Kisalföld, 2000. szeptember (55. évfolyam, 205-217. szám)

2000-09-01 / 205. szám

4 Aktuális JJIPSZÖG Nemrég a magyar néphitről tartottam előadást. Az egyik hallgatóm a végén megkérdezte: „Zsuzsa, szerinted ma is vannak boszorkányok?” Akkor a válasz elmaradt. Az biztos, hogy Győrött 1688. április 7-én égették el az utolsó boszorkányt. Bolla Mátyás özvegye ugyanis nem tudott 12 tanút szerezni, akik letették volna a tisztítóesküt. Abban az időben az is a fejével játszott, aki ártatlant mentett vagy tagadta a boszorkányok létezését. A boszorkányok Szent Ágoston szerint megronthatják a termést, betegséget okozhatnak, gonosz tettekre sarkallnak, észrevétlenül az ember lelkébe osonhatnak. Vajon ma már nincsenek olyan emberek, akik nem viselik el mások boldogságát, a tiszta isteni dolgokat képesek hazugságaikkal bemocskítani? Vajon nincsenek-e köztünk olyanok, akik nem a maguk jobbulásán fáradoznak, hanem mások békéjét dúlják fel a jó szándék leple alatt? Az sem véletlen, hogy a boszorkányok gyermekhúsevés­­sel és vérivással ülték meg orgiáikat. Ezeknek a gyermekek­nek kitépték a szívét, hogy boldog szerelmeseket szétszakí­tó bájitalt keverjenek a porából. Az emberek azt hitték, hogy a gonosz a földből nyeri erejét, ezért a „latens”-t felemelték és egy kosárban szállították. Va­gyis a gonoszt az ég, a tiszta felé közelítették. Az akkori pe­reket az olcsó emberélettel, bűnbakkereséssel magyarázták. Vajon ma mindenki becsüli a legszentebb ajándékot, az életet? Nem keresik-e az emberek saját tragédiájuk okát másokban? Nem mutogatunk-e a szomszédra? A boszorkányok legfontosabb ismérve az volt, hogy nem tudnak sírni, és nem mernek az emberek szemébe nézni. Va­jon nincsenek ma olyan emberek, akik nem tudnak sírni em­berbarátaik fájdalma felett és megvetik azt az embert, aki az utcán nekiáll dúdolgatni, vagy szerette sírja felett zokog? A másik ismertetőjegy az, hogy természetes súlyukat elvesztik, ezért vizsgálták azt hajdan vízpróbával. Vajon mi, ha elve­szítjük egyensúlyunkat, nem mást okolunk-e érte? Tímaffy Laci bácsi egyik szép meséje arról szól, hogy a tündérek elhagyják vidékünket, mert az emberek gono­szokká váltak. A kis Tündér Rózsa azonban itt marad, mert hű még a hűtlenhez is, szereti az embereket még hi­bájukkal együtt is, és nem adja fel a reményt, hogy ismét találkozik itt a jókkal, tündértársaival. Tavirózsává vál­tozik, hogy emlékeztessen az édeni állapotra. Sajnos népi hitvilágunk tündérei kevesen vannak, de a gonosz erők annál többen. Az említett kérdésre most válaszolva azt mondhatom: saj­nos ma is vannak boszorkányok! Akiket ma jó szóval, példá­val a jó felé kell irányítani, ahogy bölcs királyunk, Szent Ist­ván rendelte: hitben oktatni és böjtöltetni őket. .......... Álláspont______ Villanyoltás Körbehallgatózva széles e hazában, néha az ember különös, már-már értelmezhetetlen hírfoszlányokra kaphatja fel a fejét. Jó volna tudni például, miként kommentálja a köznyelv első felindulásában azt, hogy nincs pénze ügyvédre az alvilág ban­kárának, vagy hogy elképzelhető a hazai börtönök részleges, esetleg teljes privatizációja, mi több, e műintézmények nyere­ségessé is tehetők. Aztán van, ami világos és értelmezhető, bár nem kevésbé furcsa, mint