Kisalföld, 2003. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2003-10-01 / 229. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu du­d. A jó erkölcs A Legfelsőbb Bíróság a múlt héten döntött a hét évvel ezelőtt az évtized botrányának kikiáltott Tocsik-perben. A jogásznő 804 millió forintos sikerdíját jó erkölcsbe ütközőnek minősítette. Az öttagú fe­lülvizsgálati tanács nemcsak a konkrét kérdésben hozott ítéletet, ha­nem elveket is megfogalmazo­tt. Ezentúl a gyakorló ügyvédeknek és a bíráknak is egyazon dolgot kell érteniük a jó erkölcs fogalma alatt. Eddig kinek-kinek a lelkiismeretére volt bízva, hogy egy sikerdíj vagy munkadíj erkölcsös, vagy sem. És ez így nem volt korrekt. Vegyünk egy egyszerű példát: elviszem az autót a szerelőhöz, a mester belekukkant és azt mondja: húszezer. Az összeg hallatán majd hanyatt esek és csak annyit tudok mondani: ezért az aprósá­gért? Szóval ebben a konkrét esetben mindketten biztosak vagyunk a magunk igazában. Ő abban, hogy erkölcsileg oké az ár, én pedig abban, hogy nem oké. Mert hát különbözőek vagyunk. Most általánosságban azt mondta ki a felülvizsgálati tanács, hogy a jó erkölcs, a társadalom értékítélete a szerződéskötési szabadság egyik korlátja az üzleti életben. Azt is rögzítette: ,A törvény nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilván sértik az álta­lánosan kialakult erkölcsi normákat. Az üzleti életben a tisztességesen gondolkodó emberek értékítélete az erkölcsi mérce...” Végre! Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, a Tocsik Mártával párhuzamosan tevékenykedő Vektor Rt.-ről mikor mondják ki: a jó erkölcsbe ütközően vettek fel sikerdíjat az önkormányzatoktól. Mert végső soron mindketten - Tocsik és a Vektor - ugyanazt a közpénzt, az önkormányzatok privatizációs járandóságát rövidí­tették meg. Azzal a különbséggel, hogy egyikük az állam, másikuk az önkormányzat oldaláról csapolta meg a kasszát. Ráadásul To­csik 804 milliójának nagy része valószínűleg visszakerül az állam zsebébe. Kérdezem: a Vektor pénze nem kerülhetne vissza az ön­­kormányzatokhoz? Lenne mire költeniük. S ha már a jó erkölcsnél tartunk, van még egy kérdésem: mit érdemel az az ÁPV Rt., amely törvényben foglalt kötelességét figyelmen kívül hagyva nem fizetett az önkormányzatoknak? Elnézte, sőt, elfogadta, hogy ügyeskedő magánszemélyek kufár­­kodjanak az adófizetők pénzével. bodvai.ildiko@kisalfold.hu Bodvai Ildikó szerkesztő­ségvezető­ publicista SzöG Kispityu sztár lesz Kispityu sztár lesz, majd meglátjátok. Ne irigyeld, kedves olva­só, csak azért, mert a túlélésről alkotott fogalmaid megrekedtek a folyamatosan duzzadó árak elleni ádáz küzdelemben, holmi szám­lák egyre nyomasztóbb gyülekezése, havi törlesztések, kamatter­hek lehangoló kezelése körül, netán örökké éhes gyerekszálak jól­­lakatásának szüntelen próbatételében. Mit tudhatsz velem együtt a túlélés művészetéről, amikor mindnyájan abban a tévhitben rin­gatózunk, hogy a szupervivencia nem a Karib-tengeri lakatlan szi­geten kunszt, hanem az akut nyugtalanságnak ezen a Magyaror­szág névre hallgató, egyelőre még lakott szigetén? Dagassza mel­lünket a büszkeség, hogy Kispityu sok ezer Kispityu közül beve­­rekedte magát a gyilkos döntőbe, amelyet majd a tévékamerák jó­voltából gondterhelt estéken láthatunk, s garantáltan megfeledke­zünk bagatell civilizációs problémáinkról, mint a stressz, az infark­tus, a brókerbotrány és az éhenhalás. Elfelejtjük egyszeriben, hogy másnap esetleg kikapcsolják a