Kisalföld, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-01 / 283. szám

1992. december 1., kedd Osztrák-magyar albizottsági ülés A működő központokra alapoznak Az Osztrák-Magyar Terület­­rendezési és Tervezési Albi­zottság ülését rendezték teg­nap Győrött, amelyen osztrák részről tartományi főnökök, a Szövetségi Kancellária, illet­ve a szakminisztériumok kép­viselői vettek részt, míg ha­zánkat a Győr-Moson-Sopron és Vas Megyei Közgyűlés el­nökei, a Köztársasági Megbí­zotti Hivatal és az érintett tár­cák megbízottjai képviselték. Az eseményről a Környezet­védelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes állam­titkárát, dr. Szaló Pétert kér­deztük. Megtudtuk, hogy a két or­szág között 1985-ben megkö­tött együttműködési szerző­dés mára számos, az eltérő közigazgatási struktúrákból eredő kérdést vetett fel, Ma­gyarországon ugyanis a terü­letfejlesztési törvény megszü­letéséig bizonytalan a külön­féle közbenső szintű szervek szerepe. Ezért az albizottsá­gokban például a minisztéri­umok és a területfejlesztés kormányzati koordinációját végző Köztársasági Megbízot­ti Hivatal képviselői kaptak helyet, de felkérték a megyei önkormányzatokat is, hogy - tanácskozási joggal - vegye­nek részt a munkában. Az államtitkár-helyettes az albizottság tegnapi üléséről elmondta, hogy áttekintették a legutóbbi, 1989-ben meg­tartott tanácskozás óta vég­zett munkát, lezártak hat munkaprogramot, az arról szó­ló beterjesztést a miniszteri rangú bizottság elé utalták. Meghallgatták és elfogadták a jelenleg működő három - Regionális gazdasági kapcso­latok, Duna-térség, Önkor­mányzati - munkacsoport je­lentését és pontosították a kö­vetkező két év feladatait. Az ülésen elfogadták az in­novációs és technológiai köz­pontok kialakításáról szóló beszámolót is. Ennek kapcsán dr. Szaló Péter kifejtette, hogy azok működését a térségünk­ben már létező innovációs gó­cokra kívánják alapozni. Te­hát csak azok a területek jö­hetnek szóba, ahol megfelelő innovációs potenciál kimutat­ható, azaz egyetem, főiskola működik, ahol megfelelő az ipari háttér. Kifejezetten hely­zeti előnyt élveznek ebben a tekintetben azok a helyek, ahol területi vállalkozásfejlesztési központ működik, hiszen azok hasonló funkciót töltenek be már most is, ezért azok létre­hozását szorgalmazzák a ha­tár menti régiókban. -S­ Örökzöld téma a tél bekö­­szöntekor: sorban csődöt mon­danak a gépkocsik akkumu­látorai. Judi László győri au­tóvillamossági szerelőmester szerint egyáltalán nem tör­vényszerű folyamatról van szó, csak hát autóink karbantar­to­ttsága olyan, hogy ő már az időjárás-előrejelzés alapján meg tudja mondani, másnap hány autó áll meg a műhelye előtt bedöglött akkumulátor­ral... Szerinte a legfontosabb tud­nivaló, amit nem csak a rég­óta autózók, de még az autó­szerelők többsége is figyelmen kívül szokott hagyni: töltés és jó töltés között hatalmas kü­lönbség van! Az akkumulá­tort, még ha látszólag nincs is semmi baja, évente kétszer - ősszel és tavasszal - ajánla­tos 20 órán át, alacsony áram­mal hálózatról fölerősíteni. Azoknál az autóknál, amelyek döntően városi forgalomban közlekednek, ennél többször ajánlott ez a művelet.