többek között, hogy az augusztus 20-i ünnepségekre fordított majd egymilliónd forintnyi közpénz fel­­használásának részletei miért csak jövő ősszel kerülhetnek nyilvánosságra, vagy hogy a nyilvánvaló kormányzati szándék ellenére miért nevezte értelmetlennek a két évre szóló költség­­vetés tervezetét az országkormányzó hárompárti koalíció két pártjának frakcióvezető-helyettese. Ám elég csak kutató tekintetünket kissé keletre fordíta­nunk, s egy csapásra megnyugszik a lelkünk. Történt ugyanis a minap, hogy az ukrán atom- és sugárbiztonsági állami fel­ügyelet épületében a kifizetetlen villanyszámla miatt kikap­csolták az áramot. Na már most, mivel ez a cég nem bababolt, e villanyoltás következményeképpen felettébb bonyolulttá vált a helyzet. Megszűnt ugyanis az összeköttetés az intéz­mény és a felügyelete alá tartozó atomerőművek között - me­lyek amúgy sem rendíthetetlen megbízhatóságukról híresül­tek el­­, lehetetlenné téve az egyeztetést a szükséges biztonsági kérdésekről. Ráadásul a felügyelet vezetőjével még csak hoz­závetőlegesen sem közölték, hogy mikor ér véget az áramszü­net. Az atomfőnök így csak azzal nyugtatgathatta magát, hogy problémájával nincs egyedül: a díjfizetési fegyelem javí­tását ösztönzendő, ugyanis Ukrajna-szerte az utóbbi hóna­pokban az adósoknál rendszeresen lekapcsolják a villanyt. És ez az a pillanat, amikor felszakadhat ajkunkról a fel­szabadult sóhaj: lám, lám, ilyesmi mifelénk azért nem tör­ténhet meg. Nálunk ugyanis már régóta „olajozottan” mennek a dolgok. Keszei L. András KISALFÖLD Elhibázott telepítés Győr-Bácsa városrész kép­viselőjeként a tárgybani cikk­ben szereplő Sinkó Zoltánná által elmondottakkal kapcso­latban megszólítottság okán válaszolnék. Az „Égetőmű szakhatósági szemmel” című cikkben leírtak és a tapasztalt valóság azt mondatja, hogy a képzeletben hatósági szemüveg egy kicsit homályos. Nem feledhetjük, hogy a bácsai térségben a hul­ladékkezelő művek szennyezé­sére visszavezethető problé­mák alapvetően a telepítéskor elhibázott helyszínkijelölésre vezethetők vissza. Nehezen nevezhető elfogad­hatónak az a szakhatósági össz­teljesítmény, amely a hulladék­­kezelőre vonatkoztatott védőtá­volságot lakóövezetbe rajzolja be. Természetesen a kevésbé si­keresnek tartott szakhatósági eljárások mellett a lakossági el­várással egybeeső, határozott fellépésről is tudunk és kell is beszámolni. Ilyen volt a 2000. március 31-ét megelőzően be­következett káros levegőszeny­­nyezést megszüntető kötelezés, és a működési engedély meg­hosszabbításának megtagadá­sa. Jóleső volt tapasztalni azt az igyekezetet, amit az ÁNTSZ a lakóövezeti levegőterhelések műszeres ellenőrzésekor nyúj­tott. Köszönet érte! Azonban az eredmény alap­ján a káros anyagok határérté­ken felüli lakóövezeti levegő­terhelését 100 százalékos biz­tonsággal kizárni nem tudják, mivel mérési korlátok az ös­szes szóba jöhető káros anyag kontrollját nem tették lehető­vé. A kétségkívül precíz mérési sorozat során befogott por vizsgálata jó összehasonlítást nyújtott más városrészi hason­ló adatokkal. Elgondolkodta­tó, hogy bele kell-e nyugodni abba, hogy az égetőhöz legkö­zelebb eső lakóház vonalában határérték alatt ugyan, de sok­kal nagyobb a porral utazó