Kisalföld, 2000. szeptember (55. évfolyam, 218-230. szám)

2000-09-16 / 218. szám

4 Aktuális jülSZÖG ...­ Mobil­telefon Ha nem velem történik meg, talán el sem hiszem. Kedves női hang érdeklődik telefonon, megkaptuk-e azt a faxot, amelyben jelezték, hogy fontos e-mai-üzenetet küldtek hoz­zánk. Ennyire talán mégsem kellene egy hétköznapi infor­máció útját előkészíteni. Való igaz, soha nem volt ennyiféle lehetőségünk üzenetek, információk továbbadására, mint manapság. A mobiltelefon, fax és internet mind-mind arra szolgál, hogy elérjünk másokat, és mi is elérhetőek lehessünk úton-útfélen. Önkéntelenül is Woody Allennek a hetvenes években készült filmszatírája jut eszembe, melynek főhős menedzsere bárhová is került útjai során, először mindig a telefonhoz rohant, hogy közölje irodájával, miként lehet őt elérni. Amit egykor paródiának szánt a filmrendező, az nap­jaink megszokott, hétköznapi valósága. Persze én még arra az időre is emlékszem, amikor ven­déglőkben a pincér bekiáltotta: „X. Y.-t kérik a telefonhoz! ” Ilyenkor általában egy tiszteletre méltó úr, szalvétáját hir­telen félre dobva, abbahagyta a grízgaluskaleves kanalazá­­sát, és fontosságának teljes tudatában a telefonhoz sétált. Nos, bizonyára vannak olyan munkakörök, hivatások, ahol az állandó készenlét szükségszerű és kötelező. Ilyennek gondolom például a hadügyminisztert és a pizzaküldő szol­gálatot. De amióta feltalálták a mobiltelefont, nagyon sok kortársunk úgy véli, enélkül nem is élet az élet. Ennek meg­felelően minden állomás elhagyása után értesíti kis család­ját, merre is tart vonatunk, mennyi esélyünk van a tízperces késés ledolgozására. Utcán csak úgy érdemes sétálni, hogy mobilunkat bal kézzel erősen fülün­dhöz tapasztjuk, tekin­tetünket a földre szegezzük. Autóban leginkább éles kanya­rokban érdemes telefonálni. A fáradhatatlan elektronikai ipar természetesen azonnal a segítségünkre siet és a leghihetetlenebb technikai segéd­eszközöket szállítja, akár szükségünk van rá, akár nincs. Mi pedig megvesszük ezeket, mert úgy érezzük, ezzel nem csu­pán komfortosabb lesz életünk, hanem biztonságunkat is növeljük. És valóban, tegyük a szívünkre a kezünket! Nincs-e ott mindannyiunkban a félelem, hogy életünk fon­tos hívását elszalasztjuk, vagy valamiről lemaradunk? Bi­zony, ma már templomajtókra is ki kell tenni a kérelmet: „Szíveskedjék ellenőrizni, kikapcsolta-e a mobiltelefon­ját!” Mert istentisztelet idején is megesik, hogy az áhítat csendjében, imádság közben feltilinkezik egy mobiltelefon. Legalább itt és erre az egy órára kellene tisztáznunk önma­gunk és Isten előtt, honnan is várjuk igazából a hívást. Dr.Aladár Gábor, református teológiai dékán, Pápa „ Az emberekben megvan a jószándék, hogy szolgálatot tegyenek valakinek. ” ___Álláspont___ Viszonyítások Akár a köszvényes kezű zsugori, úgy fogta, tartotta eddig a kormány a kezét a pénzeszsákon, aztán most, hogy fut a szekér és kedvezőek a gazdasági eredmények - bár egyelőre csak ígérte, hogy tágra nyitja a zsák száját -, képzeletünkben máris röppennek ki belőle a milliárdok. Csak a huzat képes ekkora felfordulást csinálni az asz­talon hagyott papírlapokkal. Az egészségügyieknek, a pedagógusoknak, az