Kisalföld, 1998. április (53. évfolyam, 89-101. szám)

1998-04-16 / 89. szám

1998. április 16., csütörtök Magyar Bálint kultuszminiszter Győrött Folytatni kell az oktatási reformot •■ 1. oldal - A felsőoktatásban 160 ezer­nél is többen tanulnak a nap­pali tagozaton, 2002-ben a megfelelő korú népességnek körülbelül 30 százaléka jár majd egyetemre vagy főiskolá­ra. Ez alapfeltétele annak, hogy az Európai Unióban a nemze­tek közötti versenyben megáll­hassuk a helyünket. Idén Ma­gyarország összes középisko­láját bekötjük az Internet­­hálózatba - SuliNet -, amely Európában egy egyedülálló program, a maga átfogó rend­szerével, ingyenességével és gyorsaságával. Év végére az ál­talános iskolások egyötöde szá­mára is elérhető lesz az Internet - mondta a miniszter. Újságírói kérdésre elhang­zott, hogy a vatikáni megálla­podásnak megfelelően az idei költségvetési évben az egyházi köz- és felsőoktatás támogatá­sa 42 százalékkal növekedett - 9,3 milliárdról 11,8 milliárd fo­rintra miközben az állami és önkormányzati közoktatási in­tézmények támogatása körülbe­lül 14 százalékkal nőtt.­­ A vá­lasztások előtt furcsának tar­tom, hogy a történelmi egyhá­zak vezetői és a miniszterelnök úr egyszerre tárgyal az egyház pártsemleges magatartásáról és 550 millió forint egyházi igény­ről - fűzte hozzá Magyar Bálint. A felsőoktatási integráció­val kapcsolatban a miniszter úgy vélekedett, hogy Észak­­nyugat-Dunántúl a saját gaz­dasági potenciáljával, nem megfelelő mértékű felsőokta­tási kapacitással rendelkezik. Ahhoz, hogy Győr és a régió európai uniós forrásokat sze­rezzen, külföldi együttműkö­désekben vegyen részt, a me­gyei városok felsőoktatási in­tézményeinek együtt kellene működniük. Jogilag létrejöhet Győrött az egyetem, de nem biztos, hogy hatékony. „Azt hi­szem, az élet előbb-utóbb túl­lép a Győr-Sopron párviadalo­kon, a két városnak össze kell fognia, hogy versenyben legyen Péccsel vagy Szegeddel” - mondta Magyar Bálint. Délután a megyei pedagó­giai intézetben Annási Ferenc igazgató és Görcsné Múzsás Viktória igazgatóhelyettes fo­gadta a minisztert, majd az in­tézmény informatikai fejleszté­seiről dr. Nagy Tamás rend­szergazda tájékoztatta a magas rangú vendéget. Botos Gábor, a megyei közgyűlés elnöke az in­formatikai program megyei fo­gadtatásáról beszélt. Az intéz­mény informatikai továbbkép­ző központjának - amelyben 24 számítógép és egy shareware áll a pedagógusok rendelkezésére - ünnepélyes felavatására a mi­nisztert kérték fel. A délután hátralévő részé­ben Mosonmagyaróváron ok­tatási fórumon vett részt a mi­niszter, majd este a ménfőcsa­­naki Bezerédj-kastélyban la­kossági fórumra várta az ér­deklődőket. Lengyel Alexandra Gömbvassal ütött, majd elmenekült A taxisoknak akad félnivalójuk 1. oldal A taxisnak az éjszakai ko­csikázásban kis idő után szo­katlanul hosszúnak tűnt a csend. Neszezést hallott, majd tompa puffanást. Az első ütle­­get szerencséjére felfogta a fej­támla. Ám a második ütést már nem tudta kivédeni. A nyakát érte, s a támadó keze ismét len­dült. - A tükörbe pillantottam, lát­tam, mire készül - idézi fel a történteket Mózes András. - A fékre léptem és szembefordul­tam vele. Ekkor talált el a rúd élével és beszakította a fejem. Csöpögött a fejemből a vér. Gondoltam, csak nem viszi el a pénzem, a kocsimat. Megmar­koltam a nyakát és leszorítot­tam a hátsó ülésre. Ha megije­dek, ott ütött volna, ahol csak ér, és lehet, hogy elviszi a kocsit. Annyit beleüvöltöttem a rádió­ba, hogy „Gyorsan gyertek, mert megtámadtak!” A kollé­gáim perceken belül Enese ha­tárára értek és segítettek. Sko­dával jött arra valaki, az szólt az enesei rendőröknek. A men­tősök szállítottak kórházba, ahol összevarrták a sebemet. A támadó elmenekült, ám a rendőrök gyors felderítőmun­kájának köszönhetően a más­nap délelőttöt már a fogdában töltötte. A 21 éves K. L. sze­mélyi okmányai dulakodás közben a hátsó ülésre csúsz­tak, ami megkönnyítette az ak­ciót. K. L. ellen súlyos testi sér­tés és közlekedés biztonsága elleni bűntett miatt folyik eljá­rás. Az ügyet immár a megyei rendőr-főkapitányságon vizs­gálják.