Kisalföld, 1999. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-02 / 178. szám

1999. augusztus 2., hétfő „A jelenben készítjük elő a jövőt” Három nap, amely közös látomásba és tudásba ren­dezte a jövőt: a keresztény­ség és a magyarság sorskö­zösségként vállalt hagyo­mányait, értékeit. Három nap Pannonhalmán, ahol szentmisével zárult a har­madik Kárpát-medencei médiatalálkozó. A Szent Márton-hegyi ta­pasztalatok rövid összegzé­sére Kosik Júliát, a Duna Televízió főmunkatársát kértük. - Pár lépéssel az új évez­red küszöbe előtt Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vaj­daság, Szlovénia és az anyaország egyházban, mé­diában szolgáló képviselői nemzeti történelmünket és irodalmunkat megelevení­tő előadásokból, költői es­tek élményéből fogalmaz­hatták újjá közös történeti küldetésünk valós lehető­ségeit - fogalmazott a ren­dezvény lelkes szervezője. - Az együttes élményből fakadó számvetés helyett Várszegi Asztrik főapátnak, a találkozó szeretetteljes házigazdájának szavait idézném: „Az idő múlik és a jelenben készítjük elő a jövőt. A keresztény média az embereket érintő igaz­ság következetes képvise­lője lehet, ha események és elvont bölcsességek mellett mindennapi élethelyzetek­ben is képes felvillantani hallgatói, nézői, olvasói szá­mára az evangéliumot, a jó hírt. Bármely emberi csele­kedet egyben közéleti csele­kedet is, tehát túlmutat ön­magán, formálja a közvet­len és a tágabb közösséget, így - bár közvetlenül nem politizál - a társadalom »jobbításából«, megrefor­málásából is kiveheti ré­szét.” Kosik Júlia szerint sok még a teendő a jövőben. A továb­bi munka fontos feladatai kö­zé tartozik egyebek között az evangéliumi eszménynek megfelelő kapcsolatrendszer erősítése. Nagyon jelentős teendő a határon túli magyarlakta te­rületeken kiépített média­­központok fejlesztése. Az egyes régiók szakemberkép­zésének rugalmas elősegítése számos feladatot ad. Készü­lődni kell a szeptemberben Székelyudvarhelyre tervezett térségi találkozóra, valamint a Hírvivő Alapítvány által támogatott Hírvivő című Kárpát-medencei médialap minél szélesebb körű terjesz­tésére. Gülch Csaba Támadnak a „vérszomjas kis kínzó tündérek" Nagyon kellemetlenek, de nem veszélyesek (2. rész) A nyári hónapokat az „uborkaszezon” titulussal is szoktuk emlegetni, de most, különösen e rendkívüli, csapadé­kos időjárás után szúnyogszezonnak is nevezhetjük. A Brehm szerint „vérszomjas kis kínzó tündéreket” nem lehet közmegelé­gedésre irtani, vallja Győr tiszti főorvosa, dr. Pék József. Van, aki állja a csípéseket, másoknak már néhány alattomos döfés is kellemetlen tünetekkel jár. Azonkívül, bár tudományos magya­rázat nemigen van rá, de tény, hogy a szúnyogok se egyformán kedvelik az embereket, egyeseket kerülnek, másokat szó szerint körülrajonganak. Vajon miért tartozik a szú­nyogügy (nem az irtás, gyérí­tés technikai része, hanem szakmai felügyelete) a tiszti­­orvosi szolgálathoz? Nos, valamikor járványügyi kérdés volt hazánkban is, mennyi a szúnyog. Például az ötvenes évek közepén, amíg még lecsapolatlanok voltak a mocsarak (így a Hanság is), hazánkban is előfordult a ma­lária. Ezt kifejezetten a szú­nyog terjeszti. Radikálisan kellett irtani, és szinte az egész világot be­porozták DDT-vel. Ezzel valóban kiirtották a szúnyogot, s a hatvanas évek­re hazánkban teljesen meg­szűnt