Kisalföld, 1992. november (47. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

1992. november 2., hétfő A HÉT VÉGÉN TÖRTÉNT KISALFÖLD 3 Közéleti­­ konferencia Sopronban A demokratikus oktatásért Az első országos, köz­­életiséggel foglalkozó kon­­ferenciáját tartotta a Ho­tel Sopronban a hét vé­gén a budapesti Civitas Köz Társaság, amely a Demokratikus Oktatás és Kormányzás Közös Ke­let-európai Központja vál­lalkozása. A központ programigazgatóját, Var­ga Kristófot kérdeztük a háromnapos rendezvény­ről.­­ A Közös Központot két éve hozta létre az ame­rikai Syracuse Egyetem a Magyar Oktatáskutató Intézettel közösen, amely­nek célja a társadalomis­mereti tantárgyak újra­értékelése valamint fej­lesztése hazánkban. A központ Budapesten mű­ködik, célja többek kö­zött a demokratikus ál­lampolgári értékek vizs­gálata, különös tekintet­tel azokra a kihívásokra, amelyekkel ezen értékek szembesültek a század második felében Magya­rországon. Ezenkívül az oktatási intézmények ál­lampolgári készségek fej­lesztésében betöltött sze­repét is taglaljuk. Konfe­renciánkon, amelyen kö­zel 70-en vettek részt (kö­szönthettünk amerikai, román és orosz vendége­ket is), elhangzott a kö­zeljövő feladata és célja: az országban­­ és az em­lített vendégek országai­ban­­ Civitas-körök jöj­jenek létre különböző köz­politikai témák feldolgo­zására, amit mi a közvé­lemény hangjának neve­zünk, a polgárok politi­kai aktivitását fokozan­dó. A társadalom meg­annyi problémáját illető­en e körök a legkörülte­kintőbb módon megpró­bálják összefoglalni a fel­vetett megoldások végkö­vetkeztetését, amely mint kikristályosodott ered­mény, elfogadható a szé­les közvélemény számá­ra. Terveink szerint, ki­alakítva az ország Civi­­tas-köreit, az ott szüle­tett döntéseket tolmácsol­juk az ország különböző hatalmi szférájának, gya­korlati lépéseket remél­ve. Szeretnénk, hogy az állampolgárok aktivitá­suk révén nagyobb befo­lyást szerezzenek a hét­köznapi politika irányí­tásában. V­DMl Emlékművet avattak Péren Kegyelet hősöknek és mártíroknak (Folytatás az 1. oldalról.) A következő szónok, Med­­gyasszay László országgyű­lési képviselő történelmünk vesztett forradalmaira és há­borúira emlékeztetve a né­pünkre jellemző megújulási, felemelkedési készségről be­szélt, a madáchi gondolat je­gyében: Ember, küzdj és bíz­va bízzál! - Remélem - mond­ta már vége a bosszúállá­sok, a gyilkosságok sorozatá­nak. Lássuk be, a harcszer­zők, azok sosem mennek a frontra. Itt az ideje, hogy meg­tegyük, ami a kis népek fel­adata a nagy világváltozások idején: amikor lehet, egyene­sedjünk ki! Beszéde elején Für Lajos honvédelmi miniszter is a mö­göttünk hagyott másfél, de különösen az utolsó száz esz­tendő szorongásaira emlékez­tetett. Vesztes világháborúk, kegyetlen békediktátumok egyetlen más nemzetet sem sújtottak annyira, mint a ma­gyart. A szándék nyilvánvaló: elsorvasztani, szétverni a nem­zet gerincét. Mindezt a század második felében az idegen megszállás tetézte, s csak most, a szabadságot elnyer­ve vált lehetővé, hogy végre tisztességgel eltemethessük halottainkat. - Mélyen és tisztelettel meg­hajtom a fejem Pér község va­lamennyi hőse és áldozata előtt - harangzúgás közepette e sza­vakkal leplezte le Für Lajos a 176 hős és áldozat nevét meg­örökítő emlékművet. A helyi egyházak képvise­lői következtek: Mátyás Lajos református esperes emlékbe­szédet, Vincze József katoli­kus plébános felszentelőt tar­tott. Végezetül a számos ven­dég és a helybéliek sokasága koszorúkkal, virágokkal bo­rította el a nemzeti kegyhely környékét. Csudás Endre Für Lajos honvédelmi miniszter leplezte le az emlékművet (a felvételen a jobbra). Hogyan alakultak az árak? Idén, az első negyedévben az ipari ter­mékek belföldi értékesítési árainak növe­kedése mindössze