Kisalföld, 1998. február (53. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-02 / 27. szám
1998. február 2., hétfő Az értelmetlen alku tárgya: a gyermek Ki látta Fatimát? (Folytatás az 1. oldalról.) A pannonhalmi kis házban szokatlanul nagy a csend. Tucatszám sorakoznak a kiságyban a játékok, a fotelban árválkodó plüssmackó is hazavárja kis barátját. Fatimét 1997. augusztus 31-én látták itt utoljára. Előző éjjel A. Abbas kötötte az ebet a karóhoz, azaz kijelentette, hogy ő bizony nem tágít és nem egyezkedik. Törvény ide vagy oda, naponkénti láthatást akar. Nyomatékul a kora reggeli órákban beosont volt anyósa otthonába és mindenféle előzetes megbeszélés nélkül magával vitte a kislányt. Azóta sem tudják, pontosan hova. - Reggelit készítettem, a konyhában tettem-vettem - idézi fel a történteket a nagymama. - Tálcával a kezemben szinte gyökeret vert a lábam. Nem láttam az ágyban a kicsit. Nyitva volt az ablak, máig sem tudom, a volt vém hogyan vihette magával. Hisz mit csinál egy ekkora kislánnyal? - Hívtuk a mobilján és az otthoni telefonon is a volt férjemet - veszi át a szót az édesanya. - Először azt mondta, visszahozza a gyermeket, később újra telefonált. Kijelentette, hogy kiviszi Algériába. Kétségbeestünk. Egy ideje csupán külön éltünk, ám a végleges gyermekelhelyezésről még nem volt bírósági végzésünk. A Győri Városi Bíróság 1997. szeptember 17-i döntése szerint Fatimét az édesanyánál helyezte el. Mindemellett kötelezte az apát, hogy a gyermeket három napon belül adja ki az anyának. A. Abbas a határozat ellen fellebbezéssel élt. Innen pedig - eltekintve mindenféle törvényességtől - kizárólag az apa határozott arról, hogy mi lesz a kis Fatime sorsa. A bíróság múlt év októberében kelt válóperi ítéletében Abbas kapcsolattartási jogát is megvonta - hiába. A gyermek nem került elő. A rendőrség az apa előkerüléséig - az elfogatóparancs kibocsátása mellett - az eljárást felfüggesztette. Az anya úgy döntött, egyedül is felveszi a kesztyűt, és kéri a média segítségét kislánya megkeresésében. - Semmit nem tudunk róla - mondja könnyek között az édesanya. - Nincs nyugodt nappalunk, éjjelünk, nagyon szeretnénk visszakapni a kicsit. A rendőrségen azt mondták, Algériába vitte ki a férjem, onnan pedig nehezen kerülhet vissza. Magánnyomozókra is gondoltunk, de nincs rá pénzünk. Nem hiszem, hogy a kicsi külföldön lenne, gyanítom, valahol Magyarországon bújtatják. A férjem többször is ellentmondásba keveredett telefonbeszélgetéseink kapcsán. A rendőrség információja szerint viszont Algériában él és az ottani nagymama neveli. Már magam sem tudom, mit higgyek. Egy biztos: addig keresem a lányomat, míg meg nem találom. Dr. Kőhegyi György alezredes, a Győri Rendőrkapitányság vezetője vaskos dossziét kéret be. Mint mondja, változatlanul keresik az apát és kislányát, ám eddigi munkájuk nem vezetett eredményre, ezért A. Abbas előkerüléséig felfüggesztik a nyomozást. - Meg kellene egyezni a szülőknek a kapcsolattartást illetően - véli a kapitányság vezetője. - Mint azt megállapítottuk, az apa nem végleges szándékkal vitte magával Fatimét. A kislányról egyelőre annyit tudunk, hogy jól van, Algériában az ottani nagymama neveli, egy francia nyelvű óvodába jár. Algériában a vérségi elv érvényesül, és mivel az apa eljuttatta hozzánk a kislány útlevelének és repülőjegyének másolatát, szinte biztosak lehetünk abban, hogy a gyermeket Algériába vitték. Véleményem szerint a szülőknek kellene megegyezni a láthatást illetően. Ez jelenthetné a legnagyobb sanszot arra, hogy a kis Fatime hazakerüljön Magyarországra, édesanyjához. Az apa elleni elfogatóparancs érvényben van, ám előkerüléséig egy édesanya reszket a félelemtől, viszontlátja-e valaha legdrágább kincsét, Fatimét? HARCSÁS JUDIT Dr. Kőhegyi György alezredes, a Győri Rendőrkapitányság vezetője. Bírságcédulák illetéktelen kezekben Elveszett egy rendőrtárca A Győri Rendőrkapitányság egyik járőre január 10-én, este nyolc óra tájban a traffipaxos