fűtést, a gázt, a villanyt. Jaj, ne, az utóbbit hagyják meg nekünk, mert mit ér az élet, ha Kispityu ha­lálmegvető bátorsága tetőpontján elsötétül a képernyő és végzete­sen lemaradunk a sztárcsinálás magisztrális pillanatairól? Kispityu sztár lesz, majd meglátjátok. Ne irigyeld, kedves olvasó, hanem inkább képzeld magad a helyébe, ahogy a tejfölös csimaszt kóstolgatja méla undorral tejföl nélkül, mert a lakatlan szigeten nincsen közért. Anyuka sem simogatja a fejét, miközben a pálmák­ról kókuszdió hull alá, s nagyokat üt, mint a megveszekedés. Egy­általán átérezhetjük a végveszélyt, ahogy Kispityu utolsó erejével szétfeszíti a cápa állkapcsát, várva, hogy a dög kifárad és ő megme­nekül. De a cápa nem enged, hanem rimánkodva megszólal : „En­gedj már el, te hülye, mert megfulladok. Ne félj, nem eszlek meg. Idegenbe szakadt hazánkfia vagyok magam is. Reszeg voltam régen a Mosoni-Dunán, s a cápaságig vittem itt a sziget közelében. Üze­nem az otthoniaknak, ne aggódjanak. Rajtunk nem múlik, hogy egy Kispityu akár a legeslegkisebb sztár legyen.” Ebben a helyzetben bizony nem tehetünk mást, mint hogy esténként izgalmunkban lerágjuk mind a tíz körmünket. Leg­feljebb fellendül a pedikűrösök forgalma. Csak arra vigyáz­zunk, a körömápolásra ne az adás alatt kerüljön sor, mert a pe­dikűrös könnyen levághatja az ujjainkat. Ő is életét és vérét - esetleg a miénket - adja azért, hogy Kispityu sok ezer Kispityu közül sztár lehessen. Mire lehull az első hó, sztár lesz. Nem hi­szitek? Majd meglátjátok. Pákovics Miklós — Ha tehetem, akk­or főként a regényeket olvasom el. Műfajtól, stílustól függet­lenül magyar és külföldi műveket egyaránt a kezem­be veszek. A napilapokat reggelente átfutom, mert általában csak este jut elég idő az olvasásra. - Főként hétvégén tudok időt szánni a kikapcsoló­dásra. Hét közben gazda­sági folyóiratokat és köny­veket olvasok. A regények közül a misztikus témájúak érdekelnek. Sajnos a jó kö­tetek elég drágák, és az em­bernek sokszor kevés a pén­ze a művelődésre. - Ha tehetem, inkább a te­levíziót nézem. A napilapo­kat azonban mindig elolva­som, mellette a szabadidőm­ben rejtvényt fejtek. A köny­vek közül inkább az életregé­nyeket, az emberi sorsokkal foglalkozó műveket olvasom el. Sajnos mostanában erre egyre kevesebb időt szánok. — Munkám okán a szakiro­dalmat olvasom szinte na­ponta. Mostanában idegen, főként angol könyveket for­gatok szívesen. Emellett ér­dekelnek az aktuális hírek, ezért a napilapokat is átné­zem. Sajnos mostanában ke­vesebb időt fordítok olvasás­ra, mint amennyit kellene. —A vallási témájú írások fog­lalkoztatnak. Ha tehetem és érdekel is a könyv, egész nap olvasnék. A napilapokat és a folyóiratokat csak ritkán ol­vasom el. Sok esetben a han­gulatomtól is függ, hogy mi­lyen témájú műveket veszek a kezembe. Megkérdeztük soproni olvasóinkat Mit olvas a legszívesebben? Borza Sándor tanársegéd Szőke Diána egyetemi hallgató Varga András nyugdíjas Horváth Róbert matematikus Kovácsvölgyi Péter pincér KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Változik a világ A Kisalföldben látott kép, melyen Medgyessy Péter miniszterelnök és a Volkswagen-csoport elnöke, Bernd Pischetsrieder beszélget, juttatott eszembe egy 1960-ban történt esetet. A fiataloknak tanulságos lehet, hogy négy évtized alatt hogy változik a világ és egyes emberek megíté­lése. Az eset Keszthelyen, a ma ismét Georgikonnak nevezett felsőok­tatási intézményben történt legkedvesebb évfolyamtársammal. A