Kisalföld, 2000. szeptember (55. évfolyam, 218-230. szám)
2000-09-16 / 218. szám
4 Aktuális jülSZÖG ... Mobiltelefon Ha nem velem történik meg, talán el sem hiszem. Kedves női hang érdeklődik telefonon, megkaptuk-e azt a faxot, amelyben jelezték, hogy fontos e-mai-üzenetet küldtek hozzánk. Ennyire talán mégsem kellene egy hétköznapi információ útját előkészíteni. Való igaz, soha nem volt ennyiféle lehetőségünk üzenetek, információk továbbadására, mint manapság. A mobiltelefon, fax és internet mind-mind arra szolgál, hogy elérjünk másokat, és mi is elérhetőek lehessünk úton-útfélen. Önkéntelenül is Woody Allennek a hetvenes években készült filmszatírája jut eszembe, melynek főhős menedzsere bárhová is került útjai során, először mindig a telefonhoz rohant, hogy közölje irodájával, miként lehet őt elérni. Amit egykor paródiának szánt a filmrendező, az napjaink megszokott, hétköznapi valósága. Persze én még arra az időre is emlékszem, amikor vendéglőkben a pincér bekiáltotta: „X. Y.-t kérik a telefonhoz! ” Ilyenkor általában egy tiszteletre méltó úr, szalvétáját hirtelen félre dobva, abbahagyta a grízgaluskaleves kanalazását, és fontosságának teljes tudatában a telefonhoz sétált. Nos, bizonyára vannak olyan munkakörök, hivatások, ahol az állandó készenlét szükségszerű és kötelező. Ilyennek gondolom például a hadügyminisztert és a pizzaküldő szolgálatot. De amióta feltalálták a mobiltelefont, nagyon sok kortársunk úgy véli, enélkül nem is élet az élet. Ennek megfelelően minden állomás elhagyása után értesíti kis családját, merre is tart vonatunk, mennyi esélyünk van a tízperces késés ledolgozására. Utcán csak úgy érdemes sétálni, hogy mobilunkat bal kézzel erősen fülündhöz tapasztjuk, tekintetünket a földre szegezzük. Autóban leginkább éles kanyarokban érdemes telefonálni. A fáradhatatlan elektronikai ipar természetesen azonnal a segítségünkre siet és a leghihetetlenebb technikai segédeszközöket szállítja, akár szükségünk van rá, akár nincs. Mi pedig megvesszük ezeket, mert úgy érezzük, ezzel nem csupán komfortosabb lesz életünk, hanem biztonságunkat is növeljük. És valóban, tegyük a szívünkre a kezünket! Nincs-e ott mindannyiunkban a félelem, hogy életünk fontos hívását elszalasztjuk, vagy valamiről lemaradunk? Bizony, ma már templomajtókra is ki kell tenni a kérelmet: „Szíveskedjék ellenőrizni, kikapcsolta-e a mobiltelefonját!” Mert istentisztelet idején is megesik, hogy az áhítat csendjében, imádság közben feltilinkezik egy mobiltelefon. Legalább itt és erre az egy órára kellene tisztáznunk önmagunk és Isten előtt, honnan is várjuk igazából a hívást. Dr.Aladár Gábor, református teológiai dékán, Pápa „ Az emberekben megvan a jószándék, hogy szolgálatot tegyenek valakinek. ” ___Álláspont___ Viszonyítások Akár a köszvényes kezű zsugori, úgy fogta, tartotta eddig a kormány a kezét a pénzeszsákon, aztán most, hogy fut a szekér és kedvezőek a gazdasági eredmények - bár egyelőre csak ígérte, hogy tágra nyitja a zsák száját -, képzeletünkben máris röppennek ki belőle a milliárdok. Csak a huzat képes ekkora felfordulást csinálni az asztalon hagyott papírlapokkal. Az egészségügyieknek, a pedagógusoknak, az egyetemi tanároknak, a nem egyetemi kutatóhelyen dolgozó kutatóknak, a közalkalmazottaknak, a szociális munkásoknak, s ki tudja még, kiknek jut majd az ígért sok-sok tíz milliárdból. A tízezrekhez szokott feje beleszédül a nagy számokba. De a jelek szerint a milliárdokban gondolkodókat is tévútra juttathatja a pénzáradat. A televízió egyik politikai műsorában a minimálbér jövő januártól negyvenezer forintra való emeléséről beszélt a pénzügyi kormányzat vezetője. Huszonötezerről negyvenezerre emelni a garantáltan legalacsonyabb béreket, ki ne látná-érzékelné, hogy százalékban kifejezve ez csakugyan valami. Maga az emelés ténye önmagáért beszél. Csak aztán a miniszter hozzáfűzi: Közép- Európában azért ebből már szépen meg lehet élni, ezen viszont már el kell gondolkodni, mert ugye ez a negyvenezer bruttó pénz, ebből levonják a személyi jövedelemadót, a társadalombiztosítást... A megélhetés minden egyes kiadási tétele a puszta életben maradásra, reggelire, ebédre, vacsorára