Kisalföld, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2003-10-01 / 229. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu dud. A jó erkölcs A Legfelsőbb Bíróság a múlt héten döntött a hét évvel ezelőtt az évtized botrányának kikiáltott Tocsik-perben. A jogásznő 804 millió forintos sikerdíját jó erkölcsbe ütközőnek minősítette. Az öttagú felülvizsgálati tanács nemcsak a konkrét kérdésben hozott ítéletet, hanem elveket is megfogalmazott. Ezentúl a gyakorló ügyvédeknek és a bíráknak is egyazon dolgot kell érteniük a jó erkölcs fogalma alatt. Eddig kinek-kinek a lelkiismeretére volt bízva, hogy egy sikerdíj vagy munkadíj erkölcsös, vagy sem. És ez így nem volt korrekt. Vegyünk egy egyszerű példát: elviszem az autót a szerelőhöz, a mester belekukkant és azt mondja: húszezer. Az összeg hallatán majd hanyatt esek és csak annyit tudok mondani: ezért az apróságért? Szóval ebben a konkrét esetben mindketten biztosak vagyunk a magunk igazában. Ő abban, hogy erkölcsileg oké az ár, én pedig abban, hogy nem oké. Mert hát különbözőek vagyunk. Most általánosságban azt mondta ki a felülvizsgálati tanács, hogy a jó erkölcs, a társadalom értékítélete a szerződéskötési szabadság egyik korlátja az üzleti életben. Azt is rögzítette: ,A törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilván sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat. Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékítélete az erkölcsi mérce...” Végre! Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, a Tocsik Mártával párhuzamosan tevékenykedő Vektor Rt.-ről mikor mondják ki: a jó erkölcsbe ütközően vettek fel sikerdíjat az önkormányzatoktól. Mert végső soron mindketten - Tocsik és a Vektor - ugyanazt a közpénzt, az önkormányzatok privatizációs járandóságát rövidítették meg. Azzal a különbséggel, hogy egyikük az állam, másikuk az önkormányzat oldaláról csapolta meg a kasszát. Ráadásul Tocsik 804 milliójának nagy része valószínűleg visszakerül az állam zsebébe. Kérdezem: a Vektor pénze nem kerülhetne vissza az önkormányzatokhoz? Lenne mire költeniük. S ha már a jó erkölcsnél tartunk, van még egy kérdésem: mit érdemel az az ÁPV Rt., amely törvényben foglalt kötelességét figyelmen kívül hagyva nem fizetett az önkormányzatoknak? Elnézte, sőt, elfogadta, hogy ügyeskedő magánszemélyek kufárkodjanak az adófizetők pénzével. bodvai.ildiko@kisalfold.hu Bodvai Ildikó szerkesztőségvezető publicista SzöG Kispityu sztár lesz Kispityu sztár lesz, majd meglátjátok. Ne irigyeld, kedves olvasó, csak azért, mert a túlélésről alkotott fogalmaid megrekedtek a folyamatosan duzzadó árak elleni ádáz küzdelemben, holmi számlák egyre nyomasztóbb gyülekezése, havi törlesztések, kamatterhek lehangoló kezelése körül, netán örökké éhes gyerekszálak jóllakatásának szüntelen próbatételében. Mit tudhatsz velem együtt a túlélés művészetéről, amikor mindnyájan abban a tévhitben ringatózunk, hogy a szupervivencia nem a Karib-tengeri lakatlan szigeten kunszt, hanem az akut nyugtalanságnak ezen a Magyarország névre hallgató, egyelőre még lakott szigetén? Dagassza mellünket a büszkeség, hogy Kispityu sok ezer Kispityu közül beverekedte magát a gyilkos döntőbe, amelyet majd a tévékamerák jóvoltából gondterhelt estéken láthatunk, s garantáltan megfeledkezünk bagatell civilizációs problémáinkról, mint a stressz, az infarktus, a brókerbotrány és az éhenhalás. Elfelejtjük egyszeriben, hogy másnap esetleg