filozó­fiakollokviumon a kárpitosból lett docens Csaba felelése alatt az indexét tanulmányozta. Édesanyja nevéhez érve felugrott és a feleltetést megsza­kítva feltette a kérdést, hogy van-e nürnbergi perben elítélt rokona. Csa­ba mamája bécsi születésű volt és Porsche Margit volt a leánykori neve. Amikor megtudta tanárunk, hogy unokatestvére volt a híres „bogár” megalkotójának, akkor az indexet cipelve „megérdeklődte” az illetéke­sektől, hogy ilyen hallgató maradhat-e az intézményben. Szerencsére az akadémiai vezetők már normálisabbak voltak és nem lett az ügynek folytatása. Nászútja részeként 1964-ben már meglátogathatta a nagy autótervező fiát, az unokatestvérét. A sikeres szakmai pályája csúcsán egy állami gazdaság vezérigazgatója volt, amit elsőnek adtak el külföldi tu­lajdonosnak. Ennek részeként az Antall-kormány erdész végzettségű ál­lamtitkára „lezöldbárózta”. A politikus asszony férje ’90 előtt a megyei MSZMP VB tagja volt. A mi rövid életünk alatt ilyen gyorsan változott az emberek megítélése. Szilágyi Ákos, Győr A gyógyító ember javunkra vagy terhünkre szolgál? Hisz ő nem sztár, aki megszé­píti, színesíti hétköznapjaink amúgy szürke unalmát. Hisz nem minden a ragyogó siker, forró szerelmek, partik, csillogóan elegáns ruhák, a minden csupa hepi sorozatok testet-lelket-szellemet üdí­tő, álomszép világ valósága. Bizony ma nem sztár, aki téli éjszakán a legeldugottabb tanyára is kitalál a rosszullét kínozta beteghez. Akár 8-10 órán át küzd a bal­esetet szenvedett gyermekért a műtőben, szívbillentyűt cserél, agyat műt, idegeket varr össze, gerincet, szemet operál, gyógyító vegyü­­leteket, műszereket alkot. Mindezeken felül ügyel, a végletes kime­rültség állapotáig. Helyenként megalázóan szégyenletes éhbérért. Az orvos ingerült, elfogadja a hálapénzt, harsogja a média. Vajon miért természetes számunkra, hogy a műtőasztalnál, a halállal heroikus harcot vívó gyógyító filléres anyagi gondokkal is megküzdve álljon helyt nap mint nap? Ugyanakkor utcára vonulunk, hogy töb­bet érdemel a balbekk évi több tízmilliónál. Vajon nem kapnánk e tisztább képet, ha a társadalmi hasznosság alapján mérlegelnénk? Né­zünk, ítélünk, de vajon látunk-e? Nézzünk vissza, miféle hálapénzt remélhetett az az orvos, aki vizeletek-székletek, mindenféle váladékok százait vizsgálta naponta a laborban? Vagy a nővérek, akik az ürülék­ből kimossák a beteget önzetlenül. Nézzünk magunkba, megten­nénk? S a többi egészségügyi alkalmazott is végzi munkáját, általában jelesül! Vállalom a szidalmakat, magam soha egy árva fillért nem ad­tam orvosnak, s kijelentem, soha semmiféle hátrányt nem szenved­tem emiatt. Sőt, a legmesszebbmenőkig precíz, lelkiismeretes, önzet­len ellátásban részesültem minden esetben! Somogyi Lajos, Győr Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait, Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. 2003. október 1., szerda Esély és egyenlőség A média évek óta foglalkozik azokkal a nemzetközi vizsgálatokkal, amelyek igazolták: közoktatási rendszerünk általános iskolája általáno­san alkalmatlan gyermekeink képzésére, nevelésére. Öntelt intellek­­tuelek, közömbös jómódúak és a konyakozva szenvelgők szerint az élet már csak ilyen: vannak ostobák és értelmesek, szegények és gazdagok, lusták és szorgalmasak. De a kutatások azt is igazolták, hogy a lesza­kadók genetikailag - megfelelő képzés során - többre képesek. (...) Az eredményes alapképzésben való részvétel joga annyi, mint az élethez való jog. Mert aki abból