a legszerényebben számolt, mondjuk napi hatszáz forint nettó összeg, amit szépen le kell számolni az ABC-k pénztáránál. Tessék kiszámítani, mennyi marad a tisztán kézhez kapott minimálbérből. Pedig csak egyetlenegy emberrel számoltunk. Akinek még laknia is kellene és ruházkodnia is. Ugyanebben a televíziós műsorban, amelyikben a miniszter nyilatkozott, megszólaltattak egy életet végigdolgozó, most közösségi szállásra szorult egykori könyvkötő hölgyet. A riporter kérdésére, hogy nincs-e rokona, aki segítené, azt válaszolta: egy unokája van. De ő, a kisnyugdíjas az, aki az unokát segíti. Negyvenezer forint ugyanis csak az albérlete. Amennyi januártól a minimálbér lesz, persze levonások nélkül. Ferenczi József KISALFÖLD □ EESTOlvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Olvasói levelek ! Az öregkor dicsérete Oly keveset beszélünk az öregkor szép és jó oldaláról. A legelső, hogy ilyenkor az ember már nem annyira hajszolt, olyan szellemi-lelki fejlődést élhet meg, amire aktív korában nem volt lehetősége. Kiszabadulva a mindennapos befogottságból, sok mindent már nagyobb távlatból, harag és részrehajlás nélkül vehet szemügyre, még önmagát is. Nagyon fontos a saját kezdeményezés és tevékenység, ez tartalmat ad az életnek és örömet szerez. Egészen új dolgokat fedezhet fel magában az ember, sőt, az időskor felszabadíthat olyan dolgokra is, amelyek iránt titkos vágyakat melengetett, csak eddig nem jutott a megvalósításukhoz. Nem az a fontos, hogy valami jelentősét alkossanak, hanem inkább valami játékféléhez igyekezzen visszatalálni, ami olykor nagyon örömteli lehet. Megformálhasson valamit, s így felfedezhesse az eddig elhanyagolt belső világát. Mert az öregkorban is működnek a testi-lelki kölcsönhatások, és aki önmagát feladja, azt feladja az élet is. Némi igyekezettel mindenki találhat neki megfelelő kifejezési lehetőséget, énekelhet, varrhat, kertészkedhet, barkácsolhat, növényt gondozhat, madarakat etethet. Mindez persze hat a lélekre, harmóniához segít, és sok mindennek kifejező eszköze lehet, amit különben megoldatlanul vonszolnának magukkal. Minden tevékenység újra megtanít a rácsodálkozásra, elégedettséget hoz, és boldogító élményeket. Segítő erők hevernek parlagon az emberekben, amit sokszor csak azért nem veszünk észre, mert általában lebecsüljük azokat a képességeket és készségeket, amelyek magukban és másokban rejlenek. Nyissuk hát újra rá a szemünket az értékekre, amelyekben a boldogság lehetőségei rejlenek: a szeretetképességre, a felelősségre, a testvériségre, az élet iránti áhítatos tiszteletre, a hálára és a szabadságra, amely lehetőséget ad minden korban, az öregkorban is önmaguk fejlesztésére. Így született meg bennünk a kézimunka-kiállítás gondolata. Méltó kapcsolódást láttunk az otthon kincseinek felsorakoztatásával és bemutatásával a millenniumi megemlékezésekhez. Átadják a jövőnek mindazt, ami belőlük, életükből át- és továbbadható a következő nemzedékeknek. Munkáikból az ügyességen és hozzáértésen túl a mindig többet adni akaró szeretet árad. Még győzik erővel, lelkesedéssel, kitartással, türelemmel, szeretettel, imádsággal és munkával mindazt, amit koruk, egészségi állapotuk és életkörülményeik naponta eléjük adnak. Papp Anna, Nagylózs Mindörökké Wansör! Kedves Sorstársam! Azt mondják, akinek halálhírét keltik, az nagyon hosszú életű lesz. Most így történt, döbbenten olvastam soraidat (Ég veled, Wansör!, szeptember 9.) egy Wansörben eltöltött este után, hogy ahol jártam, az nincs is. Pedig van. Kicsit más, mint volt, de létezik. Eltűnt ugyan a megszokott személyzet, ami először zavart, de mivel frissen festett falak és tisztaság fogadott, s mikor már harmadszor cserélték le a hamutartót, túltettem magam. És meglepetés ért a toaletten is (nem, nem azért mert későn értem oda): van papírtörülköző, folyékony szappan, s egyéb „kellékek”. A zene, hát a zene az puhult egy kicsit, már nem az az acélkemény rock, de azért nem rossz. Tulajdonképpen az egész nem rossz. Új arcok, új barátok, új élmények és új pizzák - erre számíts, ha eljössz. Gyere! Név és cím a szerkesztőségben Gyermekcsetepaté Új lakásba költöztünk: egy szoba, konyha, spájz. Udvari