­­ Legalább negyven évvel el­maradott nálunk a gépjármű­­vezetők villamossági szemlé­lete - állítja Judi László. - Leg­alábbis erre enged következ­tetni, ha valaki természetes­nek tartja, hogy egy IFA-ban egy év alatt háromszor kell ak­kumulátort cserélni... A rossz töltés leggyakoribb oka a dinamóval rendelkező autóknál - Trabant, kis Pols­ki - a „hallás után” alacsony­ra állított motorfordulatszám, illetve a rosszul beállított visszáram-kapcsoló. Ilyenkor a dinamó nem áramfejlesztő­ként, hanem fogyasztóként kezd működni... A generátoros, automata fe­szültségszabályozóval rendel­kező autók leggyakoribb hi­baforrása, amikor például vil­lannyal „heftelik" vissza a le­szakadt kipufogót, s az áram­fejlesztőből „elszáll” egy dió­da... A karosszérialakatosok­nál javításkor egyébként sem szabad otthagyni az akkumu­látort: rendszeresen lemen­tik... Az egyszer már lemen­tett akkumulátor újraéleszté­sét pedig olyan kétségesnek tartja a mester, mint amikor egy ember elveszti a vérének 75 százalékát. Judi László jó tanácsa te­hát a tél előtt: ne sajnáljuk azt a néhány percet, amíg az au­tóvillamossági műhelyben el­lenőrzik kocsink töltését, s di­agnosztizálják az esetleges hi­bákat. CS. E. Más a töltés és más a jó töltés... Mielőtt az akku csődöt mond TEGNAP TÖRTÉNT KISALFÖLD . Autóalkatrész-gyár, zöld mezőre A Sama Bt. Mosonszolnokra tart Amennyiben Mosonszolnok polgármestere, Szitás József érzékeny idegrendszerű em­ber, tegnap délután ugyan­csak megérezhette, hogy em­legetik. Thomas Eichner, a né­met Unternehmensberatung und Industrieplanung GmbH tanácsadó cég megbízottja fel­ső fokban beszélt a polgár­­mesterről, aki felismerte, mek­kora jelentősége van annak, ha valaki munkát kíván vin­ni a településre. Nem csak jó házigazda módjára fogadta a vendéget, a polgármester min­dent megtett, hogy ott is tart­sa. Ezzel alighanem hosszú időre megalapozta Mosonszol­nok jövőjét. A stuttgarti székhelyű Sa­ma cég magyarországi leány­­vállalata, a Sama Betéti Tár­saság autóalkatrész-gyárat építtet a Mosonmagyaróvár melletti kis település határá­ban. A gyártócsarnok és a nagy raktár alapozása nemrég kez­dődött meg, a munka kivite­lezője a Gyón Magas- és Mé­lyépítő­ Kft. - Miért Magyarországon épít gyárat a Sama, és miért némi­leg a világ végének számító kis településen?- kérdeztük Eich­ner urat. - A legnagyobb alaposság­gal elemeztük a lehetősége­ket, s rá kellett jönni, hogy Európában ma Magyarorszá­gon a legkedvezőbbek a felté­telek a gyáralapításra, -épí­tésre, figyelembe véve az adó­zási feltételeket, azt, milyen módon lehet ehhez területet szerezni. A magyar viszonyok állnak egyébként legközelebb a némethez. Nos, emellett volt egy másik, ugyancsak nem el­hanyagolható szempont. A Sa­ma vetélytársai Keleten, Ázsiá­ban dolgoztatnak, meglehe­tősen alacsony bérköltségek mellett, ezt is figyelembe kel­lett venni.­­ Ami Mosonszolnok mel­lett szólt, Szitás József pol­gármester úr személye, míg sokan mások nem ismerték fel, milyen fontos a munkaal­kalmat teremtő beruházás, Szitás úr a legnagyobb kész­séggel fogadott bennünket. Még az ügyek bonyolításában is operatív módon közremű­ködött. Mosonszolnok földraj­zi fekvése, a határhoz való kö­zelsége ugyancsak döntő volt a választásunkban. Mint a tanácsadótól meg­tudtuk, a Sama cég jövő jú­niusra tervezi az autóalkatré­szeket, illetve autófelszerelé­si cikkeket készítő gyárának megnyitását. A termékek pon­tos körét üzleti meggondolás­ból a tanácsadó nem kívánta megjelölni. Azt viszont kész­ségesen elmondta, hogy a mo­­sonszolnoki gyár száz (!) em­bernek ad majd kenyeret. A leendő üzem mestereit, más­ként művezetőit már kiválasz­tották és felvették, az ő beta­nításuk rövidesen megkezdő­dik Németországban. Se a ta­nácsadó cégnek, se az építte­tőnek a legkisebb kétsége sincs afelől, hogy a negyedmilliárd forintba kerülő gyár - ebből mintegy 120 millió forint az építési költség - a tervezett időre elkészül. A megbízók rendkívül elégedettek az épí­tők munkájával. Alkalmazot­tai ugyanis kiváló szakembe­rek és szorgalmasak. Német­országban se lehetne sok hoz­zájuk hasonlót találni - véle­kedett Eichner úr. Nem volt hasonló jó véle­ménnyel a Magyar Külkeres­kedelmi Bankról. Noha bank­­garanciát adott, később ezt visszavonta, ezért a megbízó kénytelen volt a szerződését módosítani a Győri Magas- és Mélyépítő Kft.