Kisalföld, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-02 / 76. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu KISALFÖLD felelős szerkesztő E-mail szupernagyinak A szupernagyi magára hányta a legvadibb szerkóját. Tutira akart menni, e-mailt kapott, ne hagyja ki a végkiárusítást a Plazában. Nem tudom, ki érti az első mondatot. Azt jelenti, hogy a fiatalos küllemű nagymama a legújabb ruháját vette fel, hogy a nagyáruházba induljon. Elektronikus levélüzenetet kapott ugyanis: megkezdődött a végkiárusítás. Arról már nincs hírem, hogy a vásárló a shopban kezdte-e a né­zelődést vagy vásárolt-e valamit. E jegyzet lényege elsősorban ez­úttal nem a vásárlás sikerére vagy sikertelenségére irányul, hanem a nyelvhasználatra. Tudom, hogy se intelem, se jó tanács az em­lített ügyben szinte semmit sem ér. Szóba hoznom azért illik még­is, mert tavaly törvényt alkottak a honatyák az idegen nyelvű üz­letekről, árukról, plakátokról, mondván, azoknak magyar válto­zatát is le kell írni. A törvény hatálya a következő évtől érvényes. A törvényalkotók elégedetten dőltek hátra. Ők teljesítették a rájuk eső részt. A törvény alkalmazói ellenben pesszimisták. Eme érzetük magyarázatát azért adják, mert a törvény alól túl sok a kibúvó. Egyik reklámszakember úgy nyilatkozott, hogy a kivételek száma éppen százra tehető. Maradhat a cég­ és az áru­név is idegen nyelven, ha a nagyközönség felismeri valamennyit. És még a lejárati határidőn túl lesznek olyan közérdekű közle­mények, amelyeknél engedélyezik az idegen szöveg köztéri hasz­nálatát. Mindezek ismeretében már most kijelenthetem a kedves olvasóimnak, hogy a törvény magyarnyelv-védő funkciója ma­radéktalanul nem ér célt. Lesznek majd perek, mert akik ellen szankciókat, büntetéseket, tiltásokat vezetnek be, azok kivétele­kért folyamodnak. A jog útvesztőiben jó ideig kavarognak majd ilyen ügyek. Feltételezem csupán, hogy a nagyik eközben az ol­csó árukkal megrakottan hazaérkeznek. Unokájuk így fogadja őket: „Milyen jó, hogy tutira mentél, látod, mit ér az e-mailem?” És jókedvűen nevetnek. Mert ilyen a világ. A törvényt így vagy úgy, átírja az élet, még akkor is, ha tudván tudjuk: aki szabályt szeg, rajtaveszthet. A Tragédiáról Megvolt a Tragédia előadása. Örömmel észleltem, hogy további gán­­csoskodásra nincsen ok. Nemcsak azok jutottak szerephez, akik oly na­gyon akarták ezt a színházat és előadást, hanem az ellenzők oldalát kép­viselő színészek is. E tekintetben tehát nem történt „baj”. Olyan művet, amely hosszú időre szólóan tartalmaz igazságokat, bölcsességeket, ad út­mutatást, szabad hozzáigazítani az adott kor kifejezési formáihoz. Még szöveget kihúzni is szabad. Vannak azonban olyan dolgok, melyeket nem szabad megtenni, melyeket nem szabad feláldozni a modernség (modernkedés?) oltárán. Az Úr, a Föld-szellem, Ádám, Éva és Lucifer nem hiányozhat. Mindnyájan főszereplők, még akkor is, ha (az első ket­tő) röviden „csupán” az eszmei alapot adják meg néhány mondatban. Az Úr hangja semmiféle klippel (amely önmagában is semmitmondó találmány) nem helyettesíthető. Ez teljes leértékelése Madách elképze­lésének. Az egész emberi szenvedés, a küzdelem és a törekvés látszólagos hiábavalósága a befejező mondatban oldódik fel. Gondolom, minden műnek egyik leglényegesebb része annak zárómondata(i). Ez itt külön­leges hangsúlyt és értelmet kap. Ez volna az ellenpont