Kisalföld, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1991. augusztus 1., csütörtök HARMADIK OLDAL KISALFÖLD 3 Ha az erőműpártiakat támogatnánk, csak azt emelnénk ki, hogy a csatornába pumpált vízben a gyerekek boldogan lubickolnak... Nincs több robbantás Szemipalatyinszk mellett valószínűleg még ez év végéig befeje­zi működését a nukleá­ris robbantások terepé­ül szolgált bázis a Szov­jetunióban. Mindössze két robbantás lehetsé­ges még. Kazahsztán­ban ezek lesznek az utolsó ilyen kísérletek. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök ezzel a köz­léssel kimondta az „áment” az 1940-ben lé­tesített telep felszámo­lása fölött. A poligon 1964 óta 300 föld alatti kísérleti robbantás helye volt, s az azt megelőző 15 év során föld­felszíni, illet­ve a légtérben végrehaj­tott robbantások terü­letéül szolgált. Orvosi adatok szerint az utób­bi években a leukopéni­­ában (fehérvérsejtszám­­csökkenésben) megbe­tegedettek száma más veszélyes megbetegedé­sek adataival együtt a kétszeresére nőtt. A bá­zis közvetlen közelében élő lakosok megkérde­zése alapján úgy dön­töttek, hogy a két rob­bantást még engedélye­zik, de 1992. január 1- től a 18 ezer négyzetki­lométeres kísérleti rob­bantási terep beszünte­­t­­i működését. 's Nem kell a csallóközi víziszörny! (Folytatás az 1. oldalról) A polgármesterrel a község­házán beszélgetünk. Nagy László éppen Pozsonyból ér­kezett, nemzetközi sajtóérte­kezletet tartottak az erőmű­ről, és a szerdahelyi meg a bakai polgármesterrel együtt ő képviselte a csallóközi régi­ót. - Mikor megjöttem, itt ta­láltam ezt a buszt - mondja a polgármester. - Rafinált poli­tika ez, hogy az építők a nagy­lelkűségüket hirdethessék. De nem busz kellene ide! In­kább utalnák át a drága üzem­óraköltségét, bőségesen meg­szerveznénk belőle a közleke­dést. Vagy ami még kézenfek­vőbb: állítsák le a szivattyú­kat, ne engedjenek több vizet a felvízcsatornába!­­Annyit megígértem az em­bereknek, hogy amíg én itt le­szek, ez az út, ez az egyetlen köldökzsinór megmarad... Többek között ennek érdeké­ben is kértük a szlovák kor­mány elnökét, hogy fogadjon bennünket, de kikerülte a ta­lálkozást. Lesírhatja nyugod­tan, hogy a tüntetést nem hagyjuk abba, a tiltakozás to­vább folyik, amíg csak nem fogadnak bennünket. Nekünk ez a csallóközi víziszörny nem kell!­­ Egyébként mi magunk is megoldottuk volna az út meg­emelését és alácsövezését a felvízcsatornában, hogy to­vábbra is járható legyen, de azt mondták, hogy ez az elá­rasztás csak tíz napig tart. Most még olyan hírek jönnek, hogy októbertől egyáltalán nem lesz itt közlekedés, annyi vizet engednek ránk! Úgy lát­szik, még mindig nem vesz­nek komolyan bennünket. Legalább feleslegesen ne gá­tolnának bennünket a kijá­rásban! Jellemző, hogy ami­kor a vizet még engedték, só­dert borítottak az útra,­­ ku­pacokba - csak hogy bosszantsanak, hátráltassa­nak bennünket. - A tájékoztatón legalább kaptak valami biztató ígére­tet? - Nem lettünk okosabbak... Sajnos, sok olyan kérdés hangzott el, amiből egyértel­műen arra lehet következtet­ni, hogy nemzetiségi ügyet akarnak csinálni az erőmű­ből. Ez pedig semmi jóra nem vezet... Kedden, késő délután, ami­kor a Csallóközben jártunk és a riportot készítettük a raj­­­kai polgármesterrel, a felvíz­csatornában a víz már Bo­­daknál is lehetetlenné tette a gyalogos és a kerékpáros köz­lekedést. Autóval is csak a bátrabbak próbálkoztak. Vaj­­kánál, az utolsó összekötő út­nál is ez volt a helyzet. (Egyet­len kerülő maradt, Bősön ke­resztül.) A víz szintje közben napról napra emelkedik. A szlovák kormány eltökélt szándéka, ezzel az akcióval is megmutatni, hogy minden­áron be akarja fejezni az erő­művet. Nyerges Csaba Bérből és fizetésből élő dol­gozók, akik nem tudták tétle­nül nézni a SZOT, majd jog­utódjának, a MSZOSZ mar­­xizmuson-leninizmuson ala­puló demagóg érdekvédelmét, létrehozták ezen eszmétől füg­getlen szakszervezetüket és országos érdekképviseletü­ket, a Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligáját. Mások munkástanácsokat hoztak létre, akik