ellenőrzést befejezve Péren, a Domb utca és a 81. számú főút kereszteződésében szállt be társa mellé a szolgálati gépkocsiba, amikor feltehetően a hátsó ülésre való pakolás közben tárcája kiesett a kocsiból. A fontos irattartó eltűnését a járőrök pár száz méterrel odébb már észrevették, de mire a helyszínre visszaértek, a brifkót már nem találták meg, csupán az úttest szélén, a vízelvezető árokban bukkantak rá három darab ezerforintos bankjegyre. A tárcában a rendőr 8000 forintján kívül mintegy 22.000-23.000 forint frissen beszedett bírságpénz volt. A jegyzettömbön szerepeltek azoknak az autósoknak a pontos adatai, akik olyan gyorsan mentek, hogy a helyszíni bírság helyett feljelentés várt volna rájuk. (Ezúttal a rendőr szerencsétlenségének köszönhetően a felelősségre vonást ők megússzák.) A tárca tartalmazta a 118-as sorszámú teljesen felhasznált, valamint a 128-as sorszámú nagyrészt felhasznált bírságtömböt, utóbbin az AB 623151-AB 623160 sorozatszámú szelvények még felhasználatlanok voltak. „Eladatlanok” továbbá a szintén a tárcában lévő 130-as sorszámú tömb AB 623171-AB 623180, valamint a 131-es sorozatszámú tömb AB 623181-AB 623190 szelvényei. Valamennyi bírságcédula felbélyegzőjén a Győri Rendőrkapitányság Közlekedési Osztálya felirat olvasható. A tárcáját elvesztő rendőr ellen fegyelmi eljárást indítottak. A rendőrség kéri azt a személyt, aki az iratokat megtalálta, vagy tud róluk, juttassa vissza őket a Győri Rendőrkapitányságra, illetve jelezze hollétüket. Egyben felhívják a közlekedők figyelmét, hogy ha bárki a felsorolt sorszámú büntetőcédulákkal bírságolná meg őket, haladéktalanul jelezzék azt a 107-es ügyeleti telefonszámon. KISALFÖLD AKTUÁLIS 3 Jótékonysági bál a gyermektábor javára A bevétel meghaladja az egymillió forintot A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) győri szervezete szombaton este a Káptalandombon lévő Hotel Konferencia termeiben rendezte meg jótékonysági bálját. A hagyományokhoz híven az összejövetelen ez alkalommal is a Bergendy zenekar szolgáltatta a zenét és garantálta az éjszakáig tartó jókedvet. A jótékonysági est fővédnöke Koltay Gábor filmrendező volt, de a megjelentek között dr. Szakács Imre, a megyei közgyűlés alelnökének asztaltársaságában ott volt Deutsch Tamás országgyűlési képviselő, a Fidesz-MPP alelnöke és dr. Dézsi Csaba András, a Petz Aladár Megyei Kórház klinikai igazgatóhelyettese is. A szombati este a felhőtlen szórakozáson túl a nemes szándék jegyében is telt. Mint azt dr. Lanczendorfer Erzsébet, a KÉSZ győri szervezetének elnöke elmondta: a megjelentek adományaikkal az 1995-ben életre hívott Szolgálat - KÉSZ Alapítványt támogatták, mely maga elé egy karitatív gyermektábor megépítését tűzte ki célul. A 6-10 éves rászoruló gyermekek nyári táboroztatását majdan szolgáló, a szándékok szerint Győr-Pinnyében, 20 ezer négyzetméter alapterületen megvalósuló létesítmény makettje a közelmúltban már elkészült. A tervet a jótékonysági est résztvevői a bálteremben megtekinthették. A KÉSZ városi elnöke arról is tájékoztatást adott, hogy az elmúlt évhez hasonlóan idén is egymillió forintot meghaladó adomány gyűlt össze a ministránsok védőszentjéről, Szent Tarzíciusról elnevezendő gyermektábor javára. Mint mondta, örvendetes, hogy törekvésüket sokan tartják támogatásra érdemesnek. Ezt támasztja alá az is, hogy az említetteken túl számos felajánlás érkezett az alapítványhoz cégektől, magánszemélyektől egyaránt. K.L. A. A bálban ott voltak feleségeikkel Deutsch Tamás, dr. Szakács Imre és dr. Dézsi Csaba András is. Fotó: SZŰK ÖDÖN A jótékonysági estet a Kisalföld táncegyüttes produkciója nyitotta meg. Emlékek a jubileumi Párizs-Dakar-raliról Rejtő szelleme kísértett a sivatagban A karaván megérkezett. Rejtő Jenő figuráinak huszadik századi hős követői újra végigértek a sivatagon. A Párizs-Dakar-rali mezőnye január 18-án futott be Szenegál fővárosába. A jubileumi verseny ez volt a motorok és autók huszadik nekibuzdulása - nem nélkülözte