kimarad, annak az életminősége a kilátástalanságig süllyed. Közel kétmillióan élnek így ma is! A köz­oktatási törvény módosításának idején sokszor agyonrágott pedagó­giai „mócsingok” kerülnek terítékre. A kisiskolás buktatásának di­lemmája álságos, mert a kudarcról a kicsi tehet a legkevésbé! (...) A „pária” sorsban élőknek az oktatási rendszer hiányosságaitól adódó „diszkriminálása” jelentős kompenzációt igényelne. Örömmel üdvözöl­hető a roma kisdiákok részére biztosított integrációs normatíva beveze­tése, mert így lehetőség lesz — elbocsátások helyett — tanítók, tanárok új, egyéni vagy kiscsoportos képzési formákba való bevonására. A követke­ző nagyon remélt lépés — a népesség arányát tekintve — nagyobb számú, nem roma rászorulóknak biztosított hasonló intézkedés lenne. Ha a csa­ládi helyzet, az anyagi és személyi feltételek indokolják, akkor a hátrány­nyal indulók már az első napoktól kezdve hónapokon át kaphatnának szakszerű, egyénre szabott irányítást a sikeres induláshoz, és a leszaka­dásnak minden lehetséges módon való megakadályozására lehetne az erőket összpontosítani, így lehetne esélyegyenlőséget biztosítani! Szelle­mi, műveltségi devalválódásunk a mindenkori politikai vezetés bűne. Bízunk abban, hogy ezt ők is tudják. Csodát nem várunk, de folyamatos továbbképzést igen! C. Pál nyugdíjas tanár, Győr Ingatlanpiaci hajcihő Kis országunk gyakorlatlan lakossága álmatlan éjszakákat tölt töprengéssel: vegyen vagy ne vegyen lakást, házat, erre kölcsönt, tud-e később gyermekének, családjának lakást venni, vagy 2—3-szoros áron erre már soha nem lesz módja? A hirdetések is erre mutatnak, már 250—300 ezer forint négyzetméterenkénti árakat jelölnek meg az eladók, és az építők is jócskán emelik a négyzet­méterárakat, aztán csak hirdetnek és hirdetnek! Hosszú évek ingatlanpiaci tapasztalata és az eladott ingatlanok átlagárai alapján biztosan mondhatom, hogy idén a panellakások ára 150 ezer forint négyzetméterenként, a téglalakásoké 150-200 ezer forint négyzetméterenként, a családi házak 25 évesig 20-22 millió forintig keltek el 90 százalékban, de összkomfortos, rende­zett, karbantartott állapotban, Győr-Moson-Sopronban. Az új épí­tésű lakások - melyekre még átírási illeték sincs, emelt szintűek, fű­­téskészek (leginkább egyedi gázfűtésesek) is - csak maximum 200 ezer forintos négyzetméteráron, belterületen, 50 négyzetméteresig keltek el többségében. A több éve felépült, kieső részen lévő, vagy a nagyobb lakások háromnegyed része a mai napig eladatlan. Ugyan­akkor horvátországi, spanyolországi és floridai exkluzív ingatlanok olcsóbban vehetők és jobb kölcsönfeltételekkel, mint a hazaiak. Ebből következik, hogy nem az EU-ba lépés, hanem a hazai pi­aci kereslet(jelenség) határozza meg az ingatlanárakat, ami máris jól látható a balatoni, tavaly még 36, idén már 16 milliós házára­kon és a régóta hirdető, valóban eladni szándékozó ingatlantulaj­donosok jól megfigyelhető, zuhanó kínálati árain. Hiába az egyes közvetítők és építők árfelhajtó riogatása, jövőre és utána is a fize­tésünk, a csökkenő kereslet, a hazai piaci viszonyok szerint fogunk lakáshoz jutni, meglátásom szerint jócskán csökkenő árfekvés mel­lett, mert erre kényszerül minden eladó és építő, ha nem akarja, hogy a nyakán maradjon a rengeteg eladatlan ingatlan. Nyugod­­juk meg, magyarok! Ha munkánk lesz, nem maradunk fedél nél­kül ezután sem. A külföldiek pedig ezután sem vesznek itt renge­teg ingatlant! S. H. Géza ingatlanpiaci szakértő, Sopron

Next