lakás a folyó partján. A ház előtt kis focigrund, melyet egyik oldalról a töltés határolt. A töltés túlsó oldalán a folyó, a Rába. A parton ladikok és csónakok voltak kikötve, lelakatolva. Éjjel is kint voltak, nem bántotta senki a lakatokat. Hajnalban és este ott, mielőttünk nagy élet folyt. A horgászok elfoglalták helyüket a ladikokban és megszállottan nézték a horgászbotokat. Várták a kapást. Már két napja ott laktunk és mint afféle gyerek, én is kimentem az utcára. Többenis voltunk hasonló korúak. Besoroltam én is közéjük. Játszottunk. Márványoztunk, csigáztunk és a vége mindig a foci volt. Valami miatt az egyik sráccal összeszólalkoztunk. Ölre ment a dolog és a srác helybenhagyott. Kegyetlenül sírtam. Az udvaron anyám meghallotta és kijött az utcára. Én panaszkodtam, anyám mondta a magáét a srácnak. Közben a szomszéd házból is a kapuba lépett egy asszony. A másik srác mamája volt. Nyugodtan megvárta anyám mondatának végét. - Ide figyeljen, fiatalasszony! - mondta fennhangon. - Azt tanulja meg, hogy a két gyerek marakodása miatt az anyukák sose veszekedjenek! Ezzel nyakon fogta fiacskáját és bement a házba. Fél óra nem telt el, már mindketten az utcán voltunk. Méregettük egymást, aztán mintha mi sem történt volna, újra együtt játszottunk. A mamák elvégezték a szokásos ellenőrzést és mivel béke honolt az utcafronton, megnyugodtak. Az egyik azért, mert jó tanácsot adott, a másik azért, mert tanulni sohasem késő. A szülők barátsága sokáig fennállt. Aztán ők elmentek. De a barátság a két verekedő között még a mai napig is felhőtlen, mert a barátság az élet egyik igen nagy ajándéka. Peininger Ferenc, Győr 2000. szeptember 16., szombat Anyanyelvi tábor Csongrádon Nyolcadik alkalommal rendezték meg nyáron az országos ifjúsági anyanyelvi tábort Csongrádon. Idén nyáron abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy mi képviselhettük iskolánkat, a hegyeshalmi Lőrincze Lajos Általános Iskola Beszélni nehéz körét. A tábor ünnepélyes megnyitóval kezdődött. Az elkövetkezendő napokban érdekes előadások és színes programok vártak ránk. Olyan híres-neves emberek tartottak nekünk foglalkozásokat, mint Karsainé Horváth Klára tanárnő, dr. Deme László professzor úr, Grétsy László, Wacha Imre, Kerekes Barnabás tanár úr, Bordi András rádióbemondó. Ez alatt a rövid egy hét alatt ellátogattunk Szegedre, a Szabadtéri Játékokra, Ópusztaszerre és Csongrád nevezetességeit is megcsodáltuk. Esténként összeültünk, énekeltünk és különböző szituációs játékokat játszottunk Kerekes Barnabás tanár úrral. A tábort egy nagyon jól sikerült, vidám és egyben szomorú tábortűzzel zártuk. Másnap délben fájó szívvel hagytuk el ezt a kedves alföldi várost és az újonnan szerzett barátainkat. Ezért megfogadtuk, hogy jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk, addig pedig a szakköri munka, a rádió példamondatának megoldása tartja köztünk a kapcsolatot. Szőke Kinga, Barna Mariann, 8. a Lőrincze Lajos Általános Iskola, Hegyeshalom A skót megszólítja az utcán a járókelőt: - Ne haragudjon, kedves uram, szeretném megkérdezni öntől, szokott-e inni. -Nem, soha! - Akkor legyen szíves, fogja meg ezt az üveg whiskyt, amíg megkötöm a cipőfűzőmet! -A NAP MONDÁSAMit asszonyszív kigondolt és az Isten nem fordít el, az ellen védelem nincs. --------------------------Jókai Mór: Ötven év visszhangja _____Agytorna_____ Melyik város nem Pannóniában volt? a) Arrabona b) Savaria c) Sophiane d) Herculaneum e) Brigetio____________ ■(p .2 so]Visaipfi m Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk címét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. PER-KOR KERESKEDŐHÁZ KFT. /k? 9027 Győr, Reptéri út 2/A W A Telefax: 96/327-794 ,327-783 *311-199 I Tel.: 516-271. Fax: 516-270 . ■ii FH 103,1 MHz SUB ------------------------------------- ▼ 6.00-9.00 ▼ 6.00-9.00 BMC Rádió Kszel Attila Ihász Anna 9023 Győr, Magyar u. 9. ▼ T Telefon/fax: 96/444-222. ▼ 16.00-20.00 Hirdetés: 96/444-222. I , Horváth Zsóka 412 S43 417 837 Szentgothi Csaba ▼ 20.00-21.00 919 / CJ /• ▼ 20.00-23.00 CD koncert E-mail: bmc@bmcradio.hu, Buli zóna ▼ 21.00-22.00 http://www.bmcradio.hu Molnár Zsuzsával Zeneterápia ------——