Kisalföld, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-01 / 51. szám

1991. március 1., péntek KISALFÖLD Az első ruházati diszkont A haszon a sportegyesületé Ma délelőttől már a nagyközönség előtt is nyitva áll a Betka-Primo nevű üzletháza a győ­ri MÁVDAC sportpályáján. A 130 négyzetmé­teres bolt a veszteséges étterem helyén léte­sült, a balassagyarmati Primo üzletházzal kö­zösen. Tagai István ügyvezető igazgató a tegnapi boltavatón elmondta, hogy az első ilyen jel­legű diszkont áruház kínálata megfelel bár­melyik hasonló üzletének, ám egyvalamiben különbözik, mégpedig az árakban. Ezek nagykereskedelmiek, és ezt úgy tudták ki­alakítani, hogy közvetlenül a gyáraktól szer­zik be a termékeiket, a fehérneműt, a felső­ruházatot, a lakástextíliákat, a végvásznakat, és importból (Távol-Kelet, India) a divatruhá­zatot. Későbbiekben olasz cipőkkel kívánják bővíteni a kínálatot. Hír még az üzlet háza tá­járól, hogy a Primo Kft. országos hálózat lét­rehozására készül és ennek lesz egyik lánc­szeme a frissiben nyílott győri üzlet. Vásár­lóik közé várja a győri egység a sportot és a MÁVDAC-ot kedvelő közönséget, mert az üz­let a hasznából kívánja támogatni az egyesü­letet. Zs.D. fotó: L. T. Új gazdára talált a Gardénia Csipkefüggönygyár JÖTT EGY OSZTRÁK MAGYAR (Folytatás az 1. oldalról.) A dinamikusan fejlődő, s ehhez exportfejlesztési hitele­ket bátran és eredményesen felvevő cég így jól „kistafíroz­­va” kezd új életet. Nem új munkát, mert piacai ugyan­csak bővíthetők. Épp eddig jutottunk a tájé­kozódásban, amikor betop­pant Ivan Holler osztrák pénzember, az új tulajdono­sok vezérképviselője. A negy­venöt éves, magyar szárma­zású férfi a személyéről szóló kérdéseket udvariasan elhá­rítva, az Italtex Befektetési Társaság törekvéseit vázolta. - Mi Európában és az egy­séges európai gazdaságon dolgozunk. Budapest, Milá­nó, Bécs, Győr ipara s általá­ban a magyar nemzetgazda­ság valódi tagja az európai gazdaságnak, fejlődésnek. Magyarországi befektetése­inkkel egy ütőképes textilipa­ri konszernt kívánunk létre­hozni. Meggyőződésem ugyanis, hogy a nagy európai piac erős iparvállalatokon nyugszik. A tartalékok, a le­hetőségek nagyok, erre épp a Gardénia a legjobb példa.­­ Az Italtex neve nemcsak nyugatabbra cseng ismerő­sen, hanem itt is, hiszen érde­keltségi körükbe tartozik a Győri Textilművek Részvény­­társaság is. Mégis, mekkora szeletet hasítanak ki önök az európai tortából?­­ Úgy négymilliárd schil­­lingre tehető a „nyugati” rész, és a magyar érdekeltségeink üzleti forgalma hatmilliárd fo­rint, s ez ipari tevékenység­ben jelentős. MAGAS A KAMATGÁT - Mint jelentős külföldi be­fektetőnek, mi hiányzik a leg­jobban?­­ A magyar munkás épp oly kitűnő lehetne, mint a né­met, a termelési adatokat vizsgálva azonban sok az üresjárat. A vállalatvezetés­ben a szakértelem sokkal job­ban kamatozik az úgyneve­zett team-rendszerben, a cso­portmunkában. A most fejlő­dő pénzügyi és bankrendszer iránya jó, de még meglehető­sen lassú. Nagy gátja viszont a fejlődésnek a roppant ma­gas kamat. A jó magyar vál­lalatoknak európai szintű hi­telezési gyakorlat járna, ek­kor még jobbak lennének.