a malária. (Aztán a DDT-t is betiltották káros ha­tásai miatt.) Ettől kezdve a szúnyogügy lényegében nem járványügyi kérdés, sokkal inkább köz­hangulati. Az önkormányzatokon mú­lik, hogy anyagi lehetőségeik­ből mennyit áldoznak (s mi­nek a rovására) a szúnyogir­tásra. Régóta tudott, hogy a szú­nyoginvázió ellen maga a la­kosság is tehet valamit. Első rangú tenyészhely a ker­tekben hordókban álló öntöző­víz. Ismét felidézhetjük Brehmet, aki szerint a víztar­tókba zöldgálicát (vasgálicot) kell tenni, ha a vizet nem cse­réljük legalább hetente. A la­kást napos időben kell szellőz­tetni, egyébként szúnyogháló­val védeni, a nem lakott helyi­ségeket, különösen a pincét ta­vasz felé füstöltetni, hogy az itt telelő szúnyogok lehullja­nak. A legfontosabb, hogy há­zunk tájékán minden vizes ár­kot levezessünk, a víztócsákat elföldeljük... Maradi, idejétmúlt tanácsok lennének? Tény, mondja a tiszti főor­vos, hogy a vérszívók betegsé­get terjeszthetnek. Különös módon mindegyik­nek megvan a „specialitása”. A szúnyogé köztudottan a ma­lária, a bolháé a pestis, a tetűé a kiütéses tífusz... S ez külö­nös módon sosincs fordítva, vagy keverve. Napjaink nagy kérdése: va­jon a vérszívó szúnyog terjeszt­heti-e az AIDS-et? Hazánkban nem találtak rá gyakorlati pél­dát. Végeztek felmérést egy af­rikai országban, ahol még jelen van a malária is. Nos, AIDS-fertőzést a 15 év feletti korosztálynál adott szin­ten észleltek. Előfordult kisebb számban a 3 éven aluliaknál, viszont egyáltalán nem a 3 és 15 év közöttieknél. Utóbbi az a korosztály, amelyiknek a szülei­nél még nem volt AIDS-megbe­­tegedés; a három éven aluliak már a szüleiktől kapták a fer­tőzést, a 15 éven felüliek pedig már a szexuális érettség korá­ba jutottak. Mindebből azt a következ­tetést vonták le, hogy a szú­nyog, amely kicsit és felnőttet egyaránt csíp, bár terjeszti a maláriát, az AIDS terjedésé­ben nem okolható. Talán a meggyőző ismeretterjesztésnek köszönhető, hogy ebbéli félel­meink az utóbbi időben már elültek. Kár, hogy a szúnyogok pro­pagandával, vagy meggyőzés­sel egyáltalán nem irthatók. S az emberek zöme sem azt mondja, hogy például az ön­­kormányzat inkább építsen ke­vesebb utat, de pusztíttassa a vérszívókat. Sokkal inkább az van a köz­tudatban: építtessen utat az ál­lam a benzinből bevett pénzből, az önkormányzatnak meg jus­son „hangulatjavító intézkedé­sekre” is. De ez már más kér­dés. (Vége) J.F. KISALFÖLD Balaton-átúszás tizenkilencedszer Az államtitkár is vízbe ugrott Tizenkilencedik alkalommal rendezték meg Európa legna­gyobb tavi úszópróbáját a Rév­­fülöp-Boglárlelle közötti 5200 méteres távon, ami egyben az olimpiai ötpróba nyári befeje­ző akciója volt. Már reggel 7 órakor több szá­zan álltak sorba a nevező-, il­letve az orvosi vizsgálati sátor előtt vérnyomásmérésre. Nyolc órakor dr. Szakács Im­re sportminiszteri államtitkár pisztolylövésére az első úszók vízbe csobbantak és a 23 fokos vízben elkezdték szelni az eny­hén hullámzó vizet. Az úszást biztosító és segélyt nyújtó ha­jókon lehetett pihenni és szőlő­cukorral erősíteni. A célban az úszók emlékpó­lót és nutellás kenyeret kap­tak, akik viszont az olimpiai ötpróbán elérték az eddig ma­ximálisan elérhető 20 pontot, megkapták a baseballsapkát. A tavalyi csúcs megdőlt, mivel több mint nyolcezren úszták át a Balatont, annak ellenére, hogy