negyedannyi volt, mint a megelőző két évben. Míg ezelőtt az ár­emelések zömét az év elejére tették, ad­dig az idén sokkal kiegyenlítettebbek a havi adatok. Összegzésükkel sem jött ki többre az első nyolchavi árindex 8,8 szá­zaléknál. A tavalyi drágítások 31,9 száza­lékra rúgtak... - kaptuk a friss informá­ciókat a KSH-tól. Érdekesség, hogy eközben az ipar ter­melői árai nagyobb mértékben, 11,6 szá­zalékkal lettek magasabbak, a kereskede­lem tehát csaknem 3 százalékot „átenge­dett" a termelőknek. Jó jel lehet, hogy míg tavaly az exportra kerülő termékek­nél az ipar mérsékeltebb áremelkedést ér­hetett el (30,2 százalékot), mint belföl­dön, addig az idei 15,5 százalékos export­ár-emelkedéssel már a kivitel vezet. A mezőgazdaságnál mintha nem enged­ne a kereskedelem: miközben a felvásár­lási (termelői) árak mindössze 8,2 száza­lékkal haladták meg az előző évit, addig az első nyolc hónap fogyasztói árai 23,3 százalékkal emelkedtek! Igaz, a nagy ár­rés kialakításából az élelmiszeripar is ki­­vehette a részét. Annál vigasztalanabb vi­szont, hogy mindezt csökkenő termelés mellett tette. Előtérben a költségvetés (Folytatás az 1. oldalról.) - A közvéleményt élénken foglalkoztatja az abortusz ügye. E témában már nyilat­kozott a Kisalföldnek a népjó­léti miniszter. A parlamenti vi­ta során Önök hogyan foglal­nak állást? Cs. Gy.: - Fontosnak tar­tom, hogy a terhes nők foko­zottabb támogatásban része­süljenek, valamint, hogy a nők jogai érvényre juthassanak. A kérdést a családom is megvi­tatta, ők a „B” változatot tá­mogatják, én még nem dön­töttem. M. L.: - A tiltás nem old meg semmit. Olyan lelki- és élet­­környezet kialakítására kell törekedni, amelyben a szülők szeretettel várják és gond nél­kül fel tudják nevelni gyerme­küket. Döntően e két ténye­ző javulásától várhatjuk nem­zetünk kívánt „fiatalodását”.­­ A növekvő munkanélküli­ség jelentős feszültség forrá­sa az ország és a családok éle­tében. Számíthatunk-e a kö­zeljövőben kedvező változá­sokra? Cs. Gy.: - A mezőgazdaság fejlődése, előbbre jutása ja­víthat a rossz statisztikán. El­ső teendőnk most az, hogy a segélyezésben mutatkozó visszaéléseken szorítsunk, ami által a feszültség valamelyest csökkenhet. Az egyéni szem­léletnek is változnia kell, mu­tatja ezt a betöltetlen állások, a munkalehetőségek jelentős száma. M. L.: - A munkanélküli­séggel, mint realitással kell számolni. A mezőgazdasági átalakulásnak a falu, a vidék szenvedő alanya lesz, ami va­lószínűen növeli majd a mun­ka nélkül maradók számát. Az igazi változást a gazdaság holtponton való átlendülése hozza, várhatóan egy-két éven belül. A szolgáltatóipar fejlő­désétől várok jelentős javu­lást. Addig a munkanélküli­ség kérdését óvatosan kell ke­zelni, a támogatásra szorulók nem szenvedhetnek kárt. A segélyezés gyakorlatán való­ban változtatások szüksége­sek. - Mitől várhatjuk a mező­­gazdasági termelés fellendü­lését? Cs. Gy.: - Segíthet az ag­rárpiaci rendtartás megalko­tása, ami folyamatban van. A szervezés alapos javításra szo­rul. A nagyüzemi termelést minél előbb kisüzemivé kell átalakítani, olyanformán, mint ahogy azt a halászi gazdaság­ban láttam. Ez a folyamat saj­nos nagyon vontatottan ha­lad. Meghatározó a téeszelnö­­kök munkája, rátermettsége. - M. L.: Átfogó együttmű­ködésre van szükség. A kor­mány feladata a piaci lehető­ségek biztosítása, külkeres­kedőinké a konkrét üzletek kötése, az értékesítési lánc ki­alakítása a termelőkre és a kereskedőkre vár. Alapvető azonban, hogy mezőgazdasá­gunk mindenkor jó minőség ( Beszélgetés­­ a megyei képviselőkkely­ en, versenyképes terméket ál­lítson elő. - Milyen tervekkel, felada­tokkal foglalkoznak jelenleg? Cs. Gy.: - Tagja vagyok a parlament mezőgazdasági bi­zottságának. Az ott folyó mun­ka lehet reggeltől