kikapcsolják a fűtést, a gázt, a villanyt. Jaj, ne, az utóbbit hagyják meg nekünk, mert mit ér az élet, ha Kispityu halálmegvető bátorsága tetőpontján elsötétül a képernyő és végzetesen lemaradunk a sztárcsinálás magisztrális pillanatairól? Kispityu sztár lesz, majd meglátjátok. Ne irigyeld, kedves olvasó, hanem inkább képzeld magad a helyébe, ahogy a tejfölös csimaszt kóstolgatja méla undorral tejföl nélkül, mert a lakatlan szigeten nincsen közért. Anyuka sem simogatja a fejét, miközben a pálmákról kókuszdió hull alá, s nagyokat üt, mint a megveszekedés. Egyáltalán átérezhetjük a végveszélyt, ahogy Kispityu utolsó erejével szétfeszíti a cápa állkapcsát, várva, hogy a dög kifárad és ő megmenekül. De a cápa nem enged, hanem rimánkodva megszólal : „Engedj már el, te hülye, mert megfulladok. Ne félj, nem eszlek meg. Idegenbe szakadt hazánkfia vagyok magam is. Reszeg voltam régen a Mosoni-Dunán, s a cápaságig vittem itt a sziget közelében. Üzenem az otthoniaknak, ne aggódjanak. Rajtunk nem múlik, hogy egy Kispityu akár a legeslegkisebb sztár legyen.” Ebben a helyzetben bizony nem tehetünk mást, mint hogy esténként izgalmunkban lerágjuk mind a tíz körmünket. Legfeljebb fellendül a pedikűrösök forgalma. Csak arra vigyázzunk, a körömápolásra ne az adás alatt kerüljön sor, mert a pedikűrös könnyen levághatja az ujjainkat. Ő is életét és vérét - esetleg a miénket - adja azért, hogy Kispityu sok ezer Kispityu közül sztár lehessen. Mire lehull az első hó, sztár lesz. Nem hiszitek? Majd meglátjátok. Pákovics Miklós — Ha tehetem, akkor főként a regényeket olvasom el. Műfajtól, stílustól függetlenül magyar és külföldi műveket egyaránt a kezembe veszek. A napilapokat reggelente átfutom, mert általában csak este jut elég idő az olvasásra. - Főként hétvégén tudok időt szánni a kikapcsolódásra. Hét közben gazdasági folyóiratokat és könyveket olvasok. A regények közül a misztikus témájúak érdekelnek. Sajnos a jó kötetek elég drágák, és az embernek sokszor kevés a pénze a művelődésre. - Ha tehetem, inkább a televíziót nézem. A napilapokat azonban mindig elolvasom, mellette a szabadidőmben rejtvényt fejtek. A könyvek közül inkább az életregényeket, az emberi sorsokkal foglalkozó műveket olvasom el. Sajnos mostanában erre egyre kevesebb időt szánok. — Munkám okán a szakirodalmat olvasom szinte naponta. Mostanában idegen, főként angol könyveket forgatok szívesen. Emellett érdekelnek az aktuális hírek, ezért a napilapokat is átnézem. Sajnos mostanában kevesebb időt fordítok olvasásra, mint amennyit kellene. —A vallási témájú írások foglalkoztatnak. Ha tehetem és érdekel is a könyv, egész nap olvasnék. A napilapokat és a folyóiratokat csak ritkán olvasom el. Sok esetben a hangulatomtól is függ, hogy milyen témájú műveket veszek a kezembe. Megkérdeztük soproni olvasóinkat Mit olvas a legszívesebben? Borza Sándor tanársegéd Szőke Diána egyetemi hallgató Varga András nyugdíjas Horváth Róbert matematikus Kovácsvölgyi Péter pincér KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Változik a világ A Kisalföldben látott kép, melyen Medgyessy Péter miniszterelnök és a Volkswagen-csoport elnöke, Bernd Pischetsrieder beszélget, juttatott eszembe egy 1960-ban történt esetet. A fiataloknak tanulságos lehet, hogy négy évtized alatt hogy változik a világ és egyes emberek megítélése. Az eset Keszthelyen, a ma ismét Georgikonnak nevezett felsőoktatási intézményben történt legkedvesebb évfolyamtársammal. A