bi­zonyos nehézfémek levegőbeni jelenléte, mint például a bel­városi Szent István úton. Míg az utóbbi helyen a hagyomá­nyos közlekedési emisszió is­mert összetevői jelentik a ter­­­­helést, addig az égetőben ár­talmatlanítható veszélyes hul­ladékok sokfélesége sokkal többféle káros anyag megjele­nését idézheti elő a környezet­ben. A határérték alatti meny­­nyiségű, de sokféle káros anyag egyidejű jelenléte a kör­nyezeti minőségre vélhetően nem pozitívan hat. Ezt elfo­gadva sem szerencsés az előírt határértékek kérdésére lecsu­paszítani a környezeti állapot értékelését. A szakhatósági munka pozitív lakossági meg­ítélését nem az öndicséret, ha­nem az empatikus intézkedé­sek - amelyre volt már példa - nyomán kialakult tömeges ta­pasztalás kell hogy megala­pozza. Bárány István a részönkormányzat vezetője A boldog házasság Régóta kutatják a boldog há­zasság titkát. Egy tudós összeír­ta mindazt, ami szerinte a bol­dog házasság akadálya. Pár ta­nács erről a listáról: Minden házasság, ami rö­vid ismeretségre épül, való­színű, kudarcot vall! Ugyan­csak veszélyes az, ami hosz­­szabb-rövidebb levelezés út­ján történik. Gyakori az a döntés, hogy egy nő hamar férjhez megy „az a fő, hogy egymáséi le­gyünk, a többi később eldől” jelmondattal. Esetleg van olyan, amikor az egyik fél má­sodszorra házasodik. Meg kellene győződnie arról, hogy az előző szerelem teljesen el­­múlt-e. A vidékről nagyvárosba ke­rült menyasszony helyzete is kétséges. Gyakran nehezen tud alkalmazkodni a városi élet­hez. Ez fordítva is fennáll, ha városi leány megy vidékre férj­hez, nem tud ott megszokni. Végül, nem szabad a há­zasságot előre megtervezni, különösen nem a várható csa­ládot, mert a házasság folya­mán temérdek olyan eshető­ség állhat be, amely kártya­várként dönthet össze minden előleges számítást. Szabó Istvánné Rábaszentmiklós ■A NAP MONDÁSA » Akit a ló elragad, Avval nem lehet beszélni. --­Vörösmarthy Mihály (1800-1855) költő, drámaíró, politikus Agytorna Ki írta az Iskola a határon című irodalmi művet? a) Móra Ferenc b) Ottlik Géza c) Mikszáth Kálmán _____n '(q :2SD]pA sctípfs H Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani má­sokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére ga­rantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség ér­dekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk cí­mét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. 2000. szeptember 1., péntek Olvasói levelek Ki a felelős? Körülbelül 20 éve szenve­dek a parlagfűtől allergiás be­tegségben. Aki nem volt még allergiás, annak fogalma sincs arról, hogy ez a betegség mi­lyen tünetekkel és szenvedés­sel jár. Minden évben figye­lemmel kísérem a Kisalföld­ben a parlagfűirtási akciókat, és meglepődve tapasztaltam, hogy ezt a kötelezettséget csak a kiskerttulajdonosokon kérik számon és csak őket büntetik meg. Ebben az évben a Kom­­szol rt. már tett erőfeszítéseket az irtásra, de az ő lehetőségei­ket is meghaladják az egyes bekötőutak (például a Pápai út). Ezenkívül egyes nagyvál­lalatok sem teljesítik az előírá­sokat. A vízügyi igazgatóság­hoz tartozó területeken talál­ható parlagfű és egyéb gyom­növények Győr egész lakossá­gának megbetegedését okoz­hatják. Itt elsősorban