és a teljes feloldás. Enélkül („Mondottam, ember, küzdj és bízva bízzál!”) a darab befeje­zetlen! (De talán borzasztóbb lett volna, ha ez is klipen jelenik meg!) A rendezésben voltak remek ötletek pl.: a gömb (­Föld, védőburok), a lu­gas-parti játék, a falanszter (ott volt igazán szerepe a vetítésnek!), a be­fejező fény- és vízsugár stb. A (londoni) technozene (ami zeneileg sem nagy találmány) inkább a figyelmet vonta el. A piros Mikulásokról aka­­ratlanul is a Boros-Bochkor reklám kellett hogy eszünkbe jusson. Oly­kor már szinte vártam a Pa-Dö-Dő párost is. Már itt, helyben is meg­szoktuk, hogy egyre több színész hangja egyre nehezebben „jön le” a színpadról beszédtechnikai hiányosságok miatt, ebben a játékban ez vi­szont az egésznek vont le (sokad) az értékéből. Főszerepben ez elfogad­­hatatlan, megengedhetetlen. Az Arany János által végső formába öntött nyelvezettel ez ellen tiltakozik. Nem érthető, hogy miért nem kapott több nemzet színésze szerepet. Mégis öröm volt. Született valami a kul­turális életünkben, amely még sokaknak fog emelkedett estét jelenteni. K. I. nyugdíjas, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. Megkérdeztük mosonmagyaróvári és környéki olvasóinkat Milyen verssel ment locsolni? — Dávid fiam tanult néhány gyermekmondókát az óvo­dában, szerintem ezek ara­nyosak voltak és illettek az alkalomhoz. Mi most ilyen rigmusokkal mentünk el együtt locsolni, jobbára per­sze a pici kedvéért. Ahogy ilyenkor ildomos, megláto­gattuk a szomszédokat, a ro­konságot és az ismerősöket. - Különösebben nem foglal­koztam az ünneppel és szerin­tem megtette a régi, jól bevált locsolóvers is. A családtagok ennek ugyanúgy örültek, mintha valami különlegesség­gel vagy viccessel álltam volna eléjük. A mi korosztályunk már nem járja az utcákat és a hagyománynak leginkább a rokonságban teszünk eleget. — Szigorúan csak a család­tagokat locsoltam meg a korábbról ismert mondó­­kákkal. Ők viszont el is várták, mert ez a gesztus húsvétkor nálunk nem ma­radhat el. A haveri kör azonban nem igényli ugyanezt, velük inkább a vasárnap esti bulira kon­centráltunk. - A szülőktől tanult és talán már sablonszövegnek számító versikével indultam útnak. Az ünneplésbe nem lehetett na­gyon belemerülni. Egyrészt azért, mert soha nem tudha­tom, hogy kell-e még kocsiba ülnöm és megkeres-e valaki egy sürgős munkával. Más­részt azért, mert mától újból dolgozni kell. - A hagyományos mondókát választottam és nem is na­gyon akarok már másikat megtanulni. Az elmúlt évek gyakorlatához hűen először a feleségemet locsoltam meg, azután pedig elballagtam né­hány ismerőshöz is, a mama ezalatt otthon fogadta a lo­csolókat. Az ünnepi ebédet már együtt költöttük el. Balázs József esztergályos Antalkovics Bálint kő­művestanuló Bagonyi Mihály kő­művestanuló Tamás József autószerelő Radó László nyugdíjas Ha kikötik a villanyt Nem tudok napirendre térni a történtek felett, nem rólam van szó, hanem egy négytagú családról, amelynek két középiskolás gyermeke van és csak szűkösen tudják előteremteni a mindennapra valót. Elmaradtak a februári villanyszámlával, várta az anya a 20-án érkező nyugdíját, hogy befizeti a számlát. Mire hazajött a csekk feladásából, a villanyt kikötötték és egy hatezer forint feletti csekket dobtak az ajtóba Rögtön telefonált és azt mondták, fizesse be azt is, úgy visszakötik. Kétségbeesve elrohant a