filozófiakollokviumon a kárpitosból lett docens Csaba felelése alatt az indexét tanulmányozta. Édesanyja nevéhez érve felugrott és a feleltetést megszakítva feltette a kérdést, hogy van-e nürnbergi perben elítélt rokona. Csaba mamája bécsi születésű volt és Porsche Margit volt a leánykori neve. Amikor megtudta tanárunk, hogy unokatestvére volt a híres „bogár” megalkotójának, akkor az indexet cipelve „megérdeklődte” az illetékesektől, hogy ilyen hallgató maradhat-e az intézményben. Szerencsére az akadémiai vezetők már normálisabbak voltak és nem lett az ügynek folytatása. Nászútja részeként 1964-ben már meglátogathatta a nagy autótervező fiát, az unokatestvérét. A sikeres szakmai pályája csúcsán egy állami gazdaság vezérigazgatója volt, amit elsőnek adtak el külföldi tulajdonosnak. Ennek részeként az Antall-kormány erdész végzettségű államtitkára „lezöldbárózta”. A politikus asszony férje ’90 előtt a megyei MSZMP VB tagja volt. A mi rövid életünk alatt ilyen gyorsan változott az emberek megítélése. Szilágyi Ákos, Győr A gyógyító ember javunkra vagy terhünkre szolgál? Hisz ő nem sztár, aki megszépíti, színesíti hétköznapjaink amúgy szürke unalmát. Hisz nem minden a ragyogó siker, forró szerelmek, partik, csillogóan elegáns ruhák, a minden csupa hepi sorozatok testet-lelket-szellemet üdítő, álomszép világ valósága. Bizony ma nem sztár, aki téli éjszakán a legeldugottabb tanyára is kitalál a rosszullét kínozta beteghez. Akár 8-10 órán át küzd a balesetet szenvedett gyermekért a műtőben, szívbillentyűt cserél, agyat műt, idegeket varr össze, gerincet, szemet operál, gyógyító vegyületeket, műszereket alkot. Mindezeken felül ügyel, a végletes kimerültség állapotáig. Helyenként megalázóan szégyenletes éhbérért. Az orvos ingerült, elfogadja a hálapénzt, harsogja a média. Vajon miért természetes számunkra, hogy a műtőasztalnál, a halállal heroikus harcot vívó gyógyító filléres anyagi gondokkal is megküzdve álljon helyt nap mint nap? Ugyanakkor utcára vonulunk, hogy többet érdemel a balbekk évi több tízmilliónál. Vajon nem kapnánk e tisztább képet, ha a társadalmi hasznosság alapján mérlegelnénk? Nézünk, ítélünk, de vajon látunk-e? Nézzünk vissza, miféle hálapénzt remélhetett az az orvos, aki vizeletek-székletek, mindenféle váladékok százait vizsgálta naponta a laborban? Vagy a nővérek, akik az ürülékből kimossák a beteget önzetlenül. Nézzünk magunkba, megtennénk? S a többi egészségügyi alkalmazott is végzi munkáját, általában jelesül! Vállalom a szidalmakat, magam soha egy árva fillért nem adtam orvosnak, s kijelentem, soha semmiféle hátrányt nem szenvedtem emiatt. Sőt, a legmesszebbmenőkig precíz, lelkiismeretes, önzetlen ellátásban részesültem minden esetben! Somogyi Lajos, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. 2003. október 1., szerda Esély és egyenlőség A média évek óta foglalkozik azokkal a nemzetközi vizsgálatokkal, amelyek igazolták: közoktatási rendszerünk általános iskolája általánosan alkalmatlan gyermekeink képzésére, nevelésére. Öntelt intellektuelek, közömbös jómódúak és a konyakozva szenvelgők szerint az élet már csak ilyen: vannak ostobák és értelmesek, szegények és gazdagok, lusták és szorgalmasak. De a kutatások azt is igazolták, hogy a leszakadók genetikailag - megfelelő képzés során - többre képesek. (...) Az eredményes alapképzésben való részvétel joga annyi, mint az élethez való jog. Mert aki abból kimarad, annak az