Kisalföld, 2001. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-01 / 51. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu KISALFÖLD l , SzöG Két könyv Az év végén két, Győrben kiadott könyvet kaptam ajándékba. A közös bennük, hogy a városban élők írták, s életük izgalmait, múltjukat és jelenüket mutatták meg kedvesen, igényesen. A verseskötet „Győri antológia 2000” címmel jelent meg, Németh Mária szerkesztésében. Tíz győri költő száz verse alcímmel. Hat hölgy és négy úr ajándéka a kötet, nyitott találkozásra, pillanatnyi egymásra találásra hívják az olvasókat. A költészetnek nincs kora, hiszen jól megfér egymás mellett Vért Vince és Galgóczy Szandra eltérő világa, verselési módja, egyik pontban már letisztult, míg a másikban a vibráló világlátása. A szerelem szépséges küzdelmét frissen és megkapóan adja vissza Sárai Anikó verse, a „Hogy szóljak Hozzád...” és a „Ha”. Izgalmas a kötetben követni a város hatását a művészekre. Bugovics Zoltánt a fortyogó és mindig változatos, majd lecsendesülő város fogja meg, Baráti Molnár Lóránt a Rába-part hangulatát adja vissza, egy őszi sétára emlékeztetve. Folytathatnám a sort a kötet szerzőivel, helyette ajánlom az olvasóknak, hogy szánjanak néhány órát a versekre, megéri, többek leszünk általuk. A másik könyv egy visszaemlékezés, önéletírás. Boros Bálint „Millérparti igazmesék” című könyvecskéje egy fiatalember ébredése a világra, szegény környezetben, de annál gazdagabb emberi kapcsolatokban, egymás szeretetében és megbecsülésében. Az önéletírás mellett egy korszak hétköznapi krónikáját is olvashatjuk, a kis, velünk való történéseket. Az élet mozaikjaiból állnak a történetek, azokból a szilánkokból, amelyeket szinte mindannyian megéltünk a magunk más és más módján, s bennünk vannak, alakítják napjainkat, jól vagy rosszul formálják énünket. Boros Bálint jó elbeszélő, ő nem mesél, nem szövi színessé a történetet, hanem elmondja, szinte kihallom belőle a nagyanyám, az apám szavait a korról, a hétköznapi történésekről. A jelen a múltból él, és a jövőnek építkezik, Boros Bálint igaz meséi hasznos, alkotó építőkövei ennek az állandó, mindig újat hozó folyamatnak. Várjuk a folytatást! A két kötetben közös még, hogy a megjelenésüket sokan támogatták, akik között számos önkormányzati, országgyűlési képviselő, vállalkozó, vállalkozás található. Talán a szerzőknek vagy az alkotói közösségnek, s talán a kötet szerkesztőinek, szervezőinek köszönhető, hogy sok-sok egyén, szervezet megmozdult a kiadványokért. Ez bizakodásra ad okot, arra, hogy vannak még jó néhányan, akiknek fontos a vers, az irodalom támogatása, s adakozásukkal most nemes gondolatok közreadását szolgálták. Maradjon meg ez a szokásuk továbbra is! egyetemi tanár Kechnitzer János állás Géza nem felejt Két napja azon tűnődöm, hogyan lehet Budapestről Mátészalkán át Bécsbe eljutni. Jó pár térképet elővettem, próbálom frissítgetni földrajzi ismereteimet, a dolog azonban az úristennek se akar összeállni. Márpedig Hofi Géza, az ismert művész a minap Sopronban azt mondta Győr polgármesterének, hogy ha lakhelyéről, Budapestről elindul az osztrák fővárosba, akkor nem Győrön át visz az útja, hanem Mátészalkán keresztül. Az az érzésem, hogy Hofi Géza összekeveri Wient Bucurestivel, Mátészalkán keresztül ugyanis legfeljebb a román fővárosba vagy Ukrajnába lehet eljutni, Ausztriába semmiképp. Más persze a földrajz, s