Kisalföld, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-03 / 1. szám

2 Aktuális KISALFÖLD A huszonhét éves anyukának ő az egyetlen gyermeke Bősárkányi a megye első újszülöttje A csornai Margit Kórház szülészeti osztályán látta meg a napvilágot az esztendő és az évszázad első megyei újszülött­je. A bősárkányi Kuti Krisz­tián­­ súlya 3000 gramm, hossza ötven centiméter - a két­ezredik év ötvenedik percében, azaz január elsején 0 óra 50 perckor született. Dr. Ferencz Csaba adjunktustól megtud­tuk, hogy a szülés viszonylag rövid idő alatt, simán lezajlott. A kismama szilveszter napján 12 óra 10 perckor érkezett az osztályra, s az első fájások 21 óra 50 perckor jelentkeztek. Az édesanya, Kuti Mária és Krisz­tián jól vannak, ám úgy tűnik, a fényképezőgépet nem kedve­li, ugyanis a fotózás során több­ször is eltakarta az arcát pöt­tömnyi kezével. Kuti Mária szerint élettár­sával, Pénzes Gézával titokban gondoltak arra, hogy netán az ő gyermekük is azok közé tar­tozik, akik az új év első per­ceiben születnek. Azt azonban nem remélték komolyan, hogy a gyermekáldás mellett azt az örömet is megkapják az élettől, hogy Krisztián lehet az évszá­zad első „legénye” a me­gyében. A huszonhét éves anyuká­nak ő az első gyermeke, de azt még nem tudja megmondani, hogy a kisfiút hány testvér kö­veti majd. Miután elhagyhat­ják a kórházat, odahaza, Bő­sárkányban is a legújabb csa­ládtaggal való törődés tölti ki az életét. S természetesen az élettársáét is, aki Győrben ke­resi immár gyermekének is a kenyeret. Nyilván segítenek a nagyszülők is, hisz ők is boldo­gan fogadták az unokát. A fiatal édesanya elmondta, hogy nem félt a szüléstől, az élettel járó természetes ese­ménynek tartotta. Mosolyogva jegyezte meg, hogy élettársá­val együtt fiút vártak és mint kiderült, nem alaptalanul. Haszonits József Kuti Krisztián édesanyjával a csornai Marcit Kórházban. Egy század van közöttük A fiúunoka Megyénk lakossága újév napján 11 polgárral gyarapo­dott. A kapuvári kórházban nem volt szülés, a győri megyei egészségügyi intézményben há­rom, Csornán kettő, Sopron­ban egy, Mosonmagyaróváron pedig öt gyermek látta meg a napvilágot a kétezredik év el­ső napján. A legnagyobb moz­golódás tehát a mosonmagyar­óvári Karolina Kórházban volt, ahol az első kisfiú éjjel egy óra­kor sírt fel. Őt négy órakor egy kislány, majd a nap során még két fiú és egy lány követte. A Lajta-parti város első új­szülöttje Weisz Dániel, súlya 3300 gramm, hossza 51 centi­méter. Érkezését december 29-re várták. Az izgalommal teljes napokat Schweiger Zsu­zsanna újdonsült édesanya így idézi fel: - December 30-án, mivel le­telt az időm, be kellett feküd­nöm a szülészeti osztályra - meséli. - Kisfiam bizonyára jól érezte magát a kilenc hónap alatt megszokott helyén, mert elsőként csak szilveszter dél­utánján adta finoman tudtom­ra, hogy unja már a sötétséget. Néhány órával később már egyértelművé vált szándéka, így este 10 órakor bevonultam a szülőszobára. Úgy 11 óra táj­ban már sejtettük, hogy a szü­lés átnyúlik az új esztendőbe. Éjfél után már nagyon vártam a találkozást, ami pontban egy órakor következett be. Dániel erősen és hangosan sírt, meg­nyugvást számára a meleg öle­lés hozott. Kisfiam megismer­tette velem a legszebb emberi érzést, amit csak újszülött gyer­mekét elsőként kezében tartó édesanya érezhet. Weisz Dániel érkezését édes­apja, illetve az egész család vár­ta. A kis jövevény a nagyszülők első fiúunokája. Néhány nap pihenés és regenerálódás után, az egészséges fiú és édesanyja hazatérhetnek mosonmagyar­óvári otthonukba. A jeles na­pon született gyermeket szülei becsületes, tisztességes ember­ré szeretnék nevelni. Száz év után jobb lett a látásom Simon Gáborné Szanyban született, 1898 novemberében. Átélt két világégést, tucatnyi rendszerváltozást, meg kellett élnie fér­je halálát, de megélhette unokái, dédunokái születését is, és most a kétezredik év beköszöntét. Erzsébet asszony jó szokása szerint már hét órakor lefeküdt szilvesztereste, és az igazak ál­mát aludta, amikor az óra elütötte az éjfélt. Jó meleg van a