Kisalföld, 2001. november (56. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-02 / 255. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu Fábián György főszerkesztő-helyettes Szélvihar Az ősz mindenszentek előtt simogató meleggel köszöntött be hozzánk. A mécsesek lángjának csak kis szellővel kellett megbirkóznia. November elsején azonban feltámadt a szél, és viharrá erősödve lerázta a fák sárgult leveleit. Ilyenkor mindig eszembe jut az az afrikai vagy ausztráliai, esetleg indonéziai törzs, ahol évről évre fel kell másznia egy pálmafára a főnöknek. Amint felért a legtetejére, hű alattvalói eszelősen kezdik rángatni a vékonyka fát. Ha megkapaszkodik, még egy év az övé, ha leesik, már nem volt alkalmas a vezér szerepére. A magyar szélvihar csak kicsivel kegyesebb, mert sok fát megcibál ugyan, de a lezuhanóknak nem kell feltétlenül végleg eltűnniük, sőt, akár még egy új életben is reménykedhetnek úgy négy év múlva. Merthogy az igazi szélvihar négyévente köszönt reánk. Akkor aztán cibál mindent és mindenkit. Nem nézve azt, hogy az emberek közül ki a fára termett, és ki az, aki csak a fák árnyékából próbálja nyakát nyújtani a fény felé. Alapvetően persze örülhetnénk minden ilyen viharnak, hiszen a majdani megújulás lehetőségét is magával hozza, valamitől azonban nálunk még nem mindig tudja a szél, merre és főleg hogyan fújjon. Miért van az, hogy a tisztulás nálunk általában tisztogatást jelent, hogy a hűsítő fuvallat felemelő, majd porba sújtó tornádó, hogy a vihar általában olyan erős, hogy nem csupán az enyészetre méltó leveleket, de a fákat is kicsavarja tövestől. Pedig ezek jövőre is gyümölcsöt hozhatnának... Készülünk a választásokra. Már minden arról szól, hogy aki magyar, velünk tart! A velünk általában behelyettesíthető mindegyik párt nevével, mindegyik társaság kollektív hurrájával. Azok persze egy kicsit előnyben vannak, akik a végrehajtó hatalomhoz most közelebb állnak. A szél leginkább felőlük fúj, és töröl el mindent, ami az útjába áll. Ne legyenek illúzióink. Ezt minden szélgép így csinálja. A különbség talán csak annyi lehet, hogy milyen sebességre állítják a turbinákat, s milyen gyorsan szeretnének tabula rasát csinálni. A novemberi szélvihar elért bennünket. Ez törvényszerű, azt azonban nem kellene engedni, hogy magával ragadjon mindent, ami eddig már ének, hagyomány, egyszerűen fogalmazva: jó volt. Eljöhetne végre az idő, hogy emberi létünk énelmet adó kis lángjait, a családot, a megélést, a kultúrát, a jólétet szélbiztos és vidáman világító mécsesek gondjaira bízzuk. A temetőben járva Egy évszázadnyi tragédiatörténelem „szabadtéri levéltárában”, a mosoni temetőben járok, ahol az egyéni dalsorsokra a feliratok rövid szövegéből és az évszámok összefüggéseiből lehet csupán következtetni. A régi márványoszlopok betűi stílusosan formáltak, a szövegek egy része német nyelvű, talán még a Monarchia idejéből való. A sírok között vannak méltóságteljesen gazdagok és iszonyúan szegények is, mintha ez utóbbiak nyomorúsága még halálukban is kísértené őket. A bejárathoz közel keretes fénykép, melyen egykori iskolatársam gimnazista korú képe látható. Jobbra a trafikos néni, kissé távolabb a fiatalságának derekán elhunyt kőfaragómester. Apám sírjához érek. A sors hosszú, tartalmas élettel ajándékozta meg. Mindig köztiszteletben állt, jól ismert alakja volt a ’60-70-es évek Magyar utcai kereskedőtársadalmának. Tisztességes úton megszerzett, kevéske vagyona népes családja szerény fenntartásához volt elegendő, többre nem tellett, de ez nem is volt olyan nagy baj. Arra gondolok, milyen kevés időt fordítottunk annak idején beszélgetésre. Biztosan én vagyok a hibás, mert a késői kamaszkor lázadozásai közepette nem figyeltem eléggé az élet nagy tanulságaira és bölcsességeire. Ő pedig - talán túlértékelve egyetemista fiát - biztosan úgy gondolta, talán nincs is szüksége az eszmecserékre. Sorsom később úgy alakult, hogy az egyetem elvégzése után egy távoli országrészben teremtettem otthont magamnak és családomnak, és a nagy távolság miatt ritkán utazhattam haza. Végleg