megint más a sértődöttség. Az ember haragjában eltorzulva látja a dolgokat, a Győr táblát olvashatja akár Mátészalkának is, ettől mi még szerencsére nem leszünk Mátészalka. Nem is ez a fő gond, hanem az, ha egy humoristának nincs humora. Ha valaki három évtized után sem képes elfelejteni azt a malőrt, amikor a vízi színpadon kifütyülte a közönség. Hofi három évtizeden át tüntető távolmaradásával „büntette” Győrt, s a minap újfent megerősítette, amíg él, ne is várjuk. Kicsit óvodás módszer ez az örök harag. Annak ellenére is, hogy a város vezetője úrként viselkedett, amikor bocsánatot kért a művésztől. Volt ebben valami gesztusértékű dolog, hogy hagyjuk a fenébe a haragosdit, ne azt nézzük, kinek volt igaza és kinek nem, nézzünk a jövőbe, felejtsük a sérelmeket. Ahogy Győr vállalhatja a harminc évvel ezelőtti silány műsornak járó kifütyülést, úgy vállalhatja a most felkínált békejobbot is. Hogy erre milyen válasz érkezett, az már nem a várostól függött, s nem is a várost minősíti. Hofi ettől persze még Hofi marad. A nép egy része továbbra is lábai előtt hever, mint ahogy Győrt sem rengeti meg alapjaiban a művész folytatólagos bojkottja. Mi továbbra is Hegyeshalmon keresztül megyünk Bécsbe, a művész úr pedig nyugodtan induljon el Mátészalka felé. Ahogy harminc évig kibírtuk Hofi nélkül, úgy a következő harmincat is ki fogjuk bírni. Látva másfél órás soproni műsorát, az az érzésem, nagyon sokat nem vesztünk. Koleszár Tamás vezető újságíró :/ 1 — Nem volt szép Ausztriától, hogy más partnert választott, hiszen a 2004-es sikertelen pályázat után talán lett volna esélyünk arra, hogy megkapjuk a rendezési jogot. Bár az ő szemszögükből nézve igazuk van, mert Svájc mégiscsak gazdagabb, tehetősebb állam, mint a mienk, így bizonyára a stadionokra is többet tudnak fordítani. Mivel a foci egyáltalán nem érdekel, ebben a kérdésben nem tudok állást foglalni. Mindenesetre azt hiszem, hogy Magyarországnak egyelőre nincsen meg a gazdasági háttere ahhoz, hogy ilyen rangos esemény helyszínéül szolgáljon. — Nem értek egyet az osztrákok döntésével, mert legutóbb a kézilabda-vb-t is közösen tartottuk és ott sem volt semmi fennakadás. Véleményem szerint a futball EB-t is probléma nélkül meg tudtuk volna velük rendezni és a sportlétesítményeink az átalakítások és felújítások után biztosan megfeleltek volna a követelményeknek - Várható volt, hogy a sikertelen pályázatunk után más rendezőpartnert választ a szomszédos állam. Magyarország nincs olyan helyzetben, hogy EB-t rendezzen, sem stadionjaink állapota, sem focink nem áll olyan szinten, hogy fogadni tudjuk a legjobb európai csapatokat. Úgy néz ki, a magyar futballra egyelőre nem vevő a világ. Korai lenne még európai szintű versenyt rendezni Magyarországon, szerintem legalább húsz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy képesek legyünk erre a „mutatványra”. Fel kell nőnünk az európai nívóhoz mind futballtudásban, mind létesítmények szempontjából. A pénzt pedig sokkal fontosabb dolgokra kell fordítani, mint a foci. Megkérdeztük rábaközi olvasóinkat Miért mással rendezné a foci EB-t Ausztria? Milus Béla Kény Zsilinszki Gyula Rábapordány Nagy Zoltán Kóny Németh Tamás Csorna Horváth István Csorna Nem látott a nagyképűségtől Szeretnék hozzászólni a Hofi-sztorihoz, amivel a Kisalföld a napokban foglalkozott. Akkor, 1971-ben a Spartacus tinédzser evezőse voltam. A művészeket