­­ Végül egy személyes kér­dés, van-e oka annak, hogy épp Győrött fektettek be már jelentős tőkét, s ezt folytatni akarják-e? - Mint említettem, mi nem városokban, hanem iparvál­lalatokban gondolkodunk, bárhol legyenek, Portugáliá­ban, vagy itt. Terveink van­nak, tárgyalásokat folyta­tunk, de erről még korai len­ne bármit írni - mondta bú­csúzóul Iván Holler és dr. Pó­lyák Zoltánna vezérigazgató­nővel már siettek is a Külke­reskedelmi Bankba. Végezetül csak annyit, hogy a vállalat eladásából épp úgy részesült Győr önkor­mányzata, mint ahogy a dol­gozók is hamarosan részvé­nyekhez jutnak. Mi több, biz­tos munkához és kenyérhez. Horváth Sándor Alighanem rekordokat kezd döntögetni a csornai képviselő-testület, leg­alábbis tanácskozásaik időtartamát tekintve. A szerdai közgyűlés este 8 órakor fejezte be munká­ját úgy, hogy a kijelölt na­pirendi pontok megvitatá­sának csupán felével vég­zett, így „folyt, köv.” a jö­vő szerdán, ekkor kerül­het sor az alpolgármester­választásra is. Az önkormányzat Köz­üzemi Vállalatának éves tervéről szóló beszámolót - számos érdeklődő kér­désre adott válasz után - a testület elfogadta. Majd dr. Papp László, a volt ta­nács vb-titkára fordult drá­mai hangú beszéddel a kép­viselőkhöz, segítséget kér­ve a város sportegyesületé­nek, részben a megnöveke­dett kiadások fedezésének kiegészítéséért, részben az új öltöző befejezésének anyagi biztosításáért. A „sportügy” - amit a felszó­laló képviselők zöme egyet­értően támogatott - végül is a harmadik napirendi pont keretében, a költség­­vetés elfogadásakor rende­ződött, így remélhető, hogy az egyesület egyetlen szak­osztályát sem kell felszá­molni az idén. A városfejlesztési vala­mint a pénzügyi bizottság már előző nap alaposan megtárgyalta a költségveté­si javaslatot, némi módosí­tással ajánlotta a testület­nek elfogadásra, az előter­jesztéshez a testület más bizottságai is véleményt fűztek. Hosszas vita után végül is immár van költség­­vetése a csornai önkor­mányzatnak, de a takaré­kosságra nagy szükség lesz, az önkormányzat és intéz­ményei részéről is. Az egyéb ügyek kereté­ben többek között szóba ke­rült, hogy a csornaiak is csatlakoznak a győri felhí­vásához, amely március 15-e közös megünneplésére szólítja föl a pártokat, szer­vezeteket, a nemzeti ün­nep megrendezését az ok­tatási, kulturális és sport­­bizottság koordinálja. A Belügyminisztérium ja­vaslatot juttatott el az ön­­kormányzathoz: egy bajor kisváros szeretne testvér­­városi kapcsolatot létesí­teni Csornával. A képvise­lők az elvi kapcsolatfelvé­tel mellett döntöttek. Két iskola névfelvételhez kér­te a testület hozzájárulá­sát: a következő tanévtől a 4. sz. iskola Arany János nevét, a Széchenyi évfor­duló napjától a Bodnár Alajos Általános Iskola pe­dig Széchenyi István ne­vét fogja viselni. A csornai képviselő-testület ülése Elhalasztva az alpolgármester-választás 3 Töviseken a paradicsomba Keserű a zsibóvirág szára (Befejező rész) Szerencsés órában értünk Beledre, te­nyerét dörzsöli a polgármes­ter, mivel azt mondja: „De jó napom van.” Mitől lett az? „Sikerült cipészt szerezni” - derül Gombás László, s már meséli is tovább: Vadosfáról csábította a mestert, s a kol­bászsütő helyére költözhet kalapáccsal, aprószeggel, bőrszagú kötényével. Iparos a faluba! De nehéz is, akárcsak papot megtelepíteni, mert ab­ból is kevés van. És még mi­ből van kevés? Pénzből. Ha nem cipészért, ha­nem papért kopognak a hivatal ajtaján, akkor jönnek a fiatalok, a százötvenezer forint vissza nem térítendő támogatásért, amit, ez írva vagyon, az ön­­kormányzat ad. De miből?! „Egyre többször nem tudok aludni, meg enni” - így Gom­bás László. Említem miért jöttünk, le­mondott a dénesfai polgár­­mester. Nem csodálom - jegyzi meg a beledi. Aztán beszélgetünk, a körjegyzőre várni kell. Ho­gyan is vannak ezekben a kis községekben a másodállásos polgármesterek? A munka­hely nem engedi el a telepü­lés ügyeit intézni, igaza is van. Ők akkor kezdenek te­hát polgár­mesterkedni, ami­kor már a más hivatalokban nincs ügyfélfogadás. Gombás László egész nap polgármester. Hó alól szedi a csalánt, maga főzi