Munkásta­nácsok Országos Szövetségé­­be tömörültek. Mindezek alul­ról építkezve jöttek létre a vál­lalatok vezetőinek akarata el­lenére. A SZOT vezetőit és az alapszervezetek tisztségvise­lőit az MSZMP jelölte ki, a vál­lalatvezetőkön keresztül. Fel­adatukat pártfeladatként vé­gezték. Élvezték a vállalatve­zetők bizalmát és anyagi elis­merését, viszonzásul a titká­rok alulról vezényelték a szo­cializmus építését. Ki ne em­lékezne a kommunista mű­szakra és munkaversenyek­re. Átvállalták az állam egyes feladatát, ezért jelentős in­gatlanokat kaptak, a vezetők jutalmat. Független szakszervezetek, munkástanácsok működését nem a pártok irányítják, ha­nem a különböző pártokban tevékenykedő tagjai hatnak a pártok vezetőire, illetve or­szággyűlési képviselőkre, így működik a demokrácia. Ezért jöhetett létre ötpárti támoga­tással az a törvény, mely ren­delkezik az állami és szak­­szervezeti vagyon szétválasz­tásáról, a szakszervezeti va­gyon védelméről, a munka­­vállalók szervezkedési és szer­vezeteik működési esély­egyenlőségéről. Ezt kértük, ezt követeltük immár egy éve, ígéretet kap­tunk, a megvalósítást elodáz­ták. Sajnálatos, hogy a va­gyonmegosztás feltételeit ily módon kellett megteremteni. Miből áll a szakszervezeti va­gyon? Államosított szakszer­vezeti vagyonból, mely nincs szakszervezeti kezelésben. Szakszervezeti kezelésben lé­vő állami vagyon. Szakszer­vezet kezelésében lévő szak­szervezeti tulajdon. Különfé­le alapítványokban elhelye­zett szakszervezeti és állami tulajdon, illetve készpénz. Részvénytársaságokba, kft.-kbe átmentett ingatlan, vagyon. Az MSZOSZ-érdekképvise­­let vezetőiben felébredt az éh­ség a tőke iránt. Miközben va­gyonmegosztás kérdéséről tárgyaltak egyes szakszerve­zeti tömörülésekkel, titokban szakszervezeti székházak, kultúrházak, könyvtárak fel­számolására és eladására ké­szülődtek. Sikerült a ligának megakadályozni a Népszava eladását. MSZOSZ-vezetők ar­cátlanságát tükrözi hogy a SZOT Budapest, Gorkij fasori óvodáját és bölcsődéjét - mely állami ajándékként került a tulajdonukba - több száz mil­lióért felajánlották megvételre a VII. kerületi önkormányzat­nak. Igazi maffia, keresztapák­ra utaló megoldással igyekez­tek elkótyavetyélni a szakszer­vezeti tagság vagyonát. A tíz­millió forinttal létrejött Fah­­burg Union Pénzügyi Rt.-nek, kétmilliárd - nem tévedés, két­milliárd - forint értékű ingat­lant adtak el. Nem pénzért, hanem váltóért, amit majd akkor egyenlítenek ki, ha le­zajlott a vagyonmegosztás, így kell vagyont és hatalmat men­teni! A munkásarisztokraták - a proletárdiktatúra egykori dicső lovagjai - így kívánják biztosítani maguknak a zsí­ros állást a tagdíjakból. Mi­közben az inflációra hivatkoz­va különféle - részben jogos - követelésekkel lépnek fel, a szakszervezeti vagyon eladá­sánál az inflációt nem érvé­nyesítették. Lehetnek nagy­vonalúak, hiszen nem a sa­játjukat árulják. De ki bízta meg őket? Hát ha a tagság tudta nélkül a vezetők meg­jutalmazhatták egymást, ak­kor miért ne adhatnák el a vagyonukat is! Európában ezt sikkasztásnak vagy lopásnak nevezik. Na, de mi még nem tartunk ott... Kié is ez a vagyon? Egy ré­sze a szakszervezeti tagság jogos tulajdona, azok érdekét kell, hogy szolgálja. Az állami eredetű vagyontárgyak az ön­­kormányzat, illetve az állam tulajdonába kell, hogy kerül­jenek, a megfelelő feladatok ellátására. Ezt egyesek meg­akadályozhatják ideig-óráig. A független szakszervezetek és munkástanácsok a rész­arányos megosztást kérték és kérik. Az ágazati szakszerve­zetek, szakszervezeti tömörü­lések becsületes vezetői fel kell, hogy ismerjék a helyze­tet, ha nem, magukra marad­nak. A szakszervezeti tagság­nak módjában van ma eldön­teni, hogy a régi szakszerve­zetben marad, mely a kom­munizmus iskolája - Lenin után szabadon -, vagy füg­getlen szakszervezetben, munkástanácsban keresi az érdekének képviselőjét. Balázs László győri önkormányzati képviselő (SZDSZ) a csipkegyári független szakszervezet elnöke Szakszervezeti vagyonmegosztás Avagy a maffia sajátos logikája A töltéstavai polgármester