a Radon vártam, vártuk. Hofi művész úr, akit nagyon tiszteltem, autóval legördült a szigetre. Amint leállította kocsiját, odamentem hozzá autogramos fényképet kérni. Nem szállt ki a kocsiból. Leeresztett ablakán mondta, nincs nála semmilyen fénykép. Nagyon mérges volt és ecsetelte, hogy milyen sérelem érte. Lemaradt a plakátról a neve. Hogy ez milyen sértő ránézve! De ő majd megmutatja! Már érkezésekor úgy döntött, hogy bosszúhadjáratot indít. És megmutatta... Minősíthetetlenül viselkedett a színpadon. Koós Jánossal együtt még fellépett, de a magánszámra már nem került sor, mert amikor szájára vette a közönséget, az akkori város vezetőjét, többen fütyülni kezdtek. Erre sarkon fordult és levonult a színpadról. Valamivel később Korda György művész úr nagyon jól „lereagálta” azt az egy-két embert, aki fütyülni kezdett. Még ma is emlékszem mondataira: „Na-na! Öcsi! Én jól ismerem Győrt és kedves közönségét, Győrre nem ez a viselkedés a jellemző!” És lám, csend lett. Az est egyébként nagy port vert fel, az újságok sokat cikkeztek. Valami következménye lehetett is a dolognak, mert később több fellépésén a tévében mindig megemlítette, hogy van egy város Magyarországon, ahol a párttitkár előre kérné a szövegét, ha fellépne... Nem kellett volna bocsánatot kérni tőle, elégtételt vett akkor. Az akkori vezetőségért pedig egyáltalán nem felelős a mai. És bár mindig szerettem a humorát a művész úrnak, be kell látni, hogy nem látott a nagyképűségtől, és elvárta, hogy mindenki a lába előtt heverjen. Név és cím és a szerkesztőségben Változások előtt a belváros Városunkban az elmúlt két évben elsősorban a peremkerületekben és a lakótelepeken történtek beruházások. Most örömmel mondhatom, hogy kétévi előkészítő munka után a belvárosban is lényeges változások lesznek, amik reményeim szerint megkönnyítik az itt lakók biztonságos közlekedését és városrészünket tovább szépítik. Régóta veszélyes és zsúfolt a Teleki utca-Pálffy utcai közlekedési tengely, nagy a személygépkocsi-forgalom és itt történik a legtöbb gyalogosbaleset, amit a statisztikai adatok is bizonyítanak. Márciusban kezdődik egy építkezés, ami a Teleki u.-Árpád út kereszteződésében gyalogos-járdaszigetek kiépítését, a Teleki u.-Bajcsy-Zsilinszky útnál körforgalom létesítését, a Teleki u.-Pálffy u. kereszteződésében gyalogos-járdaszigetek kiépítését, a Pálffy u.-Újvilág u. kereszteződésében a biztonságos kanyarodás és gyalogosforgalom feltételeinek megteremtését jelenti. Az építés ideje alatt sok gondunk lesz, de utána biztonságosabbá válik a közlekedés és valószínű, csökken az átmenő forgalom is. Régóta szívügyem a Széchenyi tér felújítása, amit megerősített a bencés gimnázium előtt kialakított kis tér sikere. Örömmel mondhatom, hogy kimozdultunk a holtpontról a Széchenyi tér ügyében. Ebben az évben elkezdődik a fásítás és a lámpatestek kicserélése. Remélem, a következő évben megtörténik a tér burkolatának felújítása is. Nem marad ki másik terünk, a Dunakapu tér sem, ahol egyelőre a „Vaskakas kút” felújítása történik meg az útkezelő szervezet és a Komszol kft. hathatós támogatásával. Meggyőződésem, hogy azok a beruházások, amelyekről röviden beszámoltam, komfortosabb és szebb belvárost eredményeznek. Dr. Somogyi Tivadar önkormányzati képviselő, Belváros, II. számú választókerület 2001. március 1. csütörtök Muszáj nekünk pereskedni? 