szobában. Vendéglátónk szorgalmasan rakja a sparheltbe a tűzifát. Megigazítja fejkendőjét, meg­simogatja kezünket, ránk mo­solyog jóságot sugárzó szemé­vel, majd nekidől a szekrény­nek, ami ugyanannyi idős, mint ő. Elmúlt százéves. A szekrény belső ajtólapján min­den fontos családi eseményt megörökítettek a ceruzával írt sorok. A három fiú születési dátumát, a férj halálát. „Huszonnyolc éve vagyok özvegy. Ötvenkét évig éltünk boldog házasságban a férjem­mel. Vadász volt, nyolcvanhat évig élt. Állt a házunk előtt egy körtefa, az alatt szokott üldö­gélni. Egyszer csak lebukfen­cezett, ágynak esett és nem kelt fel többet. Huszonnyolc éve öz­vegységben. Képzelje el!” „Nem tudom, hallja,, hogy ez a hosszú élet honnan van énnekem. Dolgos voltam min­dig, most is az vagyok, abban is halok meg. Nem a­ jó világ­ban éltem meg ezt a kort, ha­nem nehéz munkával. Jelen­leg is ellátom az egész szobát” - mondja Erzsébet néni, és körbe is mutat a tiszta portán. Elmúlt százegy éves, de a hét­végéken még „meg is fő­zőcskél” magának.A kedven­ce a húsleves, egy kis pörkölt rizzsel, esténként pedig nem marad el a Nutella. „Az a leg­könnyebb a gyomromnak. Az orvos is azt mondja, az jó. Jön hozzám a doktor minden két hétben, vizsgál. Hát egészsé­gem, míg fiatal voltam, volt, de már elhagy az erőm. Nem csoda, ugye?” Leányfejjel járt Bécsben és Pozsonyban, dajkaként dolgo­zott egy ezredesnél. Most a ta­karos porta jelenti az életet Soboron, de szíve mélyén visszavágyik Szanyba, ahol született. „Menne az idős, de minket minden ideköt” - mondja a középső fiú, Elemér, akit egyébként papának szólítanak otthon. Édesanyja, Erzsébet az idősek mértékegységével méri az életet. „Udvarhosszat tudok menni még, rádiót hall­gatok, olvasgatok. Ha süt a nap, szemüveg sem kell. Száz év után megjavult a látásom...” Mit tehetnénk mindehhez? Mindannyian örülhetnénk an­nak, ha százéves korunk el­múltával megjegyezhetnénk, hogy jobb lett a látásunk. Az új év első lapszámában jó szív­vel kívánjuk ezt az élményt a Kisalföld minden olvasójának, ahogy a mosonmagyaróvári Weisz Dánielnek is, aki a 2000. év első gyermeke a Lajta-par­­ti városban. Nyerges Csaba Győr polgármestere bízik a jövőben 1. oldal Ezt megelőzően Balogh József egy győri csónakházban múlat­ta az időt, az éjféli koccintást kö­vetően onnan sietett a városházá­ra. A tömegben jól kivehető volt, hogy nevét többen skandálva is­mételték, mi több, jókívánságok sora zúdult a polgármesterre. - Bizonyára az évezred­­forduló is nagy elhatározásra sarkallta az emberek többsé­gét. Tervez-e hasonlót? - A következő évektől a vá­ros közlekedési rendszerének megváltozását remélem. Az ezt megalapozó koncepció már kész, ám a vége legkevesebb tízévnyi időben látszik. Ez új utakat, parkolóhelyeket és mélygarázsokat jelent. - Változik-e a jövőben a po­litikai harcmodor? - Az ellenzék feladata, hogy nevéhez méltóan ellenzékben maradjon és eszerint politizál­jon. Mindenesetre kevesebb in­dulatot kívánok. Helyette hu­morral fűszerezett fricskát küldjenek egymásnak a város­atyák, arra a közvélemény is jobban odafigyel. -Mit vár az idei, 2000. évtől? - Csodákat biztosan nem. De bizakodó és optimista vagyok, hiszen tudom, hogy munkánk eredményeként közös és egyé­ni terveinket, erőfeszítéseinket siker koronázza. -Mit kíván a magánéletben? - Egészséget és szerencsét a körülöttem élőknek és magam­nak is. A többi csak ezután kö­vetkezhet... Har Dátumváltás jelesre 1. oldal Ivanics Ferenc január elsejé­re virradó éjjel összesen ötször kapott jelentést, s mint aho­gyan értékelte, az előzetes fel­készülésnek és munkatársai­nak köszönhetően a dátumvál­tás semmilyen akadályt, prob­lémát nem jelentett. A megyei közgyűlés elnöke egyébként Sopron környékén összeszokott, baráti társasággal szilveszterezett. A nyugodt év­kezdés alapján reméli, hogy a folytatás sem lesz rosszabb. Nagy álmai nincsenek, mun­káját minden területen szeret­né maximálisan és békében vé­gezni. S ugyanezt kívánta a me­gyénkben élőknek is. A csornai Margit Kórházban is rendben lezajlott a dátum­váltás. Az intézmény berende­zése, köztük