levele 3____________ /Érvénytelen a tanítónő felmondása Töltéstava polgármestere, dr. Duschanek Péter levelet küldött szerkesztőségünkbe. Tájékoztatásul közölte, hogy a töltéstavai képviselő-testü­let nem mondott fel 13 peda­gógusának, köztük terhesek­nek. A tény: a megbízott in­tézményvezető egy új intéz­mény létesítéséhez kapcsoló­dóan a jogszabályi előírások szerint eljárva mondott fel 9 pedagógusnak (akik nem áll­tak felmondási tilalom alatt). Értelemszerűen az áldott ál­lapotban lévő tanító néninek sem hatályos a felmondása, még akkor sem, ha az erről szóló levelet - ezen tény isme­retének hiányában - számá­ra is kiküldték. Az is a tények közé tartozik, hogy a téves kézbesítés után a korrekció­ról az intézményvezető azon­nal és a legudvariasabb for­mában intézkedett, továbbá ide tartozik, hogy a felmon­dási értesítőben a nyilvános pályázaton való részvételre az igazgató valamennyi pedagó­gust felkért, számítva mun­kájukra. Az önkormányzat durva rá­galomnak minősíti azokat a kijelentéseket és feltételezé­seket, amelyek a május végi pedagógussztrájkkal hozzák összefüggésbe az intézmény létrehozását. Megint csak tény, hogy ezt a kérdést a képviselő-testület már az ön­­kormányzat megalakulása óta napirenden tartotta, csu­pán a szorgalmi időszak végé­re halasztotta döntését. Az önkormányzat továbbra is legfontosabb feladatai közé számítja a közoktatás lehető legmagasabb színvonalú el­látását a községben és renge­teget dolgozik, hogy kétségte­lenül meglévő nehézségein úr­rá legyen. Meggyőződése vi­szont, hogy a pályán kívülről bekiabálók - lehetnek ugyan „szakértők” - a konkrét fel­adat megoldásában vajmi ke­veset segíthetnek. Engedtes­sék meg végezetül, hogy dön­téseink jogszerűségét az arra illetékes szerv (például Köz­­társasági Megbízott Hivata­la), gyakorlati értékét pedig az élet vagy utókor bírálja el. Máig nem veszített aktuali­tásából korábbi levelünk, amelyet a kedves olvasó a „Kisalföld” korábbi számában olvashatott. Hadd idézzük utolsó mondatát: „Kell-e jól képzett, hivatását szerető, ál­dozatkész, a jövő nemzedé­kért felelősséget érző, életvi­telével, szellemiségével példát mutató tanító, tanár Töltés­taván? Igen, kell...!” Igazgatóváltás a gabonaiparnál Bevallom kissé váratlanul ért a hír, hogy Szénhegyi Jó­zsef, a Győr Sopron Megyei Gabonaforgalmi és Malomipa­ri Vállalat igazgatója a tegna­pi naptól nyugdíjba vonult. - Úgy tudom még lett volna hátra pár éve a nyugdíjig? - mondtam. - Igen, de saját kérésemre a Földművelésügyi Minisztéri­um hozzájárult ahhoz, hogy korengedménnyel nyugdíjba vonuljak. Tudvalevő, hogy az élelmiszeripari vállalatok ve­zetőit a közelmúltban mene­dzseri alkalmassági vizsgának vetették alá. Ezen én is részt vettem. Jómagam egyetértek azzal, hogy a mezőgazdaság­ban és élelmiszeriparban vég­bemenő strukturális változá­sokhoz fiatalabb, új szemlé­letű emberekre, vezetőkre van szükség. Ezért elfogadtam a minisztérium kezdeményezé­sét. Azt pontosan nem tu­dom, hogy az említett teszt milyen eredménnyel zárult.­­ Ön korábban a megyei pártbizottság titkára volt, le­hetett a mostani döntésnek politikai háttere? - Nem hinném, sőt úgy vé­lem, hogy a minisztérium igye­kezett mindenkivel méltányo­san eljárni. - Ki az utódja? - Azt még nem tudni. Az igazgatói kinevezés elnyeré­sére pályázatot írtak ki. Én úgy vélem, hogy az eddigi munkatársaim között akad olyan alkalmas személy, aki megfelel a követelményeknek. Az átmeneti időszakra pedig Füredi Rudolf műszaki igaz­gatóhelyettest bíztuk meg az igazgatói teendőkkel. Én örü­lök­ annak, hogy a jelenlegi gabonaértékesítési helyzet­ben a vállalatunk teljesíteni tudja azokat a megegyezése­ket, amelyeket a megye nagy­üzemeivel kötött. Hiszem, hogy a munkatársaimtól is békében válok el, nem ha­gyok magam után haragost. - És mit csinál majd fiatal­ nyugdíjasként? - Aligha ülök ölbe tett kéz­zel. Sok elképzelésem van, s úgy érzem, hogy a tapasztala­taimat is hasznosítani tudom még. Vállalkozóként a mező­­gazdaság privatizációjának előremozdításában szeretnék közreműködni. N. E.

Next