a kalandokat, melyekről a verseny közben keveset lehetett beszélni, de mivel rendkívüliek, érdemes róluk néhány szót szólni. Talán mert éppen Rejtő Jenő szelleme követte a modern kori lovagokat a Szaharában. Szalay Balázs, a verseny egyetlen magyar résztvevője az amerikai Curt Le Duckal az oldalán már másodszor ért el a rali keretében a nyugat-afrikai partokhoz. Szalay és tengerentúli partnere jóval a mezőny előtt ért Dakarba. Ennek azonban a magyar pilóta nem tudott szívből örülni. Kiesett a küzdelemből. A kalandok ezúttal sem maradtak el. A kalandok, melyek előre nem láthatók, ezért nem is tervezhetők. A rali talán legkeményebb szakaszán, Maliban tuareg fegyveresek megtámadták a Párizs-Dakar mezőnyét és elrabolták az egyik részt vevő kamiont. Pontosan olyan terepen, ami nem áll másból, mint homokdűnékből. Az irdatlan terep hatására estig csak tizenöt autó ért aznap célba. Szalayék nem voltak közöttük. A magyar-amerikai páros aznap szüntelenül ásott, az autó ugyanis folyamatosan elsüllyedt a homoktengerben. Szalay Balázs több kilométeren át gyalog ment a kocsi előtt és terítette le a rámpát, így viszont elég nehéz haladni, s így a sivatagban töltötték az éjszakát. A verseny szervezői ilyen helyzetben értesítették őket a rablók támadásáról. A rendezők villámgyorsan autókkal és helikopterekkel összegyűjtötték a homokban ragadt versenyzőket. Akkor még az is felmerült, hogy lefújják a versenyt. Szalayék egy konvoj tagjaként visszaindultak a mauritániai Atar városába. Ott töltötték a napokat abban a tudatban, hogy kiestek, mert sok társukkal egyetemben úgy tudták - mivel nem értek oda az aznapi rajthoz -, hogy kizárták őket. A támadást követő harmadik napot eleve szünnapként iktatták be a rendezők. Ennek estéjén érkezett a hír, hogy a vezetők a nehézségekre tekintettel nemcsak az ominózus nyolcadik, de a kilencedik nap eredményét is törlik, aki tehát másnap reggelig odaért Mali Gao nevű városába, az versenyezhet tovább. Atartól Gao azonban kétezer kilométer. Egy éjszaka lehetetlen odaérni. Ha ezt az atari rendezők két nappal előbb mondják... Nem csak tizenkét dühös ember volt aznap este Atarban. Szóval Szalay Balázsék így estek ki a verseny nyolcadik szakaszát követően. Rejtő szelleme viszont továbbra is velük maradt. Azaz „rejtői” szemmel nagyváros. Legalább kétezren lakják. Étterme is van. Benne két pléhasztal, nyolc székkel. Jutott rá viszont sokszor nyolc versenyző. Maradtak hát a turnusok. A szakács, a pultos, a mosogató és a pincér egy személyben összpontosult. Egy hatalmas, kétméteres, 140 kg-os négerben. Az ételre senki nem mert egy rossz szót sem szólni, hát még ellentmondani. Még akkor sem, amikor az egyik francia szólt, hogy nincs villája. A „fekete főnök” villámgyorsan elvett egy evőeszközt egy éppen az ebédjét befejező másik franciától és odaadta az evőeszközben hiányt szenvedőnek. Az némiképp tűnődött, majd azt mondta: „Koszos ! ” A néger mosolygott, elvette tőle, megtörölte a csinos, de ételmaradékoktól nem kevésbé foltos köténykéjébe, majd visszaadta: „így már tiszta.” A fejadag a verseny alatt ki volt porciózva. Mindennap ugyanaz: 2 db 5 cm átmérőjű kétszersült, 1 db kávétejszín - kávé nem volt, egy pástétom, egy almapüré, egy szelet csoki. Mindehhez egy napra egy liter víz. Ehhez képest a nagydarab néger bármit is szolgált fel, az lakomának számított. Afrika egyébként tényleg mesebeli. Amint a kiesettek konvoja elindult Atarból Dakar felé, egyszer csak rendőrök állták el a versenyzők útját. Kocsinként kétszáz francia frankot követeltek a karaván tagjaitól. A kérdésre, hogy miért, azt válaszolták, útpénzt szednek. Út viszont nem volt sehol. Ha ellenben a helyiek ilyen ütemben szedik a pénzt az arra járóktól, nemsokára lehet. Ezzel együtt a konvoj is hasznos tapasztalatokhoz jutott. A következő „rendőrakadálynál” mindenki a „padlógáz - gyors kormánymozdulat” szisztémát alkalmazta. Elvégre több száz lóerő csak gyorsabb néhány tevénél... Birkózás a homoktengerrel.