elmaradtak a korábbi apa-fiú beszélgetések, aminek nagy kárát láttam, mert amit egy élettapasztalat bölcsességéből könnyen megtudhattam volna, azt a magam kárán kellett megtanulnom. Most a temetőben sok mindent be kellene pótolni, de már csak kérdezni lehet, azt is némán, belülről. Kérdezem is, hogyan gondolod, apám, a világ dolgainak mostani folyását? Biztosan ugyanúgy, ahogyan én, válaszolom meg magamnak. Köszönöm, ez megnyugtatott. HAT SzÖG - Mivel vállalkozó vagyok, ezért minden évben úgy tervezhettem a feladataimat, hogy mindenszentekre és halottak napjára ne maradjon munka. A munkaszüneti nap ötletét viszont jónak tartom, mert az emberek nagy része valóban csak így tudja meglátogatni elhunyt hozzátartozói sírját. - Most, hogy a férjem meghalt, a gyermekeimmel és az unokáimmal jöttem a temetőbe. Nagy könnyebbséget jelent a munkaszüneti nap, mert így sokkal könynyebben tudtunk időpontot egyeztetni. - Nagyon sokat segít nekünk az a tény, hogy az ünnep alatt nem kell dolgozni. Szeretteinket így is két napig látogatjuk, közben pedig marad egy kis idő a pihenésre is. - A vidéken eltemetett nagyszülőket és dédszülőket a munkaszüneti napnak hála nyugodtan tudjuk meglátogatni. A halottak napja a mindenszentekkel együtt kétnapos ünnep nálunk, és így méltóan tudunk emlékezni. Az emberek valóban túl elfoglaltak ahhoz, hogy legyen idejük az emlékezésre. Azáltal viszont, hogy nem kell dolgozniuk, a halottaikat is nyugodtabban tudják meglátogatni, s ez nekik — nekünk nagy segítséget jelent. Megkérdeztük olvasóinkat Segítséget jelent-e a munkaszüneti nap? Németh Imre Hartai Lajosné Kovács Rezsőné Némethné Varga Ilona Oláh Károly vállalkozó nyugdíjas titkárnő külker, asszisztens eladó KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Szomorú évforduló Tavaly október elején meghalt Kapuvár második legidősebb lakója. 97 éves volt. Ő volt a nagyapám. Mozgalmas, nehéz élete volt. 13 éves korától kezdve folyamatosan dolgozott. Sokáig vezette a kisvonatot Kapuvár és Pomogy között. Majdnem húsz évig bejárt a győri vagongyárba. Becsületes munkájáért több kitüntetést kapott. Sokat segített a rokonoknak, ismerősöknek, gyakran hívták kisebb-nagyobb javításokra Imre bácsit. Csak segített, de soha nem ártott senkinek. Átélte a két világháborút, „vendégül látta” a német és az orosz katonákat, jól ismerte az ’56-os forradalom kapuvári hősét, Szigethy Attilát. Amikor fiatal koráról mesélt, képzeletben teljesen más világba cseppentünk vissza. Nem volt autó, még bicikli is alig, voltak ellenben urak és „normális” emberek. Nagypapám emléke számomra csodálatos kapuvári nyaralásokkal fonódik össze. Sok-sok játék az unokatestvéreimmel, fürdés és tutajozás a Kis-Rábába n, kirándulások a Fertő tóhoz, később Burgenlandba, családfakutatás a plébánián élmények, amelyek már csak emlékként élnek tovább. Az utóbbi években az élet nagyon felgyorsult, egyre elfoglaltabbak lettünk, egyre kevesebbet tudtuk látogatni. A papa szeptember végén kórházba került, majd csendben elaludt. Már a régi kapuvári ház sem a miénk, hamarosan lebontják. Néha éjjel, álmaimban visszatérek a csodavilágba, ahol mindig nagyon boldog voltam, újra beszélek a papával, és tisztán látom magam előtt azokat a képeket, amelyek élőben már soha többé nem láthatók... Reggel felébredve, a tükörben találkozom vele részben újra: az én szemem is ugyanolyan kék, mint az övé volt. Kallós Gábor, Győr Reménykedő rekordosok Az UKM Rekord Rt. jövőjének javulása nekünk, a cégnél dolgozóknak is egy jobb létet hozhat, ezért a gyár sorsával kapcsolatos bizakodásunknak mindig új lendületet ad egy-egy cikk megjelenése, vagy az, ha véleményünket meghallgatják. A cég értékesítése sem hagyhat hidegen bennünket, ezért reménykedünk sikerében. Tudomásom szerint egyébként a győri UKM Rekord Rt. eladására kiírt második pályázatot a felszámoló eredménytelennek nyilvánította és ismét új pályázat kiírását rendelte el. Ez lesz a harmadik forduló, mely reményeink szerint a végleges megoldást jelenti a cég stabilizációjában és remélhetően esélyt ad nekünk, rekordos