estig. Szak­­tanácsadóimmal javaslatok kimunkálásán dolgozunk. M. L.: - Mindenekelőtt a költségvetést kell elfogadha­tó állapotba hozni, a további­akban pedig elfogadható költ­ségvetést kell csinálnunk. Sok a tervem, most ezek a legfon­tosabbak. Szeretném még az idén tető alá hozni a Sziget­köz Alapítvány létesítésének ügyét. D. L Vélemény Ha repül a labda Leggyakrabban visszadobják a labdát, amely kirepül az iskola kerítésén. Mit tegyen a csintalan gyerek, ha örömében, féktelen jókedvében oly magasra rúgja eme játékszert, hogy azt szeretné: a csillagok is potyogjanak néha az égből. Világos nappal. A járókelők zöme megértő, kiváltképp, ha a vásott kölykök könyörgőre fogják: „Nem­ kérem, legyen szíves visszadobni a labdánkat". Mert bármilyen magasra re­pül a labda, gyorsan visszahullik a földre és gurul az úttesten. Jó esetben komor felnőttel találja szemben magát. A férfiak esetenként úgy rúgják, a nők minden­kor csak dobják a játékszert. Vissza az udvarra. A napokban kivételes eset történt, eme leírt szituá­cióban az egyik győri lakótelepen. Az ott tanító peda­gógus úgy festette le az esetet, mint az előbbiekben jó­magam leírtam. Ám hirtelen következett a meglepetés és a meghökkentő végkifejlet, amely felér egy (az újsá­gokban naponta hemzsegő) életveszélyes balesettel. „Néni kérem, dobja vissza a labdánkat"!­­ Eddig még minden rendben volt. A néni azonban nem dobta vissza. Fölkapta, és se szó, se beszéd, vitte a labdát magával. A gyerekek még látták, mintha az a világ természetes rendje lenne, a hölgy eltűnik vele a közeli lépcsőház­ban. Nagy csöndesség támadt az első pillanatokban. Ké­sőbb egy-két srác morgott valamit. Szitkozódott is olyan formán és olyan kíméletlenül, mint ahogy a mai idősek körében gyakori. A tanár e szavakra lett figyelmes. Rend­re intette a hangoskodókat. Egyik gyerek végül kere­setlenül megkérdezte: „A felnőtteknek így szabad lop­ni”? A pedagógus először nem szólt semmit. Pillanatok­kal később kényszeredetten azt válaszolta: „Nekik sem szabad”. Érezte azonban, hogy szinte belelátnak a gye­rekek és jól tudják: nem szabad ugyan lopni, de aki te­heti, viszi a másét. Kicsiben is, nagyban is. Varga Lajos ___________________________| A törvényalkotás finisében Új feladatok várnak a szociálpolitikára (Folytatás az 1. oldalról.) - Hogyan értékeli a készü­lő szociális törvény esélyeit, s melyek a legfőbb gátjai a meg­valósításnak? - A törvénytervezet az ön­­kormányzatokra óriási fel­adatokat hárít. Igaz, hogy önál­lóságot is ad és több pénzt jut­tat, de a normatív finanszíro­zás megváltozásával ez az ér­ték a feladatokhoz viszonyít­va nem jelent többlettámoga­tást. A legnagyobb probléma az idő hiánya. A törvény meg­jelenése és hatálybalépése után az önkormányzatoknak saját törvénykezéssel kell meg­határozni feladataikat, s en­nek január 1-jétől már mű­ködni kellene. - A konferencián részt vet­tek erfurti és bécsi vendégek is. Tapasztalataik hasznosít­­hatók-e a hazai szociálpoliti­ka kialakításában? - Rendszerük, módszereik megismerése nagy segítséget jelentett. Gondjaik hasonló­ak, mint a miénk. Helyzetük annyiban könnyebb, hogy egy komplett nyugati törvényke­zést vettek át, és náluk a fi­nanciális oldal is jelentősen erősebb. Azonban szemléle­tük, módszereik nálunk is ki­tűnően alkalmazhatók.­­ A törvénytervezetet már vitatja a parlament. Hatással lehet-e munkájukra a szekci­ók által kialakított közös ál­lásfoglalás? - Javaslatainkat eljuttat­juk a Népjóléti Minisztérium­ba és a parlament illetékes bi­zottságai elé. Hogy állásfog­lalásunknak érdemi hatása is lesz, abban csak reményked­ni tudunk. Tapasztalatainkat, véleményünket közli majd az Esély című szociálpolitikai fo­lyóirat, és a szekciók állásfog­lalását külön kiadványban is közreadjuk. K. L. A.

Next