-vel, ez pedig a kivitelezőt rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Ferenczi József A betegszállító balszerencséje Rosszul kezdődött az a novemberi nap Boda Jánosné csornai olvasónk számára, aki a reggeli órákban otthoná­ban tevékenykedett, miközben véletlenül elesett, majd az esést követően erős fájdalmat érzett a lábában. Szeren­csére a baleset megtörténtekor a fia is a házban tartózko­dott, így nem volt akadálya annak, hogy mielőbb orvosi ellátásban részesüljön. A fiú gépkocsiba ültette sérült édes­anyját és a rendelőintézetbe indult. Megérkezve a hely­színre, a kórházi építkezés miatt kihelyezett „Behajtani ti­los” táblát figyelmen kívül hagyva, az intézet kapujában állt meg járművével. S ez a cselekedet talán még a közle­kedési szabály megszegése ellenére is érthető - legalábbis emberileg az -, hiszen a szerencsétlenül járt asszony, aki­nek később begipszelték a lábát, képtelen lett volna hosszabb gyaloglással az orvoshoz bemenni. De a baj nem jár egyedül. A rend szigorú őre, észlelvén a szabálytalanságot, azonnal intézkedett, és a „tettének” okát megmagyarázni szándékozó fiatalembert 500 forint helyszíni bírsággal sújtotta. Az ilyen történeteknek persze híre jár, és nem szüksé­ges különleges képzelőerő kitalálni, hogy a közvélemény kinek a pártjára áll az efféle ügyekben... Azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rendőr végül is szabá­lyosan járt el. Más kérdés, hogy esetleg rugalmasabban, mi több, emberségesebben is cselekedhetett volna. Na, de a szabály az szabály. Felvetődhet viszont a táblát kihelyeztető személy vagy szerv előrelátásának hiánya, uram bocsá', felelőssége. Ne­ki, nekik ugyanis gondolni kellett volna a beteg, a járás­­, illetve mozgáskorlátozott emberekre, akiknek el kell jut­ni a rendelőintézetbe. S mivel az építkezés nem közvetle­nül az intézet környezetében zajlik, az a bizonyos tiltó táb­la 10-15 méterrel odébb is ugyanúgy teljesíthetné a „fel­adatát”, mint a mostani helyén, miközben lényegesen ke­vesebb bosszúságot okozna azoknak, akik egyébként sem szórakozásból autóznak arrafelé. (Haszonits) Vélemény Circus Maximus Néha megdöbbenek a saját fajtámról. Ez a hivatás, aminek pályájára léptem, időnként furcsa dolgokat produkál. Vegyük példának az egyik párt esetét. El­nök-vezérét valójában a sajtó tette naggyá, azzal, hogy állandóan a középpontba állította. Harsogott tőle a tévé, a rádió, botrányait, szélső­séges megjegyzéseit szinte szó szerint visszaadták a riporterek. Emberünk - nevezzük egyszerűen X-nek - meg is lovagolta ren­desen ezt a lehetőséget, miközben mások­ józanabb gondolkodású, az országnak többet használó szemé­lyiségek szót sem kaptak a lapok hasábjain. X a hétvégén is eszembe jutott: Tatabányán, a Tu­rul avatási ünnepségén, ahol már az előzmények is riasztóak voltak. Szakmai körökben beszélgettünk a programról, és a legtöbb pályatársat szinte csak a skinheadek érdekelték. Ott lesz Göncz is? No és, az egy dolog... Azért még nem kell elmenni rá, a távira­ti iroda úgyis leadja majd a hírt. De hát a bőrfejűek! A balhé, a vér, az már igen! És ehhez tartották is ma­gukat sokan. Göncz Árpád sajtótájékoztatójára mind­össze öt percet szántak, és őt is csak a