életminősége a kilátástalanságig süllyed. Közel kétmillióan élnek így ma is! A közoktatási törvény módosításának idején sokszor agyonrágott pedagógiai „mócsingok” kerülnek terítékre. A kisiskolás buktatásának dilemmája álságos, mert a kudarcról a kicsi tehet a legkevésbé! (...) A „pária” sorsban élőknek az oktatási rendszer hiányosságaitól adódó „diszkriminálása” jelentős kompenzációt igényelne. Örömmel üdvözölhető a roma kisdiákok részére biztosított integrációs normatíva bevezetése, mert így lehetőség lesz — elbocsátások helyett — tanítók, tanárok új, egyéni vagy kiscsoportos képzési formákba való bevonására. A következő nagyon remélt lépés — a népesség arányát tekintve — nagyobb számú, nem roma rászorulóknak biztosított hasonló intézkedés lenne. Ha a családi helyzet, az anyagi és személyi feltételek indokolják, akkor a hátránynyal indulók már az első napoktól kezdve hónapokon át kaphatnának szakszerű, egyénre szabott irányítást a sikeres induláshoz, és a leszakadásnak minden lehetséges módon való megakadályozására lehetne az erőket összpontosítani, így lehetne esélyegyenlőséget biztosítani! Szellemi, műveltségi devalválódásunk a mindenkori politikai vezetés bűne. Bízunk abban, hogy ezt ők is tudják. Csodát nem várunk, de folyamatos továbbképzést igen! C. Pál nyugdíjas tanár, Győr Ingatlanpiaci hajcihő Kis országunk gyakorlatlan lakossága álmatlan éjszakákat tölt töprengéssel: vegyen vagy ne vegyen lakást, házat, erre kölcsönt, tud-e később gyermekének, családjának lakást venni, vagy 2—3-szoros áron erre már soha nem lesz módja? A hirdetések is erre mutatnak, már 250—300 ezer forint négyzetméterenkénti árakat jelölnek meg az eladók, és az építők is jócskán emelik a négyzetméterárakat, aztán csak hirdetnek és hirdetnek! Hosszú évek ingatlanpiaci tapasztalata és az eladott ingatlanok átlagárai alapján biztosan mondhatom, hogy idén a panellakások ára 150 ezer forint négyzetméterenként, a téglalakásoké 150-200 ezer forint négyzetméterenként, a családi házak 25 évesig 20-22 millió forintig keltek el 90 százalékban, de összkomfortos, rendezett, karbantartott állapotban, Győr-Moson-Sopronban. Az új építésű lakások - melyekre még átírási illeték sincs, emelt szintűek, fűtéskészek (leginkább egyedi gázfűtésesek) is - csak maximum 200 ezer forintos négyzetméteráron, belterületen, 50 négyzetméteresig keltek el többségében. A több éve felépült, kieső részen lévő, vagy a nagyobb lakások háromnegyed része a mai napig eladatlan. Ugyanakkor horvátországi, spanyolországi és floridai exkluzív ingatlanok olcsóbban vehetők és jobb kölcsönfeltételekkel, mint a hazaiak. Ebből következik, hogy nem az EU-ba lépés, hanem a hazai piaci kereslet(jelenség) határozza meg az ingatlanárakat, ami máris jól látható a balatoni, tavaly még 36, idén már 16 milliós házárakon és a régóta hirdető, valóban eladni szándékozó ingatlantulajdonosok jól megfigyelhető, zuhanó kínálati árain. Hiába az egyes közvetítők és építők árfelhajtó riogatása, jövőre és utána is a fizetésünk, a csökkenő kereslet, a hazai piaci viszonyok szerint fogunk lakáshoz jutni, meglátásom szerint jócskán csökkenő árfekvés mellett, mert erre kényszerül minden eladó és építő, ha nem akarja, hogy a nyakán maradjon a rengeteg eladatlan ingatlan. Nyugodjuk meg, magyarok! Ha munkánk lesz, nem maradunk fedél nélkül ezután sem. A külföldiek pedig ezután sem vesznek itt rengeteg ingatlant! S. H. Géza ingatlanpiaci szakértő, Sopron