­­ Egy alkalommal az orromat metélték össze - mutatja Szalai Péter, aki 13 éve taxizik. - Sze­rencsétlenségemre egyedül vol­tam, kiszolgáltatottan. Az uta­saimmal szemben udvarias, ám tartózkodó vagyok. Nem féle­lemből. A volán mögött védte­len az ember, önvédelmi fegy­vert pedig nem lehet használ­ni, így hát marad a gumibot vagy a tőr, bár ki tudja, egyál­talán használnám-e, ha nagyon kell... - Belegondolni is iszonyú, hogy összesen 17 taxist öltek meg eddig nálunk - így a 28 éve úton lévő Takács Lajos. - Az egész taxistársadalom összefog, ha valaki nálunk baj­ba kerül. Sajnos néha már csak a gyász szólít bennünket. Bódi László temetésére nem akadt taxis Győrben, aki ne jött vol­na el. Sok évvel ezelőtt a sze­mélyszállítás úri foglalkozás­nak számított, ma pedig csak a kérdés a miénk: ki védi meg a taxisokat? Harcsás Judit KISALFÖLD Táncfesztivál hét napon és éjen át *• 1. oldal A vendégül látó Győri Balett nevében Kiss János igazgató fe­jezte ki örömteli várakozását, bízik benne, hogy nemcsak tár­sulata, hanem a város polgárai is magukénak érzik majd a ren­dezvényt. „Szeretnénk, ha hí­rünk a határokon is túljutna és mindenki örömét lelné a tánc­művészetben.” A szervezők semmit sem bíznak a véletlen­re, magyar és külföldi szakírók, neves impresszáriók kaptak meghívást, hogy válogathassa­nak a magyar táncművészet legjavából. „A táncművészet minden ága része a magyar szel­lemi vagyonnak. Gazdagítja azt a kulturális kincstárat, aminek itthon és külföldön konvertibi­lis értéke kell legyen.” A Magyar Táncművészek Szövetsége az I. Magyar Tánc­fesztivál mellett rendezi meg a Nemzetközi Táncvideofilm és CD-ROM Fesztivált, melyen el­sősorban a Magyarországon, a Kárpátok-Alpok-Adria térség­ben és a Baltikumban készült táncvideofilmeket és CD-ROM- on rögzített műveket mutatják be. A rendezvényen láthatók lesznek az elmúlt tíz évben ren­dezett táncvideofilm-fesztivá­­lokon díjat nyert produkciók is. Ezzel a fesztivállal kapcso­lódik a szövetség a Nemzetkö­zi Táncvideofilm Fesztiválso­rozathoz. A zsűri elnöke prof. Bengt Häger, a Nemzetközi Táncvideofilm Fesztiválok igazgatója, a rendezvény hely­színe a győri Petőfi Sándor Vá­rosi Művelődési Központ. Fodor Antal, a Magyar Tánc­művészek Szövetségének kép­viselője bejelentette, hogy a táncfesztiválon az alábbi díja­kat adják ki: legjobb női szólis­ta, legjobb férfi szólista (balett, néptánc, modern tánc kategó­riákban). A Nemzetközi Tánc­videofilm Fesztivál díjai a kö­vetkezők lesznek: legjobb ko­reográfia, legjobb rendezés, leg­jobb operatőr. A díjakat a CD­­ROM Fesztivál keretében is sze­retnék kiadni. (A fesztivál részletes prog­ramját a szombati Szivárvány­ban olvashatják.) W.K. Kiss János a sajtótájékoztatón. Fotó: B. A. A vagongyári bombázás áldozataira emlékeztek A győri gyásznapra, az 1944. április 13-i vagongyári bom­bázások áldozataira emlékez­tek a napokban a révfalui em­lékmű- és szoborparkban. Az egykori eseményről már a szá­mok is mesélnek: 163 repülő­gépről 386 tonna bomba hullott a városra. Összesen 532 ember vesztette életét, és több mint ezren megsebesültek. Az emlékezés - amelyen a Kőváros-Kőemberek Révfalui Egyesület tagjain kívül szép számmal vettek részt a túlélők, illetve az áldozatok hozzátar­tozói - Czakó István atya imá­jával kezdődött. A fiatal lelki­­pásztor a háború és a viszály minden megnyilvánulását elutasítva az életért imádko­zott, valamint az emlékezőkért, akik lélekben megbékéltek, de nem felejtik, nem felejthetik a történteket. - A legújabb kor történelme megtanított bennünket arra, hogy a modern háborúk nem a csatatéren, a katonák között, nem szemtől szemben dőlnek el. A fejlődő haditechnika iszo­nyú pusztításokra képes, ezré­vel szedi a polgári áldozatokat is. Magyarországnak a II. vi­lágháború nagyon sokba ke­rült. Többször és többet kelle­ne gondolnunk erre, hiszen a jövő épületéhez a múlt minden építőkövét