csekkel, be is fizette, újra telefonáltak, hogy befizették, mire azt válaszol­ták, „faxolják el mind a két csekket”, úgy majd visszakötik, de sem a polgármesteri hivatalban, sem a postán nincs fax. (Posta csak a szomszéd faluban van), így a következő nap Csornára kellett utazni és onnan fa­­xolták el. Másnap a villanyt visszakötötték. Ha egy kis emberség vagy megértés van az ÉDÁSZ-dolgozókban és várnak, vagy a szomszédban érdeklődnek, hogy miről van szó, talán megértik, miért fizetnek késve. A szívem fájt, mikor láttam a busszal hazaérkezett gyermek könnyeit, ami­kor gyertyavilágnál készült a másnapi leckére. Név és cím a szerkesztőségben két a világversenyekről. Tizennyolc évesen beleuntam abba, hogy egy válogatottal való nemzetközi szereplés csak az álmaimban létezzen. Em­lékezzünk csak vissza bukaresti szerepléseinkre! Ellenséges volt a fogad­tatás. Hazánk fiai mégsem tudták magukat úgy „felszívni” büszkeséggel, és akarattal, hogy legalább egyszer fektették volna két vállra a sárga me­zeseket. Pedig Romániában sincs óriási gazdagság. El kell ismernünk, hogy a román labdarúgóknak nagyobb az elhatározásuk. No persze, aki­nek nem inge, ne vegye magára! Hiányolom a nagy tehetségeket a nem­zeti tizenegyből. Mikor olvad be a kezdőcsapatba Farkas Balázs, Gera Zoltán? Hova tűnt Fehér Miklós? Hol van Szabics Imre? Talán titok? A válasz legtöbbször. Még nem értek be. Véleményem szerint in­kább rendelkezzen egy játékos nem teljesen „kiforrt” játékkal, mint már „ellőtt” technikával. Amikor ebbe az írásba belefogtam, arra gon­doltam, ha ezt Hidegkúti hallaná... Eszembe jutott. Tudta. Felhívta az edzők figyelmét, hogy haladni kell a korral! Ki merem jelenteni: amennyiben a magyar foci sürgősen nem lép előre, halálra van ítélve! Egyre nagyobb a lemaradásunk. A lelátókon hétről hétre kevesebb az ember. A színvonal egyre alacsonyabb, a jegyár egyre magasabb. Van még remény az újrakezdésre, vagy marad a szerda este? Virág Dávid, Mezőőrs Foci Magyarországon Februárban elvesztettük Magyarország egykori középcsatárát, az aranylábú Hidegkútit. Emlékeinkben örökké élni fog az angoloknak vá­gott három gólja. A társak közül mára négyen maradtak. Élőben sajnos nem volt alkalmam megtekinteni az aranycsapat kiváló játékát. Meg­döbbentem, mikor először hallottam, hogy 50 ezer, de akár 100 ezer ember is kíváncsi volt Lóránt, Buzánszky, Hidegkúti, Kocsis, Zakariás, Czibor, Bozsik, Budai, Lantos, Puskás és Grosics játékára. Ma már nem csodálkozom, és előbb megnéztem egyet az archív felvételekből, mint hogy izgulva várjam a szombat délutánt. Ugyanakkor szerdánként nem mulasztom el megtekinteni a Bajnokok Ligája-közvetítést. Örülök, ha magyar játékost látok valamelyik csapatban. Épp ezért voltam oly bol­dog, mikor a Ferencváros ringbe szállt a legnevesebb kupáért folyó küz­delemben. Manapság a pénz hiányát tartják a legégetőbb problémának. Úgy gondolom, itt mentalitásbeli hiányosságok vannak. Ha a fülembe jut a hír, hogy válogatottmérkőzés lesz, már előre eltervezem magam­ban, hogy nem fogom megnézni. Valami mégis arra inspirál, hogy be­kapcsoljam a televíziót. Minduntalan csalódnom kell. Ezek után azt mondom, hogy inkább a kézilabdát, a vízilabdát, az öttusát támogassuk. De említhetnénk még számos sportágat, amiben a magyarok maradan­dót alkottak az utóbbi években. Nem szabad, hogy a „profi” foci elszívja a pénzt az