dolgozók számára a tisztességes újrakezdéshez. Talán már mi is tanultunk annyit a demokráciáról, hogy tudjuk, nem kell feltétlenül olyan emberek szavára adni, akik csak az önös érdekeiket tartják szem előtt. Az elmúlt években négyen irányították a céget, közülük hárman olyan magyar vezetők, akiknek a munkájával elégedettek voltunk, sőt, bármikor szívesen dolgoznánk az ő irányításuk alatt. A problémát a társaság működésében véleményem szerint a német tulajdonos, illetve a tulajdonosi kör által megbízott nem magyar vezető okozta, neki „köszönhetően” kellett az elmúlt két évben a munkásoknak azokat a sérelmeket elszenvedniük, melyekről - főképpen tavaly - a Kisalföld is többször írt. Rónaszéki István, az UKM Rekord Rt. szakszervezeti bizottságának titkára Szabadnapon, becsülettel Két hete Győrben elveszett a pénztárcám. Megköszönöm annak a kedves győri házaspárnak a jóságát, akik visszahozták. Nemcsak pénz volt benne, hanem fontos iratok is: személyi igazolvány, jogosítvány, tb-kártya, az enyém és a gyermekeimé. Horváth Zoltánné megtalálta, és másnap férjével elhozták nekem. Személyimben több cím is volt. Ők lelkiismeretesen végigjárták azokat, hogy mindenképpen megkapjam tárcámat. Vasárnap, pihenőnapjukon Vámosszabadira hozták házhoz. Önzetlen segítségüket ezúton köszönöm. S. M., Vámosszabadi MESSER® Messer Hungarogáz Ipari Gázgyártó és Forgalmazó Kft. Német tulajdonú multinacionális cég magyarországi leányvállalata északnyugat-magyarországi értékesítési tevékenységének további erősítéséhez műszaki üzletkötő kollégát keres, győri munkahellyel. Elvárásaink: • lehetőleg felsőfokú műszaki végzettség, • német- és/vagy angolnyelv-tudás, • jogosítvány, • jó kapcsolatteremtő képesség, • vevőorientáltság, • önállóság • értékesítési gyakorlat. Amit kínálunk: • változatos és felelősségteljes munka, • stabil vállalati háttér, • szakmai fejlődési lehetőség • szolgálati gépkocsi magáncélú használatra is. A fényképes német és magyar nyelvű önéletrajzokat Sipos Magdolna munkaügyi vezető részére, az alábbi címre kérjük postázni: 1044 Budapest, Váci út 117. További információval a 435-1164-es telefonszámon szolgálunk. mi Győri, egyedi gépek tervezésével és kivitelezésével foglalkozó autóipari beszállító cég keres gyártás-előkészítő, illetve projektvezető munkakörbe tapasztalattal rendelkező gépészmérnököt. Feltétel: tárgyalóképes németnyelv-tudás, angolnyelv-tudás előnyt jelent. Amit biztosítunk: versenyképes fizetés, folyamatos szakmai továbbképzések. Amennyiben a kívánt ismeretekkel rendelkezik és a szakterületünk elnyerte tetszését, önéletrajzát „Pályázat" jeligére, ______________a 9001 Győr, Pf. 640 címre várjuk._______________| BEMUTATÓTEREMNEK IS ALKALMAS, főútvonalon lévő, jó parkolási lehetőséggel rendelkező, GYŐRI exkluzív ÁRUHÁZ (400 m2+180 m2-es), valamint egy 260 m2-es IRODARÉSZ együtt vagy külön-külön is BÉRELHETŐ. •Tel.: 06 30/9495-688 2001. november 2., péntek A „papramorgó” A köd ülte nagyhegyi gyümölcsösben Bandi barátom és felesége védőhálóval kötözik körbe a pótlásként ültetett szilvafák törzsét. Bandi, szája szélén örökké bóklászó mosollyal, anekdotákkal, történetekkel fűszerezi a munkát - gyümölcsfák közül a szilva a legcsodálatosabb. De nemcsak a gyümölcse, hanem a belőle készült pálinka is az. Bor után a második legszentebb italunk. No nem azért, mert a papok találták fel, amikor gyógynövénypárlatot akartak készíteni és jóféle kisüsti lett az eredmény, hanem mert bármilyen kis kupicával iszol, arcoddal önkéntelen áhítattal, hacsak egy pillanatra is, az égre tekintesz. Biztos forrásból tudom, miért hívják „papramorgónak”. Már Ferenc Jóska idejében szokás volt karácsony előtt a hajnali misék tartása. Falusi ember pedig ha tehette, indulás előtt, éhgyomorra szeretett egy kupicával benyakalni. Az egyik atyafi a sötét kamrában tapogatózva borospoharat talált, hát azt töltötte meg és itta ki. A templomba érve már feszítette mellét az akaraterő és bizony megmorogta, kritizálta a papot. Hát azóta nevezik a pálinkát „papramorgónak”. Kuklis József, Győrszentiván