fel kell használni - figyelmeztetett megemlékezé­sében Jungi Csaba alpolgár­mester. - A tragédiák nem ar­ra tanítanak, hogy a balsors nemzete vagyunk. Az évszáza­dok viharaiban más nép is átélt már hasonló szenvedéseket. Higgyünk abban, hogy erősek és életképesek vagyunk! Áll­junk meg emlékezni ebben a szoborparkban, ami a múltra fi­gyelmeztet, de jelzi azt is, hogy emberöltőkön át összefonódik a múlt, jelen, jövő. A megható emlékünnepség a ménfőcsanaki Soli Deo Gloria Ifjúsági Kóms szolgálatával ért véget, amelynek szeretetet, hű­séget hirdető műsorát Nyakas Judit karvezető állította össze. Gülch Csaba Az áldozatokért Czakó István atya imádkozott. (Mellette a Soli Deo Gloria tagjai.) Az emlé­kezés a ménfőcsanaki ifjúsági kórus szolgálatával ért véget. Bánattengerben gyöngyöt. Szülőkre várva Jelenség ez a lány, bőre színe, haja szerint is... Visszahúzódó. Vagy inkább szomorú. Időbe telik, mire elárulja, mi nyomja a lelkét. Mert bánata akad bőven. A napokban olyannyira elkeseredett, hogy már az öngyilkosságra is gondolt. Jelentkezett az iskolaorvosnál, aki pszichológushoz irányította. A 17 éves V. Beatrix szülőket szeret­ne. Olyanokat, akik szívből szeretik. Ajándék volna neki két-két ölelő kar, aggódó tekintet. A szerkesztőségben keresett meg. - Édesapám tanzániai, anyu magyar volt. Sajnos már egyi­kük sem él. Egyedül maradtam - keresi a szavakat a lány. - 1976-ban házasodtak össze, apu a soproni egyetemen ta­nult, anyu már dolgozott. Aho­gyan tudom, szerelmi házasság volt az övék, boldogok voltak. A házasságkötésüket követő két évre a bátyám, három év múlva pedig én születtem meg. - Szép család lehettetek, gon­dolom, sokan utánatok fordul­tak Sopronban. A szülők ron­tották el? - Talán. Apám visszament Tanzániába. Akarta, hogy mi is menjünk, de anyu ragaszko­dott a szülőföldhöz, a rokoni szálakhoz. Maradtunk. Apám­ról már csak a halotti bizonyít­vány érkezett meg később, a tbc vitte el. Édesanyám boldog akart lenni valakivel. Össze­költöztünk a mai nevelőapám­mal. Anyu bőrrákban halt meg. Tudta, mondta, hogy nagyon beteg, de képtelenek voltunk elhinni, hogy meghal. Négy éve temettük el. Tizenhárom éves voltam. Ma tizenhét vagyok. Kilátástalannak érzem a vilá­got nélkülük. Olyan embere­ket keresek, akik szeretni tud­nának. Nemcsak addig, míg igazán felnövök, hanem majd akkor is szeretnék hozzájuk ha­zamenni, amikor már gyere­keim lesznek. - Lesznek? - Persze. Szép családot kép­zelek magamnak. Olyat, ahol mindenki boldog és ahol a bá­nat is megosztható. - Mit gondolsz, ha leírom, amit mondtál, nem bántja majd a nevelőapádat? - Nem tudom, rosszat sem­miképpen nem szeretnék neki, de egyszer már lemondott ró­lunk a bátyámmal. Csak azért nem kerültünk intézetbe, mert úgy volt, a nagymama nevel fel bennünket. Időközben meghalt a nagyapám, oda nem mehet­tünk, így a nevelőapám újra aláírta a papírt, hogy gondos­kodik rólunk. Keveset találko­zunk, még kevesebbet beszélge­tünk. Ki tudja, ismer-e engem igazán? A Beatrix a Győri Balett Mű­vészeti Szakközépiskolájának harmadikosa. Szereti a táncot, sikeres szereplője volt a balett Hazug színek című előadásá­nak. Most mégis bizonytalan. Két aggódó orvos, dr. Magyar Mária gyermekgyógyász és dr. Leninerné dr. Juhász Enikő gyermekpszichiáter foglalko­zik vele. Legalább megkérde­zik, mi történt vele az elmúlt napokban. Iskolájától, dr. Né­meth Mária igazgatónőtől és tanáraitól is minden lehetsé­ges segítséget megkap. Mégis szülőket keres. Vajon megtalálja őket? Harcsás Tanácstalan és tétova. Keresi a helyét a világban. A Jákó Vera Alapítvány jú­nius 6-7-én ren­dezi meg Budapesten a második magyarnóta énekes-versenyt. A megmérettetéssel a nóta népdal műfaj további fejlődéséhez szeretné­nek utánpótlást biztosítani, s emellett a nó­tázáshoz kedvet érzők lehetősé­get kapnak te­hetségük bemutatására. A versenyre május 10-ig nevezhetnek a jelentkezők az alapít­vány címén, illetve a 250-70-43-as budapes­ti telefonszámon. Magyarnótaénekes-verseny Aktuális 3

Next