evezőssportoktól, amik menetrendszerűen szállítják az érmet Allianz (ifi) Allianz Hungária Biztosító Rt. Piacvezető részvénytársaságunk, az Allianz Hungária Biztosító Rt. olyan munkatársakat vár, akik készek egy sikeres csapat aktív tagjaként az ügyféligények professzionális szolgálatára. Most győri fiókunkba keresünk biztosítási üzletkötőket. Leendő munkatársunk feladata ügyfeleink igényeinek felmérése, a megfelelő biztosítási termék kiválasztásában való tanácsadás, valamint rendszeres kapcsolattartás lesz. Olyan, legalább középfokú végzettségű pályázók jelentkezését várjuk, akik jó kapcsolatteremtő készséggel, kellő rátermettséggel és üzleti érzékkel rendelkeznek, valamint tudnak és akarnak keményen küzdeni céljaik eléréséért. Munkatársainknak teljesítményarányos jövedelmet, nemzetközileg élenjáró ismereteket, a folyamatos fejlődés lehetőségét és egy piacvezető nagyvállalat stabilitását nyújtjuk. Ha hirdetésünk felkeltette az érdeklődését, keressen bennünket az alábbi telefonszámokon: Allianz Hungária Biztosító Rt., Nyugat-dunántúli Igazgatóság, Győri Fiók 9022 Győr, Tarcsay Vilmos u. 23. Törő Lajos üzleti vezető: 96/500-958, Stomp János üzleti vezető: 96/500-971, Gulyás Ferenc üzleti vezető: 96/500-962. 2002. április 2., kedd Kár, kár, kárpótlás Korokon át­ívelő probléma a következő: nagy gondot, felelősséget, munkát vállal magára az a párt, amelyik kezébe a kormányrúd kerül. Sok a megoldásra váró feladat, amit rég meg kellett volna oldani. Ne­vezetesen, olyan országok állampolgárainak fizettünk kárpótlást, akik sokkal gazdagabbak nálunk. Dunába vizet! Szemrebbenés nélkül el is fo­gadták a szegény rokontól. Rosszul sáfárkodtunk a kezünkben levő ta­lentumokkal. Helyesebb lett volna azt mondani: járni jár, csak nem jut, mert kell egészségügyre, oktatásra, az elszegényedett réteg felkarolására, az alacsony nyugdíjakból élők helyzetének könnyítésére és az ifjúság anyagi gondjainak orvoslására. Sajnos ez a hajó elment, elúszott. Ott tar­tunk, hogy saját magunkat ostorozzuk, korbácsoljuk, ezek az ütések ge­nerációkon át sajogni fognak! Vagy mégsem? A magyar népnek van egy régi jogos követelése a Lajtán túliak felé: a keletről érkező hódítókat 150 évig feltartóztattuk, elhullottak legjobbjaink a hosszú harc alatt. Ők meg gyarmatokat hódítottak. Épp ideje lenne a számlát kamatostól kiegyen­líteni, de a fülük botját sem billegetik. Helyette folyton határidőket mó­dosítanak, a mézesmadzagot húzogatják az EU-csatlakozást illetően, mi meg várjuk a szebb jövőt. Sietnünk kell, nincs sok időnk, mert a bölcső és a koporsó között az út nagyon rövid, túl vagyunk az út felén, nehogy vágyainkra, a hallgatag csendességben a fákról hervadt, sárga levelek és sűrű harmatcseppek hulljanak (akkor már késő lesz). Medgyessy Imre, Jánossomorja Innovatív megoldások www.different.hu fl Akciós NEC számítógépek legális szoftverrel! / Használjon márkás számítógépet legális szoftverrel. / Ha most vásárol akciós számítógépeinkből, / egy hónap ingyenes Internethozzáférést kap! /­­ AKCIÓS AKCIÓS AKCIÓS Korlátlan Internethozzáférés ISDN-vonalon­­ mindössze nettó 3.000,-Ft-ért Ügyfélszolgálat és brai­il«tetszem, Intimet Café & Club H-9022 Győr, Liszt Ferenc u. 20. Telefon: (%) 516 818 Nyitva tartás: Fax: (96) 317 675 hétfő - péntek 9-21 óráin E-mail infod* different.hu szombat 15-21 óráig 'T- Different Group simply different

Next