a tölté­sekre és árterekre gondolok. Kérdésem az: ki ezért a felelős, és milyen szankciókkal pró­bálják megakadályozni azt a jelenséget, melynek jellemző példája, hogy ebben az évben a Rába-töltést Gyirmóttól egé­szen Győrig még egyszer sem kaszálta le senki? Vörös László, Győr Egy fél „csapat” még nem csapat! Az augusztus 2-án megje­lent „A mosonszolnoki ön­kéntes tűzoltók egy családot alkotnak” című cikket szeret­ném kiegészíteni az egyik leg­illetékesebbként. Igaz, hogy az említett cikk kifejezetten egy családról szól, de ezt én idézőjelbe tett „családra” módosítanám, a tűzoltók csa­ládjára. Jelenleg három működő rajunk van. A gyakorlatokon rendszeresen kisegítjük egy­mást, de ez a magánéletre is vonatkozik. Gyakran problé­mát okoz a gyakorlatozásnál, hogy a különböző vállalatok­nál dolgozó önkénteseinket még a versenyekre készülési időszakban sem engedik el 1-1,5 órára. Az pedig eleve kizárt, hogy a 2-3 műszak­ban dolgozókat egységesen, egy időben lehetne szabaddá tenni (van, aki még vasárnap is dolgozik). Aki teheti, a tűzoltásoknál mindig aktivizálja magát. Előfordul olyan­ is, hogy va­lakinek nem jut hely az autó­ban, ilyenkor egyéb jármű­vekkel igyekeznek a többiek után, mert nem akarnak ki­maradni az értékek megóvá­sából. Ez is az összetartozást és a csapat felelősségtudatát támasztja alá. Egységesen valljuk legújabb tagjainkkal együtt, hogy a jó hangulatú versenyeken, összejövetele­ken kívül a köz érdekét tart­juk szem előtt. Felvonulások alkalmával például az utat biztosítjuk a balesetek elkerülésére, a nagy szárazság idején rend­szeresen öntöztük a falvak­ban frissen telepített fákat, virágokat. Most éppen azon aggó­dunk, hogy társadalmi mun­kával és egy általunk rende­zett bál bevételével hogyan tudjuk felújítani a tűzoltó­szertár régi épületét. Az utánpótlás-nevelés min­dig fontos feladatunk volt. Év­ről évre 1-2. helyezettek voltak általános iskolás tűzoltóink. Idén sajnos „egyéb” okokból ez a korcsoport kimaradt a versenyeztetésből, de a jövő­ben igyekszünk kiküszöbölni a nehézségeket. Működési költségeink nagy részét az önkormányzat adja. Ezentúl minden évben adunk be pályázatot és rendszeresen nyerünk is különböző össze­geket, amit a meglévő felsze­reléseink cseréjére, korszerű­sítésére fordítunk. Néha, mint egy igazi csa­ládban, nálunk is vannak súrlódások, viták, de ezeket igyekszünk rövid idő alatt tisztázni, hogy mielőbb helyreálljon a béke. Hisz fe­lelősséggel együtt dolgozni csak így lehet. Kocsisné Vedrődi Zsuzsa Haldoklik a székely felesége. Szomorúan mondja az urának: - Rend biztos hamarosan megnősül. - Én ugyan nem, úgysem kapnék különbet. Az asszony hálás szemmel néz az urára. A góbé foly­tatja: - Olyan meg, amilyen te vótá’, olyan nem kell. FH 1 03*1 MHz ▼ 5.30-9.00 Bán Tímea ▼ 9.00-14.00 Molnár Zsuzsanna BMC Rádió T 14.00-18.00 Ihász Anna 9023 Győr, Magyar u. 9. y 18.00-19.30 Élő kívánságműsor Telefon/fax: 96/444-222. Kárpát Zsolttal Hirdetés: 96/444-222. Hívható: 96/444-222. SMS: 06-20/950-9573, 412-543, 96/417-837. E-mail: kivansag@bmcradio.hu E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, ▼ 19.30-21.00 Tini kívnságműsor http://www.bmcradio.gyor.hu ^ 21.00-22.00 Club mix T 21.00-0.00 Bulizóna

Next