egyetemi tanároknak, a nem egye­temi kutatóhelyen dolgozó kutatóknak, a közalkalma­zottaknak, a szociális munkásoknak, s ki tudja még, kiknek jut majd az ígért sok-sok tíz milliárdból. A tízezrekhez szokott feje beleszédül a nagy számokba. De a jelek szerint a milliárdokban gondolkodókat is tévútra juttathatja a pénzáradat. A televízió egyik politikai műsorában a minimálbér jövő januártól negyvenezer forintra való emeléséről be­szélt a pénzügyi kormányzat vezetője. Huszonötezerről negyvenezerre emelni a garantáltan legalacsonyabb bé­reket, ki ne látná-érzékelné, hogy százalékban kifejezve ez csakugyan valami. Maga az emelés ténye önmagáért beszél. Csak aztán a miniszter hozzáfűzi: Közép- Európában azért ebből már szépen meg lehet élni, ezen viszont már el kell gondolkodni, mert ugye ez a negy­venezer bruttó pénz, ebből levonják a személyi jöve­delemadót, a társadalombiztosítást... A megélhetés min­den egyes kiadási tétele a puszta életben maradásra, reggelire, ebédre, vacsorára a legszerényebben számolt, mondjuk napi hatszáz forint nettó összeg, amit szépen le kell számolni az ABC-k pénztáránál. Tessék kiszámítani, mennyi marad a tisztán kézhez kapott minimálbérből. Pedig csak egyetlenegy emberrel számoltunk. Akinek még laknia is kellene és ruházkodnia is. Ugyanebben a televíziós műsorban, amelyikben a mi­niszter nyilatkozott, megszólaltattak egy életet végig­dolgozó, most közösségi szállásra szorult egykori könyv­kötő hölgyet. A riporter kérdésére, hogy nincs-e rokona, aki segítené, azt válaszolta: egy unokája van. De ő, a kisnyugdíjas az, aki az unokát segíti. Negyvenezer forint ugyanis csak az albérlete. Amennyi januártól a mi­nimálbér lesz, persze levonások nélkül. Ferenczi József KISALFÖLD □ EESTOlvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 O­lvasói levelek ! Az öregkor dicsérete Oly keveset beszélünk az öregkor szép és jó oldaláról. A legelső, hogy ilyenkor az ember már nem annyira hajszolt, olyan szellemi-lelki fejlődést él­het meg, amire aktív korában nem volt lehetősége. Kiszaba­dulva a mindennapos befogott­­­ságból, sok mindent már na­gyobb távlatból, harag és rész­rehajlás nélkül vehet szemügy­re, még önmagát is. Nagyon fontos a saját kezdeményezés és tevékenység, ez tartalmat ad az életnek és örömet szerez. Egészen új dolgokat fedezhet fel magában az ember, sőt, az időskor felszabadíthat olyan dolgokra is, amelyek iránt tit­kos vágyakat melengetett, csak eddig nem jutott a megvalósítá­sukhoz. Nem az a fontos, hogy valami jelentősét alkossanak, hanem inkább valami játékfélé­hez igyekezzen visszatalálni, ami olykor nagyon örömteli le­het. Megformálhasson valamit, s így felfedezhesse az eddig el­hanyagolt belső világát. Mert az öregkorban is működnek a tes­ti-lelki kölcsönhatások, és aki önmagát feladja, azt feladja az élet is. Némi igyekezettel min­denki találhat neki megfelelő kifejezési lehetőséget, énekel­het, varrhat, kertészkedhet,­­ barkácsolhat, növényt gondoz­hat, madarakat etethet. Mindez persze hat a lélekre, harmóniá­hoz segít, és sok mindennek ki­fejező eszköze lehet, amit kü­lönben megoldatlanul vonszol­nának magukkal. Minden tevé­kenység újra megtanít a rácso­­dálkozásra, elégedettséget hoz, és