagy-nagy tanulsággal: a hivatal malmai ma is változatlanul őrölnek. Két tapétát ragasztatott, s oda került a Köjál által előírt tábla is, miszerint az itt mért tej tbc-mentes helyről származik, s rajta a figyelmeztetés: csak forralás után fogyasztható! A főállatorvos szemlét tartott, s azt mondta: szó sem lehet az árusításról, mert nincs a helyiségben hideg-meleg folyóvíz. Igaz. De minek is lenne, hiszen a szomszédos helyiségben ott a vizesblokk. A főorvost ez nem hatotta meg. Tegnap délelőtt érdeklődtünk: dr. Ábrahám Péter, a Köjál városi főorvosa még nem tudott sem a múlt heti tiltásról, sem a legújabb fejleményekről. Nézete szerint a külön helyiségben való tejkimérés tökéletesen megfelel a közegészségügyi előírásoknak, így jószerivel nem is érti: mire fel az állategészségügyi tiltás? Más forrásból tájékozódtunk, természetesen szakembertől: végül is milyen hatáskörrel rendelkezik az állategészségügy? Megtudtuk: az ő feladatuk elsősorban az, hogy az állati eredetű élelmiszerek származási helyén követeljék meg a tökéletes higiénés rendet, a tárolás és a szállítás szabályszerűségét. Az elárusítóhelyek higiéniai feltételeit a Köjál diktálja, az ő feladatuk azok betartásának ellenőrzése is. A kör bezárult. A Köjál ellenőrizte a feltételeket, s mert ehhez joga van, kiadta az engedélyt. Az állategészségügy felelőse ugyancsak szemlézett, s betiltotta az árusítást. Egy-egy, mondhatnánk: minek mindig győzni? Csakhogy a több száz környékbeli kismama és kisnyugdíjas kérdéseit komolyan kell venni: mi folyik itt? Kalocsai Mihály Vasúti kedvezmények, emléklap Előkészületek a pápa látogatására II. János Pál pápa idén esedékes magyarországi látogatására megkezdődött az egyik legfontosabb előkészületi munka. A MÁV vezérigazgatója, Csárádi János levélben ajánlotta fel Paskai László bíborosnak, hogy a vasút maximálisan kielégíti a szállítási igényeket. A magyar katolikus egyházfő örömmel fogadta a kezdeményezést, és a minap Esztergomban már meg is történt az első megbeszélés. A MÁV vezérigazgatósága és az érdekelt vasúti igazgatóságok vezető szakembereiből megalakult az előkészítő bizottság. Az előzetes becslések mintegy 100- 110 ezer látogatóra számítanak. Ebből mintegy 40 ezren feltehetően vasúton utaznak a különböző helyszínekre, elsősorban Budapestre, Esztergomba és Szombathelyre. A MÁV a különféle irányokból, így a nyugati országrészből - Győrből is - különvonatokat indít Esztergomba és a fővárosba, ezenkívül megerősített szerelvényeket és mentesítő járatokat közlekedtet. Nagy tömegben kiad egy levelezőlapnál nagyobb, összehajtható emléklapot, aminek belső oldalán a pápa képe látható, és látogatási helyeinek útitérképe. Ezt a lapot az egyház és a vasút árusítja. Ez 33 százalékos utazási kedvezményre jogosít, azonkívül belépőül is szolgál a helyszínekre. Szombathelyre az osztrák vasutakkal közösen Burgenlandból, Stájerországból is közlekedtetnek különvonatokat, ha igény mutatkozik rá.