skinheadek­­ről kérdezték. Aztán már rohantak is vissza a Turul­hoz, hogy félórás interjúkat készítsenek a bőrfejűek vezéreivel. Az egyik kollégám egy pesti laptól még a fejéhez is vágta Göncznek: tudja, elnök úr, velem együtt sokkal több újságírót érdekelt a balhé a bőrfejűek kö­rül, mint az ön beszéde. Ez a fajta hozzáállás, ez a fajta Circus Maximus, amit lelkes kollégáim rendeztek - korábban -­­, most pedig a skinheadek körül, bizony veszélyes lehet. Na­gyon veszélyes, mert a mai, feszültségekkel teli hely­zetben könnyen szélsőséges irányba terelheti a tár­sadalmat. Azt is el tudom képzelni ezek után, hogy a sztori érdekében nagyra becsült száguldó riportere­ink közreműködnek abban, hogy X a skinheadek ve­zére legyen, így - két legyet ütve egy csapásra - még nagyobb botrányokról írhatnak. Aztán jöhet majd egy­két véres merénylet, fajüldözés, netalántán egy kis háború. Micsoda bomba sztorik, nem igaz..? Nyerges Csaba Küszöbön az apás szülés Vissza az anyatejhez! Beszélgetés Gardó Sándor főorvossal Bár az anyatej a legtökéle­tesebb táplálék a babák szá­mára, a magyar anyák 55 szá­zaléka abbahagyja (vagy el sem kezdi) a szoptatást, még mielőtt csecsemője elérné a 3 hónapos kort. E témakörről dr. Gardó Sándor címzetes egyetemi docenssel, megyei szülész szakfőorvossal a győ­ri védőnői konferencián be­szélgettünk. - Amikor meg akar győzni egy anyát a szoptatás szük­ségességéről és hasznosságá­ról, milyen érveket tud felso­rakoztatni? - Elsősorban azt, hogy az anyatej a csecsemő számára a legideálisabb táplálék, min­den olyan táp- és védőanya­got tartalmaz, amire a babá­nak szüksége van. A biológi­ai hatás mellett nem hanya­golható el a szoptatás lélek­tani hatása sem. Az anyate­jes táplálás csökkenti a dia­bétesz, az elhízottság és a kü­lönböző allergiák kialakulá­sának veszélyét a gyermekek­nél, de pozitív hatást gyako­rol az anyákra is, mivel csök­kenti az emlő- és méhnyak­rák kialakulásának veszélyét, növeli az egyes szülések kö­zött eltelt időt. -A közelmúltban egyre töb­bet hallani egy új fogalomról, a bababarát kórházról. Mit je­lent ez?­­A bababarát osztályoknak többek között az alábbi felté­teleknek kell megfelelniük: a szülés után azonnali bőrkon­taktus létrehozása, és az új­szülött mellretétele fél órán belül, a továbbiakban 24 órás együttlét biztosítása, a babák igénye szerinti szoptatása. A táplálék pótlása kizárólag or­vosi utasításra történhet, és a szoptatott csecsemő nem kaphat cumit. - Hol tartanak kórházaink a feltételek megteremtésében? - Hazánkban tucatnyi kór­ház eséllyel pályázhat a ba­babarát kórház cím elnyeré­sére. Úgy érzem, a követelmé­nyek teljesítéséhez a mienk, a Petz Aladár Megyei Kórház szülészeti osztálya áll a leg­közelebb. Osztályunkon az utóbbi évek során kialakított ápolási rend szerint 42 ágyon lehetséges az anyák és az új­szülöttek együttes elhelyezé­se (rooming-in ápolási rend­szer). Ez egyedülálló az or­szágban, a többi - főleg egye­temi - klinikán csupán né­hány ágy van erre, valamint csak részleges (12 órás) együtt­­létet lehet biztosítani. - Bizonyára vannak terve­ik is... -Természetesen törekszünk arra, hogy minél humánusab­­bá tegyük a vajúdást. Folya­matosan megteremtjük a fáj­dalommentes szülés feltéte­leit - ezt a gerincvelő mellé adott érzéstelenítő teszi lehe­tővé. Néhány napon belül az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattól meg­kapjuk az engedélyt a két, fris­sen kialakított egyágyas szü­lőszoba használatára, így ha­marosan nem lesz akadálya annak, hogy az apák is jelen lehessenek a szülésnél. Mészáros Gábor

Next