boldogító élményeket. Segítő erők hevernek parlagon az em­berekben, amit sokszor csak azért nem veszünk észre, mert általában lebecsüljük azokat a képességeket és készségeket, amelyek magukban és mások­ban rejlenek. Nyissuk hát újra rá a szemünket az értékekre, amelyekben a boldogság lehe­tőségei rejlenek: a szeretetké­­pességre, a felelősségre, a test­vériségre, az élet iránti áhítatos tiszteletre, a hálára és a szabad­ságra, amely lehetőséget ad minden korban, az öregkorban is önmaguk fejlesztésére. Így született meg bennünk a kézimunka-kiállítás gondolata. Méltó kapcsolódást láttunk az otthon kincseinek felsorakozta­tásával és bemutatásával a mil­lenniumi megemlékezésekhez. Átadják a jövőnek mindazt, ami belőlük, életükből át- és to­vábbadható a következő nem­zedékeknek. Munkáikból az ügyességen és hozzáértésen túl a mindig többet adni akaró sze­retet árad. Még győzik erővel, lelkesedéssel, kitartással, türe­lemmel, szeretettel, imádsággal és munkával mindazt, amit ko­ruk, egészségi állapotuk és élet­­körülményeik naponta eléjük adnak. Papp Anna, Nagylózs Mindörökké Wansör! Kedves Sorstársam! Azt mondják, akinek halálhírét keltik, az nagyon hosszú életű lesz. Most így történt, döb­benten olvastam soraidat (Ég veled, Wansör!, szeptember 9.) egy Wansörben eltöltött este után, hogy ahol jártam, az nincs is. Pedig van. Kicsit más, mint volt, de létezik. Eltűnt ugyan a megszokott személyzet, ami először za­vart, de mivel frissen festett falak és tisztaság fogadott, s mikor már harmadszor cse­rélték le a hamutartót, túl­tettem magam. És meglepetés ért a toaletten is (nem, nem azért mert későn értem oda): van papírtörülköző, folyé­kony szappan, s egyéb „kel­lékek”. A zene, hát a zene az puhult egy kicsit, már nem az az acélkemény rock, de azért nem rossz. Tulajdonképpen az egész nem rossz. Új arcok, új barátok, új élmények és új pizzák - erre számíts, ha el­jössz. Gyere! Név és cím a szerkesztőségben Gyermekcsetepaté Új lakásba költöztünk: egy szoba, konyha, spájz. Udvari lakás a folyó partján. A ház előtt kis focigrund, melyet egyik oldalról a töltés hatá­rolt. A töltés túlsó oldalán a folyó, a Rába. A parton la­dikok és csónakok voltak ki­kötve, lelakatolva. Éjjel is kint voltak, nem bántotta senki a lakatokat. Hajnalban és este ott, mielőttünk nagy élet folyt. A horgászok elfog­lalták helyüket a ladikokban és megszállottan nézték a horgászbotokat. Várták a ka­pást. Már két napja ott laktunk és mint afféle gyerek, én is kimentem az utcára. Többen­­is voltunk hasonló korúak. Besoroltam én is közéjük. Ját­szottunk. Márványoztunk, csigáztunk és a vége mindig a foci volt. Valami miatt az egyik sráccal összeszólalkoz­tunk. Ölre ment a dolog és a srác helybenhagyott. Kegyet­lenül sírtam. Az udvaron anyám meghallotta és kijött az utcára. Én panaszkodtam, anyám mondta a magáét a srácnak. Közben a szomszéd házból is a kapuba lépett egy asszony. A másik srác mamája volt. Nyugodtan megvárta anyám mondatának végét. - Ide figyeljen, fiatalas­szony! - mondta fennhangon. - Azt tanulja meg, hogy a két gyerek marakodása miatt az anyukák sose veszekedjenek! Ezzel nyakon fogta fiacs­káját és bement a házba. Fél óra nem telt el, már mind­ketten