délután 3 órakor megje­lent a sárga jelzés, ami vihar közeledtét jelenti és az úszó­kat motorcsónakokkal kiszed­ték a vízből a balesetek elkerü­lése miatt. Sok győri és Győr környéki, valamint soproni úszóval találkoztunk, de átúsz­ta a Balatont első alkalommal dr. Szakács Imre, a sportmi­niszter államtitkára is. Tőle kérdeztük: - Milyen volt az úszás, és ho­gyan készült a nagy megmé­rettetésre? - Mivel eléggé elfoglalt em­ber vagyok, csupán 6-7 alka­lommal 1-1 órás edzéssel ké­szültem, ennek ellenére elége­dett vagyok magammal, hiszen 2 óra 20 perc alatt értem par­tot. Most, hogy kipróbáltam és túléltem, gratulálok minden úszónak. Valószínű, jövőre húszéves Judit lányom is csat­lakozik hozzám, és együtt úszunk. A győri próbázók, akik a Balaton átúszására vállalkoztak: Mórocz József, Zsolnay Éva, Kiss Szilvia Mercédesz, dr. Szakács Imre, valamint dr. Dubánn Dénes és családja. Fotó: Kiss József Utó­gondozás 1997 novemberében lépett hatályba az a törvény, ami ar­ról rendelkezik, hogy az állami gondoskodásban részt vevő fia­talok nagykorúságukat köve­tően további hat évig utógon­dozási ellátásban vehetnek részt. Ezzel a lehetőséggel a nappali tagozaton tovább tanu­lók és bizonyos keretek között a már dolgozók is élhetnek. Megyénkben az idei év első felében negyvenkét állami gon­dozott töltötte be a tizennyol­cadik életévét, s közülük hu­szonegyen már részesülnek utó­gondozásban, de még további tizenketten nyújtották be kérel­müket, melyek sorsáról hama­rosan megszületik a gyámhi­vatal döntése - mondta érdek­lődésünkre Imre Mária, a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet utógondozó nevelője. - A nappali tagozaton tanu­lók teljes körű ellátásban ré­szesülnek, sőt, utógondozási el­látmányt és zsebpénzt is kap­nak, melynek összege 21.185 forint. A dolgozó fiatalokat ha­vonta 13.420 forinttal támo­gatjuk, ám a törvény az ő ese­tükben térítési díj fizetését ír­ja elő, ami egységesen 4500 fo­rint. A fiatalok huszonnégy éves korig bármikor kérhetik ezt a fajta ellátást. Akiknek a gyám­hivatal megítéli ezt a lehetősé­get, azok maradhatnak tovább­ra is abban az intézményben, ahol eddig éltek, vagy nevelő­szülőknél, illetve létezik Győ­rött és Sopronban is félutas ház néven ismert utógondozói ott­hon, ami átmenetet jelent a ne­velőotthon és az önálló élet között. V.M. Aktuális 3 Holttest a tóban Egy negyvennyolc éves győ­ri férfi holttestét találták meg szombaton reggel nyolc órakor a megyeszékhelyen, a gyirmó­­ti Achilles-tóban. Az elhunyt felismerhető volt - derült ki a rendőr-főkapitányság tájékoz­tatásából. A rendőrség a me­gyei tűzoltóság segítségét kér­te az élettelen test partra eme­lésében. Egyelőre tisztázatlanok a ha­lál körülményei és vasárnap es­tig nem derült ki az sem, hogy a férfit mennyi idő után talál­ták meg a gyirmótiak. LEGYEN ÚJ ELŐFIZETŐNK! Ha szeretné, hogy a megye friss hírei naponta házhoz menjenek, de nincs érvényes Kisalföld-­­ előfizetése erre a hónapra, ne várjon tovább! Előfizetési szándékával keresse fel­ a helyi postát vagy hívja a Kisalföld terjesztési csoportját a 96/504-477-es számon. Ha előfizetési szándékát tárgy hó 4-éig (vagy az azt megelőző utolsó munkanapig) jelzi, és a díjat kifizeti, akkor az előfizetett Kisalföldet már a befizetést követő második munkanaptól otthon olvashatja. A CSALÁD NAPILAPJA

Next