2000 decemberében a szigetközi falvakat járó Lipták ügyvéd úr jogos követelésekkel, valódi sérelmekkel találkozott. A december eleji Kisalföld-cikk pedig tovább bátorította a lakosokat: minden falu elégedetlen, s úgy tűnik, ez a kormány is csak a szavazatok megszerzéséig tartotta fontosnak Szigetközt. Valójában nem történik semmi. A lipóti képviselő-testületben is kezdett eluralkodni a pesszimizmus: másfél éve indított rehabilitációs pályázatunk állítólag nyert, a Környezetvédelmi Minisztériummal meg is kötöttük a szerződést, a pénzt már régen kellett volna utalni, de az csak nem jelent meg számlánkon. Valóban, akkor nem tudtunk mást mondani az embereknek, mint azt, hogy meg kell próbálni... Aztán úgy, ahogy volt, el is felejtettük az egészet. Mostanra kezdenek beérni kétéves erőfeszítéseink, pályázataink nyertek, vagy nyerő állást mutatnak. A visszautalt pénzekből tényleges rehabilitációs munkák indultak meg. Ráadásul helyi vállalkozók végzik a munkát, ami duplán haszon: a pénz itt marad a faluban, ugyanakkor 800 óra társadalmi munkával a kapott 15 millióból 22 milliós beruházást végzünk. Két második pályázatunk is befutó, melyekkel a falu környéke igazán vonzó lesz a turisták és a befektetők számára. Tehát rövid időn belül jelentősen csökken a környezeti kár, ugyanakkor új munkahelyek teremtődnek. Pedig még csak az elején tartunk, de az már most látszik, hogy megmozdult valami. A jó törvények, jó pályázatok útján jó helyre juttatott támogatás minden forintja 2-3 másikat vonz, mely soha nem látott perspektívát nyit falunknak. Éppen ezért ez úton is megköszönjük Lipták úrnak ill. az amerikai Magyar Környezetvédelmi Alapnak segítő szándékát, de az élet már túllépett az akkori problémákon. A jelen helyzetben nem pereskedni akarunk, hanem élni a pályázati lehetőségekkel. Meg szeretnénk mutatni, hogy van más út is, mint az örökös szembenállás! (A pereskedés soha nem volt honos közösségünkben.) Dr. Bertalan István önkormányzati képviselő A pék válaszol Tisztelt Mező Sándor! Először is hadd köszönjem meg, február 21-én megjelent leveléből kiderült, hogy a lipóti kenyeret választotta. Mivel sok kereskedő panasszal fordult felém, hogyan lehetséges ilyen árkülönbség, szeretnék reagálni. Vállalkozásom két bolttal is rendelkezik, így gondolom, hogy kereskedői szempontból is tudok válaszolni. Köztudott, hogy a kereskedők lehetőségüktől függően a kenyérár-emelési időszakot egy héttel, illetve tíz nappal meg tudták hosszabbítani. Biztosra veszem, hogy ön a 130 forintos kenyeret olyan boltban vásárolta, ahol még áremelés előtti áron árulták. A következő vásárlása abban az üzletben lehetett, ahol már emeltük az árakat. Minden kereskedő mindent megtesz, hogy a vevőket becsalja az üzletbe, és sokszor az alapvető élelmiszereket átlagnál alacsonyabb árréssel árulják. Valószínűnek tartom, hogy Önnél mind a két tényező közrejátszott. Tudni kell, hogy a pékek nem viszik vissza az üzletből az el nem fogyott kenyeret, és ezáltal a kereskedőknek nagyon sok esetben nem gazdaságos kenyeret árulni! Tóth Péter lipóti pék A KISALFÖLD KIADÓ Kft. üdülési célra kiadó, 10-30 fő befogadására alkalmas BALATON-PART NYARALÓT vagy APARTMANOKAT keres. A bérlet időtartama 2001. június 1-jétől augusztus 31-ig. Helyszíne közvetlenül a Balaton partján lévő településen. A jelentkezéseket „Nyaraló” jeligére a kiadó címére (9002 Győr, Pf. 28.) kérjük, szíveskedjenek megküldeni.