az utcán voltunk. Mé­regettük egymást, aztán mintha mi sem történt volna, újra együtt játszottunk. A mamák elvégezték a szokásos ellenőrzést és mivel béke ho­nolt az utcafronton, megnyu­godtak. Az egyik azért, mert jó tanácsot adott, a másik azért, mert tanulni sohasem késő. A szülők barátsága sokáig fennállt. Aztán ők elmentek. De a barátság a két verekedő között még a mai napig is felhőtlen, mert a barátság az élet egyik igen nagy ajándé­ka. Peininger Ferenc, Győr 2000. szeptember 16., szombat Anyanyelvi tábor Csongrádon Nyolcadik alkalommal rendezték meg nyáron az országos ifjúsági anyanyelvi tábort Csongrádon. Idén nyáron abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy mi képviselhettük is­kolánkat, a hegyeshalmi Lőrincze Lajos Általános Iskola Beszélni nehéz­ körét. A tábor ünnepélyes megnyitóval kezdődött. Az elkövet­kezendő napokban érdekes előadások és színes programok vártak ránk. Olyan híres-neves emberek tartottak nekünk foglalkozásokat, mint Karsainé Horváth Klára tanárnő, dr. Deme László professzor úr, Grétsy László, Wacha Imre, Kerekes Barnabás tanár úr, Bordi András rádióbemondó. Ez alatt a rövid egy hét alatt ellátogattunk Szegedre, a Sza­badtéri Játékokra, Ópusztaszerre és Csongrád nevezetességeit is megcsodáltuk. Esténként összeültünk, énekeltünk és különböző szituációs játékokat játszottunk Kerekes Barnabás tanár úrral. A tábort egy nagyon jól sikerült, vidám és egyben szomorú tábortűzzel zártuk. Másnap délben fájó szívvel hagytuk el ezt a kedves alföldi várost és az újonnan szerzett barátainkat. Ezért megfogadtuk, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, addig pedig a szakköri munka, a rádió példamondatának megoldása tartja köztünk a kapcsolatot. Szőke Kinga, Barna Mariann, 8. a Lőrincze Lajos Általános Iskola, Hegyeshalom A skót megszólítja az utcán a járókelőt: - Ne haragudjon, kedves uram, szeretném megkérdezni öntől, szokott-e inni. -Nem, soha! - Akkor legyen szíves, fogja meg ezt az üveg whiskyt, amíg megkötöm a cipőfűzőmet! -A NAP MONDÁSA­Mit asszonyszív kigondolt és az Isten nem fordít el, az ellen védelem nincs. --------------------------­Jókai Mór: Ötven év visszhangja _____Agytorna_____ Melyik város nem Pannó­niában volt? a) Arrabona b) Savaria c) Sophiane d) Herculaneum e) Brigetio____________ ■(p .2 so]Vi­­saipfi m Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani má­sokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére ga­rantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség ér­dekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk cí­mét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. PER-KOR KERESKEDŐHÁZ KFT. /k? 9027 Győr, Reptéri út 2/A­­ W A Telefax: 96/327-794 ,327-783 *311-199 I­­ Tel.: 516-271. Fax: 516-270 . ■ii FH 103,1 MHz SUB­ ------------------------------------- ▼ 6.00-9.00 ▼ 6.00-9.00 BMC Rádió Kszel Attila Ihász Anna 9023 Győr, Magyar u. 9. ▼ T Telefon/fax: 96/444-222. ▼ 16.00-20.00 Hirdetés: 96/444-222. I­­ , Horváth Zsóka 412 S43 417 837 Szentgothi Csaba ▼ 20.00-21.00 919­­ / CJ /• ▼ 20.00-23.00 CD koncert E-mail: bmc@bmcradio.hu, Buli zóna ▼ 21.00-22.00 http://www.bmcradio.hu Molnár Zsuzsával Zeneterápia ------——

Next