belőle a te­át, azt mondja, használ. Meg zsibóvirág szárát rágja (gyer­mekláncfű) segíti az inzulin termelését. S közben meg­jegyzi: ott vagyunk, ahol a part szakad. Pedig mire haza­ér, az anyósa mindjárt meg­kérdezi: eszel, vagy megvá­rod, amíg csengetnek? Egy felmérés szerint eddig az országban kilencvenöt pol­gármester mondott le. Mi lesz Dénesfán? Megke­resik a választási bizottság el­nökét, aztán újra jelölnek. Az önkormányzati törvény sze­rint négy évig nem lehet levál­tani a polgármestert. Megy az magától is. Nagy a próbatétel. Persze az újabb választás, újabb költség. E­z a nagy baj - mondja Gombás László gyorsan, látványos eredményeket akarnak. Ez bizony nem jön össze. Én örülni tudok annak is, ha sikerül egy cipészt sze­rezni a falunak, vagy el tu­dom intézni Vicának a temp­lomi orgonát, hiszen nekem is ahhoz fűződnek az első zenei élményeim.” Tudom, hogy megvan a terve, elképzelése, merre tovább, mitől fél, ezt kérdezem inkább. Mondja rögtön: az osztozkodástól. Anyagilag teljesen függetle­nek a kis falvak, külön köny­velésük van, nem is járnak rosszul, mert a lakosság szá­mához képest ezután több fo­rint jut nekik. De az elkövet­kező hetekben túl kell jutni az osztozáson. Nincs rá tör­vény, rendező elv, minden te­lepülés ezt maga oldja meg. A pénzmaradványt könnyen elosztja az önkormányzat, la­kásra vetítve adja egyik falu­nak, másik falunak. De ho­gyan kárpótolja mondjuk Dé­­nesfát, azért, mert a közös ta­nácsi irányítás ideje alatt mondjuk Cirákon létesült va­lamilyen új épület?! Elvben egyszerű lenne, Cirák váltsa meg arányosan a létesítmé­nyét a többi falunál. De mi­ből? Csak a kompromisszum segít, mondom, de bevallom, sima útjában magam se hi­szek. Közben megérkezik a körjegyző, dr. Gál László, két­diplomás, jogász és közgaz­dász, de amint mondja, mos­tanság a diplomákkal szerzett tudás is kevés néha. Akkor először a dénesfai polgármes­terről! „Rendes ember, szeret­ték, hiszen mindenkinek se­gített, azt hitték ez elég.” Nehéz kenyeret eszik a pol­gármester. Kérdem tovább, iskolát akarnak újra Dénes­fán? Hát igen, van is igazuk. Öt második osztályosuk je­lenleg Cirákra jár. Őket nem is akarják visszahozni a szü­lők az osztott iskolába. De ősszel tíz első osztályost indít Dénesfa és mindössze hár­mat Cirák, tehát célszerű len­ne Dénesfán indítani az első osztályt. Ajaj! Mondom, sok a panasz. Nem véletlen, így a körjegy­ző. Hiszen ez a körjegyzőség is új konstrukció, s egyálta­lán az önkormányzatok mű­ködését szabályozó rendelet, törvény, tele van joghézaggal. Például. Azt mondja dr. Gál László, hogy a körjegyző joga a polgármester egyetértésével kijelölni, kinevezni a hivatal dolgozóit. S ha nincs, leg­alábbis mindenben, egyetér­tés? Akkor mi van? Megkér­dezte ezért még a minisztéri­umot is, válasz sem volt rá. S még miért sok a panasz? Mert a működéshez szük­séges legfontosabb törvények még mindig nem születtek meg. Például? Például az ál­lamháztartási törvény, a tu­lajdonosi törvény, a számvite­li törvény, a közszolgálati tör­vény, a határozatokról szóló törvény. Töviseken a paradicsomba. Míg ezt írom, odapislantok a tévére, számolják ki tudja hányadszor a képviselőket, hogy határozatképes legyen az országgyűlés. A többség el­felejtett visszajönni ebédről... Beleden meg rágja a pol­gármester a zsibóvirágot, hadd szokja a keserűt. Bölcs ember. Azt mondja, csak bé­kétlenség ne legyen. Elége­detlen emberekkel nem lehet együtt dolgozni. És hisz a pa­radicsomban, még ha tövise­ken is visz oda az út. Másként hogyan bírná? G. Szabó Mária Fotó: Szűk Ödön Gombás László a bele­di polgármester. Dr. Gál László, körjegyző.

Next