az informatikai rendszer működik - tudtuk meg dr. Krizmanich Mária igazga­tó főorvostól. Ugyancsak fennakadás nélkül léptek át a 2000. esztendőbe a Csornai Rendőrkapitányságon és a tűz­oltóságon is. Kapuváron az or­szágos informatikai hálózatok­ba kapcsolt városi rendszerek számára nem okozott problé­mát a dátumváltás - kaptuk a hírt a hétvégi ügyeletektől és a szilveszteréjszakát munkahe­lyükön töltő rendszergazdáktól. Nem volt gond a Lumniczer­­kórházban sem és a városi köz­üzemi ellátórendszerek is ki­fogástalanul működnek. Kitűnőre vizsgáztak az in­formatikai rendszerek Moson­magyaróváron is. Nem oko­zott gondot az ezredfordulóhoz kapcsolódó dátumváltás a vá­rosi közüzemű rendszereknek, de nem került veszélybe a gyó­gyító munka a Karolina Kór­házban sem. Folyamatos volt az áram-, a gáz-, a hő- és a vízszolgálta­tás is - tudtuk meg a szolgál­tatóvállalatok ügyeleteseitől. A biztonság kedvéért azonban még néhány napig fokozottab­ban figyelik a számítástechni­kai rendszereket az arra hivatott szakemberek. H­m­iinncTEocci­­#d­c II. János Pál vára újévi üzenete Békét a Föld minden lakójának! 1. oldal A béke vágyát hangoztatta II. János Pál az új esztendő el­ső úrangyala imádságában (Angelus) is. Szombat reggel a Szent Péter téren elmondta: gondolatai ezekben a pillana­tokban azok között járnak, akik a világ legkülönbözőbb pontjain az erőszak áldozatai­vá váltak, vagy magányosnak, elhagyatottnak érzik magu­kat. A pápa kifejezte óhaját, hogy a béke a népek „közös nyelvezetévé” váljon. Emlé­keztetett: az evangélium azt tanítja, hogy a párbeszéd, az együttműködés, az élet tiszte­lete és a szolidaritás hatékony eszköze lehet a népek, az or­szágok, a gazdagok és a szegé­nyek, a hívők és a nem hívők közötti új kapcsolatok kialakí­tásának. A Madonnához for­dulva a szentatya azt kérte, hogy minden embert szabadít­son meg a gyűlölettől és az erőszaktól, kísérje végig az em­beriséget a béke útján. „Min­den ember ismerje fel a má­sikban - túllépve mindenfajta határon - a testvér, a barát ar­cát, azt, hogy mindenki egyet­len családnak (az emberiség nagy családjának) a tagja” - hangsúlyozta II. János Pál. 2000. január 3., hétfő Főszerkesztő: NYERGES CSABA H­írszerkesztőség: Somodi Géza főszerkesztő-helyettes Szerkesztők: Bogárdi Szilvia, Mészáros Gábor, Keszei L. András, Nyitray Péter Rovatvezetők: Bertleef András (fotó) Papp Győző (sport) Vezető újságíró: Koloszár Tamás Publicisztikai szerkesztőség : Fábián György főszerkesztő-helyettes Varga Lajos felelős szerkesztő Szerkesztők: Sudár Éva, Werner Krisztina, Csudás Endre Kiadó és szerkesztőség: 9021 Győr, Újlak u. 4/A Levélcím: 9002 Győr, Pf. 28 Telefon: 96/504-444, fax: 96/504-414 Szerkesztőség: 96/504-455 Interneteim: http://www.kisalfold.hu Hirdetésszervezés: 96/504-433 Hirdetésfelvétel: 9021 Győr, Újlak u. 4/A Kisalföld Pavilon, Győr, Baross út Hirdetésfelvétel telefonon: 96/504-422 Regionális szerkesztőségek: Sopron, Kondor Andrea szerkesztőségvezető Sopron, Frankenburg u. 2/A, telefon: 99/511-388 Szerkesztőség: 99/511-377, fax: 99/511-366 Hirdetésfelvétel: 99/511-385 Fax: 99/511-384, 99/312-266 Mosonmagyaróvár, Ress Marietta szerkesztőségvezető Régi vámház tér 14. Telefon: 96/577-574,fax: 96/214-266 Hirdetésfelvétel: 96/577-577 Rábaköz, Németh D. László szerkesztőségvezető Csorna, Laky Döme u. 1. Telefon: 96/263-172 Hirdetésfelvétel: 96/260-164 KIADJA A KISALFÖLD KIADÓ KFT. Elektronikus szerkesztés: KISALFÖLD Kiadó Kft. Színes technika: Grafikai Stúdió Nyomás: PRESSPRINT Kft., 9021 Győr, Újlak u. 4/A Központi telefonszám: 96/504-434 Ügyvezető igazgató: Szammer István Index: 26-060­ HUISSN 0133-1507 A Kisalföld a '^/I­ATESZ tagja. Előfizetés telefonon: Győr: 96/312-028, Sopron: 99/328-289, Mosonmagyaróvár: 96/215-586, Csorna: 96/261-108. Valamint a postán és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 959, negyedévre 2877 forint. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Árusítja a RÁBAHÍR Rt. és alternatív árusok. A Kisalföldben megjelent fotók megrendelhetők! Telefon: 96/504-461 KISALFÖLD A CSALÁD NAPILAPJA

Next